Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)

1925-08-05 / 174. (917.) szám

A »! njMi'Sssáicic..." Bilié P€bss vitassa EeKdaeK Bittó Dénes dr., a Szloveriszkói és Ru- szinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok párt- közi vezérlő-bizottságának elnöke a követ­kező levelet intézte szerkesztőségünkhöz: A „Népakarat" legutóbbi számában dr„ Leilei Jenő urnák egy cikkét közli követ­kező felírással: „A nyilvánosság elé... A „Tribuna" cseh lap ama közleményét, amelyben Le’ley Jenőt a magyarság áru­lójának bélyegzi, az ellenzéki pártok köz­ponti irodája tétette közzé, amelynek el­nöke Bittó Dénes dr,, igazgatója Flachbarth Ernő dr.“ A központi irodát illetően a dolog ér­demét a Prágai Magyar Hírlap augusztus í-i számában megjelent nyilatkozat teljesen tisztázza és LeHei leleplezését kellő érté­kére leszállítja. Miután azonban a cikk fel­irata azt a látszatot van hivatva kelteni, hogy én is érdekelve voltam ezen ügyben: a leghatározottabban kijelentem, hogy az egészről csak a Tribuna cikkének a ma­gyar lapokban megjelent reprodukciójából értesültem. Pozsony, augusztus 3. Bittó Dénes. Pepii© lanfoluamok 02 8«öl5üö€ta maraáék&irloko- soM szénára A íöldmivelésügyl miniszter legújabb rende­letéKi fizeti a tanfolyam költségeit? Prága, augusztus 4. A földbirtokreform minden tudománya a maradékbirtokokban merül ki, — Írja a Li- dové Listy. A földbirtokhivatal vezetőembe­rei szeretik világgá kürtölni, hogy a mara­dékbirtokot csak a legkvalifikáltabb agrár- embereknek adják s a földbirtokhivatalnak biztosítékot kell kapnia, hogy a* maradékbir­tokon intenzív gazdálkodást fog a gazdája folytatni. Hogy ezt a programot milyen mértékben váltják valóra, arról meggyőz bennünket — írja a L. L. — a földművelésügyi minisztérium egy jellemző rendelete, amely szerint a maradékbirtok uj tulajdonosait szakokta­tásban fogják részesíteni. A minisztérium szaktanítókat küld ki a vidékre s ezek a községekben a mezőgazdasági gépekről is előadásokat fognak tartani. Tehát végre eljutottunk idáig: A földmű­velésügyi minisztérium minden maradékbir- íckosnak, akinek meg van a legjobb kvalifi­kációja (zöld tagsági igazolvány) és zsebé­ben vannak a legjobb ajánlatai (az agrárpárt odaadó szolgálata, vagy pedig egy eljegyzési kártya az agrárkörökből), szaktanítót küld, hogy az kurzust tartson számára a gazdálko­dásról és a gépek használatáról. Ki viseli ennek a költségeit? — kérdi a Lidové Listy. — Megfizeti ezt a földbirtokos? Ebben ké­telkedünk, mert ha ő néki kellene ezt meg­fizetni, akkor ő maga volna köteles a tanitót is meghívni. Egyetlen országban sem fordított még olyan gondot a földművelésügyi minisztérium a földművesek szakképzésére, mint nálunk. És miért? Mert nálunk maradékbirtokokat kaptak olyanok, akik még kisbirtokok gaz­dálkodáshoz sem értenek, most pedig, hogy megfelelő nagybirtokhoz jutottak, játszák a nagy urat. A minisztérium most kezdi be­látni, hogy gazdálkodás és gazdálkodás kö­zött nagy a különbség s hogy nagybirtoknál szaktudásra van szükség. S úgy látszik, nem­csak egyes esetekben tapasztalta ezt a mi­nisztérium, ha szükségét érzi ily általános rendelet kiadásának. A felsőbb gazdasági iskolát végzettek, elvesztik állásukat a földreform miatt s a mi­nisztérium repülő tanfolyamokat rendez az analfabéta uj birtokosok számára. Ez a kö­vetkezménye annak, ha az agrárkérdésekbe is belejátszik a politika. De ha majd egyszer mérleget csinálunk, meglátjuk, hogy mindez mennyi pénzbe került, a szociális igazságta­lanságokon és a morális kártevéseken fölül. Bécs Izgalmas napolt előtt A fajvédők óriási tüntetésre készülnek Mohahe! temetésén Becs. augusztus 4. A szombati nemzeti szocialista és szociáldemokrata verekedésnél megölt Mohabei keresztény diák temetését a fajvédő és keresztény egyesületek nagy tün­tetésre akarják fölhasználni. A hatóságok 50—60 ezer személy jelenlétére számítanak. A rend föntartására mozgótytják a teljes bé­csi rendőrséget, sőt a katonaság egy részét is, a város lakossága mégis nagyobbarányu zavargásoktól fél. Rázus Márton krédója A lieskovoi költöpap nyilatkozik a Prágai Magyar Hírlapnak — A szlovák nemzeti párt önállóan bocsátkozik a választási harcba — Machinációk a szlovák katolikusok és evan­gélikusok összevesziíésére — Szlovenszkó gazdasági csődje — A ruszin kérdés — Hogy képzeli Rázus a csehszlovák egységet — Néhány szó az uj szlovák irodalomról — A Prágai Magyar Hirlap kiküldött munkatársától — MoravskériLieskovo, augusztus 4. A szlovenszikói választási harc mind éle­sebben vetíti előtérbe a moravská -1 ieskovói költőpap alakját. Rázus Márton ma Szloven­szkó jobb jövőjének egyik nagy Ígérete s az autonórnista politika vezéri zászlóvivője, akit különösen az evangélikus szlovák tömegek foltétlen bizalommal követnek. Politikánk mai várakozásteljes helyze* tében különösen érdekli Szlovenszkó egész őslakosságát, hogy Rázus Márton merre akar haladni, hogyan ítéli meg a jelent s milyen­nek képzeli a jövőtő. A Prágai Magyar Hírlap munkatársa ezért ellátogatott a moravsiké-lieskovói lel­készlakba, ahol Rázus, a költő és politikus a maga harmonikus, termékeny életét éli. Rázus Márton lekötelező szívességgel fogadott. Higgadtam fejtegette nézeteit, de csakhamar fölragyogott szemében a fanatiz* mus hite s olyankor 'úgy szárnyalt a szava mintha szószék volna alatta . . • Nagyérdekességü nyilatkozatai alább következnek: — Pártom, a národná strana még nem döntött véglegesen, hogy melyik párttal lép­jen kooperációba a választási küzdelemre. Szó volt a cseh nemzeti demokrata pártról és a Hlinkalpáriról. Főleg pártomon kívüli em­berek hirdették a kooperáció szükségessé­gét, azonban ma már úgy áll a helyzet, hogy pártom a legnagyobb vilószinüség szerint önállóan, a fúzió minden formája nélkül fog részt venni a választási harcban, annál is inkább, mert elég erősnek érezzük magunkat a nagy küzdelemre. Ezután a Marmeggi-affér következtében beállott uj helyzetre került szó s ezzel kap­csolatban Rázus a kövekezöket mondotta: — Bár a prágai intézkedések s a vallá= si botrányok a római katolikus egyház ellen irányulnak és látszólag a protestánsokhoz semmi közük, mégis meg kell állapítanom hogy ez a harc az egész szlovák nemzet ügye és a szlovákságra, vallásra való tekintet nél­kül, nagyon visszataszitólag Iiat a kormány vaíláspoSitikája. — A szlovák evangéliikusság nagyon jól tudja, hogy főleg azért irányul ez az üldözés a katolikusság ellen, mert ők reprezentál­ják a szlovákság legnagyobb tömegét. Ha az evangélikusok volnának nagyobb szám­ban, úgy velük bánt volna el igy adandó alkalommal a kormány. — Igaz, hogy a protestánsok mégis vaia* mivel közelebb állanak a prágai ideákhoz, mint a katolikusok. — Hogy ebben a tekintetben csaknem egyforma elbánásban részesülünk, azt bizo­nyltja az is, hogy míg a római katolikus fe­lekezeti középiskoláit egyszerűen egy ren­delettel államosították, addig az evangéli* kus középiskoláktól megvonták az államse­gélyt, úgy hogy ennek hiányában ezek az iskolák maguk voltak kénytelenek az álla­mosítást kérni. így van ez legújabban pél­dául a selm cbánvai tanitóképzőintézettel­— Az evangélikus egyház az iskolák ál* lamsegélyének megvonása miatt úgyszól­ván teljesen eladósodott, úgy hogy ma már államsegély mellett is nehezen — vagy se- hogysem — tudná a felekezeti középiskolá­kat fenntartani. Az evangélikus egyház el is adósodott és középiskoláit is elvesztette. — A katolikus és evangélikus egyház kö­zött egyébként különösebb differenciák nin­csenek. Van ugyan egy pár kisebb sérel­münk, például nagyon rosszul hatott a ke* resztházasságok miatt kibocsájtott pápai bulla. Egyébként azonban a két felekezet hí­vei a legnagyobb békességben élnek egy­mással, ámbár a kormánynak és a kormány­hoz közelálló pártoknak legfőbb óhajtása az, hogy Szíovenszkónak ezt a két táborát politikailag elszakítsák, Valóságos machináció folyik az összcve- szitésünkre. — A protestáns egyház híveinek legna­gyobb része politikailag a szlovák nemzeti ideál, azaz az autonómia mellett foglal ál­lást- Azonban a vezetők, sajnos, érthető okokból legnagyobbrészt centralisták. — Éppen fordítva áll a helyzet a kato­likus egyházban, ahol a vezetőik is az autonómia mellett harcolnak és a kato* likuSságriak csalt nagyon kis része hive a centralizmusnak. — Ez mindenesetre nagyon megerősíti a katolikus-protestáns barátságot. A következőkben Szlovenszkó gazdasá­gi helyzetéről beszélt Rázus Márton: — Szomorú, nagyon szomorú tényként kell felemlítenem, hogy helyzetünk várva- várt javulása helyett csak folytonos rósz* szabbodásról beszélhetünk. — Ma a szlovák ember saját hazájában nem tud megélni és kénytelen boldogulását hazáján kívül messze idegenben, Franciaor­szágban, Argentinéban, Kaliforniában keres­ni, ahol állati munkát kell végeznie, hogy megkeresse mindennapi kenyerét. — Csehszlovákia mai gazdasági politiká­ja főleg az ipari érdekeket és pedig a törté* nehni országokét szolgálja, mig Magyaror­szág mindenkor az agrár érdekek képviselő­je volt. Csehszlovákia ipari és agrárállam, azonban az agrárérdekek mostoha gyerme­kei az állam gazdaságpolitikájának. Hiszen a vám* és az adópolitika mindenben az ipart favorizálja a mezőgazdasággal szemben. — Szomorú gazdasági helyzetünk leg­jobb barométere a kivándorlási statisztika: 1924 első évnegyedében a repubFka terüle­téről 27.588 ember vándoroT ki s ebből 20.254 esik Szlcvenszkóra, ami kétségbe- ejíően nagy százalék* — Hogy a csehszlovák köztársaság az angol mintát veszi például, az igen nevetsé* ges, mert mig Anglia valóban ipari állam, addig Szlovenszkóban 70 százalék, Cseh- és Morvaországban p:d‘g 40 százalék az ag­rárérdekeltség s Igy az angol nyílt ajtó­rendszer itt nem állhat meg. — A szlovák nép a helytelen gazdasági politika következtében teljesen elszegénye* dett s a szlovák ipar a tarifális és adópoliti­ka miatt úgyszólván teljesen tönkrement. Egész gyárak szünették be üzemeiket, ami­re példa a korompai vasgyár, a zólyomi vaslemezgyár és a pozsonyi dinamitgyár sorsa. — A kormány azt hozza föl érvül, hogy 1 azért folytat ily megsemmisítő gazdasági po­rtikát, mert a gyárak magyar, vagy zsidó kézben van* nak és igy nemzeti érdekből történik a deziuduszfriális. — Elfelejti azonban a kormány, hogy a szünetelő gyár többé nem adóalany és igy a község, vagy zsupa nagy adótól esik el. Másrészről pedig, ha magyar, vagy zsidó kézben vannak is ezek a vállalatok, de a gépek mellett a mi népünk kap kenyeret és ha a gyár kéménye füstöl, nem kényte­lenek Argentínába, Franciaországba ván­dorolni a kenyérért. — Az adókérdés sincs kellő módon ren­dezve. A sziovenszkói bankok jóval több adót fi* zeínek, mint a csehek, am? azután a Mor­ván inneni banküzleteket teszi tönkre. — Mindezekből látható, hogy Szloven­szkó gazdasági helyzete nemcsak, hogy ró­zsásnak nem mondható, de egyenesen két* ségbeejtö, úgyhogy a szlovák autonómista mozgalom föieg a gazdasági egyenjogúságot követeli, Ruszinszkó problémájára került ezután a szó. — Ezt nyílt kérdésnek tekintjük. A szlovákok véleménye az, hogy ha vala­ki görögkatoHkus, az nem jelenti azt, hogy mindjárt ruszin. Lehet a magyarok és szlo­vákok között is görögkatolikus, tehát az egyház nem mindjárt nemzet is s akik ilyen alapon akarják szeparaliziálni a ruszinokat Szlovenszlkótól, azok ostoba po­litikát követnek. — A szlovákok és ruszinok között egyébként még a jómáT is jobb a viszony és a szlovákok a ruszin autonómia kérdésében igen lojális álláspontot foglalnak el- A ru­szinokkal egyetértünk minden gazdasági és kulturális kérdésben. Mi nacionalisták vagyunk, de ez a nacio­nalizmus nemcsak a mi, hanem az ő nacio­nalizmusuk is. — Az északi népeknél, már a kvantitás* nál és kvalitásnál fogva, igen nagy mérték­ben ki vau fejlődve a sovinizmus, bár tudjuk, hogyha a sovinizmus hitvallássá válik, ak­kor már nem egészséges. Nálunk ez nem fog bekövetkezni, igyekezni fogunk ezt a kérdést a jognak és törvényeknek megfele­lően kezelni. Bennünket úgy ebben, mint minden más kérdésben a jószándék vezet. Ezután a csehszlovák egység méltatá­sára tért rá Rázus Márton. — A csehszlovák egységnek éppen nem vagyunk ellene, de az a véleményünk, hogy ennek magá­tól kell fejlődnie, a természeti viszonyok és természeti szabályok szerint* — Eddig azt láttuk, hogy a centralizmus­nak csak szomorú gazdasági, kulturális és személyi eredményei vannak. — Ha egy kalap alatt vagyunk, az erő­sebb cseh elem annyira ráfekszik súlyával a szlovákokra, hogy lehetetlenné válik minden szlovák fejődés. Mindkét nemzet fejlődjön önállóan és a fejlődés kapcsán közeledjenek egymáshoz. — Természetes dolog, hogy nem va­gyunk ellenségei Csehországnak, hanem ba­rátai, 'de viszont kényszer nélküli barátai akarunk lenni. Ez azonban csak úgy válhatik lehetővé, ha ' az összes feltételek meg lesz* nek erre a barátságra. Le kell szögeznem, hogy Szlovákia elsősorban saját embereit akarja foglalkoztatni s a Szlovenszkó! pozíciók­ban látni és saját embereinek akar először kenyeret adni, aztán jönnek csak a bará­tok. Az amerikai szlovákok autonómista mozgalmáról a következőket mondotta: — Az amerikai szlovákok megalakítot­ták a Szlovák Ligát, mely az autonónusta mozgalom igen erős tényezője, mert úgy anyagilag, mint erkölcsileg jelentékenyen tá* mogatják harcunkat. Természetesen ez fájt a centralistáknak és sürgősen megalakították a trucc Szlovák Ligát, melyben azonban éppen a szlová­kokból van a legkevesebb és amelynek minden tevékenysége heccek rendezésében, személyi támadásokban me­rül ki. Fáj nek'k, hogy mozgalmunk az ame* rikai bajtársakkal olyan segélyforrást kapott, amely nagyban elősegíti győzelmünket. A szlovák irodalom jövője Miután már a politikáról eleget beszél­gettünk és mivel Rázus Márton nemcsak po­litikus, de a szlovákok egyik legnagyobb élő költője is, megkérdeztük véleményét a szlo* vák nemzeti irodalomról. — A szlovák-irodalom — mondotta — most részben a nyugati áramlatok hatása alá került, részben pedig az orosz bolseviki irányt köved, de érezhető némi magyar ha­tás is, különösen Ady Endre hatása. — Sajnos, azonban a szlovák irodalom nem fejlődhetik különösebb módon, mert a szlovák közönség nem tanúsít keh^ érdek­lődést irodalmunk iránt,c seh részről ped:g semmiféle támogatást nem kapunk. Tntell5* genciánlknak nincs pénze, részben pedig más gondjai vannak, mint az irodalom pártolása. — Két legnagyobb költőnk Hurban-Va- jansky és Hvezdosláv már kiestek a sorból. A jelenleg élők közül Jesensky, Iván Krasko, Vladimír Roy, a fiatalok közül pedig Emil Bolesláv Lukács, Jan Smrek tűntek ki. Én indítottam meg a szlovák politikai au* íonómisía költészet Irányát Kamen na Medzi (Kő a határon) cimü verskötetem­mel. — Ennek az iránynak lelkes kővetője akadt Andrej Kamor személyében, akinek Stráz pri Morave cimü veskötete erős tehet­séget árul el. — Az irók és költők, főleg a tanítóság, lelkészség és a szlovák újságírók köréből ke* riilnek ki és ha a szlovák nemzeti eszme megerősödik, az irodalom reneszánsza is mi- bam a r á bb bek öv e t k e zh e tik­Ezeket mondta a lieskovoi lelkészlak politikus költője, akit a szlovák protestáns nép méltán tart vezérének s akinek kétségen kívül nagy szerepe lesz az autonóm Szlo­venszkó megteremtésében. Németh József. TaaslK is kigép a kemomnislo pártból? Prága, augusztus 4. A kommunista párt bomlása egyre na­gyobb mérveket ölt. Kucera képviselő, aki néhány héttel ezelőtt kilépett a Haken-féle pártból, tegnap hivatalosan bejelentette a házelnökségnek, hogy a független kommu­nistapártba lépett be. Újabb verziók szerint Touzil és Tausik képviselők is rövidesen csatlakoznak Bubáikhoz. A kommunista párt válsága mellett mutat az is, hogy a párt végrehajtóbizoftsága augusztus 7-ére plená­ris ülést hivatott össze, amelyen Haken a párt válságáról és Smerál a további taktiká­ról fog nyilatkozni. Smerál részvétele nagy feltűnést kelt, mert amióta Haken került a párt élére, Smerál teljesen visszavonult.----------------------------c.................................................................... Tf U rázd mig fef&xóiitunü, Aogw cüő/i*ess» f Szerda, augusztus 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom