Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)

1925-08-29 / 194. (937.) szám

Szombat, augusztus 29­Egy nap az épülő Reimsfcen Rombaaőlt utcák között — Ahol most is l- vannak kiadó lakások Rejms, augusztus vége. Ezerkikncszázliuszonötöt írunk. A nagy háborút, állítólag, hót éve már, hogy befe- j jeztük. S ha távoli földrészeken, Marokkó- !■ bán, Kínában most is dörögnek az ágyuk, Európában csönd van, hét éve hallgatnak a fegyverek, hiszen a népek békét kötöttek s ezt a „békét41 nyögjük a mindennapos élet mindennapos harcában. Hogy világháború volt, vagy — helye­sebben — hogy volt világháború, erre az ; életünk ezer megsokasodott gondja egyre emlékeztet, de ha a háborús borzalmakat felejteni kezdené az ember örök optirnizimu- . sa, nem kell mást tenni, mint eljönni ide, Remisbe, ahol ma, a béke hetedik esztende­jében is, a háborús pusztítás legszörnyübb dokumentumait látni. Két óra hosszat rohan a gyorsvonat Pá- : riistól s már itt is vagyunk ebben a neveze­tes városban, melyről hajdan az iskola pad­jaiban annyit tanultunk, hogy itt van a világ egyik legszebb temploma s itt teremnek a ' legjobb pezsgöborok, de amelyről a háború esztendeiben, különösen a két máméi csata idején, mindennap közöltek véres híreket a hadijelentésck. Közel van Parishoz ez a város, mert-hi­szen mi az a százegynéhányi kilométer I Franciaország óriási területen, mégis, aki ma Remisbe kerül, mintha egy másik világ­ba hullott volna. A fény, a pompa, az eie- i gáncia, az életöröm vidám világából egy ha- í lattan hallgató, elpusztított világba. Egész utcasorok hevernek még ma is ; romokban, a félig pusztult házak pedig szin­ti: te szemmel 1 átha tói a g ernyődnek tovább, \ meglazult tégláik közüli miimd'ennap kihull egy-kettő s az idő gyorsan folytatja a de- ' struálás munkáját. De a rombadőlt utcák mellett vadonatúj, frissen meszelt házsorok mutatják, hogy megkezdődött az épitőmun- ka is. Csakhogy ezek az uj házak, friss va­kolatukkal, elevenszinü cserépfödelükkel még inkább hozzájárulnak a város temetői képé­hez: olyanok, mint a szép, uj sírkövek. Mert sírkövek ezek, az elpusztult régi otthon, az összelövöldözött régi ház felett. Nem kell kérdezősködni, merre van a székesegyház, Reimsnek ez a nagy neveze­tessége, annyira dominál az egész városon ez a pusztulásában is grandiózus épület. Még arra is, aki látta a párisi Nőtte Dame- templomot, lenyűgöző erővel hat: pompás iagadeja előtt a művészet legnagyobb meg­nyilvánulásait megillető áhítattal áll meg a néző. Esztendők óta folyik a munka, mellyel a gyönyörű műalkotás sérüléseit reparál'ják. Vasárnap van, de a kővágógép ma is fárad­hatatlanul jár s fűrészeli a nagy cementtáb­lákat. A resíaurációs munka első feladata természetesen az volt, hogy a menyezetet pótolja, melyből a német bombák hatalmas darabokat téptek ki. Ideiglenesen, közönsé­gesen bevakolt tégláikkal támogatták meg azokat az oszlopokat, amelyek már majdnem összeroskadtak. Különös látvány a finoman cizellált ezüstmunka, vagy a lenge csipke könnyed­ségére emlékeztető ornamentikiáju ablakok­ban a közönséges, átlátszó abLaküveg, amely- lyel egyelőre pótolták azokat a gyönyörű üvegfestményeket, melyek egytöi-egyik el­pusztultak: összetörtek, kihulltak. A templom külső restaurációjának -mun­kájához pedig még hozzá sem kezdtek. A prófétáknak a déli kapu felett elhelyezett szobrai közül kettőnek nincs feje, a keze, karja pedig majdnem valamennyinek letö­rött. Sába királynője szintén fejétől és mind a két karjától megfosztva áll a fagadeon. Ta­lán az ébresztő kakas pompás köfigurája az egyetlen, ami ebben a magasságban sértet­len maradt. A székesegyház egyik legszebb ékessé­ge a mosolygó angyal szobra volt, a főbe­járat fölött. Ezt a kőbe lehelt, elbájoló mo­solyt az eg^ik lövés gúnyos, torz vigyor­gásra ferdítette s a gyönyörűen mintázott szárnyas anyai ilyen borzalmasan deformált arccal mered az égnek. De akármerről nézzük is meg az építő- művészetnek ezt a remekét, mindenütt csak a pusztítás képét mutatja, a rcsturációs munka hosszú évei után is. Milyen lehetett akkor, mikor még hozzá sem kezdtek a ja­vításához? Jcanne d‘Arc szobra áll a templom előtt és köröskörül sok bódé, ahol képeslapokat és háborús reimsi emlékeket árulnak. A ke­reskedő itt is megcsinálja % maga kis üzle­tét: sokat vásárolnak itt a Reimset látogató idegenek,. akik között természetesen ango­lok varrnak a legnagyobb számmal. A protestánsok temploma, melyet a földdel egyenlővé tett a bombázás, már uj- raépült a boulevard Lundyh. És végig, a reimsi utcák során, a sok uj ház mellett uj szobrokkal is találkozunk, .melyeket már a háború után emeltek. Az egyik, amelyet a „fekete hadsereg hősed emlékének41 állítot­tak, néger harcosokat örökít meg a francia hadsereg egyenruhájában. A másik szobor, az esplanade Cérés legszebb dísze, .azoknak a hős,lelkű asszonyoknak emlékét hirdeti, akik a Vöröskereszt szolgálatában, beteg­ápolás közben életüket vesztették. Az esplanade végén egy tankot áldot­tak közszemlére de nem sok bámulój-a akad ennek az iszonyatos háborús műszernek. Csak a Keletről idekerült idegen nézi a tan­kot, nyugati harctér e monstruózus fegy­verét, azzal a borzadó és mégis kiváncsi ér­Budapest, augusztus 28. (Saját tudósítónktól) Néhány héttel ezelőtt megemlékeztünk arról, hogy a bu­dapesti Faértékesitő R. T. sikkasztónőjét, Tornay Rózsit Párisban látták. Ugyanekkor hirt adtunk arról is, hogy a sikkasztó titkárnő érdekében mentő akció indult meg, mely egyrészt azt célozza, hogy a Tornay Rózsi ellen tett bűnvádi feljelentést volt főnökei visszavonják, másrészt pedig, hogy a hűtlenül sáfárkodó titkárnő büntetlenül visszatérhessen a fővárosba. A Fáértékesitő R. T. természetesen nem zárkozikel azé löl, hogy az ügy békés rendezést nyerjen. Ennek azonban elsősor­ban az a főfeltétele, hogy Tornay Rózsi vagy családja az elsik­kasztott összeget megtérítse. Az igazgatóság szerint fenáll a gyanú, hogy Tornay Rózsi — dacára az ellen­Bécs, augusztus hó. A jeruzsálemi alpolgármester, Dávid Yelli-n, mint a cionista kongresszus delegáltja, Bécsben tartózkodik és szives volt tudósítójuknak egy be­szélgetés során érdekes felvilágosításokat adni a szent városról, a mai Jeruzsálemről és a Palesz­tinái zsidókérdés egy-két problémájáról. Yellin alpolgármester egyúttal a Palesztina! zsidó nemzeti tanács elnöke is. A zsidóságnak ez a Palesztinái szervezete az ottani zsidóságra nézve sokkal többet jelent, mint egy ilyen szer­vezet más népeknél, amelyeknek van parla­mentjük. A zsidóságnak egyelőre nincsen állandó par­lamentje; a zsidóság világparlamentje épp a minden két évben összeülő kongresszus és ezért a Palesztinái zsidóság részére ez a nem­zeti tanács egyúttal parlamentpótlékot is jelent. Yellin polgármester érdekes válaszait itt adjuk: — Jeruzsálem két merőben különböző várost foglal magában: a régi Jeruzsálemet és az uj Jeruzsálemet. A régi várost még ma is fal övezi körül és gaz­dag régi, ősi emlékekben és történelmileg .meg­szentelt épületekben. — Jeruzsálem városának egyik főproblémája a régi, szent város jellegének épségben tartása. Jeruzsálem történelmi város és bucsujáró- hely, minden vallásfelekezetek Mekkája; elsősorban persze a zsidók részére az. — A régi város valamennyire meg tudta őrizni karakterét, megvannak még szűk és több­nyire födött utcái, régi épitményei. Az utcákat kőből való tetők borítják be, úgy hogy teljesen födöttok. Ez régi védekezési mód az ernyesztö déli napsütés ellen. — Nos, most azonban a világ minden részé­ből özönlenek emberek Palesztinába, emberek, akik modern építkezésekhez és e modern házak minden képzelhető kényelméhez hozzászoktak/ Mindezek persze nincsenek megelégedve a régi építményekkel és lázasan építenek a régi város­ban óriás, modern épületeket, templomokat, zsi­nagógákat, kolostorokat, kórházakat, iskolákat. — Egyik főproblémánk, hogy meddig mehe­tünk el a régi város modernné alakításának en­gedélyezésében, hogy a régi város történelmi képét és karakterét ne veszélyeztessük. Egy dol­got e tekintetben már keresztülvittünk: a régi városban nem szabad többé modern, piros cseréptetőkkel fedni a házakat, hanem az uj épületeknek vagy sima, sík fedelük­nek, vagy kupolaalaku fedelüknek kell lenniök. — Mindeddig Jeruzsálem utainak és utcáinak nern volt tulajdonképpeni elnevezésük, hanem a főközlekedési utakat 41 yformán nevezték: a Ba­zár utcája stb. A kevésbé fontos utcáknak még ilyen nevük vagy ismertetőjük sem volt. deklődiéssel, mint valami mesebeli szörnye­teget. Reims lakói régen ismerik már. Kö­zömbösen sétálnak .el mellette. Az utcagyé- rckek pedig összefirkálják, mint nálunk a hirdetési oszlopokat, vagy a ligeti padokat. Az ut két szélén, a frissen meszelt uj házakon minden lépésnél líáitni a táblát: „Ez a ház eladó44, vagy pedig „Lakás kiadó44. De ugyiátszik, nem sóik reflektáns akad, mert az eső verte, megsárguit táblák arra valla­nak, hogy már régóta lóghatnak künn. Ide­genkedve, félénken, mintha még maguk sem szokták volna meg ezt a különös környeze­tet, úgy sorakoznak egymás mellé az el­pusztított Reims uj házai. A lakatlan lakások üres ablakai szomorúan néznek az utcára s olyanok most, a halkan permetező augusz­tusi esőben, mint a sírásban elfáradt, köny- nyes szem. Arató Erzsi. kező híreknek — részben vagy egészben még most is birtokában van az elsikkasztott összegnek. A vállalat időközben leírta a sikkasztás folytán támadt veszteségeit, . ez azonban nem jelenti azt, hogy most már minden további nélkül napirendre térjen hivatalnoknője bűnös manipulációi felett és nem elégszik meg azzal, hogy Tornay Rózsi rokonsága 200 millió koronával rendezze az ügyet. A vállalat ragaszkodik ahoz, hogy az eltűnt milliárdokról precíz elszámo­lási kapjon és azután szó lehet arról, hogy a káríériíés milyen mértékével elégszik meg. Értesüléseink szerint Tornay Rózsi min­den cáfolat dacára, Páris közeiében egy kisebb vidéki vá­rosban tartózkodik és állandó levelezés­ben ál hozzátartozóival és jogtanácso­sával. Csak most adunk igaz! neveket az utaknak és utcáknak. Dávid királytól Szulejmánig, a „Győzteséig, Oroszlánszívű Richárd ki­rályig, György királyig és Ben Jehudáig a legtöbb történelmi személyiség, aki valame­lyes közvetlen vagy közvetett kapcsolatban vagy viszonylatban volt a Szent Várossal vagy annak történetével, utat vagy utcát kapott, úgy hogy ha manap valaki Jeruzsálemben sétát tesz, ugyanakkor, hogy úgy mondjam, sétát tesz a világtörténelemben és Jeruzsálem és Palesztina történetében. — Az uj városban azonban teljesen modern, európai várost akarunk fölépíteni, széles utak­kal, levegővel, kertekkel, mindezt egy nagyvona­lú építkezési terv alapján. — Jeruzsálemben jelenleg 45.000 zsidó él és 35.000 keresztény meg muzulmán. Keresztény ebből a számból körülbelül 17.000. — Hogy a zsidók abszolút többségben van­nak s ennek dacára mégis arab a polgármester, annak tudható be, hogy emberemlékezet óta meggyökeresedett tradíció, hogy Jeruzsálem­ben arab legyen a polgármester. Még az al­polgármesteri tisztnek zsidóval való betölté­se is csak a háború után sikerült és most Jeruzsálemnek van egy arab polgármes­tere é.s egy keresztény és egy zsidió alpolgármes­tere. A zsidók mindeddig többségük dacára nem tudtak zsidó polgármestert választani, mert ed­dig az állampolgárság és így a .választói jog rendezetlensége miatt nem lehettek választások. Az erre vonatkozó törvény azonban most — .augusztus 1-én — életbe lépett. A 45.000 zsidó nagyrésze kereskedő, iparos, hivatalnok, továbbá mérnök, orvos és ügyvéd. Büszkék lehetünk rá, h^gy minekünk zsidóknak vannak Palesztinában a legkitűnőbb orvosaink, mérnökeink és ügyvédeink. — Az országban azonban napról-napra nő a zsidó földmunkások és ko'lonisták száma. A há­ború előtt csak 10.000 volt a számuk. Ez a szám rövid idő alatt ime csaknem háromszorosára emelkedett, mert most már körülbelül 30.000 a zsidó földművesek és kolonisták száma. Ez Pa­lesztina zsidó összlakosságának 25 százaléka. Vagyis 75 százalék él a városokban. — A város zsidó hivatalnokainak a száma ma sem felel meg a tényleges viszonyoknak, a zsidók többségi voltának, de állandóan növekszik a zsidó hivatalnokok száma. Már az is kemény munka volt, hogy keresz- tülvíttük, hogy zsidók egyáltalán lehetnek nyilvános testületek hivatalnokai, mert az arabokat igen nehéz volt a meggyökerese- deft tradíciótól csak egy kevéssé is eltéríteni. De a zsidó, keresztény é.s arab hivatalnokok egész jól megférnek egymással. <>♦♦♦♦♦■♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Hazatér a milliárdos sikkaszfén# Tornay Rózsi családja egyezkedik a Faértékesifcővel. — A sikkasztónő egy francia városkában tartózkodik. Jeruzsálem polgármestere a Szent Városról A Szent Város az összes íelekezetek Mekkája — Jeruzsálem harca jellegének meg­őrzéséért — A P. M. H. eredeti tudósítása — I Jííi m mnad. az asszanyiúéí fka teveszed. vóía a fkazugsm&®t% Irta Vulpes Ha már van népszövetség a világon, komoly dolgokkal kellene foglalkoznia. Például azzal a problémával, hogy ki hazudik többet: a férfi vagy az asszony? Én azt hiszem (még mielőtt a nép- szövetség döntene ebben a kérdésben), hogy ami­kor beszél, akkor a férfi hazudik többet, amikoi hallgat, akkor az asszony. A férfi hazugsága: szó; az asszony hazugsá­ga: tett. Valahogy meg akarom magyarázni ezt a vakmerő (vagy merővak?) mondást. Az asszonynak már külső megjelenése is ezerféle hazugságból van összeszőve. Hazugság az arcszine, hazugság a haja, hazugság a foga­zata, .a termete, a járása, a nagysága, a kora. Ha az idén fekete, még nem tudhatom, tavaly nem volt-e szőke vagy ősz és jövő évre nem lesz-e vörös vagy szalmasárga. A karcsúságáról nem tudom, vájjon nem fűző szerezte-e, a. teltségéről rejtély, nem az Andrássy-uton vásárolta-e? Vagy talán az arca rózsáiról, az ajka pirosságáról bizo­nyos, hogy belül termett-e vagy kívül? Megy az utcán egy karcsú teremtés, fiatalos, ingó járással. Rövid szoknyája alól kivillan kar­csú bokája és még valami. Szinte érzem rajta az ifjúság hamvát. Uccu utána! Hát egy élemedett asszonyság, j<Jl megmért nagymamái korban. Megy az utcán egy fáradt, nehézkes terem­tés, unott lompossággal. Semmi forma rajta, min­dene lóg, csupa vénség és életuntság. Véletlenül megáll. El akarom kapni a fejemet, hogy ne is lássam. Öreg asszonnyal találkozni nem hoz sze­rencsét! Hát egy viruló, ragyogó, szépséges ifjú nő! Nehéz selyemben, ökölnyi gyémántokkal a fülében, könnyű gumikerekűn száguld egy asz- szony. Elbűvölő a megjelenése, a fénye, az ele­ganciája. — Vaj ki lehet? — kérdezem egy úrtól, aki mindenkit ismer. — Hercegnő vagy mozimü- vésznő? — Nem. Egy dobutcai vegyeskereskedő felesége. Odébb egy szerény, ékszerteien, szürkeruhás nőcske ballag. Igénytelen, mindennapi, a tömeg­ben elvesző. Megint megkérdezem: — Ki ez az igénytelen verebecske? — Nem ismered? Csudái om. A wartburgi hercegnő. Találkozol társaságban egy nővel, aki a har­madik szóra már bizalmaskodik veled. Megvere­geti a válladat, pikáns adomákat mesél, mindent megért, szinte derékig mutogatja a selyemharis- nyáit, kacérkodik, a karod alá fűzi a karját, szinte keresve-keresi az érintkezési felületeket. Megörülsz. íme, kész a hódítás. Szinte ölbe szállítják a szerelmi prédát. Hetek, hónapok, néha egy örökkévalóság után ébredsz a szomorú valóra, hogy a megköze­líthetetlen erénnyel hozott össze a rossz sorsod. És találkozol egy másik asszonnyal. Csupa szenteskedés és imádság. El nem tűr egy két­értelmű szót. Fellázad, ha erősen nézik. Megsér­tődik, ha szépnek tartod és kívánatosnak. Min­den érintésre felszisszen, mint a kígyó . . . Pedig ő nagysága olyan sűrűn váltogatja á szeretőit, mint Rothschild az ingeit. Ami nem is olyan nagy baj, h.a az ember véletlenül nem a férje ő nagyságának. — Asszonybeszéd: szappanbuborék! — hal­lom jóformán mióta a világon vagyok. S amit az emberek olyan régóta és olyan állhatatosan szent- irásnak tartanak, abban nyilván akad egy darab­ka igazság. Szóval az asszonybeszédben is sok a hazugság. Az asszony hazudik (néha tudatosan, néha öntudatlanul, néha szükségből, néha szokás­ból) reggeltől estig. Sőt néha éjszaka is. Hazudik mindenkinek és hazudik mindenkor. Jól mondja, aki azt mondja, hogy az asszony tréfából se mond igazat. Ha azt mondja, hogy a szabónőjétől jön, ak­kor valószínűleg a szeretőjéhez megy; ha azt mondja, hogy Marienbadban nyaralt, akkor alig­hanem Siófokon volt. Ha azt mondja, hogy na­gyon boldog az otthonában, akkor nyilván válni készül. Ha azt mondja valakiről, hogy a legjobb barátnője, akkor szívesen belefojtaná egy kanál vízbe. Aki asszonybeszédre épít, homokba építi az élete palotáját. És a szerelemben? Lehet, hogy ott is hazudik az asszony. De ezek az ő kellemes hazugságai. Ezért kérdeztem nagy betűkkel e sorok ele­jén: Vájjon mi maradna az asszonyból, ha vég­képp kihámozzuk a hazugságokból? Nem kell megijedni. A java akkor is meg­marad. Tudniillik: az asszony . . . — (Viskovszky, a földbirtokhivatal el­nöke elhagyja állását.) Egyes lapok azt írják, hogy Viskovszky dr., a földbirtokhivatal el­nöke ősszel elhagyja állását és valószínűleg képviselőjelöltséget vállal. Utódául Ozenilek dr—t emlegetik. aaaaaaaaaaaaaaaa.aaaaaaaa.aa a aaaaa Sorsjegyeket mindenki csak Galerik és Tsa MkazáDaa vesz, ssratfiskm RaflnSíná m Tolofon 1020 rfsvvvvftvtvfffvf vvvtv wnwvvm 4S

Next

/
Oldalképek
Tartalom