Prágai Magyar Hirlap, 1925. június (4. évfolyam, 123-144 / 866-887. szám)
1925-06-19 / 136. (879.) szám
Péntek, junius 19. Luther ur. DOsseldorMi beszédei mondott o német blroda'om eordpol heigzelérdl A Rajnavidék kiürítését augusztusra várja — A lefegyverzési jegyzék igazságtalanságai Komoly tárgyalások a biztonsági szerződésről 'A P. M. H. PÉNTEKI ROVATA Jrja: Neubauer Pál Téiiíjk, iilkül leír elül süni Prága, junius 18. Amerikában az agglegények minden .kudarc jdacára újra szervezkedtek. Klubot alakítottak Georgia államában, amelybe azok tartoznak, íkik 30 éves korukig még nem találták meg életük ipárját. Amerikai felfogás szerint a büszke agg- .legények tehát, akik a nőkről nem akarnak tudni. [Minden tag évente öt dollár külön adót fizet be ha klub pénztárába és az agglegények eihatároz- | ták, hogy ezúttal komolyan veszik a dolgot és [nagyszabású támadást indítanak a házasság irt- jj.tézménye ellen. A klubnak eddig 34 alapitó tagja Iván, akik megesküdtek, hogy nőtlenek maradnak. |Néhán.v fiatal lány erre elhatározta, hogy ellen- |támadásba megy át és hogy hat hónap leforgása ( alatt legalább, néhányat a klubtagok közül lekapnak lábukról. Az amerikai nyilvánosság élénk ér- , deklődéssel figyelte a férfi-női egér-békát! arcot, [amely azonban a modern amazonok teljes vere- fségével végződött. Az amazonok komolyan vetetek a dolgot és olyan módszerekhez íoiyamod- l'tak, mint hajdan a spártai nők. Mert Spártában 1 is volt már hasonló intézmény és ekkor a lányok, ^varieté és bar nem lévén, az agglegényeket nem ■ engedték az ünnepi tornajátékokhoz, amelyeken : ök szerepeltek. Spárta agglegényfiatalsága ezt ; nem bírta ki és sokan beletörtck a házasság igájába. Az amerikai amazonok a tánenáLbojkottál- a klub tagjait. A klub azzal felel, hogy olyan lányoknak udvarokat életre-halálra tagjaival, akik hagyják, hogy a fiuk becsapják őket. A hősi ? torna egyre tart és mindenki kiváncsi, mi lesz ka vége. Talán gyerekes játék ez a küzdelem és . olyan emberek szórakozása, akiket felvet a pénz. Hiszen mindenki tudhatja, hogy nem olyan köny- nyti a természet rendjét megbolygatni. Karút, a nagy német filozófus mondta, hogy csak férfi és no együtt teszi az embert. Azok, akik azt hiszik, hogy a természet legmélyebben gyökerező parancsának fittyet hányhatnak, ha nem játékból teszik, ha nem szórakozás a cél, tévednek. Mégis, bármily nagy legyen ez a tévedés és bárkik Is legyenek azok, akik ebbe a játékba belementek, van a dolognak egy igen komoly háttere. És azok, akik a játék labdarugói és labdái, ha nem is tudják, hogy mi áll a játék mögött, nagyoji. komoly dolgot miveinek és nagj^ fába vágták fejszéjüket. A két nem közötti ellentét olyan légi, mint maga az élet. Az a nagy vonzás, amely kettőjük között fennáll és amely a világot mozgatja, tulajdonképpen taszítás. A gyermek jajszóval tör elő az anya testéből és jajjal hal meg az öreg emlber. A két jaj között a szerelem a legnagyobb jajkiáltás és bár a boldogságot, a megváltást, .a . földi javak mindenségé't jelenti, a r,.i6v fájdalomnál mégsem jelent mást. A két nem egymásra utaltsága a legmélyebb és a legintenzívebb élettörvény. De kettőjük között az ellentét az a rugó, amely mindv.-talan visszapattantásra kényszeríti őket. A férfi más és más a nő és a két másféleségből sohase jön létre egység. Az egység egy harmadik: szülői öröme, az élet célja — a gyermek. Ezen a harmadikon, amelyben mintegy gyújtóponton találkozik a férfi és a nő, borul föl újra a férfi-női egyesülés egysége, ő a harmadik, tehát az, aki már több két előzőnél és mivel minden egyes önmagáért és önmagának él, és már kettő is annyira több az egynél, hogy az egység rajta megdől, a gyermek az a harmadik, aki végképp lehetetlenné teszi a két nem eggyé- forrását. Az amerikai agglegényklubhoz hasonló kísérletek az emberiség történetében minduntalan újra és újra felbukkannak és csak azért szűnnek ■meg gyorsan, mert az élet erősebb az embernél. De egy eszme elbukása még nem jelenti az eszme helytelenségét és amennyire bizonyos, hogy (a nő nélkül való élet lehetetlen és rossz eszme, olyannyira bizonyos, hogy a házasság intézménye. mint a két nem természetes vonzódásának, illetve taszításának praktikus megoldása, nem megoldás és nem az utolsó szó. — (Megkönnyitik a csehszlovák vízum kiadását Magyarországon.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A budapesti csehszlovák követség közli: A csehszlovák köztársaság követsége abból a célból, hogy a vizumkéxőknek lehetőleg kezére járjon, Budapesten, valamint a vidéken az utazási irodákban, szállodákban, dohány- és hirlap- árudákban csehszlovák vizumkérdőiveket árusittat, amelyeket a feleknek keld kitölteniük és a követség vizumosztályán (Budapest, Kun-utca 3, földszint) leadniok. Ez az eljárás lehetővé teszi, hogy a felek a látta- mozott útlevelet hivatalosan, előre megállapított órában, minden további haladék nélkül átvehessék. A követség az érdekelteket felkéri, hogy kivétel nélkül vegyék igénybe ezt az intézkedést és a vizumkérdőiveket, vagy a fentenilitett helyeken, vagy közvetlenül a követségen darabonként 100 magyar koronáért idejében szerezzék be. _ (Hétfőn terjesztik be a magyar költségvetést.) Budapestről jelentik: A pénzügy- miniszter hétfőn terjeszti be expozé keretében a költségvetést. A kq|tségvetés 500 millió aranykorona körül mozog. Dü sszeüdorf, junius 18. Diisszeldorf vá-1 ros ezer éves fennállásának alkalmával Luther dr. birodalmi kancellár ünnepi beszédet mondott, a Rajnavidék problémájából kiindulva rámutatott a világeseményekre is és arra a külpolitikai helyzetre, melybe Németország a garanciaszerződés legújabb fejleményei következtében jutott. Különösen, nagy jelentősége van ennek a beszédnek abból a szempontból, hogy holnap kezdik meg Berlinben a szövetségesek vá'laszjegyzéké- nek tárgyalását s még mielőtt a végleges határozatot meghoznák, a birodalmi kancellár leszögezi a német kormány hivatalos álláspontjátA kancellár mindenek előtt azt a súlyos helyzetet vázolta, mely a Raj na vidéket érte az idegen megszállás következtében. A londoni konferencia lefolyása után, f924 augusztus 16-án, a jóvátételi bizottság határozatai következtében, mivel Németország minden követelménynek eleget tett, várni lehetett, hogy a Rajnavidéket a kellő időre ki fogják üríteni. Düsszeldorf és Duisburg városa 1923 január 11 óta vannak megszállás alatt és reméljük, hogy jóvátéve a múltat, 1926 augusztus 16-áig biztosan ki fogják üríteni ezeket a békeszerződés ellenére megszállva tartott városokat. e* A birodalmi kormány álláspontja, mely szerint a versaiíllesi békeszerződés értelmében ezt a vidéket már januárban ki kellett volna üríteni, változatlan maradt- A ki nem ürítést megokoló leszerelési jegyzék, mely végre hosszas huza-vona után junius 4-én Berlinbe érkezett, bebizonyítja, hogy Németország a leszerelést tényleg keresztülvitte. Egyáltalában nincs benne olyan vét* ség fölemlítve, mely megokolná a franciák rendkiviil szigorú és kemény rendszabályait. Egészen nevetséges és érthetetlen az a vád, hogy a német kormány hatalmas hadsereget Monsieur Albert Tabarin. Éjfél elmúlt és egy mámoros arcot sem lótok. Untat ez az éjféli józanság. A színes csillárok elsötétednek és a felgyűlő reflektorok fényében stilizált magyar ruhában Brahmsot táncol egy aprótermetü barna lány. N‘em szeretem ezeket a stilruháikat, a temperaon ént uniót nélkülöző csárdást, ezt a ritmikus tornám utat vómy t röpdöső szalagokkal. Barátom odaszól hozzám: — Gyerünk innen. A szomszéd utcában sze- recsen jazzband játszik. Nézzük meg! Felcihelődünk. A portás hasztalan várja a megszokott silJinget az udvarias „jó éjszabát“-ért. Az utca csöndes, uéptelen. A bár ajtajában cigarettázva áll egy néger. A terem zsúfolt, alig találunk helyet. A pódiumon egy halványarcu frakkos ur csendet esdö szemekkel körültekint és réveteg mosollyal álla alá szorítja hegedűjét. Lassan elhal a zsivaj és a csendben néhány percig Csajkovszky hegedűversenyének édes-bús dallama zsong. A művész csukott szemmel játszik és amint lassan áttüzesedik az arca, az asztalok körül megindul a társalgás. Az ajtó mellett feszülten figyel a mulatt karmester és egy hiir- telenszőke, szalonkabátos ur szája elé emeli tenyerét. A pincér még nesztelenül jár, de a zaj egyrti nő, mig a művész felriad. Az első tétel elhangzott, alig veszik észre, valaki tapsol hátiul, mire a többi is elkezdi. És a művész kényszeredett mosollyal hajlong. Valaki a pódiumra lép és bejelenti: — Monsieur Albert énekelni fog! Nagy taps. Úgy látszik Mo-nsieur Albert híresség. És Monsieur Albert megjelenik. Mintha már láttam volna valahol, talán ő állt az ajtóban, avagy a kollegája volt!? Nem tudom. Olyan egyformának látjuk mi ezeket a szerecseneket! Monsieur Albert csakugyan énekel. A hangja ijesztően fakó és oly monoton, hogy uár erre is önkéntelenül felfigyel az ember. Közben dzsiggel, karjával megállás nélkül fűrészel, valamelyik au-tmartrei kollegáját utánozza, csettint a nyelvivel, böfög, prüszköl, fintorgat, minden áron kómlkus akaT lenini. És az emberek nevetnek a francia malacságon és rajtad is, szegény Alber- tem! Közelemben egy hölgy ül és sóvárgó szeme jobban szikrázik, mint a kollié rizsporos nyakán. A testedet, a te gyönyörű testedet falja, nem a szánalmasan csúnya arcodat, Monsieur Albert. Csúnya vagy most, Albert, homlokod alacsony, szemed fehéressárga, betegesem sárga és az szervez, mely, mintegy néphadsereg „lenne s bármely pillanatban mozgósítható a szövetségesek ellen. Olyan követelményeket a birodalom nem ismerhet el, amelyek az elfogadottakon túl mennek és éppen ezért számos kívánság érthetetlen előttük. Ezek a kívánságok ugyanis többnyire a német gazdasági életet akarják megbénítani, amelyet pedig nem korlátozhat a külföld. A Rajnavidéket okvetlenül föl kell szabadítani attól, bogi' ütközőállam szerepét játsza. Tegnapelőtt nyújtotta át a francia kormány Berlinben a biztonsági szerződésre vonatkozó jegyzéket, amelyet a német kormány teljes komolysággal és a nagy jelentőség tudatában fog megvizsgálni. Ha a szövetségeseknél is megértésre találunk, akkor bizonyos, hogy megkezdődhetnek az európai békét biztositó tárgyalások. Ma Európában a hatalmak erőegyensúlyára törekvő régi rendszer elmúlt ugyan, de helyébe nem került más, mert az általános leszerelés a békekötés után sem történt meg. Aliiig a leszerelés problémáját az európai hatalmak nem oldják meg egyöntetűen, olyan békerendszerre gondolni sem lehet, amely átfogná az egész kulturvilágot. Berlin, junius 18. A Rajna-vidék mai millenáris ünnepsége alkalmával a birodalmi elnök a rajnai lakosság számára egy tnani- fesztumot adott ki, mely a birodalom üdvözletét tolmácsolja és a következőket mondja: A Rajna-vidék mint határtartomány a világ- történelem folyamán mindig szenvedett az európai viharok alkalmával. így keletkezett az a nép. amely anyagi és kulturális javakkal együtt valódi hazafias komolyságot és politikai erőt jelent. Az egész német nép köszöni a Rajna-vidéknck azt a kitartást és odaadást, mellyel az ottani lakosság az elmúlt nehéz években a haza nagy ügyeit szolgálta. rnyed oly sápadtan rózsaszínű, hogy borzongtat. Csúnya vagy, nagyon csúnya vagy a fakó hangoddal és bohóckodásoddá! . . . Ugv nézlek, mintha valamikor már láttalak volna. Igen, emlékszem már, francia földön, tizennyolcban' volt. A katomazubbonyban és fegyverrel a válladon nem voltál olyan szánalmasan csúnya! Emlékszem, az volt az első stáció és emitt — ez talán az. utolsóelőtti stáció. Ugy-e, Monsieur Albert, most fehér asszony a szeretőd? Fekete bőröd izgat . . . Oly szép a tested, Albert, oly hóditóan sudár! A szmoking úgy ül rajtad, mintha rád öntötték volna. Kábitó a sudárságod, az egyenes derekad, a vállad, elegáns és hóditó a tested, Albert! Menj vissza a vadonba, Albert, menj vissza a vadonba! — Nézd, még józan vagyok, hiszen alig ittam . . . Nem érzed, hogy ez a mi átkunk: ezek a kőpalotáik, az autók, a villanyfény?! Menj vissza a vadonba! Nem érzed, hogy a kövek mindent megölnek bennünk, futnunk kellene, mig nem késő! — Már int az utolsó állomás: a morgue! — a tüdőd zihál, rettenetesen hörög — menj, eredi vissza a vadonba!------De Monsieur Albert nem hallotta az én néma kiáltásomat és megismételte a dal refrénjét. Szemben velem az opera világhírű starja magasra emelt tenyérrel tapsol. Aztán játszani ikezd a jazzband. Albert trombitál, ha ugyan trombitálásnak nevezhető az a művelet, amit végez. Késő van, éjfél régen elmúlt és a három párnak szánt tánchelyen vagy harmincán tolonganak. Néha élesen harsait a trombita, majd recseg, tülköl és vakmerőén bukfencezik a hangiétr^i. Különös ez a zene, különös, mámoritó a ritmusa. Különös és primitív, de szé- ditően ritmikus ez a kakofónia. És az emberek táncolnak . . . egy denesfejü bácsi egy kármin- piros ajkú lánykával és az opera starja azzal a növel, aki majd felfalt a szemével téged, Monsieur Albert . . . Újra, újra, ez a kakofónia nem elég, nem tépi és nem ernyeszti eléggé az idegeket, nem izgat, még zagyvábban rikolts, Albert! Ha most a helyedben volnék, Albert, belenevetnék az előttem tótágast álló lelkekbe. Mily metsző gúnnyal néznék le iájuk, trombitálnék és köpnék . . . igen, köpnöm kellene. De a te arcodra ráfagyott a mosoly és te már nem fogsz visszamenni a vadonba. Megyek! Kiirt mélységesen hallgat a Graben és a Szent István templomának imára emelt tornyán sápadtan remeg egy mécses. Imára kulcsolt kezek — a csúcsot nem látni, olyan fekete az éjszaka. Feketébb, hallgatagabb Monsieur Albert arcánál. — Ha fehér ember volna, ötven százalékkal kevesebbet keresne — mondja a barátom cs Igaza van. A fehér ember talán éhen halna és köpnie sem szabadna. Bennem most nyugalom van. Ez az éjszaka sem volt fölösleges, mert semmi sem fölösleges és hiábavaló. De téged már nem sajnállak, Albert, hogy nem hallgattál rám és én tudom, hogy ezentúl nyugodtan fogok elmenni a bárok mellett, .ahol te éjszakánkint játszol és tudom, hogy nyugodtan fogok meghalni, ha soha többé nem hallok néger jazzbandot. Bécs, 1925 junius hó. Egri Viktor. — (Benes Prágába érkezett.) Benes külügyminiszter tegnap este érkezett meg a párisi gyorsvonattal Prágába. A pályaudvaron Girsa őr. meghatalmazott miniszter és Ma- saryte János londoni követ fogadták Benest. — (Habrman külföldre ment.) Habrman volt minisztert a bécsi követi affér ugylátszik nagyon megviselte, mert a Právo Lidu szerint többhónapi gyógykezelés végett külföldre utazott. -■ — (Doktorrá avatás.) Ma avatták doktorrá a prágai német egyetem filozófiai fakultásán Fenyves Pált, a P, M. H. kiváló kritikusát, akinek lapunk hasábjain megjelent irodalmi cikkei nívójukkal és energikus meggyőződésükkel nagyban hozzájárultak a szlovenszkói magyar kutlurélet kifejlesztéséhez. Fenyves Pál a német egyetem tanári karában nagy szimpátiának örvend, Shukes- peareről irt disszertációja szakkörökben is feltűnést keltett s reméljük, hogy mély kultúrájával meggyőződésével, szeretetével még sok hasznot fog jelenteni a szlovenszkói magyarság számára. — (150 százalékkal megdrágul a telefon?) A köztársaságban most automatizálják a telefonkészülékeket. A postaügyi minisztérium ugyanis a modern automatakészüléke- ket vezetteti be, amellyel megszűnik a központtal való folytonos civódás, mert a felhívó önmaga tudja majd az illető telefonállomással a kapcsolatot megszerezni. A Národni Listy ezzel kapcsolatban azt irja, hogy a te- lefonelöfizetőknek most hatalmas számlákat prezentálnak, az eddigi 360 koronás évi dij helyett 900 koronát kér a postaigazgatóság. Sok előfizető inkább leszerelteti a telefont. — (A „SIovák“ és Benes szerb kapitánya.) Pozsonyi tudósítónk jelenti telefonon: A pozsonyi törvényszék Pásek-tanácsa ma délelőtt hozott ítéletet Dimitrievics kapitánynak Sztraka Béla, a „Slovák“ munkatársa ellen inüitött sajtópörében. Sztraka ugyanis a ,;Slovák“-ban annak idején Dimitrievics szerb kapitányról azt irta, hogy ő Benesnek Szlo- venszkón élő fizetett kémje s közönsége, provokátor. Dimitrievics ezekért a kijelentésekért port indított a cikk Írója ellen és a bíróság Sztraka Bélát 300 korona pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet jogerős. — (A komáromi magyar szociáldemokrata párt az Országos Munkáabíztositó Hivatal ellen.) Komáromi tudósítónk jelenti: A komáromi magyar szociáldemokrata párt erélyes határozatban foglalt állást a kerületi munkásbiztositó pénztárak autonómiáit felfüggesztő Országos. Pénztár ellen, mely a pénztárak tagjainak jogait megcsorbitja, a pénztár teljesítő képességét súlyosan korlátozza és antiszociális eljárásával a munkásságot súlyosan megkárosítja. Kifogásolja, hogy az Országos Pénztár nem számol el a pénztáraktól beszállított feleslegek hovafgr- ditásáról, nem létesített egyetlen munkásjó- léti intézményt ezekből a milliókból és lázas tevékenységgel bocsátja el és taszítja nyomorba a régi, kipróbált tisztviselői kart és azok nyugdijil'letményeit megtagadja annak ellenére, hogy azok 15—20 éve fizették annak járulékait. Az Országos Pénztár antiszociális és munkásellenes működése ellen tiltakozik, nevezetesen a pénztári autonómia felfüggesztése ellen, a régi tisztviselők elbocsátása ellen és nyugdijaik elvonása ellen, főleg azonban a munkásoknak jogaikban való megrövidítése ellen,/akiket megfosztanak betegsegélyeiktől, a betegeket pedig egészségeseknek nyilvánítják. Követeli az autonómia azonnali visszaállítását, a beteg tagok törvényes és a szociális követelményeknek megfelelő segélyezését és az Országos Pénztár elszámolását. Ezt a határozatát megküldi a. szociális ügyek miniszterének, az Országos Pénztárnak és az összes szlovenszkói párt- szervezeteknek. — (Helyreigazítás.) A tegnapi számun k- ban megjelent riportban: „A drótosfiuk. a vén furulyás..stb. tizedik fejezetének harmadik sorában sajtóhiba csúszott bele. Az eredeti szövegben ez volt: tiagv ur lett... tévedésből pedig: magyar lett... került — (Lederer kegyelmi kérvényének sorsa.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Kodelka halálraítélt gyilkosának. Lederer Gusztávnak kegyelmi ügyét csak feleségének junius 30-án kezdődő fő tárgyalása után fogják elintézni, mivel a főtárgyakison Lederemek tanúskodnia kell. Vándortáska
