Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)

1925-07-29 / 168. (911.) szám

_____________SP/&&rJ{tfóÁ?ffiR7AP A trencsénmegyei ciklon Egy községben 95 épületet pusztított el — Kilométerekre sodort háztetők — Egy embert kétszáz méterre ragadt magával a szélvész Kalóriák — az étlapon Kenyér gombával, ananász sajttal — Riport az amerikai „Childs»étlapok“ körül — A P. M. H. amerikai tudósítójától — Newyork, július közepe. Farsang idején reggeli öt óra lehetett, miikor először léptem be egy amerikai childs- be. Az 57. és 58. utca között egy óriási ho­tellel szemközt. Az utcán, fölötte és ' alatta már nagy sürgés-forgás. A chikls belseje: egy hatalmas márványterein. 500 bakfis ül sportdresszben az asztalok körűi és majszol­ják a kitűnő ételeket, ananászt sajtbal, cso- kolád élevest rizszsel... Vissza akartam for­dulni, de a kép oly szokatlan volt, hogy szemügyre vettem a termet. A bakfisok — mesélte az egyik kiszolgáló „hölgy11 —egész éjjel utón voltak. Valódi amerikai sportlá­nyok, akik nyelik a kilométereket. Csupa dúsgazdag lány. Most hazafelé tartanak és ilyenkor (ez különben beveti amerikia szo­kás (előbb összeülnek a childsbeii , mert éhesek és mert még hamar el akarták egy­másnak mondani a turistáskodás szenzációit. Valóban, 500 lány, 500 amerikai milliomos lánya, így tudtam meg, hogy Amerikában a cliilds körülbelül az, ami nálunk a sok apró automata-büffé, azzal a különbséggel, hogy majdnem minden harmadik utcában van egy ilyen étkezde, amely ezer embert befgad és ahol legfeljebb tíz percig tartózkodnak a sie­tő emberek. A childs-étlap baloldali szögle­té ben számok jelzik a kalóriákat, amelyeket az egyes adagok tartalmaznak. A sietős ame­rikai utca kaióriásan állítja össze az étla­pot. Ha a megfelelő szánni kalóriát lenyel­ték, akár ízlett, akár nem, megnyugodva távoznak. Az étlap teli van mindenféle orvosi jó­tanáccsal és rendeléssel és ingyen osztogat­ják, hogy a vendégeknek semmi bajuk se történjék. Az aránytalanul fejlettebb európai konyha tanulhatna ettől az étlaptól. Hol talá­lunk Európában étlapot, amely figyelmezteti a nagyétü embert, hogy habzsolásával olyan bűnt követ el saját maga ellen, amelyet ne­héz jóvá tenni? Európában mindent az Ínyre bíznak, de Amerikában az étlap megmondja, hogy alma tejben vagy tejfelben 400—450 kaló­ria. Ugyanígy a szendvicsek, a hideg tyuk és a saláták: kalóriák. Előbb jön a kalória, azután az íny. A tojást, amely rendkívül tápláló, har­minc variációban szolgálják fel: főtt tojástól a spanyolhagymás omlettig mindenfélekép­pen. Majdnem az összes ételt tejjel vagy tej­fellel öntik le, tekintettel a kalóriákra. Sült osztriga és osztriga-ragu Amerika speciali­tásai cs mindennek koronája egy kenyérda­rab, amelyet sajátságosán elkészített gom­bákkal tarkítva szolgálnak fel. A legkülönbö­zőbb gyümölcsökből szirupot készítenek és hússal, kenyérrel kombinálják össze. Vannak Amerikában emberek, akik ötvenévesek és még nem ittak teát, mert eddig egyrészt csak tejet, másrészt „drinkeket“ ismertek. Newyork childsjeinek naponta 14.000 te­hén szállítja a tejet és a vajat. Ez három­szor akkora, mint egész Görögország tej- szállítmánya. Az amerikaiak az ételeket becézik és az egyes fogásokat a szerencsével és a sorssal hozzák szoros kapcsolatba. Vannak specia­lista költők, akik csak az étlapokat éneklik meg. Ezek a hatalmas childsek európai ember számára megfoghatatlan arányúak, de Ame­rikában természetes organizációk. Majdnem minden nagy koncernnek meg van a maga 4—5 childse, amelyekben munkás és direk­tor egyaránt étkezik, azzal a különbséggel, hogy a munkás az ugyanolyan fényesen terí­tett asztalnál olcsó gombakenyeret eszik, a direktor pedig ananászsajton kezdi és azon végzi. Tulajdonképpen rendkivii! érdekes és kedves látvány az 500 amerikai szép kislány étkezése, de ananász és sajt — az ember sóhajtva gondol a magyar kirántott csirkére. ________________________________K. K. — (A somorjai iparíársulaí megalakult.) Somorjáról írják: A somorjai és járási ipar* társulat vasárnap alakult meg. Elnökké Ba- ráth Béni,t választották meg. A társulat ideig­lenes hivatalos órái: vasárnap, hétfő és csü* törtök délelőtt 9—12 óra. — (Kereszíényszocialisfa népgyiilés Ki­rálymezőn.) Aknaszlatináról Írják: A mára- rnarosi Királymezőn vasárnap délelőtt a ru- szinszkói keresztényszocialista párt élénk lá- togaitottságu népgyülést tartott. A gyűlésen résztvett Hatíaludy Sándor volt főszolgabíró, a ruszinszkói ellenzéki pártok szenátorjelöltje és Hokky Károly központi főtitkár. Trencsén, julius 20. A nagy és tikkasztó hőség után óriási szélviharok jöttek, amelyek az egész vidé­ken nagy károkat okoztak. Egyes helyeken valóságos orkán volt, amely nemcsak a szán­tóföldeken, hanem a falvakban Is óriási pusz­títást vitt véghez. Melesic község vidékén — amint már röviden megemlékeztünk róla — emberem­lékezet óta nem volt még olyan szélvihar, mint e napokban. Az országút mentén ötszáznál több gyümölcsfát szakított ki gyökerestől a szél­vész, amely Melcsic község 83 házának te­tejét megrongálta s 13 csűr összeomlását okozta. Az emberek pánikszerűen a pin­Prága, julius 28. A Prágai Magyar Hírlap vasárnapi szá­ma a csallóközi köztársaság legendájával kapcsolatban közölte azt a párisi értesülését, hogy a most folyó tárgyalások nem is any- nyira köztársaság, mint inkább egy emigrá- ciós irányú, prágai napilap alapítására irá­nyulnak. Vasárnap óta uj világosság derült erre a kérdésre. Tegnap megjelent Prágában a Csánki- féle köztársasági párt teljesszámu vezérkara s itt több magyarországi emigráns bevonásá­val beható tárgyalásokat folytatott. A konventikulumról kiszivárgott hírek szerint elhatározták, hogy a kormány hatha­tós támogatása mellett, még a választások előtt egy magyar napilapot indítanak meg Prágában, amely csehszlováiai plattformon cékbe menekültek, mert néhány tetőt két- hároni kilométerre vitt magával a ciklon. Ivánháza is sokat szenvedett az orkán­tól. Egy Saműr nevű földmunkást magával ragadott a vihar körülbelül kétszáz méterre s a szerencsétlen ember súlyos sebekkel egy háztetőre esett. Martin Mihály földmivest pedig valósággal kiröpitette a csűrből az udvarra. Még súlyos sebesülése mellett is szerencséje volt Martinnak, mert néhány pil­lanat múlva összedőlt a csűr. A szélvész különösen Melcsic, Ivánháza és Ádámfalva községekben okozott nagy ká­rokat. A két ember sebesülése súlyos, de nem életveszélyes. A kár meghaladja az 500 ezer koronát. egyrészt lojális politikát fog folytatni, más­részt pedig minden lehető eszközzel meg fogja kísérelni a szlovenszkói magyarság megbontását. A napilap tehát közvetlenül a kormány választási céljainak szolgálatában fog ál- lani, de belekapcsolja programjába a ma­gyar emigráeiós irányzatot is s a redakció egy részét valószínűen Veér Imre párisi társasága fogja szolgáltatni. A szlovenszkói magyarság nyugodtan néz szembe ezzel az újabb kutmérgező kísér­lettel, amely elkerülhetetlen erkölcsi fiaskó­val fog végződni s az általa elért eredmé­nyek aligha állanak majd arányban azokkal az áldozatokkal, amelyeket a prágai kor­mány mindig készségesen hoz meg titkos alapjaiból, ha arról van szó, hogy Szloven- szkón lélekvásárlást végezzen. azt hirdették, hogy kérészíényszociaiisia célokat fog szolgálni és ma kisül, hogy a Népházhoz a pártnak semmi köze. Konzor­ciumot csináltak, amelyben benne vannak Leilei, Jarabek, Szappanos, Varjú, Méhes, Poór dr. stb. meg két nemkeresztény. És amikor ez a társaság ennyi bűnt hal­mozott össze, Leliei továbbra is velük megy és nem nyugszik, bontja a pártot, ami a leg­nagyobb bűn az itt élő keresztény magyar nép ellen. Majd Jónás azzal folytatja beszédét, hogy ezek a kelevények a párt testén kifa­kadtak és addig nem lesz rend, m g a feké­lyeket ki nem operálják, mert különben üsz­kösödésbe menne át maga a test. Felhívja az egybegyiilt népet, hogy az uj vezetőséget, amely az igaz utón halad, munkájában támogassa. A gyönyörűen sikerült gyűlést Güftlcr esperes zárja le lendületes szavakkal, beszé­dében kiemelte, hogy annakidején Ipolynyé- ken úgy döntöttek, hogy akik bűnösök, áll­janak félre. Az igazság kiderült, megállapí­tást nyert, hogy az uj vezetők helyes utón jártaik és járnak, tehát tűnjenek el a régi ve­zetők és ne veszélyeztessék a keresztény magyar nép békéjét és egységét. Emlékezés egy nyáréi szakára „Különös, különös nyáréjszaka volt.1* A d y. A forró júliusi napok egyetlen enyhítői a langyos, szép nyári éjszakák. Tegnap éjjel, Tizenkét óra felé végigballagtam a prágai Moldvaparton, néztem a széles vizet és a némán Ívelő hidakat, a békés csillagokat, a csendes nagy házakat és messze a hallgatag Hradzsin csipkés tornyait — s egyszerre eszembe jutott az a különös, különös nyár­éjszaka, amely pontosan tizenegy év előtt volt s amelyről a költő oly fáradt szomorú­sággal dalolta el egyik legszebb versét. Tizenegy év előtt tört ki a világháború. Emlékezzünk! Tizenegy év óta nincs igazi nyári béke, tizenegy év óta arat a hisztéria és ez a tizenegy év'tette azt, hegy én itt, az idegen nemzet büszke szivében emlékezem szomoru-magyarul arra a rettenetes nyár- éjszakára. Tizennégyben még fiatal voltam s valószínűen én is lelkesedtem, mint a többi milliók, huszonötben már megismertem az emberiség süritett gonoszságait s mögöttem, van négy világháborús, négy világzürzavaros és három fáradt, beteg, csömörös év, csupa sötétség, rideg tapasztalat, álombakó — Is­tenem, hol a fiatalságom? Tizenegy év alatt sokat lendült a világ. Tizennégyben ámulat volt az autó és csoda a repülőgép, ma húszmillió gépkocsi van és kényelmes repülőgépek százai közlekednek magátólértetődően, tizennégyben nem voltak tankok, sem finom-gyönyörű mérges gázok, nem volt rádió s a nagyvárosok utcáin ro­hanó autók helyett még békés konflisok ügettek. De azt mondják — én nem emlék­szem rá, hisz gyerek voltam —, hogy tizen­négy előtt más volt az élet s az emberek nyugodtabban tnajszolták a mindennapi ke­nyeret. — Nos, én kimondom: ezt nem hi­szem. Igaz. hogy az a különös éjszaka tizen­egy év előtt megszéditette a világot, vért csapolt Európából, de én és társaim, mi vé­letlenül megmaradtunk. Igaz, hogy négyévi harc után négy még rettenetesebb év követ­kezett, nyomor, uj mederkeresés, elhelyez­kedés a föld ujpupu hátán, de ez is csak el­múlt és itt vagyunk. Azután jött három év, huszonkettő óta, amikor kezdett hajnalodni, íehámlottak a külső bajok, de bent megma­radt a csömör, a fáradtság, az utálat s hideg­lelősen rázkódtunk minden régi gondolatra. Nagyot nyeltünk. Ennek is vége. Vannak még huszonötévesek, vannak még erős fiuk és kacagó lányok. Láttam sportversenyeket és láttam táncoló lányokat. Láttam cserké­szeket és atlétákat. Láttam szép kirándulá­sokat, erdei piknikeket, zöld szerelemsarko­kat a ligetekben. Van kezdet és v a n fiatal­ság. Sőt ennyi nyomorult év után kétszeresen szép, ha valami nyugalom, bájosság, szere­lem, jólét-féle integet felénk. Tizennégyben az emberek nem örültek neki, ha békesség volt és bukolikusan élhettek, huszonötben re- veláció, ha van egy kis nyaralás, egy kis tár­saság, egy kis béke. Igénytelenebbek lettünk a békével szemben, ma szép már. az elmúlt rémek után, a relativ nyugalom is. És amint emlékeztem arra a rettenetes tizenegy év előtti nyáréjszakára s az örök- rémeket látó beteg költő hatalmas soraira, valami bolond optimizmus szökött belém ott a Moldvaparton, a kezdet reménye s az a tudat, hogy mostantól fogva minden csak jobb lesz, szebb lesz — s örültem. Az idő múlott. A Moldva vizén hancurozva vibráltak a csillagok. Tudtam, hogy nemsokára jön a hajnal. Szvaíkó Pá!. NQngatszlovcnszhO ftercszfóiigszoclaiisfái az s| páilfezdőség mellett Impozáns megnyilatkozás Ipoiynyékesi — A régi vezetőség bűnei — üf céltüzések Pozsony, julius 28. Komárom, Soinorja, Dunaszerdahely és rnost legutóbb Ipolynyék a stációi az igaz­ság utjának. Az a meleg és szeretetteljes fo­gadtatás, mellyel az uj keresztényszocialista vezetőséget mindenütt fogadták, tanúbizony­sága annak, hogy a vidék népe megunva a békétlenséget, az uj vezetőknek a pártegy­ségét védő törekvéseit támogatja. Vasárnap az ipolynyéki kerület, melyet Szappanos (az uj csehszlovák állampolgár) és gárdája támogatóikul könyveltek el, fé­nyes tanúbizonyságot tett arról, hogy egy­ségesen az uj pártelnökséget támogatja és teljes mértékben elitéli a régi vezetők párt- és magyarságbontó munkáját. Az ipolynyéki népgyülésen a központ részéről Böhm Rudolf főtitkár, Gya.pay Ede dr. lévai kerületi elnök és Jónás Imre plébá­nos jelentek meg. A gyűlést Gürtler Dénes ipolynyéki esperesplébános nyitotta meg lendületes sza­vakkal. Elsőnek G y a p a y Ede dr. lévai körzeti elnök beszélt. Beszéde elején együtt­működésre és összetartásra hívta fel a né­pet. Széthúzássá! meggyengülve a kormány- hatalom is könnyebben végez velünk. Majd rátért a földreformra is s köve­telte, hogy a földet a községben igénylők kapják meg, ne pedig idegenből hozott tele­pesek. Részletesen foglalkozik a kormányhata­lom helytelen külpolitikájával, amely csak délibábok után futkos, ahelyett.hogy a szom­szédos államokkal élne barátságban és azok- kel oly kereskedelmi szerződéseket kömé, melyek biztosítanák az itteni őslakck megél­hetését. Elérkezett az ideje annak, hogy a mostani kormányhatalom átadja a helyét a megértésnek. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Böhm Rudolf, országos központi főtitkár szólalt fel, aki üdvözölte a még oly szorgos időben is nagy tömegben megjelent ipoly­nyéki és környékbeli párthiveket. Néhány szóval rávilágított a pártválság tulajdonképpeni okaira, hogy akik távol áll­va az eseményektől, most megismerve az igazságot, ítéletet alkothassanak és Ítéletet mondhassanak. Majd rátér a gazdásági szervek egysé­gesítésének szükségességére cs különösen a gazdaföldmlves egyesületek létesítését kí­vánja. Ezek az egyesületek a gazdasági élet különféle megnyilvánulásaiban s a gazda­társadalom érdekeinek megvédésében ered­ményesen vehetik ki részüket. Ezirányban sajnosán állapítja meg, hogy a párt kebelé­ben a régi vezetők nem dolgoztak, de bizto­sítja a gazdatársadalmat, hogy ezzel a kér­déssel az uj vezetőség behatóbban fog fog­lalkozni. A gazdatársadalom magárahagya- tottságában nem kapott kellő támogatást, pe­dig ez az állam egyik legerősebb pillére. Teherbiró'képessége a nagy adók súlya alatt már megingott, aminek csak a kormány fogja kárát látni, mert ha a gazda nem bír adót fizetni, nincs államjövedelem és nincs katonaság és nincs ágyú. És így inkább a prágai államférfiakat le­het az állam ellenségeinek és megrontóinak nevezni, nem pedig bennünket magyaro­kat, akik lelkiismeretesen teljesítjük állam­polgári kötelességünket és ezért viszonzá­sul csak jogainkat kívánjuk. A jogok harcában mindenki vegye ki a részét, ne álljon félre senki, mert ezen fog elválni a magyarság megmaradásának kér­dése. A kormány a magyarságot kulíurátlan- ná és szegénnyé akarja tenni. Vele szem­ben fel keli vennünk a legkérlelheteüenebb harcot, mely harcnak kimenetele és ered­ménye a magyar nép összetartásától függ. Erre az összetartásra lelkes szavakkal hivta fel a jelenlevők figyelmét. Az óriási lelkesedést kiváltó beszéd után Jónás Imre, a népszerű alsógyörödi plé­bános beszélt, aki a gyűlésen meg nem jelen­hetett Gregorovits szeretetteljes üdvözletét tolmácsolta. A továbbiakban kifejti, hogy amikor eb­ben az államban megköveteljük a tisztes bá­násmódot, a közigazgatásban és a vezetés­ben a tiszta kezet, annál inkább kell a párt­vezetésre olyan egyéneket állítani, akik csak az eszméért, csak az igazságért harcol­nak és nem olyanokat, mint eddig voltok, akit bűnt bűnre halmoztak, akik vétkeztek a gazda, az iparos és munká's ellen egyaránt. Sokan vannak, akik az igazságot' talán még nem ismerik s azért most ismételten vázolta a régi pártvezetőség viselt dolgait. Ne higyjük, hogy csak a ,,Concordia“ körül vannak bajok: a Népház ügye szintén csiklandós. Az ir- galmasokkal a párt kötött szerződést és Magyar eepiM grttntiolitak Prágában Hodisáék választási celláira A Csánki-párt prágai konventikuluqia — Veér emigráns társasága is belekapcsolódik az uj napilapba Szerda, fttfftis 29, J§ _

Next

/
Oldalképek
Tartalom