Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)
1925-07-30 / 169. (912.) szám
A választási novellához Irta: Csermák Ernő dr. I. Ipolyság, július 29. Kétségtelen, hogy a választójogi novella Javaslata határozott irányt szolgál. Biztosítani akarja az uralkodó pártok uralmát arra az esetre is, ha azok kisebbségbe kerülnek. Az eddigi rendszer már olyan volt, amely a parlament helyett a titkos erők által irányított pártoknak a parlamenten kívül áló szervezeteire helyezte a súlyt. Nem is a parlamenti képviselők párígyülése van jogosítva az irányt megadni, hanem maga a párt, amelynek szervezete különbözhet és különbözik is a parlamentben megválasztott képviselők gyűlésétől, vagy pártértekezletétől és amely nemcsak utasításokat adhat a képviselőknek, de ezen utasítások teljesítése érdekében kényszereszközökkel is élhet, végeredményben a képviselőt a pártból kizárhatja és ezzel egyúttal képviselői mandátumától is megfoszthatja. A parlamentáris élet gyökere van tehát elvágva, midőn a parlamentben már • csak színdarabot játszanak, előre meghatározott szöveggel, ott már sem kapacitálás, sem olyan változtatás nem történhet, amelyhez a parlamenten kívül álló pártszervezet hozzá nem járult. A pártok ezen omnipoíenciája annál súlyosabb megítélés alá esik, mert nincs tekintet arra, hogy egy hat évig terjedő mandátum ideje' alatt pártok alakulhatnak és partok enyészhetnek el, hogy az élet változó és mi történjék akkor, ha a pártok széjjelsza- kadnak. Az a párt, amely kettészakad, szétválhat majdnem teljesen egyenlő két pártra és mégis az marad csak képviselve a parlamentben, amely esetleg egy-két szavazati többséggel anyapártnak marad meg és igy formailag jogosítva van a másik, uj párthoz csatlakozott képviselőket mandátumaiktól megfosztatni. Ámde az anyapárt — amely a mandátumok fölött rendelkezik — ismételt és ismételt bomláson is mehet keresztül, aminek eredményeképpen csak töredéke lesz annak a pártnak, amely a választás idején létezett. Ez az eljárás a kormányoknak biztosíthatja a formális parlamenti többséget, még ha azok a pártok, amelyekre a kormány építve van, kisebbségbe kerültek is És még sincs zavartalan boldogság. A halál mégis csak elkövetkezhet. A parlamenti ciklusnak mégis csak le kell járnia. Uj gyógyszerekre és eszközökre van szükség, amelyek friss vért hoznak a vérszegény, régi pártokba. Ezek egyike a vérátömlesztés uj módja. Ezen uj vérátömlesztés az a saját- szerű, valóban érdekes eljárás, amely a novellában foglaltatik. Az uj vér a kis ellenzéki pártok vére, lopott vér lesz, amit a nagyobb pártok egyszerűen felfalnak. Megszületett azi a csodálatos terv, hogy a kis pártok szavazatait nem kell respektálni, hanem azokat el kell kobozni a 'nagyobb pártok javára. Megszületik az a rendszer, amikor a választó nem tudja, kire szavaz, nemcsak azt nem tudja, hogy az általa leadott szavazatot mely egyénre számítják, de még azt sem, mely párt fogja megkapni azokat. Leadja az ellenzéki listára és ezzel mégis azt választja meg, akire nem szavazott, aki nemcsak nem tartozik az ellenzékhez, hanem akinek elvei és programja homlokegyenest ellenkeznek azzal, amit szavazatával támogatni kívánt. Természetes ellenakcióképpen az ellenzéki pártok kell, hogy tömörüljenek. Habár egységes pártba való tömörülést som remélni, sem erőltetni nem lehet,. mégis meg kell, hogy szülessék több pártnak egységes pártként és szervezetként való föllépés! módija. Bomiasztásról kell tehát gondoskodniok, hogy a kis pártok a fölfalható kis halak rendszerét megteremtsék. Mesterséges párttenyésztés kell. A keresztényszocialista párt Coriolánjai, Prága, julius 29. A mai devizapiacon nagy izgalom uralkodott a lengyel zloty hirtelen és éles árhanyatlása miatt. A hanyatlás már az elmúlt napokban kezdődött s a lengyel valuta három nap alatt tíz veszteséggel 630-ra esett. Ma ez a hanyatlás formális baisse-é változott. A zloty árzuhanását a lengyel—német gazdasági háborúra vezetik vissza, amely már hosszú idő óta dühöng s amelybe most a német nagytőke is beleszól. Állítólag erős német kezek dobják a zlotyt a piacra. A mai előtőzsdén a lengyel valuta árfolyama 630-ról 600-ra esett, majd később 575-re és 570-re. Mivel még ezzel az árral sem lehetett egyetlen zlotyt sem eladni, az árfolyamtábláról hivatalosan törölték a zlotyjegyzést. A zloty áresését némely más áru — főleg, amelyek lengyel értékekkel állottak kapcsolatban — lassú lemorzsolódása követte. A szlovákok és esetiek ui illarolsgl feiscSeimek elölt A szlovák kérdés: politikai kérdés — Srobár zóiyomi állásfoglalásának előzményei és várható konzekvenciái Prága, julius 29. Srobár Lőrinc zólyomi beszédében a szlovák kérdést a csehszlovák köztársaság politikai kérdésének állította be. Ezzel a megállapítással kettévágta a szlovák kérdés gordiusi csomóját, mégpedig a csehszlovákiz- mussal szemben a szlovák nacionalizmus javára s a kormánykörök nem csekély izgalmára. A szlovák kérdésnek politikummá való való minősítésével bázist adott azoknak a szlovákoknak, akik a békeszerződések revizióját követelik, mert a szlovák nemzeti individualizmus hívei ezután Srobár zólyomi kinyilatkoztatására hivatkozhatnak nemzetvédelmi küzdelmükben. A huszadik század első éveiben revízió alá került ez a program is, a változott viszonyoknak megfelelően s az úgynevezett prudizmussá hasonult át a „Prudy“ cimü la£ után. A hlaszisták ekkor már nem csehszlovák egységről, hanem csehszlovák kölcsönösségről beszéltek, a változás azonban tisztára osak taktikai volt. A csehofil irányzattal szemben a szlovák nemzeti jellegnek Vaján sky és Skultéty, a politikában pedig Dula, Mudrony, Markovics dr. (a miniszter apja) és Stefanovics voltak a védelmezői, akik erős harcot indítottak Srobárék ellen s egészen kétségtelen volt, hogy a hlaszista akció csak fiaskóval végződhetik. Hiszen nem Budapest, sem pedig Varsó, hanem Prága bizalmi embere és Szlovenszkó első teljhatalmú minisztere volt az, aki a sízlovák kérdést politikai és kulturális kérdésnek deklarálta. A Szlovenszkó autonóm állására irányuló törekvések kétségtelenül igen erős és hathatós fegyvert kaptak a zólyomi megnyilatkozásban. Ha visszapillantunk a szlovák nemzeti mozgalom históriájára, megállapithatjuk, hogy a szlovák nemzet politikáját — természetesen csak a szűk körre határolt, nemzeti alapon politizáló intelligenciában — már a régi Magyarországon is a nemzeti jelleg érvényesítésére való törekvés jellemezte. És ennek a politikának főbázisa volt az 1861-ben föl térj esztett memorandum, amelyben a szlovákok nemzeti jellegük biztosítását kívánták. Ez lett a jelszava a szlovák politikának, amelyet a nemzetiségű mozgalom akkori vezetői ezzel akartak a tömegek előtt népszerűsíteni: „Za tu nasu slovencinu!" E régi gyökerű mozgalommal szemben a kilencvenes években Masaryk tanár vezetésével uj irányzat kapott lábra a szlovák intelligencia körében, melynek szellemi vezetője Srobár lett s amely mozgalom a szlovák nemzeti jelleg kétségbevonásával a csehszlovák nemzeti egység álláspontjára helyezkedett. Srobár mozgalmát „Hlas“ cimü hetilapja után hlaszizmusnak nevezték el. A háború előtt az erőiarányok olyanok voltak, hogy az Amerikában élő szlovákság egészében, az itthoni szlovákság pedig Srobár csekélyszámu társaságának leszámításával, nemzeti alapon állott és szembehelyezkedett a hlaszizmussal. Az amerikai szlovákság nacionalista meggyőződése okozta, hogy Masaryk megkötötte az amerikai szlovákokkal a pittsburgi egyezményt, amely a szlovák nemzet számára teljesértékü nemzetpolitikai autonómiát biztosit. Ezzel szemben jött létre azután a hlaszisták által iniciált és a forradalmi fel- szabadulás mámorában meghozott turócszentmártoni deklaráció, amely a szlovák népei már csak a cseh nemzet egyik ágának mondja. A turócszentmártoni machináció, amely már azóta is annyi bonyodalmat okozott a szlovák politikai életben s amely Stodola Emil dr. későbbi nyilatkozata szerint sem történt fenntartások nélkül, diplomáciai okokból vált szükségessé, mert a békekonferencián Beneséknek veszedelmes dolog lett volna a pittsburgi egyezménnyel operálni. Ezért volt szükség a turócszentmártoni deklarációra. A konferencián úgy alakultak a dolgok, hogy a szlovák kérdés beható tárgyalás alá került s a többség a szlovák nemzet megszavaztatásn mellett foglalt állást, amit azután az 1920 évi választások fölöslegessé tettek, miután azokból a kormány pártjai kerültek ki győztesen. Csánki-Mercurius, Mikle-Dózsa György s talán mások is alkalmasak lesznek a magyar pártokat megbontani, alkalmasak lesznek azt az eredményt szolgálni, hogy a választó leadott szavazata ne azt a. pártot erősítse, amelynek érdekében a szavazat leadatott. Szállítják azt az emberanyagot, amely a vérátömlesztés áldozatát képezze. És itt látjuk azt is, mi lehet az oka annak az engedékenységnek, amit a szlovenszkói jelölések körül tapasztalunk. Az a rendszer, hogy Szlovenszkóban 1000 aláirás kellett a jelölőlista elfogadásához, nagyon sérelmes volt. De most már azoknak kényelmetlen és költséges, akiknek érdekükben áll a kis pártok alakulása, hogy ennek a révén az ellenzéki pártokat megbontani és töltik a szavazatokat elzsákmányolni lehessen. Amit nem tudott megdönteni annyi reklamáció, azt megdöntötte a saját érdek. 1920. óta Srobárék valóságos irtóhadjáratot indítottak a szlovák nemzeti individualizmus védelmezői ellen. Magyarónoknak és Horthybarátoknak mondották őket s megkezdték akciójukat a pittsburgi szerződés gyöngitésére. Srobár maga utazott Amerilába, hogy aláírásokat gyűjtsön a pittsburgi egyezmény ellen, de akciója fiaskóval végződött és Srobárnak teljes vereséggel kellett. elhagynia Amerikát. Azóta megtörtént a csoda, amiről már tegnap beszámoltunk, hogy tudniillik Srobár megtért, feladta a régi harcot ‘és Zólyomban már elösmerte, hogy a szlovák kérdés politikai probléma, amit csak politikai utón, vagyis autonómiával lehet megoldani. És amenyiben Prága még mindig elfogadja Sro- bárt a centralizmus szlovenszkói képviselőjének, akkor le kell vonnia Srobár állásváltoztatásának konzekvenciáját is s politikai alapra kell helyeznie a szlovák kérdést, amelynek megoldása egyedül a pittsburgi egyezmény alapján történhetik meg. A jelekből Ítélve a csehek és szlovákok viszonya uj államjogi küzdelmekhez fog vezetni, amelyekben a kormány már sokkal kevésbé számíthat a centralizmus eddigi szlovenszkói híveinek támogatására. A spanyol és francia szocialisták kitette irontfa a marokkói kérdéskén Paris, julius 29. A Petit Journal szerint a spanyol és a francia szocialisták megbízottai a Populair párisi szerkeszt ősegében megbeszélésre gyűltek össze, hogy megtalálják a formulát a két ország szocialistáinak közös álláspontjához a két állam közös marokkói hadműveleteivel szemben. A tanácskozások után egy spanyol szocialista kijelentette, hogy Abd el Krím néhány nappal ezelőtt nyilvánosságra hozott békefeltételei valódiak voltak s ezek szerint kellett volna eljárni. A spanyol szocialisták továbbra is kitartanak rideg ellenzéki álláspontjukon minden marokkói katonai művelettel szemben. s követelik a marokkói zóna végleges és teljes kiürítését. Tanger, julius 29. Pétain tábornagy tegnap este Márseilleba utazott. $íre§€üiőfii* siéMsiij üöp mnlm megkapja a wálaszt Angol—francia pénzügyi konferencia Londonban Paris, julius 29. A lapok sokat foglalkoznak azzal a látogatással, melyet Sir Phipps angol nagykövet a biztonsági kérdéssel kapcsolatban tegnap Briand külügyminiszternél tett. A Petit Párisién nem hiszi, hogy a nagykövet az angol kormány álláspontjáról tájékoztató és kimerítő memorandumot adott volna át, hanem szerinte egyszerűen csak bemutatta kormánya instrukcióinak egy másolatát. Bizonyos, hogy az angol és a francia nézet között nincs lényeges különbség s igy Briand már a közeli napokban átnyújthatja Stresemann német külügyminiszternek kormánya válaszát. A német—francia—angol biztonsági tárgyalásokon kívül a lapok sokat foglalkoznak a közeljövőben Londonban megtartandó francia—angol adósságkonferenciával is. Az Echo de Paris szerint e tárgyalások francia alapgondolata az, hogy Franciaország az angolok által követett uj pénzügyi megterhelést nem viselheti el, mert ezáltal költségvetésének egyensúlya veszedelembe kerülne. A lap reméli, miként Anglia tekintettel volt Németország fizetési képességeire a Dawcs- javaslatban, úgy tekintettel lesz Franciaország súlyos helyzetére is az eljövendő tárgyalásokon. J§ Szlovenszkói és (Ruszinsxkói Szövetkezett llfenzéki Sáviok politikai napilapja JSdlwmimisztV'iMtüw főszevfcesztiö: ODzniVtiÉWMji £mszíó (SeícRős sz&KEiesziő: Jísim&m űőüzetésl árak belföldőu: évente 300^ it lengyel zloty Óriási ziüanása A prágai tőzsdén törülték a lengyel valuta jegyzését
