Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)
1925-07-10 / 152. (895.) szám
Prága is láma konfliktusában niinka a hulíurharc klrobbanásái iftifa Komáromban öten belefultak a Vágdunába Fürdözök katasztrófája — Egy kereskedősegéd, egy tisztviselő, két katona és egy gyerek veszett bele a habokba — A szlovák néppárt természetesen teljes súlyával a pápai nuncius mellé áll annál is inkább, mert hiszen a szlovák katolikusok ügyében tört ki a válság Prága és Róma között. A mi püspökeinket akarta negligálni Prága, a mi egyházi birtokainkat akarják elrabolni, a mi iskoláinkat akarják dobraverni és a mi hitünket akarják elvenni a csehek- A Szentszék a mi védelmünkre kelt és mi csak örökké hálásak lehetünk ezért. — Arra a kérdésre, hogy végleges-e a szakítás a Szentszék és a cseh kormány között, egyelőre nemiméi kell felelnem- A szakítás csak ideiglenes- Addig azonban a nuncius nem fog visszatérni, amig a csehek nem adnak teljes szatisfakciót a megsértett egyháznak. — Mi nem fogunk addig nyugodni, amig ez meg nem történik. A választ pedig meg fogjuk adni a választásokon. — A kormány vallásellenes politikája moist csúnyán megbosszulta magát és a kultúrharc teljes erejével fog kirobbanni. Ha ennek olyan súlyos következményei lehetnek, amilyenre a Hradzsiniban sem számitot- bk, úgy ennek nem mi leszünk az okai. A esetiek magukra vessenek érte, hogy eszte- lenségükkel ezt kiprovokálták. A Daily Mail, ez az előkelő angol lap feltárta azt a négy pontot, amely akadályozza a cseh köztársaság konszolidációját és ami kifogás alá es- • hetik. Ez a négy kérdés az állam pénzügyi helyzete, a vallási kérdés, a szlovák kérdés és a nemzetiségi kérdés. — Ne felejtse el a kormány, hogy az egyházzal való harcban ő húzza a rövideb- bet, ne feledje, hogy az egyháznak kétezer éves múltja van és még mindig sziklaszi- lárd, mig a cseh köztársaság még csak nem is hétéves és parlamentje máris munkaképtelen és kínok között vergődik. Az egyházat nem tudta megdönteni Bismarck, az egynáz- nak nem ártott Luther, sőt megtisztította a nem odavaló elemektől, ne higyjék tehát Be- nes és a többi urak, hogy ők meg fogják dönthetni az acélerdőt. Irodalompártolás Irta: Sziklay Ferenc Kassa, július 9. A XVI. század a magyar történelem hőskora. Az a szellemi és erkölcsi erő, — a hadierényeket nem is említve, — mely az árpád- házi nagy királyok, Anjouk, Mátyás király alatt elvetődtek a magyarság lelkében, a hódoltság idején zsendülte'k virággá, gyümölccsé. Csodás világ az, egy elsülyedt Atlantisz, melyre a rosszindulatú osztrák szellem borította csak a feledés tengerét. Az özönvíz előbb csak a létfeltételeit fojtotta meg ennek a virágzó, sokszínű életnek, azután betömette az agyonhallgatás iszapjával s a titkos levéltárak zár alatt tartott porrétegével az emlékeit is. Csak ha leseperjük az iszapot, leporoljuk az évszázados porréteget, csak akkor érthetjük meg, hogy a török viláighóditás megállásának nem a belső bomlás az oka, ez maga is okozat, eredménye a magyar erőnek, a magyar szellemi életnek, mely önmaga számára tápláló forrás, mindennapi kenyér volt, az idegen török szellemnek hódító s bomlasztó destrukciója. Igen, Savojai Eugén nagy vállalkozása megtört volna a pogány sziklaszilárd őserőn, ha azt meg nem porhanyitotía volna előbb a magyar szellem harmatvize, mint a sziklát a beléje fagyott erőviz. Aztán erőt vett a nemzeten az évr vv dós, rendszeres sorvasztó munka. Thököly, Rákóczy' fölkelései csak utolsó fellobbaná;sai a hamuba futó tűznek s jött utána a teljes pangás, a magyar szellem felhőbe bomlása, jött a kigyósziszegésü asszónykirály, hogy a magyar vér utolsó cseppjeiit is elszívja csábító-édesen suttogó szájával. A lét határán állt a nemzet, szégyen és veszedelem volt a magyar szó, idegenné vedlett az uralkodó osztály, a telepítésekkel elkeverődött a jobbágyság, csak a köznemesi középosztály volt még ment a rontástól. A „vitám et sangvinem" ígéretét igy kamatoztatta a „cifraasszony". Mikor mindent elintézett, ugarrá tarolta a magyar lélek televényét, az utolsó virágokat is át akarta itatni feketesárgára, a köznemességet a magyar testőrség felállításával akarta elbübájolni. S itt csorbult ki az irtó sarlója, a bécsi udvarba került magyar ifjak nem szívták magukba a német áfiumot, a német szellem nem megrontotta őket, de a magyar szellem elmaradottságának tudatára ébresztette. Az elnemzetietlenités elleni küzdelem fegyveréül nem a lázadozást, nem a fegyvert választották, de szellemi befolyás ellen a szellem fegyvereit, a célzatos tu-datianságterjesztés ellen a felvilágosítást, a politika csel- szövényei ellen a legtisztább antipolitikumot — az irodalmat. Nem lehet letagadni, hogy a magyar nemzetet legválságosabb idejében a magyar irodalom mentette meg ezelőtt másfélszáz esztendővel. Az irodalom volt a kezdet, az irodalom az első fénysugár, mely áttört a nemzettemető egyiptomi sötétjén, az irodalom volt kútfeje a politikai megmozdulásnak, mely aztán folyammá áradva elseperíe a német abszolutizmust, csatlósaival, az idegen szellemű arisztokráciával együtt s munkára szabadította a nemzet őserejét, a köznemest és a népet. * Hogy miért mondtam el ezt a közismert történeti tényt? Mintha ma ugyanolyan volna a helyzetünk itt a republikában, mint százötven év előtt a Gesammtmouarchie életfogytiglani fegyházára ítélt Nagymagyarországon. Kifelé a jog és igazság elvét hangoztatják, de befelé az az alig leplezhető titkos szándék, hogy kiirtsanak. Az eszközök is ugyanazok: Következetes iskolapolitika, csak akkor „ra- tio educationis"-nak hívták, ma „kisiskola- törvényinek. Az iskolák megszüntetésével s a társadalom körébe elhintett métellyel, hogy a magyar iskolai bizonyítványok nem Prága, julius 9. Tekintettel arra, hogy a csehszlovák kormány és a Vatikán 'között kitört éles konfliktus főokai a sztóvenszkói vallási kérdésekben keresendők, természetes, hogy a szilo- vák néppárt állásfoglalása elé fokozott kíváncsisággal tekint az egész köztársaság közvéleménye. Éppen ezért bizonyára a szenzáció erejével fog hatni az a nyilatkozat, amelyet Hiinka András, a szlovák néppárt elnöke tett ma déliben a parlament folyosóján a Prágai Magyar Hírlap munkatársának és amelyben leszögezte, hogy Szlovensz'kó legerősebb pártja milyen álláspontot foglal el ebben az . európai éTdelkességü kérdésben- Hiinka András a következők közlésére hatalmazott fel ben műnket: — Nem leket csodálkozni azon, hogy ez megtörtént, mert hiszen természetes dolog, hogy a Szentszék nem tűrhette el azokat a provoikálúsokat, aminek a csehek részéről állandóan ki volt téve- Amióta a köztársaság fennáll, a hatóságok egyebet sem tesznek, minthogy állandóan sértegetik az ország tizenegy millió katolikusát. Emlékezünk arra, hogy Bechyne volt iskola- és vallásügyi miniszter azt mondotta, hogy inkább pusztuljon el a köztársaság, semmint katoiiKus iskolák legyenek. Rómát elítéljük, mondotta a cseh kormány reprezentánsa — és ahogy elbukott Béos, úgy el fog bukni Róma is. — A cseh köztársaság katolikusai száz és százezer hivő jelenlétében sokszor tartottak gyűlést és sohasem feledkeztek meg arról, hogy a köztársaság elnökét üdvözöljék; A köztársaság elnöke azonban sohasem tartott bennünket méltónak arra, hogy feleljen nekünk. A feleletet most megkaptuk a Hnsz- ünn épségben. — Én nem bánom, ha Masaryk, mint magánember, Svehila mint magánember és Benes, mint magánember elmennek a Husz- iinnepekre, de az ellen elkeseredetten tiltakozik a szlovák néppárt, hogy a prágai várra a vörös ke- hellyel díszített fehér lobogót húzzák fel és a köztársaság hivatalos ünnepet üljön. Komárom, julius 9. (Saját tudósítónk tói.) Komáromra gyászosan kezdődött ez a hét, melynek két első napján nem kevesebb, mint öt ember lett a megáradt Vágduna áldozata. Minden esztendőben megköveteli a Vágduna áldozatait, de az idén sokkal többet követelt, mint más években. A fürdőközönség nem tartja veszedelmeseknek a megáradtán, piszkos, sárga hullámokkal rohanó Vágduna vizét és íme: életükkel fizették meg ezt a vakmerőek és virtuskodók. A Vág nem enged magával tréfát űzni. K a d 1 e c s i k Ferenc 20 éves kereskedősegéd, aki a Meinl-féle kávésboltiban volt alkalmazva, a Vág és a Duna összefolyásánál fürdőit és merészen beúszott oda, ahol a két víz összeérése hatalmas forgókat válj magának. A különben jó úszó nem tudott ezekkel megküzdeni és a parton állók szeme- láttára fulladt bele a vizbe. Csónak nem volt a közelben. biztosítják a megélhetést, terjesztik a tudatlanságot. Presszióval és Ígéretekkel igyekeznek a mai „arisztokrata" osztályt, a közhivatalnokot és üzletembert idegenné tenni a magyarság számára a telepítésekkel elkeverni az egy tömegben élő magyar népet. Idestova ma is, ha nem is szégyen még a maKét katona, aki ehhez a helyhez közel fürdőit, a megáradt vizet nem ismerve, szintén elmerült a rohanó habokban. Geleszka János 12 éves elemi iskolai tanuló a Vágdunába itatásra beterelt tehéncsordából egy tehénnek a hátára ült pajkos- ságból, az pedig a neki szokatlan terhet levetette magáról és a gyermek a tehén lábai alá kerülhetett, mert többé nem jött fel a víz színére. Kedden Csiffáry Béla munkásbiztosiitási tisztviselő lett a fürdés áldozata. A városnak a Vágduna balpartján van a strandfürdője, ettől messzebb van a népfürdő, ahova nem igen szeretnek járni az m- gyenfürdőzök, hanem a strand közelében akarnak fürödni. Van a városnak teljes biztonságot nyújtó uszodája is. ahova nem igen járnak fürödni. ped,:g az olcsó és biztos fürdést nyújt. Az emberek a saját kárukon se akarnak tanulni. gyár nyelv, de veszedelemnek veszedelem. A pokoli munka éppen olyan rendszeres, mint n Mária Terézia idejében való, legföljebb az a különbség, hogy nem mézesül szépasszony mosolya a mérget, de rossz- fogú, kaucsukgaliéros, durva, nagyhangú viTZsiniaszivarosok pofozzák belénk. Lehet-e ennek a lappangó nemzetveszedelemnek ellenszere a politika? Nem! A politikai küzdelemnek meddősége ma már teljesen nyilvánvaló. Politikai eredményeket a mai perfid, hazug adottságban remélni gyerekes optimizmus. Politikai nép- gyülésekről, mint politikai eredményekről beszélni naivság. A politikára vesztegetni minden erőnket oktalan szélmalomharc. Egy- egy nyilunk, esetleg egy-egy fejünk is beletörhetik' a hazugság-gerendákból összerótt épületbe, de az is csak nekünk fái, nem a szívtelen faalkotmánynak. Azért a malom kelepeli tovább a mondókáját: „demokrácia, demokrácia". Felül frázisokat szórnák belé, alul két zsákba ömlik az őrlemény, csehnek a nullásliszt, magyarnak, németnek a korpa. De azért harcolunk elszántan a szélmalom ellen, hogyne, az a virtus, az az úri tempó, mienk az igazság, a malom hazugságot kelepei! Azzal nem törődünk, hogy a malom kalimpáló légcsavarja messzebb látszik, mint a mi igazság! egy verünk sziizfénye s a kelepelés elfojtja a mi jajszavunkat vagy a kétségbeesés káromkodását! Százötven évvel ezelőtt is igy volt. Régebben is, vissza négyszáz évig, amióta arra Ítélt a sors, hogy az igazságért verekednünk kell. A mi sérelmi politikánk gyökere ott fúródott a magyar földbe Mohácsnál. S mire mtiit 'M ■> nemzet? Séinínlre." Lll.augyáítu az „Eb ura fakó!", el a debreceni detronizá- lás, mind az igazság szava volt, azért az osztrák hamisság mégis ur maradt felettünk s majd hogy el nem emésztett! Ha nem jönnek a lantpengető poéták, a kicsufoltak, a megvetettek, ma nem vagyunk! Mert az ő szavuk és az igazság szava csak mást mond, mint azoké, akik fejjel mennek neki a falnak. Azt mondja: legyünk magyarok, legyünk müveitek, akkor nem fog rajtunk az idegen szellem. Kelcpeljen a szélmalom, amit akar, szelet hajt vele, tájára se menjünk, maradjunk magunknak. Amig gyönge a szavunk, tanuljunk, művelődjünk, eljön még a mi időnk is. S ha nagyot alkottunk, olyant, ami annyira magyar, hogy el- bámul rajta az egész világ, akkor jaj-eser- ves, homéroszi kacaj fog kontrázni a malom- kelepelésnek! * Politikai munka helyett kulturmunka! Ez legyen a jelszavunk. A politikai munka jelszava legyen a Zrínyié: „Ne bántsd a magyart!" Nem támadni, de ha bántanak, visz- szavágni. Egyebekben csendesen munkálkodni, különösen a falvakon, vérébe vinni a kenyérért verejtékezőknek, hogy: „Nemcsak kenyéren él az ember!" Műveltté tenni a magyart s akkor nem fog rajta az osztrák örökség, a fehér-pirosra mázolt schwartz- gelb-szellem. Öntudatot, magyar öntudatot nevelni a lelkekbe fenn és lenn s akkor a falat kenyérért nem áldozza fel a szülő a magyar nyelvet gyermekeiben! * Ennek az öntudatos és célranéző kultur- munkának egy ekebarázdája indul el Kassáról a napokban. A Kazinczy Társaság a berlini Voggenreiter Verlag Magyar Osztályával együtt könyvkiadó vállalatot alapit „Könyvbarátok" elmen. Bekopogtat a családok ajtaján a nemes vállalkozás gyűjtőivé, hangos lesz az ország a hivó szótól: „Gyertek. segítsetek a sínylődő szlovenszkói magyar irodalmon". Ne vegye senki könnyen a dolgot, ne tegye senki félre közönnyel vagy mosolyogva azt a nyomtatott papirost, az írók, a poéták kérnek kenyeret, megnyilatkozási lehetőséget, hogy forrása lehessenek az eszmék áradatának, mely lemossa a lel- kekről a tespedést és tudatlanságot, mely termékennyé áztatja a magyar ugart. Az irodalom egyszer csodát tett a magyar életben, ha a kor megismétlődött, meg keli ismétlődnie a csodának is! (fónAGTU “ A fxfovenszftói és Stusxtnsx&ói Szövetkezett líienxé&i ífúrioö potititíai namt&ma JidwninisxtwcMtiv fősxevftesxtő: Dzuvámyi J£ászíó &e£el&s sz&vSzesztö: Jístvéisi