Prágai Magyar Hirlap, 1925. szeptember (4. évfolyam, 196-220 / 939-963. szám)
1925-09-16 / 209. (952.) szám
SB Levél eév múmiához írta: Mécs László ll|S| !í€Í a jogosziáv poiiiiaáBdi Radics Genfben és Radics Pasicsnái — Elsimult kormányválság — A Magyar Pártot minden oldalról szidják és csábítják — A P. M. H. eredeti tudósítása — Belgrád, szeptember 14. Az elmúlt hét elég szegény volt belpolitikai szenzációkban, különösen a fővárosban csendes az élet, miniszterek jönnek-mennek, képviselők unottan ődöngenek a szkupstina elhagyott folyosóin vaigy ásitozva néznek ki a Moszkva nagy tükörablakain a szakadó őszi esőben ázó Teraz- ziára. Még egy hónapig vakációznak a jugoszláv politikusok, csak künn, Genfben folyik a lázas munka. Genfben, a Népszövetség előtt fog vizsgázni Radics István, a megtért horvát parasztvezér ott fogja bebizonyítani, hogy megváltozott politikai álláspontja méltóvá teszi a minisz- terelnökhelyettesi kinevezésre. Meg kell vallani, az egész jugoszláv közvélemény iél Radics felszólalásától, mert soha nem lehet előre tudni, hova ragadja fékezhetetlen temperamentuma ezt a politikai „enfant terrible“-t, aki most a szerb-horvát egyetértésről, testvériségről, a jugoszláviai kisebbségek paradicsomi életéről fog előadást tartani csaknem ugyanazoknak a politikusoknak, akiknél a múlt évben azért kilincselt, hogy szabadítsák meg az európai kultúrát képviselő horvát népet a balkáni szerbek rabságából. Sic tramsit . . . És Radics beszélni fog; azt még nem lehet tudni, hogy mit, de azon már előre nevet mindenki, hogy milyen elképesztően sokat. Mert Radics- ról köztudomású, hogy kipróbált távbeszélő, aki egyhamar el nem hallgat, ha belelovagolta magát egy témába. Társaságban is mindig ő viszi a szót, de társaságban kellemes is a beszédessége, mert müveit, ötletes, sőt szellemes causeur. Egy jellemző képes anekdotát hozott a héten egyik belgrádi újság, abból az alkalomból, hogy végre megtörtént Eviens-les-Bains-ben a ,.történelmi" találkozás Pasics és Radics között. Szemben ül egymással a két „elnök", Radics kicsiny, köpcös alakja besüpped, de oldalán ott lóg a „guzlica", a költő jelvénye, rajta a felirás: Éljen a monarchia! (Ezelőtt úgy szokták volt ábrázolni, hogy: Éljen a köztársaság!) Pasics ásványvízzel kínálja vendégét, mire az megkérdi: — Miért kívánja miniszterelnök ur, hogy én is igyam a gyógyvízből? — Azért, hogy azalatt, amig iszol, én is szóhoz jussak — feleli a különben szófukar Pasics. * Egyébiránt egy állítólag felmerült, de ugyancsak állítólag elsimult részleges kormányválságról is sokat beszélnek Arról volt szó, hogy Maxi- mQvics dr. belügyminiszter elhagyja a helyét, mert nem hajlandó a Radics—radikális megegyezés egyik fontos pontját végrehajtani. Radicsék azt követelték és követelik, hogy bocsássák el mindazokat a tisztviselőket, akik Pribicsevics hívei és akik résztvettek a horvát politikusok ellen az Obznana-rendeleí végrehajtásában, T áicsék fogvatartásában általában Horvátország megfékezésében. A megegyezés hivatalosan most közzétett szövegében erről nincs szó, de különben is az a paktum olyan szűkszavú és olvan vérszegé;.- hegy nem kell nagy politikusnak lennie annak, aki kitalálja, hogy ez csak spanyolfal, amely eltakarja a titkos és részletes megállapodásokat. Szóval a belügyminiszter nem akarta élcsapat a proskribált közigazgatási és rendőrségi tisztviselőket, inkább lemondásra készült, azonban a legújabb hirek szerint mégis beadta a derekát és tegnap részletesen megbeszélte a teendőket Ma - esek dr.-ral, Radics István helyettesével. Most tehát a szerb-horvát pereskedés megoldása gyanánt ki fogják dobni — a divánt. Az ellenzéki pártok fúziójáról egyre határozottabban beszélnek, illetőleg egyelőre csak az látszik egészen bizonyosnak, hogy Davidovicsék és Szpahó dr. muzulmán csoportja egyesülnek, Kcrosec szlovén klerikális pártja pedig továbbra is külön párt marad, de a legszorosabb kontaktusban emezzel. Mivel pedig egy jugoszláviai belpolitikai riport egészen tökéletlen, ha nincs benne Pribicsevicsről szó, hadd számolunk be a nagy Szvetozárról is. Pribicsevics kortesuton jár, beszámolókat tart Boszniában, Dalmáciában és a horvát tengerparton, amely beszámolók nagyon sokszor véres verekedéssé fajulnak. Ilyen eset volt legutóbb Qra- csacon, ahol halottak is maradtak a csatatéren. Mert most megfordult a kocka; amit előbb Pribicsevics orjamistái cselekedtek, azt ma már a hor- vátok teszik: szétverik a szívből gyűlölt független demokraták gyűléseit. Pribicsevics különben nagyon bizi'k a mostani kormánykoalíció közeli felbomlásában (amiben alighanem igaza van), mindenfelé azt hirdeti, hogy rövidesen újra a kezébe veszi a gyeplőt és akkor jaj a hűtleneknek, a tőle elpártolt radikálisoknak. I.ángostorrai csap végig azokon, akik megszegték a neki fogadott hűséget, fiát feltéve, sőt meg is engedve, hogy a koalíció felbomlik, Pribicse- vicsre és a lángostorra akkor is bajosan kerül a sor, mert ebből a mulatságból már elég volt. Mindenkinek. A Magyar Pártról nem tudni semmit, csak azt, hogy amióta elhatározta valamelyik országos párttal való együttműködését, azóta minden oldalról szidják é minden oldalon csábítják. Egyszerre /•rték lett, amit mindenki magának szeretne és azért ócsárolja, hogy a másiknak elvegye a kedvét tőle. Döntés még nincs. Megöl a disznói ejti Nagyúr, Éreztem, megöl, ha hagyom, Vigyorgott rám és ült meredten, Az aranyon ült, az aranyon, Éreztem, megöl, ha hagyom. Ady. Lám, ha ,a balzsamozó Idő, kiszedeget: más múmiák agyveíejét, szivét, idegeit, ha kihullnak csikófogaik, szépen, csendesen várják a véget az emlékezés pólyái között, nyugton vannak s igy nem terjesztenek kriptaszagot. Kedves Tuttenkámen Bácsi, te most a kihullott csikófogak helyébe arany- fogakat csináltattál a Köves aranyerecskéjé- ből, hogy összeharapd a szlovenszkói magyar Írókat, Írói törekvéseket. A múltkor fölemeltem tiltakozó szavamat az írói közösség nevében és érdekében, amellyel egynek érzem magam. Két cikket irtatok erre: egyet a Kassai Naplóban, egyet a Kassai Újságban. Egyikben se jeleztétek, hogy azok a gonosz so- rocskák válasz akarnak lenni a P. M- H.-ban titeket ért vádakra. Látod, én nerrHélek ideírni, mint ti, olvassa el' a P. M. H. közönsége is, hogy mennyire megharagudtatok az igazságért. Hogy lássa, hogy nem válaszoltatok vádjaimra, hanem személyemre redukáltátok a választ. Elbírom gondolataim elcsavarását s felelek ezekre. De ez a kisebb célom; a végén mégis csak újra megcsinálom a tetemre- hivást: miért gyilkoljátok az ideszakitott magyarság irodalmát, tehát kultúráját?? Egyik vádad, hogy tiszteletlen voltam irói mivoltoddal szemben. Hát bizony, mi, háború utáni fiatalok, nem tudjuk úgy tisztelni az öreg huncutokat, mint régen. Az öreg huncutok csinálták nekünk a világháborút, ők csinálták Trianont és Versaillest, nem kívánhatják tőlünk a régi gyanútlan tiszteletet. Azért mi tudjuk, mely öregeket kell tisztelnünk: akik tisztelik a fiatalságban a nemzet jövőjét s nem néznek rá íogcsikorgató irigységgel. Mi uj hiteket gyújtogatunk, a régiekre uj rozsét rakunk a szivünkből s ilyenkor nem fontosak a hamis bálványok és okvetetlenkedő múmiák. Gondolj azon Tizenkettőre, akik annak idején szétmentek a világba, bizony összetörték, sárba taposták a szép, selymes Vénusokat, Hermeseket, Dio- nysosokat s nagyon gorombáknak és tiszteletleneknek tűnhettek föl az akkori Keller Imrék előtt. És ha már erről beszélünk, hát mondjuk meg azt is, hogy nem a Cicero retorikája szerint szónokoltak, mert nem a szónoklás Part pour l‘art-ja volt a fontos, hanem odaadtak csapzottan, lázasan a hajótörés után szenvedő tömegek elé s való- sziniileg igen gorombán hadonászhattak az akkori schöngeistok szerint, de — megváltozott a föld szine- Hát igy, Tuttenkámen bá- csikám. Én se szavalok, azt tegyék meg a Beregi Oszkárok, akiknek hivatásuk, én a nagy világ-hajótörés után odasodortattam a pódiumra innen a magányból s kézzel-lábbal hadonászva, beleszuggeráltam a magyar Tömegbe a szebb emberi és szebb magyar élet Vágyát. Te azt mondod, hogy magam utaztam a városokba, bomladozva Siker-asszony után. Te azt nagyon jól tudod, hogy ez nem igaz. Kérdezd meg Eperjest, Rozsnyót, Munkácsot, Visket, Nagyszöllőst, Homonnát stb., hányszor mondtam le egy-egy meghívást, hányszor fordultak még rendfőnökömhöz is, hogy kényszeritsen, hányszor nyomtatták ki meghívókra nevemet, hogy kész dolgok elé állítsanak; kérdezd meg a rendezőket, menynyit panaszkodtam, hogy a Pódium elvon a komoly munkától. Gesztusaim nem művésziek. Azt irod, hogy valami Kálniczky Géza bácsi igen kifigurázta a szerkesztőségben ember-ölelő gesztusaimat s jót mulattatok. Vájjon olyan nagy vicc a legszentebb gesztusokat kifigurázni? Vájjon Ady legmagya- rabb s legemberibb gesztusait nem csúfolták megpukkasztó kacagtatásig az akkori múmiák és pedig egy ország, nem egy kis redukció előtt? És a keresztrefeszités isteni gesztusát néni figurázta-e ki a förtelmes Rops piszkos és perverz karikatúráján? Vájjon a keresztrefeszitést gyalázta-e meg, vagy önmagát? — Különben, is: akkor azt Írtad, hogy „brilliáns előadómüvészetem44 van- Vagy akkor hazudtál, vagy most, — Aztán: csak embereket szoktak utánozni; téged pl. senki se utánoz; ellenben te utánzód — az írókat. Meg azt is idézed (te örökké citátumokból élsz), hogy „aki az asszonyok tömegei előtt szép fiú, az zseni“; hát savanyu a szőlő, bácsikám, szeretnél te ilyen zseni lenni legalább is, mert magad is tudod, hogy a Feltámadást asszonyember vette észre először!! Azt mondod, hogy nincs bennem zsi- ványbccsíilct, irói szolidaritás, mert jeleztem, hogy le írtad a Maycrlingi titkot stb. Hisz már Szíklay megírta előbb és amúgy is tudta mindenki. Hát tudod, mi a zsiványbecstilet? Az, hogy én most sokakért szálltam harcba, magamra köpettem másokért, mindnyájunkért, te pedig a magad „száraz kenyeréért4* harcolsz, mint irod, meg egy milliomos száraz kenyeréért, hogy a többi Írónak ne jusson ebből a száraz kenyérből. Ez zsivány- becsiilet? Kérdi tőled a te kisunokád, Lacika, egész szent naivitással. írói szentháromságnak neveztél minket: Sziklayt, Ráczot és engem. Tévedsz, mi sokan vagyunk. Nem szégyenük, hogy szeretjük egymást, sok kis szeretet végre máglyákat fog gyújtogatni a mai sötétségben, mi igenis ápoljuk a barátság szent érzelmeit ,a mai agyonuszitott világban, kicsiben kezdjük, magunkon, a szeretet eljövendő országából Ízelítőnek. Minket nem a „száraz kenyér44 tart össze, mint a ti illatos iégylevelü lóheréteket, mely áll Kultsárból, Keilerből, Kövesből és — Fleischmannból. Szász Károlyt beválasztották a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé- Téged is be fognak, de nem oda. Ha majd vásároltok itt még vagy két magyar lapot s igy sikerül teljesen agyondorongolnotok, elhallgattatnotok, kiéheztetnetek minden írói törekvést, tehát magyar kulturtörekvést, érdemeid elismeréséül beválasztanak a Cseh Tudományos Akadémiába. Kívánom, Bácsikám. Azért nagy huncut vagy te, Bácsikám. Itten magyar faji szempontok szerint akarod agyonütni az írókat, szóval nemzetieskedel s ugyanakkor a pesti fajmagyar Magyarságot, Szózatot, Uj Nemzedéket, Nemzeti Újságot nem tartod „komoly44 lapoknak, mint irod, mert nemzeti alapon állnak s mert elismerőleg írtak a te kisöcséd zártkörű pesti szerepléseiről. Hiába vagyok Lacika, azért ilyet nem tennék. Ez egész mayerliiigi módszer. És nagy huncut vagy, ahogy szeretnél összeveszejteni pl. Máraival, mikor azt irod, hogy nem mertem belékötni, mikor nekiment a Hajnali harangszónak. No ez nem igaz; aki a rosszindulatúság és irigység hétfejü sárkányával megvívott, szóval Kellerrel, annak már kétfejű sárkány nem olyan nagy munka. De nem támadtam, mert nem elemem a harc, mert Márai író, mert okos dolgokat mondott s meri a tollán ott lebegett: „voltam poéta én is44. Igenis, ez a keserűség Íratta .vele a keserűbb helyeket- És igenis én emlegettem Márai tehetségét legtöbbször Szlovenszkón, de Márai elvesztette hitét az. emberiségben, beledresszirozta magát egy mindent-tagadó. mert érdekes gondolatkörbe, már pedig hit nélkül nem lehet alkotni. Hit nélkül lehet valakinek a lelke zseniális fényképezőgép, vagy lehet irodalmi sajtkukac a meglévő alkotásokban, mint Keller Imre. össze akarnál veszejteni továbbá a zsidó és emigráns írókkal, azt írván, hogy ezek közül senkit se kegyeskedtem fölemlíteni írókat sirató soraimban s igy felrúgom a zsidóságot, amelynek vállain lettem valaki. Ez gonoszkodás, Bácsikám. Mert hisz te tudod nagyon jól, hogy én nem irói listát Írtam, csak kiragadtam pár irót, akiknek ismerem súlyos életkörülményeit. Igenis: ha más célom lett volna, föltétlenül fölemlítettem volna Egri Viktort, akivel meleg baráti levelezésben állok, aki igenis zsidó s akinek talentuma nekem drága. De hagyjuk; mikor egy múmia szerecsent mosdat, akkor neki minden eszköz jó. Össze akartál veszejteni rendemmel, célozva egy ifjúkori versemre, melyet nem vettem fel köteteimbe s melyben holmi kígyót emlegetek. Megnyugtathatlak, Bácsikám, hogy ez nem volt olyan veszedelmes hasonlat. A rendben tényleg voltak kígyók, de azok vagy meghaltak, vagy elmentek; és tudod, az gyalázat, ha egy ilyen kígyó az anyafészekpe egy kötetnyi viperamérget köpköd vissza. Igen, kígyók voltak a legszentebb testületekben is: az apostolok között .Tudásnak hívták; a szlovenszkói irók között is van. A legnagyobb mumusod, amit a „Mécsnek minden szabad44 c- cikkedben nekem szegzel, az, hogy én „demmciállak!44 Szörrr- nyüségg! Nyájas olvasom, aki végigszenvedted előbbeni cikkemet, emlékezz vissza leg- összeráncoltabb homloka szigorúsággal, hogy amikor kivicceltem Keller „nemzeti dorongját44, volt-e abban szó arról, hogy Keller irredentizmusra izgatja az Írókat. És ha nem, mi a véleményed a Keller vita-módszereiről mi n d k ö z ö n sé g es e n ? Azt írja száraz-kenyéradó gazdád a Kassai Újságban, hogy lapjaitok nem zöldségpiac szlovenszkói irók számára; úgy bizony múzeum más lapokból kiollózott novellák és vers’kék számára — ingyen. A kolozsvári Ellenzék tud novella-pályázatot kiírni Szerda, szeptember 16. (nem gyermek szépségversenyt!), tud szlovenszkói poétának havi fixet fizetni két versért, szlovenszkói lap nem hogy erdélyit nem hoz- de ittenit se, mert azért néhány krajcárt fizetni kellene. Vájjon az akkori mu* miák nem zöldségnek nevezték*e annak idején Ady verseit és a Nyugatot? És máma a zöldségekért szobrot kap Ady és hol vannak az akkori Keller Imrék?? — És az se legutolsó vicc, hogy a szlovenszkói irók zöldségeiből vesznek pénzért és közölnek közönségüknek: az erdélyi Pásztortüz, Ellenzék, Hírnök, Periskop, a magyarországi kevésbé ,-komoly44 lapok: Napkelet, Magyarság, Szózat, Uj Nemzedék, Nemzeti Újság, Nép, Élet stb-; ugyancsak a Keller szerint kevésbé -,komoly44 Magyar Irodalomtörté* neti Társaság a szlovenszkói zöldségek közül kiadja most második kiadásban a Hajnali harangszót (Napkeletkönyvtár); e zöldségek közül való volt Rácznak az a növel* Iája, amelyet tudtán kívül hat újság vett át egymástól Erdélyben, Magyarországon és Amerikában. — Nem, nem vagytok ti zöldségpiac: a zöldséget eszik. Ellenben hogy is hívják azt az izét, amelybe naponként mmden kéjgyilkosság, rablás, csalás aljasságai összéhalmoztatnak Tokiótól New* Yorkig? Van egyéb huncutságtok is. Nemrégen egy idézetekből összeállított mozaik- cikkben (A költő és a Ma) minden szlovenszkói írót tagadtál s a végén ezt írtad: -,erös a meggyőződésem, hogy amig Énségüket és az általános Embert nem ültetik be a Ma talajába, addig a müveiket se a közönség, se a kritika nem veheti komolyan44. Lám, mióta cikkem megjelent- már szárazkenyér-adó gazdád három emigráns írót elismer, sőt >,tiszteletreméltó kivételeket44 is koncedál! „Aki hazudik, jól kell emlékeznie44 mondja a jó öreg Horatius. Fogtok ti most már többet is elismerni kínotokban! — Súgd meg gazdádnak, hogy ez nagyon pikáns dolog, hogy eddig a többi Íróval együtt az emigránsokról se akart tudni semmit s most hír* télén igy dicséri meg őket: , ők tényleg hivatásos irók, a legkristályosabb magyar stílus művészei, komoly fajsúlyú írók . . Ugye ez frivol játék, nyájas olvasónk? Mert ha tényleg legkristályosabb stílusúak, leghiva- tásosabb irók: miért nem velük töltötte meg eddig lapját, hanem a mayerlingi regényekkel? A többi Írókat a nemzeti szempontból szeretné kivégezni Keller: vaijon ezek a •.nemzeti szempont44 miatt hivatásos irók most Köves előtt s a nemzeti szempont ne* vében irnak-e a cseh kormány lapjába, a Reggelbe? — És az se utolsó pikantéria, hogy ugyanott.pár sorral lejjebb merFcséri a kér. szó-' E eUG.mant és ugyaio t neVi- mászik az itteni jobb magyarság lapjának, a Prágai M. Hírlapnak. És kiváncsiak vagyunk, hogy ezután fog-e legalább ettől a három hi* vatásos írótól közölni Köves? Nem fog-e félni, hogy házat vesznek a koncnak vetett 50 Ksás zsebpénzekből? Aztán: nem vörös posztó ez a fehér reverenda, nem kell ettől folyton megvadulnod- nem muszáj minden sorodban fejemhez vágni a „csuhás44 szót, hidd el, nem is olyan nagy szégyen az cstihásnak lenni. Ne azt mondd, hogy nem illik a fehér reverendához valótlant állítani, azt mindenki tudia. de cáfo'd meg állításaimat! Vagyis: eddig az én habáraimat tépdes- tétek mérgetekben, mert megmondtam ^ az igazat; ha igazi babér, az jól oda van nőve, még a vihar se tépheti le, még a balzsamozó Idő se, de ha nem igazi, vigye az ördögetesd meg vele gebécskédet! Szóval eddig velem foglalkoztatok. — Most gyerünk visz- sza a témához!! Újra megteszem a tetemre- hivást: Igaz*e az, hogy nincs szépirodalmi lapunk? Igen. Te. erre azt válaszolod: voltak lapjaitok, megbuktak! Válasz ez? Különben is: nekünk nem volt lapunk- Te azt válaszolod, ahelyett, hogy két lapotokban izgatnál a szépirodalmi folyóirat mellett. Igaz*e az, hogyha nincs folyóirat, kell egy foyó- irat? Igaz-c az, hogy ha nem lehet ilyen lap, akkor a nagy napilapoknak kell támogatni- felkarolni a magyar irodalom tehát kultúra ügyét (ez itt egy!) még a legmesszebbmenő áldozatok árán is? Igazié az, hogy te edd;g mindenkit kompromittálni igyekeztél a közönség előtt, aki itt írni mert s főleg némi sikerei voltak? Igaz-e az, hogy ha te írtad a Kas* sai Újság ponyvaregényeit- nem volt jogod, szemérmetlenség volt bármily szempontból elitélni másokat? Igaz-e az, hogy a Kassai Újság kra.icároskodásból nem tett eleget magyar irodnlonitámogntó kötelességének? Tgaz-e az. hogy most megint cl akartátok gáncsolni a könyvbarátok szövetségét, csak azért, mert az önzetlen és tiszteletreméltó Sz'klnytól indult ki? Igaz-c az. hogy az itteni magyar olvasókban, nem áruljátok a nemesebb magyar lelki gyökerekből snr-
