Prágai Magyar Hirlap, 1925. június (4. évfolyam, 123-144 / 866-887. szám)

1925-06-13 / 131. (874.) szám

Hol a hiba? Irta: Egy elcsapotí pedagógus * — június 12. A statisztika talán abból a törekvésből szűrődött le, hogy az egymástól független és szabad egyénekből összetevődő, tehát rend- szertelennek hitt életbe valami rendszert ke­ressenek bele. A statisztika az élet rendszer­be fogásának tudományos alapja, tudomány, melynek van poézise is, — professzor vol­tam, poétás ember is vagyok s a statisztika mégsem „fürészpor“ nekem, oly érdekes kö­vetkeztetéseket lehet levonni egy-egy sta­tisztikai mü számtengeréböl, hogy sokszor órákhosszat el tudok bolházkodi közte. Boldogult professzorit oromban keserí­tette meg csak életemet a statisztikázás. Bi­zonnyal évtizedek statisztikai adatgyűjtése alapján állították föl a tételt, hogy a közép­iskolai tanulóknak körülbelül 25 százaléka nem^való intellektíiell pályára s igy az e szá­zalékszámig terjedő bukás megengedett. De jaj volt annak a professzornak, aki nagyobb percentes bukást mutatott ki az osztályában. Nem a gyerekek — esetleg — kedvezőtlen osszetevödésében keresték a hibát, de a pro­fesszorban, annak pedagógiai vagy didakti­kai tehetetlenségében s az esetek 80 százalé­kában ennek az utóbbi felfogásnak volt igaza. A cseh és szlovák lapok, — a magyarok is átvették a hirt — szomorú és általános­sága miatt annál szomorúbb statisztikát kö­zölnek a szlovenszkói szlovák iskolák bukási százalékszámáról. Van iskola (Eperjes. Lip- tószentmiklós), ahol minden második növen­dék elbukott (50 százalék), van olyan, amelyben minden harmadik elégtelen osz­tályzatot nyert (33 százalék) s ez a — peda­gógusnak — irtózatos szám még riasztóbb, ha elgondoljuk, hogy nem egyes osztályokról van szó, de egész intézetekről, több egész intézetről s az egy tárgyból bukottak nin­csenek is beleszámítva a percentbe, ami az összes bukások számát föltétlenül emeli a ki­mutatott bukások 50 százalékával­Hol a hiba?! Föl kell tennnük a kérdést, mert ez a jelenség beteges állapotra vall s bár szlovák iskolákra szól csak a statisztika, az ok, legalább is az egyik ok miniket magya­rokat is érint. A mi időnkben a bukások megengedett­nél nagyobb százaléka esetén a tanárt tették kizárólag felelőssé. Ezt az okot ez esetben is fel kell tennünk. Akinek gyermeke ma kö­zépiskolába jár s csak egy kis érzéke van a pedagógia és didaktika iránt, az kétségbe­esve tapasztalhatja, hogy — tisztelet a ki­vételeknek — a tanárok legnagyobb része abszolút nem pedagógus. Ki merem mondani, hogy igy van. Egyéni nevelésoktatásról szó sincs. A tanulósereg a tanároknak egy ide­gen, sokszor az év végéig is ismeretlen tö­meg, melybe középkori eszközökkel, pofo­zással, karcerrel, durvasággal, goromba szi­dalmakkal akarják beleverni a tudást. A mo­dern didaktikai módszerekről szó sincs, az egyetlen pedagógiai eszköz, a — notesz, amit ki kellene irtani az iskolából! — Gyűlölet és hivatásundor árad a tanárból a gyerek felé s ez megmételyezi a levegőt a gyermekek között is, egymás között és a gyermek és tanulmánya között. Ez azonban nem kizárólagos ok- Hiba vari a tanulóságban is, olyan hiba, melyért nem ők, de a politikusok felelősek. Régen, mikor nem kellett tüntetni a középiskolai ta­nulók számával, természetes kiválasztás folyt az elemi iskolások közt. a középisko­lába csak olyanok kerültek föl, akik közt a 25 százalék bukási maximum magától érte­tődő. Ma, különösen vegyesajku vidékeken: például Eperjes, Kassa, Pozsony, sőt szin- magyar helyeken, Rimaszombat, Léva pozi­tív számmal kellett a politikai hazugságot el­födni, hogy több a szlovák, mint a magyar. Az eredmény: a nagy gyerekek politizálnak s a kisemberek rakásra buknak. Igen. Eze­ken a helyeken becső'dltetteik a középiskolá­ba boldog-boldogtalant, vonatok öntik a vá­rosokba a falusi pásztorgyerekeket regge­lenként, uriruhát adnak rá, melybe sehogy sem tud beleigazodni, könyvet a kezébe, me­lyet jóformán ki sem tud sillabizálni, pedig — én nem vagyok elfogult s legjobb növen­dékeim Srobárban boldogult tanárkoromban a parasztgyerekek közül teltek ki, — pedig mondom, ebből az „anyagból11 sohasem lesz intelligencia, legföljebb amolyan „gyönge ténsur.“ A nagy szám volt a fontos s most a nagy szám hamis igazságára rácáfol a kis szám, a töredékszám, a percent! De — mondhatja akárki, — mi közünk mindehhez nekünk. Ha a hatalmasok ilyen szellemi műtrágyázással akarják megjavítani a talajt s a búzaföld helyett dzsungelt ne­velnek, az az ö bajuk. Minket, magyarokat _________________Szombat, fűnkre 13. csak o tt érint a dolog, hogy bizony azt a nagy százalékszámot a mi véreink is segí­tették nagyobbra növelni. Mi büszkék lehe­tünk arra, hogy a mi iskoláink statisztikája összehasonlíthatatlanul kedvezőbb a szlovák iskolákénál (Komárom 10 százalék, Érsekúj­vár 8, Losonc 6, Pozsony 0), de ez a büsz­keség fájó, mert — 100 koronát teszek egy nikkel kétfilléres ellen, — hogy a szlovák is­kolákban a magyar anyanyelvű s oda be- kényszeritett gyermekek 75 százaléka a bu­kottak listáján szerepel. Ez nem az ő hibájuk, de megint azé a pedagógiai képtelenségé, mely ellen már a nagyemlékű Komensky is küzdött ezelőtt háromszáz esztendővel, kar­doskodván amellett, hogy minden gyermek az anyanyelvén nyerjen oktatást. Oh, milyen messze vagyunk a Coménius szellemétől, akire a csehszlovák nemzet oly igen-igen büszke, de csak a nyelvén s cég­táblákon hordja a nevét, nem a szivében! Mi lesz ezekből a bukási percentet nö­velő szegény, ártatlan véreinkből? A vétkes. Becs, június 12. (A P. M. H. bécsi tudósítójától.) Diplo­máciai körökben néhány nap óta a görög— jugoszláv tárgyalások meghiúsulása képezik szóbeszéd tárgyát. A belgrádi kormány által nagy hűhóval beharangoz ott jugoszláv—bol­gár szövetség terve kútba esett. Diplomáciai körökben a tárgyalások meghiúsulását Olasz­ország s.akkhuzásainak tulajdonitják. Esze­rint, miként a P. M. H. bécsi tudósítóját ma egy előkelő diplomata tájékoztatta, Mussolini a germán és szláv imperialista törekvésekkel szemben uj középeurópaii blokkot akar létre­hozni és ebben szerepet szánt Görögország­nak is. Ez az oka annak, hogy a görög kor­mány az utolsó pillanatban meggondolta ma­gát és nem hajlandó szövetségre lépni Jugo­szláviával. Mussolini szerint Középeurópa birtoká­ért, illetőleg a hegemónia elnyeréséért csak­hamar megindul a harc a szláv kisantant, il­letőleg Prága, valamint a germán német bi­rodalom között. Prágának és Belgrádinak ed­dig sikerült a latin Romániát saját céljaikra fölhasználni. Németország viszont számíthat Ausztriára és esetleg Magyarországra is, amely Ausztria csatlakozása esetén kényte­len lesz a német birodalom felé orientálódni. Ennék következtében Olaszország teljesen kikapcsolódik majd a középeurópai politiká­ból és ha Jugoszláviának sikerülne Görögor­szággal megállapodnia, úgy a Balkánon is el­vesztené pozícióját. Ennek következtében Mussolini immár erélyes és aktív külpoliti­kába akar kezdeni. Máris puhatolózott Athénben és Buka­restben, hogy az illető kormányok milyen álláspontot képviselnek az esetleges olasz- görög—román szövetség ügyében. Állítólag úgy a bukaresti, mint az athéni kormányok szívesen részt vennének egy ilyen liármas­Athén, június 12. Minden köve, minden fája a nagy régi j görög kultúrát leheli ki magából; lépten-nyo-1 mon rábukkanunk annak a kornak a marad­ványaira, amely még ma is az egész világ műveltségének egyetlen konkrét alapja, amelyből ma is él az európai kultúra. Mint valami állandó momentó, ugy tekint le az Akropoüs a városra, állandóan szeme elé tartva a régiek nagyságát, mindig figyelmez­tetve a késői utódokat, hogy elődeik voltak a világ mesterei, a világmiiveltség megala­pozói- Athén igyekszik, amennnyire csak tőle telik, eleget is lenni a hagyományok kóv p,- teleseinek. A régi kultúra minden darabkáját a legnagyobb kegyelettel őrzi és ha inár maga nem is tud a régi nagysághoz foghatót alkotni, legalább konzerválni igyekszik azt, amit a gondviselés reájuk hagyott. A Balkánnak legszebb városa; igazi nagyváros, a főváros minden jellegzetessé­gével. Nagyobb, mint akármelyik riválisa a félszigeten, szebb mindegyiknél, nagysze­rűbb, az élete igazi nagyvárosi élet. Utcái, ezek a márvánnyal burkolt széles, remek utcák, miárványhomlokzatu palotasorai, a va­kító fehér márvány tulteuigése adja meg a vá­rosnak a karakterisztikumát, a nevét: a Márványváros. Óriási autóforgalma messze túlszárnyalja nemcsak Bukarest forgalmát, de Prágáét is; tízezernél több autó szaladgál az aszfalton, fülsiketítő rillköléssel, de a leg­nagyobb rendben. Az athéni forgalmi rend­számokra dolgozó politikus pedagógia egész életükre tönkreteszi őket, mert lehet, hogy bizonyítványt kiizzadnak valahogy bukdá­csolva, botorkálva, de az élethez nem bizo- nyifivány kell, hanem tudás s ezt megsze­rezni a mai pedagógiai anarchiában idegen nyelven nem lehet. Magyar szülők! Itt az év vége, két hó­nap s jön az uj tanév. Segítsetek ti a szlovák iskol ák s zé gyen stat.i szukáján, kö vetel jétek a magyar iskoláztatást magyar gyermekei­tek számára. Ne liigyjétek, hogy az a leírha­tatlan szenvedés, melyet gyermekeitek 8—10 év alatt a szlovák nyelven való tanulás miatt elszenvednek, meghozza a gyümölcsét egy állami, nyugdijképés állás learatásában. A gyermeketek mostohafia marad az államnak, még ha nagy arcpirulástokra szemetekbe vágja, is majd: „Szégyenlem magam, hogy magyarnak születtem!‘“ (Megtörtént!) Ne nyugdijképessé, de életképessé neveljétek a gyermeketeket s annak első, legfontosabb föltétele a — tudás! szövetségben, mivel ugy Romániának, mint Görögországnak is érdeke, hogy fedezzék magukat a szláv, vagy germán aspirációkkal szemben. Mussolini uj akciójának első etappeja tehát az olasz—román—görög antant lenne, amely faián még ebben az évben meg­alakul. Egyelőre teljesen bizonytalan, hogy eb­ben az esetben Románia megmarad-e to­vábbra is a kiisantantban, valószínű azonban, hogy az uj szövetség perfektuálása után Ro­mánia kilép és helyét a kísantantban Len­gyelország foglalja eh Az uj hármas'szövetségeit Mussolini azon­ban csakhamar öíösszövetséggé akarja fejleszteni, még pe­dig Ausztria és Magyarország bevoná­sával. Ausztria bevonása egyszersmindeokorra meghiúsítaná a Németországhoz való csatla­kozás tervét. Magyarországra viszont azért van szüksége az uj szövetségnek, mivel eb­ben az esetben az északi és déli szlávokat a-z egységes olasz—osztrák—magyar—romián front választaná el egymástól. Benesnek tudomása van Mussolini nagy­szabású tervéről és az elmúlt héten azért akart Brland francia külügyminiszterrel tár­gyalni, hogy megnyerje a francia kormány támogatását Mussolini akciójával szemben. Briandnak azonban az az álláspontja, hogy Franciaország már éppen eléggé exponálta magát, elég áldozatot hozott keleti szövetsé­geseiért és miivel Mussolini terve egyúttal megakadályozná az osztrák—német uniót is, a francia kormány nem léphet föl az olasz törekvésekkel szemben és nem teheti ki Franciaországot annak, hogy az olasz kor­mány is végleg cserbenhagyja- a párisi kor­mányt. őrséget az angolok képezték ki és alapos munkát végeitek; a rendőrök valóban'ural­kodnak az utcaforgalom felett, egyetlen inté­sükre megáll a végtelen kocsisor. Valóságos világvárosi képet kölcsönöz Athénnnek ez a forgalom. De nemcsak a forgalom , adja meg a metropolis jelleget Athénnek. A paloták, ezek a majdnem mind egy stílusban, szinte egy­formára épített remekművek, oszlopaikkal, márványlépcsőzetiikkel, kis kertjükkel, zász- lórudjaikkai azt a benyomást keltik az em­berben, hogy nem a Balkánon, de a Nyu­gatnak valami nagy városában van. Sehol se találni annyi szép palotát, mint itt. A görög­nek van érzéke a szép iránt és van pénze is. hogy ennek a hajlamának áldozzon. Az utób­bi időben a menekültek az a része, amely a régi Törökország pénzarisztokráciáját al­kotta, szintén idemenekült és egész negye­dek épültek csupa szebbnél-szebb villából. Ennek a majdnem 600.000 lakosú városnak majdnem minden háza palotaszerben épült. Csak egy nagy baja van Athénnek: nincsen 'vize, nincsen vízvezetéke. Csak a legutóbbi hónapokban határozták cl vízvezeték építé­sét. így azután a várost nem is öntözik és Athén nemcsak a Balkán legszebb, de egy- uttal legporosabb városa is. Völgyben fek­szik, körülötte kopár dombok, amelyekről a tenger felől fújó szél minden port behord a városba. Ezt a Port pedig az athéni kényte­len vagy beszivni, vagy megvárni, amig egy eső, athéni ritkaság, elmossa. 3 Junius első felében vagyunk és a hő­mérő 28 fokot mutat már délelőtt 11 órakor. Pedig az itteni 11 óra csak 9 órának felel meg, mert a keleteurópai időt még egy nyári órával megtoldották. A hőség szinte kibírha­tatlan, száraz, éles meleg, a levegőben egyetlen vizpára sincs, ami ezt a meleget enyhíthetné. A nap fénye élesen visszaverő­dik a márványkövezetről, vakitóan, ugy hogy itt mindenki kénytelen fekete napellen- zö szemüveget viselni. A rendőr fekete szem­üvegével, trópusi parafasisakjával azt a be­nyomást kelti az emberben, hogy az Egyen­lítő vidékén jár- A görögök már megszokták ezt a meleget, csak szalmakalapot viselnek, vékony vászonruhákat és a meleghez idomul egész időbeosztásuk is. Reggel 9 órától 12-ig dolgoznak, azután négy óráig sziesztáinak. Ebben az öldöklő melegben nem is lehet másképpen dolgozni. De ezenkívül van Athénnek még egy sajátsága: a levegője sű­rű. Aki nem szokta meg ezt- a levegőt, nem tudja elviselni, fáradt állandóan, nem képes kipihenni magát, bágyadt és az éjjeli alvás sem üdíti fel. Hetek kellenek hozzá, amig az ember megszokja ezt a levegőt. 3 Egészen uj intézmény Athénben a lóver­seny. Csak ebben az évben létesült az első lóversenypálya belföldi és angol tőkével, az itt élő számos sportsman kezdeményezésére- A pálya még kezdetleges, egészen kopár, a mezőny még nem eléggé füves, rövid, alig 1600 méter, a tribünök egyszerűek, betonból készültek, a totalizatör nem géppel dolgozik, meglátszik az egész intézményen, hogy fia­tal. Nincs is Jockey-klubja Athénnek, a bírói tisztet alkalmi stewardok látják el, nincse­nek zsokék és főleg urlovastversenyeket és katonai akadályversenyeket tartanak. Az emberek nagyon érdeklődnek a versenyek, iránt, nagyon lelkesednek, erősen fogadnak és minden vasárnap és ünnepnapon, amikor verseny van, Athén minden előkelősége, a miniszterekkel együtt kizarándokol a pá­lyára. 3 Este él Athén; amikor a nap eltűnt az égről, a levegő hirtelen erősen lehűl és meg­indul a népáradat az utcákon. A Rue de Stade, a Rue de 1‘Academie, a Piacé de la Constltation, a királyi kert tele-tele embe­rekkel. Olyan forgalom van ilyenkor ezeken az utcákon, hogy alig lehet haladni az em­beráradatban. Mindenki kifelé igyekszik, vagy a kertekbe, vagy pedig Phaleronba, Athén tengeri külvárosaiba. Az autóbuszok hihetetlen tömegén kívül rendes villamos és egy résziben földalatti villám vasút vezet ki Phaleronba- A vitorlások és csónakok egész raja népesíti be a tengert, a parti vendéglők terraszai egészen a tengerbe nyúlnak, egy- egy sziklazátonyon vendéglők, mulatók. Az idegenek tömegesen keresik fel Phaleront, ott töltik a meleg napokat, amelyeket Athén­ben már csak nehezen lehet elviselni. Jú­niusban megkezdődik a nyár és tart szep­tember végéig. A tél itt ismeretlen, 14—15 fok 0 felett már téli időjárás és a szállodám liftboya érdeklődve kérdezte, vájjon nálunk esik-e a hó minden télen? Mert ők már hat éve nem is láttak havat... Kovács Jenő dr. Csehszlovákiába szökött a sátoraljaújhelyi gyújtogató? Sátoraljaújhely, junius 12. (Saját tudósitóntól.) A pusztító tüzvesze- delem ügyében megindított rendőri nyomo­zás ma megállapította, hogy a tűz a Fürdő­utcai 3. sz- házban 'keletkezett, amely Varga József nyug- gyári munkás tulajdona. A ro­mok között a rendőrség a ház egyik sarká­ban megtalálta azt a petroleumos rongyot, amellyel az isme­retlen tettes a házat felgyújtotta. Késégtelen tehát, hogy a tüzet lelketlen gyújtogató okozta. Különben is az eddigi val­lomások is amellett bizonyítanak, hogy a tü­zet egy zavart tekintetű, valószínűleg piro- mániás szürkeruhás egyén okozta, akiről azt hiszik, hogy tettének elkövetése után átszököít a két- percnyire lévő határon Csehszlovákiába. A rendőrség értesítette a határszéli csehszlovák hatóságokat, remélhető tehát, hogy a tettes nemsokára kézre kerül. A tűznek ugy látszik mégis lesz halálos áldozata, miután Olchvári Rezső rendőr, aki az oltásnál gázmérgezést szenvedett, ma is eszméletlen álapotban fekszik, úgyhogy az o.vosok már lemondtak életéről. A hajlékta­lanokká vált áldozatok fels'egélyözésére az országban megindult gyűjtés máris jelentős eredményeket* mutat fel. A szláv és germán imperializmus ellen olasz-- román-magyar-osztrák-görög szövetség alakul? Márványszilánkok Athénből, a márványvárosból — A Prágai Magyar Hirlap kiküldött tudósitójának riportja —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom