Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)
1925-09-18 / 211. (954.) szám
Péntek, szeptember 18. ü berlini csehszlovák követ Németország és £$@fsgg!@váfe!® viszonyáról A két szomszéd gazdaságilag egymásra van utalva — A csehszlovák koalíció megtartja erejét Tfirgoalfák a KdNM$ve(£sf Prága, szeptember 17. Parlamenti tudósítónk; jelenti: Ma délelőtt a minisztertanács elnökségi épületében fontos tanácskozások folytak a jövő évi költségvetésről. A tanácskozáson a politikai pét- ka tagjain kívül a képviselőházi költségvetési bizottság koalíciós tagjai is részt vettek. Prágai politikai körökben azt beszélik, hogy azok az amerikai pénzügyi körök, amelyekkel Csehszlovákia a külföldi kölcsön ügyében tárgyal, azt a kívánságukat juttatták kifejezésre, hogy még ez a parlament tárgyalja le a teljes 1926. évi költségvetést, mert nem látják biztosítottnak, hogy az uj parlamentben meglesz-e a költségvetéshez szükséges többség. De nincsen kizárva az sem, hogy ez a kívánság nem is az amerikaiaktól, hanem a nemzeti demokrata pártból ered, amely ezzel akarja az őszi választásokat megakadályozni. ____ A práüí§f hominiiiiisto vezéreltet hétóe$€§§e! vádolták Prága, szeptember 17. Az államügyészség Jilek, Brandejs, Hubaeek, Urych, Houser dr. és Neurath szerkesztő ellen kémkedés és lázadás előkészítésének büntette miatt vádiratot terjesztett be. A tanuk között van Krei- bich kommunista képviselő is. a itácsi szcvfefHövef ellen merényletet tervezlek Bécs, szeptember 17. Tegnap értesítették a rendőrséget, hogy a bécsi orosz követség ellen merényletet terveznek. Az adatok alapján a rendőrség letartóztatott két orosz állampolgárt, akik néhány nappal ezelőtt jöttek hamis útlevéllel Bulgáriából. Beismerték, hogy egy külföldi csoport megbízásából Ber- szin szovjetkövetet meg akarták gyilkolni. ©eW®Bzie berlini iMftgaiasáisalí nem volt külpolitikai báltere Paris, szeptember 17. A francia és német lapok De Monzie miniszter berlini látogatását úgy kommentálták, hogy a miniszter utazásának célja Painlevé és Csicserin találkozásának előkészítése volt. A miniszter nyilatkozott most a Petit Parisiennek, hogy látogatásának kizáróan az volt a célja, hogy Franciaország békés szellemét dokumentálja és a szellemi együttműködés nemzetközi intézetének megnyitását előkészítse- Strese- mann is nyilatkozatot adott le, amely szerint De Monzie látogatása semmi összefüggésben nem állott a külpolitikai problémákkal. Reméli, hogy ez a látogatás uj korszakot vezet be a tudományos együttműködés terén. Berlin, szeptember 17- Kami Krofta dir., berlini csehszlovák követ a Germánná munkatársának nyilatkozott az aktuális kérdésekről. — Csehszlovákia vezető államférfiad az arbitrázs-szerződés megkötése mellett vannak és hiszem, hogy ennek a szerződésnek megkötése sikerülni fog. Egyetlen komoly németországi vagy csehszlovákiai politikus sem gondol arra, hogy történelmileg és gazdaságilag Csehszlovákiához tartozó német területeket a köztársaságtól elszakítsanak. A szélsőséges elemeket nem szabad komolyan venni. Tekintettel aura, hogy a két állam gazdaságilag egymásra utalt, semmi nehézséget sem fog okozni az arbitrázs-szerződés megkötése. A csehszlovákiai választásokra vonatkozólag a követ i'gy nyilatkozott: A politikai élet teljesen a novemberi’ választások hatása alatt áll1. A köztársaság minden részében megkezdődtek az előkészületek és a közvélemény a novemberi dátumot egészen bizonyosra veszi. A zsidó nemzeti párt önállóan vesz részt a választásokon. A zsidó nemzeti párt végrehajtóbizottsága a napokban Pozsonyban ülést tartott. Hosszú tárgyalások után elhatározták, hogy a párt az egész köztársaságban önállóan lép fel a választásokon. E határozat alapján a helyi, szervezeteknek kiadták az utasítást, hogy minden választási kerületben jelölő-listát állítsanak. A zsidó nemzeti párt önálló választási akciója még nem jelent biztos eredményt. A párt vezetősége arra számit, hogy a múlt választásokon a szociáldemokrata listára szavazott zsidó tömegeket most a zsidó párt fogja elhódítani. Aligha hihető azonban, hog3r a zsidók egyetemlegesen csatlakozzalak a zsidó nemzeti párthoz s valószinii, hogy szavazataik megint különböző pártok között fognak megosztani. A „Slovák" fehérhegyi katasztrófát jósol a cseheknek. — Szociáldemokratáinknak a mostani választáson kell első izben megmérkőzmiök a kommunistákkal. Közben azonban a kommunista párt bomlási folyamaton ment keresztül, úgy hogy a választási eredmény meglehetősen bizonytalan. Az iparosok pártja any- nyira erősnek érzi magát, hogy már most bejelenti a jövő kormányban való részvételét. Nem akarok próféta lenni, de azt hiszem, hogy a kormánykoalíció eddigi erősségét változatlanul megtartja. Mindamellett most, vagy későbben ismét felmerül a németeknek a kormányba való belépése. A komoly csehszlovák politikusok körében elterjedt az a kívánság, hogy ez mielőbb bekövetkezzék. Ehhez azonban szükséges, hogy a németek feltétel nélkül elismerjék államunk alapelveit. A Slovák ugyancsak előkészíti választóit a közelgő választásokra, amelyek szerinte egész bizonyosan meglesznek novemberben, ugyanabban a hónapban, amikor a csehek a Fehérhegyen vereséget szenvedtek. A választások újabb fehérhegyi katasztrófát fognak okozni a cseheknek. Koza Matejov a Slovensky Národ lap- fejéről már levette régi címét, amely a lap politikai irányát úgy jelezte, hogy „a szlovák néppárt független napilapja.11 Ezzel Kozának és liiinkának szakadása véglegessé vált ás Koza mindent elkövet, hogy Hlinka táborából a választókat Sramek szlovenszkói frakciójába csalogassa át. A múlt napokban első helyen hozta lapjában Kmetykó Károly püspök nyílt levelét a katolikus néphez. A kormánylapok természetesen nagy gaudium- mal jelentették, hogy már Kmetykó is elhagyta Hlinkát. Most azonban kiderült, hogy Kmetykó cikkét nem a Néródnak irta, hanem nyílt levelet adott ki és ezt közölte a Slovensky Národ, anélkül, hogy megjelölte volna a nyílt levél forrását. A cseh néppárt szlovenszkói jelölései. A cseh néppárti Prazsky Vecernik vezércikkben foglalkoizk a néppárt szlovenszkói jelöléseivel. A párt ebben a kérdésben a napokban fog dönteni és a lap véleménye szerint valószínű, hogy nem fog Szlovenszkón jelölni, habár sok szlovák és Szlovenszkón élő cseh katolikus kívánja ezt. A jelölések kérdése tulajdonképpen elvi kérdés, mert arról van szó, hogy Sramek nem akar Hlinka elöl meghátrálni, különösen most, amikor a Slovák két ízben is megtámadta Sramek személyét. A cseh néppárt nem helyesli a szlovák néppárt politikáját, de azért védi Hlinkát és a szlovák néppártot. A cseh néppárt nem törekszik Szlovenszkón szavazatok szerzésére, mert tudja, hogy húsz Indák ugyanannyit jelent egy esetleg bekövetkező kultúrharcban, mint busz lidák. A lap szemére veti a szlovák néppártnak, hogy nem törődik a szakszervezetekkel, nem szervez titkárságokat és kulturális téren sem dolgozik, egész munkáját csupán Hlinka személyére és néhány ambiciózus néppárti képviselőre alapítja. Az agráriusoknak hatalmas apparátus áll rendelkezésre és az egész közigazgatás őket segíti a néppártiak elleni harcban. A cikk megjegyzi azt is, hogy olyan erős párt, mint a szlovák néppárt, nem maradhat örökké a meddő elíenzé- kiesség frontján. A jövő parlamentben a legfontosabb kultúrpolitikai kérdéseket fogják tárgyalni és így a szlovák katolikusoknak erkölcsi kötelességük, hogy a cseh katolikusok mellé álljanak. Kamlnszky ismét ellenzéki pártot alapit. Ungvárról azt a feltűnést keltő értesülést kapjuk, hogjr egyes vezető ruszin politikusok szeptember 10-én bizalmas ülést tartottak. Az ülésen resztvettek Kaminszky, Scerelli, Egressy dr., Volosin és Bracsajkó. Elhatározták, hogy orosz nemzeti párt néven uj ellenzéki pártot alakítanak. A hir egyátalán nem lep meg bennünket, mert tisztában voltunk vele, hogy ezek a politikai vezérek azonnal ellenzékbe vonulnak, mihelyt a kormány meg vonja tőlük protekcióját. StrsScapfccl mindenki csak Eaiieti és Tsa HaalMite mi, Bratisiava, ItsöisICisá ni. Telefon 1920 ós 236 U Mi ul fehérhegyi csata ©lőtt Lázasan folynak a választási előkészületek —- Koza végleg- szakitól! a szlovák néppárttal — A cseh néppárt nem jelöl Szlovenszkón — A zsidó nemzeti párt önállóan megy a választásokba — Kaminsky újból az ellenzéken A galambdúc Irta: Tichy Káimán. Valahányszor Meller Gyuszival, az örökké jókedvű, piros-pozsgás arcú fiatal földbirtokossal találkozom, — (és pedig elég gyakran, átlag naponta kétszer) — már messziről úgy mosolyog reám, mintha valami nevezetes mondanivalója volna. Mikor aztán alapos markolással jól kezetszorongatunk és megkérdezem: Mi újság nálatok?, rendszerint ez a felelet: Hát semmi, csak szervusz. Hogy vagy? Ebben az egyhangú műsorban a minap változás történt. Már a betyárosan legyűrt szélű fehés vászonkalap, meg a könyök alá szorított rücskös-bütykös sétabot (messze földön nincs párja!) energikus billegése, — nem szólva a pepita bricsesznek lépési ritmusra változó redőiröl, — rendkívülit Ígértek. Meller Gyuszi ez egyszer valami különösebb járatban volt? Csakugyan. A. baráti egymás- ba-markolás után az volt az első szava: — Mondd, kérlek, nem tudod, mi az a londina? — Nem én. Sohasem hallottam. Mi van vele? — Kellene nekem, de nagyon. — Miacsudának? — Egy galambdúcot akarok felétetetni a csonka kéményemre. Tudod, ott a gazdasági udvarban. — Minek neked galambdúc? Hiszen néni tartasz galambot? — Igaz, deltát egy gyönyörű, négyiná- zsás, vörösfenyő-fa galambdúcot kaptam a Szirmay Micuéktól és ez valami nagyon hatásos koronázni volna az én csonka kéményem tetejére. Szóval nem tudsz londinát sehol? — Nem én. — Hát szervusz. — - Szervusz. És csak koronázz sikerrel! Azzal a fehér vászonkalap, bütykös gyökér-bot és pepita bricscsz tovasiettek- Porcig sem voltam kél /gben, hogy a sokatigérü dolognak még folytatása lesz. A szóban forgó csonka kémény egyébként Meller Gyuszi portájának abban a részében ékeskedett, mely valaha, — a Sajóvölgy vaskorában — szöggyár volt. Ennek aztán olyasféle következményei is voltak, hogy a földszinti géptermekből kitűnő berendezésű, modern tehénistállók lettek, az emeleti műhelyből pedig nem mindennapi szénapadlás, melyre erkély-es feljáró vezet s üvegezett dupla ajtó zárja. Ezen a részen, a valahai főműhely sarkán áll a derék; joviális, régi módi kémény, amolyan négyfalu karcsú gúla, barátságos fehérre meszelt oldalakkal. Eddigi föékessége volt egy lyuk, az oldalában, melyet fenekükkel kifelé fordított s így egymásra tapasztott ásványvizes üvegekkel rakatott ki a házatá- ját csinosító ifjú gazda, csalódásig utánozván ekként az ólomkeretes ablakokat. Ha még a vörösfenyő galambdúc is felkerül a kémény ormára, akkor meg éppen pompás lesz. Hajaj, csakhogy a kémény jó nyolc méter, a dúc négy mázsa és az a fránya londina? Mi is lehet az? fis lesz-e, vagy nem lesz? Egy-két nap múlt. Megint találkozom a Gyuszival. Egészen a múltkori minta szerint. De ezúttal azt kérdezte: — Nem tudsz valahol egy ílaschcmcugot? — Hát ez meg már mi a szösz? — Mi, hát flaschencug. Hiszen ha én tudnám? — Nem tudod és mégis kell? — Kell ám, akár csak a loudina, — No és londinád már vau? — Van- De most meg flaschencug hiányzik. Addig nem lehet meg se mozdítani a dúcot.* — Hejnye, no. fis hát az a londina micsoda tulajdonképpen? —Ezt kérdeztem én Is Zupko mestertől, mikor elhivattam, hogy húzzák fel a dúcot a kéményre- Hogy vállalja-e, mert nehéz a dúc és magas a kémény. Aszondta nekem rá: — Ha* mit tecik hinl? Md‘szcn nem ij.cn micsodákat huztunk mink mán fel akar a toronyba is! Há'szen a múlt héten is egy harangot húztunk fel a rozsfalvai toronyba. Deliét 'londina nélkül nem lehet. Tesen szerezni londinát- Vagy hármat. Jó erőset. — Aztán mi az a londina? — Londina, hát londina- Tugya ászt mindenki, akmek kel. A Pintér urnák biztosan lesz. Tesen csak tőle kérdeztetni. — Mostanáig hajszoltattam az átkozott londináit, — folytatta Meller Gyuszi. Pintérnek nem volt, Szirmay Mieunak se volt, végre a fatelepen kerítettem. Hát londma, az ördög vinné, jó 8—10 méteres gömbölyű szálfa- Ha hosszabb annál jobb. Adóst már van, de ; flaschencug? — No és ennek a nacionáléját nem ismered? — Sejtek valamit, de nem vagyok benne biztos- Azt hiszem, felvonócsiga, vagy ilyesmi. Szóval nem tudsz valahol? — Sajnos, nem. Ismerek egyéneket, akiknek jó „cugjuk“ van a „fiaskóból14, de ... — Jaj! Szervusz! Meller Gyuszit legbiztosabban meg lehetett futamitani a keserves szójátékkal. Futott. És másnap megint találkoztunk. Ezúttal grá« nic kellett. — Nem tudsz egyet? — öregem, te kifogyhatatlan vagy a titokzatos műszavakban. Honnan találjam én ki őket? Aztán még ez a csudabogár is a dúcod mennybemeneteléhez kell? — Azárn. Hiába a londina, hiába a flaschencug, ha grámc nincsen. — üránic, gránic? Hisz4 az valami határvidéket, vagy mit jelent? Hogy jön az a felvonóhoz? — fin nem tudom, de már a pokol fenekére kívánom az egész dúcot. — Lám, milyen mélyre kívánod s mégis magasra szeretnéd huzni? — Te meg engem akarsz húzni? Nem érek rá. SzervuszS e j fche t ö 1 c fikcj z el eb b i t a Iái k ozásunknál Meller Gyuszi arcán isteni nyugalom honolt, a fehér vászonkalap puha nemtörődömséggel ült a fején, a bütykös gyökérbot alig himbált, kezei mélyen a bricsesz-zsebekbe sülyeszt- ve, semmi sietés, semmi izgalom és sok, sok, piros mosoly. — Mi az Gyuszi? Feni van a dúcod? — De fent ám! ' -r- Került gránic is? — De került ám! — És mi az, ha szabad tudnom? — „K ö tél dobbal és fogaskerék-gátlóval ellátott felvonó készülék.44 — És minden simán ment? •— Nno, némi zökkenő azért volt. De a dúc már fenn van és nézd meg majd milyen jól hat! — Megnézem, feltétlenül, de a „zökkenő44 érdekelne? — Ja, a zökkenő? Hát, kérlek, mikor már a londina is, meg flaschenzug is, meg gránic is megvolt, hát aszondta Zupko' mester, hogy most mán gyerekjáték az egész. Felállították a három, egybekapcsolt londinát a kémény mellé, az egybekapcsolásnál ráerö- sitették a csigát, azon átvetették a kötelet, a kötelet beakasztották egyik végével a gránicba, a másikkal meg a dúcra kötözték. Nekem valahogy nem tetszett az ügy, mert a kötél kegyetlenül megfeszült a négy mázsás teher alatt s még hozzá, — át lévén vetve a kémény tetején, — oda is horzsolódott a kéményfal csonkjához. Mondtam is Zupko mesternek: — Nem jó lesz ez igy, mester! Gyönge lesz a kötél. A dúccal pedig végighorzsoljuk a falat, a végén majd az egész cókmók a földön áll meg! Sértődötten felelt az öreg. m'g a munkásai szuszogva forgatták a gránicot, pattanásig feszítve már a kötelet: — Há‘szcn mit teciik gondolni? Hogy ijet mj fel ne huzunk a Króméval? — Nem a gránic, hanem a kötél! A fal cl fogja rágni és lezuhan az egész mindenség. Inkább szedjük szét a dúcot, állványozzuk körül a kéményt ós rakják fel úgy.-II | ..I I Ili....................... — I ---------------
