Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)

1925-08-11 / 179. (922.) szám

jg. verkezés őrületének szolgálatában álló ipari fejlődést. És mindezzel együtt járt az anyagiasság emelkedése, a lelkiértékek pusztulása, a bol­dogság helyett az elégedettség utáni mohó vágy. A keresztyén ség politikai jelentősége újra egészen előtérbe került. És ma már a politikai kérdések nagy sokasága kapcsoló­dik össze a keresztyén egyházias, vagy egy­házellenes iránnyal. A kultúrharc szinte na­ponként újabb és újabb eseményeket hoz Európa minden részében — és ebben a harc­ban nekünk, protestánsoknak is részt kell kérnünk. És itt akarok rámutatni arra, hogy a harcban való részvétel eszközeitől függ, meg tudunk-e állani a vallás- és keresztyénelle­nes áramlatokkal, szemben, meg tudjuk-e őrizni Krisztus 'lángelméjében megfogant tisztaságát az evangéliumnak? Mint ahogy a római katolikus egyház a reformátorok forradalmával szemben kilépett a konzervativizmus sötét és minden szellemi haladást akadályozó korlátái közül, úgy ma is csak akkor fogjuk a keresztyénséget győ­zelemre vinni, ha nem zárkózunk el a ke­resztyén gondolat krisztusi értelmezésében is kifejezésre jutó haladás elől. Nekünk, protestánsoknak, szemben a ró­mai katolikus egyházzal, kiváltságunk és egyben kötelességünk a dogmaszerü igazsá­gok helyett az értelem igazságaival küzdeni és vinni előre az evolúció utján az embert — azért, hogy az evangélium mindig korszerű, hófehér igazságához elvigyük. \A magyar evangélikus szövetség fölada­tát akkor fogja teljesíteni, ha ebben a harc­ban áll egyházunk háta mögé, vagy, ha kell: eléje, hogy saját hátával fogja föl a taglót, amellyel egyházára sújtani akarnak — akár belülről, akár kívülről jöjjön a támadás. Ne felejtsük el soha, hogy a mi egyhá­zunk fölött való őrködés, egyházunk erősö­dése, az evangélikus öntudat emelése nekünk nemzetünk iránti köt élességünk is. De éppen a hitheranizmusban, a szeretet vallásában tisztul meg a mi nemzeti eszménk mun-kálása, amikor a nagy ember-testvériesülést akar­juk és nem vizsgálódunk, hogy ki az, mely fajhoz, vagy nemzethez tartozik, aki egyhá­zunk területén végez becsületes, önzetlen munkát, — mind testvérünkké fogadjuk. A' magyar evangélikus szövetség fönn­állásának első napjától szigorú és elszánt őre az egyháznak. Amikor a forradalom lángja az egyházkormányzás épületét is elborította, erélyesen és félre nem érthető módon föl­emelte szavát, az önkormányzat fölfiiggesz- tése és az egyházszervezés módja ellen. Míg én ezen a helyen vagyok, semmikor el­mulasztani nem fogom, hogy az, egyházkor­mányzás alkotmányos kiépítésének megsér­tése ellen óvással éljek. A mi egyházunk legnagyobb ereje: az önkormányzata, — nemcsak az esetleg el­lenséges hatalommal szemben, de hiveink sokaságának az egyház részére való megtar­tásában is Eddigi munkája szövetségünknek csak­nem kimerült a szövetség alapszabályainak engedélyezése érdekében tett lépésekkel. Ma megállapíthatjuk, hogy a munka eredménnyel járt és a további tevékenységnek akadálya nincsen. W tulajdonképpeni munka ideje most ér­kezett el és én legfontosabbnak tartom a bel- missziói tevékenység előmozdítását a ren­delkezésünkre álló eszközökkel és a magyar lelkészképzés kérdésének megoldását. Mész­szerűen ő terveket nem áll módunkban szőni, egyelőre meg kell erősödnünk, hegy fölada­tainkat teljesíthessük egyházunk és magyar­ságunk iránt. Bízom benne, hogy az isteni gondviselés velünk lesz. §9ispai meg akarta Ölni Sándor fufioszfúv királyt is? Laibach, augusztus 10. A laibachi „Jut- ro“ azt a hirt hozza Prágából, hogy Houser és társainak letartóztatásával kap­csolatban kihallgatták Rasin gyilkosát, Sou- pál't is, aki azt vallotta volna, hogy 1922- ben nemcsak Masary elnök ellen, hanem Sándor jugoszláv király ellen is terveztek merényletet. 1922 augusztusában, amikor Ma- rienbadban üdült a jugoszláv királyi pár, Soupál többször meg akarta közelíteni az uralkodót, hogy bombamerényletet köves­sen el ellene, de a királyt annyira őrizték, hogy terve nem sikerült. Soupál kijelenti, hogy a bombát egy ismeretlen embertől kapta. Kedd, augusztus 11. H rendőrség ©szEafta fal a munkácsi ruszin kongresszust Óriási botrányba fulladt a gyűlés — Kurtyák mellett elementáris erővel nyilatkozott meg a hangulat Ku'tlik cégjegyző beszéde a tömegre nagy hatást gyakorolt. Hangos fölkiáltások hangzottak el: Munkács, augusztus 10. (Saját tudósítónktól.) A P. M. H. meg­írta, hogy Mocskos Iván és U'tyu párttitkár kezdeményezésére, akiket a Kurtyák-párt besúgó szerepük miatt a pártból kizárt, augusztus 9-éré ruszin kongresszust hívtak össze Munkácsra. A kongresszus állítólagos célja a ruszin egység megteremtése volt, tu­lajdonképpen azonban a ruszinságnak a kor­mánypártok vizeire való áteveztetését szol­gálta. A kongresszusra mintegy 250 ember jött össze, a falusi kiküldő titeket a Kurtyá'k- emberei, a kormánypártokat viszont a fize­tett agitátorok képviselték. A hallgatóság soraiban megjelentek Kurtyák, Gáti, Mon­dok képviselők, Gagatkó, Fölidessy, Bródy pártvezérek, a munkácsi keresztényszocia­listák egy pár vezető embere és a kormány­pártok korifeusai. A kilenc órára hirdetett kongresszust Mocskos Iván fél 11 órakor nyitotta meg. Sablonos bevezető szavai után sor került a kongresszus elnökének megválasztására. Az egybegyűltek nagy tömege Kurtyák képviselőt kívánta, mig a kormánypártiak Mocskos mellett kardoskodtak. Erre kitör a vihar, óriási lárma tölti be a termet s iz­gatott öklök emelkednek a levegőbe. Mocskos hiába rázza az elnöki csengőt, Iltyut sem engedik szóhoz jutni, a tömeg Kurtyákot élteti. A zaj állandó és fülsiketítő. Juricskó tanítót, a cseh nemzeti demokraták Pozsony, augusztus 10. A pozsonyi rablógyilkosság nemcsak a városban, hanem a vidéken, sőt a külföldön is nagy feltűnést keltett s a bécsi délutáni lapok már kivétel nélkül foglalkoztak .a pá­ratlan brutalitással végrehajtott bűnténnyel, j A pozsonyi rendőrség, amely különösen bűn­ügyekben kiváló, ezúttal minden dicséretre méltó munkát végzett, az első gyilkost a tett után nyolc órával, a másik kettőt pedig a nevek ismerete nélkül tizennégy óra alatt elfogta. Hartmannak halálos sejtelmei voltak Hartmann, a Szlovák Biztosító főköny­velője a múlt héten egyik kollégájának kije­lentette, hogy szabadságra készül. A tisztvi­selő arra kérte, hogy halassza el szabadsá­gát, mert az intézetnél nagyon sok a mun­ka. Hartmann erre a következő megjegyzést tette: — Nos, akkor elhalasztóm a szabadsá­gomat tizenötödikére, ha ugyan élek még addig. Kollégája meglepetve nézett a fiatal, alig harmincéves emberre és azt mondotta: — Hogy beszélhetsz ilyen csacsiságot! A te korodban halálra gondolni sem szabad! Hartmann erre gondolkozni kezdett és azt válaszolta: — Igazad van, a napokban beszélek is az intézet orvosi szakértőjével és megkér­dezem tőle, hogy az én korommal és egész­ségemmel meddig élhet az ember. Erre azonban már nem került a sor, a szerencsétlen Hartmann halálsejtelmei való­ra váltak, augusztus 15-ikét már nem- érte meg. Hartmanné szintén nem érezte magát biztonságban züllött fia miatt, mert ismerő­sök előtt többször kijelentette, hogy nem fog sokáig élni, mert a fia úgyis meggyilkolja egyszer. A bűnjelek A rendőrség a három gyilkosnál min­dent megtalált. Az elegáns uj barna kézitás­kába gyömöszölték a véres bricsesznadrá- got, amit Tomanovios viselt a gyilkosság el­követésekor, majd Hartmann ruhatárából egy jó ruhával cserélte fel. A bűnügyi osz­tályban van a véres sodrófa, amelynek nyele az ütéstől eltörött, a rongyos, fehér, vászon mészároskabát, ami az egyik legna­gyobb nyomravezető volt, ott van az ele­gáns, világosszürke, simmi-módra begyiirt kalap is, az aranyóra és a lánc az elvete­mült Kadlecsik zsebéből került elő, egy kis csomaggá vau gyűrve kilencvenegy korona és egy dollár, a gyilkosok összes pénzbeli zsákmánya, mert Hartmanné. okulva a két hét előtti betörésen, amikor a fia feltörte a szekrényt és kétezer koronát lopott, a pénzt exponensét, aki szólni akar, viharosan le- pfujjozzák. Mondok kommunista ■ képviselő sem tud szóhoz jutni, a tömeg tódul az el­nöki asztal felé. Az ügyeletes rendőrtiszt ké­szenlétbe helyezi a karhatalmat, most már látszik, hogy a kongresszus csúnya botrány­ba fullad. Kurtyák felugrik egy székre és hangja átsüvit a termen, óriási éljenzés kíséri, de a kormánypárti agitátorok ordltozása miatt nem lehet rendet teremteni. Az élénken vitatkozó Kurtyák képvise­lőnek hirtelen nekiugrik egy kormánypárti korifeus, erre óriási lárma és dulakodás támad. Iltyut fenyegetően elhallgattatják, min­den pillanatban az általános verekedés kitö­résétől lehet tartani, mire a rendőrség be­nyomul a terembe. Hangos píujkiáltások közben lassan nyomják ki a tömeget, Kurtyák izgatottan kiabál. Iltyu Bródi főtit­kárral veszekszik, az egyik ruszin pedig Bá­rány agrárpárti titkárt pocskondiázza, fize­tett bérencnek nevezve. Állandó nagy zajban végre lassan ki­ürül a terem, hogy a ruszin kongresszus csú­nya botránya befejezetté váljék. A történtek élénken illusztrálják, hogy a ruszinságot többet sohasem fog sikerülni a kormánypár­tok berkeibe terelni. nem tartotta hozzáférhető helyen, hanem ezer koronát az egyik kalapjába varrta, két­ezerötszáz koronát pedig az éjjeli szekrény márványiapja alatt találtak meg elrejtve. A tragikus véget ért Hartmannt péntek délután boncolta fel Spilka egyetemi ta­nár. A boncolás részletes eredménye eddig nem ismeretes, annyit azonban sikerült meg­tudnunk, hogy a hullán gégetörés nincs. A temetés Vasárnap délután három órakor 'helyez­ték nyugalomra az András-temetöben a Tal­lér-utcai bestiális rablógyilkosság szeren­csétlen áldozatát, Hartmann Ferencet. Már a kora délutáni órákban óriási tö­meg özönlött a temető felé s mire a temetés ideje elérkezett, több mint tízezer ember szorongott a halottasház előtt és a temető fontján. A halottasházban, a nyitott koporsó körül a gyászoló család zokogott. A folyosón a különböző biztositó intézetek igazgatói, tisztviselői sorakoztak és adták meg a vég­ső tisztséget tragikus véget ért kollégájuk­nak. A Szlovák Biztosító teljes tisztviselő- kara megjelent Langer Alajos vezérigazgató vezetése mellett. A biztosítási tisztviselők szövetsége, a magántisztviselők egyesülete nagy számmal képviseltette magát, megje­lent Makoviezky Vladimír, a Slovenská Banka elnökigazgatója is. Három órakor lezárták a szürke, ara­nyozott keményfa-koporsót s a gyászoló család, valamint az intézetek képviselői át­vonultak a kápolnába, ahová a koszorúktól borított koporsót is átvitték. A gyászszer­tartást Kazacsay Ferenc dr. apátplébá­nos végezte nagy papi segédlettel, majd az énekkar egy szlovák egyházi gyászdalt énekelt. Búcsú a kollégától... Ezután megindult a menet a sir felé, a hosszú útvonalon végig sűrű tömegben áll­tak az emberek, komor, résztvevő arcok, könnyes szemek kísérték a szerencsétlen Hartmannt utolsó útjára. A sírnál a rövid egyházi szertartás után Kutlik, a Szlovák Biztositó cégjegyzője mondott elfogult han­gon búcsúztatót az intézet és a többi bizto­sító nevében. — Az a borzalmas tragédia, amelynek áldozata lettél, mindnyájunkat megrendített. Életeddel fizetted meg szeretetedet. Ha tra­gédiádat mély filozófiával kutatnánk, két­ségbe kellene esnünk, azonban mélyen meg­hajtunk az irtózatos végzet előtt, amelynek mindnyájan ki vagyunk szolgáltatva. Láttunk dolgozni teljes erővel, ép egészségben az utolsó percig, amíg életed áldozatul esett egy rettenetes bűnténynek. Nem feledünk el soha. Legyen neked könnyű a föld, amelyen éveken át dolgoztál. — Követeljük, hogy szigorúan büntessék meg a gazembereket! Akasztói ára velük! Hartmanné fölépül Hartmanné állapotáról Kooh dr. magán­tanár kijelentette, hogy a sérülések nem élet- veszélyesek és egy hét múlva elhagyhatja a kórházat. A magántanár szerint Hartmanné a nehéz diványtakarónak köszönheti, hogy életben maradt, noha az ütések a fejbőrét valósággal leskalpolták. Az agy azonban sértetlen maradt. A temetésre megérkezett Hartmann két sógora: Tassler Gusztáv és Tichacka Ferenc, akiket a biztosítóintézet és Bodanec Ferenc értesített táviratilag. A rokonok elmondot­ták, hogy Hartmann teljesen szegény szülők gyermeke volt, akik sok küzdéssel taníttat­ták fiukat, aki 17* éves korában letette a ke­reskedelmi érettségit. Ettől fogva teljesen a saját erejéből tartotta fönn magát, amig vé- gül .a Szlovák Biztositónál előkelő pozícióba küzdötte föl magát. A mai nap drámai részleteket hozott. Az orvosok tanácsára Hartmannét a sógora, Bo­danec Ferenc előkészítette arra, hogy férje halálát kíméletesen közölhessék vele. Egy­előre annyit árultak el előtte, hogy férje tel­jesen eszméletlen állapotban fekszik és föl­épülésére nincs remény. Hartmanné erre a hírre sirógörcsöke.t kapott s könyörgött, hogy vigyék oda férje halálos ágyához. A javíthatatlan fin Bodanec elmondotta, hogy Harímannék mindent elkövettek, hogy becsületes embert faragjanak Kadlecsik Jenőből. Ez azonban lehetetlen volt. A fiú az egész családot terror alatt tartotta, csak kevéssel a tragikus nap előtt egy revolvert vettek el tőle, azelőtt pe­dig holirészegen hozták haza a barátai s Hartmann az ölében vitte föl a lakásba, gyön­géden levetkőztette és ágyba tette. A szülők anyagi áldozatot hoztak a fiú iskoláztatása érdekében, magántanitót tartottak mellette, de amikor látták, hogy nem boldogulnak, ja­vítóintézetbe akarták küldeni, de tekintettel arra, hogy 18 éves, már nem vették föl. Hartmann tragikus halála előtt néhány nappal arról beszélt Bodanecnek, hogy bol­dogan él feleségével, csak a fiú miatt sok a gondjuk. Kadlecsik Jenő természetrajzát mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy sógora is félt tőle. Egyszer Bodanecnél is ellopta a napi bevételt s ebből tiz darab ötvenkoronást vissza is adott, a többire azt mondotta, hogy az erdőben egy fa alatt elásta. Bodanec azon­ban a fele útról visszafordult, mert attól tar­tott, hogy Kadlecsik Jenő orvul megtámadja. Jellemző, hogy Hartmanné néhány nap előtt magához kéretett egy ügyvédet és két tanú jelenlétében szóbeli végrendeletet tett, amely szerint az ő és férje halála esetén a kétszázezerkoronás biztosítás felerészben az ő, felesben pedig az ura testvéreire esik. Kadlecsik Jenőről bebizonyosodott, hogy terhelt, mert Hartmanné házasságon kívül született gyermekének apja is többszörösen büntetett, rovott múltú ember. <ri,*W4<>m'»<>"***+**<)’*‘»0«>*<K>***<>‘>+*+<*<>****<yl>**+*4* ildrem millió miniszteri lateísra Hogyan gazdálkodnak az állam pénzével — Egy miniszter reprezentációs lakása Prága, augusztus 10. Egy prágai minisztériumban (hogy me­lyik minisztériumról van szó, nem írja meg a Národni Listy) természetbeni lakást rendez­tek be a miniszter részére. A lakás berende­zésére óriási gondot forditanak és már 1920- ban 1.250-000 koronát irányoztak elő erre a célra, 1921-ben pedig 80.000 korona elöirány* zás volt a miniszteri lakás reprezentációs helyiségeinek karbantartására. Az 1922-es költségvetésben újból 250.000 koronával sze­repel a reprezentációs helyiségek karban tar* tása és 250.000 koronával a laíkás berendezd* se, mivel az 1921-ben előirányzott összeg nem fedezte a kiadásokat. 1923-ban újból 250.000 K kellett, 1924-ben 290.000 koronára emelték föl ezt az összegét és azonkívül még 250.000 koronát irányoztak elő a miniszteri lakás további berendezésére. Minden év költségvetésében a következő volt a megokolás: Az eddigi összegek nem fedezték a kiadásokat, mivel a miniszter számtalan külföldi -vendéget fogad- Végül az ez évi költségvetésben csekély 500.000 koro­na szerepel a reprezentációs helyiségek, ar- chivok stb. részére s ebből 250.000 korona tisztán a miniszteri lakás berendezésére esik. A miniszter természetbeni lakása tehát eddig „csak“ 3,120.000 koronát emésztett fel Ezek után ne csodálkozzanak az adófizető polgárok, hogy Jia az adóvégrehajtó még az utolsó párnáikat is elárverezted. így gazdál­kodik a kormány az állam pénzével! Tízezer ember a meggyilkolt HarSmastü temetésén A tömeg tüntetett a gyilkosok ellen — Az asszony állapota javul — Saját tudósítónktól, —

Next

/
Oldalképek
Tartalom