Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)

1925-09-20 / 213. (956.) szám

/1 fztovemszikéi és iRuszinszfcéi $zöveú&exett fflemzé&i &ázta>tk p®íitilk$s.i mm^iíéma JtöminisztTativ főszev&esztő: ®zw&wámigi JErnssztó űf&íeí&s ssserföcsziö @ái ’Jstwá.n & híilfigfiHiüisifcii Konferencia eliKésíiilcSel Francia támadás az angol népszövetségi delegáció ellen — Anglia és Olaszország nem respektálják a népszövetség érdekeit Általános kisebbségi kongresszus előtt (fi.) Prága, szeptember 19. Középeurópában közel ötven millió em­ber tartozik valamely nemzeti kisebbséghez. Míg a kontinens nyugati államaiban a nem­zetiségi kérdés szinte teljesen meg van oldva (az angliai kelták, a spanyolországi kataló- nok és a franciaországi bretonok törpe mi­noritása nem sok vizet zavar), addig Európa centrumában és keleti perifériáján ez az a probléma, amelynek megoldatlansága a leg­több veszélyt rejti magában a békés fejlődés szempontjából. „Uj Európa" cimü müvében Masaryk rajzolta meg azt az etnikai káoszt, amely a Balti tengertől az Egei tengerig húzott esz­mei vonaltól keletre elterülő zónában uralko­dik. ö az osztrák-magyar monarchia földara­bolásától és a néhány kis nemzet fölszabadí­tásától remélte a zűrzavar megszűnését és a nemzetiségi kérdés megoldását, de ma már mindenki világosan látja, hogy a népek ön­rendelkezési jogának, az évszázados, sőt év­ezredes történelmi tradícióknak és a néprajzi határoknak figyelmen kívül hagyásával alko­tott békeszerződések ezt a rendkívül bonyo­lult és nehéz problémát megnyugtató módon elintézni nem tudták, annak méregfogát el nem vették, sőt ellenkezőleg, azt még jobban összekuszálták és elmérgesitették. Ha Orosz­országtól egészen el is tekintünk és figyel­men kívül hagyjuk ennek az óriási terület­nek tarka-barka néprajzi képét s csupán azt a területet járjuk be gondolatban, amelynek négy sarkpontját Brüsszel és Nizza. Konstan­tinápoly és Helsingfors alkotják, olyan né­pekre fogunk bukkanni, akik osztoznak ve­lünk a kisebbségi' sors fájdalmas közössé­gében. Egy újságcikk arasznyi terjedelme nem engedi meg, hogy csak puszta fölsorolását is adhassuk mindazoknak a nemzeti kisebbsé­geknek, amelyek Európának említett vidé­kein élnék. Nincsen állam ezen a területen, amely nem adna lakóhelyet valamilyen nem­zeti kisebbségnek és az egyes államok kö­zött e tekintetben legföljebb annyiban mutat­kozik különbség, hogy mig egyes országok­ban, például Magyarországon, vagy Auszt­riában a kisebbségek csak egy jelentéktelen töredékét alkotják az állam összlakosságá­nak, addig másutt, például Csehszlovákiában voltaképpen többségben vannak az uralkodó nemzet fölött- Nagy szolgálatot tenne a tu­dománynak és a gyakorlati politikának, aki egy összefoglaló műben összehordaná a ki­sebbségek statisztikájára, jogi és tényleges helyzetére vonatkozó adatokat és a legap­róbb részletekig megvilágítaná a kisebbségi kérdésnek valamennyi rugóját, mert előttünk nem kétséges az, hogy mindaddig, amíg Európa nem ébred tudatára e probléma óriási bordereiének, a nemzeti- kisebbségek meg­nyugvása és a balkanizált Középeurópa pa­cifikálása be nem kö vetkőzhetik. Igazságtalanok volnánk, ha el nem is- mernők, hogy a kisebbségi szerződések egy — bár igen sze/ény — lépéssel előbbre vit­ték a fejlődést, amidőn a kisebbségek egy részének ügyét kiemelték az államok kizáró­lagos intézkedési köréből és azt a müveit emberiség lelkiismeretét kifejezni hivatott népszövetség ellenőrzése alá helyezték. Ám­de ez az ellenőrzés még igen tökéletlen. A népszövetségi tanács mai összeállítása mind­addig, amig legalább Németország nem lesz képviselve benne, semmi biztosítékot nem nyújt aziránt, hogy jóakarata patrónusa' lesz a minoritásoknak. Ugyan ki várhatná el Ja­pán, vagy Csehszlovákia megbízottjától, hogy érdeklődéssel és szeretettel foglalkoz­zék a kisebbségi ügyekkel, vagy a népszö­vetség kisebbségi referenseitől, akiket a messzi Norvégiából, vagy Spanyolországból, tehát olyan államokból hoztak el Genfbe, ahol kisebbségi kérdés nincsen, hogy beleéljék magukat a mi lelkiállapotunkba? Nagy hiba London, szeptember 19. A Times infor­mációja szerint a külügyminiszterek tanács­kozása Svájcban, valószínűleg Luzernben lesz és így Mussolini nem vesz részt azon. A tárgyalásokat két alapelv vezeti: a szignatárius hatalmak abszolút egyenjogúsá­ga s a vitás kérdésekben a népszövetség autoritásának elismerése. A konferenciának intim és informatív jellege lesz s azon a szakértők is részt vesz­nek. Páris, szeptember 19. A Maimban Sauer- wein élesen kritizálja az angol delegáció ma­gatartását, amely A francia offenziva ez évben nem vezethet Páris, szeptember 19. A Maiim marok­kói 'levelezője beszélgetést folytatott egy magas katonai személyiséggel, akinek véle­ménye szerint nem lehet várni azt, hogy a francia csa­patok még ebben az évben eredményt érjenek el a kábítok ellen. A hegy tömegek az esős időszakban megkezdi the te ti enek lesznek. A hibát a fran­cia hadvezetőség ott követte el, hogy nem rögtön az offenziva kezdetén, áprilisban, Déva, szeptember 19. Az erdélyi nemzeti párt kormánybuk­tató népgyülési szériájában tegnap újabb gyűlést tartott Déván, ahol Vajda Sándor és Maniu Gyula szónokolt a nagy tömeg előtt. Vajda Sándor volt miniszterelnök azzal kezdte, hogy a szél nem rombol, a földren­gés azonban igen. A román nép teljes egészé­ben megmozdult a mezőgazdasági választá­soknál és ez nem maradhat figyelmen kívül. — Nem tudom a liberálisokat a macs­kával összehasonlítani, — mondta Vajda, — mert a macska, ha -nyakúnk és tolvaj is, egeret fog és ezzel hasznos állat. — Inkább egy bogárral kell őket egy- sorban említenem, egy bogárra], amely ha­lált színlel, de ha kezedből leteszed és fi­gyelmen kívül hagyod, megszökik. Azok ellen beszélek, akik hazajönnek a Regétből, hogy kizsákmányoljanak ben­nünket. Ezután Maniu Gyula beszélt. Kijelentette, hogy egy modern állam legelemibb feltétele a demokrácia megteremtésé. Ebben az az is, hogy a kisebbségi szerződések ugyan- egy kalap alá veszik valamennyi kisebbséget s nem sokat törődnek azzal, hogy a cseh­szlovákiai magyarokról van-e szó, vagy pe- dik a macedóniai hegyekben élő kucuolá- hokról, noha mi sem világosabb, mint az, hogy az utóbbiaknak, akiknek a szerb, bol­gár és görög bandáktól az életüket kell ál­landóan félteniük, egészen más fogalmaik vannak a .kisebbségek védelméről, egészen mást várnak a népszövetségtől, mint a nagy­számú, kulturális és gazdasági tekintetben igen fejlett csehszlovákiai magyarság. minden kérdésben igyekezett a írépszö- vetséget gyöngíteni. Három kérdést emel ki: Lord Cecil azt han­goztatta, hogy a leszerelés nem föltétlenül szükséges, állást foglalt a kötelező arbitrázs­ra vonatkozó spanyol indítvánnyal szemben s szembehelyezkedett azzal a francia ajánlat­tal, hogy a népszövetség foglalkozzék a je­lenlegi gazdasági krízis okaival- Anglia és Olaszország végzetes manő­vert folytatnak a népszövetség ellen. Mig Németország a szövetségnek tagja lesz, annak tekintélyét teljesen megrázza Anglia partíkularizmusa, Olaszország nacionalizmusa s Magyarország elkeseredett gyűlölete. eredményre — Snejda állandó ostromzár alatt hanem csak augusztusban küldött megerősí­téseket. Paris, szeptember 19. A Matin közli a haurani érsek levelét. Eszerint Szyrlaban a helyzet kritikus, de niem reménytelen- Az utóbbi időben SO franciát megöltek s egyházmegyéjéből 5000 lakost elüldöztek. Snejda erőssége állandóan ostrom alatt van, a védőcsapatokat repülőgépekkel élelmezik. országban a nép kell, hogy uralkodjék a népért. — Sajnálatos körülmények között élünk, nincsen külföldi hitelünk és egyre szegé­nyedünk. — A liberálisok mindenütt vereséget szenvedtek, csak ott nem, ahol a magyarok­kal és szászokkal szövetkeztek. Voltak azonban magyarok, akik nem mentek velük. Köszönöm nekik a bizalmat és kijelentem nekik, hogy a román népben nem fognak csatlakozni. . . Egyenlőséget akarunk minden itt lakó nép számára, Szabadok lesznek egyforma joggal. Csak a demokrácia biztosíthatja jövőjüket és remélem, hogy ezután tudni fogják, mi az érdekük. A gyűlés végeztével határozati javas­latot fogadtak el és táviratot intéztek a királyhoz, amelyben kérik, hogy hallgassa meg a nép szavát és a végomlás előtti órában váltsa fel a kormányt. E hét elején a genfi bekepalotában Ap- ponyi Albert gróf, a magyar nemzetnek nagy reprezentánsa fejtette ki a kisebbségeknek kívánságait. Követelte, hogy a kisebbségek minden panaszával, de elsősorban azokkal, amelyeket valamelyik tekintélyes testületük nyújtott be a népszövetséghez, a kontradik- tórius eljárás szabályai szerint okvetlenül foglalkozzék a tanács, amennyiben pedig e panaszok valamilyen jogi kérdésre vonat­koznának, azokat a hágai állandó nemzetközi bíróság elé terjessze. Apponyi követeléseit valamennyi nemzeti kisebbség aláírja, beszé­dének az ad súlyt és jelentőséget, hogy ötven millió ember azonosítja magát tartalmával. Semmiképpen sem lehetünk megelégedve a mai állapottal, amely kiszolgáltat bennünket a véletlen és a nagyhatalmiak szeszélyének, semmiképpen sem nyugodhatunk bele abba, hogy a népszövetség tanácsa nem a jog és az igazság magasabb szempontjából, hanem a kényelem és az opportunitás nézőszögéből vizsgálja meg panaszainkat. A népszövetség kisebbségi védelme sze­rény és bátortalan kezdet, amely még na­gyon. de nagyon messze van attól, hogy meg­nyugtassa a kisebbségi sorsba taszított mil­liók lelkét. A népszövetségi ligák uniójának, a nemzetközi jog fejlesztésére alakult egye­sületnek, az interparlamentáris uniónak azok a törekvései, hogy a népszövetséget erélye­sebb cselekvésre ösztököljék, igen értékesek ugyan és mi azokat mindig hálával fogadjuk, de nem tudunk megszabadulni attól a benyo­mástól, hogy ezek a tekintélyes szervezetek nagyon szivesen megveregetik a vállunkat, barátságosak és kedvesek hozzánk, de nem akarnak és nem tudnak a sarkukra állni a mi érdekünkben. Pedig a nemzeti kisebbségek összessége nem megvetendő erő és nem olyan tényező, amelyet barátságos vállvere- getéssel el lehet intézni, hanem — ha össze­fog — olyan hatalom, amely megfelelő szer­vezkedés mellett egyszer még megremegtet­heti a földet. Ezek az okok játszottak közre abban, hogy október Í4-ére Genfbe általános ki­sebbségi kongresszust hívtak ös-sze. A kon­gresszus három összehívója között az egyik szláv, a másik német, a harmadik magyar, ami már egymagában véve is rendkívül nagy jelentőséggel bír. Középeurópa kisebbségeit a szolidaritás érzése köti össze, valameny- nyiöknek közös érdeke, hogy a népszövetség és a nemzetközi közvélemény fokozott mér­tékben keljen védelmére igazságos ügyük­nek. Az olaszországi szlovéneknek és a len­gyelországi németeknek, a szlovenszkói ma­gyaroknak és a sziléziai lengyeleknek hely­zete nagyjában azonos és azt csak az álla­mok fölött álló tényezők segítségével változ­tathatják meg. A génfi kongresszus meg fogja pecsételni a szláv, német és magyar kisebbségeknek szolidaritását és a világ szi- ne előtt meg fogja cáfolni azt a sokszor hal­lott mende-mondát, hogy a kisebbségi kér­dést csak a magyar és német „kverulánsok" fújják föl. A nemzeti kisebbségek szervezkedésé­től távol áll minden irredentista szándék- Csak arra akarják figyelmeztetni a világot, hogy a minoritások szabad fejlődése éppen olyan érdeke a kulturált világnak, mint a ma már általánosan elismert vallásszabadság és ezért minden állam kötelessége a kisebbsé­gek kulturális és gazdasági fejlődését bizto­sítani. A kis Észtország ez év elején gyö­nyörű példával járt elől, amidőn kisebbsé­geinek kulturális autonómiát biztosított. Va­lamennyi nemzetiségi államnak követnie kell ezt a példát és a népszövetség hivatása, hogy erre az államokat rábírja. A kisebbsé­gek tartós elégedetlensége éppen olyan ve­szélyes a polgári fejlődés szempontjából, mint a gazdasági nyomor, amely a bolseviz- must szülte’. Szovjetoroszország ezt nagyon jól tudja, ezért használja föl propagandája a nemzetiségek elégedetlenségét. A szovjet társa dialomb ontó törekvéseit segítik elő. ha a nemzeti kisebbségek elégedetlenségének tü­zére újból és újból friss olajat öntenek. Mi a szintézisek hívei vagyunk: a kicsi egységeket ' össze kell foglalni, mert csak úgy lehet nagy eredményeket elérni. Régóta hirdetjük, hogy a csehszlovákiai kisebbsé­geknek együtt kell menniök, amiként az utódállamok magyarságának kooperációját is mi követeltük először. Valamennyi közép- európai kisebbség szervezkedése pedig a legmagasabb szintézis és ezért örömmel üd­vözöljük a genfi kongresszus impozáns tervét. Plarofckóban cseni — Szíriában hrifihos helyzet Waida és fferau I kikiáltása az erdélyi roaaái% saralöm ellen Egyenlőséget akarnak az állam minden nemzete számára — Távirat a királyhoz: „Váltsa íel a végromlás órájában a kormányt!" — A P. M. H. tudósítójától. — .rf®? ugm ^ íélévre 150, negyedévre 76, havonta Ém Jffl 26 Kö; külföldre: évente 450, félévre Érn xsrwa** rir T- -,r ,r negyedévre 115, havonta 39 Ké. # lift 7Kj>éP"\WVr WkJkS'WWlé asszam AKAi-gjMg A Jff flw Ili J9 Jl$f W Mj Ém Jjjgy $jfk ám Szerkesztőség: Prága, II* Stépánská Tri \ir Wa ÁtJt jfejW Pl Jslr Éjm Jmf mi *gjy iSj|L- téif allce 16/TII. Telefon: 30-3-49. Kiadó­w hivatal: Prága, L, LiHová ullce 18. Tel.: 67-37. Sürgönyeim: Hírlap, Praha.

Next

/
Oldalképek
Tartalom