Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)
1925-08-22 / 188. (931.) szám
Szombat, augusztus 22. Látogatás Borisnál, a „legárvábh -araSkodésiál46 ; Napi nyolc órái dolgozik, azután botanizál, lovagol, autózik, mozdonyt vezet, vagy filozofál a bolgár király Bécs, augusztus 21. rv világháborút követő forradalmas idők kevés uralkodót hagytak meg trónján s a le- győzött államok közül egyedül Bulgáriának van ma is királya. Hallani azonban róla nem sokat hallunk s ez a magyarázata annak, hogy a bulgár kommunisták meghiúsult forradalma után olyan hírek kerültek forgalomba, mintha Boris király fogoly lenne saját országában. Nem érdektelen tehát, ha beszámolunk arról a beszélgetésről, amelyet Bm- perle osztrák ujságiró folytatott a világ „legárvább41 szuverénjével. — Azt mondják, — kezdte a hírlapíró — hogy nemrégiben a szófiai gyorsvonat utasait nagy meglepetés érte, mert Philippopo- lisban észrevették, hogy a mozdonyt felséged .vezeti. — Igen, ez megtörtént, felelte Boris, mert legszívesebben azzal «töltöm időmet, hogy mozdonyon járom be az országomat. Csodálom és szeretem a gépeket, amelyekben az emberi alkotóerő és képzelet ölt testet. Különösen a mozdony érdekel, mert irányítása közben mindent elfelejtek. Csak Isten, a gépész, a fütő és azoknak a lelke kisér, akik ezt a masinát teremtették. A gőz monoton zúgása, az emeltyűk ide-oda táncolása úgy hat rám, mintha a szférák zenéjét hallanám. Sokszor eszembe jutott, hogy a mozdonyvezetést össze lehet hasonlítani az állam kormányzásával. Az ember örüiletes sebességgel engedi neki a lokomotivot az éjnek és a ködnek — ez az előirás és az utazóközönség is megköveteli. A szakértő természetesen ura a gépnek, de sohasem tudhatja, hogy mi van a kanyarodó mögött, nem láthatja, hogy száz méterrel odább nem roppant-e meg a sin, vagy a legközelebbi pillanatban nem hull-e ki a fékből egy csavar. Már most, ha szerencsétlenség történik, kit tesznek felelőssé? A mozdonyvezetőt. Később talán, esetleg az uj nemzedék rájön, hogy a katasztrófa nem a vezető hibájából történt. Az Ítélet azonban ki lett mondva. Talán borzalmas Ítélet volt, de emberi Ítélet, mert az emberi ösztönből született. Mindenért, ami az államot éri, igaztalanul vagy igazságosan az állam fejét .vonják felelősségre. Már pedig gyakran képtelen módosítani az eseményeken, mert hiszen hibás lehet a szerkezet is. Ezek csak olyan^ gondolatok, amelyek a mechanikai találmányokkal való foglalatoskodásaim közben támadtak . . . A király ezután könnyedén elcsevegett, hogy mivel tölti szabad idejét. — Gyalog, lovon, vagy autón kószálok — jegyezte meg Boris. — Télen sokszor vadászom medvére. Közben mindig virágokat és növényeket gyűjtök. A botanika szépé te tét atyámtól örököltem s ezzel együtt egy gyönyörű gyűjteményt is. Az ujságiró megkockáztatta most azt a kérdést, hogy mikor nősül meg a király. Említette, hogy ismételten Hennával, a román király leánnyal való házasságát jósolták. — Ez csak szóbeszéd — nevetett Boris, majd hirtelen eikomorodva folytatta: — Nem gondolok egyelőre nősülésre. Nagyon szegény vagyok s az országom sokkal súlyosabb dolgokkal küzd, semhogy ráérnék az udvarlásra. Az idők egyébként is megváltoztak s a múlt egykor hatalmas hagyományai erejüket vesztették. Kormányomnak is az a nézete, hogy a király házassága immár nem olyan fontos ügy, hogy kedvéért súlyosabb problémákat halogatni lehessen. Hol vannak már azok az idők amikor a király legelső és legnagyobb kötelessége a jó párti volt? A hírlapíró nem hagyta abba az indiszkrét kiváncsiskodást: —Tudja e felség, hogy ön Európa leg- magánosabb embere? — A legmagánosabb? — tűnődött el Boris. — Nem, én nem érzem magamat annak. Annyi a dolgom, hogy pillanatig sem unat- kozhatom. A király hivatalos elfoglaltsága napi nyolc órámat veszi igénybe. Igazán, ha akarnám, sem találnék időt a magánosságra. S ami privát életemet illeti, nem hiszem, hogy jobb barátnőt és hivebb társat lelhetnék, mint aminő hugóm. Eudoxia hercegnő. Miután az audiencia végéhez közeledett, az ujságiró gondolván, hogy immár mitsem veszíthet, célozgatni kezdett a „megváltozott44 időkre, sőt egyenesen megkérdezte a királyt, miként vélekedik a világ mai helyzetéről. — Mondja, kedves uram, — válaszolta nyugodtan Boris — ha önt ilyen nagy probléma érdekli, miért éppen ebbe a kis országba jön, amely messze esik a világ ország- utjáról? Ön bizonyára jobban tudja, hogy mi minden történik odakünn. Én, a „magános ember44 legfeljebb csak filozofálok. A személyes véleményem az, hogy a világ ma két szemben álló táborra osztik. Az egyik radikális változást kivan. A másik feltétlenül fenn akarja tartani a status quo-t. Azt hiszem, mindakét nézet hamis. Semmi sem maradandó. Ez a világ és az emberiség történetének legmélyebb törvénye. Az evolúció szükséges de a másik tábor is hibázik, amikor ezt revolúcióval akarja felcserélni. Az egyedüli orvosszer, amely még az emberiség rendelkezésére áll, a munka. Hiszem, hogy a világ ismét lázas munkához lát, ezzel gyógyítja meg sebeit és teszi jóvá hibáit. Rablótámadás ^ariettbadban Világos nappal kiraboltak és megszurkáltak egy kereskedőt Marienbad, augusztus 21. óriási izgalom támadt tegnap délután két órakor Marienbad legélénkebb helyén. A für- dőVendégek nyugodtan végezték sétájukat, mikor a fürdőépülettel szemben levő erdő széléről hirtelen segélykiáltásokat hallottak, Az odasiető emberek vértócsáiban, eszméletlenül találták Dub weimbergi kereskedőt. Dub rendes ebédutáni sétáját végezte a közeli erdőben s amikor visszatérőben s a Riesenge- birge-szálló felé tartotta váratlanul egy isme= rétién férfi termett előtte, aki nyitott késsel megtámadta. Dub azonnal odaadta neki pénztárcáját 500 koronával, hogy megmeneküljön támadója elől, de hiába, a vakmerő rablógyilkos leteperte s kilenc késszuráSsal megsebesítetteAmikor segélykiáltására az emberek a tett színhelyére érkeztek, a vakmerő rabló már eltűnt az erdőben. Az életveszélyes sérüléseket szenvedett kereskedőt beszállítót1 ták a kórházibaA rendőrség azonnal megindította a nyomozást és eddig két nyomon halad. A tettes Dub kijelentése szerint egy 30—35 óv körüli fiatalember volt, fekete angol bajusszal. Más tanuk állítása szerint viszont egy rongyos ruháju ember járt a napokban Marienbadben aki az utcán több embert megszólított és cipőt kért tőlük. Lapzártakor értesülünk, hogy a rabló- gyilkos letartóztatása minden percben várható. A csendőrség egy vándor szinésztársa- ság egyik tagját gyanúsítja a rablógyilkossággal s remélhető, hogy a tettest és esetleges cinkostársait is még az est folyamán letartóztatják. Á farkasok hazájában Miként veti oda az állami erdőigazgatóság a ruszin nép vagyonát a vaddisznók és farkasok prédájául? Lyutavölgye, augusztus 21. A legközelebbi vasútállomástól tizenhattizenhét kilométerre, «i természet nagyszerű panorámájának közepén, kilencszáz méterre a tenger színe fölött van Lyuta község, melynek környéke a ruszinszkói vaddisznók és farkasok igazi hazája. A kép Képzeljen el az olvasó egy természeti szépségekben bővelkedő völgyet, amelynek fenekén a habbá vert vizű Lyuta patak bukdácsol az óriási sziklákon alá és rohan tova az Ung kebelébe. Partja sok helyütt tiz emelet magasságú, amelyen hét kilométer hosz- szuságban terül el Lyuta község. Régen Havasköz volt a neve, mert a község körül a méltóságos havasok zöld csúcsai büszkélkednek. Egyik-másik olyan, mint egy óriási emberfej, amelyen tonzurát vágtak titokzatos kezek, amennyiben az erdők csak oldalt köritik. Igazi vad vidék ez, ahonnan egyetlen táviró-, vagy telefonhuzal ki nem indul, hogy belekapcsolódjék a civilizációba. Pedig ebben a háromezernél több lakosú községben négy állami iskola, csendőrség, posta, erdőgondnokság és lelkészi hivatal van. A ruszin és a krumplija A legfantasztikusabb alakokra emlékeztető földtüremléseknek moziszerü csodái peregnek előttünk. A messze, magas hegyoldalakon csak tenyérnyi, vagy lepedönyi bekerített zöld, vagy sárga foltok jelzik az emberi kéz munkáját. Ezek a foltok a lyutai ruszin nép parcellái, ahol krumpli és zab terem. Ez a kettő ennek a jobb sorsra érdemes népnek az évi elesége. Ha megmarad. Mert nem igen marad meg. A vaddisznók falkáinak prédájául esik a krumpli. Hihetetlen mennyiséget pusztítanak el ezek a fenevadak a szegény nép eme egyetlen táplálékából és nincs menekvés tőlük. Ahogy végigszekereztünk apró, izmos hegyi lovainkkal a kanyargós völgyben, valahány zöld, vagy sárga foltot láttunk, mindegyik közepén ott állott a kicsi kalyiba; előtte megszenesedett farönkök. Ezekben a kalyibákban őrzi a nép éjjelente lobogó tűz mellett keservesen termő krumpliját a vaddisznók pusztításaitól. Amikor ránehezedik az illatos nyári este a hegyoldalakra, a tüzek lágyulnak és az egész vidék valami rejtélyes táborhoz hasonlít, amelyben a tábortüzek kísérteties fénye vibrál. Ha egy-egy vaddisznófalka megjelenik, ez az éjjeli társadalom kétségbeesett ordito- zásba tör ki, amellyel a fenevadakat valahogy mégis elriasztja. A kétségbeesés egészen indokolt, mert egy-egy vadkan egyetlen éjjelen másfél vagon burgonyát is képes elpusztítani és a földek holdjait túrja föl a legnagyobb csöndességben. A fegyvertelen nép sirva nézi ezt a pusztítást. Van olyan család, amelynek öt helyen is van egy-egy parcellája. Éjjel tehát a család minden tagja őrködik a közös vagyon fölött, öt hegynek öt oldalán ... A bálványok Igen meglepett mindnyájunkat az ilyen krumpli- és zabföldeken látható fából faragott bálványok tarka sorozata. A jámbor ruszin nép fából torz emberi alakokat farag ki, amiknek kezében fegyver is van. Ezeket a bálványokat krumpliföldje közepébe állítja a vaddisznók elriasztására. Mintha valami buddhista temetőben járnánk, vagy egy óriási pogány templom bálványai szöktek volna széjjel a hegyoldalakon ... A sötétben a vaddisznó persze nem sokat ád ezekre a fantasztikus szörnyetegekre, de a nép hite mégis gyarapítja őket... A ruszin és a farkasok A havasok oldalában, az erdők áthatolhatatlan rengetegeiben lakik a farkas. Retteg tőle a havasi pásztor, mert ha megjelenik egy-egy falika, áll átver jelzi útjukat. Tehén, borjú, bárány, kecske és ló a napi áldozatai ezeknek a fenevadaknak. És ezekkel szemben áll az elkeseredett ruszin fegyvertelenül, egyetlen bunkósbotjával, mellyel igen sokszor közelharcra is megy. Megállottunk a Lyuta partján, melyen számtalan fedett h i d vezet keresztül. A jámbor ruszin emberek félénken közeledtek felénk. Szóba elegyedtünk velük: — Mi újság? — Nagy baj van, uraim! Tönkretesznek bennünket a farkasok! És előáll az egyik. Viharvert arca sárga. Nincs eléség, Kustán Mihály a neve. Felmutat a kunyhója felé, a hegyoldalra. — Uraim! Augusztus 14-én, a falutól 300 méterre tépték szét a farkasok egyetlen lovamat. Hát lehet itt így élni? El kell pusztulni mindenkinek, uraim! Előáll Hatra Petra Jurkó. Látja, hogy jegyzek, már azt is tudja, hogy ujságiró vagyok, bizalma nő. — Tessék felárai, hogy egyetlen juho- mat ette meg a farkas. Most már nincs semmim. Egy másik ember is előretolakod'.k: — Pánucska! Nekem a házamtól negyven lépésnyire túrták ki a vaddisznók • a krumplimat. Egyetlen tejelő kecskémet meg szétszaggatta a farkas. Koíra Iván is egyetlen bárányát siratja. Szerette volna felnevelni, de a farkasok prédája lett. Halagovecz Ivánnak szép tinója volt, — Megette a farkas, kérem ... Hatra Vaszily és Budz Vaszily egy-'egy juhot áldozott az államkincstár molochjá- nak... A moloch Lyuta ^környékén állami erdőségek vannak. Az állami erdőgondnokság féltékenyen őrködik afölött, hogy ezekben az erdőségekben tanyázó vaddisznókhoz és farkasokhoz senki hozzá ne nyúljon. Az erdöigazgatóság bekerítette a legelőre alkalmas tisztásokat az özek és szarvasok számára, niely- lyel megfosztotta a ruszin népet attól a kis legelőjétől is, amit eddig használhatott. A fegyverviselés szigorúan tilos. A vaddisznó és farkas tehát szabadon pusztíthat, a nép remegve virr asz that, türelmesen koplalhat, mert ez az óriási terület a vaddisznók és farkasok hazáján! szolgál. Az erdő- igazgatóság ezt a helyet a nagy uripasszióiról híres „demokrati- kus“ kormány exponenseinek vadászó helyéül tartja fenn, hogy a Ruszinszkóba le-leránduló magas vendégeknek legyen hol vaddisznót és farkast iríaniok Ennek a molochnak dobják oda a szegény lyutai és környékbeli nép mindennapi élelmét és háziállatait. Ez az a moloch. ami e vidéken mindent felemészt, úgy hogy az állam mozgókonyhákat kénytelen felállítani, hogy legalább a gyermekek éhen ne vesszenek. ♦ * Bementem egy kis kunyhóba. A füstös szobában, a púpos kemence mellett sovány, feketehaju asszony ül. Mellette három apró gyermek. A legkisebb sírva mászik az ölébe és kiráncigálja az asszony fonnyadt mellét. A szájába veszi és szopja. A kemence padkáján egy fazék krumpli. Augusztus 16-ika van. Vasárnap. Megkérdezzük, mit ettek ma? Felelet: Főtt krumplit. Mivel? Felelet: Sóval, mert se zsir, se tej nincs. — Hány gyermeke van? — Kilenc van már. Kettő katona, a legkisebbik kétéves, még szopik ... Végignézek a;z asszonyon, az anyán, aki mindössze negyven éves és már két fia szolgálja a republikát. Ez az asszony isteni türelemmel viseli nehéz sorsát, amit a „felszabadulás44 mért rá. Szimbóluma ez az asz- szony ennek a fajnak, amely tűr, koplal, senyved, pusztul, vaddisznókkal és farkasokkal viaskodik, de katonát ad a republiká- nak, amelyről azt sem tudja, hogy micsoda ... — Ki fog ezen a népen segíteni?? Feleletet csak a Pólóm in a Rúna ad ra, zugó, felleget vonszoló, csontot dideregtetö hideg szél alakjában. Fen3>egetőn ... Rácz Pál. — (Hány lakósa van Nagy-Prágának?) Nagy-Prágának az 1911-es népszámlálás alkalmával 676.657 lakósa volt. Tavaly 712.700 lakost számlált s most már 900.000 lakósa van Prágának. Június és július hónapban 12000 ember telepedett le Prágában. — (Van Rossum bíboros elutazása.) Karlsbadból jelentik: Van Rossum bíboros, a propaganda fidei vezetője és. a pápának lelkiekben helyettese Karlsbadból, ahol kúrát tartott, kísérletével együtt Svájcba utazott. I WEOMUlf y"PlEGiVYlfcT és s ÍS<&<á5ií»B«4eBr<ea«!s;ae«5® é* «■ ..JtfnoII" nnrcoefiHáiur% fóéjpwisefeíe ét9 /©tfeE<nfö«ctfa Rus« arne Rctiv^liiráMaca é* étfiterml ,EN DETARB. 59 === — Mmmmm = tfft-wica 59
