Prágai Magyar Hirlap, 1925. július (4. évfolyam, 145-170 / 888-913. szám)

1925-07-18 / 159. (902.) szám

m Irodalom cs poiiiüa Irta: Sziklay Ferenc III. Igaz, hogy aki irodalmi críék volt — helye­sebben, akit a közönség annak ismert el, mert a müveivel együtt kapta a kritikátlan pesti kriti­kát is —Pesten maradt. De hiszen, ha Fleisch- mann dr. szelekciót akar a ..pesti iskolától*4, ez csak előnyös kellene, hogy legyen. Mózes is negyven évig kóstáltatta a népét a pusztában, hogy az elfelejtse a húsos fazekakat. Mi egy egé­szen friss irógcnerúcióval kezdtük cl a munkát, 'akiknek emlékében távolról sem ötölhetik föl a husosfazék. A pesti írók javarésze a vidékről szívódott föl s most az itt fejlődő íróknak itt kell maradniok. itt kellene fejlődniök. Hogy eddig nem fejlődtek naggyá? Istenem, ahhoz még in­tenzív irodalmi élet mellett is kevés hat eszten­dő, hát még ha az az iró csak mellékesen lehet iró, mert közben élnie is kell. Nálunk pedig inten­zív irodalmi élet nem fejlődhetett ki, éf>pen azért, mert a hangos politikai zajlás minden figyelmet magának kötött le s mert a közönség — mint maga Fleischmann dr. is — az „abszolút tekin­télyű" Írókat kereste s mögöttük az irodalmat, nem fordítva, az olvasmány mögött az Írókat, Nem az irók nem tudtak mihez kezdeni, ha­nem a közönség. Az Írónak egészséges viszo­nyok között nem lenne szabad, hogy más dolga legyen, mint Írnia. Az irodalompártolóknak, a po­litikai és gazdasági faktoroknak kellene meg­szervezniük az irodalmi életet, nem mindent az Írótól várni, aki embernek éppen olyan ember, mint a közönség, ennie is kell, ruházkodnia is, sőt művelődnie is, hogy el ne száradjon s akit — Fleisehmann dr. szerint - az a közönség közö­nyét mentő gazdasági krízis éppen úgy nyom, mint más halandót, Azt várja Fleischmann dr., hogy az az iró mint újságíró, biztosítási ügynök vagy tudomisén mi keresse a száraz kenyeret s amig más szóra­kozik, addig ő nekifogjon irodalmat csinálni olya­nok szájaize szerint, akik meg nem értik; hogy ő gondoskodjék a müve kiadásáról, előfizetés- gyűjtésről s keserves tiapszámosmunkáva! szer­zett alig elég pénzét ráköitse arra, hogy mások lekicsinyeljék, kigunyolják s sajnálják az igazán vérével írott müvéért azt a pénzt, amit könnyen kidobnak egy kaláberpartira vagy egy iiter borra? Akkor inkább abbahagyja az írást! Ki követelheti az ilyen Írótól, hogy úgy tudjon írni, mint egy Jókai vagy Mikszáth? Aki ilyen gon­dolattal fog neki a kérdés megoldásának, az so­hasem élte bele magát egy iró lelkivilágába, az nem akarhat őszintén javítani a helyzeten, de hivatásos gáncscskodó Súlyos szó, de meg fogom okolni. Fleisch­mann dr. a sziovenszkói — a dolog természeté­ből folyólag — fiatal irodalomról olyan megálla­pításokat szögez le, amik a valóságnak egyáltalá­ban meg nem felelnek, kritikát mond olyanról, amit — kijelentései után ítélve — abszolúte nem ismer. Hogy a mai sziovenszkói irók legtöbbje nem tart vonatkozást a speciális sziovenszkói élettel? Helyesen teszi! Az ilyen jelen, mint a miénk, túl­ságosan „geír ahhoz, hogy az iró, pláne ,kezdő" iró, irodalommá formálja, mint ahogy pl. a hábo­rúból még Krúdy Gyula és Herczeg Ferenc „ab­szolút tekintélyű" irók sem tudtak irodalmi érté­kű regényt kiformálni. Igaz, hogy nagy tragé­diák és súlyos emberi válságok esnek át rajtunk, de ezek a kicsinyes élet szatócsboltjában apró­pénzre váltódnak, riportanyag lesz belőlük, mely eo ipsn nem kellene a közönségnek*. „Minek ol­vassak olyat, ami mindennap megesik velem az életben" jelszó alatt. Én nem vagyok a kart pour Tart embere, de azt az Írásművet, amiből ordít a tendencia, nem tartom irodalomnak. Hogy azonban a sziovenszkói magyar iroda­lom annyira dekadens és (Uram bocsá‘1) „nyu­gati" szellemű lenne, mint azt Fleischmann dr. állítja, az egyszerűen nem igaz. Mutasson nekem Fleischmann dr. csak egy sziovenszkói magyar írót is, akitől csak „gyöngén megkonstruált há­zasságtörési és hálószobajeleneteket kaf) irodai­ja csemegének". Ez a nem tudom honnan föl­szedett rossz frázis nagyon ügyetlenül van íöl- kaptafázva. A sziovenszkói magyar irodalomnak éppen jellegzetes vonása az erotikamentesség, •pőre malacságot csak egy „iró" követ el, ha ál­név alatt is, éppen az, akire Fleischmann dr. ■mint tekintélyre hivatkozik. Talán a legerotiku- sabb írónk Tamás Mihály, de az ő erotikája sem sértő, nem forog a hálószoba és házasságtöres körül, de egészséges, emberi és még ő is művé­szi példát mutat a sziovenszkói életbe való köz­vetlen bekapcsolódásra „Csuka Flóriánról" Írott két novelláiéval, melyeket a pesti lapok is átvet­tek, csak Fleischmann dr. nem ismer, úgy látszik. Az sem felel meg a valóságnak, hogy a szlo­venszkói magyar irodalomnak semmi köze a ma­gyar nemzeti szellemhez. Érdekes, hogy Pesten a magyar nemzeti irodalom reneszánszát éppen az utódállamokban élő magyar. íróktól várják s nem kisebb és nem kevésbé tekintélyt el nem is­merő iró-kritikus, mint Szabó Dezső, ezt a meg­állapítást éppen Mécs László költeményeinek taglalásánál tette, akiről Fleischmann dr. meg­állapítja, hogy „széles körben sohasem fog a köl­tészete elterjedni". Ez is abszolút tájékozatlan­ságra vall, mert Mécs László igazán tömegsikert aratott nemcsak idehaza az egész országban, de külföldi) is s kötetei olyan példányszámban je­lentek meg és fogytak el, amilyenről Magyar- országon „abszolút tekintélyű" költők ma ál­modni sem mernek. Ez a tipikus sziovenszkói magyar eset. A lenézett Pesten jobban ismerik és elismerik az Íróinkat, és érdemeiket, mint idehaza még olya-' nők is, akik „egy kis hozzáértést" vindikálnak maguknak. Azok a színdarabok. melyekre Fleischmann dr. mint példákra hivatkozik, ko­rántsem oly erős magyar szelleműek, mint mond­juk Rácz Pál, Darkó István, Farkas István no­vellái, Győry Dezső, ölvedi László versei. Ezek­ben erő van, ha ma talán még karcos is a bor, azok — limonádé. Az egyik pláne, „Az uj rokoni" egyenesen destruktív, mert a homokba fúródott, önmagába fűlt magyar életet állítja be rokon­szenvesen, tehát propagálja, holott az igazi nem­zeti iránynak a hősies (néni verekedő), az előre­néző, a tettes magyar életet kellene propagálnia. „l szlofáü neinzcíef s®fiascst lógták elcseH£§íloii“ Mudrony szenátor az autonómisták pozitív munkájáról — Rázus Márton a csehszlovák- izmusról és a Marmaggi-affér sziovenszkói kártevéseiről Prága, julius 17. A szlovák politikai élet két vezetcegyé- nisége emel most szót a szlovák nemzet függetlenség-e és igazságosabb boldogulása érdekében. Mudrony János dr. szenátor a Sloválcba-n rámutat arra, hogy a csehszlovák köztársaság megalakításánál a legértékesebb munkát a szlovák származású Stsfanik Milán tábornok végezte. Maga Masaryk elnök is elismerte, hogy Stefanik volt az, aki megnyi­totta a külföld ajtaját Benes és a köztársaság mai v-ezetö politikusai előtt. Ma ö nem lett volna, akkor talán nem is léteznék ma a csehszlovák köztársaság- Stefanik generális felhívására küldtek az amerikai szlovák test­vérek pénzt és szlovák vér folyt a csehszlo­vák köztársaságért. Történelmi tény továbbá az is, hogy a tárgyalások a cseh és szlovák nemzet kö­zött folytak 1918 május 30*áig. Akkoriban még csak ne-m is gondoltak arra, hogy cseh­szlovák nemzet létezik. De maga Denis tanár is kifejtette, hogy a csehszlovák köztársaságnak Szlovenszkó legyen a legerősebb pillére s ezért teljes egyenjogúságot kell biztosítani a szlovák nemzetnek a testvéri szeretet kapcsolatával. Stefanik tragikus pusztulásával azonban megkezdődött a szlovák nemzet tragédiája is, mert a kormány éppen ellenkező irányban vezeti a köztársaságot. A sziovenszkói cseh­szlovákok azóta azt mondják, hogy Szíoven- szkón nincsen szlovák nemzet, nincsen szlo* vák nyelv, hanem csak csehszlovák nemzet és csehszlovák nyelv. Hová lett tehát a szlovák nemzet? —- kérdi Mudrony szená­tor. Hová lett a csehszlovák te-stvériség? A csehszlovák kormány Szlovenszkón szlovák politika helyett cseh politikát csi­nál, mintha nem is léteznék a szlovák nemzet. Azt ajánlja a prágai kormánynak, hogy halgassa meg a jó tanácsokat, mert mindad­dig, mig nem fognak Szlovenszkón szlovák politikát csinálni s amig vissza nem térnek a Stefanik által kijelölt útra, a csehszlovák köztársaság a katasztrófa felé halad, mert a szlovák nemzetet vérig felizgathatják a sérelmekkel, de elcSehesiteni sohasem fog* ják. A szlovák néppárt a mai kormánypoliti* kát sohasem fogja támogatni, m-ert annak végső célja Szlovenszkó asszimilálása. Éppen ezzel hajtották a szlovák néppártot és vele együtt az egész szlovák nemzetet oda, amely­ről a jogászok azt mondják, hogy „collisio aí- ficorum". Egyes csehszlovákok azt állítják, hogy a szlovák néppárt munkája negatív. Mudrony szenátor ezzel szemben bizonyítja, hogy minden munka, amely Szlovenszkó autonómiájáért folyik, pozitív munka, HÜnka Andrásnak sikerült a szlovák né­pet álmából fölébreszteni s csak most keza dődik meg igazán a pozitív munka. De első a szlovák nemzet és csak az­után jön a csehszlovák köztársaság. Mert a köztársságban csak akkor lesz egyetértés, hogyha a kormány elismeri a szlovák nem­zet egyenjogúságát és a szuverenitását is­Rázus Márton a Národnie Novinyben azt írja, hogy ma jégen táncolnak a cseh politi­kusok, Amikor 1918*ban megalapították a c ehszlováik köztársaságot, egészen más volt az államalkotó eszme, mint jelenleg. Ma nin­csenek a cseh és szlovák eszmének nagy hor­dozói s ha volnának is, nem tudnának érvé­nyesülni. Minden kérdést fölborit a veszek-e* dés és viszály- A mai helyzetben legkénye­sebb kérdés a csehszlovák kérdés, amelyet megnehezített az a kijelentés, hogy: „Nincsen szlovák nemzet." Csakhogy ez a nemzet itt van, söí kö­telessége is bebizonyítani, hogy létezik. Mindaddig, amiig ezt el nem ismerik, nem is lehet gondolni komoly konszolidációra. A cseheket elidegenítették a szlovákoktól, mert a csehek már nem tőrödnek semmivel, ki­kezdték az egyházzal és a katolicizmussal. A szabadgondolkodók Húsz képével vonulnak föl Róma ellen. A jelszó ellen azonban millió ■katolikus fölvette a küzdelmet, hitéért életét is megkockáztatja. Azt hirdetik most, a nun* cius üggyel kapcsolatban, hogy vagy legye­nek husziták, vagy pedig keresztények. Ez­zel még azokat is inzultálták, akik ebbe a kérdésbe nem akartak beavatkozni. A vallá­si villongás egyre jobban erősbödik a szlo* vákok körében. Még a levegő is meg van mérgezve. Annál érdekesebbek ezek a megállapítá­sok, mert Rázus tudvalevőleg evangélikus pap. Civry gróf pőre Genf városával Égy véletlenül talált levél háromszázíizmüliósvájci frankot és Stuart Mária királynő brií­liánsait juttatja a felperes kezére Paris, julius 16. Évtizedek óta folyik a francia biróságok előtt Civry gróf hatalmas örökségi pőre, amely most roppant érdekes történelmi for­dulathoz jutott. Civry tegnap a szajnai bíró­ság elé egy okmány másolatát terjesztette be, amellyel azt bizonyítja, hogy anyai részről Károly braunschweigi hercegtől származik. Az okmányban a herceg Colmar grófnőt'le­ányául ismeri el. Lehetséges, hogy az 1873. óta folyó pör kimenetelére ennek az okmánynak döntő hatása lesz. Eredetijét a gróf ügyvédje csak nemrég fedezte föl egészen véletlenül a londoni British-muzeumban. A per története igen messzire nyúlik vissza. Háromszáztiz millió svájci frankról, továbbá azokról az ékszerekről, és brillián- sokról van szó, amelyek valaha Stuart Mária angol király­nő tulajdonában voltak. Károly braunschweigi herceg a második- francia császárság idején Páris közelében lévő palotájában példátlan luxust fejtett ki. A herceg, aki Viktória királyné unokaöccse volt, 1825-ig Londonban élt s egy napon meg­szöktette a szép Charlotte Col viliét és mor- ganatikus házasságot kötött vele, amelyből egy leánygyermek született. Trónvesztése után Parisban telepedett le és a lady ebben az időben már néni élt vele. A hercegnő Colmár grófnője cimef kapta és leánya később férjhez ment Civry gróf­hoz. Károly herceg halála után nagy vagyo­nát Géni városára hagyta, azzal a kikötéssel, hogy állítsanak neki emlékszobrot. Ezt a fel­tételt teljesítették is és igy nemcsak az óriá­si vagyon, hanem a Stuart Mária hagyatéká­ból származó ékszerek és brilliánsok is a város birtokába mentek át. A nagy per, amely a herceg halálával vette kezdetét és amelyben a legkiválóbb francia ügyvédeknek jutott szerep, most, úgy látszik, befejezéséhez közeledik. Lady Colville a végrendeletet azonnal megtámadta és rámutatott arra, hogy jog­szerint öt, a morganatikus feleséget illetik a kincsek. A bíróság ezt a megokolást nem fogadta el. Mindmostanáig hiányzott ugyanis olyan okmány, amely a lady származását bizonyította volna. Különös vétetlen folytán a londoni múzeumban a herceg egyik saját­kezű levelének hitelesített másolatára akad­tak, amely lady Colvillhez van intézve és amelyben a herceg értesíti feleségét, hogy újszülött leányát törvényes örökös-nőjéül is­meri el. Ez a fontos irat angol genealógiai foliánsok közé tévedt és csak most jutott napvilágra. A pör sorsa ennek ellenére is bizonytalan, mert kérdés, hogy a francia bí­róság a másolatot perdöntőnek ismeri-e el. Szombat, juFus 18. Elérfaet-e hozzánk is az ti} amerikai hőhullám? Bár hivatalosan már benn vagyunk a nyárban, mégis az utóbbi hetek időjárása a legkellemetlenebb őszre emlékeztetett. Most azonban változás állott be, amennyiben a hi­deg és esős napokat hirtelen meleg időjárás váltotta föl. Amerikában már egy hét óta uj hőhullám dühöng, amely, úgy látszik, elér­kezett Európába is. Londoni jelentések sze­rint Angliában a hőség kezd amerikai arányo­kat ölteni, Cumberladnban az összes folyók kiszá­radtak. a talaj mindenütt kiégett, gyilkos hő-5 ség uralkodik, amely túltesz az 1921. év! hőhullám tünetein is. Az angliai táviratokból megállapítható, hogy a gyilkos amerikai hőhullám Európa felé húzódott. Kérdéssel fordultunk a buda­pesti meteorológiai intézethez, hogy a kon­tinens, de különösen Magyarország és a szomszédos államok mennyire vannak kitéve a hőhullám veszélyének? A budapest meteo­rológusok válasza szerint Angliában tényleg rendkívüli magas a hőemelkedés, ami az is- landi depresszió hatása. Az áramlat további útját azonban egy­előre nem lehet megállapítani, mindenesetre fontos jel, hogy Európa északi részében mutatkoznak a nagy hőemeikedé- sek, igy Észtországban, Révaiban 19 fok, Dorpátban 18 fok meleg van, de ebből még nem lehet arra következtetni, hogy a hő­hullám csakugyan át fog terjedni az egész kontinensre. A meteorológiai intézet kissé Pythia- szerü jóslata tehát semmi bizonyságot nem nyújt nekünk arra, hogy a meleg időjárás ál­landó lesz és végre az idén valóban megér­kezik azi gazi nyár, Hét éve halott az orosz cár Sokolov herceg a cári család kivégzéséről Berlin, julius 17. Ma hét éve annak, hogy a bolsevik} ese- ka Jekaterinburgban kivégezte Miklós cárt, Nagyoroszország utosó monarkistáját és családját. A szovjetkormány sohasem titkolta a cári család kivégzését, a szörnyű tett rész­letei azonban még ma sincsenek földerítve. Legendák támadtak azóta. Az orosz muzsik még ma sem hiszi, hogy az ő „atyuskája" halott s a falvakban az a mese járja, hogy Miklós cár él, bujdosik s várja a pillanatot, amikor megdől a vörös uralom s. újból el* foglalhatja a trónt . . • A muzsik reményei azonban hiába- valóak. Miklós cár már hét éve halott. Jeka- teririburg egyik pincéjében 'érte a halálos golyó. Sokolov orosz herceg már több ízben irt a cár megöl éléséről* Újabban Berlinben adott ki egy könyvet. Sokolov herceg elmondja könyvében, hogy Miklós cár 1917 március 15-én lemen* (Jött a trónról. Bizalmasai a forradalom kitö­résekor cserben hagyták. Augusztus 19-én Toboiszkba vitték, de már ősszel jelentették a szovjettáviratok, hogy ott nem tudják a cár életét garantálni a vörös katonák dühe elől, Jakoblev Vasilej 1918 április havában a szovjet fölhatalmazásából másfélszáz főből álló vörös gárdista csapattal Tcbolszklb* ér* kezelt, hogy magával vigye a cárt. Jakoblev meg akarta menteni a cárt és csa­ládját. A cseka azonban ennek neszét vette s a transportot Jekaterinburgban feltartóztatta. A cárt családjával együtt bezárták s a cse­ka szigorúan őrizte foglyait. Jakoblev elme­nekült s később Kotesak tábornokhoz csat* lakozott. Sokolov meg van győződve ar­ról, hogy Jakoblev nem volt bolseviki­Jekaterinburgban rosszul bántak a cári családdal. A cár leányait állandóan bántal­mazták és gúnyolták a vörös őrök. Sokolov azt állítja, hogy Junovszky, a cseka parancs­noka julius 17*ére virradó éjszakáján tiz ka­tonával a pincébe ment, ahol a cári család be volt zárva s ott revolverekkel agyon* lőtték a cárt, egész családját, Botkin orvost s a szolgát. Jurnovszky olvasta fel a halálos Héletet s a cár még szóhoz sem juthatott, mikor a katonák leadták az első szalvét s egy pil­lanat alatt valamennyien holtan feküdtek a földön. A holttesteket ezután autóval elszállítot­ták s egy árokban elégették őket. Sokolov állítása szerint a cseka tagja nagyobbrészt osztrákunágyar foglyok voltak. Másnap éjszaka megölték Alapajevská- ban a cári család többi elfogott tagjait is. T '.olov könyvében nem mond semmi újat, A tragédia részleteit csak n Moszkvá­ban levő iratok fedhetnék föl. amelyeket a Szovjetkormány hét lakat alatt őriz. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Pilléi Ke 55-811 nyerhet, ha vesz 2974 Ig6rvtngf py eprész esetiszloyák Mlami ép1 tűzeti soríietffro már ancnwtu# hó i-í húzáshoz Galerik és Tsa taüMan förais&aam Várasitóz-iiicii. Megrendelések posta-utalványon Is eszközöl hőtök e pénz előzetes beküldése mellett.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom