Prágai Magyar Hirlap, 1925. június (4. évfolyam, 123-144 / 866-887. szám)

1925-06-24 / 140. (883.) szám

* ttJny7tisvvKxrir&}:/lMr*&*^ Szerda, junius 24, 1 naurSdai beszámoló Körmendy-Sikes hatalmas beszéde a magyarság helyzetéről és feladatairól Kassa, junius 23. (Saját tudósítónktól.) Az elmúlt vasár­nap ünneplés keretek között tartotta meg beszámoló beszédét Körmendy-Ékes Lajos nemzetgyűlési képviselő Nagyidán. A vasúti állomáson lelkes fogadtatás volt, Soltész Já­nos helyi elnök szeretettel üdvözölte a kép­viselőt, Fedor Bori pedig a leányok nevében mondott kedves köszöntő szavakat. Kör­mendy-Ékes Lajos meghatva köszönte meg az üdvözlést s azután cigányzene mellett megindult a menet a; gyűlés színhelye felé. A menetben mintegy hatezerén vettek részt s a menet élén Szabó János vitte a földmives- szövetség fölvirágzott selyem lobogóját. A lobogó után kétszáz magyarruhás leány ha­ladt, majd 250 főnyi lovas bandérium követ­kezett. A menetben képviselve volt a szepsii és kassai járás minden községe. A község közepén diadalkapu várta a képviselőt s a diadalkapunál Szanisz'ó István községi bíró mondott üdvözlő szavakat. A nagygyűlést Zagolla Ferenc pápai ka­marás, esperes nyitotta meg és beszédében rámutatott arra, hogy a mindenkire nyo­masztó helyzetnek egyedüli okozója a mai kormány s hogy a kormány elleni küzdelem­nek csak egy módja van, ha a prágai parla­mentbe a nép olyan képviselőket küld ki, mint Körmendy-Ékes Lajos. Hatalmas éljen­zés zúgott fel akkor, mikor az emelvényre lépett Körmendy-Ékes képviselő és elmon­dotta beszámoló beszédét. A világháború utáni helyzetből indulva ki, idézte Nittinek ama szavait, hogy a béke- szerződések úgy a győzőket mint a legyő­zőiteket végromlással fenyegetik, hogy azok nem békét hoztak, de az erösza'k és a háború állapotát állandósították. Rámutatott arra, hogy a háború tűzvésze nem dühöng ugyan, de a parázs még izzik s azok, akiknek becsü­letes munkával ki kellene oltaniok a tüzet, víz helyet petróleummal locsolnak s újabb és újabb gyújtó anyagokat visznek a zsarát- nokos házba. A demokrácia, amelynek ne­vében az uj európai rendet megcsinálták, csak a bosszúnak és gyűlöletnek szellemét éreztette. A demokrácia jelszavával Cseh­szlovákiában éltek vissza a legrutabbul: s an­nak sokat emlegetett áldásaiból nem látunk semmit, csak égbekiáltó igazságtalanságo­kat. Szólt a kinevezett forradalmi parlament működéséről, a parlamenti szólásszabadság­nak klotürös megszorításáról, arról, hogy itt a? parlament léleknélküli gépezet, amely a kormány parancsára darál le mindent. A léleknélküli parlament mellett egy lelketlen kormány szerepel, mely paizsán kifelé a demokrácia jelszavait viseli, minta Svájcot igér, de módszereiben a legerő­szakosabb önkényuralom s a kisebbségek elnyomása tobzódik. Szólt a földönfutókká tett közhivatal­nokokról, az illetőség cimén utolsó betévó" falatjuktól megfosztott nyugdíjasokról, akik­nek sorsa azt a gondolatot támasztja az emberben, hogy emberségesebb dolog lett volna a kormány részéről, ezeket a szeren­csétleneket szuronyra hányatni, mint a lassú kiéheztetés módszerét alkalmazni vtliik szemben. Ostorozta a kormánynak illetőségi és állampolgársági politikáját, kifogásolta azt, hogy a nyelvtörvény végrehajtási rendelete még mindig nem jelent meg, hogy az önkor­mányzati elvet semmibe sem veszik és fel­oszlatják azokat a testületeket, ahol a közön­ség a maga akaratának kifejezést adhatott. Elnémították a sajtót, sőt lakatot tettek sok helyet a kormányhoz nemzethü pártok szá­jára is, kutyába sem vették az egyházak autonómiáját, félretolták a tanítókat, bezárták az egyházi iskolákat s kulturális téren minden megmozdulásunkat csirában igyekeznek el­fojtani. Mi az tehát, amit nekünk ebben a köz­társaságban szabad? — kérdezte. Tönkremenni és kivándorolni. Az utóbbi csak akkor, ha minden adó­hátralékunkat megfizettük. Beszélt az adó­prés működéséről, amely minden száz korona jövedelemből 72 koronát adóra vesz igénybe, szólt a hadikölcsönről, vagyondézsmáról s rátért az ipar tönkretett helyzetére. Majd a földreformot, mint az elnemzetlenités poli­tikájának módszerét ismertette s példával igazolta azt, hogy a magyarok öt.zerötven koronát fizettek ugyanazért a hold földért, amit a legionisták ötszáz koronáért kaptak. Aki még ebből sem lát tisztán. — mon­dotta — az menjen tarlót legelni. Az egyszeri gazda legalább zöld szemüveget adott a szamarának, amikro az nem akarta a sárga szalmát megenni, de nekünk még ilyen zöld szemüveget sem adnak. A kormány azt hiszi, hogy sikerül neki kiilön-külön saját táborába terelni az egyes társadalmi csopor­tokat. Úgy tesz, mint a*z a. Kohn, aki ötven­ezer koronáért megvett Esterházy gróftól egy telivért a gróf azonban kikötötte, hogy a ló úgy eladó, ahogy van és utólag semmi­féle kifogás sem emelhető. A boldog Kohn a lovat döglött állapotban találta. Nem esett azonban kétségbe, de elrohant a többi ló­kereskedőkhöz, akik mindannyian szerettek volna egy Esterházy telivért megvenni és azt ajánlotta, hogy sorsolják ki a lovat úgy, hogy tizen részt vesznek a sorsolásban tiz­©aec koronájával. A tókereskedők belemen­tek és a lovat Klem nyerte meg. Mikor a színhelyre értek és Klein látta, hogy a ló megdöglött, nekitámadt Kohnnak, hogy becsapta őt Nü! Mi a maga kára, az a rongyos tízezer korona, itt van a pénze és ne lármázzon! Hát a többiek? — kérdezte 'Klein. Nti! Először is a többiek kárához ma­gának semmi köze, másodszor is a többiek közül senki se károsodott mert azok a sorso­lásban nem nyertek. A kormány is ilyenfor­mán bánik velünk. Mindannyijunknak ki­szívja a zsírját s amikor valamelyik oldalról megszorítják, akkor ad valamit azzal, hogy most már hallgass, a többiekhez nincs közöd, így minden üzletnél megnyeri a maga negy­venezer koronáját, azok a ma'gyarok pedig, akik tőle várják jósorsukat, csak döglött lóra szóló sorsjegyet kapnak. Szólt a személyes szabadság korlátozá­sairól, a Propagacsna Kancellária működé­séről és arról, hogy mennyi visszaélést, sikkasztást, lopást és csalást követnek el a hivatalokban. Ezután áttért a külügyminiszter politi­kájának bírálatára s kijelentette, hogy ha valakinek valami kívánnivalója van a béke- szerződésekkel kapcsolatosan, Benes, mint egy mindenkit kiszolgálni igyekvő kereskedő- segéd, otterem a pudli megfelelő pontján. Akkor is felel, ha nem kérdezik és ha valami nem stimmel, ö azonnal szolgál écesszel. Az utóbbi időben pechje kezd lenni az éceszei- vel. Szólt Benesnek legutóbbi kudarcairól és szellemes hasonlattal világította? meg azt, milyen gyenge lábakon áll a külügyminiszter politikája. Végül nyilatkozott a szlovenszkói ősla­kosság politikai megszervezésének kérdésé­ben és kijelentette, hogy az őslakosság meg­szervezésére a’ legalkalmasabb a keresztény­szocialista párt. Az egységes magyar párt gondolata a legtisztább forrásból fakadt, de meggyőződésem az, hogy többet veszíte­nénk, mint nyernénk vele. A vegyes lakos­ságú területeken elveszítenénk híveink te­kintélyes részét anélkül, hogy számbelileg jelentős uj elemekkel erősödhetnénk. Sem a szociáldemokrata, sem a kommunista, sem a Hodzsa-magyarok nem jönnének át az egy­séges jelző kedvéért ,a zsidóság velünkérző kis része pedig, ha akar, szavazhat velünk, ha akar, szavazhat a kisgazdapárttal. A túl­nyomó rész egyelőre úgyis a zsidó pártok felé orientálódik. Majd ha észreveszik, hogy csendesen lecsapolják a halastó vizét, akkor majd rájönnek, hogy az ő érdekük szorosan belekapcsolódik az őslakosság érdekeibe. Ebben az országban a hazafi születik és nem lesz. A csehek egyrészt nem hisznek annak, aki nem cseh, másrészt nem eresztik a zsidót szóhoz, mert ami abrak van, az nekik ma­guknak kell s a sovinizmustól átittatott nép E& zsúpéi — Ruszínszköbúl Rnszinszkó közviszonyainak cseh kritikája Prága, junius 23. A Lidové NovÍnyben egy ismeretlen <s magát a politikai élettől teljesen távol tartó egyén hosz- szabb cikkben foglalkozik Ruszinszkó h üyzetével. ÍRuszinszkó népe elégedetlen — árja a cikkíró —, a gazdasági élet pang, az emberek nem jutnak ke­resethez s elégedetlenségük sok helyen véres tün­tetéssel zárul. A kormány részéről ugyan megvan az akarat, hogy a mai rossz helyzeten javítson, de ez nem elegendő, mert a mai elégedetlenséget a helyzet és a körülmények nem ismerése okozza. Igaz ugyan, hogy egyezerre nem lehet mindent elérni, de vari­nak dolgok, amelyekkel javítani lehetne a hely­zeten. A cikikiró elsősorban fölöslegesnek tartja azt, hogy Ruszinszkóöan még ma is három zsupa van. Ha osak egy megyéből állna az egész országrész s azt kvalifikált szakemberek vezetnék, sókkal na­gyobb eredményt lehetne elérni, mint a mai három megyés rendszerrel. Ugyanilyen a helyzet az igazságügyi szolgá­latnál. Három törvényszéke van ennek a kis or­szágnak, Huszton, Beregszászon és Ungváron. A nagy biróhiány miatt természetesen a fent említett három törvényszéken is kevés a biró, különösen kevés a jó bíró. Ennek eredménye, hogy a bíróság sem működik jói. A bírák állandóan helyettesitik egymást, a pol­gári bírósághoz beosztott kénytelen a büntető- bírósági tanácsnál is dolgozni. A kitűzött tárgyalá­sokat nem tartják meg pontosan. A három törvényszék helyett elegendő volna egy is Ruszinszkóban. A biróhiány megszűnne, irodai munkaerőben fölös­leg volna s ezzel is osak nyerne az állampénztár. Huszton és Ungvárott kevés a helyiség, hiányosak a fogházak s hogy ezeket a hiányokat pótolják, legalább is 30 millió koronára van szükség. Ezzel szemben van Beregszásznak olyan törvényszéki épülete, amilyen az egész köztársaságban kevés van. Beregszász földrajzi fekvése is nagyon ked­vező. könnyen megközelíthető Ruszinszkó bár­mely részéről. A 30 millió koronát megtakaríthatná az állam, ha feloszlatja a huszti és ingvári tör­vényszékeket s ezt az összeget felhasználhatnák egészségügyi célokra, az utak, vasutak rende­zésére. Végül is azt írja a cikkiró, hoy a három zsupa meghagyását politikai ökokból esetleg még meg­érti, de a három törvényszék fentartása teljesen érthetetlen. Csütörtök: KLIMITS LAJOS: Az eget nézem, (Vers.) — BODROGKÖZY ZOLTÁN: Lélek­vándorlás. II. Péntek: NYÁRY ANDOR: Az egyezség. Szombat: LAJOS KÁROLY: A bosszú. Vasárnap: FALU TAMÁS: Kendő. (Vers.) — SAS EDE: Az istenasszony és a ra'bszolgalány. Lélekvándorlás- A P. M. H. eredeti tárcája — Irta: Bodrogközy Zoltán. Előttem feküdt a tenger végtelenje. Te­kintete messze kint kóborgott a titokban s el- merülésemet .nem zavarta semmi. A viz sima vök. Úgy terült el a messze partok között, mintha közébük olvasztották volna. Még az izzás is látszott rajta. A bugyborékok csak éppen, hogy besuppantak a gőzölgő fel­színbe, amelyen a Nap tüze fenséges színská­lákat dübörögtetek végig. Isteni volt ez a muzsika. Hallani lehetett a színek titkos zenéjét. Én hallottam. Tisztán csengett a fény-nyalábokból a magasság édes konszo- nanciája. Most safir ömlött végig az opálon, majd topáz, türkisz gomolygott rajtuk át . . . Rö­vid vártatva? smaragd, ametiszt, brilliáns . . s ki tudná névvel jelölni azt a pompás szin- halmazt, amelyik búgva, bömbölve harso­gott ki a partok felé? — Kevés volt az ember érzékszerve hozzá. A Notre-Darne orgonájának a hangja előtt térdre rogy a*z ember, de a tenger szin-orgonáját nem sza­bad mindenkinek felfognia ... Én habzsoltam ezt a messze titkot. Ne­kem szabad volt hallani a magasság szin- orgoiiájának fenséges fugáit s láttam, hogy az Isten iil az orgonánál: nekem játszik. Hallottam, amint a regisztereket puhán ki- lmzogattu s amikor krescsendóba csapva a szin-akkoritok fortefortisszimoban zuhogtak végig a tenger szintjén, megbüvölten álltain. Teljes lelkemmel belezuhantam a fenségesbe s már le akartam rogyni, hogy imádjam nagyságát, amikor merész ötletem támadt: — Meglopom! — kiáltottam fel. — Meg­lopom a titokzatosságot! — Lekopirozom a nagyszerűséget! Megszólaltatom a színek muzsikás harmóniáját! Ez az én szinorgonám lesz . . . Biztos voltam benne, hogy titkos meg­látásaim vannak. Éreztem, amint a messze­ség felé kinyíltak érzékszerveim s agyam nem győzte feldolgozni a titkok örült zuha- tagát. Vágytam őket végigönteni vásznamon. Csak messze ki kellett tekintenem s láttam az ismeretlenséget előttem hömpölyögni. Tudtam, soha senki sem fogja megérteni ecsetem nyomát: a türkiszt, smaragdot, opált, a tüzet, a vizet ... s ez tetszett ne­kem, ezért az én tulajdonom a titkos lá­tása . . . ezért vagyok művészi! — Ez előtt rogynak össze az emberek. Az embernek nem kell mindent megérteni. Az ember liigy- jen, bizzon, szeressen s rogyjon össze! — Imádjon! . . . Ekkor jutott eszembe a Nagyur. — Mily jó lehetett neki, — szóltam s nem tudtam kihez beszélek — amikor hat nap alatt világot teremtett! Amikor akaratára elvált a viz a földtől. Amikor parancsára kinőtt az első fűszál a nem rég még fortyo- gós felszínből. Ekkor már a Nap is fent ragyogott. Tüze szórta a kloroíilt ... az életet . . . elbőgte magát a barlang előtt a íroglodita s azt akarta, hogy ember, bölcs ember legyen belőle, Akkor még gőzölgő állathust marcangolt ... A Ilim nívicsorl- tott a nőstényre s összekulcsolóclott az első ölelés . . . Megindult a marakodás, az öldöklés . . . Nem tudtam ‘folytatni, agyam belctom- pult s .nyilván ordítottam, mert torkom re­kedten csúfolta gondolataim nagyszerűségét. Még szólni akartam. Talán ezt; — Akkor próbálta ki hatalmát és agyát az a Nagyur . . . Talán azóta Isten ő. Palettámon színeket kevertem babonás ösztönnel s láttam, amint a vászonról felém zúdult a nagy erők kimérhetetlensége. Fel­kiáltottam félelmemben: — Összerogyok! Elégek! — De^ csak­hamar dévaj’ öröm fogott el, mert agyamba ötlött: — Én művész vagyok! — Emberisten! Nekem szabad felnézni a magasságba s be­látni a titokzatos mélységbe. Amikor igy álltam, mélyen magamba esve s a messzeségbe zuhanva, ekkor jött az asszony. Messzi idők aszonya. Amióta vagyok, tudom, hogy ő is létezik . . . Ger- trud volt . . . leélt életek kínja, vágya. Örök szerelmem, akit még soha nem szerettem. Kergettük egymást ezredéveken át, újra élt fájdalmak tüzes sebével. Agybatériám vég­telen idők végtelenje óta szivta maga felé, mint a bodzagolyó a villamos szikrát s most itt állt előttem az asszony az én asszonyom. — Hildebrand! — szólt hozzám s hangja nem volt Gerthrudé. — Gerthrud! — szóltam hozzá s hangom nem volt Hildebrandé. , Mégis éreztem: lösszé kell ölelkeznünk egymásba forrnunk . . . eggyé ' lennünk, hogy beteljesedjen a teremtés parancsa, mert minket a végtelen kezdetén egymásnak te­remtett a Nagyur. Ekkor a fövényes ösvényen, mint per­zselő lángocska, lobogva futott felénk a kis fiam s messziről kiabált: — Papa . . . papa! Te nem tudsz ilyen lepkét festeni! A végtelenség tomposán somfordáit cl mellőlem, mint a szoba sötétsége, amikor meggyujtják az asztali lámpát. Már nem láttam a titokzatosságot, nem láttam a messziséget. A kis fiam könyökig kotorá­szott lepkchálójábau ,s diadalittasan vette ki belőle az aranyporos fogoly lepkét. Meg- néztein. Ekkor inár olyan volt, hogy. én is tudtam volna hasonlót festeni. Az emberi kéz érintése lesurolja a teremtésről az arany port. Kis fiam elszontyolodva bámult a szemembe s én hozzá szóltam, de nem neki mondtam: — Nem szabad hozzá nyúlni a titokza­tossághoz. Gerthrud még kint bolyongott ott, ahon­nan a kis fiam engem vissza hozott. Láttam, hogy szembe akar szállni az égi paTanccsal s talán egyetlen fújással eloltaná az Istenség kis lángocskáját, hogy a mi nagy tüzünk lobogjon helyette. Még láttam benne felöm- leni a végtelen idők végtelen vágyát, de ekkor én már megint a Földön jártam. Érez­tem a testem s ez lenyűgöztök oda tapasz­tott a földhöz, mint ahogyan a malter oda tapad a házak falához. Én már nem láttam Gerthrudot. — Parancsol asszonyom? — szóltam hozzá s láttam, hogy szavam ködkárpitot húzott a szeme és a végtelen elé. — Tetszik a képe uram — válaszolt 5 fáradtan — Mártonná vagyok. Magyar asszony. Meg akarom venni a vásznát. — Hová szállítsam asszonyom? Kér­deztem, pedig az imént még eszem ágában sem volt. hogy eladjam képemet. Meglepődve láttam, hogy az én Gerthrudom az én szőke hajú, germán Gerthrudom fekete szemű, szénhaju magyar asszony . . . Most Már­tonná ... Én még mindig germán vagyok. . Képem hónapok múlva készük el. Elő­vettem s ismét eldobtam, mert nem tudtam többé kilesni, amikor a végtelenség szír or­gonája ismét megszólal. Nem ült már le nekem többé az Isten a smaragd-, topáz-, türkisz- brilliáns-, opálbillentyiik mellé. \ kép vázlat maradt, de csak én tudtam, hogy félben maradt, silány kópia. A kis fiam kenyeret kért. Hónom alá csaptam a képet s megindultam a magyar asszony után. Neki vau aranya is, kenyere is. A cime zsebemben volt, könnyen meg- , találtam. * (Foly t, köv) yvmwvTmwmryyrTVTTTTTTv tv Figyelem! Tisztelettel értesítjük a n.b. olvasó ^ közönséget, hogy az osztálysorsjegyekre vonatkozó megrende­lő-lapjaink június hó 28-án lesznek mellékelve. Galerik & Tűrsa Mtiiza- esensz2ö?áh oszIúUjsorsídléJí elárusító Helye Pralislavü, Városíiáz Megrendelés rendes postai levelező-lapon is eszközölhető aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom