Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)

1925-07-11 / 153. (896.) szám

ggorrffmt, jfufíits H. ^mcUlJfaGYAR/ÍIRMP cwMMinnM ■ 7rrwiinwnwnwM 1 -jct. ».Tua>Kw.u7. 3tiu$éí&, €sl íe. meredi... jfria - 'U'agSfpes Nem merem ideírni a hagyományos folytatást, azt, hogy: asszony. Komoly aggo­dalmaim vannak: hátha mégis inkább az a folytatás kívánkozik ide: férfi? A minap társaságban hosszú vitáikat folytattunk arról, hogy nagy általánosságban kinek nagyobb a hiúsága, a férfié, vagy az asszonyé. Mert az asszonyi hiúság elvégre mégis meglehetősen kis körben húzódik meg. Az asszony szép akar lenni. Szép és kívána­tos. De ezt se kizáróan a maga kedvéért. Sőt! A férfi ellenben mohó kapzsisággal min­dent akar. Gazdagságot, hírességet, pozíciót, méltóságot, kitüntetést, szépséget, okosságot, hatalmat, erőt és ráadásul még az asszonyo­kat is, mindet, aki csak szép és kívánatos. Az asszony a maga szépségével egyszerre csak egy férfit akar meghódítani, a férfi a maga kiválóságaival mindjárt az egész asz- szonyi nemet akarja meghódítani... Még az sem igaz, hogy a férfi a maga hiúságában nagyobb stilusu, mint a nő. Ép­penséggel nem. Tudok rá egy esetet s el­mondom azon frissében, ahogy hallottam. Amerikában kieszeltek valami nagysze­rű, újfajta fűzőt. Valami csudálatos jószág, valami gumiszerü anyagból. A testre veszik fel, nem a ruhára s mivel gumiból való, kar­csúvá és délceggé tesz, anélkül, hogy a könnyű, szabad mozgást akadályozná, vagy a test ruganyosságát korlátozná. Az emberen, aki ezt a fűzőt magára ve­szi, semrifi mesterségesen előidézett változás nem látható. Csak szokatlanul karcsú # lesz, fürge, mozgékony, ruganyos. — Tyülh, ezt nálunk is meg kellene ho­nosítani, — gondolta egy élelmes, okos pesti asszony. És se szó, se beszéd, csinált nagy titok­ban egy amerikai füzőszalónt. Hozatott gé­peket, anyagot, szerszámokat, kellékeket vagonszámra, hozatott hozzáértő munkáso­kat s hozatott egy amerikai dámát is, .aki a gyártást vezesse, ellenőrizze, dirigálja. Megérkezett missis Tompson s hozzáfo­gott a nagy munkához. Készültek a titokza­tos amerikai fűzők. S megindult a hirdetés és reklámozás. Fényszórók hirdették a nagy­szerű találmányt. A lapokban öles hirdeté­sek. Repülőgépekről cédulákat szórtak szét: MEGÉRKEZETT az amerikai gumifüző kahcsusAS, szépséo, íllenáumatlanság A TEST TÜNEMÉNYES RUGALMASSÁGA MfflH JSSZM? AMEUKAI FflZflT BÖKD... És missis Tompson ült a nagyszerű sza­lonban és várta a megrendelők tömegét. Várt és várt. Végre megjött az első. Férfi v,olt. Azután megjött a második. Férfi volt. Utóbb jött a harmadik. Férfi volt. Tizenhármán jöttek- férfiak egymásután amerikai fűzőt rendelni. Mind nagyszerű, hír­neves emberek. Képviselők, politikusok, dip­lomaták, szülészek, aranyifjak. A férfiak már régen gumifüzőkben jár­tak. amikor az első asszony jelentkezett. Ez is egy fűzős férfitől tanulta meg az uj divatot. Most már persze asszonyok is hordják az uj fűzőt. Sőt jóformán minden asszony hordja. S én azt hiszem, hogy a hiúságot a fér­fiak találták ki. Az asszonyok csak eltanul­ták és tökéletesítették. A férfiakért. De azért csak mondjuk tovább: Hiúság, a te neved — asszony ... Egy nevelőnő halálos ragasz­kodása az idegen gyermekhez A nagykőrösi dráma a törvényszék előtt Kecskemét, július 10. (Saját tudósitónktól.) Az egész magyar közvélemény foglalkozott kora tavasszal az­zal a romantikus és kétségkívül szokatlan históriával, melynek főszereplője Brezavsek Berta, a nagykőrösi gyógyszerész kisfiának nevelőnője volt. A gyógyszerésznek tavaly meghalt a felesége és a nevelőnő, aki már évek óta volt a háznál, maradt • a gyermek mellett anyahelyettesnek. A gyógyszerész az év elején elhatá­rozta, hogy újra megnősül. Ezt bejelentette a nevelőnőnek, aki azonban hallani sem akart arról, hogy a gyermek­től, akit rajongásig szeret, megváljon. A nevelőnőben az eljegyzés napja előtt szörnyű gondolat fogamzott meg. Elhatá­rozta, hogy a gyermekkel együtt megtnérgezi magát. A gondolatot tett követte. A nevelőnö reggel, mikor a gyógyszerész eltávozott ott­honról, belopódzott a gyógyszertárba, ott különböző mérgeket gyűjtött össze és este* miközben az apa eljegyzését ülte, önmagát és az ötéves gyermeket megmér- gezte. A késő este hazatérő gyógyszerész mindkettőt habzó szájjal és hörögve találta, de a gyors orvosi segély mindkettőt meg­mentette az életnek. Az ügyészség természetesen eljárást indított a nevelőnő ellen és emberölés kísér­lete elmén emelt vádat ellene. Az. érdekes bünpörnek főtárgy aliása holnap kezdődik meg a kecskeméti törvényszéken. 4444444444444444444 É4444AAA444A4A Férj és feleség a bitó fa árnyékában Lederer kegyelmi ügye a legfelsőbb katonai törvényszék előtt — Kötél helyett golyó általi halál? Budapest, julius 10. (Budapesti szerkesztőségünk telet onjelen- tése.) A véres tragédia utolsó felvonásához kö­zeledik. Kodelka halálos szerelmének ügyét a földi igazságszolgáltatás immár elintézte és a a elvetemedett házaspárt a legszigorúbb ítélettel sújtotta. Alig hangzott el az Ítélet Lédererné pőré­ben, a budapesti legfelsőbb katonai biróság már­is elővette Léderer Gusztáv kegyelmi ügyét. Tegnap délután tárgyalta a bíróság a kegyelmi kérvényt és bár a tárgyalás zárt és a határozat titkos volt, valószínű, hogy Léderer Gusztávot a legfelsőbb katonai tör­vényszék kegyelemre terjesztette föl a ka­binetirodához. Az esetleges kegyelem azonban nem vál­toztat a gyilkos főhadnagy sorsán, csupán any- nyilban állana, hogy Léderert a harctéren szerzett érdemeire való tekintettel nem kötéllel, hanem golyóval vé­geznék ki. Léderer Gusztáv most állandó orvosi fel­ügyelet alatt áll. Az orvosok meg akarják álla­pítani, vájjon szinleli-e Léderer a vallási tébolyt, mint ahogyan ezt vizsgálati fogsága első idején Demján Árpád fogolytársának a cella kályhacsö- résén át előre megmondotta, vagy csakugyan megháborodott az elméje. A felesége felett elhangzott halálos ítéletről még nem tud a bibliát görcsösen szorongató gyilkos főhadnagy. Ma vagy holnap fogja ezt vele védője, Kugel János dr. közölni. Léderer Gusztáv élete tehát most az orvo­sok kezében van, akik, ha megállapítják, hogy tényleg csak szimulál, a halálos Ítéletet még e hónapban, a kabinetiroda döntése után 24 órával, végrehajtják rajta. „Mind a nyolcat én öltem meg!“ A tömeggyilkos Angerstein bátyjának íanuv állomása — A gyilkos rajongva szerette fele­ségét — A végzetes szeretet — Az első önvallomás: vérmámor a gyilkosság után Limburg, julius 10. A csütörtöki tárgyalás az eddigi tárgya­lások közül a legérdekesebb volt. A gyilkos bátyját, Max Angersteint, Essenben katasz­teri főtitkárt hallgatta ki .a bíróság. Max An- gerstein müveit ember benyomását teszi és minden szava az igazság erejével hat. A gyilkosság irtózatosan megviselte idegzetét, Mégis, amikor az elnök figyelmezteti, hogy jogában áll a tanúvallomást megtagadni, le­mond erről a jogáról és csaik azt köti ki, hogy kellemetlen kérdésekre ne kelljen fe­lelnie. A tanú elmondja, hogy családi viszonyaik rendkívül különösek voltak. Nagyanyjuk 75 éves korában megőrült és az őrültek házában halt meg. Nagyapjuk egész életében különc volt s tőle például azt követelte, hogy az ő ágyában aludjék.' Egy reggel arra ébredt, hogy nagyapja holtan fekszik mellette. An­gerstein Max, mint a német pénzügyi hivatal tisztviselője, 1907—1920-ig Kínában műkö­dött s egész idő alatt nem látta testvérét, aki időközben megnősült. Amikor 1920-ban nagy viszontagságok után visszaérkezett a fogság­ból Németországba, testvére és sógornője várták a határállomáson. A példás családi élet — A sógornőm — mondja a tanú — en­nél az első találkozásnál igen sokat sírt s rendkivül gyenge nő benyomását keltette. Később még inkább legyöngült s Max Anger­stein 1924-ben levelet kapott tőle, amelyben kéri, hogy látogassa meg őket, mert szeretne vele beszélni. Az asszony, amikor Angerstein megérkezett, valóságos csontváz volt. Teljesen lesoványodva fe­küdt az ágyban élet-halál között. Bátyja és sógornője kérve-kérték, hogy szabadságát náluk töltse és mindketten azt a benyomást keltették, mintha rettegnének valamitől, valami bor­zasztótól, aminek föltétlenii! be kell követ­keznie. A tanú elmondja, hogy nagyon kelleme­sen töltötte a haigeri villában szabadságát, a család rendkivül figyelmes és kedves volt hozzá. A családtagok a legnagyobb szeretet­tel vették körül egymást és testvére való­sággal meg volt rendülve, hogy feleségén, akit végtelenül szeretett,, nem tudnak többé segíteni. A testvérek a szabadság ideje alatt szép kirándulásokat tetteik és a kirándulások­ról a gyilkos naponta háromszor telefonon fclhivta feleségét, hogy megtudakolja hogy- létét. Amikor a kirándulásról visszatértek, a házastársak úgy üdvözölték egymást, mintha hosszas távoliét után látták volna viszont egymást. — Sohasem láttam — ‘mondja a tanú — ilyen harmónikus családi boldogságot és azt, hogy egy férj hosszabb házasság után ennyi rajongó szeretettel veszi körül fele­ségét. „Segítség, gyilkos! Gyere azonnal!“ Ez a boldogság valódi volt és nem tet­tetett. Max Angerstein szabadsága leteltével testvére leikére kötötte, hogy az asszonyt küldje Essen-be és vizsgáltassa meg egy spe­cialistával. A megbeszélés értelmében a tanú szeptember 27-én megvárta az asszonyt a pályaudvaron, azonban az asszony nem ér­kezett meg. Többször irt levelet nekik, de választ nem kapott. December 1-én sürgöny érkezett ezzel a tartalommal: „Segítség, gyil­kos! Gyere azonnal!” Az este már nem in­dult vonat, úgy, hogy csak másnap utazha­tott és az újságokból tudta meg, hogy rablók támadást intéztek Haiger ellen. Késő este érkezett meg Haigerbe, ahol a ház lángokban állott. Akkor már kivitték a hullákat és mi­vel a villanyvilágítás nem működött, petró­leumlámpa fénye mellett vette szemügyre a házat. Akkor mindenki azt hitte, hogy a csa­lád rablók áldozata lett. Az első vallomás — Másnap — mondja a tárni — öcsém betegágyához vezettek. Megismert. Amikor azt kérdeztem tőle, hogy nincs-e mondani­valója, nem felelt. Arca halálsápadt volt, sze­mei kifordultak. Szája habzott. Egy darabig rettenetes küzdelmet vívott önmagával és amikor a kérdést megismételtem, hirtelen föl- orditott: — Igen, én voltam, én tettem, ne nyúlj hozzám, én vagyok a gyilkos, mind a nyol­cat én öltem meg! — Azután tombolni kezdett, majd vissza- hanyatlott az ágyra. A tanú mindezt zokogva mondja el és hozzáfűzi, hogy tudomása szerint a gyilkos attól félt, hogy az asszonynak tifusza van és hogy megváltsa szenvedéseitől, hosszú tőrrel jobb oldalába szúrt. Amikor látta, hogy még él, addig szúrt belé, amíg meghalt. — Azután borzalmas dühroham vett rajtam erőt. Mikor az, ami legkedvesebb volt előttem a világon, vérben fetrengett előttem, tudtam, hogy mindent meg kell gyilkolnom! Ezután a vallomás után az elnök azt kér­dezi a tanútól, hogy van-e még valami mon­danivalója. A tanú nemmel válaszol, de a gyilkos fölemelkedik a pádról és ezt mondja: — Feleségein betegsége egy villamos­szerencsétlenség következménye volt. Ez után a nem várt, különös kijelentés után nyugodtan visszaül a padra. Hosszabb szünet után azokat a tanukat hallgatják ki, akik Angerstein csalásairól tudnak fölvilágo- sitást adni. Népei haűirepttlögépguar telesül ToröKors/díban Berlin, julius 10. Djewiad Abbas török légi marsall vezérkarának kíséretében Ber­linbe érkezett, ahol a lapok szerint a Rohr- b'ach fénnrepülögépvállalattial tárgyal- Török­ország ugyanis repülőgépgyárat akar létesí­teni s ebből a célból utazza végig Európát a légi marsall, akinek választása végre Német­országra esett s német cégekkel, rneg német repülőgép-típusokkal teremti meg az uj vál­lalkozást. Szellemidézés a biróság színe előtt Egy megsértett médium pőrének tárgyalásán hatvan néniét tudós jelenik meg — Az okkul­tizmus, mint poranyag — A P. M. H. berlini tudósítójától — Berlin, julius 10. A leghíresebb német médium, Rudloff- Bollhardt asszony beperelte Moll Albert dok­tort, az okkult tudományok ősz kegyelmes­urát, mert a tudós azt állította, hogy csalt, amikor szellemidézés közben egy zárt vas- gyürü, anélkül hogy kinyílt volna, lecsúszott a médium kezéről és a három szellemidéző társ kezeit összeláncolta. Moll professzor, aki negyven esztendő óta szenvedélyesen foglalkozik a spiritizmussal, a biróság előtt újra csalásnak minősitette a médium csoda­tettét. A pör nem volna érdekes, ha nem me­rült volna föl a következő ellentmondás: Ha a professzort a sértésért jogerősen elitélik, ez annyit jelentene, hogy állítását nem tudta bebizonyítani és ezt a tényt az okkultisták a legmesszebbmenő propaganda céljaira hasz­nálnák fel. Fölmentő Ítélet pedig csaj^s az esetben hozható, ha a biróság előtt bebizo­nyítja, hogy a szellemidézés csalás. Ezért válik a pör érdekessé és egyedülállóvá a maga nemében. Az első tárgyaláson a szakértők sorában Németország legnagyobb nevei vonultak föl. Megjelentek Plauck, Dessolr és Strassmann tanárok, az okkultizmus bajnokai. Moll professzor és a bírósági elnök kö­zött azonnal élénk filozófiai vita indult meg, amelyben a két ügyvéd is részt vett. Tamovszki ügyvéd: A vádlott ur köte­les állításainak valódiságát bizonyítani! Az ellenügyvéd: Hogyan akarja, hogy bizonyítson? Az elnök: Professzor ur, hogyan véleke­dik általában a spiritizmusról? Moll professzor: Eddig még egyetlen esetben sem tudtam bizonyítékot szerezni arra nézve, hogy a spiritizmus nem csalás. Pedig negyven év óta foglalkozom vele. Ezután a társalgás után a professzor ügyvédje a hatvan leghíresebb német tudós beidézé- sét kéri, de a professzor visszautasítja a bizonyítás eme formáját: „A felét azért, mert nem ismerem őket, másik felét azért, mert ismerem.” A következő tárgyaláson a sértett mé­diummal folytatott szellemidézés jegyző­könyvét vették bonckés alá, de ez sem ve­zetett eredményre. Először történt, hogy a biróság a pör anyagával szemben tanácsta­lanul állt és a tárgyalást be kellett rekesz- teni. Valószínű, hogy mégis meg fogják tar­tani a biróság előtti szellemidézésí hatvan né­met tudós jelenlétében, mert ez az egyetlen módja annak, hogy a port Ítélettel fejezzék be. Fr. E. 5 "ca“¥lll,r fiti 11c ő n “Y,l¥ I 6iw«eig, és diszim«iáriiliáx, képleerelezés és épttlelüvej^eiés, mm porceflátit gofárnalc, képviselete és főíeraftaia eilész tfelorens«ftó és PotiS<arparislca SEuss részére mm eieos >cáivél«ázfl és étfrfcsrmfi berendezések K5EY ASE Fo-uütcd 59 sssjjsss Imidce — Vtitisistii == fő^iAiíra 59 ||

Next

/
Oldalképek
Tartalom