Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)
1925-07-12 / 154. (897.) szám
Vasárnap, juÜus 12. Végleges rendel teremtenek a keresztényszodallsta pártban PIAOYAB ELEI (Vasárnapi levél) Irta: SchöpfHn Aladár Nem csodálnám, ha polémia keletkeznék Fleischmann Gyula dr. cikksorozata körül, amelyet Irodalom és politika címmel a Prágai Magyar Hírlapba irt. A téma olyan égetően fontos és aktuális, a magyarság és különösen az elszakított területek vezető szerepről kisebbségi helyzetbe került magyarsága kulturális femmara- dásának annyi létérdeke fűződik hozzá, hogy bizonyára mindenki gondolkozott már rajta, akinek a nemzeti kultúra ügye komoly lelki ügy. Engedjék meg, hogy én is, bár csa*k vendég vagyok e hasábokon, de olyan vendég, aki teljesen szolidárisnak érzi magát a gazdáival, elmondjam, minden polemikus él nélkül, a magam gondolatait erről a kérdésről. Elvileg perhorreszkálom a politikának minden beavatkozását az irodalom területébe. Az irodalom — általában a művészet — autonóm terület, amelyen a politikus csak árthat, mert a politikus a dolog természeténél fogva minden, életjeíenséket a maga pártszempontoktól színezett tendenciái felé igyekszik hajtani és ellenállhatatlan hajlandósága van arra, hogy minden tekintet nélkül elutasítson mindent, még nagy esztétikai értékeket is, ha azok ellentétesek ezekkel az ő tendenciáival. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az irodalom elszakítson minden kapcsolatot a politikával. Semmivel sem szabad elszakítania a kapcsolatot, ami az élethez tartozik. Az irodalom az életnek tükrözője és kritikája egyszerre, be kell foglalnia az egész életet. A politikával való kapcsolatnak azonban nem kell valamiféle tendenciában nyilvánulni, nem is kívülről rádiktált követelményképpen, — nyilvánul az úgyis magától, mert hiszen minden irodalom és minden iró valami világfelfogást fejez ki s nem légüres térben mozog, hanem a társadalom életéből sarjadzik ki és abból meriti táplálékát. Minden olyan Írói törekvés és akarás, mely ennek a talajból kinőttségiiek híjával van, merői dilettantizmus. A politikai pártharcok, viták és vetélkedések nem érdeklik, de érdeklik a nemzeti életkérdések és főleg érdekli a maga népének mindenkori érzésvilága. Tulajdonképpen az a törekvése, hogy kifejezze népének vagy népe egy széles rétegének az érzésvilágát. Az iró az a hangszer, amelyen a nép lelke megszólal. Eiz az általános tétel most már a konkrét esetre alkalmazva úgy szól, hogy amennyiben a szlovenszkói magyar irodalom — mint Fleisoh- mann Gyula dr. megállapítja — nem fejezi ki a szlovenszkói magyarság érzésvilágát, ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a szlovenszkói magyar irodalom nem áll még a fejlettség elég magas fokán, még többé-kevésbé a dilettantizmus gyermekcipőiben jár. Ez elvégre nem csoda, hiszen tulajdonképpen még ki sem alakult, ideje sem volt kialakulni, hiszen még csak pár éve, hogy ilyen értelemben egyáltalán szó lehet róla s mivelői túlnyomó részt még a háború előtti magyarság gondolatkörében nevelkedtek. Azt azonban én is csudálom, hofey annak a nagy helyzetváltozásnak, amely a szlovenszkói magyarság életében végbement s amelyet az ott élő magyar irók is átéltek és átszenvedtek, olyan kevés nyoma van ezeknek Írásain. Hiszen ez a változás nemcsak politikai volt, hanem szociális, sőt pszichológiai is, számtalan olyan gazdasági, társadalmi, családi és egyéb magánéleti komplikációt vetett fel, amelyek egyenesen kínálkoznak az iró tolla alá. Hogy csak hirtelené- ben mondjak néhány példát: hány embernek kellett életpályát, sorsot és ezzel beidegzést változtatni, hány ember mozdult ki a maga megszokott társadalmi rétegéből, hány családi kapocs lazult meg vagy fűződött szorosabbra, hány szerelmespár szakadt el vagy került váratlanul együvé ezeknek a történelmi időknek a forgatagában? Hogy megváltozott a városok és falvak élete, bennük az egyes embereké! Hogy megmutatta magát az emberek erkölcse és erkölcstelensége, gyöngesége és ereje, hite és cinizmusa! Hány uj típus alakult ki és hány tradicionális tipus elhalványodott! S abból a gazdag anyagból, amelyet az idő elébe terített az Íróknak, milyen keveset ragadtak meg! És milyen kevéssé látszik meg rajtuk az élet megváltozott tempója és stílusa! Ez a szemrehányás nemcsak a szlovenszkói irodalmat illeti, hanem általában a magyar irodalom jó részét: nem tart elég szoros kapcsolatot az élettel, nincs benne az életnek az az atmoszférája, amelyre egy eleven, vérbő irodalomnak szüksége van. Néhány legjobb írónkat kivéve, a többiek úgy dolgoznak, mintha semmi sem változott volna 1914 augusztus óta s nem veszik észre, mekkorát változott a világ. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy Írjanak az irók aktualitást vagy tendenciát, csak azt sajnálom, hogy nem reflektálják a mai idők ternperaturá- iát, szinét és hangulattartalmát. Mi például itt Magyarországon bizony kiváncsiak volnánk a szlovenszkói magyarság lelkiállapotára, de Inában próbálunk valamit megtudni róla Íróinak müveiből. Milyen érdekes volna például egy jól megirt regény, amely minden politizáló tendencia nélkül, tisztán emberi dokumentumaiban ábOrszágos pártvezetőségi ülés Iglón — A IglÓ, juli'US 11. Az országos keresztényszooialista párt országos pártvezetősége illést tartott Iglón. amelyen 101 tag részben személyesen, részben képviseletiben jelent meg. A gyűlést Palikovich Vifctoir nemzetgyűlési képviselő nyitotta meg, aki mindenekelőtt Fischer-Cölbrie Ágost kassai püspököt paren- tá'lta el. Javaslatára a pártvezetőség az elhunyt püspök emlékét jegyzőkönyvben örökítette meg. Utána a távollevő Körmendy- Ékes Lajos nemzetgyűlési képviselőiről emlékezett meg, kiemelvén a keresztényszocialista párt érdekében kifejtett nagy és eredményes munkáját. Gregorovits Lipót indítványára Körmendy-Ékes Lajos dr.-t táviratilag üdvözölték. Az elnöki bevezető után Jabloniczky János dr. nemzetgyűlési képviselő szólalt föl. aki az öttagú pártelnökség munkájáról számolt be. Jabloniczky képviselő beszéde után hosszabb vita indult meg, melynek befejeztével a pártvezetőség a következő két határozatot hozta: I. Az elnöki bizottság hivatkozással július 4-én meghozott egyhangú határozatára, melyen megállapította, hogy Jarabek Rezső és Varjú József azzal, hogy a Concordiát még mindig nem adták át, Szappanos Lajos és Kaiser Gyula pedig azáltal, hogy a Népakarat átadását megtagadták, súlyosan vétettek a páríbüség és pártfegyelem ellen, az országos pártelnökség július hó 4-én tartott ülésén hozott egyhangú határozatára való hivatkozással, azt az előterjesztést -teszi, hogy mondja ki a pártvezetőség, hogy habár Jarabek, Varjú, Szappanos és Kaiser párttagoknak eddigi viselkedésével, amellyel az országos páirtvezetőségnek május 16-án hozott határozatait, az' alkotmányosan megválasztott elnöki bizottság rendelkezéseit szabotálják, a pár (fegyelem és párthüség megszegésének esetét kimeríti — mégis keresztényszocialista gondolkozástól vezéreltetve még egyszer elrendeli, hogy a nevezettek 14 nap alatt adják át a Concordiát és a Népakaratot az öttagú elnökségnek. Amennyiben ez meg nem történnék, abban az esetben az országos pártvezetöség ebben oly renitenciát s a párttal szemben való oly támadást látna, hogy kénytelen lenne a nevezett párthivekkel szemben a végső kényszerítő eszközzel, a kizárás jogával élni. II- Az országos pártvezetőség a hírlapokból sajnálattal értesült arról, hogy kér. szoc. párt néhány tagja Párkányban oly módon nyilatkozott meg pártügyekről, amely módot a pártvezetőség alkotmányosnak nem ismerhet el s azt a mai napon, mint a szervezeti szabályokkal össze nem egyeztethetőt ezen az utón a legélesebben elítéli, annál is inkább, mert ha a párkánynánaii határozatokat legálisnak ismerné el, minden az eddig mással nem helyettesíthető többségi elven alapuló egyesülés lényegéből kíforgatott- nak jelentkeznék. Mégis, minthogy a Párkányban megjelent párthiveink legnagyobb részéről feltételezve a jóhiszeműséget, a párt egységének megóv- hatása érdekében nem tiltja el a május hó 16-án megválasztott elnöki bizottságot attól, hogy amennyiben ettől a párt egységének megmentébe a fennálló pártalkotmány fentar- tása mellett elérhetőnek mutatkozik, lépjen érintkezésbe a Párkányban összegyűlt párt- hiveinkkel, ha eziránt hozzá felkérés érkeznék. rázolná egy szlovenszkói város életének megváltozását s e változásnak a hatását az egyes emberek életére! Eszembe jut egy francia regény, melyet nemrég olvastam. Magyarul is megjelent, Louis Hémon irta, „Marié Chapdelaine“ a címe. A Kanadába származott francia telepes parasztok életét irja le, minden lármás tendencia nélküli, halk hangon, de benne van ezeknek a francia parasztoknak a szívós, elszánt küzdelme az angol környezettel, ősi francia nyelvüknek, szokásaiknak, tradícióiknak megtartásáért. A francia iró meglátta és átérezte faja egy messzire vetődött, számra, súlyra jelentéktelen töredékének sorsát. Egy milliónál több olvasója lett könyvének. Magam is hitet merítettem belőle a marenitensek ellen — Előkészítik a választásokat A tárgysorozat ‘következő pontja az országos főtitkárság jelentése volt, melyet Böhm Rudolf főtitkár terjesztett -elő. Beszélt a pártiroda átvételéről, az ujjászervezési munka sikeres előrehaladásáról. Óriásiak a központ munkájával szemben tornyosuló nehézségek, meg van azonban minden remény ahhoz, hogy a rendet és a békés gazdasági fejlődést nyugaton is biztosítsuk- Csak elenyésző kisebbség az, amely a központi munkáját elgáncsolni igyekszik. A főtitkári jelentést egyhangúlag és megnyugvással vette tudomásul a pártvezetőség. Ezután a párt szervezeti szabályai módosításának tárgyalását a pártvezetőség elhalasztja, miután az utolsó napokban újabb módosító javaslatok érkeztek be. Ezeket a pártvezetőség átadja egy 8 tagú bizottságnak azzal, hogy azokat letárgyalva a legközelebbi pártvezetőségi ülésre hozzon a bizottság egységes javaslatot. A szeptember 8-iki Kassán megtartandó országos kongresszus előkészítéséről Fleischmann Gyula dr. kassai főtitkár referál. A pártvezetöség egy előkészítő bizottságot választott, amelynek tagjai az öttagú elnökség, a párt ügyvezető elnökei és főtitkárai, akik kiegészítik magukat a földművesek, munkások és iparosok képviselőivel. Elhatározta a pártvezetőség, hogy fölhívja a gazdasági szervezeteket is, hogy a kongresszus napján Kassán szintén tartsanak kongresz- szust. Felhívja egyben a pártvezetöség az előkészítő bizottságot, hogy az előkészítő munkához azonnal fogjon hozzá. Majd Böhm Rudolf központi főtitkár a gazdasági szervek egységes kiépítésére és tovább fejlesztésére terjeszt elő javaslatot. A pártvezetőség rövid vita után a javaslatot elfogadja. A vita csak azt tanúsítja, hogy valamennyi pártvezetőségi tag megegyezik abban, hogy kelet és nyugat gazdasági szerveinek különálló élete egészségtelen állapot s hogy szükség van az egységre. A kér. szoc. szakszervezetek kiépítésére vonatkozólag javasolják, hogy miután a zwittai munkásszövetséghez való lecsatlakozással megvan a lehetősége annak, hogy a szakszervezeti mozgalom egységes alapon megindittassék, a kerületi főtitkárságok, párt- vezetőségek . s helyi szervezetek lássanak hozzá a szakszervezetek sikeres kiépítéséhez. Fleischmann Géza dr. főtitkár a választások előkészítésére vonatkozólag terjeszt elő javaslatot. A pártvezetőség az elnökséget és a főtitkárságot bizza meg, hogy a legközelebbi ülésre teljesen kidolgozott részletes javaslatot tegyen. Elhatározta a pártvezetöség továbbá, hogy felhívja az összes pártszervezeteket, hogy tekintettel a közeledő választásokra, minden egyes helyi szervezet választási alapot létesítsen. E választási alapból fedezik majd a választási költségeket. A pártnaptár kiadására vonatkozó javaslat kidolgozásával a pártvezetőség a központi titkárságot bízza meg. Hosszabb vía indul meg a sajíókérdésröl. Szóba került a Prágai Magyar Hírlap támogatása. E kérdésben oly értelmű állást foglal e! a pártvezetöség, hogy a lapot mindenben támogatja, azonban annak vezetésében és szellemi irányításában megfelelő részt követel. A Prágai Magyar Hírlap az ellenzéki pártok közös sajtó- argarmma. A pártvezetőségi ülés a késő délutáni órákig húzódott el. gyarság törzsétől elszakadt ágainak fenmara- dására. * Ha jól értettem meg Fleischmann Gyula dr. fejtegetését, ő olyan irodalmat szeretne, amely a nép legszélesebb rétegeinek az irodalma lenne. Ez szép kívánság, de a tapasztalat azt mutatja, hogy megvalósíthatatlan. Az irodalom mindig és mindenütt a müveitek gyönyörűségé. Alihoz, hogy valaki az irodalmat élvezze, bizonyos színvonalú kultúra kell. Az ezen színvonal alattiak legfeljebb az irodalom selejtje, a rémregény, bűnügyi regény és efféle szemétirodalom számára megközelíthetők. Minden tapasztalat ezt bizonyltja. Az úgynevezett népies irodalmat is a müveitek olvassák. Petőfit példáiul, aki — mint Arany Jánoshoz irt első leveléből kiviláglik — abban az illúzióban élt, hogy költészetével meg tudja közelíteni a népet, csak a müveitek élvezik. A Toldit próbálták annak idején ponyva alá való füzetekben terjeszteni a nép között, de sikertelenül, a nép tovább is Tatár Péter könyvhistóriáit vásárolta. Mécs László is, akit Fleisoh- mann Gyula dr. aposztrofál, hiában ima akármilyen egyszerű, népies verseket, a néphez nem tudna férkőzni, mert a nép megmarad a maga dalainál és meséinél. Van egy irodalom-pszichológiai törvény, amely épp olyan érvényes, mint a gazdasági törvények s ez úgy szól, hogy: minden műveltségi réteg csak a maga köréből kitermelt irodalomra fogékony. Egészséges mag azonban van Fleischmann Gyula dr. fejtegetésében. A népet csakugyan el kell látni olvasnivalóval. Nem éppen szépirodalommal, hanem olyan olvasmánnyal, amelyre fogékony: ismeretterjesztő dolgokkal. Ez különösen fontos ott, ahol az iskola körül bajok vannak. Ennek nézetem szerint legjobb módja volna egy a nép érdeklődési körét, Ízlését, kívánalmait pontosan ismerő, okos ember által szerkesztett népies hetilap, amely csak módjával közölne nagyon gondosan megválogatott szépirodalmat, de annál több és változatosabb ismeretterjesztő közleményt, nagyon egyszerű, világos, semmi- esetre sem népieskedő hangon irva. Különös súlyt kellene benne fektetni a meglepő, csodálatos vagy furcsa természeti és technikai jelenségekre, valamint a mezőgazdasági és ipari ismeretekre. Hogy szemléltessem a gondolatomat, ideirom, milyennek képzelem ennek a lapnak iegy most, Í925 júliusában megjelenendő számát: Cikk, képekkel, Amundsen repülőexpedició- járól, a sarkvidék csodáinak és Amundsen repülőgépének leírásával (képekkel). — Cikk a rifí- kabilok népéről, országáról és harcairól (képek- íkel). — Cikk a különböző népek érdekes vagy furcsa aratási szokásairól. — Valamely elsőrendű magyar iró a célra alkalmas rövid elbeszélése. — Érdekes mezőgazdasági és kézműipari ismeretek, idevágó uj találmányok leírása rövid cikkekben, lehetőleg ábrákkal (például amerikai gabonatermelés, argentínai állattenyésztés, valami furcsaság a primitív népek gazdálkodásáról stb.) — Egy ügyes grafikon például az idei nyár időjárásáról. — Egy kalandos utazás vagy más /kalandos dolog elbeszélése. — A fényképezés feltalálása. — Egy kis humor: tréfák, adomák, képekkel, de nem karikatúrákkal. — Szerkesztői üzenetek, amelyek az olvasónak mindenféle ügyes-bajos dolgában felvilágosítást adnának. Meg vagyok győződve, hogy ügyesen szerkesztve, ügyesen terjesztve, ilyen újság, m'ég Szlovenszkóban is, üzletnek se volna rossz. Nálunk, Magyarországon is elkéne. ♦ Ha módomban és jogomban volna bármit is kezdeményezni a szlovenszkói magyar kultúra .dolgában, akkor minden eszközzel propagálnám egy szlovenszkói magyar kulturtársaság alakítását, amely egyesítené egy fedél alatt a magyar kultúra összes hivatott termelőit és fogyasztóit. A termelők leghivatottabbjaiból állna egy nagy választmány, mintegy vezérkar, amely gondoskodna róla, hogy a többiek, a fogyasztók, mennél többet kapjanak a társaságtól. Olyasféle szervezetre. gondolok, mint a Magyar Természettudományi Társaság, csakhogy az a kultúra minden ágára kiterjedne. Minden városban, ahol megfelelő számú magyarok laknak, fiókot alapítana, felolvasásokat, hangversenyeket rendezne. Jól megválogatott könyveket adna ki, nem sokat, de jókat a szépirodalom és a tudomány mindenféle köréből, tagsági illetményül. Amint kicsit megerősödne, folyóiratot is adna ki, szintén mindenféle körből való népszerűén irt közleményekkel. Évenkint más-más városban vándorgyűlést tartana, amely a magyarság nagy kulturünnepe volna. Politika, vallási kérdések feszegetése alapszabályszerűen ki volna zárva. Csak az kellene hozzá, hogy a szlovenszkói magyarság reprezentatív, népszerű vezéremberei elindítsák és egy okos, agilis, lelkes ember — amilyen a Természettudományi Társaságnál Szily Kálmán volt, mostanában pedig Gorka Sándor dr. —, aki megszervezné és adminisztrálná a dolgot. Jó szervezés és vezetés mellett nem hiszem, hogy ne lehetne 2—3 ezer tagot megnyerni, mérsékelt évi díjjal. Ezzel pedig már virágzana ..a társaság. Olyan bástyája lenne a szlovenszkói magyarságnak, amely ellenállna minden ostromnak. Houdek Rudolf Vinohrady, Fochová 25 elsőrendű női és úri szabó terme mérték szerint I U.P. II művészi kivitelit bútorok I ® BKATSSL ava 11 ozsony) Stefanik-u. 8|a (Bondy ház) j| Prága s Brttnn iH 4
