Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)

1925-07-23 / 163. (906.) szám

Csütörtök, julius 23. A Miségi Háztartás €s a pÉitzfigp ORrentiefKezÉsijog Prága, július 22. Lipcsey Albin ny. jegyző, volt adó* ügyi biztos szerkesztőségünkhöz egy értékes és nagy szaktudásra valló cikket küldött be a községi háztartásról. A cikket nagy terje­delme miatt nem áll módunkban egészében le­közölni, azonban a közérdekre való tekintet* tel a következőkben ismertetjük. A községek mai, általánosan súlyos pénzügyi helyzetén csakis a községek önkormányzatának a pénz­ügyi gazdálkodásban való kiterjesztésével !e* hét segíteni. Az önkormányzat kibővítésének elvi nehézségei nincsenek, mert a demokra­tikus államberendezés egyenesen megkövete­li azt, másrészt a felülvizsgálati jog a kor­mányhatalom kezében marad s igy ennek mindig van módja az esetleges túlkapások megakadályozására­A mai állapot nemcsak a községi vagyon gyarapítására nem alkalmas, hanem a meg­levő vagyon intenziv kezelését legnagyobb mértékben bénítja. Valamint a magánember, úgy a község is csak abban az esetben ké­pes eredményesen gazdálkodni, ha saját va­gyonával önállóan rendelkezhetik s a gond­nokságnak csakis a törvényben előirt esetek­ben van helye. A 'községnek, miint jogi testületnek a léte a községi háztartás ügyes, gondos és lelki­ismeretes vezetésén, a költségvetés összeá1* litásának módján s ezt követőleg a számadás tükrén fordul meg. A községi pótad.ók mai korlátolt kiutalá­si rendszere a községi háztartások helyes és célirányos vezetését lehetetlenné teszi, mert ha a község kézhez is kapja a százalékszerü- en megszabott pótadónak egy-egy időközre eső részletét, eme részletek nem elégitheik ki a háztartást. A község „önrendelkezési jo* ga“ csupán addig tart, amig a kiutalt pótadó­ból telik s igy pillanatnyilag sem kulturális, sem gazdasági, sem egyéb közérdekű ügyek támogatásában nem vehet részt, aminek leg­főbb akadálya a készpénz törzsvagyonnak a hiánya. A cikkíró már az 1890-es években oly módon segített a törvény hiányain, hogy képviselőtestületi határozattal községi törzs* vagyonalapot (tartalékalapot) létesített. A községi háztartásra vonatkozó önrendelkezé­si jog ugyanis teljesen illuzórius, ha a község­nek nincs vagyona, amellyel rendelkezzék, így annak idején egy ezerkétszáz lelket számláló községben négyszázötven koroná­val alapult meg a községi tözsvagyon, amely oly módon jött létre, hogy az előző költség* vetési év fölöslegét nem hozták át az uj gaz­dasági év költségvetésének javára, hanem önálló tételként, mint tartalékalap szerepelt abban. Ezt a javaslatot annak idején a me­gyei törvényhatóság, mint felügyelő hatóság belátással fogadta és jóváhagyta. Igaz ugyan, hogy a községek költségve­tésében szerepel az „előre nem látott kiadá* sok“ tétele, azonban rendesen oly csekély összeggel, amely távolról sem elegendő a tényleg felmerülő, előre nem látott kiadások fedezésére. Az előadottak szerint nyilvánvaló, hogy a községek önkormányzati joga főleg a pénz­ügyi gazdálkodás terén okvetlenül kiterjesz­tendő; célszerű újítás volna az is, hogy a községi törzsvagyon alap (tartalékalap) léte­sítését a törvény írná elő kötelességszerüen. A költségvetések összeállításánál pedig a pontosan ismert kiadási tételek kivételével ne a minimálisan szükséges összeg állíttassák be, hanem mindig valamivel több, mint a hozzávetőleg megállapított összeg, mert szű* kös keretek között talán egy-két százalékkal Prága, julius 22. A nemzeti demokrata párt kebelében működő Csl. rolnická jednota, amelynek ve­zére Bergman képviselő, az utóbbi időben Szlovenszkón is megkezdte szervezkedését. Svehla miniszterelnök republikánus pártja természetesen rossz szemmel nézi ezt s a sajtóban élesen támadják Bergmanékat. A rolnická jednota hivatalos lapjában, a Role- ban bejelenti, hogy továbbra is szervezkedni fog Szlovenszkón, annál is inkább, mert ott az állam eszméjét veszélyeztetik s hallatlan gaztettet követnek el a szlovák nép ellen az agráriusok. A Role Ízelítőül egy repub'likánuspárti titkár levelét közli s ezzel rávilágít arra a munkára, amit Svehla pártja a községi vá­lasztások alatt végzett Szlovenszkón. A Role cikke a következőképpen szól: Az ember nem akar hinni saját szemé­nek, amikor a feketét a fehéren látja. Hallatlan gaztettről van szó, amelyet egy párt követett el a nemzet és az egész állammal szemben, egy párt, amely azt állít­ja magáról, hogy államalkotó s vezére pedig maga a kormányelnök. A hallatlan történet a következő: Ta­valyelőtt szeptember 16-án ejtették meg Szlovenszkón a községi választásokat. A republikánus párt elnöke, Svehla miniszter- elnök odadirigálta republikánus titkárainak nagy hadát és azok munkatársait, akiknek az volt a feladatuk, hogy a szlovák válasz­tókat a miniszterelnök pártja részére meg­szerezzék. Munkájukat sokkal sötétebb mó­don végezték el, mint ahogy azt a régi osztrák-magyar monarchiában a magyarok cselekedtek. Részt vett a munkában Honzik Ferenc republikánuspárti titkár is, aki agitációjával arra törekedett, hegy mennél több szlovákot szerezzen a republikánus pártnak. Hogy ez a titkár hogyan végezte misszióját, ezt el­árulja Dos tál Otokár kollegája, aki Honzik- kal összeveszett és most nyilvánosságra hozta a levelet, amelyet Honzik a választási kampány alatt irt Szlovenszkóról. A levél a következőket mondja: jobb költségvetési kép tárul ugyan a figyelő szeme elé, végeredményben azonban rossz a költségvetés. Ha azután a községek törzsvagyona (a tartalékalap) a kellő mértéket elérte, akkor lehet szó majd a szükebb s egyre szükebb költségvetési keretekről. Nem lehet szabály és azt nem kívánhat­ja senki, hogy a községi háztartások defi­cittel dolgozzanak, inkább arra kell töreked* ni, hogy a zárszámadások némi maradványt tüntessenek fel, mert csak igy képzelhető el az egészséges alapokon nyugvó községi ház­tartás. Kedves Barátom! Köszönöm levelét. Munka van itt rogyásig, semmi organizá­ció es ha van is, az is csak papíron van meg, a bizalmiakat meg kell fizetni, a vá­lasztókat nieg kell vásárolni, íerrorizá'ni, gorombáskodni és kiabálni kell. A szlová­kok, 30 százalékot kivéve, bagázs, akik mindenért pénzt kivánnak, a szlovák kép­viselők odahaza ülnek és semmit sem csi­nálnak ... Nagyszombat, 1923 IX. 22. Üdvözli mindnyájukat: Honzik. A miniszterelnök pártjának titkára tehát nyiltan bevallja, hogy az ö pártja a válasz­tások előtt megvásárolta, terrorizálta és uszí­totta Szlovenszkón a választókat. Svehla. miniszterelnök pártjának titkára kijelenti, hogy a szlovákok csürhék. A szlovák ember lelke nagyon érzékeny. S ez a lélek az ilyen esetek után még jobban a „csechunok" ellen fordul, pedig Szlovenszkón már ma is olyanok a viszo­nyok, mint voltak Boszn’ában és Hercego­vinában a háború előtt. Mit ér a folytonos hangoztatása annak, hogy a csehek és szlovákok testvérek, mit ér a kijelentés, hogy a csehszlovák nép egyenlőjogu és egységes s hogy akarhatjuk a szlovák népet a köztársaság iránti szere- tetre nevelni, amikor a miniszterelnök párt­jának titkára kijelenti, hogy a szlovákok csürhék. Szemére vetik nálunk — folytatja a Role — Hlinkának és pártjának, hogy kormány- ellenes, jóllehet a néppárti vezér ünnepélye­sen kijelentette, hogy a köztársaság alapján áll. De ha a miniszterelnök párb'ánb- cseh íPká«* azt mondja, hogy a szlovák nép csűrbe, igazán nem csodálkozhatunk azon, hogy a megsértett szlovákok a kormányellenes pártokat erősitik s a csehek részére csak a megvetés és a „csechuni" elnevezés ma. rád meg. A Role végül elvárja Svehlától, hogy felelősségre fogja vonni titkárát és elégtételt ad a szlovákoknak. Atyafiak a kfiifljtyi állasokban Prásek lapja a légionáriusok előretörése ellen Prága, julius 22. Prásek lapja,- a Napravo nemrég meg* támadta a külügyminisztériumot amiért a po­zíciók betöltésénél nem a hivatalnokok ráter­mettségét és kvalitásait veszik tekinetbe, ha­nem a légionáriusok számára tartja fönn a legfontosabb állásokat. A legionista Národni Osvobozeni természetesen éles ellentáma* dást intézett a Napravo ellen, amely most vá­laszol a légionárius lapnak és bebizonyítja, hogy Girsa dr., meghatalmazott miniszter sa­ját embereivel tölteti be a legfontosabb kül­ügyi állásokat. így többek között Strer mi* niszteri tanácsost, aki feleségül vette Girsa unokahugát, párisi főkonzul lett. Blahoz lé­gionárius miniszteri tanácsos, aki ugyancsak közel áll Girsához, szeptember elején a ber­lini követséghez kerül ugyancsak tanácsosi rangban. Végül fölhozza a Napravo, hogy a főiskolát végzett tisztviselők még mindig nem kapták meg a régen kiutalt főiskolai pótlé­kokat. Piiccs oi ungvári IpartársalatyoB Tiltakozásba fűlt a közgyűlés Ungvár, julius 22. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Julius 19*én, vasárnap reggel 9 órakor nyitotta meg Mikita városi tanácsos iparügyi referens Ungváron az uj ipartörvény alapján megala­kult ipartársulat közgyűlését. A megnyitást először az akadályozta, hogy a kivánt taglétszám nem volt meg, majd amikor 10 órára mintegy öt-hatszáz iparos s kereskedő jelenlétében a közben szünetelő ülést az elnöklő tanácsos ismét megnyitotta, egy fél óráig tartó zajos tiltakozás akasztotta meg a tárgyalás rendjét. Az ungvári ipartársulatot ugyanis ezelőtt pár héttel puecsszerüleg alakították meg az ungvári cseh iparosok és kereskedők, akik az össziparosok és kereskedők tudta és bele­egyezése nélkül olyan alapszabályt dolgoz* tak ki, mely szerint az ipartársulat főnökei és a választmány tagjainak ötven százaléka, valamint a szakegyesületek elnökei csakis szláv nemzetiségűek lehetnek. A közgyűlés óriási felháborodással vette ezt — a nemzetiségi torzsalkodást előidéző — alapszabályparagrafust és csak nagy nehéz­ségek árán tudta a hatósági elnök a társu­lati főnök megválasztását keresztülvinni. E pont után Baán Mihály a kereskedők nevé­ben tiltakozást olvasott fel, Gacsik Miklós az iparosság nevében alapszabálymódositó ja* vaslatot nyújtott be, mire a hangulat olyan izzóvá lett, hogy az újonnan megválasztott ipartársulati főnök, Wolkmann Kálmán a köz­gyűlést hirtelen feloszlatta­Az elkeseredés óriási s alig van rá re­mény, hogy az ipartársulat működése egyha­mar a rendes kerékvágásba kerülhet. Hodzsa sziovenszMl Sciehvásárla Házi fiiegvilágttásHflii A Role leleplezése — Egy rolnickár titkár megvásárolható „bagázsnak" mondja levelében a szlovák népet Egri Viktor ni könyve Irta: Fenyves Pál dr. A berlini városi vasút íriedrichstrassei állomásának újjáépítése már befejezéshez közeledett, az emeletnyi magasságban tér* peszkedö plattform végén az óriás kupolá­nak állványokkal megrakott váza meredt az égnek, alatta pedig a nagyváros fegyelmezett embertömege feketéllett. Az állomás járdájá­ról látni lehetett az épülőfélben levő Spree- hidat, vastraverzek ága*boga közt ember- hangyák dolgoztak rajta. Azon túl, az Orani- enburger Tor irányában, Berlin északi részé­nek szomorú szürkesége sötétes párával fes­tette meg az ég alját. Hazafelé igyekeztünk a Magyar Tudó* Hiányos Intézetből. Három percenként hosszú vonalok gu­rultak be az állomásra. Ajtók csapódtak, em­berek siettek rendhez szokott mozdulatok­kal a kijárat felé, a- nagyváros vére szaporán lüktet- Kettőnknek különös szerencséje volt aznap: sötétzöldre festett, vadonatúj vonatba kerültünk, melynek széles tolóajtót zajtala­nul nyíltak és záródtak az állomásokon. A termes kocsi ragyogott a tisztaságtól, még érezni lehetett benne a friss festékszagot. Könyvekről beszélgettünk a berlini •egyetem magyar lektorával- Akkoriban egy tragikus szépségekben gazdag meséskönyv kiadását készítettem elő (még ma is kézirat­ban hever egy női Íróasztal záros fiókjában valahol Szlovenszkón) s hogy, hogy nem, ar* ra terelődött a szó, hogy meg kellene vetnünk •egy olyan könyvkiadóvállalat alapját, amely fiatal Íróink munkáinak legjavát minden ma­gyar olvasónak kezébe UWná adni. A katto­gó, döcögő vasúti kocsiban merész terveket 1 kovácsoltunk. Berlin, Pozsony, Kassa, Ko­lozsvár, Budapest . . . ifjúsági könyvek . . • a Sammlung Göschen magyar mása . . • kincskeresés Erdélyben és a Tátra alján . . ­Kettőnk közül Farkas Gyula volt az idő­sebb, a józanabb, a számítóbb. „Forrongó !é- lek“ cimü regényének német fordítását kor* rigálta akkor, ő már tudta, mit jelent az, könyvet kiadni. Mégsem hátrált meg, mégsem ejtette el a nagyjelentőségű tervet, hanem törhetetlen idealizmussal s bámulatos munka­bírással hozzáfogott megvalósításához. En­gem másfelé sodort a sors, Farkas Gyula messze idegenben, egyes*egyedül, csupán saját erejében b!zva, vette fel a harcot a ma­gyar művelődésért — a magyar közöny el­len. Lassanként mind több fegyvertárs szer­ződött melléje Csehszlovákiában, Magyar* országon, Romániában, Jugoszláviában, úgy hogy a Ludv/ig Voggenreiter Verlag magyar osztálya ma már majdnem egyet jelent az utódállamok magyar irodalmával. De mesz- sze idegenben Farkas Gyula még ma is egye­dül intézi könyokiadóvállalatának ügyeit. .0 a Ludv/ig Voggenreiter Verlag magyar osz­tályának igazgatója, könyvelője, levelezőié, valamint legolvasottabb szerzője és tudós kompilátora. Nem szeret a nyilvánosság előtt szere­pelni. De végre is illik, hogy az itteni könyv­barátoknak bemutassuk azt az embert, aki ölvedi László, Sziklay Ferenc, Mécs Lász'ó, Bognár Cecil dr„ Torna István müvei után most Egri Viktor elbeszéléseinek gyűjtemé­nyét adja a kezükbe, melyet nemsokára Rácz Pál regénye cs — mihelyt a Kazinczy Társa­ság Könyvbarátaihak terve valóra válik — egy szlovenszkói ó$ ruszinszkói anthológia fog követni. Egr: Viktor elbeszéléseinek mesterségbe* li részét tekintve, elmondhatjuk róla, hogy tud novellát írni, ami novellistáink körében meglehetősen szokatlan jelenség. Először is tudja, hogy miről lehet novellát Írni. (Most általában mindenről lehet. A novellából való­ságos irodalmi overallt készíttetett magának a sajtó.) Ezért aztán mindegyik novellája zárt formájú befejezett egésznek látszik, melynek teremtő princípiumát az elgondolás középpontjában kell keresni. Más szóval: Eg­ri Viktor intellektusa olyan módon nyúl az élethez, hogy mindig egy magában véve egy­séges részletet ragad ki belőle, melynek eyedülvalósága azonban nem tagadja meg az egyetemessel való összefüggését- Másodszor tudja azt, mennyi járulékos mozzanatot — reflexiót, hangulatkeltést, jellemrajzot — bir el valamely történés. Tehát ismeri az elbe­szélésnek, mint műfajnak, statikáját. Végül pedig ismeri az elbeszélés dinamikáját is, vagyis tudja azt, hogy milyen irányban ás minő sebességgel kell a novellának a kifejlő­dés felé haladnia. Ilyen felkészültség dicséretet érdemelne még akkor is, ha nem volna egyéb, mint né­hány ügyesen ellesett fogás. Hiszen nem bő­velkedünk annyira gyakorlott technikájú író- mesteremberekben, hogy szabad volna lebe­csülnünk a routine-t. De ón nem akarom Egri Viktort dicsérni, mert az igazi művészt nem dicsérni, hanem becsülni kell. Van egy elbe­szélése: „A toronyszoba", melyhez foghatót szlovenszkói Író tollából még csak egyszer olvastam. (Azóta szeretem a Tamás Mihály elbeszéléseit, melyeket n Kazinczy Táraság gyűjtött össze egy művészi szépségekkel — és sajtóhibákkal —telt kötetben.) Egri Viktor ebben a novellájában egy hatalmas tragédia' viharfelhőit és gyilkos villámát sűrítette ősz* sze. Ebből a novellából nem volna nehéz drá­mát csinálni; egészen bizonyos, hogy pará­dés szerepeket lehetne kihozni belőle. így el­beszélő formában, alig öt oldalon, bámulato- san tömör és olyan erőteljes, akár a skót bal­ladák. A drámai polaritás, mely nemcsak az alakok beállításában, de az élet forróságától tüzelő párbeszédben is megnyilvánul, helyen­ként elszabaditja indulatok szikraesőjét. Ez az elfojtott tíiz a kötetnek cimet adó novellá­ban („Pierre találkozása*4) beleeszi magát a töprengő lélekbe és üszkösre éget egy em­beri sorsot. Pierre találkozása a gyűjtemény leghosszabb darabja- Darkó István csonkare­génynek nevezné. Elgondolása és előadása legközelebb áll Egri Viktornak múlt évben megjelent regényéhez. Ugyanaz a reflexióra hajló értelem, ugyanaz a tisztán látó megfi­gyelés, mely a magyar kisvárost tövirőMie- gyire kiismerte, ugyanaz a csendes elbusu- lás, mely könnyen a képzelgés bizonytalan­ságába téved. Egri Viktor művészi utján el­érkezett a lélekelemzésig. Látszik, hogy szo­ros kapcsolatot tart az európai művelődéssel. Problémáinak megoldásé* fino n érzéssel, töprengő aggyal, önmagával tusakodva ke­resi. Kísérletezik- Mérlegel. „Pierre találko­zása" is ennek a becsületes keresésnek nyo­mait viseli magán. Darkó István jobban tud bánni a nyelv­vel. Egri Viktor mélyebben néz az emberi lélekbe: Ha a regényírás technikájában Is el tudja érni azt a színvonalat, melyre előttünk fekvő kötetének elbeszéléseiben emelkedett, akkor készülő regénye . éppen olyan nagy nyeresége lesz az itteni magyar irodalomnak, mint ez a novella-gyűjtemény­7S

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom