Prágai Magyar Hirlap, 1925. június (4. évfolyam, 123-144 / 866-887. szám)

1925-06-16 / 133. (876.) szám

Kedd, junius 16. K P. M. H. KEDDI ROVATA hja: sp. k ÍJÉ! KiSBOlffllia Prága, junius 15. Hogy kis államok mennyire válhatnak a világpolitika kovászává és minden meglévő rend veszedelmes ingatóivá, arra példa Eu­rópa uj enfant terriblejének, Ausztriának ese­te. A biztonsági paktum körüli vita szinte le­csendesedett az osztrák probléma előtérbe nyomulása következtében, Parisban ma Bé­ri es és Briand, Genfben Scialoja és Mataja, Londonban a francia ,s a német nagykövetek, sőt a legújabb hírek szerint még az amerikai Unió ál’lamférfiai is csak Beccsel és a haj­dani császárváros környékét alkotó néhány millió lakossal foglalkoznak. Antantkörök ma nyíltan hangoztatják már, hogy a garancia­szerződésből csakis Németausztría miatt nem lett meg a nagy európai öthatalmi, vagy héthatalmi paktum s az úgynevezett „keleti" határok garantálásának fiaskója koránsem a lengyel-német ellentétek miatt, hanem pusz­tán a csatlakozási kérdés komplikáltsága és finyássága miatt történt­A Duna medencéje, a „fél-emberek, fél- nemzetek számára készült szégyenkaloda" a kohéziók és az adhéziók törvényeinek vál­takozásával futja le történelmét. Hivatott rendeltetése, hogy egység legyen, erős és nagy, mely az áldott Iszíer gazdagságával, centrális, utbaesŐ fekvésével, a kontinens legfőbb gyulpontjában dön tóé rejti hatalmas­ságot alkosson. De >a fátum elvette az ehez a külső egységhez szükséges belső egységet, s kis ellentétes népekkel rakta meg a vidé­ket, melyen igy örökös határperek vannak. Néha győz a kohézió, néha rombol az adhé- zió, néha megvan az egység, mint Ausztria, vagy a német-római birodalom legszebb nap­jaiban volt, néha teljes a szétválás, mint pél­dául ma. S ennek a középeurópai egységre hiva­tott területnek feje, irányitója, bürója, egyet­len városa Becs volt, Becs és a hozzátarto­zó szegény kis hegyvidék, melyet ma Né- metausztriánák csúfolnak- Bécs intézett, Bécs kapott és osztott, Bécs volt a közigazgatási szerv, a gazdasági centrum, a főhadiszállás. Amikor tehát most uj nagy szétesés támadt a dunai medencében, a föld nélkül maradt kastély, a véredények nélkül maradt szív fö­löslegessé vált és haldoklani kezdett. Ez ter­mészetes volt és egyszerű. De a halált senki sem merte spontán előidézni, senki sem vál­lalta magára a kastély lerombolását, a szív megölését annál is inkább, mert hátha egy­szer mégis szükség lehet reá- Mindenki tud­ta, ha egyszer Ausztria megszűnik létezni a dunai medence számára, ha egyszer Bécset íölvarrják a kontinens egy más orientációt jelentő hatalmának testére, egyszersminden- korra vége a dunai egységnek. Abban a pil­lanatban más érdekek nyomulnak lefelé a Dunán s nagyon könnyen előállhat az a hely­zet, hogy az idegen hatalmasság magához kaparintja az Ister teljét s ezzel a vezetést Európában, Mert Bécs a dunai medence kul­csa, záloga, talizmánja, kormánykereke. S aki e kormánykerék mellé ül, az az ur Kö- zépeurepában. S megengedhetik-e a franciák, hogy Németország legyen az, aki Ansztr'át kiha­sítsa a Dunavidék testéből? És Mussolini nézheti-e vágy nélkül Bécs vergődését, ha arra gondol, hogy aránylag csekély áldoza­tokkal esetleg ő ülhet a komránykerék inéi lé? És penes urnák nem érdemes lótnia-fut- nia Európán keresztül-kasul, hogy a magá­évá tegye Ausztriát, minden egyéb közép­európai dolog kulcsát? És ebből a kölcsönös megkaparintási vágyból nem pattanak ki vi­lágpolitikát mozgató ellentétek? Különösen, ha hozzávesszük még a határozott francia álláspontot, mely az újabb kohéziót hirdeti, azaz a dunai konföderációt, az egymás mel­lé rendelt államok szövetségét. Mert Párls volt az, aki a monarchiát elsősorban zuzatta össze, de Páris az, aki belátja, hogy saját biztonságának legjobb módszere keleten a dunai államok szövetsége. Ez a szövetség biztos frontot 'alkot egyrészt Németország ellen, másrészt Oroszország ellen és a sok beléje tömött kis náció monstruózus puíferál- lamot jelent, mely erős hátán könnyen föl­foghat minden nyugatnak szánt ütést. Mert ha nem Németország szállja meg Bécset, ak­kor Olaszország, melynek növekedése szin­tén veszedelmes lehet, vagy Csehszlovákia, mely nagyobbodott hatalmával könnyen lá­zadóvá válik és elrúgja vazallusi szerepét­Páris szempontjából egyetlen megoldás: az uj kohézió. Nem szabad engedni, hogy a Duna. medencéjének kulcsát valaki magához ragadja, inkább várni kell a' mai helyzettel addig, inig alkalom adódik az uj összefogás­ra. Inkább kell támogatni%Ausztrát kívülről, hogy megmaradhasson önállóságában addig, míg újra elfoglaghatja régi kormánykodó sze­repét. Tehát: adjon pénzt a népszövetség és lássa el munkanélküli segéllyel Ausztriát. Most állnak itt a dolgok, most nincs szükség Prága, junius 15. A cseh szociáldemokrata 'párt ellenzéki szárnya győzött a pártvezetőségi ülésen s ezzel el is dőift a koalíció sorsa. A pártvezető­ség elhatározta — amint ezt a P. M. H. első­nek jelentette —, hogy a három szociálde­mokrata miniszter maradjon bent a kormány­ban, mert erre párttáktikad szempontból szük­ség van. A pártvezetőség még szombaton este befejezte tanácskozását s a Pravo Lidu már vasárnapi számában közli a párt mani- fesztációját választóihoz. A manifesztációban többek között ezeket írja a párt: — A vámok ellen foglaltunk állást, de amellett a mezőgazdasági munka érdekeire gondoltunk. Fölajánlottuk együttműködésün­ket az ipari vámok leszállításánál és kijelen­tettük, hogy a vámvédelmet is megengedjük, ha a gabonatermés nem volna kielégítő. A mi álláspontunk: nem a vámvédelem bevezetése, vagy föl­emelése, hanem a céltudatos leszállítása. — A koalíció azonban indokainkat nem ismerte el. Még most is ama nézeten va­gyunk, hogy az agrárvámokat szocialista párt sohasem fogadhatja el. A pártvezetőség a jövő politikai eljárás kérdésében arra az eredményre jutott, hogy a munkásosztálynak a koalíciós kormányban való részvétele hát­rányai mellett, mégis értékes előnyöket is hozott, kezdve a nyolcórai munkaidő beveze­tésétől egészen a szociális biztosításig. Meg­vitatta a pártvezetőség a szocialista eljárás három metódusát: az orosz és magyar bolse­vista diktatúra metódúsát, az engesztelhetet­len ellenzék metódusát Olaszországban és az együttműködését, vagy a koalíciósat a többi államokban. A tapasztalatok azt mutatják, Vereczke, junius 15. (A P. M. H. eredeti riportja.) Kétórai hegy­mászás után pöfögve és hol traf árad tan áll meg a gőzmasina Volóoon a lengyel határ közelében- Volóc az utolsó állomása Vereckének, ahol ezer esztendővel ezelőtt uttalan utakon, őserdőkön ke­resztül törték a lehetetlen terepet Árpád vezér magyar hadai. Az állomáson cseh vendéglős, cseh fináncok, csendőrök, vasutasok. Mindenütt cseh beszéd. Ruszin szót csak az utasoktól hallani s itt-ott el­vétve magyar hang üti meg fülünket. Ezek vagy ittrekedt elbocsátott tisztviselők, vagy őslakos kis exisztenciák, akiknek úgyis mindegy vagy csakazértis. Az elaszott pajszlis zsidó fuvaros még el- aszottabb gebéjével magyarul invitál alkotmányá­ra. Tizenöt koronáért szállít a huszonkét kilomé­ternyire fekvő Vereckére, Áll az alku. Két és fél óra alatt célnál va­gyunk. Itt a Verchovinán most ébredezik a ta­vasz. A havasokról frissen zuhog alá a hegytetők hóvize. Verecke maga piszkos és szegény kis járási székhely ruszin, zsidó és magyar proletárokkal. Főszolgabirája egy Gribovszky nevezetű ruszin, aki sokáig fel volt függesztve és lecsukva, mert állítólag a magyar himnuszt énekelte egyszer jó­kedvében. Ma már valószínűleg oly félénk és min­den neszre felfigyelő, mint az üldözött vad. A főpiac terén az agrárpárt parlamenti lista­vezetőjének főtrafikja. A prevrat után jobb foglal­kozás híján kommunista agitáclóval foglalkozott s hogy agrárpártivá vedlett, egyszerre gazdag em­berré lett. Néhány lépésnyire tőle Vámossy patikája bó­biskol a ruszin szabadság nagy csendjében. Kalauzom fölhívja figyelmemet a falu híres­ségére és büszkeségére, a kilencven felüli öreg Komárra. Évtizedeken keresztül vezette nemcsak Ve­recke, de az egész vidék ügyeit. Hasonmása Rá­kóczi Ferencnek s róla mintázták annak idején Budapesten Rákóczi hires szobrát. Wckerlévei, Tiszával parolázott s két hétig olyan vendégsze­retetben és dédelgetésben részesült, amit az egész járás sohasem fog elfelejteni. Kíváncsian léptem be az egyszerű ruszin pa­rasztház udvarára. Az öreg krumpliültetéssel fog­lalatoskodik. Dús ősz haja (Rákóczi-frizura) gyö­kormánykerékre, de jöhet idő, amikor ismét munkába áll a régi tapasztalatokkal, a régi ru­tinnal Bécs, melynek neve mily szimbolikus név: az örök Donaustadt. hogy a koalíciós politika kulturális, gazdasági és politikai téren is a legeredményesebb. Mindamellett nem fogadhatja el a pártveze­tőség az agrárvámkérdésben fölállított állás­pontjának elutasítását a többi koalíciós pár­tok részéről, éppen ezért kívánja, hogy ennek a konfliktusnak kérdé­sében, valamint a munkásság további koa­líciós és kormányzati együttműködése ügyében s ama kérdések felett, hogy a jö­vőben milyen alapelvek legyenek a kor­mánypolitika programjában, a népet hivják fői döntésre a nemzetgyűlési választások által. A pártvezetőség a választás előtti párt- taktika szempontjából szükségesnek tartja azt, hogy a miniszterek a kormányban ma­radjanak. Nem tartja helyénvalónak azt sem, hogy a párt a koalícióból kilépjen most, ami­kor a 65 éven fölültek aggkori biztosítása, a tisztviselői leépítési törvény végrehajtása, a közigazgatás reformálása előtt állunk. A párt nem engedheti meg, hory részvétele nélkül intézzék el az adóreformot, az építési tör­vényt valamint végrehajtsák a földreformot Szlovenszkón és Ruszinszkóban. A pártvezetőség e fontos pillanatban a szervezetekhez appellál s fölszólítja őket. hogy minden erő megfeszítésével tegyék meg a választási harc előkészületeit. A pártvezetőség végül óriási lelkesedés­sel fogadta el a következő javaslatot: A párt a választási kampány pénzügyi biztosítására öt millió koronás választási alapot léíesit, amelyet rendkívüli pártadó révén szerez meg. tiyöríien orntik vállára, arca virul a duzzadó egészségtől, szabályos vonásai hűen tükrözik vissza Rákóczi fejedelem képmását. Szinte bámu­latos a hasonlatosság még ma is. Ragyogó arccal beszéli el, mint ünnepelték a millenniumkor a magyar fővárosban, hogyan ven­dégelték magas állami funkcionáriusok s hogyan mintázta róla Rákóczit a szobrász. Ellátták pénzzel és egyéb jóval. Úgy emléke­zik ezekre az időkre, mint egy álomra. De legény is volt még akkor! Érzékenyen és meghatódva veszünk búcsút a híres kuruevilág eme ittmaradt, de nem a mai miliőbe való darabjától. A kaputól visszatér s tovább túrja a sovány földet az öreg Komár, „Rákóczi fejedelem", az ő népe között, meyre olyan büszke volt. Maga a hires szoros nem közvetlen a falunál van, hanem néhány kilométerrel lejebb délre Az ut vadregényes. Zöld, magas hegyek zugó pata­kokkal. Egyórai ut után figyelmeztet kalauzom, hogy itt vagyunk. A szoros alig néhány méter szélességű. Éppen hogy a szekérút s a patak talál benne medret. — A hegyoldalban szinte megközelíthetetlen he­lyen a zubogó patak felé majdnem függve, az ezeréves emlékoszlop — helye. Hatalmas termés- kődarabok maradtak ott az emléktáblafelirattal: Az ezeréves Magyarország emlékére Mindjárt a változás után le akarták rombolni, de nem síkéi ült, rnert nem lehetett megközelíteni. Puskigolyókka! lövöldözték a táblát, de csak je­lentéktelenül sértődött meg. A golyók visszapat­tantak. A szoros kijáratánál tömegsírok. Magyar, orosz és német hősök sírjai a kárpáti harcokból. Itt tartotta vissza a maroknyi honvédség az orosz hadsereget, mig megérkezett Linsim felszabadí­tó hadserege. Kopott nyirfakerités határolja a gvőzni akaró vidám fiatal ' tonákat. Itt megbékültek. Sír­keresztjeik már korhadtak " s néhány év múlva semmi sem fogja jelezni Ittlétüket. Néma csönd honol a vereckei szorosban, me­lyet csak a Rjeka patak zúgása s néha szarvasbika bőgése és egy-egy vadász puskalövése zavar meg. Az öreg Kárpátok ősbükköseikkel és fenyve­seikkel figyelnek s mesélnek ezer év óta. Némán mesélnek Árpádról, Rákócziról, a változatos múlt­ról, régen élt, emlékké vált hadverő magyarokról. Tamás Tamás. Vándorbot vagy koldustarisznya Munkács, junius 15. (Munkácsi tudósítónktól.) Várpalánka és Váralja két kis község Munkács mellett, a a munkácsi vár tövében. Szorgal­mas sváb nép lakja, kiket mindenkor jól gazdálkodó, takarékos és a viszonyokba beleilleszkedni tudó embereknek ismertünk. A munkát kedvelik, becsületesek s az a körülmény, hogy a város mellett laknak, számukra mindig megélhetést jelentett. Ta­vasszal ők hozzák leghamarább Munkácsra a retket, hagymát, salátát, paszulyt, állan­dóan a tejet, ők építik fel Munkács házait, nagy részük a dohánygyárba jár s igy eddig mindig megvolt a megélhetésük, a biztos exisztenciáiuk. Piros fedelű házaik messze feltűnnek, uj templomaikról a jő módra lehet következtetni s áldozatkészségük mellett bankbetéteik is mutatják, hogy nem küzde­nek a mindennapival. S most mégis mit hallunk róluk? Hogy sokan, sok család közülök vándorbotot ké­szül venni a kezébe s néz az ismeretlen Tur- kesztán felé, az orosz szovjet birodalmába készül, hol a bizonytalan sors és még bizony­talanabb jövő vár reájuk. Micsoda gazdasági leromlásnak, micsoda lelki depressziónak kellett ezt az elhatározást megelőznie! Mi­csoda sivárnak, kétségbeejtőnek kell itt lennie a helyzetnek, ha ezek a földhöz és röghöz ragaszkodó egyszerű, de okos em­berek is inkább a kiköltözködést választják, mintsem a teljes pusztulást, biztos gazdasági véget, mely itt reájuk vár. Ha egyéb jel, ha a mindennapi deputá- ciózás, ha az adópanaszok százfél-e fajtája, ha a nyomor miatti öngyilkossági hírek, ha a bezárt boltajtók s a falvakra kitűzött árverések nem is figyelmeztetnék a kormány­zatot arra, hogy itt van a segítés és irány- változtatás szükségességének tizenkettedik órája, ez az egy tény, e híradás maga is kellene, hogy elég legyen ahhoz, hogy egy­szer már valóban ideterelődjék a komoly figyelem. Korornpa kihűlt kohóinak elván­dorolt munkásai után mennek már a ruszin- szkói falvak is. Nem bírják a terhet, melyek mindennap nagyobbak s nme bírják a küz­delmet a kenyérért, melyért oly szívesen dolgoznának, mely azonban mindennap ke­vesebb. Csoda-e azután, ha szaporodnak a szökések, ha terjed a bolsevizmus, ha forra­dalmasítható a . közhangulat, ha* mindenki vágyává és jó üzletté lesz a kivándorlás, ha mindennap jobban felburjánzik az ember­csempészés? Mert a falusi már eddig is eladta az utolsó tehenét, eladta két lépés széles földjét, nyomorúságos viskóját, csak­hogy megszerezze a kivándorláshoz szük­séges pénzt. Hogy ne menne tehát most, mikor fizetni sem kell (vagy alig valamit), mikor rózsás ígéretekkel kecsegtetik, mikor szándékát titkolnia sem kell, mikor bejelenti nyíltan s párttámogatást sőt állami védelmet is kap ahhoz, hogy Szovjetoroszországba költöz- hessék? — Mert a’rról lehet csak szó, hiszen másképpen Szovjetoroszországba még útle­velet sem adnak ki senkinek. Ezeknek azon­ban ngy látszik, lesz útlevelük, ezek elme­hetnek szabadon, természetesen azzal a tudattal, hogy nem is jönnek többé vissza?! — Ezeket az állam kötelékéből szabály­szerűen elbocsátja, tekintet nélkül arra, hogy egészséges, munkabiró, esetleg katonakőte- les polgárai voltak. Nincs szükség rájuk?! Igazán rettenetes politika ez! Hát olyan sokan volnánk, hogy már itt nincs szükség munkáskézre? Annyira súlyos volna a hely­zet, hogy az államnak már ezzel a veszte­séggel nem is kell törődnie úgy gondolva, hogy kevesebb a kenyérkeresö, több jut tehát egyre? Alig hisszük. Inkább elhisszük azt az eddigi szomorú tapasztalatok után, hogy természetesen itt is az ismert politika és annak céljai játszanak közre. M.ert kik is mennek cl? Ugyebár őslakos, ma ellenzéki érzelmű, a jelennel elégedetlen polgárok, akiknek helyére jöhetnek majd uj „lojális", államfentartó telepesek, megbízható elemek, kik ma’jd ha kell, hatósági, hivatalos, állami támogatással exisztenciát teremthetnek ma­guknak a romokon, a mások által termővé tett földön. R. Vozáry Aladár. — (A német demokrata párt Ausztriának Németországhoz való csatlakozása mellett.) A német demokrata párt vezetőségének szombati ülésén Kafka dr. képviselő politikai beszédet mondott, melyben állást foglalt Ausztriának Németországhoz való csatlako­zása mellett. A párlvezetőség a képviselő beszéde érteimében preciziroztia a párt állás­pontját. A cselt szociáldemokraták öími liás választási alappal mennek neki a választási harcnak Hadverő magyarok utján Barangolás a vereckei szorosban — A millenniumi emlékoszlop — Az öreg Komár — Ezer­éves mese tsAAI AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA A AA A &A AAAAAAAAAAAAAAAAAAZlAAAAAAAAAAAAA.fi* 3 — \ Menyasszonyi kelengyék áruháza £ 5 ^ \ Saját készítményt! flnom férfi £ 3 \ ás női fehérnemű, asztal- £ | térítők és mindennemű lenáru £ j \ ^---- Árusítás ángyban és kicsinyben £ Vv fwmmvmfvvvmwfffTffvffvvvvvvvvfvifVfvvfvvvvvfvvffVi!^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom