Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)

1925-08-06 / 175. (918.) szám

m Csütörtök, augusztus 6. távirdaösszeköttetés. Az orkán különösen a Balaton vidékén pusztított. A kár szántóföl­deken és vetéseken többmilliárd koronára rúg. Lengyelországban ugyancsak katasztrofális pusztításokat vitt véghez egyes helyeken a zivatar. Varsó és az ország nyugati részei között megszakadt a telefonösszeköttetés. Lodz. egyes utcái víz alatt állnak. l kisgazdapárt e nemzett munka tóján Megalakult a párt lévai osztálya — A ma­gyar ifjúság megszervezései „ Léva, augusztus 5. (Saját tudósítónktól.) Az Országos Ma­gyar Kisgazda- és Kisiparos Párt lévai ősz tálya a napokban tartotta alakuló ülését a Vigadó nagytermében. A gyűlésen az osz­tályhoz tartozó negyven helyi szervezet ki­küldöttjei jelentek meg­A gyűlést Bándy Endre evangélikus fő­esperes, a helyi szervezet ügyvezető elnöke nyitotta meg. Megnyitó beszédében hangsiu lyozta a szervezkedés fontosságát, amely nélkül nincs munka és nincs eredmény. In­dítványára a párt vezéreit: Szent-Ivány József és Füssy Kálmán nemzetgyűlési kép­viselőket az alakuló ülés bizalommal üdvö= zölte. Szabó S. Zsigmond osztálvfőtitkár jelen­tése után Beinrohr Dezső lévai párttitkár tett jelentést és elsősorban elismeréssel adózott Szafcó főtitkár érdemes munkásságának, amellyel a párt számára megteremtette az erős létalapot, amin már könnyűszerrel lehet tovább építeni. Az egyhangúan tudomásul vett titkári jelentés után megejtették a vá­lasztásokat- Az osztály tisztikara igy ala­kult meg: Elnök Bándy Endre (Léva), ügyvezető elnök Kmoskó Béla dr. ügyvéd (Léva), alel* örökök Révész János (Garamszentgyörgy), Pornpos János (Barsbesse), Pólya Ernő (Alsószölecse) kisgazdák, Bakos József és Vida Jónás lévai kisiparosok, pénztáros Ond- rejkovits Adolf (Léva), ellenőrök Galambos Árpád (Alsóvárod) és Koncz János (Léva). Bándy Endre a tisztikar nevében köszö­netét mondott a bizalomért és a párt tagjai támogatását kérte a jövőre is- Bazsó Kornél komáromi körzeti főtitkár a beteg Füssy Kálmán üdvözletét tolmácsolta és tartalmas beszédében összefoglaló képet adott a párt működéséről. A magyar kisgazdapárt — 'mondotta — nemzeti alapra van épitve- Küzd a magyarság becsületéért, a jobb magyar jö­vőért. A magyar ember törvénytisztelő, de követeli a néki törvényesen kijáró jogokat is A lévai földosztásnál necsak a légionáriusok; de a lévai szegények is kapjanak földet. A földért dolgozzék mindenki úgy, amint azt a magyar ősök tették. A köztársaságban demokráciát hirdetnek, de a valóságban a legnagyobb abszolutizmus uralkodik. Minden magyar embernek szent hitet: az igazi magyarság hitét kell meggyujtani a szivében és összetartással, szeretettel és megértéssel kell a magyar ügyért harcolnia! A gyújtó-hatású beszéd nagy tetszést keltett. Ezután Beinrohr Dezső a szövetkeze­tek előnyös hatását vázolta, Révész Jónás kisgazda a Csánki-párt megtévesztő híresz­teléseire mutat rá, amelyekkel azt a hitet akarják kelteni, hogy csak az ő szövetke= zetjeik utján lehet földhöz jutni. Szabó főtit­kár kijelenti, hogy a törvény szerint minden­kinek joga van a földhöz, majd a községek jogviszonyával foglalkozott. igen fontos kérdést ragadott meg végül Beinrohr Dez-ő, aki a magyar ifjúság megszervezését sürgette. Javaslatát felterjesztették az orszá­gos központjához, hogy az inclitsa meg az or­szágos szervezés munkáját. Végül -‘.határozták, hogy j. lévai ősz* tály a rozsnyói zászlószontelésen képvisel­teti magát és ezzel a nyugodt tárgyilagos­sággal és magyaros komkysággal lefolyt alakuló ülés véget ért. \ Sératei szenvedők *§■ | i Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyék, 9 '■/ here, comb és köldöksérvné! a mi tökélete- Ü l sitett riigónéüciiJi sérvliötönk, mely éjjel is é hordható Mindenféle, bandázs operáció § í után, lógó has, gyomor- és anyaméhsülye- g -j désnéí. Szabadalmazott lúdtalpbetét. Fia- « nell has-, hát- és mellmelegitő S X J«a‘‘ Kötszerük MW.m, flgaa-a. 51. | J Rendelő orvos: Dr. Koch K. F. egv. m. tan $ & . ó ( Árjegyzék ingyen « ■S A vidéki telek még aznap* cüntőztetneb a r p Hohenberg Miksa, a demokratikus trónkövetelő Az „abszolút" legitimizmus újabb fejleményei — Nincs szó „cseh királyságról" Prága, augusztus 5. Mi is beszámoltunk arról, hogy Magyar- országon megindult a harc a legitimizmus uj formája, az úgynevezett abszolút legitimiz­mus körül s az uj mozgalomnak célja, Ottó helyett a kevésbé exponált és mégis Habs- burg-vérből származó Hohenberg Miksa her­ceget, Ferenc Ferdinánd fiát a magyar trónra segíteni. A mozgalom hullámai mindegyre szélesednek s arról már Apponyi Albert gróf is nyilatkozott. Budapesten Szakács Andor napilapja áll az ütközet hevében kimondott „abszolút" legitimizmusával. A fiatal Hohenberg herceg nyugodtan él Csehországban, gyakran látni egyszerű, pol­gári alakját Prágában is s környezetéből oly hírek szivárogtak ki, hogy Miksa egyáltalán nem vágyik a Habsbur­gok régi dicsőségére. öccsével, Ernővel egyetemben polgári pályára készül, át van itatva a modern de­mokratikus eszmékkel s szüleivel ellentét­ben. egyáltalán nem lelkesedik a Habsburgok tradícióiért. propagálója, Szakács lapja, a Mai Nap is jól tudja s kiemeli, hogy Hohenberg Miksa nem is a legitimizmus jogán tart igényt a magyar trónra. Csak abban az esetben, ha Budapestről jönne a fölszólitás s mintegy népszavazás hívná meg Budavárára, volna hajlandó elfo­gadni a fölkínált királyságot, amelyet azután demokratikus, modern hajlamainak megfele­lően, a boldog fejlődés útjára terelne. Viszont, ha szabadkirályválasztásról van szó, úgy a Habsburg-jelöittel is kész­séggel veszi föl a harcot. így nyilatkozik a budapesti lapban a fia­tal herceg egyik bizalmasa. A nyilatkozat arra is kitér, hogy mi­ként gondolkozik Miksa a csehországi ki­rályságról. Az informátor kategorikusan ki­jelenti, hogy Miksa „ebben az ügyben még senkivel sem tárgyalt" s pusztán a magyar trón megszerzésére törekszik. Az utódállamok egyikében élő magyar arisztokrata Hohenberg Miksa demokratikus érzelmeinek hangoztatásával igyekszik han­gulatot teremteni Magyarországon a fiatal herceg mellett. Mindezeket az abszolút legitimizmus fő­CgU his porftföor. ai elnöh másolná — « elül az ország sorsa Hogy folyik le egy kánikulai francia miniszíe rtanács Rambcuilletben — A megpuszizott elnök s a háttérbe szorít ott marokkói érdeklődés — A P. M. H. eredeti párisi tudósítása — Páris, augusztus 5. A politikai életben éppen úgy, mint Pá­ris arcának minden kifejezésében csöndesen az agyvelőre nehezedik a kánikula. Még Ma­rokkó is kezdi elveszíteni hatalmát és még csak egy-két jólfütötí, fullasztó levegőjű nap kell ahhoz, hogy egy café glacéenak nagyobb jelentősége legyen a Párisban rekedtek szá­mára, mint egész Marokkónak összes riffjei- vel és összes tehetetlen francia tábornokai­val együtt. Aki tehette, megszökött Párisból, ki a normandiai tenger homokos partjaira, vagy le Vichy-re, egy kis gyomorbajkeze- lésre, erre a mostani szokottnál is divatosabb fürdőhelyre, ahol különösen a francia magasrangu katona­tisztek pompáznak nagy számmal a ma­rokkói sorozatos „pach"-ek csodálatos ha­tása folytán hirtelen kiuju.lt és sürgős ke­zelésre szorult bajaiknak (betegségüknek!) a gyógyítása miatt. Szerencse, hogy a Journal Officiell, a francia állami élet pontos regisztrátora min­den kis eseményről hűségesen beszámol és igy a francia polgárok nyugodtak lehetnek afelől, hogy az állami életnek kormányosai a kánikulában is kitartanak a helyükön és igyekeznek az ország hajóját a marokkói Scylla és a pénzügyi krízis Charibdisze között a nyugodt tengerek felé irányítani. így ez a Journal Officiell pár soros, sokat beszélő és semmit sem mondó kommünikéje arról is beszámol, hogy a francia miniszterek minisz­tertanácsra gyűltek össze, hogy az aktuális kérdéseket megtárgyalják. Tetszik tudni, hogy folyik le egy ilyen francia minisztertanács? Nem?! Pedig az igen egyszerű. Egy szép napon fölkerekednek a minisz­terek Párisból és ki autón, ki pedig szalonko­csiban, nekiindulnak Rambouillet, a köztársa­sági elnöknek nyári rezidenciája felé, ahol M. G. Doumergue, az örökké mosolygó köztár­sasági elnök, a helyzetnek megfelelően, meg­elégedett mosollyal fogadja őket. Kézfogá­sok; mindenki melegen érdeklődik a másik­nak az egészségi állapota felől; a Louis XV, stilusu haliból, kis menetet formálva, fölvo- nulnak a palota nagy ebédlőjébe: egy kis jó erős portó, egy cigaretta, vagy szivar és amikor már mindenki megdicsérte a portói kitűnőségét és a szivar isteni voltát, bevonul a kis társaság a komoly hangulatú, lilafüggö- nyös tanácskozóterembe és szépen elhelyez­kednek a hosszú, berakott asztal körül a te­rem közenén. niszterek ülnek egymással szemben az asztal végén és örülnek ebben a fényes társaságban elfoglalt nem éppen utolsó „utolsó" helyük­nek. Miután igy szépen ki-ki elfoglalta a he­lyét, megkezdődik a tanácskozás. A minisz­terelnök egy kis bevezető beszédet mond. Utána az egyes kérdésekhez a megfelelő resszortminiszterek fűznek kisebb előadást, vagy pedig javaslatokat tesznek. És ezzel megindul az általános tanácskozás. M. Doumergue gondolkodva, figyelve hallgat. Időről-időre megszólal, emlékeztet, egy-egy gondolatot dob a tanácskozásba, mindig hivatkozva arra a nagy szabadságra, amivel a miniszterek az ő ideáit megkritizál- hatják és mindig vigyázva arra, hogy mindig megőrizze pártatlan tanácsadói mivoltát, igy vezetvén be mondanivalóit: „Nem gondolja ön, hogy... Úgy látszik, hogy... Talán le­hetséges ... Egy hasonló helyzetben Jules Grévy mondta... Vagy talán igy is el le­hetne gondolni...“, vagyis Millerandnak a példáján okulva, nagyon vigyáz arra, nehogy úgy tűnjék föl az el­nöki székben, mint pártember, ara: annyi­val is könnyebb neki, mert igen szépen tud mosolyogni úgy jobbfelé, mint balfelé. Ezután meghozzák a határozatokat, alá­írják az aláirandókat, a belügyminiszter ke­serves kínok között megszerkeszti a* sablo­nos kommünikét és vége a minisztertanács­nak. Azaz még most sem. Dejeuner ... likő­rök, jó szivarok... egy kis séta a gyönyörű parkban ... vitatkozások apró mindennapi- ságokról .. aztán megint likőrök és sziva­rok ... búcsú, kézfogás, az elnök arcán újra a megelégedett mosoly és végre ... távozás. Ekkor következik a támadás, a kapunál les- kelődő újságírók offenzivája. Mint a vérebek vetik magukat a kiszemelt miniszterekre. A miniszterek csak a politikai kérdések­ről való nyilatkozásban fukarok. Ha valami jó bonmot, vagy szellemes mondás történt a tanácskozáson, azt kérdezés nélkül leadják, így a legutolsó alkalommal a miniszterek a nyilatkozat helyett egy kis történetet mesél­tek el a túlfűtött kiváncsiságu ujságirók uj- donságszomjának a kielégítésére, amit M. Doumergue beszélt el nekik két cigaretta között. A köztársasági elnök egy alkalommal bejött autón Parisba, hcfgy megtekintse a ki­állítást éjjel, természetesen inkognitóban. Amint a nagy tömegben megáll az egyik pa- villőn előtt titkárával, egyszerre egy kis mi­dinett nagy örömmel el kezd kiabálni: — Nini, az elnök!! Jaj, de aranyos! Mindjárt megpuszilom! Persze erre a fölfedezésre őrült zavarba jött M. Doumergue, még a mosoly is eltűnt ajkáról saját bevallása szerint. De mindjárt föltalálta magát: „Ne kiabáljon, nem én va­gyok az elnök! Csak nagyon hasonlítok rá! Hallgasson el, az ég szerelmére, nehogy a többiek is azt higyjék, nem szeretem a föltii- nést...“ és azzal nekivágott a titkárja által a tömegben vágott útnak, menekülve a midi- nett clöl, aki még folyton kiabált: „Voilá az elnök! Ni, az elnök!", mig csak nagynehezen el nem tűntek előle a hullámzó nagy tolon­gásban. És a szegény újságíróknak be kellett ér- niök, jobb hijján, ezzel a minisztertanácsi ku­lisszatitokkal. Burghardt Aladár. Szüli® Géza az angliai nemzelfeözl kotoHlns kongresszuson Prága, augusztus 5. Szü'llő Géza, a csehszlovákiai magyar népszövetségi liga elnöke augusztus 6-án Oxfordba utazik, hogy részt vegyen a Ca- tholic Council fór International Relations ötö­dik kongresszusán. Ez a gyűlés Anglia kato­likusainak egyik legnagyobb összejövetele s a Westminstert, meg a birminghami bibornok- érsekek elnöklete alatt számos külföldi kato­likus vezér, politikus és újságíró jön itt ösz- sze, hogy megbeszéljék az elmúlt év katoli­kus szempontból fontos eseményeit. De nem­csak az egyházi világ, hanem az angol állam hivatalos fórumai s főleg a vallási dolgok iránt érdeklődő angol sajtó is nagy figyelem­mel szokta kisérni e konferencia tanácskozá­sait s az ott mondottaknak súlya van már annyiban is, hogy rendszerint bejárják az egész világsajtót. A nyugati államok lakos­sága különben is erősen a szivén viseli a val­lások dolgait s nem szívesen látja az évezre­des tradíciók bemocskolását. — Szüllő Géza a szlovenszkói magyarság katolikus helyze­téről fog fölszólalni s vázolni fogja mindazon durva sérelmeket, amelyek Csehszlovákia hivő lakosságát érték. Honikéra tálsori püspök szabadságon Újabb harc a szocialisták és néppártiak kö­zött? Prága, augusztus 5. Bombera tábori püspök Rómából visz- szatérve betegszabadságra ment. A Ceské Slovo szerint Bombera többé vissza nem térhet állásába, mert bebizonyosodott, hogy római utazása előtt a prágai klérussal ta­nácskozott s szándékdsan idézte elő ezt az újabb konfliktust. A katolikus néppárt elhatározta, hogy Bombera ügyét magáévá teszi s el van szánva, hogy a legmesszebbmenő harccal fogja Bomberát pozíciójában megvédeni. Ha tehát a .nemzetvédelmi minisztérium a szo­cialisták nyomására mégis fegyelmi eljárást indítana Bombera ellen, nagyon könnyen újabb pártharcokra kerülhet sor­Halálraitélték Arany János gimnáziumát Kolozsvár, augusztus 5. (Saját tudósitónktól.) Megemlékeztünk annakidején az erdélyi fekete érettségiről, amelyen a magyar diákság mintegy 90 szá­zalékát buktatták meg. A nagyszalontai ál­lami gimnázium most áldozatul esett a szo­morú végű érettséginek. A nagyszalontai érettségin ugyanis mindössze három diák ment keresztül, mire a kormánybiztos azt a javaslatot terjesztette be az iskolaügyi mi­nisztériumhoz, hogy a gimnáziumot — mint létjogosulatlant — szüntesse be. Az iskola- ügyi minisztérium természetesen magáévá tette a kormánybiztos javaslatát és szeptember elsejétől kezdve a nagysza­lontai főgimnázium már a múlté lesz. A nagyszalontai gimnázium egyike volt a régi Magyarország legrégibb középiskolá­jának. 1909-ig községi iskola volt és Arany János is itt végezte középiskolai tanulmá­nyait. 1909-ben az állam vette át az iskolát és főgimnáziummá emelte. A „nevezetes város" főiskoláját most elsöpörte az uj idők romboló szele. Pft Legfinomaoö CSPöHRFM I mi: Kriszlns (itt I i { Tizenegy nyelvre lefordi « tott, világsikert elért, könyv. Q Ara fűzve: 65.— # 2 diszkötésben: 75.— $ Megrendelheti a „Prágai 2 gj Magyar Hírlap" könyvosz- gj 0 tályánál. Prahn I.. PillovA 18 • 30®OO909eOOCfeOOOOOOO«OO6OO#OOO«O A főhelyen természetesen a köztársa­sági elnök ül, a miniszterelnök jobbján, mint föpecsétőr, a balján ii! az igazságügy­miniszter, aki az előbbi tisztségénél fogva mindjárt a tanácskozás alelnöke is. Az el­nökkel szemben a külügyminiszter helyez­kedik el, jobbján a hadügy-, balján pedig a belügyminiszterrel. Kétoldalt azután csatlakoznak a többi miniszterek, a tárcájuk megalakítása szerinti időrend sorrendjében. Hosszú ideig a keres­kedelmi és ,r.' köznumkaiigvi miniszterek al­kották a végét ennek a díszes sornak, most , azonban a gyannatiigyi és a munkaügyi mi- j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom