Prágai Magyar Hirlap, 1925. június (4. évfolyam, 123-144 / 866-887. szám)

1925-06-23 / 139. (882.) szám

Kedd, fnnlus Tó. 3 A P. M. H. KEDDI ROVATA Iija: sp. A lsét KülpliiiMia Prága, junius 22. Borah szenátor, a lengőhaju impulziv úohémpolitik'Lis mondta most, La Föltette ha­lálakor, hogy ez a halál borzalmas vesztesé­gei jelent az elnyomott nemzetek számára. Coolidge elnök, aki mindig La Follette leg­ádázabb politikai ellenfelei közé tartozóit, szokatlanul meleg részvéttáviratot küldött az elhunyt özvegyéhez, melyben szintén ki­fejtette, hogy a szegények gyá,malitójukat, az árvák apjukat és az elhagyottak patronu- sukat vesztették el benne. Az Unió munkás- tömegei pedig mély megilletödéssel állottak a madisoni kripta körül, több mint három­ezerötszáz szervezet küldte képviselőjét Wisconsinbe és a gyárakban, műhelyekben egy percig szünetelt a munka a temetés pil­lanatában. S a legérdekesebb, hogy Német­országban mily megrendülést keltett ennek a távoli politikusnak a halála. Minden lap, minden szervezet megemlékezett róla, mert a birodalomban igen jól tudták, hogy La Fo- ilette, a wisconsini oroszlán, a világháború óta mennyire szereti a mindenünnen kinullázott nemzeteket, mennyire a versaillesi szerző­dés határozott revíziója mellett van s mily tántoríthatatlan küzdelmet folytatott az utóbbi években Németország elismeréséért. Mert La Follette demokrata volt, „jó demok- rata“, mint önmaga nevezte, akinél a jóság többre ment, mint a szabadság s aki fölál­dozta az életét az elnyomottakért. Róbert Martin La Follette ; Só'-ben szü­letett Wiscorsin állam Prinirose városkájá­ban ősrégi francia családból, de ez koránt­sem akadályozta őt meg abban, hogy 1923 őszén, amikor visszatért európai útjáról, kér­lelhetetlen harcot indítson a Ruhrvidéket megszálló francia militarizmus ellen. 1901 óta volt Wisconsin kormányzója, államának polgárai szerették jóságát és rajongtak jó amerikaiasságáért, de azért 1917-ben, ami­kor Woodrow Wilson a gyúlékony yenkee- ket háborúra csiholta, nem átalt a szószékre lépni és védeni Németországot, hangoztatva, hogy kegyetlenség üzleti érdekből beavat­kozni a távoli háborúba. És amikor a Lusi- tania esetéből a háboruspártiak a döntő ér­vet kovácsolták, La Follette oly intenzív be­szédet mondott a beavatkozás és a nevetsé­ges üriigykeresés ellen, hogy honfitársai majdnem megkövezték és a hatóságokkal is meggyűlt á baja. Mindenki tudja, miként avatkozott be La Follette szenátor a múlt évi amerikai el­nökválasztásokba. A demokrata Davis és a republikánus Coolidge mellé emelkedett pártjával, a progresszistákkal s ámbár igen jól tudta, hogy győzelemre nincs kilátásai igyekezett a nép erejével meggyengiteni egyrészt a nagyipar, másrészt a hadsereg­párt erejét. Az amerikai elnökválasztás ide­jén figyelt föl Európa is La Follette nevére. A furcsa outsider a versaillesi békeszerződés revízióját vette programjába, az elnyomott nemzetek felszabadítását, az egyenes nép- kormányzatot, melyet nem szűr meg előbb amerikai mintára a nagyipar vagy a hadse­reg és „ügyvédek, tanárok1* retortája. Senki sem tudta, milyen tulajdonképpen ez a' La Follette-pátft? Boiseviki-e, szocialista, né- metbaráí-e, vagy valami uj vallást jelentő-e. Tulajdonképpen maga La Follette sem indult határozott alapelvek, meggyőződések és jel­szavak után, egész agitációjának egyetlen sarkalatos pontja volt csak: a jóság, a szen- vendök, az elnyomottak, a.: igazságtalanul sarokba szorítottak felszabadítása. Minden amerikainak titkos érzelem csücskét alkotja ez az apostoli vágy, hisz Wilson is az elnyo­mott nemzetek érdekében dobta a világba tizennégy pontját, de La Foliettenél ezt a pu­ritán pietizmust valósággá formálta, francia temperamentuma és német iskolázottsága, ö nem karddal akart keresztelni, mint annyi más apostol, hanem a jósággal, nem alapel­vekkel, hanem minden adott alkalommal úgy, ahogy. La Follette volt már republiká­nus is, támogatta annakidején Roosevelt har­madszori elnökjelöltségét (aki hozzá hason­lóan akart mint pártatlan harmadik a hata­lomhoz jutni, egyedül népszerűségére tá­maszkodva) s sohasem kereste a pozitív for­mát jóságának kifejezésére. Csak éppen nem tudott beilleszkedni az amerikaiak két nagy pártrendszerébe a demokraták vagy a re­publikánusok közé. Most pedig meghalt hetvenéves korában ez^a nagy puritán, egyenes és minden diplo­máciái raffinement nélküli tiszta amerikai ál­lamférfim Nem törte meg semmi, utolsó pil­lanatáig energikusan optimista volt, bízott és szeretett s csak a betegség végezte ki. Mi pedig, akik nem vagyunk az élet delelőjén, akik nem ismerjük az igazi demokrácia áldá­sait, szomorúan nézünk utána, mert tudjuk, vele ismét egy őszinte patronusunk halt meg. Dnű Písiöfpíir pénzQggminlszfer benyújtóba a fövő évi költségvetést Budapest, junius 22. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Bnd János pénzügyminiszter a nemzetgyűlés mai ülésén nagy beszéd kíséretében beterjesztette az 1925—26. évi költségvetést és a jövő félévi indemnitási törvényjavaslatot. A pénzügymi­niszter a kisérő beszédben kijelentette, hogy a pénzügyi egyensúly helyreállítása érdeké­ben kellett megteremteni az államháztartás egyensúlyát is, mert csak igy stabilizálódha- tik a magángazdasági helyzet. Rámutatott arra a nagy haladásra, hogy az uj költségve­tés deficitmentes. Rendkívül dicséröleg emlé­kezik meg a Nemzeti Bank vezetőségéről, amely különösen a valutakérdés rendezésé­ben oly rátermettséget tanúsított, hogy e te­kintetben a világbankokkal egy sorba be­helyezhető. Legnagyobb érdeme, hogy a pénz érték stabilizációját megteremtette. Bejelen­tette azt, hogy az indemnitási javaslatban a forgalmi és "jövedelmi adó kérdései is ren­dezni fogják. E tekintetben az is jelentős haladás, hogy a kincstári házhaszonrészese­dés kulcsát már is 25 százalékról 12 és fél százalékra csökkentették. Azonkívül az in- demnitás felhatalmazza a pénzügy.-.‘.lisztért arra, hogy a jövedelmi adótétel úgy állapít­tassák meg, hogy a 40 százalékos kulcs csak az évi egy miliő aranykoronás jövede­lemnél nyerjen alkalmazást. Az általános forgalmi adók kulcsa pedig augusztus else­jével az eladási ár 2 százalékában állapittatik meg. Beszélt még a köztisztviselők fizetésé­nek emeléséről, amely általában 15 százalé­kos lesz. Az uj költségvetés 2098 milliárd koronával több bevételt mutat ki, mint a múlt esztendőben. Lcllcick ugrásra Készülnek... Puccs-órtekezlet készül Érsekújvárod — Illegitim beavatkozás az országos pártvezetö­ség jogkörébe A mai postával eljuttatták hozzánk a keresztényszocialista párt érsekujvári szer­vezetének egy meghívóját, mely a párt belső bajainak szanálására egy értekezletet akar junius 24-ére összeverbuválni. Az értekezle­ten — mondja tovább a meghívó — Leltei Jenő dr. és Mérey Lajos volt magyar kép­viselő is részt fognak venni és tárgyalásra kerül a szeptemberi kongresszus helyének megválasztása is, miután Kassát a választók többsége szempontjából nem tartják megfe­lelőnek. A meghívó magán viseli egy készülő politikai puccs minden ismérvét és betető­zését jelenti annak az önmentö akciónak, amelyet Leltei a modern technika összes vívmányainak segítségével a múlt hetek­ben lefolytatott. Lehetséges, hogy a közvetlen érdektár­sakon fölül még mindig akadtak a naivitásig jóhiszemű emberek, akiket Leilei föl tudott vesztett ifgye mellé sorakoztatni, de hogy a jó magyar falvak tisztavizü kutjait nem si­került megmérgeznie és számbavehető tö­megeket nem tudott többé megmozgatni, azt bizton tudjuk. A súlyosan megtépázott presztízsű „vezér", aki megérte a legcsufo- sabb bukást, amely magyar politikusnak ki­juthatott, hiába öltötte föl legarisztokratiku- sabb autódresszét, immár varázsjavesztetten suhant végig a magyar utcasorokon. Nem lelkendezett elébe a szeretet és a bizalom, hanem közöny volt a sorsa és a kiábrándult emberek sötéttekintetü elfordulása •— kisér- tef járáskor... Hiába minden szívósság és csökönyös­ség, hiába a politikai bajkeverés minden tu­dománya: az ítélet megfelebbezhetetlen. Az érsekujvári szervezet pedig nem tesz jó szolgálatot sem a magyar ügynek, sem a keresztényszocialista pártnak, amikor desz­kát nyújt az ugrásra készülő Lelleiék szá­mára. Meghívójuk is merőben fikciókra épül. Mert a keresztényszocialista pártnak immár nincsenek belső bajai. A válságot likvidálták — Leilei Jenőnek az elnöki szék­ből való távozásával, amire régi híveinek általános bizalmatlansága és viharos elége­detlensége láttán el kellett magát szánnia. Ha még maradtak vissza némely bajok, ez egyedül arra vezethető vissza, hogy Leilei Jenő a jog és az alkotmányosság el­lenére teljesen önkényesen kezében tartja a párt egyes intézményeit, holott a tisztes­ség azt parancsolná, hogy azokat pártja rendelkezésére bocsássa. A meghívó Leilei részvéteiét ígéri az érsekujvári értekezleten, de arról nem szól, hogy megjelenik-e ott a párt törvényes ve­zetősége, az öttagú direktórium. És arról is hallgat, hogy vájjon ez az értekezlet a di­rektórium hozzájárulásával tűzött-e maga elé oly feladatokat, amelyek megoldása ki­zárólag egy országos plénumot illethet meg, mint például az országos kongresszus helyé­nek megváltoztatása. Leilei Jenő mindenesetre súlyosan té­ved, ha azt hiszi, hogy Érsekújvárban meg­találta azt a pontot, ahonnan a világot sar­kaiból ki fogja vetni. Hiába készül ugrásra, puccsra, ellenkon- gresszusra is esetleg, a pártbontás nem fog neki sikerülni. A becsületes magyarság a mostani vá­lasztási atmoszférában fokozottan fog vi­gyázni minden lépésére, tudva, hogy nem­zetünk nagy érdekei és értékei forognak kockán. Azok az értékek, amelyeket —- csendőri dokumentum van róla — éppen Leilei részéről az elalkuvás veszélye fe­nyegetett. Csak ugorjék Leilei Jenő, a modern Don Quijote, aki ugyan Dulcinea leányzó helyett az aranyba foglalt önérdeket válasz­totta szerelmeséül; rohamozza meg hűséges Sancho Panzáival együtt a szélmalmokat: bele fog zuhanni a sirgödörbe, ahonnan soha­sem lesz föltámadása. Ahol a Rima folyik.... A kisgazda és a városi polgár. — Két nyilatkozat. — A rimaszombati korzón. Rimaszombat, junius 21. (Kiküldött munkatársunktól.) Itt, ahol a Rima folyik, már sárgul a kalász. A föld­ember kezenyomán áradt élettenger aranya azonban talmi, az esötelen tavasz, nyár forró napjának égésfoltjai. Vérért, könnyért, nehéz verejtékért koldusszemmel fizet a föld. A vé­gek magyarjának kódolt tekintete, sirvacsi- nált nótáinak halk szava vibrál az égett kalásztenger felett. Nem az aratás hálazso­lozsmái zsonganak, hanem a holnap nagy barna aggodalmai harangoznak a lelkekben. Egyfelől a gránic kínai fala zárja el a gazda levegőjét, másfelől a folyton növő közterhek Mércének nyomása alatt fulladoz, most pedig a mostoha természet fenyegeti végrom- Iáissal. Ma még acélos karral vívja a harcot, diadalmasan védi a rögöt, de már marja a kétség, hogy földjén, amelyen silány gabo­náját aratja, holnap nem más takaritja-e a termést? * Szomorú képet fest Törköly József dr. a gömöri kisgazdák lelkes vezére is a föld népének sorsáról, vigasztalan jövőjéről; — A mezőgazdasági termelés létfeltétele — mondja — nálunk nincs biztosítva. Nem történik a haladásról gondoskodás, sőt a föld művelési kormány a visszafejlődést szándé­kolja. Egész Délszlovenszkónak nincs egyet­len gazdasági iskolája, a mezőgazdaság folytonosságához és fejlesztéséhez szükséges anyagi erők pedig nem állanak rendelkezésre. Az 1922-es nagy katasztrófa ma ismétlődőben van. A mezőgazdasági hitel rendezetlen, ingó jelzáloghitel törvényes elintézése hiányzik, a szövetkezetek meg elhaltak. A fiktív értékű adóalapok után kivetett óriási közterhek, adópótlékok pusztítanak a kisgazdák so­raiban. — A mezőgazdasági hitel kérdése szo­rosan összefügg a fogyasztási szövetkezetek kérdésével, amelyeknek létesítése és köz­raktárak felállítása csak állami segedelemmel lehetséges, még pedig úgy, hogy az állam po­litikamentesen, nemzetiségi tekintetek nélkül siessen a kisgazdatársadalom segítségére. Remény erre vajmi kevés van és ezért nagy aggodalommal várjuk a holnapot, melynek kilátástalariságát az idei rossz termés még sötétebbé teszi. * A városi polgár már fel is adta a küzdel­met. Örökmozgó keze aléltan heverölében, elernyedt életakarása már csak a múlt színei­vel festegeti a jövőt. Szenvedi a ma nyo­morúságát, tűri a hivatalnokok packázásait és várja a csodákat. Ez a végek városainak sorsa, de kiilö- uösen ez a „leépitett" Rimaszombaté. Szi­vének hatalmas dobogása elhalkul, hemzsegő népe megfogyatkozott, a munka zaja elült falai között és az általános jólét helyén a nyomorúság vert rongyos tanyát. * — A rimaszombati nagyipari üzemek békeerejük alig harminc százalékéval dol­goznak, — mondja Sic h ért Károly, a rimaszombati konzervgyár vezéri gazgatója. — Egyik másik gyár már fel is számol. Így a mezőgazdasági gépgyár helyiségeiben dohányszáritót rendeztek be. A munkásoknak még ötven százaléka munkanélkül van. a munkanélkülküliek tiz-tizenöt százalékos csökkenése pedig a kivándorlásnak tudható be. Az ipar fellendülésére semmi remény sincs. A nagyiparnak is a belföldi piacra kell szorítkoznia, mert az uj külkereskedelmi szerződések ipara termékeink elöl még her- metikusabban elzárták a határokat. Az uj lengyel kereskedelmi szerződés 80—150 szá­zalékkal emelte .a lengyel beviteli vámokat és igy egyik legfontosabb fogyasztónkat tel­jesen elvesztettük. A kisipar helyzete még szomorúbb, kereskedelmünk pedig kizárólag a redukált helyi sziikságlet kielégítésére devalválódott. A város élete halódás aminek legszomorubb illusztrációja az, hogy a leg­utóbbi tiz év alatt egyetlenegy ház cpiilt Rimaszombatban. * Az esti korzó Rimaszombat virágos­kertje. Száz magyar leány, száz szépséges asszonytavasz, száz csábos ígéret. Aztán a magyar legény. Sudár, délceg, büszke haj­tása fajának. Tüzes szemek, imádságos szájak, forró szavak, halk suttogások vívják a fajfenntartás nagy ösztönének első gyönyörű csatáját. Bizony nem halódó város Rimaszombat, hanem a magyar jövendő ígéretes nyoszo- lyája. Horthy Bethlen betegágyánál Budapest, junius 22. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése): Bethlen István gróf miniszterelnököt tegnap délelőtt meg­látogatta a kormányzó feleségével és több mint egy félórát töltött a miniszterelnök be­tegágyánál. Bethlen állapota teljesen kielégítő, gyógyulása szépen halad s remélni lehet, hogy rövid időn belül elhagyhatja a szana­tóriumot. Befelezték a vizsgálatot a pöstyéni „területvédő liga“ ügyében Nyitra, junius 22. (Saját tudósítónktól.) A múlt év októbe­rében több letartóztatás történt Pöstyénben a pozsonyi rendőrség politikai osztályának utasítására. A letartóztatottakat azzal gyanú­sították, hogy tagjai voltak állítólag egy titkos egyesületnek, mely azt a célt szolgálta, hogy Szlovemszkót 1924. őszére tervezett forrada­lom utján elszakítsa a köztársaság területé­től. A letartóztatások foganatosítása után na’gy eréllyel indult meg a vizsgálat az ügy­ben, amelyben összesen 18 egyén ellen emel­tek vádat. A feljelentést Hasenberg Vilmos pöstyéni lakos tette meg Mittuch Nándor volt jegyző ellen, aki szerinte forradalmat készít elő Szlovenszkón. Mittuch Hasenberget állítólag meg akarta nyerni ennek az ügynek és siker esetén rendőrkapitányi állást Ígért néki. Hasenberg látszólag belement a tervbe és két tanú jelenlétében újra megismételtette Mittuchhal annak részleteit. Hasenberg fel­jelentésére a pozsonyi rendőrség Séták de­tektívet küldötte ki Pöstyénbe, aki min magyarországi tiszt mutatkozott be Mittuch- nak, mire ez elmondotta a felszabadító ter­veket, Elárulta Mittuch, hogy az akció veze­tője Ascher Lipót magántisztviselő. A detek­tív ezután meg akart ismerkedni Ascherral is, ami október 11-én meg is történt. Ascher észrevette, hogy detektivvel van dolga és erre ő tett följelentést Sétafi ellen. A vizs­gálat folyamán Mittuch részben beismerő vallomást tett. Ascher azonban minden vádat visszautasított és tagadta, hogy léteznék a szlovenszkói „területvédő" liga. A többi tizen­hat vádlott is tagadta az összeesküvésben való részvételt. A hivatalos vizsgálat természetesen több terhelő tanút állit ebben a hihetetlennek látszó összeesküvési ügyben, amely a közeljövőben kerül majd a nyitrai törvényszék elé, amely az objektív igazság szemüvegén keresztül hivatva lesz megállapítani, hogy tényleg létezett-e ez az egyesület és ha igen, mennyiben volt veszélyes az államira nézve. Valószínű azonban, hogy e nagy port felvert ügy, mint a politikai átférek legnagyobb része, a tárgyalás folyamán egész jelenték­telenné fog összezsugorodni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom