Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)

1925-07-31 / 170. (913.) szám

Péntek, julius 31. — (A Duna rejtelmeiből.) Komáromi tu­dósítónk jelenti: A komáromi Erzsébeí-szige- ten egy hullát sodort a partra a Duna, ame­lyen világos zöldesszürke ruha és keskeny- orru barna cipő volt, fehér-zöld csikós ing és kék nyakkendő. A hulla már föloszlásnak in­dult és valószínűen öngyilkosság folytán ke­rült a Dunába. — (Szerencsétlenség a nyitrai pályaud­varon.) Nyitrai tudósítónk jelenti: A nyitrai vasútállomáson tegnap könnyen végzetessé válható szerencsétlenség történt. Sperker Antal magántisztviselő a még mozgásban lévő vonatról akart leszállani, miközben há­tulról meglökték, Sperker leesett és karját törte. Csak véletlenen múlt, hogy nem került a vonat kerekei alá. — (Leesett a padlásról.) Nyitrai tudósí­tónk írja: Tegnap délután özv. Lavinger Jo­zefa 80 éves asszony a padláson foglalatos­kodott. Amikor a létra felső fokára ért egyensúlyát veszítette és lezuhant. Agyráz­kódást és súlyos belső sérülést szenvedett. A nyitrai kórházban ápolják. — (Bírói előléptetés.) Nyitrai tudósítónk írja: A köztársaság elnöke Max Jaroslav dr. nyitrai törvényszéki bírót a VI. rangosztály­ba táblabiróvá léptette elő. — (Autóeigázolás Nyitrán.) Nyitrai tudó­sítónk írja: Salvander Viktor autótulajdonos, akinek nincs soffőri igazolványa, tegnap a Főtéren elütötte Almann Péter 37 éves váral­jai munkást, akit súlyos sérülésekkel szállí­tottak a kórházba. A rendőrségen jelentke­zett az autótulajdonos soffőrje és kijelentette, hogy az autót ő vezette, ezzel szemben íöbb tanú azt állítja, hogy Salvender ült a kor­mánykeréknél. A rendőrség megindította a vizsgálatot. — (A véríeríözo apa vége.) Kassai tudó­sítónk táviratozza: A zempléni Truska köz­ségben Ktiny Péter özvegy gazdaember 15 éves leányával titokban viszonyt folytatott és a leánynak gyermeke is született. Kiss Péter János községi pásztor mit sem sejtve felesé­gül vette a leányt, aki később bevallotta bűnét az urának, de ez megbocsátott neki. A minapig zavartalanul éltek, midőn az öreg gazda a férj távollétében a leányát ismét megtámadta. A fiatal asszony elpanaszolta a dolgot hazatérő urának, mire az apósát tar3 kójára mért egyetlen csapással agyonütötte, önként jelentkezett a csendőrségen, ahol le­tartóztatták és beszállították a kassai ügyészség fogházába. — (Felmentett gyilkossággal vádolt pénz3 ügyőrök.) Besztercebányai tudósítónk írja: Még 1921 júliusában történt,'hogy a Losonc mellett fekvő Nagykiar községben összeüt­közésre került a sor a határőrség több tagja és a falusi lakosok között, akik dohánypalán- táilkat kertijeikből a pénzügyőrök parancsára eltávolítani nem akarták. A verekés hevében Machacek Ferenc pénzügyőr Baesán mező­őrt, aki fegyverrel támadt a fináncokra, le3 szúrta. Dusek nevű pénzügyőr pedig rálőtt Babcsánra, aki súlyos sebesüléseiben néhány nap múlva meghalt- Még egy halálos áldozata volt az összetűzésnek: Kovács István földmi- ves. Az államügyészség szándékos emberölés büntette miatt emelt vádat Machacsek Fe­renc, Král Adolf, Bucsek József és Augusztin József határpénzügyőrök ellen és a tegnapi napon lefolyatott főtárgyaláson a beszterce­bányai törvényszék valamennyinket felmen3 tette. A felmentés ellen az ügyész felebbezés- sel élt. OOOOOOOOOClOBODDOSOOOOOiOOOOOOO€X30 Jobban és erősebben lehet hallani a Philips IMtlliaptt Kapható minden rádiókereskedésben 0Q0C»CXX^30CXXS0t3OCX>C5OO02500000000 — (Los Angeíosban megrendszabályoz- zák a garabonciás dákkisasszonyokat.) Newyorkból Írják: Tudvalevő, hogy a világ legvadabb autóvezetői az amerikai diáikkis­asszonyok. Gazdag papáiknak gyakran kell nagyobb pénzösszegeket fizetniök szeles leányaik gyors hajtása miatt, de a dollárok hazájában vajmi kevés foganata van a szo­kásos pénzbírságoknak. Egy los angelosi bí­ró a múltkoriban végre hathatósabb formu­lát talált ki a száguldó diákkisasszonyok megfékezésére: egy elcsípett bájos „kihágó­var háromszor egymásután leíratta az Egyesült Államok törvénykönyveinek az automobilozásra vonatkozó összes paragra­fusait. Mivel ezek a szabályok negyven sű­rűn teleirt oldalt tettek ki, a szegény elcsí­pett leányzónak ugyancsak volt mit izzad­nia. Az egyfolytában történt Írás hevében a merész autóvezető hamarosan megpuhult, éktelen sírásra fakadt s a máskor gúnyos mosollyal teljesített pénzbüntetések helyett ugyancsak esküdözött, hogy soha többé nem hajt gyorsan. A los angolos! bíró büszke ta­lálmányára — s a város utcáiról tünedeznek már a járókelők rémei, a száguldó garabon­ciás diákkisasszonyO'k. v v"" Páris, julius 30. A világsajtót napok óta a legellentétesebb jelentések járják be a ma­rokkói frontról. Francia források az európai haderők nagy sikeréről számolnak be, igy elsősorban a Temps, amely kijelenti, hogy az elmúlt napok francia előretörése csak a meg­indítandó döntő offenzivának első lépése volt. A főparancsnokság arra vár, amíg Abd el Krím Uezánt megtámadja, amely alka­lommal a riffvezér haderejét okvetlenül szétmorzsolják. E támadás után követke­zik be az általános francia—spanyol ellen- offenziva. Egyelőre a nagy melegek, amelyek augusztusban is tartani fognak, gátolják a hadműveleteket s ezért halasztották a dön­tést szeptemberre. Casablancába és Oudjába nap-nap után érkeznek a tankok, az automo­bil gyorstüzelő ágyuk, a katonai repülőgépek, amelyek nagy mértékben fölkeltik a benszü- löttek csodálatát. Az ősszel megindítandó nagy harc egész európai nívójú lesz és a franciák a kitapasztalt terepen a technika legmodernebb vívmányait is érvényesíteni fogják. Ezekkel az optimista francia közlések­kel szemben német, semleges és amerikai források viszont Abd el Krím kitűnő esé­lyeiről számolnak be. Az a visszavonulás, amelyet Abd el Krím az elmúlt napokban Tazától északnyugatra véghez vitt s amelyet a franciák már nagy győzelemnek könyveltek el, eg3rsze:rü manő­ver és kiváló taktika volt. A riffvezér had­erejének átcsoportosításával elejét vette a Madridban megbeszélt közös spanyol—fran­cia offenzivának s ugyanolyan bevált kitérő mozdulatot tett, mint Hindenburg 1917-ben a Sorúménál a nagy angol—francia offenziva előtt. E lépésével a riffvezér halomra dön­tötte a spanyolok és a franciák terveit. Az átcsoportosítás máig befejeződött s mind a spanyol, mind a francia hadvezetőségek az ellenség erős koncentrációjáról számolnak be. Mivel a csoportosulás főleg a spanyol zóna közelében történik, valószínűnek ve­hető, hogy Abd el Krim a spanyol táma­dást saját offenzivájával akarja megelőzni. A helyzet különben is Abd el Krim ja­vára billent a jelenlegi körülmények között. A törzsek befejezték az aratást s egyedül a földmunkától isimét a táborba szálló djebal- lák több, mint 20.000 uj fegyverest biztosíta­nak a riffvezérnek. A német lapok madridi jelentései sze­rint Abd el Krím máris számos uj győzelmet aratott. Taza ismét veszélyben forog. A riífka- bilok 3 kilométernyire vannak az erődít­mények centrumától. A Fez közelében fekvő Dkeich erődöt francia és benszülött helyőrségével együtt a íölkelők elfoglalták. Abd el Krim mostani oifenzivája eddig a legnagyobb s a francia előnyomulás utáni ellentámadás villám-gyorsán történt. London, julius 30. A Times tangeri leve­lezője lapjának eredeti értesüléseket küldött Abd el Krim békeföltételeiről, amelyek pon­tosan egyeznek a néhány nappal ezelőtt a Quotidienben megjelent riffkabil föltételekkel, így bebizonyosodott, hogy a Quotidien jelen­tése, amely körül nagy harc keletkezett, mégis eredeti volt. A Times levelezője hatá­rozottan kijelenti, hogy Abd el Krim eddig egyáltalán nem felelt még az egyesült fran­cia-spanyol föltételekre. Tetuani jelentések szerint Petain marsall a tetuani konferencián átnyújtotta Primo de Riverának a becsületrend vezéri keresztjét, míg a spanyol diktátor a katonai érdemrend nagykeresztjével tüntette ki francia kollé­gáját. Londonból jelentik, hogy a spanyol és a francia nagykövetek tudomásvétel céljából Peter Altenbergről — a íestvéröccse Bécs, julius 30. Peter Altenbergnek, az 1919 januárjában el­halt híres osztrák írónak és bohémnek testvér- öccse, a most hatvanon felüli Georg Englánder ur, 430 millió osztrák koronát kap attól a pénz­intézettől, amely jogosulatlanul az utcára tette, így mondta ki a napokban egy bécsi bíróság. Ez az ítélet adta az ötletet, hogy megláto­gassam Péter testvéröccsét, Englánder urat s meginterpelláljam, milyen emlékei és emlékezé­sei vannak „P. A.“-ról. (Peter Altenberget ő ma­ga is és kortársai is mindig csak vagy Péter-nek, vagy P. A.-nak nevezték és Írták.) Kérésemre Englánder ur két pompás Alten- bergiádát mond el nekem, amelyek még sohasem kerültek nyilvánosságra: — Egy napon — 1916-ban volt — ezt mond­ta nekem Péter: „Hihetetlen, hogy micsoda nagy­szerű és jólelkü emberek vannak mégis a vilá­gon. Képzeld, drága Györgyöm, a napokban meg­jelent a szállodában (P. A. dacára zsugoriságá­nak állandóan az előkelő Grand Hotelben lakott) egy előttem teljesen idegen ur és mint X. Y. Brünnből jelentette be magát nálam. Nagyon meglepődtem, mikor a brünni ur azzal kezdte, hogy különféle lapközleményekből tudja, hogy én súlyosan neuraszténi^ vagyok és nagyon bol­dogtalan, hogy könyveim, amelyeket eddig kiad­tam, oly keveset jövedelmeznek és tudja, hogy öregkoromra keserves szükséget fog kelleni majd szenvednem, .őt — mondta a brünni ur — ezek a közlemények annyira meghatották, hogy életem megmentéséül és teljes gondtalanságom biztosításául a következő ajánlatot teszi nekem: „Nekünk van odahaza egy kis bankunk, ahol Ön, Altenberg ur, egész csekély részletfizetésekkel rengeteg számú sorsjegyen részesedhetik és en­nélfogva föltétlenül biztos lehet benne, hogy egy vagy több főnyereményt meg kell ütnie.“ — És te, Péter, mit mondtál neki, mit tettél vele? — szakítottam félbe türelmetlenül, gyanút fogva és veszélyt szimatolva. Péter pedig nyugodtan folytatta: — Én, magától értetődik, nemcsak a főnyere­ménybizonyosság miatt, hanem főleg, hogy egy ilyen ideális felfogású embernek — az egyetlen­nek, akivel eddig találkoztam és aki valóban őszintén segiteni akar egy szegény öreg költőn — kívánságát minden tekintetben teljesítsem, nyomban aláírtam az elém tett szerződésszöve­geket. Közbevetésemre, hogy: — Az isten szerel­mére, Péter, mit csináltál itt már megint! — ezt felelte Péter: — Tudod, drága Györgyöm, mit tartok felő­led és mennyire tisztellek, de te a te. kritikusi, kereskedői szemeddel és a te kereskedői, általam nem éppen sokrabecsült talentumoddal nem kuru- zsolhatsz bele az én nagy emberismereteimbe! Az „ideális felfogású brünni ur“ persze hogy egy közönséges, de . épp olyan ügyes ügynök volt, aki az ő Altenbergjét nagyon jól ösmerto és aki kétségtelenül kitűnő pszichológus volt. Englánder ur tovább beszél: Egy hasonló eset adódott sok-sok évvel előbb, mikor Péter még alig volt huszonöt esz­tendős. En három évvel fiatalabb voltam Péternél. Ezy^zcr egy börtárcát kellett vásárolnom és a ______ fffíí- ......'• • --­ka puban találkoztam Péterrel, aki szintén el- menőtben volt. Elkísért engem a bőrdiszmüáru- üzletbe. Mellettem állt, miközben én a tárcák kö­zött válogattam. A kiválasztás után és miután a főnök személyesen leolvasta előttem a darabra irt üzleti számjegy alapján a tárca árát s miután én megkértem, hogy engedjen valamit az árból, Péter hirtelen szelíden meglökött, izgatottan s oly halkan, hogy a főnöknek muszáj volt meghal­lania, ezt mondta nekem: „De György, ez mégis csak hallatlan dolog, hogy kívánhatod azt a fő­nöktől, hogy a számjegyzésnél olcsóbb árat szab­jon. Hiszen ez úgy van kiszámítva, hogy teljesen abszurd dolog ebből a sajátmagaszabta árból még valamit engedni! Én igazán nem megyek be veled soha többé üzletbe vásárolni!11 Ennek kö­vetkeztében persze hogy a kért teljes és valóban Igen borsos árat kellett megfizetnem a tárcáért. A főnök alig tudta mosolyát magába fojtani, tel­jesen igazat adott Péternek és engem alig mélta­tott többé egy pillantásra. Megkérdeztem Englánder urat, vannak-e még Péter hagyatékában kiadatlan írások? Englánder ur ezt felelte: — Mióta a bankom „leépített11, azóta csaknem minden időmet azzal töltöm, hogy összegyüjtsem a még meglevő Írásokat és sajtó alá rendezzem őket. Tárgyalok is már a kiadá­sukról az S. Fischer-Verlag-gal. Azonkívül Péter hotelszobájának egész díszítését, amely 300 kere­tezett képből áll és eddig öt ládába csomagolva egy raktárban várta a feltámadást, szobámba adaptáltam és az a tervem, hogy ezeket a jelleg­zetes és érdekes mondásokkal, autogrammokkal ellátott képeket reprodukcióban, megfelelő, rövid kommentárokkal kisérve kiadjam. Englánder ur azután bevezetett a lakószobá­jába, amely telisteli van Altenberg-relikviákkal. Képek, képek, képek. Altenberg-fotografiák és lányfotografiák. És minden, minden az ő karak­terisztikus, neuraszténiás írásával telistele írva. Altenberg-atmoszféra. E kiadatlan, fotográfiákra Írott mondások, írások néhányát szószerint leírtam és — Englán­der ur szives engedélyével — itt közölhetem őket. Mindegyik pompás Altenberg-irás: P. A. egy karikatúrájára a mester a követke­zőket irta: „Nem vagyunk-e mind csak karikatúrái ama voltaképpeni és szent terveknek, melyeket isten és a természet mivelünk és bennünk végre akar­tak hajtani?11 Egy fiatal hölgy portréján ezt találtam: „Végső ideálja egész 59 esztendős létemnek, előttem ismeretlen Klotilde von Derb, köszöntlek s köszönöm, hogy vagy és légy áldott.11 (Ezt egy teljesen ismeretlen, de gyönyörű hölgy fotográfiájára irta s aztán megőrizte a fotográfiát.) P. A. fotográfiája egy levelezőlapon, bekere­tezve és üveg alatt. Rajta ez az írás: „Falusi utca. Este a fiatal lány órákhosszat rótta föl-alá a magányos falusi utcát: fel és alá —-------Ekkor igy szólt hozzá a költő: „L ányka, mire gondolsz tulajdonképp?11 „Semmire11 — mondta a lány. „Ebből a semmiből csiholjuk mi legmélyebb dalainkat11 — felelte a költő.11 Minden egyes valódi Altenberg-drágakő. — (A breslaui sakkversenyen) tegnap a függő partikat bonyolították le. A Réti— Tarrasch-parti 13 órás küzdelem után eldön­tetlenül végződött. Ugyancsak remisszel végződött a Tarrasoh—Grünfeld-játszma, mig a Wagner—Réti-partit újból függőben hagyták — A verseny állása: Bogoljubov 6.5, Niemzovútsch 5.5, Wagner 5 (1), Réti 4.5 (1), Rubinstein, Becker 4.5, Grünfeld 4, Tar- rasch dr. Sámisoh 3.5, Gottschall 3, Moritz 0. — (Jégeső volt Ungvári.) Ruszinszkói szer- Kesztőségünk jelenti: Kedden délután óriási fel­hőszakadás kíséretében jégeső pusztított, mely a szőllőben nagy károkat okozott. A vihar Ruszin- szkó több vidékén is hasonló pusztításokat vég­zett. Különösen a keresztbe rakott gabona- nemüeket csépelte ki súlyos mértékben. — (Tévedésből agyonütötte az öccsét.) Kassai tudósítónk táviratozza: Fekete Juró Hacsava községbeli 17 éves parasztlegény tízéves öccsével fát fuvarozott az erdőből. A szekér megakadt, mire Juró egy husángot kapott fel, hogy az ökröket nógassa. A sú­lyos fával lecsapott és az ökör helyett az öccsét találta, aki szétzúzott koponyával holtan esett össze. A kétségbeesett paraszt­legény öccsét kocsira tette és beszállította a községbe, ahol jelienkezett a csendőrségen. Ma beszállították a kassai ügyészség foghá­zába. — (Baj van az Ung-meder betömésével.) Ru­szinszkói szerkesztőségünk írja: Az Ung íolyó­nak a főváros területén lévő szakaszát már ta­vasz óta szabályozzák. Ez a munka a meder egy részének betömésével jár, melyet most a gyakori esőzés nagyban hátráltat, amennyiben a kavics- bányászásra szolgáló helyek legnagyobbrészt víz alatt vannak. Ha a munkálatokat őszre be nem végezhetik, félő, hogy egy árvíz az egész partot elmossa. Nagy aggodalommal nézik ezt az Ung alpartján lévő városrész lakói, mivel a beígért partvédelmi munkálatokat ezen a részen még meg sem kezdték s igy a régi medréből kiszorult Ung folyó árvíz esetén fél Ungvárt eláraszthatja. A hatóságok — úgy látszik — ezzel mit sem tö­rődnek, pedig a katasztrófa rövidesen bekövet- kezhetik. — (Székkel verte szét az apósa fejét.) Szabadkáról jelentik: Borzalmas gyilkosság tartja izgalomban a csendes és békés Dolova községet, amelyet Magyarországon csupán Herceg Ferenc színmüvéből ismernek. Drá­gán Torna gazda igazi „dolovai nábob“ volt, aki egyetlen leányával és vejével közös háztartásban élt, de örökös perpatvar bontotta meg a házi békét, mert a vő, Margarits An­drás, szeretett volna már önállóan rendel­kezni a vagyon felett. Tegnap este újabb civódás támadt Drágán és veje között, aki hirtelen széket ragadott és azzal formálisan szétverte az apósa fejét. A brutális ember ezután rátérdelt a halottra és annyira össze- rugdaíta, hogy annak nyolc bordája törött el. A bestiális embert, aki nyugodtan a hulla mellett maradt, a csendőrség letartóztatta. — (Megfejebbezték a nyitrai rendőrbiz3 tosi választást*) Nyitrai tudósítónk Írja: Je­lentettük, hogy a város képviselőtestülete Brecsfoa Jánost választotta meg rendörbiz- tosnak. A konmánytámogató pártok a vá­lasztás ellen a járási bizottsághoz föleb be zés­sel élteik. Jó háziasszony fehérneműit otthon varrja, amihez a Schroll-schiífont és damasztot Kovács Istvántól, Rimaszombatból gyári áron hozatja. (Kérjen mintákat*) — (Könnyítések a csehszlovák—lengyel határátlépésnél.) A csehszlovák—lengyel ha­tárátlépést a Tátrában ismét megkönnyítik. Javorinán uj vámhivatalt állítottak föl, amely az útlevelek ellenőrzését is végzi, úgy, hogy most már nem kell Suohá Horára és Orlauba menni. A dunajeci vámhivatalt beszüntetik, de rövidesen még két más határközség is kap vámhivatalokat. — (József főherceg kiadja hadinaplóját.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: József főherceg hadinapló alakjában feldol­gozta a háború egész történetét s egy svájci kiadó szerezte meg a kiadási jogot a miinek angol, francia, olasz és német nyelven való kiadására. A naplónak első kötete magyar nyelven ezidén karácsonykor kerül a könyv­piacra. — (Fegyelmi eljárás Bombera tábori püspök ellen?) A Loko Press értesülése sze­rint a szociáldemokraták azzal a kéréssel fordultak a kormányhoz, hogy indítson fe­gyelmi eljárást Bombera tábori püspök ellen, aki a csehszlovák zarándokokat Rómába ve­zette s a pápai kihallgatás alkalmával tünte­tést rendezett Marmaggi nuncius mellett. — (Tűz Komáromban.) Komáromi tudó­sítónk jelenti: Komáromban, a Széles-utca 5. számú ház szerdán délután kigyulladt, mely­nél a városi tűzoltóság percek alatt megje­lent és a házat az elhamvadástól megmen­tette. A’ tüzet állítólag a szomszédos köles- háutológyár 9 kéményéből kipattant szikra okozta, •' ' francia győzelmeit — ritf-habil győzelmek

Next

/
Oldalképek
Tartalom