Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)

1925-08-13 / 181. (924.) szám

* finis ■ ____________________Csütörtök, augusztus 13. kalmazzuk az ö módszereiket. Tanuljunk a szudétanémetektöl, akiknek már jóval a háború előtt állandóan résen kellett lenniük a cseh társadalom szervezett előretörései miatt. A németeknek van egy hatalmas Kultur- verbandjuk, amely szervezeteivel behálózza mindazokat a területeket, amelyeken néme­tek élnek a köztársaságban. Ez a hatalmas intézmény a kisemberek fillérjeiből gyűjti össze a milliókat, amelyek nélküli nagysza­bású kulturprograinot megvalósítani nem is lehet. Végtelen örömünkre szolgál, hogy ezt a dicséretre méltó példát a magyarság is követni akarja, amidőn megtörve a jeget Komáromban megalakította a Szlovenszkói Magyar Közművelődési Egyesületet. Ez azonban csak az első lépés, amelyet számos egyéb lépésnek is követnie kell. Különböző egyesületeink: cserkészcsapataink, sport­klubjaink, turisztikai, dalosköreink, önkéntes tüzoltóegyesületeink stb. között csak egészen laza az összeköttetés, pedig a tervszerű központosítás elengedhetetlen elöföltétele an­nak, hogy mindezek a társadalmi intézmé­nyek nemcsak egy városra, vagy vidékre, de az egész nemzetre kiható tevékenységet fejt­hessenek ki. Bármilyen kiválóan is vezesse valaki egy város magyar társadalmi életét, működése az egész nemzet szempontjából csak részletmunka lesz, ha nem keres érint­kezést mindazokkal az emberekkel, akik más vidéken, más városokban hasonló irányban dolgoznak. Egyesületeink szintén csak akkor fognak nagy eredményeket elérni, ha egy­mással érintkezést keresnek és azt rend­szeressé kiépítik. A magyar társadalomnak át kell hatva lennie attól a tudattól, hogy nagyot alkotni csak akkor tudunk, ha kiemel­kedünk az elszigeteltségből és a rendelke­zésre álló erők koncentrálásával megteremt­jük a társadalomnak azt az önvédelmi front­ját, amely nélkül a politikusok munkája csak félpiunska marad. Hisszük, hogy ezen a téren hamarosan történik valami. A magyar társa­dalom érzi és tudja, hogy valamit tenni kell, mert itt a tizenkettedik óra s tovább várnunk nem szabad, ha nem akarjuk, hogy az árvíz­ből megmentett értékeink is elpusztuljanak. Ellenzéki pártszövetségünk társadalmi, albizottságának késmárki ülése biztató kez­det volt, amelynek — reméljük — nagyon sok folytatása lesz. A magyar nőmozgalom megindulása, amelyről a késmárki értekez­leten sok szó esett, annak a jele, hogy a magyar társadalom és annak leglelkesebb tésze, a magyar asszonyok tábora részt kér a nemzeímentő munkából. Ez a munka nem lesz könnyű, sok türelmet, szívósságot és kitartást fog igényelni, de az eredmények, amelyekkel kecsegtet, olyan csábítóak, hogy megéri a fáradságot. spskredt f<ef8zé>$ítwnft, Aoásj U| nemzeti ftaHannBnha Sztóvensiltón Megalakult az ellenzéki pártszövetség társadalmi albizottsága Késmárk, augusztus 12. (ESŐ.) A szepesi német párt meghivá- sára augusztus 8-án Késmárkon tartotta meg a szlovenszkói és ruszinszkói szövetkezett ellenzéki pártok vezérlőbízottságának társa­dalmi albizottsága első ülését, amelyen a tá­vollevő Körmendy-Ékes Lajos dr. nemzet­gyűlési képviselő helyett T e s c h 1 e r Antal dr. elnökölt. Nitsch Andor, az albizottság előadója alaposan kidolgozott programot terjesztett elő, amellyel kapcsolatban részletesen is­mertette a szepesi németség mintaszerű tár­sadalmi szervezeteit. Az előadói program beható megvitatása után az albizottság Flachbarth Ernő dr., a Központi Iroda igazgatójának jelentésed alapján a többi között a következő határo­zatokat hozta: Örömmel üdvözölték a Szlo­venszkói Magyar Kulturális Egyesület meg­alakulását és fölhívták a magyar társadal­mat annak legmesszebbmenő támogatására. Kívánatosnak mondották a magyar cs e r- készegyesületeknek tömörülését és elhatározták, hogy az albizottság még ebben az esztendőiben néhány magyar városban tornaegyesületek létesítését fogja kezdeményezni. Foglalkoztak a turiszti­ka ügyével is és fölkérték a Kárpátegyesü­letet, hogy minél több városban létesítsen osztályokat. A tüzoltóügyről tanács­kozva az albizottság kifejezte abbeli kíván­ságát, hogy a magyar vezényleti nyelvvel biró tüzoltóegyesületek külön szövetségben egyesüljenek és az előkészítő munkálatokkal Nitsch Andort bízta meg. Örömmel üdvö­zölte az albizottság a MAKK prágai magyar diákegyesület megalakulá­sát és fölhívta tagjait annak hathatós támo­gatására. A bizottság végül erélyesen köve­teli a községi könyvtárakra és az ál­lampolgári nevelés céljára szervezendő tan­folyamokra vonatkozó törvény végre­hajtási rendeletének kibocsátását. Az értekezlet egyik legfontosabb tárgya az Országos Magyar Nőegyesü- 1 e t megalakításának terve volt, amelyet P é c h y n é-B a r t ó k y Mária és T e 11 é r y Gyula, e mozgalom megindítói -ismertettek. A társadalmi albizottság a legmelegebben üdvözölte ezt az akciót és fölhívja a magyar hölgyeket annak támogatására. Mindazok után, amiket áz értekezleten hallottunk, re­mélhető, hogy az Országos Nőegyesület ha­marosan megalakul. Az értekezlet után az albizottság tagjai résztvettek a Deutscher Kulturverband által rendezett dal- és tornaestélyen, amelyet a késmárki kereskedők és iparosok egyletének helyiségeiben társasvacsora követett. Rusiinszkóftaii leinek a üüipreii igazságaitól Miként akarják megakadályozni a „demokratikus" kormányzat ruszinszkói közegei a ma­gyar ellenzéki pártok választási agitációlát — Vlsken nem engedélyezték a kisgazdapárt gyűlését — Egy betiltott gyűlés haszna Visk, augusztus 12. (Saját tudósítónktól.) Az országos ma­gyar kisgazdapárt Visk község helyi szerve­zetének elnöksége a törvények és rendeletek szabta előírásoknak megfelelően és a megha­tározott időpontban kérvényt adott be a huszti főszolgabirósághoz egy 9-én megtar­tandó gazdapárti népgyülés engedélyezésére. A falu, a legfiatalabbaktól a legidősebbekig, mindenki lázban volt és örömmel készült a gyűlésre, amelyre meghívták és várták, hogy beszámolójukat elmondják, a ruszinszkóiak messze földön ismert és szeretett szenátorát, Egry Ferencet és Korláth Endre dr. képvise­lőt, akihez a viskiek is a legmelegebb szere­tettel ragaszkonak, annál is inkább, mert Korláth dr. különösen sokat fáradt a viskiek érdekében. A szép viski lányok kivasalták, fölpánt­likázták magyar ruhájukat, a délceg viski le­gények gondosan kifényesítették híres lovaik szerszámát, hogy a szeretetnek, ragaszko­dásnak és tiszteletnek külső jeleivel is fogad­ják azokat, akiket szeretnek, akikhez ragasz kodnak. A tiszamenti rendes és takaros fa- házak konyháiban sütés-főzésre készültek a csinos viski menyecskék, hogy az érkezőket, a környék falvainak a viski gyűlésen megje­lenő lakóit megvendégeljék. Már alig pár óra választotta el csak a viskieket a gyűlés ün nepnapjától, amikor a helyi szervezet elnöke megkapta beadott kérvényére a választ a huszti főszolgabiróságtól. A főszolgabíró vá laszában nem engedélyezte a gyűlést, a nagyméltóságu főszolgabíró ur megtiltotta a gyűlést, mert „az egyik bejelentett szónok személyében nem hit elég garanciát arra néz- ve, hogy a népgyülésen nem fog izgatás történni". * A viskiek megdöbbenve értesültek a fő­szolgabíró ur tiltó rendelkezéséről, amely után abbamaradt a készülődés, de soha sen ki, egyetlen ellenzéki szónok Visket még úgy föl nem izgatta, — soha senki a viskiek ez reit olyan izgatott hangulatba még nem hoz­ta, mint a főszolgabiró ur, •akinek rendelete többet mondott minden beszámolónál és na­gyobb hangulatot csinált a kormány ellen és az ellenzéki pártok mellett, mint tíz népgyü­lés és izgató beszéd. A megduzzadt Tiszáit már bearanyozta az alkony fénye, amikor vasárnap délután mégis megérkezett Vískre Egry Ferenc. Pár pillanat alatt körülvették és elmesélték, hogy várni akarták s fogadni, — elmondották, mint készült a gyűlésre az egész Visk és mit eredményezett a főszolgabiró rendelkezése. Igyekezett megnyugtatni az izgatott embe­reket. — Nem szükséges bennünket népgyülé- seken, vagy szónokoknak izgatni — mon­dotta azonban az egyik tisztes viski magyar' —, hiszen eléggé föl vagyunk mi izgatva, amikor ,a Tisza csonka hidját nézzük, amikor minden pillanat azt érezteti velünk, hogy hét év óta el vagyunk zárva a világtól, hogy ősszel-tavasszal hónapokig nem tudunk ki­mozdulni a városból és a kormányzat eddig nem tett semmit érdekünkben, pedig annak kötelessége volna megcsináltatni a hidat. Hozzánk nem járnak a hatalom urai, velünk nem törődnek, mert nincs ut hozzánk, de bezzeg van ut, amikor a vagyondézsmát, az adót, a büntetést kell behajtani, akkor ők is átjönnek a kompon. Hatalmas magyar sereg kísérte ki a parthoz Egry Ferencet és sokáig lobogott a kendő a viski partról, amikor az alkony su­garában a Jókai-regény ekben Leírt komp a túlsó partra vitte ,a nemes szenátort, a dél­ceg, ősz magyar daliát. A huszti főszolgabiró ur rendelkezését csak eggyel lehet megmagyarázni, még pe­dig azzal, hogy a betiltás már a választások előszele .a koalíciós berkekből, koalíciós re­cept szerint. Az ellenzéki gyűlések nem en­gedélyezése talán egyik sarkalatos pontja s eszköze akar lenni a koalíciós választási kampánynak. Lehetetlenné akarják tenni az ellenzéki pártoknak a gyüléstartást, a fölvi- lágositás választási munkáját. Remek de­mokrácia ez, illik egy köztársasági államfor­mához. Ennek a legreakciósabb kormányza- tunak hirdetett országokban sincs párja. — Egy azonban bizonyos és megnyugtató az ellenzéki pártokra nézve. Minden betiltott, minden meg nem tartott népgyülés többet árt a kormánypártoknak, többet használ az el­lenzéki politikának, mint tiz megtartott nép­gyülés, mert a nép azt mondja, azok hirde­tik az igazságot, azok akarják szolgálni a né;) javát, akiket a kormányzat nem enged szó­hoz jutni, akiket a kormányzat nem enged a néphez beszélni. — A viski betiltásból tanul­janak az ellenzéki pártok. R. Vozáry Aladár. xx ön a saját ellensége, mert nem hasz­nál Dr. Schroll-féle talpbetétet, mely meg­szabadítja minden lábfájástól. Közelebbi a hirdetésben. Tányérrózsa Mint sárga tányérrózsa Csöndes falusi telken, A nap felé fordulva Tányért mutatott lelkem. Az arany nap alá szállt, Hiisen terjeng az alkony. Egy ezüst csillag fejé Fordítom már az arcom. Falu Tamás. Csengey Gusztáv Irta: Wallentinyi Samu dr. Csengey Gusztávot, az embert mindenki szerette. Egyéniségének alapvonásait már említettem. Ha ezekhez a szeretetreméltó vo­násokhoz hozzávesszük az ő szellemességét, amely különösen egyes alkalmakra írott köl­teményeiben csakúgy sziporkázott (fiatal ko­rában sokat dolgozott vicclapokba is), ha visszagondolunk, mennyi rajongással hallgat* ta és élvezte a jó cigányzenét, főleg a kuruc nótákat, ha magunk elé képzeljük kicsi alak­ját az ő szelíd, meleg tekintetével, barátsá­gos, kedves modorával, meleg kedélyével: a legrokonszenvesebb, legkedvesebb emberek egyike áll előttünk. Mint tanárt rajongva sze­rették a tanítványai, akik csak szépet, csak jót tanultak tőle s aki beléjük öntötte a lel* kesedést minden szépért, de főleg a szabad­ságért és a magyarságért. Szinte megrázó volt: hogyan zokogott az a 20—25 evangéli­kus pap-tanitvány ott a koporsó körül, mikor egy deresedő, sőt őszbeborult társuk búcsú5 zott a drága mestertől- Költészetét igen ta­lálóan és röviden méltatja a Széchenyi Kör által kiadott Mocsarak királyának előszava. „Csengey Gusztáv lírája egyrészt hü mutató­ja a magyar nemzet közérzésének, másrészt azonban határozott kifejezője költői egyéni­ségének. S ha egészében nézzük, csodálat* tál látjuk az ifjú bölcsességét és az ősz em­ber lelkességét. Mintha az idő hatás nélkül szállt volna el feje fölött, nem hervadtak el ideáljai, nem sápadt meg képzeletének ra­gyogása. A csöndes merengésnek, a múltba visszatérő emlékezésnek, a jövő fel-felrebbe* nő reményeinek költője ő. Nem zug ki lírá­jából a tobzódó szenvedély mindent elsodró árja, de aki megfürdik gyöngéd érzéseinek simán folyó paatkjában, megtalálja mindazt, amit egy nemesen érző szív ad a rokonkebel­nek. Lelkének tiszta harmóniája megnyugtat a szenvedés fájdalmában, az élet csalódásai* bán és hitet támaszt az életben. Az ő szerel­me odarajzolja kedvesének képét a tovaszál- ló felhők fodraiba, megszólal az árnyas erdő mélyén a lombokkal suttogó szellő halk du- dolásá'ban, színét veszi a rét tarka virágairól s ellesi hangját az alkonyaiban párját őrző fülemüle csattogásának. Az ő szive együtt érez a kunyhók nyomorúságával s a hideg paloták didergő lakóinak szenvedéseivel. Hazafias érzése ráfigyel a nemzet szivének dobbanására, magasra csapva ujjong a fé* nyes múlt ragyogásának, borongva néz aggó­dó, féltő gonddal a jövőbe, hogy azok a nagy ideálok, melyekért már a gyermeknek szive is lelkesen dolgozott, fenn tudják-e tartani e nagyrahivatott nemzetnek el-elcsüggedp ere= jét. A szerelem mellett különösén ez a lángo­ló hazafias érzés erős motívuma érzelmekkel telített lelkének. Ilyenkor az ő szelíd meren­gése hol a diadalmi öröm ujjongásává, hol a gyötrő kétségek zokogó siralmává válik. De Csengey Gusztávnak nevét nemcsak költes menyei tették ismeretessé, értékes része munkásságának a regény és elbeszélés is, melyeknek népszerűségét leginkább az mutat3 ja, hogy közülük néhány több kidást is ért el. Ezek a müvei is annak a harmonikus világ­nézetnek a tükrei, mely lírájának legjellem­zőbb sajátsága. Legfőbb mozgató erejük az a hazafias érzés, amely lelkét a legtartalm-a* sabb megnyilvánulásra bírja. Bennük nagy találékonysággal, színes képzelettel bogozza össze kedves hőseinek életfonalait. Rokon­szenvessé teszi hőseit az az érzelmes beál­lítás, mely elárulja, hogy ugyan az élettől kölcsönözte őket, de ő szivének szerete- tébe öltözteti- Regényéi ma sem veszítették 1 el varázsukat. Különösen az ifjúság, az ö lég* liivebb és legkitartóbb tábora, amelyre szi­vének legszebb virágait pazarolta, még ma is lelkesedéssel követi őt a képzeletnek abba a ragyogó világába, amelyben nemes eszmé­kért küzdő hősök adnak példát arra, hogyan kell szolgálni a hazát, hogyan kell harcolni a nemes ideálokért." * Most, hogy e visszaemlékezésem végére értem, lelki szemem elé egy felejthetetlen, megkapó emlék, kép tárul. Még most is könnybe borul a szemem, ha reágondolok. Ez év julius 15-én temettük el a mi drága, jóságos Guszti bácsinkat. A miskolci térne* tőre már kezdett ráborulni az alkony. A te­metőben ezer meg ezer ember. Drága halot­tunk koporsója már ott van a nyitott sírnál. Még egy utolsó Isten hozzádot mond el a Halicka lakói (a menekült tisztviselők telepe. Ott lakott Csengey is) nevében egy tanárem­ber. Kezében egy nagy csokor virág: minden lakó küldött egyőkét szál virágot- a Halicka kis kertjeiből, saját nevelésükből- A szónok hangja reszket a meghatottságtól: milyen sok virágot kellene összehordaniok a Halicka lakóinak, hogy csak megközelitőleg is viszo­nozhatnák Guszti bácsi lelkének szépséges virágait, amelyeket oly pazarul szórt szét a lelkek között. S amikor a szépséges csokor a koporsó után leszállt a sirba, egy pár lépés­nyire egy -bokor alján felbugott a tárogató és szólt, zugott-bugott fájdalmasan merengöen Krasznahor'ka büszke váráról, Tyukody paj* tásról . . . Fölairt, fölzokogott ezer meg ezer ember - . . Eltemették — talán — az utolsó kurucok (Vége.) ...HBONTÚT W mm W mm mm WHEGM¥IÍT 1 W mii. Inllii ......................I «fe® «&® «íi»®íiHíBi#üw«íjSI<eaB<éo, «■ ..TfnoSI" H»«®ir<i:c!EiBll«kB® s£iw«»anni«il« á&tvts&icte <5® /<ö>íc2r(aft«ufa K é® Ram®® H EN QMS Tefljtes B«<sSrw*2í<fe» «fel*CTmmS tocsE-aEMmaleKéselc KW HBETffAS*. 50 ===== Moiice — If45-iaiíc®i 50

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom