Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)
1925-08-23 / 189. (932.) szám
Férj: Flil.bevalót? Feleség: Amit olyan régóta kérek... Férj: Ugyan, angyalom, csak nem veszek neked közönséges vattát? ‘Feleség (nevet): Jó kedved van. Férj (lekopogja): Van, hála Istennek. Feleség: Én azonban a te jókedvedre fütyülök... Gyorsan, halljam már mit vettél? Harisnyákat? Férj: Jól égnek a lámpák, ha nem csalódom. Feleség: Én nem gázharisnyára gondoltam, te gyönyörűség. Férj: Nem? Érdekes. Mert én arra gondoltam, szerelmem ... Feleség: Talán órát vettél? Férj: Miből? Eszperantóból, hogy megértsük egymást? Feleség (toppant a lábával): Mát vettél? Férj: Először is vettem magamnak... Feleség (elhal): Magadnak? Férj: Igenis vettem magamnak annyi bátorságot... Feleség (közbe): Mi az. a meglepetés? Látni akarom az ajándékot. Férj: Ajándékot? Miféle ajándékot? Feleség: Amit a számomra tartogatsz. Férj: Én, a te számodra? Ugyan kérlek. Ajándékról én nem beszéltem. Csak meglepetésről, egyetlenem ... Feleség (toporzékol): Mit vettél? Mit vettél? Mit vettél nekem? Férj: Mit? Hát megmondom. Feleség (szikrázó szemekkel): Mit? Férj (nyugalommal): Semmit. Feleség (elájul): Jaj. Férj (szivarra gyújt): Ugy-e, hogy elájultál? Ez aztán a meglepetés! Mondtam! DYMI. MerénqSeS eg«j francia gyarmat honaáfiozáta síién Fort de Francé (Martinique szigete), lugusztus 22. Martinique szigetének francia Kormányzóját ismeretlen tettesek négy revolverlövéssel súlyosan megsebesítették. A kormányzó éppen hajóra akart szállni a merénylet pillanatában. Óriási vasníi szerencsétlenség MÜAIW Paris, augusztus 22. A Chicago Tribüné jelenti Den vérből: Két turistáikkal túl tömött vonat az Arcanda folyó mentén összeütközött. Az első jelentések szerint a szerencsétlenségnek 15 halottja és 75 sebesültje van. Valószínű, hogy az áldozatok száma még növekedni fog. — (Osusky képviselőjelölt?) A Slovensky Vychod jelentése szerint a szlovák nemzeti párt fölajánlotta a kassai képviselőjelölt- séget Osuskynak, Csehszlovákia párisi követének. Vasárnap, augusztus 23. Mintaképe minden szappannak a Schicht - Szarvas - szappan. Évtizedek óta igyekszenek az összes szappangyártók a Schichtszappan jóságát utolérni. Dicsérni akarja egy szappangyártó vagy kereskedő a maga szappanját különösen, akkor azzal jelöli meg, hogy „olyan jó mini a valódi Schichtszappan". Amire Önnek szüksége van, az nem az olyan jó mint, hanem Önnek a legjobb kell: $€hichi~szappan amely csakis a szarvas-jeggyel valódi* A pöstyéni „földalatti összeesküvés" a nyitrai törvényszék előtt A vádlottak tagadnak — ítélet ma estére várható Nyltra, augusztus. 22. (Saját tudósítónktól.) A nyitrai törvényszék Csabrada-tanácsa tegnap délelőtt kezdte meg az annak idején nagy szenzációt keltett pöstyéni „területvédő Hga“ ügyének főtárgyalását, mely két napig fog tartani. Az ügy előzményeivel többször és részletesen foglalkoztunk és megírtuk, hogy Hasenberg Vince pöstyéni lakos följelentésére letartóztatták Asoher Liipót • magántisztviselőt, Mitíuch Nándor volt jegyzőt és számos társukat, akiket azzal vádoltak, hogy Szlovenszkőn irredenta összeesküvést szőttek. A vádlottak közül négyen vizsgálati fogságban ülnek, akiket a tárgyalásra szuronyok között vezettek fel. A vizsgálati fogság alkalmával a vádldttak tagadták a vádakat s. azt hangoz3 tatták, hogy agent provokatőrök áldozatai lettek. A tegnapi tárgyaláson a pör fővádlottja Asoher továbbra is tagadásban volt és vád- iottáirsai is ártatlanságukat hangoztatták. Nem volt tudomásuk arról, hogy létezik titkos, egyesület és Ascherrel is csak Szlo3 venszkó autonómiájáról beszéltek. Igaz ugyan, hogy Asoher titoktartásra figyelmeztette őket, ebben azonban semmi gyanúsat nem láttak és ezért nem tettek jelentést a hatóságnak. Asoher a szembesítéskor megma3 rád állítása mellett, hogy ezekről a dolgokról semmiféle kijelentést nem tett. A vádlottak kihallgatása után az elnöik a Amint ezen gondolkozóit, a kóter ajtaja belülről megkappant. A kisibiró megállt, fülelt. Semmi neszVárt egy ideig. Megint csend. Odament az ajtóhoz, benézett a kulcslyukon. Nem látott semmit. A lyuk sötét volt, mintha belülről kalapot tettek volna rá. Megijedt: — A mindenségit! — gondolta kínlódva — még utóbb szökik. Egyszerre melege lett. Most ö koppintottá meg az ajtót és beszólt: — Halló! Fülelt. A gyilkos nem felelt. A kisbiró most már nagyon nyugtalan volt, megverte öklével az ajtót: — HaMó, — kiabált — gyilkos ur! Megint nem kapott feleletet. Erre már elveszítette türelmét, benyitott az ajtón és mérgesen felkiáltott: — Az Istenfáját az urnák! szóljon ha kérdezem, mert mindjárt agyonlüvömA gyilkos a falnak dőlve állt, az arca sá3 padt volt. Az ablakon keresztül besütött ? déi nap és a szobában rettenetes meleg terjengett. A kisbiró megrázta a gyilkos vállát: — Mi baja? — ordított a fülébe, mikor lát3 ta, hogy az nem felel, csak ájuldozik. — Hát beszéljen! A gyilkos az ablakra mutatott: — Nem bírom ki ezt a rettenetes mele3 get, — szólt végre és rendkívül szánalmas, őszinte arccal nézett a kisbiróra. — Legyen szives kisbiró ur, vezessen máshova, nem bánom, akúrhova, csak a nap ne süssön be,1 Szív bajos vagyok. Mindjárt meghalok! A szivéhez kapott, egész testében remegett és kapálódzott. A kisbiró szemügyre vette a beteg embert, nem hiába volt szanitéc, rögtön meglát3 ta rajta, hogy „valóban14 szenved. Igen féltette a foglyát. Nem szerette volna, ha meghalt volna a keze alatt s utóbb még kiderült volna róla, hogy hótt embert őrzött volna a bakapuskávalGondolkozott egy ideig, aztán határo3 zott: — Gyűljön velem! — szólt a támolygó embernek, — átvezetem az irodába- Ott jó hűvös van. Elindultak. Mielőtt azonban az irodaajtót rázárta volna, nagyszerű gondolata támadt. Gondolta ugyanis, ami biztos, az biztos! Keményen belenézett a gyilkos szemébe, aztán fölényes gúnnyal megszólalt: — Adja ide a kalapját! A gyilkos állta a tekintetet, aztán szó nélkül átadta a kalapját. A kisbiró rázárta az ajtót, a kalapot oda3 tette maga elé a tornácra, ő maga pedig visz- szaült a padra és végtelen nyugalommal várta a csendőröket- Most már úgyis biztos volt benne, hogy a gyilkos nem szökhet el, mert hiszen a kalapját elzálogolta tőle. A gyilkos azonban másképp gondolkozott. Alig várta, hogy a kulcs megforduljon a zárban, avatott kézzel kinyitotta az iroda' ablakát, aztán kalapot, kisbirót fakópnél hagyva, úgy eltűnt, mintha ott se lett volna. 3 I li €» r fi m M j | L-rendn hasított tölBvíáöől \ 30 litertől 2500 literig kap1 , M hatók, úgyszintén mindenM nemű szüretelő edények. jj Árjegyzéket kívánatra küld ; I | Sztreha Endre kádárraester, j Muhüíev®, Rosvigovó 54. L 3173 2. Bcreüsho S s ........................................................................ tá rgyalást felfüggesztette és annak folytatását ma délelőttre tűzte ki. Ma kihallgatják a tanukat és valószínűleg még az este folyamán ítéletre kerül sor. A vádat Oszuszko ügyész, a védelmet pedig Jureczky, Lar.ge, Herczeg, Sztránszky ügyvédek képviselik. Aftfl el Ifrim titkos rádiói Primo de Rivera és Pétain konferenciája — A riffkabilok uj harcokra készülnek Páris, augusztus 22. Az Excelsior közli egy dán újságíró benyomásait, amelyeket ez több hónapi adsiri tartózkodása alatt szerzett. A riff csapatok a dán újságíró szerint a lehető legjobb kondícióban vannak és Abd el Krím 30 drótnélküli táviróáltomás fölött rendelkezik, amelyek segítségével állandó összeköttetésben van Európával. E rádiók mind egy modell után készültek s leadóállomásaik is elsősorban Németországban vannak. Abd El Krím a rádiók révén értesül oly kitünően az európai, eseményekről. Algeciras, augusztus 22. Pétain marsall és Primo de Rivera tábornok között a konferencia körülbelül egy óra hosszat tartott. Pétain ezután folytatta útját Marokkóba. Primo de Rivera néhány napra Madridba utazik. A spanyol diktátor kijelentette az újságírók előtt,, hogy Franciaország és Spanyolország teljes egyetértésben cselekszenek a marokkói fronton. Tanger, augusztus 22. Azok a törzsfőnökök, akiket Abd el Krím magához rendelt az aMsiri főhadiszállásra, visszatértek törzseikhez. A riffkabilok állítólag uj csapatokat szállítanak Szecsuán vidékére. A tervezett francia támadások miatt Abd el Krím a keleti front állásait tetemesen megerősítette. — (Sternberg gróf elhagyja Csehszlovákiát.) Bécsből jelentik: Sternberg Adalbert gróf, akit ‘nemrégen kiutasítottak Becsből monaröhista politikai ténykedése miatt, eddig csehszlovák állampolgár volt. Sternberg most Burgenlandban illetőséget szerzett s ezzel osztrák állampolgárrá tett. Az osztrák gró! tehát végleg elköltözik Csehszlovákiából. I A csendőrök megérkeztek, hogy a gyib kost magukkal vigyék- A rendőrség is intézkedett- A kis falu teljes számban felsorakozott a községháza elé, hogy lássa, hogyan viszik el a gyilkost. Lázasan suttogtak, a nap hőse a kisbiró volt. Mindenki róla beszélt, hogy egymaga megőrizte a gyilkost. A menyecskék szeme csak úgy tüzelt feléje. A jegyző boldog volt s mikor a csendőröli társaságában odaért a kisbiróhoz, tré3 fás jókedvvel kérdezte tőle: — No, Jóska, meg van-e a gyilkos? — Megvan! — szólt a kisbiró büszkén — jelentem alásan- Itt van az irodában. A jegyző nagyot nézett. — Az irodában, kérdezte — hogyan került az irodába? A kisbiró kihúzta magái: — Áthelyeztem, hogy meg ne haljon, — mondta büszkén és elbeszélte, mi történt. A jegyző rosszat sejtett, az ajóhoz ugrott és benézett az irodába: A gyilkosnak persze hült helye ^olt. — Tudtam, szólt lesújtva — és keserve3 set fohászkodott — elszökött a bitang. A kisbiró mosolygott: — Elszökött-e? Nem lehet a‘, — mondt- tudálékosan. A jegyző ránézett: — Miért nem lehet? A kisbiró hosszú, bütykös mutatóujjával a tornácra bökött: — Mert a kalapja ott van! — s a csendőrök felé kacsintott, szinte lekicsinyelve őket. hogy ezt tegyék utána a kakastollasok. Azt azonban még máig sem éfti, hogyan szökhetik el valaki úgy, hogy a kalapját a tornácon hagyja. ember valóban a budapesti rendőrség által keresett rablógyilkosMost már a jegyző is izgett-mozgott. Micsoda fényes eredmény! Az ö falujában fogtál! el a gyilkost. Mindjárt sürgönyzött, telefonált Budapestre, hogy jöjjenek a gyilkosért. Közben múlt az idő, delet harangoztak: ott volt az ebédidő. Igen ám, de mi lesz a gyilkossal, ha mindnyájan hazaménnek ebédelni? Rövid tanácskozás után megállapodtak abban, hogy valakinek őrizni kell. De ki vállalkozik a nagy feladatra. A kisbiró katonagyerek voit, igaz, hogy szanitéc, éppen ezért igen adta a bátort. Kijelentette, hogy vállalja a gyilkost. A gyilkost bezárták a községháza végében lévő kóíer- ba, a kisbiró számára pedig szereztek egy bakasapkát, hogy az őrzésnek harciasabb színezete legyen, a vállára akasztottak egy öreg, závár nélküli manlichert, amely még az antan* bizottságnak sem kellett, hogy kéznél legyem ha esetleg a gyilkos menekülni óhajtana. Miután igy bebiztosították mindenféle támadás ellen, nyugodtan eltávoztak abban a tudatban, hogy délutánra már ott lesznek a csendőrök s a gyilkost elviszik. Meleg, napsütéses dél volt. A gyilkos a kóterben ült, körülnézett. Az ablakon erős vasrostély feszül, rögtön látta, hogy onnét nem tud megszökni. Lehajtotta a fejét, gondolkozott. A harcias kisbiró az ajtó előtt sztrázsált. A fegyver szíjjá! megrántotta a vállán és szörnyen büszke volt magára, hogy a gyilkos révén ilyen nagy és fontos hivatalba keveredett.
