Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)

1925-07-29 / 168. (911.) szám

.Nlnienf vaiHi §ciiiisli“ Feloszlatták a néppárt nagysurányi gyűlését Prága, július 28. Szlovenszikón a két ellenséges szlovák tábor, a szlovák néppárt és a rolnickárok megkezdték a választási .kampányt. Srobár zólyomi gyűléséről lapunk más helyén szá­molunk be. A szlovák néppárt Nagysurány- ban tartott népgyüüést, amelyen Durcsánszky szenátor nagy beszédet tartott és kifejtette újból pártjának álláspontját amelyet abban foglaltak össze: „Mindent, vagy semmit.“ A pártnak az a legkisebb követelése Prágától, hogy ismerje el a szlovák nemzetet és Szlo- venszkó önállóságát. Hogyha Prága ezt nem teljesíti, nem lesz béke és nem lesz megegye3 zés, hanem megkezdődik a harc. A szlovák néppártnak ma már mindegy, hogy ez a harc hogyan fog végződni, nem fél semmiféle tá­madástól, mert a párt és a szflovák nép már úgy sem veszthet semmit A gyűlés alatt a kiküldött hatósági biztos többször figyelmez­tette a szónokokat arra, hogy mérsékeljék hangjukat, a szónokok azonban ügyet sem vetettek az intésre és még akkor is beszél­tek. amikor a hatósági biztos a gyűlést fel3 oszlatta. Végül is a csendőrség kergette szét a több miaut kétezer emberből álló tömeget, amely a szlovák himnusz eléneklésével, rend­bontás nélküli szétoszlott. tak fel ezen szerintük törvényellenes eljárás ellen, végül a közgyűlés a főgondnok lemon­dó levelét vette tárgyalás alá. Szijj Ferenc dr. nyugalmazott polgármester méltatta a lemondó Gaaí Gyula dr. főgondnok nagy ér­demeit, aki a legnehezebb időben állott az egyház, élére és annak érdekeit önzetlenül és odaadással intézte, azt javasolja, hogy a tá­vozó főgondnok érdemeit Írja a:z egyház jegyzőkönyvébe és munkálkodásáért sza­vazzon köszönetét. A közgyűlés az indít­ványt elfogadta. Az ellenzék zajosan követelte a beadott indítványok tárgyalását, a kántori állás és a lelkészi állások ügyében s mivel az elnök ennek nem tett eleget, a teremből tüntetőleg távoztak. A történtekért az erkölcsi felelős­ség azokat terheli, akik az egyház nehéz helyzetét • személyeskedő maguktartásaval súlyosbítják. A távozó Gaal Gyula dr., a komáromi magyarság e kiváló vezérférfia elé a társa­dalom osztatlan rokonszenve fordul és ez nyújt neki elégtételt egyháza élén a legsú­lyosabb megpróbáltatások idején kifejtett tevékeny m ük ö d éseért. a homárom! ref. cinlái viharos ftOzgQüttse Gaal Gyula dr. főgondnok lemondása Komárom, julius 28. (Saját tudósítónktól.) A komáromi re- lormátus egyház közgyűlésének Jókai Mór halhatatlan emlékével kellett volna foglal­koznia és ehelyett egyes egyháztagok azon viharos jeleneteket provokálva, Gaal Gyula dr. nyugalmazott polgármester, a komáromi egyház illusztris főgondnoka az állásáról le­mondását nyújtotta be, mert nem kívánt al­kalmat és ürügyet szolgáltatni, hogy szemé­lyét ürügyül használják fel az egyház béké­jének megbontására. A közgyűlésen Zsemlye Lajos helyettes lelkész és Pali Nagy Sándor gondnok töltöt­ték be az elnöki tisztséget. Az egyház múlt évi zárószámadását Igó Endre számvevő is­mertette és azt a közgyűlés elfogadta. Utána Fülöp Zsigmond főjegyző a költségvetést is­mertette, mely az egyház megrendült va­gyoni helyzetére való tekintettel 50 százalék adóemelés utján jöhet egyensúlyba. A költ­ségvetést ez értelemben, több hozzászólás után egyhangúlag elfogadták. Ezzel a tárgysor kimerült, de az egy­házi elnök a beérkezett személyi természe­tű indítványokat akarta tárgyalás alá bo­csátani; az egyház legtekintélyesebb tagjai, Csepy Dániel, Soós Károly egyházi fő­ügyész, Fülöp Zsigmond világi főjegyző, Papp Kovách Elemér ítélőtáblái biró szólal­Prága, julius 28. A Prágai Magyar Hírlap Stribrny lemon­dásának okaival foglalkozva, rámutatott, hogy a vasutiigyi miniszter — a választási atmoszférára való tekintettel — a leépítési törvény végrehajtása elöl futamodott meg. Azóta szorgalmasan folyik a leépités, de majdnem naponta történnek a vasutakon sze­rencsétlenségek, amelyek okát a kommunis­ták és a szociáldemokraták a tömeges elbo­csátásban s a vasutas szolgálat meglazulásá- ban látják. A Pravo Lidu a legélesebben elitéli a vasutiigyi minisztérium politikáját s lelep­lezi Stribrny utolsó manőverét. A vasutiigyi minisztérium ugyanis egy rendeletet adott ki, amely a véglegesített vasúti munkások és al­tisztek elbocsátását s helyettük napidijasok fölvételét rendeli el. A szociáldemokraták támadásaira azon­nal megszólalt a nemzeti szocialista Ceské Slovo s cikkében azt tanácsolja a Stribrny örökébe lépett Franké miniszternek, hogy a restrinkciós törvényt ne hajtsa végre és ne bocsásson el a vasúttól senkit sem. A Ceské Slovo tehát nyíltan arra akarja bírni az uj vasutiigyi minisztert is, hogy búj­jon ki a restrinkciós törvény felelőssége alól. Ha a törvény meghozatalában — Írja — szo­lidárisak voltak a koalició pártjai, akkor a végrehajtásért is valamennyien felelősek. A szociáldemokraták a felelősség áthárításával illojalitást követtek el, amelyre nem lehet más válasza a nemzeti szocialista pártnak, mint hogy a párt minisztere ne hajtsa végre a törvényt. Ez is újabb bizonyítók arra, hogy a koa­líciós többség csak pártérdekből szavazza meg a törvényeket s ha aztán azok végre­hajtására kerül a sor, egymásra tolják a fe­lelősséget. De nem törvénybeütköző-e a Ceské Slovo cikke? Hiszen egy minisztert szólít föl arra, hogy a törvényt ne hajtsa végre. A koalíciós sajtónak minden szabad, hiszen sokszor meggyőződhettünk már róla, hogy az állam a koalició s az általa hozott törvények is csak a koalíció megerősítésére valók. isszel ni földrengés lenijegeli a kooltdöf és a iMnlaiieitfe! Elintézetlen javaslatok — elhanyagolt költségvetés — Stribrny és Meissner egymásra licitálnak húzta és megkeverte: — Ez a szomszéd nem is csúnya ember, — állapította meg. Az asszony szeme meg­akadhat rajta, csak ne volna olyan gyámol­talan. A hagyma odaégett, de a menyecskének is melege lett. Másnap este, mikor Mihály ,a munkából hazatért, a menyecske az ajtó előtt állt, szoknyáját egy kicsit feltörte s mikor az em­ber elég közel ért már hozzá, a vizes sajtárt kilottyan tóttá az udvarra, de gondosan úgy fordult, hogy az ember észrevegye formás lábaszárát. Mihály észre is vette, pislantott is egyet a kalpkarimája alatt, de mert igen csendes, szemérmetes ember volt, csak a köszönésig merészkedett, azzal bement a szobájába s a menyecske mérgesen hallgatta, amint a rő3 zsét a vacsorafőzésre a lábas alá tördelte. Gyuri, a kisfia akkor szaladt be az ud­varról, Panna szeme lobot vetett. Magához hívta Gyurit, leült vele a küszöbre, az ölébe ültette, becézte, cirógatta, aztán halkan stit- togni kezdett neki­1 Mihály nem volt otthon, Vica, a kis lá­nya babáját öltöztette a szobában.. Gyuri, a menyecske kis fia bekukkantott az ajtón s mikor a szoba közepén megpillantotta Vicát, bement hozzá s ö is letilt a földre a leány mel­lé. Sokáig játszottak s egyszer csak Gyuri elkomolyodott: — Igaz ám, — nézett Vicára, — hallottad az éjjel? — Mit? — A kísérteiét. Vica íélős kis lány volt, megijedt: — Hol? — A falon. Minden éjjel kapar. Egyszer már jajgatott is. A kályhacsőben volt, azt mondta: Huujj! És elmesélte, hogy a házban egyszer meghalt egy öregasszony, Pintér Juli néni. A pénzét a falba ásta s minden éjjel eljön érte s a falat kaparja. A pénzét keresi. Vicának egyszerre elment a kedve a ba­bától, de még a szobában sem mert maradni, egész nap kint volt az-udvaron- Félt a kísér­tettől- . Alig várta, hogy az apja hazamenjen, el­mondta neki, mit hallott. Az ember lecsillapította: — Ne félj kis lányom. Bolond beszéd az ilyen. Aki egyszer meghalt, az nem jön visz3 sza többet. A leány látszólag megnyugodott, de a kísértet árnyéka benne maradt a lelkében. Megvacsoráztak, aztán lefeküdtek. Szép, világos, meleg nyári éjszaka volt. Mihály nyitott ablaknál szokott aludni. Faluhelyen nem kell félni betörőtől, gyilkos­tól. Ott a kutya az udvaron, megőrzi a házat, meg az életet. A friss levegő beáradt a szo­bába. Az ember már aludt, a kis Vica imádko­zott, nagyon álmos volt, már kétszer is összekeverte a Miatyán'kot az Üdvözléggyel, amikor az álom hirtelen elszál l a szeméből- Felneszeit. A falon halk neszt hallott, mintha valaki kapart volna. Egész testében összeremegett. A kaparás mindig tisztábban hallatszott a két szoba közti falon. Leírnit a takaró alá, mivel azonban a ka3 párás folyton hallatszott, nem bírta sokáig, népipárti képviselő találóan jegyezte meg a Nase Listyben: tovább komédiáznak, A sajtóban még egyre támadják egymást a koalíciós pártok, de nem vérre megy a do­log. Csupán kitűnő agitáció ez a választá­sokra, a vezérek .továbbra is egy tálból fog­nak cseresznyézni. Stribrny pénteki harci riadójára válaszol ma Meissner dr. a Pravo Liduban s tényekkel bizonyltja, hogy éppen Stribrny volt az, aki illojalitást követett el. A szociáldemokraták már a szlovenszkói püspökök pásztorlevelével kapcsolatban a legerélyesebben akartak föllépni s Meissner és Markovics követelték az egyházi autonó­mia határainak pontos megállapítását az al­kotmánytörvény alapján. Meissner bizonyítja azt is, hogy Stribrny az ünnepek rendezését sokkal fontosabbnak tartotta minden más fontos kérdésnél s egye­dül az ő radikális föllépése siettette az ünne­pek rendezésének törvénybeiktatását. Rá­mutat, hogy a koalíciós programban sohasem szerepelt az egyház és állam végleges elválasztása s ezt maga Stribrny sem követelte eddig Stribrny követelése, a Vatikánnal való diplomáciai viszony megszakítása, a külügy­minisztériumra' tartozik, tehát Benesnek, aki Stribrny pártjának tagja, kellett volna ezzel a követeléssel előállnia. Stribrny azért mon­dott le, hogy a szociáldemokrata pártot túl­licitálja, mert hiszen világos, hogy a szoci­áldemokraták az egyházi kérdésekben már régen sokkal erélyesebben léptek föl, mint- a cseh nemzeti szocialisták. Stribrny azonban sohasem akart velük együtt haladni, csupán most, a választások közeledtével lépett föl érthető okokból olyan erélyesen. * i Vita Kassa város szervezeti szabályren­delete körül. Kassai tudósítónk táviratozza: A ma esti városi közgyűlésen a városi sza­bályrendelet tárgyalásánál Polák Gyula ha­talmas beszédben fejtette ki, hogy pártja részt akar venni a képviselőtestület munká­jában, azonban a mai viszonyok között a fő­jegyzői hivatal ezt minden téren megakadá­lyozza. Részletesen fölsorolja azokat a sé­relmeket, amelyek a főjegyzői hivatal részé­ről a városi tanácsot és képviselőtestületet érték. — Miadek nemzeti szocialista napi­rendre kíván térni Polák nyilatkozata fölött és kívánja a szabályrendelet elfogadását. Horkay kommunista ezt nem tartja időszerű­nek. Blanár Béla kívánja a szabályrendelet letárgyalását, de megállapítja, hogy a főjegy­zői hivatal túllépte hatáskörét. — A polgár- mester a szünet alatt megegyezést létesített a keresztényszoeialista és kommunista párt­tal, hogy a szabályrendeletet leveszik a na­pirendről és a képviselőtestület hattagú bi­zottságot küld a zsupánhoz a sérelmek eltün­tetése céljából. A megegyezést a vybor el­fogadta. — (Uj német folyóirat.) Gölnicbányai tu­dósítónk írja: ,,Der Gründler" cim alatt uj német havi folyóirat jelenik meg Gölnicbá- nyán, amelynek felelős szerkesztője Grusz Lipót polgár iskolai igazgató. Szerda, julius 29. Franhe nroisiicr szabotálta a vasofahoii a restrlahciés tárvénof? Csetepaté a szociáldemokraták és nemzeti szocialisták között — Mindketten ki akarnak bújni a felelősség alól megszólalt: i — Édesapám! Az ember felébredt: — No? — Hallja? — Mit? — A kisértetet, — szepegte Vica — ka­par a falon. A pénzt keresi. Az ember befelé fordult: — A kis macskák kaparásznak, — szóit — aludj! És elaludt. Vicát is elnyomta az álom. A kísértet is elhallgatott. A következő éjszaka megint kapart, a harmadik éjszaka a padláson csoszogott, a negyediken meg a sparhertcsövet verte­Vica már alig mert lefeküdni- Egészen megsoványodott. A kisértet pedig napról-napra szemte­lenebből viselkedett, utóbb már úgy zörgött a padláson, mintha fiaerdögök csörgették vol3 na láncaikat. Ezt már Mihály sem tűrhette tovább. El­határozta, akárhogyan lesz is, estére meglesi nyerhet, ha vess 2074 Ig € 17111 i í otry efjész usehszlovók állami ópitószeti sorsjegyre, már augusztus hó 1-1 hózáshoz Saiíeri §s Tsa baakkizábaa Városház utca. Megrendelések posta-utalványon is eszközdlhetők a pénz előzetes beküldése mollett vrVVVVWTVTWrVWWTrVTVTWVTVlTTVV A kisértet Irta: Nyáry Andor. A hosszú falusi házban két lakó lakott. Balogné az újonnan odaköltözött és Rezes Mihály. Balogné csinos, harminc év körüli, tüzesszemii özvegy menyecske volt. Rezes Mihály valamivel idősebb, csendes, kicsit szemérmes, szintén özvegy napszámos em­ber. Balognénak volt egy kis fia. Rezesnek meg egy kislánya. A menyecske mosni, va­salni járt, .csak este tért haza, az ember szin­tén s ilyenkor mind a ketten tüzet gyújtottak és vacsorát főztek. így ment pár hónapig. Egyik este Rezes kis lánya átszaladt Ba3 loguéhoz és egy kanálfej zsírt kért kölcsön. Balogné belementette a kanalat a Ven­delbe, aztán a lánynak nyújtotta: — Kinek köll a zsir? — Édesapámnak. — Minek? — Főz­— Főz? — Vacsorát. Balogné maga elé nézett, mosolygott. Hosszú hónapok óta csak most tiint fel neki előzsör, hogy a szomszédban az ember főz. Elgondolkozott: — Hm! milyen furcsa! Főz. Aztán ember. A főzőkanál megállt a kezében, majd to­vább keverte a rántást. A hagymavágásnál azonban megint piszkálta valami, a melle né­ha önkéntelenül felhullámzott. A falra nézett, amely a két lakást elválasztotta egymástól. \ szem: mélyén apró lángocska gyűlt­— Ha ez a fal nem W)!na . ■ • Hm! . . . Mindössze egy arasznyi vastag . . . A hagyma nagyon sistergett, kicsit félre3 Prága, julius 28. Svehla miniszterelnök bizonytalan időre haza küldte a törvényhozókat abban a re­ményben, hogy ez idő alatt elsimulnak a kor­mányban és a koalícióban az ellentétek. Úgy látszik azonban, hogy ez egyszer még Svehla ügyes taktikázása is csődöt fog mondani. A Lidové Novinyben Klimka K. Z. ugyanis megállapítja, hogy ősszel olyan óriási föladatok várnak a par­lamentre, amelyek a pártok kölcsönös bi­zalmatlansága és jelenlegi íölhevüiése mel­lett könnyen újabb földrengést idézhetnek elő a koalícióban. Legelsősorban az el nem készült válasz­tási novelláról van szó, amely ellen a nem­zeti demokraták és szociáldemokraták fog­lalnak állást s utólag a cseh nemzeti szocia­listák is bejelentették vétójukat. Itt van aztán az adóreform is, amelynek egyévi anyaga már valóságos kis papirpiramissá nőtt s még sem érett meg annyira, hogy a nyári szünidő alatt egy permanens bizottság letárgyalhassa Még nem volt költségvetés, amely késő nyá­ron annyira ne lenne előkészítve, mint a jövő évi. Az a benyomásunk, hogy a kormány megelégszik egy ideiglenes költségvetéssel is. Mindezekkel azonban nem törődnek a koalició és a kormány urai. Nyugodtan el­mentek nyári szabadságra s amint Myslivec

Next

/
Oldalképek
Tartalom