Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)
1925-08-14 / 182. (925.) szám
2 A léiiielcü Yéfitsziási ironffa A német polgári pártok közös jelölőlistája sem biztos — Egy német politikus nyilatkozata a német pártok választási előkészületeiről Prága, augusztus 13. Parlamenti tudósítónk beszélgetést folytatott egy aktív német politikussal a választások előkészítéséről. A .politikus kijelentette, hogy a koalíció ez alkalommal niár nem tudja a különböző és egymásnak ellentmondó hírekkel félrevezetni az ellenzéket. Az ellenzék nem hagyja magát befolyásosain! és folytatja választási előkészületeit. Biztosra veszi azt, hogy a német pártok a választások kiírásának napján azonnal benyújtják a jelölőlistákat. Egyszer ugyanis már póruljártak a községi választások alkalmával, amikor hivatalos helyről, a választások közvetlen kihirdetése előtt azt mondották, hogy a községi választások terminusa még nincsen megállapítva. Éppen ezért nem lehet csodálni, hogy a német politikusok egyáltalában nem hisznek a választások eltolódásában. Ebben a fölfogásukban megerősíti őket a cseh szociáldemokrata párt utolsó határozata is, amely szerint ők is az októberi választásokhoz ragaszkodnak. • Arra a kérdésre, hogy a németek közös listát fognak-e felállítani, kijelentette informátorunk, hogy a német keresztényszociaíisták részéről közeledés történt ebben az irányban, de a németek közös listáját a német szociáldemokraták teszik lehetetlenné. Azok ugyanis attól tartanak, hogy ezt a kommunista agitáció kihasználná ellenük. Mivel a szociáldemokratákon kívül a nemzeti szocialisták is a közös lista ellen foglalnak állást, csak arról lehetne szó, hogy a német polgári pártok állítsanak közös listát. De ezt is nagyon nehéz dolog tető alá hozni, mert a nézeteltérések még elég nagyok. — (Pasics Masaryk elnöknél.) Pasics jugoszláv miniszterelnök állapota annyira javult, hogy már szállodáját is elhagyhatja. Szerdán délután meglátogatta Karlsbadban Masaryk köztársasági elnököt, akinél másfél óra hosszat tart^Mfog^^^^^^^ mindenki csak Halién és fsa fMüizáfm vesz, ^r®$tsiö¥a, KtatiniCná ul. Telefon 1920 és 2365. ¥¥¥m¥¥T7¥¥¥TmmT¥¥¥TVmm Slrlbrny miniszterelnökségre fői” Premier-ambiciók a közös szocialista klub tervének hátterében — Bechyne kontrakarrirozza Stribrnyt Praga, augusztus 13. A néppárti Lidové L'isty foglalkozik Stri3 brny uj akciójával, amely az összes szocialista pártoknak egy közös parlamenti klubban való egyesítését célozza. A Lidové Listy szerint StribrAy ezzel nem a cseh néppárt ellen akarja egy frontiba állítani a szocialistákat, hanem tulajdonképpen Svethüa miniszterelnök ellen tör. Stribrny ugyanis hosszabb ideig helyettesítette Svehlát s annyira beleélte magát szerepébe, hogy véglegesen miniszterelnök .szeretett volna maradni. Erre az ambícióra épül tehát a közös szó5 cialista klub tervei is, mert Stribrny arra számit, hogy a klubban a nemzeti szocialisták lesznek a legerősebbek s igy joggal követelhetnék maguknak a miniszterelnöki tárcát. Kérdés, azonban, hogy a szociáldemokraták ebbe belemennének-e. A szociáldemokrata Nová Dóba üdvös? nek találja Stribrny javaslatát és azt javasolja, hogy a szocialista pártok közös szociálpolitikai programot dolgozzanak ki még -a választási kampány előtt. Csakhogy Bechyne. a Nova Dóba irányítója, nagyon ügyes politi3 kus és belelátott Stribrny kártyáiba. Éppen ezért hangoztatta brünni beszédében, hogy a szociáldemokrata párt ismét átveszi a munkásmozgalom vezetését. Vagyis ezzel azt akarta Stribrny tudomására adni, hogy hajlandó ugyan közös, klubot alakítani, de ebben a szociáldemokraták vezetőszerepét kívánja biztosítani. Stéfán tovább fonja a „fCTCicseií szakadatlan fonalát" Beszélgetés az Autonóm Föld míves Szövetség alelnökével Ungvár, augusztus 13. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Sté- fán Ágoston dr. az Uj Közlöny egyik utóbbi számában hosszabb politikai elmélkedést közölt, amely magyarázatát iparkodik adni annak a színváltozásnak, amely politikai pályafutásában a legközelebbi múltban bekövetkezett. Vallomásának súlypontja az a megállapítása, hogy huszonkétévi politikai múltján és tevékenységén a tévedésnek és tudatlanságnak szakadatlan fonala huzódik át. Érdekesnek találtuk megkérdezni Földesi Gyulát, az Autonóm Földmives Szövetség al- elnökét, aki a háború előtt és alatt is erős ellenzéke volt Stéfán politikájának és vele éveken át polémiákat folytatott, hogy mi a véleménye Stéfán szenzációs vallomásáról. Földesi Gyula a következőket jelentette ki: — Stéfán Ágoston dr. egyszer már harcolt a ruszin érdekek ellen, amikor a cirill- betü eltörlését kivánta és forszírozta. Most Kijelentette, hogy akkor tévedett. Tévedni emberi dolog s a tévedést beismerni nemes tulajdonság, de a tévedést beismerni és mégis helytelen nyomdokon haladni, ez már eszte- lenség. Pláne, amikor az ember egy nemzet ügyében téved. — Világos tehát, hogy nem kívánjuk a ruszin nemzet hajójának kormányrudját olyan kezekre bízni, amelyek — a saját beismerése szerint — 22 éven át bizonytalan irányban, tévetegen, nem a kitűzött cél felé irányították a ruszin sorsot. — Stéfán gyónásszerü beismerése nagyon nemes cselekedet, bár ezzel is csak azt igazolja, hogy ő inkább volt régen a magyar, most meg a cseh érdekek szekértolója, csakhogy véletlenségből se tévedjen rá arra az útra, amely nemzetének boldogulásához, vagyis a ruszin nemzeti irányzat felé visz. Ehelyett Stéfán az amúgy is tulon-tul sok pártot és pártprogramot még eggyel szaporította. — Lélektanilag csak helyeselhetjük tévedésének nyilt beismerését, de tévedésének nyílt beismerésén kívül vallomása semmi argumentumot, vagy tényt nem tartalmaz, amely az uj párt létesítésének szükségességét, alapítását és annak kifejezetten kormány- párti irányzatát igazolhatná. Ha tehát eddig tévédének vallotta magát, ezentúl már tévelygőnek kell őt tartanunk. = Mit szól, alelnök ur a Stéfán-párt nevének megválasztásához? —■ Nagyon helyesen választotta meg pártja nevét, amikor azt a „Feszabadulás“ pártjának nevezi, mert a nép ezt szószerint és lényeg szerint veszi majd és akkor rájön arra, hogy egyáltalán nem Stéfán az a „felszabadító*4, akire ez a nép vár. Mert a ruszin népet valóban fel kell szabadítani azokból a szorongattatásokból, jelenlegi kőkorszakbeli állapotokból, amelyekbe a csehszlovák kormányzat elnyomod törekÁ szaionnatolvaj Irta: Nyáry Andor. istván bácsi erős, nagyfejü, tuskó kis em- utírke volt. Az édesanyja azt állította róla, hogy hat esztendős koráig olyan esze volt. hogy pap is lehetett volna belőle. A szép pálya azonban hirtelen derékba tört, mert — ezt megint az anyja beszélte — Szilveszter esté3 jén, mikor elmentek a batyubálba s a Pista gyereket magára zárták a szobába, hogy: Hadd aludjon! a boszorkányok úgy kilékel3 ték az eszét, hogy másnap rá se lehetett ismerni. Hát fújtak a papságnak! így aztán kanászbojtárnak kellett adni, később pedig kisbéres lett. Mikor aztán soksok év után István bácsivá bajuszosodott és Juli nénit is feleségül vette, a ranglétrán elő5 lépett a béresi méltóságra. Aztán éldegéltekNem volt a kis embernek semmi baja se A változás mindössze abban mutatkozott, hogy a béresi jómódban még jobban megtus- kósodott, pocakot eresztett s a bajusza harcsa módra lustult. Szóval egy csöppen se bánta meg, hogy a papi pályát ész híján fel kellett cserélnie a bérességgel. A szilveszter- napi boszorkányjárás nem okozott neki gon 3 dót, de bajt se. Nem is történt volna körülötte semmiféle nevezetesebb dolog. Csak az a bolond szalonna ne lett volna! Úgy volt ugyanis, hogy — mikor And- r ás nap táján beköszöntőitek a disznótoros, hideg napok, Juli néni megkívánta a friss tö3 portyát, meg a jó foghagymás kolbászt. Ahányszor meglátta a disznót, mindig kolbászszagot érzett, meg töpörtyüt látott. Nem gondolkozott sokat, még aznap szólt az urának: — Hallja kee, István! M^g kellene szúrni a disznót. Zsíros, oszt igen kívánom a kolbászt. István bácsi a pipából a tenyerébe verte a hamut, aztán megszólalt: — Lehet! Úgy is lett. Másnap kivégezték a disznót- Juli néni úgy jóllakott a finom friss kolbászból, hogy egész éjjel nyöszörgőit tőle. A rá következő reggelen aztán elrendez3 ték a húst, a hurkát meg egyéb miegymást, Rettentő egyetértéssel ment minden- Mikor azonban a szalonnára került a sor, hirtelen nézeteltérés keveredett a kért érdemes cseléd közé. Az ember ugyanis füstölve szerette volna a szalonnát. Hát azt javasolta, hogy a kéménybe akasszák. Juli néni meg .nem szerette a füstöset, azt akarta, hogy a szalonnát vi3 gyek fel a padlásra. Ott aztán átjárja a hideg. Úgy jó a szalonna. Az embeT kicsit tartotta magáit, de mikor Horgos János, az éjjeli bakter is az asszonynak adott igazat, hát elfogadta öreg párja ajánlatát. A szalonnát fel vitt ék a padlásra és Horgos János segítségéve] felakasztották a gerendára. — No hála Isten! Azonban az este is elérkezett. Juli néni fáradt volt, hamarosan bele3 bujt a meleg ágyba. István bácsi lecsisszen- tette lábáról a csizmát, lecsettintette a pipa kupakját, fülére húzta a báránybőrsapkát, ö maga is behúzódott az asszony mellé, nyögött egyet, aztán elaludtHorgos János az árnyékban leselkedett. Tudta, miért tanúskodott az asszony mellett. Jó lesz majd a felakasztott szalonna neki magának. A kémény ugyanis a konyhában van, on nan bajos volna elemelni a szalonnát. A padlás azonban a tornácról nyílik. Az Isten is neki rendelte azt a szalonnát! Éjfél táján, mikor nagy szorongásában már a harmadik pipa dohányt elszivta, a pipát a szűre ujjába tette, oda lopakodott a házhoz, egy ideig hallgatózott s mikor semmiféle gyanúsat nem hallott, lábujjhegyen föliépke3 dett a létrán és besurrant a padlásra. — Rendben van már! A dolog azonban nem volt olyan nagyon rendben, ahogy Horgos János szerette volna. Juli nénit nehéz álmok gyötörték- Azt álmodta, hogy az égből hosszú, szál kolbász ereszkedik le, a vége a gyomrára ér s ott szépen karikára gömbölyödik és nyomja, hogy majd belepusztul. Már lehet rajta egy mázsa is. Nagy kínjában nagyot dobott magán, aztán felébredt. A rettenetes kostász persze nyomban eltűnt. És Juli néni édeset sóhajtott De jófo-mán ki sem sóhajtolta magát, még a halálos verejték is kigyöngyözte. A padlásról gyanús csoszogúst hallott. — A szalonna! — dobbant meg a szive — lopják! István bácsi húzta a lóbőrt, hogy a nagy légáramlatban csak úgy lengett a bajusza. Juli néni felült az ágyban, aztán jól oldalba bökte: — István! Az ember fölneszeit. — No? —; Lopják a szalonnát. Ercggyon ki! Az ember ásított, az asszony suttogva erősködött: — Valaki csoszog a padláson! A padlás felé figyelt: — Hallja? Az ember egy ideig fülelt, ö ugyan nem hallott semmit, de mert Juli némi igen ösztökélte, kelletlenül kikászálódott az ágyból, kiment a tornácra, aztán a padláslyukon keresztül nagy hangon bekiáltott a padlásra: — Halló! . . • . Van itt valaki? Horgos János éppen akkor csapta hóna alá a szalonnát, a hangtól úgy megijedt, hogy Péntek, augusztus 14. vései által jutottunk és ma is keservesen sínylődünk. — Vésse leikébe Stéfán dr. ur figyelmeztetésünket, hogy ő most kezd azon az utón haladni, amely utat a ruszin nemzet képviselő! 1919-ben szintén helyesnek tartottak, amelyről azonban hat év súlyos tapasztalatai után megállapítottuk, hogy ezen az utón való további haladás — dacára a mindennapos ígéreteknek és garantált biztosítékoknak — nem mutatkozott célravezetőnek. — Amit tehát Stéfán most kezd, az nem uj. Sőt, már elhagyott, elavult dolog, amely pedig vonatkozásaiban uj lehetne, e tekintetben föltétlenül csak rossz lehet. — Végül pedig, nemzeti ideálokat csak nemzeti pártkeretben lehet megvalósítani, amennyiben — állítása szerint — az általa is támogatott magyar rendszer nem volt alkalmas ruszin népünk talpraállitására, miként képzeli, hogy alkalmas lesz arra, a mindent elcsehesiteni, elnemzetleniíeni törekvő és általa szintén támogatott cseh rendszer? — Sajnos, hogy Stéfán Ágostont erről a végzetes útról eltéríteni már nem igen lehet! Úgy látszik, neki ezen az utón menni akarata ellenére is — muszáj. Kisgazdapárti népgyülés Honiban. Ipolyságról írják: Az Országos Magyar Kisgazda- párt a napokban népes gyűlést tartott ípoly- visken. Bartal Ignác megnyitó beszéde után, Hegedűs Balázs osztály titkár rámutatott a magyarság sérelmeire és a súlyos adóter- hekre, amelyek lehetetlenné teszik az egészséges gazdálkodást s a tönkszélére juttatják a kisipart. Bazsó Kornél ismertette ezután a kisgazdapárt programját és tartalmas beszédében foglalkozott a földreform kérdésével és rámutatott a telepítések káros voltára, melyek a magyarság rovására és a nélkülözhetetlen többtenmelés megakadályozására vezetnek. Visszautasítja az irredentizmus nevetséges vádját, amellyel a magyarságot folyton illetik, mert azok, akik a legtöbb adót fizetik s a legjobb katonák, nem lehetnek államíelforgatók, hanem igenis államépitők. A nemzeti összetartást és a magyar kultúra ápolását kötelességévé teszi a párthiveknek. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a gyűlés lelkes hangulatán véget ért. — (Csehszlovákia képviselői a stockholmi egyházi kongreszuson.) A stockholmi egyházi világkongreszusra' szombaton utaznak el Csehszlovákia delegáltjai. A szloven- szkói evangélikusokat Jánoska dr. és Zoch püspökök képviselik, a csehszlovák egyház képviseletében Farsky patriarcha lesz jelen, továbbá még Procháska és Stejskal püspökök, valamint Prásek volt képviselő, Spisák tanár, Kaspár dr. és Kővár is résztvesznek a világi kongreszuson. majd lenyelte az ádámcsutkáját. Mi lenne, ha megfognák, öt, a baiktert, menten melege lett. De aztán hirtelen gondolt egyet. Ismerte a köpcös kis ember észbeli tulajdonságát. Tudta, hogy ha nem szól, hát íölmegy a padlásra és megfogja. Meg azt is gondolta, hogy szó3 ból ért a magyar s mikor a kis ember megkérdezte, hagy: Van itt valaki? nagy zavara5 bán megszólalt: — Nincs! István bácsi megnyugodott: — No azért! mert ha van valaki, akkor fölmegyek ám! Azzal nyugodtan visszament a szobába és lefeküdt. Az asszony is megnyugodott. Másnap azonban, amikor eszébe jutott az éjszakai kaland és felment a padlásra, hogy megnézze, hogy a szalonna körül nem tör3 tént-e valami baj, hát majd hányát esett. A gerenda üresen mosolygott rá- A szalonna nem volt ott. Kereste itt is, ott is, de nem találta sehol. Alig várta, hogy az ura hazaérjen. Nagy hangon rátámadt: — Ugy-e megmondtam, hogy tolvaj járt a padláson. Ellopta a szalonnát! István bácsi összeráncolta a homlokát: — Mikor? — kérdezte gyanúsan. — Az éjjel, — beszélt az asszony tele szájjal. — Mikor mondtam, hogy nézzen föl a padlásra. Az ember elgondolkozott, aztán megcsóválta a fejét: — Nem lehet a'! — -Miért ne lehetne? — Mert mikó megkérdeztem tőle, hogy ott. vame, aszonta, nincs ott. Az asszony elsírta magát. István bácsi pedig finiimögött, mormogott, aztán keserűen vakargatta a fejét, hogy az ördög vigye cl azokat a tolvajokat, manap már azokban se lehet iiiegbizni. És aznap nem evett egy falatot sem- 9
