Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)
1925-08-23 / 189. (932.) szám
Tasántap. gagttszfas 2^ M IDŐ SQDBABUN Irta: SchöpiHn Aladár Lassacskán kezdünk rájönni arra, amit eddig nem vettünk éfczre, sőt aminek ellenkezőjét véltük tudni: hogy Budapest szép város. Sőt meglepően szép, amilyen kevés van Európában. Nem magunktól jövünk rá, idegenek figyelmeztetnek. Mostanában sokan, jönnek ide külföldiek a legkülönbözőbb országokból, a legkülönbözőbb helyzetűek és célúak s aki beszél velük, az mind elragadtatott szavakat hall tőlük arról, hogy milyen szép ez a magyar főváros. És ezt nemcsak nekünk mondják, udvariasságból, hanem elmondják odahaza is s külföldi lapokban minduntalan olvasunk erről többé-kevésbé lelkesen magasztaló cikkeket. Utóbb majd még az lesz a vége, hogy Budapest megkapja a szépség világmárkáját, mint Paris vagy Nápoly. Nem furcsa, hogy a mi közönségünk ezt magától nem vette észre? A budapesti ember eddig igy gondolkozott: Hát hiszen ha este lenézek a Margithidról, a Duna sötéten, halk zúgással hömpölygő vizére, a rajta rohanó kivilágított hajókra, a két parton húzódó millió lámpa tükrözésére a vizen, a ködös körvonalakra foszló várhegyre, a vékony lámpavonalakkal szegett öreg Gellért rejtelmes kő- tcmegére — ez isten úgyse szép. A Margitsziget, hát az is gyönyörű, a maga nemében szebb minden parknál. A Halászbástyáról való kilátás meg éppen felséges nappal is, de különösen este. És igy tovább. Hát igen, a természet, az megtette a magáét, olyan fekvésű várost adott nekünk, amilyen kevés van a világon — mondja a budapesti polgár. De amit az emberek csináltak! Oh jaj! Pedig nincs igaza a budapesti polgárnak. Mert a városa úgy ahogy van, mindenestül szép, a természet és az ember alkotása együtt. A Margitsziget például valóban finom ajándéka a természetnek, de ha ma is bozótos vadon volna, nyulászó terület, amilyen még száz esztendőnél alig régibb idő előtt volt — mindjárt nem volna olyan nagyon szép. És tessék megnézni a pesti oldalról alkonyaikor a várhegy sziluettjét: ahogy a hegy vonalát tovább fejleszti és hullámzó kontúrok szépségével befejezi az emberi mü, a királyi palota elkomoruló tömbje, a Halászbástya cikk-cakkos kis csoportja, a Mátyás-templom elmésen kiugró elegáns tornya — erre igazán nem lehet mást mondani, mint hogy az ember megértette a természet szépségét és segítségére sietett, hogy érvényesülni tudjon. És aki hajón végigjárja az egész dunai frontot, a reggel friss napfényében vagy az alkonyat bágyadásában, az talán öntudatossá nem teszi magában, - de valahogy belül érzi, hogy a két part párhuzamos vonala kiépítése módjában is remekműve a városépítő ösztönnek, a hosszú, mérsékelten magas házsorokkal, amelyeket mindig a kellő helyen szakit meg egy-egy nagy épület vagy egy- zöl- delő tér a vámházíől egész a Margithidig. Hidakat pedig hol látni olyan szépeket? Aki nem a nagy vonalak szépségét keresi, hanem a meleg, finom, érdekes apróságokat, az intim báju részleteket, annak sem kell éppen idegen városba mennie. Milyen kedves például a József-tér, valóságos kis ékszeres skatulya, nagy házak közé ékelt kis kertjével és milyen jó épi- tészgondolat volt a két Klotild-palotát úgy építeni az Eskü-ut torkolatába, hogy mint egy hatalmas nyitott kapu táruljon az Erzsébet-hid felé. És Buda intimitásai! A Várban a Verbőczy-utca művészi kis mágnáspalotáival, előkelő csöndjével olyan arisztokratikus valami, amilyent bármely más nagy városban keveset találni. A Várhegy szélén a Bástyasétány, egyik oldala ősrégi házak komoly, nyugodt frontjaival, másik oldala nyitva, messze prespektivát ad a krisztinavárosi völgybe és a félkaréjban védőleg gyülekező budai hegyekre. A Tabán groteszkiil festői viskói, zeg-zug, menedékes utcáival, szinte exotikus specialitás. Van néhány kedves zuga Budának, melyet alig ismernek, úgy hogy szinte a saját tulajdonomnak érzem: igy az Iskola-utca a Vízivárosban, csupa öreg földszintes vagy legfeljebb egyemeletes kis ház, de olyan intim vonalban szaladva végig az utca két oldalán, hogy az ember elmosolyodik rajta, mintha valami jóbarát kedves arcvonásaiba nézne. Nem egyszer megtörtént velem, hogy szórakozott bandukolás közben egyszerre csak fölemeltem a tekintetemet és elragadtatva álltam meg valami szép részlet előtt. Nekünk budapestieknek fel kellene egyszer Müfoaakll W'aldmaim Viktor, vizsgázott fogtechnikus Kassa, Franciskámig utca 5.jj Készít e szakba vágó összes munkákat !» Olcsó árak, vidékiek 24 órán belül \ > J2703 elintézve. NijaraMí1 fstisisös ueíegeK! Siessenek Sz'ovenszkó legolcsóbb gyógyfürdő telepére, hol csekély 32.— Kc-ért kitűnő háromszori étkezésben és kényelmes lakásban részesülnek. LéwirMIyéiyfiireSő Píjsío, tthvSraa- ■o'arííftrs — ÁllomA*: Tornát®. 5& már fedeznünk a saját városunk szépségét. Persze, nem minden szép a városban. Bizony, az Erzsébetváros, a maga egészében, ha az ember kis utcáit járja, sivár és kelletlen kőhalmaz, a szegénység kétes eleganciájával vagy már nem is rejtőzködő nemtörődömségével. Az ember fojtva érzi, hogy itt a nyomor és szenvedés lakik. Hát még az úgynevezett Csikágó! A Nagykörút is sikerülhetett volna jobban, bizony építészetileg elég egyhangú, olyasforma, mint az a gavallér, aki olcsó üzletben, készen vett ruhában akar elegáns lenni. Csakhogy, drága magyarom, ilyenek minden városban vannak. Nem is szólok Berlinről, de még Parisban is hány olyan utca, tér, egész városrész van, amelynek sivársága elől elmenekül az ember, amilyen messzire csak tud! Pedig Páris a városépítő és városszépitő művészet legcsudálatosabb terméke, amit csak ember fel tud mutatni, a világ szépségének leg- elragadóbb otthona. Mindenütt van szegénység és a szegénység mindenütt csúf és nyomasztó. De ha egy városról szólunk, mért mindig azt emlegessük benne, ami nem szép? Aki Párisból jön Losonc, augusztus 22. Á szlovenszköi és kárpátaljai egyetemes református egyház theológiai intézetét szeptember !5-én nyitja meg Losoncon. Az önálló életre berendezett szdovens-zbói és ru- szinszkói református egyháznak első nagy alkotása lesz ez a főiskolai intézmény, melynek é'Betrehivása az egész itt élő magyarság szellemi életének nagyjelentőségű eseményét jelenti. Ennek az eseménynek úgy egyházi, mint magyar jelentősége arra késztetett, hogy interjú céljából fölkeressem a református theológiának egyik leglelkesebb és leg- agilisabb kezdeményezőjét, Sörös Béla losonci lelkészt, aki mint a theológiai szakbizottság előadója és mint a theológia kiépítéséinek központi intézője leghivatottab ma arra, hogy a magyar közvéleményt a theo- lógiával kapcsolatos kérdésekről és a theológia megszervezésének jelentőségéről közelebbről tájékoztassa. A losonci reformé tusok ékesszavu lelkésze épp a theológia ügyeiben végzett írásbeli munkáját félbeszakítva,. lekötelező szívességgel állott a Prágai. Magyar Hírlap rendelkezésére és első, általános jellegű kérdéseimre a következő nyilatkozatot adta: — A szlovenszköi és kárpátaljai egjrete- mes református egyház konventje már a műit esztendőben kiküldött egy bizottságot teljes jogú megbízatással a theológia ügyében. Ez a bizottság két albizottságot küldött ki: a szakbizottságot és a végrehajtó bizottságot. A bizottsági tervezet alapján a theológiai szaktanfolyam már a múlt esztendőben szeptember 15-én megnyitható lett volna, az anyagi föltételeket azonban egy közbejött intézkedés a theológia céljaitól elvonta. Akkor emiatt szenvedett halasztásit a lelkészképzés megkezdése. A folyó évi március hó 31-én tartott konvent a régi bizottságot arra utasította, hogy ez év szeptember 15-érc a theológia megnyitását készítse elő. Julius 25- én és 26-án a theológiai szakbizottság és a végrehajtó bizottság együtt ülésezett Pozsonyban. Ez üléseken a konvent elnöksége is részt vett. Itt vetették meg a theológia alapjait; — A theológiai szaktanfolyam a régi skót presbiteri egyház mintájára azon épül föl, hogy maga a ható, eleven egyház jelöli meg az egyes gyülekezetekben munkás lelki- pásztorait, akiket a theológiai oktatás végzésére behívni kiván. Ezek a kijelölt lelkészek mint szakelőadók, fölosztva maguk között a theológiai szakoktatás anyagát, időről-időre (két és fél hónapra) behívatnak a losonci központba, ahol ez időtartam alatt szaktárgyaiknak egyévi tananyagált közölni tudják és a növendékektől az előadottakra vonatkozó kollokviumokat is kivehetik. Sűrített óraszámmal, rövidebb idő alatt éppen annyi órát adnak le, mint amennyi óraszáma van más főiskolákon is egy-egy év folyamán az illető tananyagnak. így tehát az egész anyag előadása nehézségekbe nem ütközik. Mindössze az előadó van megterhelve súlyosabban, az előkészületre azonban mindegyiknek jelentékeny idő áll rendelkezésére a behiva- tása időpontjáig. A tanárok helyettesítésének ez a módja nemcsak a szakoktatásba hoz élénkséget és változatosságot, a különböző szempontok révén szinességet és elevenséget, hanem magára az egyetemes egyházra is igen jelentékeny és kedvező visszahatást várunk tőle. Egy nagyobb lelkészgárda önművelése és továbbképzése nyer ebben rugót, aminek áldása meglátszik majd a gyülekezeteken és az egyetemes egyházon is. E gárda központi, egységes munkája pediglen széles körii, harmonikus együttműködésre haza, az nem a munkásnegyedek sivárságáról beszél, hanem a Piacé de la Concorde szépségéről. Mi úgy vagyunk valahogy, mint a széptestii, egészséges ember a testével. Mindene szép. erős, egészséges, de van egy tyúkszeme, amely fáj és egy szemölcse, amely viszket, tehát sohase gondol a többi részek szépségére, mindig csak a tyúkszemét és a szemölcsét érzi. Mindenki a >ma- ga apró kellemetlenségein és kényelmetlenségein keresztül nézi a várost: annak a résznek a szempontjából, amelyben él — és ettől nem ér rá észrevenni azt, ami körülötte szép. Most alkony van, forró nyári nap hanyatló órája. A kis erkélyemen rovom a sorokat. A hátam mögött a Bástya-sétány kedves fái, közvetlen előttem a Vérmező füves síkja, hátrább a Svábhegy, Jánoshegy, Hárshegy, a Hármas- határhegy villákkal teleszórt lombos bástyái, messziről mint irányitó zugás hallatszik a város, az élet zaja. írásomról feltekintve arra gondolok, nem sok iróember lehet a világon, aki, ha fölemeli a szemét a kéziratpapirról, ilyen szép látványba ütközik. segíti a karöltve dolgozókat. — Az egyes theológiai tudománycsoportok szakszerű ellátása e metódus mellett első tekintetre nehéznek látszik. A nehézségeken azonban mi parcellázással segítettünk. Az egyes szakcsoportokat szétosztottuk. Ami az eddigi theológiákon egy tanár kezébeu volt, az nálunk átmegy három előadó kezére. így egy-egy kisebb csoportban rövid időn belül mindegyik előadó a szükséges jártasságra szert tehet. A gyakorlati élet szempontjait pedig mindenki sokkal inkább figyelembe veheti, mivel mint gyakorló lelkész ezeket közvetlenül ismeri. És e szétosztás nem mehet az egységes oktatás kárára, mert az előadók időnkint közös konferenciákon beszélik meg a lelkészképzés tanulmányi kérdéseit és egyeztetik szükség esetén nézőpontjaikat és irányelveiket. Krisztus lelke, mint áz egyház legfőbb ható tényezője lesz harmóniájuknak alapja. — Az egyes előadók által közölt anyagot a növendékek élére állitott senior instruktor (egy erre behívott segédlelkész) naponként feldolgoztatja a hallgatókkal. Ez teszi lehetővé'ezeknek az anyagban való gyors haladását és a behívott lelkészek távozása előtti kollokviumokat. A főiskolai életben ez az újítás sokszoros előnnyel bír. A napi munka megszokására vezet és a hivatás komolyságát szolgálja. A senior instruktor egyúttal egy modern nyelv elméleti és gyakorlati oktatója is. A szakoktatási tervezet szerint a négy évfolyam elvégzésével a választott modern nyelvet — amelyiken széleskörű theológiai irodalom áll továbbképzés céljaira rendelkezésére — minden hallgatónak megfelelően bírnia kell. — Ugyancsak súlyt helyez a szakoktatási tervezet az államnyelvnek megfelelő módon való elsajátítására is. Nem kis gondot okozott a bizottságnak az sem, hogy a szlovenszköi és kárpátaljai magyar tannyelvű középiskolákból több olyan növendék jelentkezésére van kilátás, akik görög nyelvet nem tanultak. Ebben is pótolni kívánjuk a szükségeseket. — Az elmúlt évben 22 jelentkező volt. Ha a folyó évben ennyi növendékünk nem is lesz, 12-től 15-ig föltétlenül számítani kell jelentkezőkre. A losonci ref. egyházközség egyik bérházában az előadások céljaira megfelelő helyiséget bocsát rendelkezésünkre. A növendékek elhelyezését illetőleg a bizottság úgy intézkedett, hogy azok egyénenként mint főiskolai hallgatók a losonci YMCA kétemeletes modern palotájában találjanak lakást. Itt szükségesnek látom félreértések elkerülése végett hangoztatni azt, hogy nem a theológia megy az YMCA-ba, mert ez lehetetlen volna és az YMCA általános keresztyén elveivel össze sem egyeztethető. Az pedig, hogy a papnövendék mint főiskolai hallgató az YMCA-ban találjon lakást, ugy e nagyszerű társadalmi intézmény, mint a lelkész- jelöltek szempontjából is egyformán kívánatos. — A növendékek élelmezése addig, amíg az YMCA konyhája megnyílik, magánháznál van biztosítva egy külön menza alakjában. — Miután nagyobbára szegényebb szülök gyermekei jelentkeznek a tanfolyamra, az egyetemes egyház minden gyülekezetében külön mozgalom indult az anyagi szükségletek előteremtésére. A régi kálvinista hitbuzgóság máris szépen jelentkezik egyes lelkes hívek ajánlataiban. Sörös Béla további, érdekes nyilatkozatait keddi számunkban közöljük. jí&fsim:. I AwtfWMZitM W® sirassa®® 1 teli! üjto inéi u sHiüzotésü I Falábak Szerettem falábakon járni Hűvös udvarunk árnyain. Felém csókolt a végtelenség, Lebegtek gyönge szárnyaim. Az akác csöndességben állott, Csöndben ültek az öregek És nézték, hogy a magasságba Hogyan lép föl-föl egy gyerek. Falábaim egyszer eldobtam, Szivemben csoda reszketett, Fentmaradtam, i . j hulltam vissza, S mentem az emberek felett. Falu Tamás. Az apám hazahívott vasárnapra. Levelet irt fáradt, siető írással, hogy vár nagyon. Egymásra botlottak a betűi és a várás, ami szavakat rajzoltatott a resz- keteg kézzel, ott lüktetett minden betűn. „Gyere haza kicsi lányom. Ugy várlak. Olyan jó tudni, hogy vagy és rám is gondol néha valaki.1* Mikor az otthonom édes kapcsa még összetartott bennünket, a szemén ott könyökölt ki a jóság és felémhajolt a pillantása, rajongó szeretettel. Nem szólt, nem csókolgatott. Csak a szemével simogatott végig meghajszolt magamon és gondverte napok tépelődő óráin vigasztalgatott bizakodó gyerekhittel. De most, hogy távolestem tőle, édességes hidat vert az apás szavakból és azon futott át hozzám tőle a jóság. A vonatom belefutott az estébe. Szombati ünneplők vidámkodó kedve rajzott a kisvárosi széles vasututcán. Beteges ösztön rásürgetett a futó lábamra és megkergetett gonosz gyerekmódra. Párnák puha tornyán tengődött törötten az apám. Amikor meglátott, megélénkült a puha- nézésű szeme és odakuporodtam hozzá gügyögő szóval. A háta fájós vonaglását vizes kendő enyhe Misével csitítottám és aztán aludni küldött gyöngéd parancsszóval. Négyen voltunk. Az apám, kisöcsém, az éjszaka és én. Anyám idegenben. Rémségek kínja belétépett az álmomba, de közéjük vert a szivem dobbanása és elfutott tőlem a félelem. Nem is tudtam,- hogy a Halál tapogatózik köztünk a sötétben, hogy átkosan-förtel- mes kezét az ő áldott kezébe tegye. Csak rá- éreztem a borzalomra. Beteges-finomra éleződött és teljesedett ki bennem minden ösztön azon az éjjelen ... A reggel jött aztán. Eszméletlen forgás, rendezgetés, orvos, injekció, posta, sürgöny anyámnak, asszonyok, segítő kezek, biztató szavak. Dél. Pulzus még nincs. Még megjöhet lassan, hisz nyolc erős injekció, pillantások összefutnak, gyenge legyintés, sugdolózás. De állni kell az ágynál erősen és figyelőn, mit kiván? Ágyat rendezgetni, frissíteni a tikkadt szájat, amelyik le- biggyed tehetetlen vonaglással. Csak álltam és néztem a szemét. A szemét, amelyik annyit nézett engem, gyönyörködő bámulással, vizsgák drukkos napjain, vagy pódiumokon verselgetve. El .akartam tenni magamnak az utolsó nézését, hogy legyen valamim. Egy pozitívumot akartam. Ami senki másé, csak az enyém és senki el nem veheti tőlem. Milyen egyszerű is a Halál. Most láttam meg, hogy a nagy misztériumok milyen komplikáiatlanul egyszerűek. Nincs póz, nincs hazugság, semmi. Csak tiszta csend és magától jövő mozdulat. A ruhái. Feküdtek esetten, mint a halottak. Rendbe rakosgatva, ahogy levetette. A mellényéből kibólint egy sárga lap. Neki írták. Valami befolyásos ur, akihez hivatalért fordult a nyug- dijaztatás után. Dolgozni akart íróasztal mellett, korán kelve, igyekvő lelkesen. Biztatgatták, majd kap helyet. Kapott. Ott nincs kenyérgond és alázkodás és kérvény és lemondás, semmi. A temetés. Jaj, olyan jó. Sírni szabad, most szabad, hangosan, ordítva, mint egy féktelen állat. Végigvágódhatok a földön és a fájások fájása kicsuklik a számon, tébolyodott hangok hasadnak ki a szám égő vonaglásán és a szememből kiserken bő ömlt-ssel a könny. Nem muszáj mosolyogni illedelmesen és beszélgetni békés és buta erőlködéssel. Nincs komédia és festett álarc, amit felhúzunk reggel gondosan és ápoltam mint egy bamba és cicomás ruhát. Olyanok maradunk, ü l©§®tscl theolúgia a református egitói d§® naa?i aiM®iasa Beszélgetés Sörös Bélával a theológia szervezetéről, jelentőségéről és jövőjéről A P. M. H. eredeti tudósítása — (f. §•) 1
