Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)
1925-08-30 / 195. (938.) szám
JPfiÁ(í4fJii(Wfx7fiRm> Vasárnap, augusztus 30. fll IBS MMBM Irta Schöpflin Aladár Bodor Aladár barátom egy könyvet hozott nekem a minap és nagyon melegen beszélt a szerkőjéről. A könyv Kaposvárott jelent meg, irta íPáLffyné Gulács'y Irén, cime A h a m u e s ő. Érde- fkes regény. Minden lapján érezni, hogy az Írónőt Ív Szabó Dezső stílusa fascinálía, erőszakosan tömö- ritett és gyakran túlzottra hangolt mondatai épp |ugy rávallanak a híres magyar pamfletista hatálysára, mint anyagának megfogása é.s kezelése. Az ielsodort falu nélkül A hamueső sohasem lett volna lolyan, amilyen. Itt-oít Móricz Zsigmond komoran jíigyelő tekintete is meglátszik az Írónő válla mö- ’gött, különösen a regény főalakjának koncipiáláI sában és kifejlesztésében. Ez azonban csak azt jelenti, hogy az írónő még nem forrta k'i teljesen a maga stílusát és szemlélő módját. Mert máskülönben tagadhatatlanul tehetséges, tud látni, meg |tudja fogni a látottakat, ki tudja válogatni az érde- líkes és fontos dolgokat mondanivalóiból, tudja, mit |érdemes és mit kell elmondani s ért a komponá- |lás titkaihoz is, rendszerint arra veti a hangsúlyt, |amire kell. És vannak mondanivalói és akar mon- idrni valamit, nem csupán szórakoztatásra törek- |szik, ő maga is gondolkodóba esett és azt kiván- |ja, hogy mások is gondolkodóba essenek. Könyve |még nem megérkezés, de figyelemre méltó indulás f;a nagy regény belső formája felé. j;j;- Csakhogy én most nem irodalmi kritikát akadok írni A hamuesőről, hanem egy kicsit elmél- |kedni azokról a dolgokról, amelyeket benne ol- Lvastam. Az Írónő ugyanis nagy dolgokat pendít Imeg, talán a legnagyobakat, amelyek ma magyar |ember gondolatait foglalkoztathatják. Az elcsatol t magyarság sorsa, jelene, jövője, uj helyzetéiben támadt uj szociális, erkölcsi és lélektani kom- (plikációja, a belőle kisarjadt és közéje keveredett j. uj embertípusok, a népnek az uj rendben és az uj trenddel szemben való állásfoglalása — mind meg- |pendül ebben a regényben. A téma egy mondatba (összesüritve ez: hogyan alakul egy magyar falu i: morális élete a széídarabolás utáni uj rendben, tromán fenhatóság alatt? Ennek a témának a kis t tükrében meg lehet látni messze perspektívaként (az egész elcsatolt magyarság helyzetét és jö- í vendőjét. Ez a kép Pálffyné Cmlácsy Irén ábrázolása 'szerint nem vigasztaló, de nem is vigasztalan. Az ; uj rend inficiálja a falu népének erkölcsét, de ebiben van annyi ősi erő, ellenálló képesség, hogy t kiküszöbölje magából az infekciót. Az írónő ko- : mór nézésű realista, de nem pesszimista. Látja a : magyar nép bűneit, de hisz erényeiben és életre : való hivatásában. Egy hajdú faluról van szó, amely román fenhatóság alá került. Népe két egymástól szigorúan elhatárolt csoportra van szakadva. Az alvég és ' a felvég. Az egyikben ősi hajdúk laknak, sok évszázad óta ott lakók, kemény kálvinisták. A má- •'sík jóval később Dunántúlról odatelepitett katoli- : kusokból áll. Az előbbiek a gazdagabbak, erősebbek, az arisztokraták, akik gőgösen lenézik, jött- \ mentnek tartják az utóbbiakat. A határvonal olyan •■éles, hogy a két népcsoport között alig van érint- kezés. Házasság a kettő között szerfölött ritka és botrányt keltő, az ilyenből származott gyereke- ; két valami bastard-féléknek, alantasabbrendüek- , nek tartják. Ez nem mondvacsinált dolog, ez valóság, nem egy magyar vidéken megvan, a fajta 'tisztaságát őrző ős-ösztön nyilvánul benne, de egy magyar ős-bün is: az az eredendő tulajdonságunk, hogy szeretünk nagyobb hangsúlyt vetni arra, ami elválaszt bennünket, magyart a magyartól, mint arra, ami összeköt. Az írónő egészséges irói ösztönnel olyan ala- . kot állít a cselekvény tengelyébe, aki középen áll . a két párt között. Bass Menyhért, nyakas, erős indulatu magyar paraszt, hajduivadék, de nem tisztavérü, mert az anyja a felvégről való volt. s‘Ez a származása útjában áll, folytonos megalázások forrása. Ezért kellett a szülők tilalma ellenére, kitagadva, hozomány nélkül, az egy szál rajtavalóban, elvennie a dölyfös, fukar biró lányát, ezért látszik elérhetetlennek előtte becsvágyának ■ tárgya, a falusi biróság. Ebből a motívumból van felépítve egész lelki élete és katasztrófája. Mikor az uj rend beáll, a románok leteszik a régi bírót, ráz apóst, az ellenséget és egy kis választási erőszakkal Bass Menyhértet teszik bíróvá, mert az f-inkább nekik való ember, Belényesen járt iskoláiba, tud románul. Ezzel pedig megkezdődik Bass f Menyhért és a falu züllése. A falu közigazgatása uj, román jegyző, egy a regatbó! került léha, tapasztalatlan fiatal ember kezére kerül. Az uj biró, Bass Menyhért, jót akar a faluval, él benne a magyar becsületérzés, a bírói kötelesség tudata, de i;a nótáriussal szemben nincs elég ellenálló ereje j és hozzáértése, hamarosan a bábja lesz. Meghasonlásba kerül a feleségével, aki rossz szemmel í nézi biróvoltát azért, ahogyan az lett, régi társai- : val, a falu közvéleményével. Élete csupa izgalom : és nyugtalanság, amit dőzsöléssel, becstelen nő- : személyekkel próbál kiküszöbölni magából. Ezért meg a felesége is elhagyja, visszamegy a szülői . házhoz. Közben kiforgatják a falu életét. A régi jegyzőt, a derék, lelkes öreg Südyt lehetetlenné teszik a jegyző praktikái, a biró segítségével öngyilkosságba is kergetik a szegény öreg elcsapott tanítónővel együtt, akinél lakott. A Südy vezetése alatt álló régi, jó munkájú szövetkezetei felfüggesztik, ni szövetkezetei csinálnak, román minta szerint ennek kezére .játszák a felosztás, alá kerülő főpapi birtok nagy részét és teljes felszerelését. A gazdakört feloszlatják és a helyébe romániai mintájú mulatót telepítenek, nagy dorbézolásokkal, készséges pincérlányokkal s a falu erkölcsein csakhamar látható is a hatása. De a falu magva éli tovább a maga ősi korlátokkal megszabott, konzervatív életév ezt még nem érte el a romlás. Megmaradnak a régi gőgök, régi gyülölségek, régi fukar önzések, de a régi erkölcsök is. Csak Bass Menyhért csúszik mindjobban az örvény szélére, tesz egy kísérletet a felesége visszacsalogatására — ez a regény legjobban megirt jelenete —, de az 5 hibájából a kísérlet nem sikerül. Elkeseredésében nagy duhaj mulatságot csap a mulatóbeli pincérlánnyal, de már feje fölött a veszedelem: a jegyző és léha családja elherdálta a szövetkezet pénzét, jön a prefektus vizsgálatra, a jegyző megszökik, Bass Menyhérten keresik a pénzt, aki mindent megpróbál, hogy kivergődjék a bajból, még a gyűlölt, gőgös apósa előtt is megalázkodik. Minden hasztalan, a baját az is tetézi, hogy vér- baios lett a pincérlánytól. Nem marad más, mint a kötél: Bass Menyhért, az elcsapott biró, felakasztja magát az istálló gerendájára. Sorsában van tragikum: a fajtája erkölcsével szakított és buknia kell. Ebben van a regény erkölcse. A cselekvényt nagyon is kitölti a nagyindu- latu paraszt személyes tragédiája és nem jut ben-1 ne- a falu életére, a háttérre annyi tér, mint sze- retnők s mint a koncepció szerint vártuk. Ami azonban megvan belőle, az érdekes és jellemző. Minden alak hordoz valamit a falu sorsából:,^ fukar, rideg volt biró a múltat, az öreg jegyző, Südy a falusi kis intelligencia katasztrófáját, Bassné a falusi asszony végzetét, a fiatal Bass Lajos a jövőt, egy-két szilüettben átlibbenő alak egy-egy külön szint. És a román alakok, a jegyző és környezete: nem rosszak, csak romlottak, gyökér- telenek és léhák, a balkáni erkölcsöt plántálják az ősi hajdú földbe. Fölöttük a prefektus, tisztességes, szigorú hivatalnok, amilyennek az államhatalom emberének kellene lennie. A regeny vege az engesztelődés hangulatában záródik — ezárt mondtam, hogy a könyv nem vigasztalan. A múltkor az irodalom és politika vitájában felhoztam, mennyire érdekesnek tartanám, ha valaki megírná egy elcsatolt magyar falu életét. Pálffyné regénye mintegy feleletül jött nekem és vázlatosságában is megragadott. Van benne bizonyos tendencia, amit szívesen el is engednéd neki. de - mégsem kimondottan tendenciózus könyv, alakjaival és motívumaival szemben igyekszik az iró objektív álláspontjára állnia, a dolgokat inkább erkölcsi és lélektani, mint politikai élükre fektetni. Példát ad arra, amit hangoztattam: igenis y et iróilag, miivészietlenség veszedelme nélkül mai témát, a kor zűrzavarából valót iróilag megfogni és kifejleszteni, olyan sikerrel, amely a művészet sikere. Ha megengedik, erről a témáról legkö- 1 zelebb külön elmondok egyeí-mást. Tessék kiszállani! írta: Sziklay Ferenc Megesik gyakran, hogy amikor ketten beszélgetnek a telefonon, egy harmadik hang is belekapcsolódik a diskurzusba. Lehet, hogy annak a harmadiknak is nagyon fontos a maga mondókája, de a beszélgetőknek szörnyű kellemetlen a nem odavágó beszéd s telefonmünyelven belekiabálnak a kagylóba: — Tessék kiszállani! Ilyen telefonbeszélgetéshez lehetne hasonlítani azt a vitát, amely „Irodalom és po- litika“ cimen indult el a P- M. H.-ban, a különbség csak az, hogy ez nem négy fül közt. de a nagy nyilvánosság előtt folyt le s nem véletlenül kapcsolódott be az avatatlan harmadik. A vitának az lett volna a hivatása, hogy föltárja a politikai élet kívánságait az irodalommal szemben s viszont'az irodalmi élet kívánságait a politikával szemben s igy tisztázza a szlovenszkói magyar élet két irányú megnyilatkozásának egymáshoz való viszonyát. A politikusok s velük együtt a laikus közönség álláspontját Fleischmann dr., a vita megindítója tárta föl, a másik fél fölfogását én igyekeztem kifejteni. Szilárd meggyőződésem, hogy Fleischmann dr. tiszta jószándékból irta meg. amit megirt s szeretném, ha ezt részemről se venné senki tagadásba. Lehet, hogy egy kissé jobban megnyomtam a tollat, mint ahogy szoktam, tudassák azonban be az erősebb hang annak, hogy Fleischmann dr. egyoldalú és sok tekintetben téves fölfogásának meggyökerezésétől nagyon, de nagyon féltettem a kulturmunka és különösen az irodalom tisztaságát. Semmiesetre sincsen azonban igazuk azoknak, akik a fejtegetéseimbe személyes támadást olvasnak bele akár Fleischmann dr., akár más egyéniségek ellen, ez mindig távol állott tőlem, igyekeztem objektív lenni, mint ahogy a vitába beleszóló valaki, hirtelenében nem tudom névleg megnevezni, a fejtegetéseim objektivitását hangsúlyozta is. Ha voltak, akik magukra vették a mondottamat, arról nem tehetek. Hogy most mégis beleszólok a kagylóba: — Tessék kiszállani! —, hogy tiltakoznom kell egyvalakinek a hozzászólása ellen, annak csak az az oka ismét, hogy féltem az irodalmi életünk minden személyes érdektől ment tisztaságát s féltem a vitát magát a mellékvágányokra való terelődéstől. Az eszmék tisztulását célzó vitába beleszólt ugyanis Keller Imre a K- N. hasábjain, — azokon a hasábokon, amelyek nemrég még a szlovenszkói magyar irodalom munkásainak úgyszólván egyetlen mentsvára voltak s az irodalomhoz tartozó ember létére a Fleischmann dr., tehát a politikusok és közönség hamis álláspontja mellett tör lándzsát. A vita egész komplexumából egy odavetett, nem bizonyított tételt ragad ki lényegében, azt, hogy a szlovenszkói magyar irók nem élnek a mában s ahelyett, hogy ezt az állítást bizonygatná okulásul, mint idős pedagógushoz illenék, szeretettel és utbatereiésül, a világirodalom nagy alakjairól bizonyltja be, hogy azok munkássága az ő nemzeti életükben gyökerezett. A logikában ezt az eljárást a szofizmák körébe utalják. Keller Imre — elisme.rem nagy olvasottságát —, de nem lehet biró a mi vitánkban Nem csak azért, mert akadémikus fejtegetésekkel, nem is egészen ránk húzható teóriával a vitát igyekszik céljától eltéríteni s igy a praktikus megoldásra való törekvést elméletté hígítani. Ö ugyanis a szlovenszkói irók megítélésére a hármas kör elméletét állította föl s ebbe a hármas körbe (egyéniség, nemzeti hovátartozandóság, általános emberi) akarja az Írókat elskatulyázni. Szép elmélet ez a nagy nemzetek nagy íróinak megítélésére, de a mi viszonyainkra ráhúzni nem lehet. Keller Imre nem számol a mi Íróink s általában a mi életünk adottságával- Nálunk, ha már mindenáron cirkálom kell az irodalomhoz, négy kört kell huzni. A középső kör nálunk kettős, van egy külön szlovenszkói- rnagyar kör s egy tágabb értelemben vett magyar kör. Amint kiveszem, Fleischmann dr- is, Keller Imre is azt a szükebb, szlovenszkói magyar kört forszírozzák s ez az, ami egyelőre még bizonytalan. Határa elmosódott. tartalma kicsinyes, úgy, hogy irodalomnak való anyagot nehezen szolgáltathat, a tágabb körbe való kiterjeszkedésnek, az egyetemes magyar fájdalom kifejezésének ezer veszedelme közt legelső az irredenta vád és a. rendtörvény. Kellernek a tévedése abba^ gyökerezik, hogy a kicsinyes légkörben sarjadt, gyermeksorban élő irodalmunkat a világirodalom szemüvegén nézi, követeléseket állít föl, mint a priori szükségeseket, amelyeknek a szlovenszkói magyar élet szloven- szkóivá válásának eredménye lesz majd az irodalmi és általános magyar közélet fejlődése fohmmán. Persze ennek a fejlődésnek szolgálatába kellene állania nemcsak az Írótársadalomnak, amely — hiába tagadja Fleischmann dr. és Keller Imre — a maga kötelességét megtette eddig is, de a kritikusoknak és politikusoknak is s nem kiirtandó pókhálószálaknak nézni azokat a selyemszálakat, amelyek az Írókat és a közönséget lassanként már összeftizögetik. Ide nem gyűlölet, nem dorong kell, kasza, kapa, mint Keller Imre gondolja és teszi, de szeretet, személyes antipátiákíól ment nevelő szándék, legföljebb oltókés és nyeső olló! Ezt bővebben is ki lehetne fejteni, de mondom, Keller Imrét nem tarthatom igaz bírónak a mi ügyünkben, mert nem tudok hinni látszólag legalaposabb fejtegetéseinek objektív igazságában sem. Keller Imre — a kritikáit nem is számítva — a legtöbbet ártott a szlovenszkói magyar irodalom és irodalmi élet fejlődésének. A szükséges irodalompedagógiai munka helyett neki vannak a legnagyobb bűnei a közönség irodalmi nézeteinek félrenevelésében- Mig kritikáiban a „fővárosi nivót“ követeii s tigy állítja be a dolgot, hogy a mi viszonyaink közt a Balsacok és Shakespearek az utcán szaladgálhatnának, mint a rikkancsok másutt, addig mint „iró“ — aki az irodalmi életben mégis csak fontosabb, mint a kritikus — egy kifejezetten véres' és kéjgyilkos szenzációkra vadászó bulvárlap vásári lármája keretében érzékcsiklandó, idegizgató, a pornográfia; határait ostromló regényeket lop be a közönség meg nem ülepedett Ízlésébe, mint — irodalmat. Álnév aiatt, vagy névre lenül ő írja, kompilálja most már a harmadik „Habs- burg-regényt“ se , vege, se hossza folytatásokban s mételyezi velük harmadik éve tiz- ezerremenően a szlovenszkói magyar olvasóközönséget. Ha Keller Imre, a kritikus, a többi szlovenszkói Íróktól, akik éhezve és nélkülözve, a legtisztább szándékkal, fanatikus meggyőződéssel tiszta irodaimat igyekeznek adni, követeli a korban való gyökere- zettséget, miért nem mutat ő maga jó példát — mint belletrista — nekik? Vagy — kérdem szeretettel — a Mayerlingi Titokban és társaiban benne van a mai kor, a mai magyarság eszme- és érzésvilága, az a bizonyos második kör? Azt ne hozza föl Keller Imre mentségül, hogy ezeket a „regényeket11 ő „kenyéradó gazdája*1, kiadója parancsára, kenyérkeresetből irta, mert ezzel bevallja azt, hogy eladta a tollát azért, hogy a reggeli kávéja mellé vajat is tudjon kenni a kenyerére. Nem, azok közül a lenézett, lecsepült, megtagadott „nem írók** közül, akik fölött Keller Imre oly könnyű szívvel pálcát tör, ilyesmire egy sem, egyetlen egy sem lenne kapható, fis még hagyján, hogy megírta a közönség nemtelenebb Ízlésére számitva s nemtelenebb indulatainak fokozására ezeket a — hosszúságúkban — Ponson du Terrail-t megszégyenítő ponyvatermékeket, lelke rajta, ha kétségtelenül nagy esztétikai olvasottsága nem tiltakozik ellene, — a bűnössége ott csúcsosodik ki, hogy az újságja mint valódi irodaimat hirdeti őket s igy tudatosan megrontja a közönség fogalmát az irodalom értékéről, lényegéről és céljáról. Ezért kell telefonba kiáltanom a vita tisztasága érdekében: — Tessék kiszállani! Hiába hirdetik nekem Keller Imrét „kiváló esztétikusnak és kritikusnak**, őt annak el nem ismerhetem, mert ha egy téren, a „szép“-irodalom terén eladta magát, kritikájának őszinteségében, objektivitásában, önzetlenségében nem tudok hinniHagyjon ő minket, tehetségtelen írókat magunkra, mi — ha tévedések és nézeteltérések árán is — majd csak tisztázzuk a helyzetünket a politikai tényezőkkel és a közönséggel szemben, mi majd csak fölépítjük, ha lassan is, az idevaló irodalom vázát, mi el vagyunk rá szánva, hogy ha kell, a vérünket is a vakolat közé keverjük (mint Kőmives Kelemen az asszonyáét), Keller Imre csak annyi szivességet tegyen meg nekünk, hogy a talajt ne furkálja át aknákkal, vagy pai- kányjárásokkal. Szépségápolás Mit mond az „Iza“ a nyári íürdőévadról! Ajánlom a nagyrabecsíilt hölgyeimnek a komoly arcápolási Levélbeli kioktatás díjtalan. Szeplő elleni garnitúra .... Ke. 37 — Mitesszer és pattanás elleni garn. Ke. 37.— Hajápoló garnitúra...........................Ke. 47.— Szemápoló garnitúra ......................Ke. 37 — Mi ndennapi toilette arcápoló garn. Ke. 47.— Vörös orr s vörös arcerek ell. garn. Ke. 37.— Hajtalanitó garnitúra......................Ke. 37.— Keb elápoló és fejlesztő garnitúra Ke. 77.—* Libabőr elleni garnitúra .... Ke. 40.— Monoton petyhüdt arcbőr ell. garn. Ke. 37.—1 Bőrujitó garn. (Iza-rekordszerek) Ke. S0.—■ Szemölcs, anyajel elleni garnitúra Ke 40.— Kézápoló garnitúra......................Ke. 37.— Or r- és ujjformálók, valamint homlok-, nyakránc stb. simitó bandageok, a legjobb ripusuak, állandóan raktáron. A fenti garnitúrák a legkiválóbb szerekből vannak összeállítva. Tessék pontosan körülírni az arcát s bármilyen arctisztátalanság ellen küldök megfelelő garnitúrát, pontos használati utasítással, postán, utánvét mellett. A köteles diszkréció miatt levelezésünk és küldeményeink cégjelzéstelenek. Naponta postai szétküldés. „rza“ kozmetikai míézet Bratislava, Stefanik-ut 19. J. I Imrawáli kíiíiwik és csíkipenvek i SiLni.llmI4s! ' ... /vi.1.1 h«S.en! S *
