Prágai Magyar Hirlap, 1925. június (4. évfolyam, 123-144 / 866-887. szám)
1925-06-23 / 139. (882.) szám
Kedd, fnnlus Tó. 3 A P. M. H. KEDDI ROVATA Iija: sp. A lsét KülpliiiMia Prága, junius 22. Borah szenátor, a lengőhaju impulziv úohémpolitik'Lis mondta most, La Föltette halálakor, hogy ez a halál borzalmas veszteségei jelent az elnyomott nemzetek számára. Coolidge elnök, aki mindig La Follette legádázabb politikai ellenfelei közé tartozóit, szokatlanul meleg részvéttáviratot küldött az elhunyt özvegyéhez, melyben szintén kifejtette, hogy a szegények gyá,malitójukat, az árvák apjukat és az elhagyottak patronu- sukat vesztették el benne. Az Unió munkás- tömegei pedig mély megilletödéssel állottak a madisoni kripta körül, több mint háromezerötszáz szervezet küldte képviselőjét Wisconsinbe és a gyárakban, műhelyekben egy percig szünetelt a munka a temetés pillanatában. S a legérdekesebb, hogy Németországban mily megrendülést keltett ennek a távoli politikusnak a halála. Minden lap, minden szervezet megemlékezett róla, mert a birodalomban igen jól tudták, hogy La Fo- ilette, a wisconsini oroszlán, a világháború óta mennyire szereti a mindenünnen kinullázott nemzeteket, mennyire a versaillesi szerződés határozott revíziója mellett van s mily tántoríthatatlan küzdelmet folytatott az utóbbi években Németország elismeréséért. Mert La Follette demokrata volt, „jó demok- rata“, mint önmaga nevezte, akinél a jóság többre ment, mint a szabadság s aki föláldozta az életét az elnyomottakért. Róbert Martin La Follette ; Só'-ben született Wiscorsin állam Prinirose városkájában ősrégi francia családból, de ez korántsem akadályozta őt meg abban, hogy 1923 őszén, amikor visszatért európai útjáról, kérlelhetetlen harcot indítson a Ruhrvidéket megszálló francia militarizmus ellen. 1901 óta volt Wisconsin kormányzója, államának polgárai szerették jóságát és rajongtak jó amerikaiasságáért, de azért 1917-ben, amikor Woodrow Wilson a gyúlékony yenkee- ket háborúra csiholta, nem átalt a szószékre lépni és védeni Németországot, hangoztatva, hogy kegyetlenség üzleti érdekből beavatkozni a távoli háborúba. És amikor a Lusi- tania esetéből a háboruspártiak a döntő érvet kovácsolták, La Follette oly intenzív beszédet mondott a beavatkozás és a nevetséges üriigykeresés ellen, hogy honfitársai majdnem megkövezték és a hatóságokkal is meggyűlt á baja. Mindenki tudja, miként avatkozott be La Follette szenátor a múlt évi amerikai elnökválasztásokba. A demokrata Davis és a republikánus Coolidge mellé emelkedett pártjával, a progresszistákkal s ámbár igen jól tudta, hogy győzelemre nincs kilátásai igyekezett a nép erejével meggyengiteni egyrészt a nagyipar, másrészt a hadseregpárt erejét. Az amerikai elnökválasztás idején figyelt föl Európa is La Follette nevére. A furcsa outsider a versaillesi békeszerződés revízióját vette programjába, az elnyomott nemzetek felszabadítását, az egyenes nép- kormányzatot, melyet nem szűr meg előbb amerikai mintára a nagyipar vagy a hadsereg és „ügyvédek, tanárok1* retortája. Senki sem tudta, milyen tulajdonképpen ez a' La Follette-pátft? Boiseviki-e, szocialista, né- metbaráí-e, vagy valami uj vallást jelentő-e. Tulajdonképpen maga La Follette sem indult határozott alapelvek, meggyőződések és jelszavak után, egész agitációjának egyetlen sarkalatos pontja volt csak: a jóság, a szen- vendök, az elnyomottak, a.: igazságtalanul sarokba szorítottak felszabadítása. Minden amerikainak titkos érzelem csücskét alkotja ez az apostoli vágy, hisz Wilson is az elnyomott nemzetek érdekében dobta a világba tizennégy pontját, de La Foliettenél ezt a puritán pietizmust valósággá formálta, francia temperamentuma és német iskolázottsága, ö nem karddal akart keresztelni, mint annyi más apostol, hanem a jósággal, nem alapelvekkel, hanem minden adott alkalommal úgy, ahogy. La Follette volt már republikánus is, támogatta annakidején Roosevelt harmadszori elnökjelöltségét (aki hozzá hasonlóan akart mint pártatlan harmadik a hatalomhoz jutni, egyedül népszerűségére támaszkodva) s sohasem kereste a pozitív formát jóságának kifejezésére. Csak éppen nem tudott beilleszkedni az amerikaiak két nagy pártrendszerébe a demokraták vagy a republikánusok közé. Most pedig meghalt hetvenéves korában ez^a nagy puritán, egyenes és minden diplomáciái raffinement nélküli tiszta amerikai államférfim Nem törte meg semmi, utolsó pillanatáig energikusan optimista volt, bízott és szeretett s csak a betegség végezte ki. Mi pedig, akik nem vagyunk az élet delelőjén, akik nem ismerjük az igazi demokrácia áldásait, szomorúan nézünk utána, mert tudjuk, vele ismét egy őszinte patronusunk halt meg. Dnű Písiöfpíir pénzQggminlszfer benyújtóba a fövő évi költségvetést Budapest, junius 22. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Bnd János pénzügyminiszter a nemzetgyűlés mai ülésén nagy beszéd kíséretében beterjesztette az 1925—26. évi költségvetést és a jövő félévi indemnitási törvényjavaslatot. A pénzügyminiszter a kisérő beszédben kijelentette, hogy a pénzügyi egyensúly helyreállítása érdekében kellett megteremteni az államháztartás egyensúlyát is, mert csak igy stabilizálódha- tik a magángazdasági helyzet. Rámutatott arra a nagy haladásra, hogy az uj költségvetés deficitmentes. Rendkívül dicséröleg emlékezik meg a Nemzeti Bank vezetőségéről, amely különösen a valutakérdés rendezésében oly rátermettséget tanúsított, hogy e tekintetben a világbankokkal egy sorba behelyezhető. Legnagyobb érdeme, hogy a pénz érték stabilizációját megteremtette. Bejelentette azt, hogy az indemnitási javaslatban a forgalmi és "jövedelmi adó kérdései is rendezni fogják. E tekintetben az is jelentős haladás, hogy a kincstári házhaszonrészesedés kulcsát már is 25 százalékról 12 és fél százalékra csökkentették. Azonkívül az in- demnitás felhatalmazza a pénzügy.-.‘.lisztért arra, hogy a jövedelmi adótétel úgy állapíttassák meg, hogy a 40 százalékos kulcs csak az évi egy miliő aranykoronás jövedelemnél nyerjen alkalmazást. Az általános forgalmi adók kulcsa pedig augusztus elsejével az eladási ár 2 százalékában állapittatik meg. Beszélt még a köztisztviselők fizetésének emeléséről, amely általában 15 százalékos lesz. Az uj költségvetés 2098 milliárd koronával több bevételt mutat ki, mint a múlt esztendőben. Lcllcick ugrásra Készülnek... Puccs-órtekezlet készül Érsekújvárod — Illegitim beavatkozás az országos pártvezetöség jogkörébe A mai postával eljuttatták hozzánk a keresztényszocialista párt érsekujvári szervezetének egy meghívóját, mely a párt belső bajainak szanálására egy értekezletet akar junius 24-ére összeverbuválni. Az értekezleten — mondja tovább a meghívó — Leltei Jenő dr. és Mérey Lajos volt magyar képviselő is részt fognak venni és tárgyalásra kerül a szeptemberi kongresszus helyének megválasztása is, miután Kassát a választók többsége szempontjából nem tartják megfelelőnek. A meghívó magán viseli egy készülő politikai puccs minden ismérvét és betetőzését jelenti annak az önmentö akciónak, amelyet Leltei a modern technika összes vívmányainak segítségével a múlt hetekben lefolytatott. Lehetséges, hogy a közvetlen érdektársakon fölül még mindig akadtak a naivitásig jóhiszemű emberek, akiket Leilei föl tudott vesztett ifgye mellé sorakoztatni, de hogy a jó magyar falvak tisztavizü kutjait nem sikerült megmérgeznie és számbavehető tömegeket nem tudott többé megmozgatni, azt bizton tudjuk. A súlyosan megtépázott presztízsű „vezér", aki megérte a legcsufo- sabb bukást, amely magyar politikusnak kijuthatott, hiába öltötte föl legarisztokratiku- sabb autódresszét, immár varázsjavesztetten suhant végig a magyar utcasorokon. Nem lelkendezett elébe a szeretet és a bizalom, hanem közöny volt a sorsa és a kiábrándult emberek sötéttekintetü elfordulása •— kisér- tef járáskor... Hiába minden szívósság és csökönyösség, hiába a politikai bajkeverés minden tudománya: az ítélet megfelebbezhetetlen. Az érsekujvári szervezet pedig nem tesz jó szolgálatot sem a magyar ügynek, sem a keresztényszocialista pártnak, amikor deszkát nyújt az ugrásra készülő Lelleiék számára. Meghívójuk is merőben fikciókra épül. Mert a keresztényszocialista pártnak immár nincsenek belső bajai. A válságot likvidálták — Leilei Jenőnek az elnöki székből való távozásával, amire régi híveinek általános bizalmatlansága és viharos elégedetlensége láttán el kellett magát szánnia. Ha még maradtak vissza némely bajok, ez egyedül arra vezethető vissza, hogy Leilei Jenő a jog és az alkotmányosság ellenére teljesen önkényesen kezében tartja a párt egyes intézményeit, holott a tisztesség azt parancsolná, hogy azokat pártja rendelkezésére bocsássa. A meghívó Leilei részvéteiét ígéri az érsekujvári értekezleten, de arról nem szól, hogy megjelenik-e ott a párt törvényes vezetősége, az öttagú direktórium. És arról is hallgat, hogy vájjon ez az értekezlet a direktórium hozzájárulásával tűzött-e maga elé oly feladatokat, amelyek megoldása kizárólag egy országos plénumot illethet meg, mint például az országos kongresszus helyének megváltoztatása. Leilei Jenő mindenesetre súlyosan téved, ha azt hiszi, hogy Érsekújvárban megtalálta azt a pontot, ahonnan a világot sarkaiból ki fogja vetni. Hiába készül ugrásra, puccsra, ellenkon- gresszusra is esetleg, a pártbontás nem fog neki sikerülni. A becsületes magyarság a mostani választási atmoszférában fokozottan fog vigyázni minden lépésére, tudva, hogy nemzetünk nagy érdekei és értékei forognak kockán. Azok az értékek, amelyeket —- csendőri dokumentum van róla — éppen Leilei részéről az elalkuvás veszélye fenyegetett. Csak ugorjék Leilei Jenő, a modern Don Quijote, aki ugyan Dulcinea leányzó helyett az aranyba foglalt önérdeket választotta szerelmeséül; rohamozza meg hűséges Sancho Panzáival együtt a szélmalmokat: bele fog zuhanni a sirgödörbe, ahonnan sohasem lesz föltámadása. Ahol a Rima folyik.... A kisgazda és a városi polgár. — Két nyilatkozat. — A rimaszombati korzón. Rimaszombat, junius 21. (Kiküldött munkatársunktól.) Itt, ahol a Rima folyik, már sárgul a kalász. A földember kezenyomán áradt élettenger aranya azonban talmi, az esötelen tavasz, nyár forró napjának égésfoltjai. Vérért, könnyért, nehéz verejtékért koldusszemmel fizet a föld. A végek magyarjának kódolt tekintete, sirvacsi- nált nótáinak halk szava vibrál az égett kalásztenger felett. Nem az aratás hálazsolozsmái zsonganak, hanem a holnap nagy barna aggodalmai harangoznak a lelkekben. Egyfelől a gránic kínai fala zárja el a gazda levegőjét, másfelől a folyton növő közterhek Mércének nyomása alatt fulladoz, most pedig a mostoha természet fenyegeti végrom- Iáissal. Ma még acélos karral vívja a harcot, diadalmasan védi a rögöt, de már marja a kétség, hogy földjén, amelyen silány gabonáját aratja, holnap nem más takaritja-e a termést? * Szomorú képet fest Törköly József dr. a gömöri kisgazdák lelkes vezére is a föld népének sorsáról, vigasztalan jövőjéről; — A mezőgazdasági termelés létfeltétele — mondja — nálunk nincs biztosítva. Nem történik a haladásról gondoskodás, sőt a föld művelési kormány a visszafejlődést szándékolja. Egész Délszlovenszkónak nincs egyetlen gazdasági iskolája, a mezőgazdaság folytonosságához és fejlesztéséhez szükséges anyagi erők pedig nem állanak rendelkezésre. Az 1922-es nagy katasztrófa ma ismétlődőben van. A mezőgazdasági hitel rendezetlen, ingó jelzáloghitel törvényes elintézése hiányzik, a szövetkezetek meg elhaltak. A fiktív értékű adóalapok után kivetett óriási közterhek, adópótlékok pusztítanak a kisgazdák soraiban. — A mezőgazdasági hitel kérdése szorosan összefügg a fogyasztási szövetkezetek kérdésével, amelyeknek létesítése és közraktárak felállítása csak állami segedelemmel lehetséges, még pedig úgy, hogy az állam politikamentesen, nemzetiségi tekintetek nélkül siessen a kisgazdatársadalom segítségére. Remény erre vajmi kevés van és ezért nagy aggodalommal várjuk a holnapot, melynek kilátástalariságát az idei rossz termés még sötétebbé teszi. * A városi polgár már fel is adta a küzdelmet. Örökmozgó keze aléltan heverölében, elernyedt életakarása már csak a múlt színeivel festegeti a jövőt. Szenvedi a ma nyomorúságát, tűri a hivatalnokok packázásait és várja a csodákat. Ez a végek városainak sorsa, de kiilö- uösen ez a „leépitett" Rimaszombaté. Szivének hatalmas dobogása elhalkul, hemzsegő népe megfogyatkozott, a munka zaja elült falai között és az általános jólét helyén a nyomorúság vert rongyos tanyát. * — A rimaszombati nagyipari üzemek békeerejük alig harminc százalékéval dolgoznak, — mondja Sic h ért Károly, a rimaszombati konzervgyár vezéri gazgatója. — Egyik másik gyár már fel is számol. Így a mezőgazdasági gépgyár helyiségeiben dohányszáritót rendeztek be. A munkásoknak még ötven százaléka munkanélkül van. a munkanélkülküliek tiz-tizenöt százalékos csökkenése pedig a kivándorlásnak tudható be. Az ipar fellendülésére semmi remény sincs. A nagyiparnak is a belföldi piacra kell szorítkoznia, mert az uj külkereskedelmi szerződések ipara termékeink elöl még her- metikusabban elzárták a határokat. Az uj lengyel kereskedelmi szerződés 80—150 százalékkal emelte .a lengyel beviteli vámokat és igy egyik legfontosabb fogyasztónkat teljesen elvesztettük. A kisipar helyzete még szomorúbb, kereskedelmünk pedig kizárólag a redukált helyi sziikságlet kielégítésére devalválódott. A város élete halódás aminek legszomorubb illusztrációja az, hogy a legutóbbi tiz év alatt egyetlenegy ház cpiilt Rimaszombatban. * Az esti korzó Rimaszombat virágoskertje. Száz magyar leány, száz szépséges asszonytavasz, száz csábos ígéret. Aztán a magyar legény. Sudár, délceg, büszke hajtása fajának. Tüzes szemek, imádságos szájak, forró szavak, halk suttogások vívják a fajfenntartás nagy ösztönének első gyönyörű csatáját. Bizony nem halódó város Rimaszombat, hanem a magyar jövendő ígéretes nyoszo- lyája. Horthy Bethlen betegágyánál Budapest, junius 22. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése): Bethlen István gróf miniszterelnököt tegnap délelőtt meglátogatta a kormányzó feleségével és több mint egy félórát töltött a miniszterelnök betegágyánál. Bethlen állapota teljesen kielégítő, gyógyulása szépen halad s remélni lehet, hogy rövid időn belül elhagyhatja a szanatóriumot. Befelezték a vizsgálatot a pöstyéni „területvédő liga“ ügyében Nyitra, junius 22. (Saját tudósítónktól.) A múlt év októberében több letartóztatás történt Pöstyénben a pozsonyi rendőrség politikai osztályának utasítására. A letartóztatottakat azzal gyanúsították, hogy tagjai voltak állítólag egy titkos egyesületnek, mely azt a célt szolgálta, hogy Szlovemszkót 1924. őszére tervezett forradalom utján elszakítsa a köztársaság területétől. A letartóztatások foganatosítása után na’gy eréllyel indult meg a vizsgálat az ügyben, amelyben összesen 18 egyén ellen emeltek vádat. A feljelentést Hasenberg Vilmos pöstyéni lakos tette meg Mittuch Nándor volt jegyző ellen, aki szerinte forradalmat készít elő Szlovenszkón. Mittuch Hasenberget állítólag meg akarta nyerni ennek az ügynek és siker esetén rendőrkapitányi állást Ígért néki. Hasenberg látszólag belement a tervbe és két tanú jelenlétében újra megismételtette Mittuchhal annak részleteit. Hasenberg feljelentésére a pozsonyi rendőrség Séták detektívet küldötte ki Pöstyénbe, aki min magyarországi tiszt mutatkozott be Mittuch- nak, mire ez elmondotta a felszabadító terveket, Elárulta Mittuch, hogy az akció vezetője Ascher Lipót magántisztviselő. A detektív ezután meg akart ismerkedni Ascherral is, ami október 11-én meg is történt. Ascher észrevette, hogy detektivvel van dolga és erre ő tett följelentést Sétafi ellen. A vizsgálat folyamán Mittuch részben beismerő vallomást tett. Ascher azonban minden vádat visszautasított és tagadta, hogy léteznék a szlovenszkói „területvédő" liga. A többi tizenhat vádlott is tagadta az összeesküvésben való részvételt. A hivatalos vizsgálat természetesen több terhelő tanút állit ebben a hihetetlennek látszó összeesküvési ügyben, amely a közeljövőben kerül majd a nyitrai törvényszék elé, amely az objektív igazság szemüvegén keresztül hivatva lesz megállapítani, hogy tényleg létezett-e ez az egyesület és ha igen, mennyiben volt veszélyes az államira nézve. Valószínű azonban, hogy e nagy port felvert ügy, mint a politikai átférek legnagyobb része, a tárgyalás folyamán egész jelentéktelenné fog összezsugorodni.