Prágai Magyar Hirlap, 1925. augusztus (4. évfolyam, 171-195 / 914-938. szám)
1925-08-21 / 187. (930.) szám
halottját most viszi az evangélikus egyház a templomba, ahonnan délután 4 órakor temették. A gyászházban Szkalos Emil lelkész búcsúztatta el rövid imával, amelynek szivet- tépö kísérete az özvegy fel-feltörő zokogása volt. Komor harangzúgás közt vitte a gyászkocsi Terray Gyula kihűlt tetemét a templomba, amelynek annyi éven át volt zengő- hangu prédikátora. Az .oltár előtt fölállított ravatalra tették az egyszerű diófakoporsót, amelybe kívánsága szerint helyezték tetemét. A koporsón egyetlen fehér koszorú: „Síron túl is szeret Lenkéd és Lackód" Az özvegy gyöngéd kézzel simítja helyre a szalagot, majd fölzokog, amikor kísérője leülni kényszeríti. Az oltár előtt a halott fejénél, lábánál Szkalos Emil rozsnyói és Egyed Aladár sajógömöri lelkészek s az oltár előtt Smid István lelkész állanak. Smid imája fogadja a hallottat. Lélekemelő kép a három lelkész halott társuk koporsójánál. Ima után halk orgonaszó ... elmennek a kisérő jó barátok, a lelkészek... el a lelkileg- testileg összetört özvegy is s magára maradt a halott... ott maradt szótlanul-csendesen... álmodva... A temetés délután négy órakor kezdődött. Már három órakor" alig volt annyi hely a nagy templomban, amennyit a gyászolóknak és küldöttségeknek tartottak fönn s a nép még egyre özönlött s megtöltött minden ralipalattnyi helyet. A környék papjai egyházi öltönyükben jöttek, élükön Hoznék Lajos főesperessel. Megszólalnak a harangok ... jönnek a gyászolók, velük jön Szent-Ivány József képviselő is, akit meleg barátság fűzött az elköltözötthöz. Egítházi közének ... utána Egyed Aladár lép az oltár elé, hogy betöltve a végrendelet óhaját, elmondja a gyászbeszédet.'Az ifjú tanítvány szeretetével, rajongásával alkotta meg beszédét Egyed Aladár. Minden szavában meggyőző erő, mert szívből jött szeretet diktálta. Elénk állította Terray Gyula életét, munkásságát, boldogságát, tragédiáját. Megmutatta nekünk még egyszer nagynak, erősnek, munkabírónak, elénk állította, mint egy ércszobrot s aztán elsiratta, fájó szívvel el- bucsuztatta... Beszéde után az alkalmi vegyeskar Szkalos Emil lelkész vezetése mellett Sz Nagy Károly: „Megtört kebellel állunk" kezdetű gyászdalát énekelte, utána pedig Smid István lelkész mondott beszédet. A templomból a rozsnyói egyház presbiterei vitték a koporsót a kocsira, amelyet koszorúk tömege borított. Megindult a hosszú menet, mint hömpölygő fekete áradat. A temetőben Szkalos Emil lelkész — az elhunyt utódja — búcsúztatta el s áldotta meg az elköltözött lelkipásztort. Becsukódott a Terray-család kriptája s Terray Gyula megkezdte siri álmát. Suttogjon neki lágyan a sok virágos cserje, amelyet szépet szerető lelke ültetett tovatűnt álBudapest, augusztus 20. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Az egységes párt tegnap este értekezletet tartott, amelyen Erdélyi Aladár nemzetgyűlési képviselő a pártsajtó fokozottabb pártolására hívta fel a párt figyelmét. Erdélyi kifogást emelt az ellen, hogy a magyar sajtó a kereskedelmi szerződéssel kapcsolatos tárgyalásokat túlzott módon kommentálta és mig az osztrák sajtó például az osztrák-magyar tárgyalásokról csak a hivatalos kommünikéket hozott, addig a budapesti lapok támadásaikkal elmérgesitették a helyzetet. Yalkó Lajos kereskedelemügyi miniszter szerint a lapoknak ilyen esetben tényleg csak a hivatalos jelentéseket kellene hozmok, miután azonban Magyarországon rendkívül elterjedt az interjú-rendszer, lehetetlen megakadályozni azt, hogy illetéktelen egyének ne nyilatkozzanak a fontos kérdésekről. Bécs, augusztus 20. Az utóbbi napok kampóskeresztes zavargásainak súlyos következményei vannak az osztrák belpolitikai életre is, mert a keresztényszocialista párt keretén belül bizonyos ellentétek keletkeztek az elmúlt napok eseményei nyomán. Hir szerint a párt nagy része a cionista kongresszus ellen van s kifogásolja, hogy a Ra- mek kormány nem adta meg az engedélyt a nagy antiszemita „német nap" megtartására. A párteílenzék élén állítólag Seipel dr„ volt kancellár áll, ámbár tegnap maga Ramek cáfolta meg Seipel különválását. Tegnap este i keresztényszocialista pártvezetőség ülést tartott, melyen megállapították, hogy a párt hivatalosan nem vett részt az elmúlt napok tüntetésein, de méltányolja a lakosság föl- háborodását a zsidók ellen. „Az ifjúság antiszemitizmusa nem a cionista kongresszus Hlen irányul, hanem az ellen a zsidóság ellen, amely aknamunkájával aláássa a nemmának nyughelye mellé s ne zavarja pihenését a gyász, a könny, amit halála okozott. Ne zavarja álmát az ezerszaVu élet, amelyet itthagyott. . Putnoky Móric, a putnoki kerület országgyűlési képviselője, az aggteleki csoppkőbar- iang ügyében interpellálta meg a kultuszminisztert és kérte, hogy a barlang idegen- forgalma érdekében rendszeres autóbusz járatokat állítson be az állam. Klebelsberg Kunó dr. az interpellációra kedvező feleletet adott. Az értekezlet főtémáját a drágaság elleni harc megindításának kérdése képezte. Vass József miniszterelnökhelyettes kijelentette, hogy a kormány eddigi intézkedései és a kedvező pénzügyi helyzet az árakban még tényleg nem érték el a kívánt mérséklő hatást. Tekintettel azonban a szabad kereskedelemre, a kormány kényszerítő eszközökhöz nem akar folyamodni, de remélhető, hogy a kedvezően alakult termésviszonyok nemsokára az árakban is éreztetni fogják atásukat. Az értekezlet Vass miniszterelnök- helyettes felvilágosításait megelégedéssel tudomásul vette. zeíét," mondja ki szóról-szóra a párthatározat. A rendőrigazgatóság, valószínűen felső nyomásra, most már engedélyezte a második német nap megtartását. Szombaton gyűlnek össze a kampóskeresztes egyesületek s nem Jehetetlen, hogy az engedélyezett gyűlésen 'ismét súlyosabb antiszemita tüntetésekre kerül sor. Beavatott körökben már arról beszélnek, hogy Ramek kancellár helyzete az utóbbi napok alatt lényegesen megingott s a párt szívesebben látná, ha ismét Seipel kerülne előtérbe. Viszont Seipel kancellársága a szociáldemokraták intenzív ellenakcióját váltaná ki, úgyhogy a jelen körülmények és az osztrák szövetségi tanács mai összeállítása mellett gondolni sem lehet visszahívására. Minden a szombaton megtartandó fajvédő tüntetéstől függ s ha ez simán fog lefolyni és nem hívja ki vagy a szociáldemokraták, zeti erkölcsöt és a lakosság gazdasági helyA magqor kormány * a terméstől idrja a drágaság letöréséi Az egységes párt értekezlete. — A sajtó és a magyar-osztrák tárgyalások. — Autóbusz- járat az aggteleki cseppkőbarlanghoz. Kormányválság Ausztriában? Minden a szombati Német Nap lefolyásától függ. — Seipel a nacionalisták pártján. — A szombati program. Kerítés A bánat és a gondolat Erdejébe tévedtem én. Lécet ácsoltam fáiból Még ifjúságom idején. » Bekerítettem házamat És át a keskeny réseken A messze-ciessze messzibe Leskelőtíötí életem. Falu Tamás. r Alom Irta: Illés Endre, Különös, fényes éjszaka volt- áprilisi szél csattogott az ujuló hegyen. Lenn a völgyben elhalt minden fény és álmodott a város. A vándor, aki magányosán kóborolt az erdőn, megállt a kis tisztás szélén. Messziről jött, elvesztette az utat, fás radt is volt. Nem gondolkozott sokáig: levetette a köpenyét és a szúró darőcra keveredett. Elalvóban még körüljáratta a. szemét. A tisztás szélén sötéten állt az erdő, a fák között elcsendesedett lassan a meleg szék a mozdulatlan csöndben ibolyák bújtak a haraszt alól- Ragyogott, fénylett a sok csillag. Különös, sercegő zajjal telt meg a langyos éjszaka. S mint egy meglódult, óriási szív: dobogott, duruzsolt, ébredezett az áprilisi hegy. A vándor hirtelen felriadt. Valami zajt hallott a közelben. Gyorsan körülnézett. Eddig észre sem vette: egy ház bujt meg a tisztás mélyén. Ablaka nem volt, kitárt aj* tájában egy fehérszakállas, öreg férfi állt. Kémlelve nézett néhány pillanatig körül, azután kilépett az ajtón és meigndult a fák között. % Áloimbeli, furcsa alakok rajzottak a nyomában. A tisztás közepén a kis csapat megállt. A csillagok kiöntötték minden ezüstjti- j két. A ragyogó esőben az öreg felemelte a karját s a völgy felé mutatott. Lenn nyugtalanul, csodát várva aludt a város— Menjetek! A kis csapatból kivált kát hatéves fiúcska. Az egyik vállárói biborpalást omlott le s a fejét csillogó korona övezte. A másik azon* bán csak gyűrött, kocsisruhában állt a füvön, félrecsapta a kalapját s ostort pattogtatott. Engedelmesen fogták egymás kezét. És az öreg még egyszer megismételte: — Adenjetek! A biborpalástos, koronás kiskirályhoz fordult, megsimogatta az arcát: — AAenj . . •! A dohos pincékben, a túlzsúfolt szobákban már várnak rád a rongyos ingű, kis utcakölykök ... A palástoddal áh módnak,, a koronádra várnak. Menj . . .’ És add oda a palástodat! Menj . . .! Törd ki a koronádból a drágaköveket! Menj . . .! Gyémántokkal golyózzatok! Azután a íélrecsapott, pörge, kis kalap alá nézett. — Te pedig a palotákba surranj be . . .! Érzed-e? A selymeken, a párnák között az urfi nem tud elaludni ... A te barátságodra’ szomjas. Osonj hát be . . . pattogtasd meg az ostorodat és köpj néhány hegyeset! Felemelte a hangját. — Ti vagytok a hatéves, teljesülében álmok! Menjetek, menjetek! Biborpalástjában az egyik, pattogó os= torával a másik megindult. Egy nagy piros szív loholt a nyomukban. Az Öreg megállította a szivet. — Hová rohansz? Úgyis le fogsz min- • denrő'l késni • . . Elgondolkozott néhány pillanatra. — Már jönnek a zengő, májusi éjszakák ... — mondta azután csöndesen. A szív türelmetlenül topogott. — Egy didergő szív vagy csak. Mcztc* len és piros, mint a húszéves fiatalság. Menj hát ... És csókolj ... és sírj ... és álmodj ... és vérezzél ... És küldj végül magadba ólomgolyót . . • S támadj azután fel ... A fiatalság sohasem halhat meg, a fiatalság örök. Menj . . . menj . . . Intett. A szív elrohant. Kerek; óriási aranypénz- gurult lomhán elő. Az öreg lehajolt, próbakarcot húzott. — Arany . . . színtiszta arany vagy...! A szív után mutatott. — Nézd ... ott rohan a piros szerelem! Te rögtön a nyomában következel . . . A város felé nézett: — Te vagy a gazság és te vagy a szépség! Az elmúlott fiatalság s az eljövő álmok Siker, elismerés, osók, jövő, árulás, barátság: mindemminden te vagy. Az élet kezdete. A huszonötéves nekirugaszkodás. Az arany lassan megmozdult. —jjJ'éged nem kíildelek sehová ... te ne szegődj senkihez • . . te csak rohanj . • . Férfiak, nők, szerelmesek és szerelemtele- nek: mind-mind rohanni fognak teutánad! És tapsolni . . . ölni . . . gyilkolni fognak •.. Elhagyja az álmokat- el az apjukat, az anyjukat, a szerelmesüket, a fiatalságot ... Eh hagynak mindent! Sohse fordulj hátra . • . Ne sajnáld meg őket . . . Rohanj ... rohanj • . .! És a meredek lejtőn megindult: rohanni kezdett az arany. Az öreg hátrafordult. Egy asszony jött a füvön. Szép volt, halk, finom. Melegség sugárzott a barna szeméből. Az öreg megfogta a kezét. — A magányos férfi számára kíildelek, aki hitt benned és aki nem ingott meg soha. Menj . . .! A piros szív a húszéves szerelem volt, te az igazi vagy. Álmok asszonya . . . menj . . . menj . . .! Az asszony felemelte a fejét. Megindult a keskeny ösvényen, de néhány lépés után zaPéntek, augusztus 21. vagy pedig az extrém nemzeti elemek rossza- lását, akkor könnyen nyugvópontra kerülhet a cionista kongresszus következtében nyugtalanná vált helyzet. Mivel a rendőrség engedélyezte a nacionalisták szombati ünnepségét, a különféle egyletek kidolgozták a megfelelő programot. E szerint a frontharcosok már pénteken nagygyűlést tartanak a Zsófia teremben és a katonai kaszinóban, mig a fajvédő egyesületek a Katarina teremben gyűlnek majd össze. A rendőrigazgatóság csak arra az esetre adta meg jóváhagyását, ha az egyesületek vezetősége vállalja a rend biztosítását. Zászlót bont Englis üivotalnoh-pártjo Prága, augusztus 20. Englis dr. és Stránsky régen kegyvesztett emberek Kramárnál s viszont a két briinni vezér körül csoportosuló intelligencia miár régóta el akar szakadni a nemzeti demokrata párttól. Értesülésünk szerint Engiis és Stránsky hivatalnokpártja szeptember elsején fog zászlót bontani és programját már a napokban nyilvánosságra hozza. A nemzeti demokraták brünni gyüJé-se óta Brünn már csak névleg tartozott a nemzeti demokrata párt pnágai központjához. Azóta Englisék nyílt ellenzékbe mentek át s hetek óta írja a Lidové Noviny, valamint a Pritomnost is, hogy a hivatalnokoknak, tanítóknak és a középosztályu intelligenciának külön pártban kell tömörülnie. Az uj párt már a választásokon is részt akar venni. A Pravo Lidu értesülése szerint Prágában Stránsky lesz a listavezető és Englis dr. Brünnben. Mihelyt a párt hivatalosan megalakul, Prágában napilapot is indít. Kérdés ugyan, hogy a választásoknál megtudja-e szerezni az uj párt a szükséges szavazatokat, amelyek parlamenti képviseletét biztosítanák. Kétségtelen, hogy Englis- nek igen sok híve van a hivatalnokok között s reális politikája sok prágai nemzeti demokrata vezérnek is tetszik. Az uj pártala- kitás mindenesetre erősen meggyengítené nemcsak Kramár pártját, hanem a nemzeti szocialista pártot is. Sorelemeket mindenki csak ülőiéit is Tso taMázite vesz, Bratissam RadnlCitá esi. Telefon 192o és 236-i. varodottan visszanézett. Az öreg elértette a pillantást s tiltakozón intett. — Nem . . . nem-..! Te egyedül mégy! A nők számára nem küldöm a párodat: az igazi Férfit. A nők szemében az üveggyöngy szebben csillog az igazinál. Fussanak hát csak az üveggyöngy, a nagyobb csillogás, a külsőségek után. Örök kielégítetlenül kell meghalniok . . . Az asszony a lejtőre lépett. S a tisztáson már csak Letten maradtak: a fehérszakállas férfi és csillogó kaszájával a Halál. A két öreg megölelte egymást. — Menj . . .! Tudod már, kihez ... A fiataloknak: álmok, szerelem, pénz, asszony! Az öregeknek: a te kopogásod. Jövőre is lesz április-; jövőre is kellenek ibolyák. Menj . . , menj ... A kaszás megindult s az öreg férfi hosza szán nézett utána. Messzejártak már: kanyargóit, ereszkedett lefelé a titokzatos csapat. Elől a két kisfiú ment. Csillogott a gyé- mánto-s álomkorona, pattogott a hangos ostor. Mögöttük a Szív loholt. Hármuk nyomában az Arany gurult- sárgán. Azután az Asz- szony következett. Szemében parázslóit a barna tűz. És bezárta a sort a hideg Vas. Az alvó, gyanútlan városra zuhogott, záporozott az ezüst csillagfény. S fenn a hegyen, a tisztás szélén, megrettenve ugrott fel a vándor. — Kik ezek? Az öreg hátrafordult, a kis clsapatra mutatott: — Megy a tavasz ... — mondta hah kan. És azzal bement a házba, behúzta maga után az ajtót. A vándor egyedül maradt a hegyen. Csak az áprilisi szél csattogott az ujuló fák között. £
