Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)
1925-07-15 / 156. (899.) szám
y°RáGAlM>AR7ftRMP Szerda, julius 15. Szabad lírás az erdőben (tj.) Prága, julius 14, A cseh nemzeti szocialisták és a kommunisták igazán bőkezüeek a szegény néppel szemben ott, ahol nem a sajátjukból, hanem a máséból, főleg pedig a „burzsuj" tulajdonából adhatnak valamit. Jól tudjuk, hogy a vörös alapszínű nemzeti koalíció semmit sem adott a nemzetnek, semmit sem adott a szegény népnek s hatéves fennállása alatt egyetlen Ígéretét sem váltotta be. A szocialisták most ismét harobaállottak a szegény nép nagy szabadságáért, amelyet a koalíció a választások előtt mégis csak megadhatna, annál is inkább, mert a kedvezmény a „haza ellenségeinek11, a nagybirtokosoknak rovására megy s a kormánynak viszont semmibe sem kerül. Nyár idején ismételten aktuálissá vált az a kérdés, hogy az erdők mindenki számára hozzáférhetővé tétessenek és hogy az erdei gyümölcsöt mindenki szabadon szedhesse, tekintet nélkül arra, hogy ki az erdő tulajdonosa. Erdei gyümölcsnek gondoljuk elsősorban a gombát, a málnát, továbbá a szamócát, szedret s más, mesterséges termelés nélkül növő gyümölcsöket. Mint már említettük, a cseh szocialisták már évek óta harcolnak az erdők szabaddá- tétele érdekében s a földművelésügyi minisztérium már rendelkezett is ily értelemben, ezt a rendeletet azonban éppen az állami erdők kezelőségei nem tartják meg s igy a szocialisták újabb interpellációt intéztek Hodzsa miniszterhez. A kérdés mindenesetre megérdemli, hogy bővebben foglalkozzunk vele. Mindenekelőtt különbséget kell tennünk az erdőkbe való szabad járás és az erdei gyümölcsszedés között. A nép általános műveltségi fokát ismerve, kell hogy gondolkodóba ejtsen még az erdőkbe való szabad járás is. Ha egy nagyobb város pályaudvarára megyünk ki vasárnap vagy ünnepnap este, szomorú kép tárul elénk. A kirándulásról hazatérő családapák és csemetéik a zöld lombokból nem is látszanak. Hogy hol szerezték? A „zöldben44, a közeli erdőkben, ahol a vasárnap délutánt eltöltötték Ide is érdemes kinéznünk. A Prágát és más városokat környező erdőkben nem találunk egy fát, egy bokrot, amelynek tövében egy család nem hiisölne. De ha csupán hüsölne. A vasárnapi szórakozás nem volna teljes és tökéletes, ha a kirándulók nem törnének le minden elérhető zöld gályát és ha mérhetetlen mennyiségű zsíros papirost nem hagynának maguk után. Aki az általunk állított igazságokat kétségbe vonja, annak nem mondhatunk egyebet, minthogy a saját szemeivel győződjék meg azokról. Ezek után nem mondhatunk mást, mint azt, hogy az erdőkben való szabad járás csak akkor engedhető meg majd, ha a nagy- közönség elég érett lesz annak fölfogására, hogy az erdőben a gályák, a bokrok törde- delése nélkül is lehet szórakozni. Ami az erdei gyümölcsök szedését illeti, itt még nagyobb megszorításokkal kell élnünk, egyszerűen abból az okból, mert' a racionális erdőgazdálkodást űző erdőtulajdonos számára az erdei gyümölcs jövedelmi forrást jelent. így Szlovenszkón igen gyakori az olyan erdőtulajdonos, aki az évi erdei málnatermést 8—10.000 koronáért adja el. Ilyenkor természetesen a gyümölcs a vevőt illeti s addig, amíg jogrendszerünk a magántulajdon — habár aláaknázott — elvén áll, közönséges lopásnak kell minősítenünk azt, ha valaki a más által megvásárolt gyümölcsöt szedi. Ellenvetésül felhozható ugyan, hogy kevés olyan erdőgazdaság van, amelyben az erdei gyümölcstermelést eladják. Ezt is megengedjük, de meg kell állapítanunk, hogy az erdei gyümölcsszedést nem is tiltja a tulajdonos, legfeljebb megkívánja azt, hogy a málnaszedő, a gombázó igazolványt szerezzen a tulajdonostól. A cseh szocialisták interpellációja is csupán azt a „szörnyű44 esetet említi, hogy a Eürstenberg herceg erdészei négykoronás igazolványt váltatnak két hétre a málnázók- kal, amely négy koronából kettőt a szegényházra fordítanak, kettő pedig üzemi költség címén marad a gazdaságnak. Ha egy kis számítást teszünk, rögtön meglátjuk, hogy a két koronás igazolvány távolról sem oly „antiszociális44 intézmény, amilyennek azt a más portáján gazdálkodni szerető szocialista testvérek látják. Az erdőtulajdonos ugyanis alkalmazottat köteles tartani, aki a nap meghatározott szakában a málnaszedők rendelkezésére áll; ennek fizetése aligha telik ki a két koronákból. Az igazolványoszlásnak egyébként az a célja, hogy bizonyos egyéneket távoltartson az erdőtől, másrészt, hogy az alkalmazott a jelentkezőket kioktassa, hogy az erdő bizonyos részét — fiatal ültetvényeket stb.-t — kíméljék. A tulajdonos tehát egyáltalán nem „nyer44 a kétkoro- nás igazolványon. De a málnaszedőnek sem kerül nagy megerőltetésébe, ha a négy koronát lefizeti az igazolványért. Jó málnatermés idején ugyanis húsz litert játszva szedhet egy ember naponként, ami két hét alatt négyszáz- nyolcvan liter. A málna piaci ára m,a Prágában öt korona literenként, vagyis egy ember két hét alatt kétezernégyszáz koronát keresett könnyű szerrel. Ha meggondoljuk végül, hogy a málnaszedést leginkább agg, egyéb munkára képtelenek és gyerekek végzik, akik egyéb kereseti foglalkozást nem űznek, úgy nem.találjuk immár oly rettenetesen antiszociálisnak, ha az erdőtulajdonos négy, helyesebben két koronát szed be ilyen jövedelemért. A cseh szocialisták siránkozása tehát nevetséges és egyáltalán nem alkalmas arra, hogy a málnázók százezreit a vörös és piros gárdák megfogyatkozott sorai számára megnyerje. Öngyilkosság kötéllel és ckim-dum golyóval Ey pozsonyvjdéki földbirtokos borzalmas módon vált meg az élettől Pozsony, julius 14. (Saját tudósítónktól.) Vasárnap délelőtt 10 órakor telefonon értesítették a rendőrséget, hogy a Vöröshid melletti erdőben egy férfi felakasztotta magát- Azonnal bizottság szállt ki a helyszínre és megállapították, li^„ az öngyilkos Bámuler Gusztáv pozso* nyi születésű, 51 éves földbirtokos, Emuci- háza*puszta tulajdonosa. Báumler borzalmas módon vetett véget életének. Előbb felakasztotta magát, azonban a hurok nem szorult erősen a nyakára s mikor látta, hogy igy nem tud végezni magával, dum-dum golyóra töltött vadász* fegyverével a bal szemébe [jtt. A golyó tenyérnyi roncsolást ejtett a koponya jobb hátsó részén és azonnal megölte a ^mencsétlen embert. A bizottság ig találta meg félig felakasztva, térdre ereszkedve, szétroncsolt koponyá* val Báumler Gusztávot a fán. A_ öngyilkos egy levelet hagyott hátra mP.yben közli; hogy végzetes tettét anyagi zavarok miatt követte el. Báumler már a múlt év decemberében is kisereit meg c gyilkosságot, gázzal akarta megmérgezni magát, de akkor időben észrevették és megakadályozták tetté--_k végreh; ' ’b. Valérián alezredes gyilkosa a bíróság előtt Kosztkáék családi élete — Az alezredes lelki dülemmája — Minnich orvosszakéríő véle* menye a gyilkos főtanácsosról Budapest, julius 14. (Budapesti szerkesztőségünk tekfonje* lentése.) A törvényszéken a Kosztka-biinpör mai tárgyalásán a tanúkihallgatásokra került a sor. A tanuk egybehangzóan azt vallották, hogy Kosztkáék rosszul éltek, Valériánék családi élete ellenben nagyon is példás polt. Elsőnek Tomika Mihály nyug- huszárez* r-edest hallgatták ki, aki jóbarátságban élt Valériámnál. Valérián közvetlen halála előtt mondotta el neki, hogy szerelmes egy asz- szomyba, aki viszont szereti. Neim tudja azonban, mit tegyen, elváljome feleségétől, vagy nem. Mindezt bizalmasan mondotta neki egy alkalommal vacsora közben és azt is említette, hogy az illető asszony válni készül urától, de fél, hogy a férj nem fog a válásba beleegyezni. Feleségemet is végtelenül tisztelem, mondotta akkor a tanú szerint Valérián tőle leheteti iség elválnom és azt vennem feleségül, akit szeretek. Mikor a vacsora végeztével egymástól elváltak, Valérián még azt a kijelentést tette tanú .lőtt, hogy érzi hogy az ügynek tragikus következményei lesznek* Arra is célzott, hogy esetleg öngyilkosságot fog elkövetni. Az asszony nevét azon= bán akkoriban nem említette és a tanú csak később, a gyilkosság után tudta meg az újságokból, hogy Kosztkánéról volt szó. Vallomásának további során megcáfolja egyes újságoknak az üggyel kapcsolatosan közölt azon híreit, hogy Valérián szoknyavadász lett volna. utána Valkó Máriát hallgatták ki, aki közvetlenül látta az esetet, amikor a színházból hazafelé igyekezett. Elmondja, hogy amikor a Rökk SzÜárdmtca sarkára ért, hallotta, hogy Kosztka a vele szembe jövő alezredesnek azt kiáltotta oda, hogy igy tartod be a szavadat. Erre az alezrede; igy válaszolt: — Félek is én tőled! Közvetlen ezután két revolverlövést hallott és az alezredest vérbeboríva látta ősz* szeesní az utcán. Ezután kihallgatták Minnich Károly dr. orvosszakértőt a halál körülményeire és a vádlott elmebeli állapotára vonatkozólag. Ki* jelentett., hogy Kosztkát hónapokon át vizsgálta s neuropathiás egyénnek tartja. Családjában is több ízben előfordult elmebaj és bár ő is könnyen hevülö, cselekményét logikusan követte el. Ideges testalkatánál fogva könnyen belek ásoíható, könnyebben elragadtatja magát. A tárgyalás folyik. Pesti találkozás Baskirtsev Fjodorral Baskirtsev Mária vérszerinti rokona a ligetben muzsikái — Trubetzkoj herceg éjjeli őr Zimonvban Budapest, julius 14. A Renaissanoe-sziinház bejárójánál hatalmas térkép mutatja, hol szerepelt eddig a hírneves „Kékmadár44 társulat. A térképet egy magasnövésü szőke orosz fiatalember bámulja és hóna alatt hangszert szorongat. Egy idegen hozzálép és megkérdezi tőle, hol vehetne jegyet. A fiatalember, bár orosz akcentussal, de kitűnő magyarsággal válaszol. — Látta már az előadást? — kérdezzük tőle. — Sajnos, minden este muzsikálnom kell — válaszol, — de ma eljöttem, mert meg kell néznem. Kérdésünkre, hogy hol tanult meg igy magyarul, azt mondja, hogy már négy év óta tartózkodik az országban és ezalatt az idő alatt meg kell tanulni a zengzetes nyelvet. A beszélgetés során bemutatkozik: — Baskirtsev Fjodor vagyok. — Baskirtsev Mária családjából? — kérdezzük meglepetve. — A dédapám, Baskirtsev Pál bátyja volt M-'—'-ink — feleli halkan. A tragikus sorsú orosz főnemesi leány, aki tnüvészlclkét Párisba vitte és ecsettel és tollal küzdött a szellemért, elevenedik meg azonnal előttünk. Kötetei a világ minden nyelvére lefordítva a könyvárusok kirakataiban díszelegnek, az utód pedig balalajkával a hóna alatt a pesti külvárosban muzsikál, hogy megélhessen. — Mária képei, mondja Fjodor, most is ott .vannak a szentpétervári galériában. A kastélyunkat Poltava mellett a forradalomkor elpusztították a. vörösök, szüléimét agyonlőtték és csak én tudtam mc0,uene- külni. A kastélyban bennégett mind™. Csöndesen beszél, fátyolos szemmel és mintha erőt keresne a továbbiakhoz, megáll egy pillanatra. — Mária kinn halt meg Párisban. Ott van a sírja és képeit is ott őrzik. Legkésőbb ősszel Trubetzkoj Iván herceggel kimegyünk Párisba, mert mi is ott akarunk élni. — Trubetzkoj herceg hol van? Mit csinál? És Fjodor igy felel: — Zimonyban van. Éjjeli őr egy fatelepen. — Mikor látja, hogy csodálkozunk, folytatja: — Hiszen nekünkris meg kell élni valamiből. Én mint balalajkás muzsikálok itt Pesten. Először itt bent, azután a külvárosban. Trubetzkoj Iván hercegnek egy darabig nagyon rosszul ment, újságot árult Belgrádban, aztán pincér volt és most elég jól megy neki, mert éjjeli őr. Ősszel azonban Párisba megyünk. Mária is ott élt és halt meg. Mi is ott akarunk élni, de meghalni majd csak otthon, Oroszországban! . Dacosan mondja ki az utolsó szót és dacosan néz el fejünk felett valamerre messzire. Mintha színpadon állna és hazafias szerepet játszana el. Hitéből uély meggyőződés tör elő; muszáj, hogy Baskirtsev Mária leszármazottja és a Trubetzkoj hercegek fiatal sarja egyszer hazakerüljenek a ligetből cs a zimonyi fatelepről Oroszországba, ahol mégis, mindennek ellenére vár az ősi poltavai kastély és a Trubetzkoj hercegek családi fészke. Ha romokban hever is minden, ha a vörösök ki is irtották a nemes családokat, ők ketten hisznek az orosz föl- támadásban és vissza fognak térni Oroszországba. Előbb Párisba mennek, ahonnan minden orosz ellenforradalmi mozgalom kezdetét vette. Ha lehet fegyverrel, ha nem lehet, anélkül, de mindenképpen haza fognak térni, hogy abban az országban haljanak meg, ahol születtek és ahol őseik éltek. Mert nem lehet elfelejteni azt a földet, ahonnan Baskirtsev Mária elindult, hogy meghódítsa a világot. , A szállás fiatalember kezet nyújt, megkér, ha tudunk neki muzsikáló helyet szerezni, értesítsük és aztán lassan elvész a hatalmas alak az Andrássy-ut járókelőinek forgatagában. Megindult, gondoljuk, hogy Párison át meghódítsa Oroszországot. Komédiáskocsin végig a Nagyalföídön Magyar irók érdekes terve — A pesti nomádok. Budapest, julius 14. Goethe megtette, hogy vándorkocsira ült és egy útközben hozzászegődtöt műkedvelő társasággal bejárta az országot. Meg akarta ismerni hazáját és a nép szokásait, de veleszületett romantikája és titkos legmélyén őrzött kalandorvágya bírták rá, hogy vándorkocsiban nekivágjon a nagyvilágnak. Egy évszázad előtt szép volt az ilyen kísérlet. Hiszen Goethe korában még határokban keltek az emberek útra Olaszország felé. Kétes értékű az ilyen vállalkozás manapság, mikor ha a romantikus természetű fővárosi iró gyalogszerrel megindul, hogy népszokásokat tanulmányozzon, bizonyos lehet bene, hogy az adóktól és az -inflációtól agyongyötört parasztnép nem szevesen fogja fogadni. Egy szegedi származású budapesti iró kezdeményezésére érdekes mozgalmat kezdett néhány fővárosi iró, akik elhatározták, hogy komédiáskocsin egy teljes esztendőt fognak tölteni a szegedvidéki tanyákon. Ez tanulmányút akar lenni és az irók elhatározták, hogy ellentétben a szobatu- dós-szokásokkal, nemcsak tanulmányozni, hanem élni is fogják ezt az életet. A Nagyalföldet akarják keresztiilkasul bebarangolni és az embereken és szokásokon kívül az állat- és növényvilág életét is meg fogják figyelni. ' A mozgalom élén Szalay László áll, aki valaha pénzügyi titkár volt Szegeden. Egy budapesti fiatal iró, egy mérnök és tanár csatlakoztak hozzá, komédiáskocsit csináltattak és vándorszínészek módjára fogják bejárni a Nagyai- földet. Az Alföld búvárait a hatóságok Is támogatni fogják, és azon lesznek, hogy tanulmányaikat zavartalanul folytassák. A kis társaság nomádmódra fog élni, mindenkitől függetlenül, mert még a szakácsi teendők elvégzését is a mérnök vállalta magái a. Az uj komédiáskocsi össze! fog elindulni Budapestről, az Oktogon-térről és legközelebbi állomása Szeged. A terv épp olyan kedves, mint amilyen hasznos és a bökkenő csak az, hogy a komédiáskocsi komédiásai ugylátszik tényleg csak komédiáznak. Nincs semmi szükség arra, hogy onnan induljanak el, ahol megbámulják őket, az Oktogon-térről. Még mielőtt a legcsekélyebb teljesítményt végezték volna, máris reklámmal kezdik. A magyar paraszt, aki tanyájáról nem mozdul ki és töri a kemény földet, mert ma az infláció idején meg kell küzdenie avval az ellenséggel, akit eddig még hírből sem ismert, nem fogja komolyan venni azokat, akik úgy indulnak el Budapestről, hogy a fővárosban megbámulják őket és azért indulnak el, hogy a tanyán is bámuljanak. Valószínű, hogy Budapest is, a tanya is bámulni fognak — és mosolyogni. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA.I miliőt Ke 35-érí nyerhet, ha vesz 2074 ígérvényt egy egész csehszlovák állami építészeti sorsjegyre, mái augusztus hó 1-i húzáshoz Galerik és Tsa öankiiázáta Bratlslava, Városház utca. Megrendelések posta-utalványou is eszközölhetők, a pénz előzetes beküldése mellett. VYYYYYVYYYYVYVYYYYYYYYYYYVVYYVVY 41
