Prágai Magyar Hirlap, 1925. június (4. évfolyam, 123-144 / 866-887. szám)

1925-06-20 / 137. (880.) szám

Szombat, junius 20. Bethlen a magángazdaságok föladatairól Budapest, június 19. Budapesti szerkesz­tőségünk jelenti telefonon: Az egységes párt tegnap este értekezletet tartott, amelyen a párt tagjai cs a Budapesten tartózkodó mi­niszterek is megjelentek. Almássy elnök megnyitó beszédében üdvözölte a kormány­zót születésnapja alkalmából. A megnyitó szavakat az értekezleten résztvevők állva hallgatták végig és lelkesen tüntettek a kor­mányzó mellett. Az értekezlet után pártvacsora volt, amelyen elsőnek Ráday Gedeon báró kö­szöntötte fel a kormányzót. Majd a minisz­terelnök emelkedett szólásra és a magyar magánélet feladatait vázolta. Hangsúlyozta, hogy a a magángazdaságnak párhuzamosan kell haladnia az államgazdasággal és amint az államháztartásban is a háború utáni idők valóságos helyzetét a fokozatos takaré­kossággal akarják megjavítani, agy a ma­gángazdaságnak is mind nagyobb takaré­kosságra kell törekednie. Ha az állam át­menetileg segélyezi is különböző produk­tív beruházásokkal az ipari és kereskedel­mi vállalatokat, azért ezeknek tudniok kell azt, hogy pusztán az államból nem élhet­nek. Minden erejüket a legvégsőkig kell megfeszíteniük, hogy a külföld vállalatai­val a versenyt kibírják. Az ipar, a kereskedelem és a mezőgaz­daság tekintélyes képviselőinek meg kell ta- nulniok saját lábukon biztosan állni. A végleges rend és nyugalom csak ak­kor fog beállani, ha minden egyes ember a maga kötelességét a legteljesebb mér­tékben teljesíti. A miniszterelnök szavait nagy lelkese­déssel fogadták. Miért küzdünk a levegő­vel — miért halunk meg? A P. M. H. számára egy katonai nepiidő- tiszt irta ezt az érdekes és a repülők lelki­világát is megvilágító cikket. Prága, justmts 19. Nap-nap melllett olvashatja a közönség a napi sajtó hasábjain, hogy egyik, vagy másik helyen lezuhant és halálát lelte a katonai re­pülő. A közönség előtt megszokott dolog kezd lenni az, hogy a levegőben merészen száldosék seregéből a sors áldozatokat szed. Az elmúlt esztendőben tizennégy katonai repülő pusztult el s az 1925. esztendő, úgy látszik, túlszárnyalja a katonai pilótáik sze­rencsétlenségei tekintetében a imát évet. Még nem is haladtunk túl az esztendő felér­és már hét bajtársaim bukott le az élet vágy gyönyörű régiójából az életvég sötét pusz­tulásába. Az elmúlt napokban egy szerencsétlenül járt repülőbajtárs temetése volt Égerben. Sokan nézték végig a temetést, sokak sze­mében gyűlt össze a részvét könnye és száz fiatal, az életet szerető repülő lépdelt a ko­szorúkkal borított koporsó mögött. Mind­egyiknek szeméből ezt olvashatta ki az em­ber: „Nem, velem ez nem fog megtörténni!“ Pedig talán holnap, talán egy év múlva ugyanazon a halottas kocsin viszik ki őt is és ugyanoly mélán és szomorúan szól majd utolsó utján Chopin gyászindulója. Miért halunk meg? Kinek áldozunk éle­tünk véradójával? A legtöbbször senki más­nak, mint saját merészségünknek, a mi tulsá-' gosan nagy önérzetünknek, a túlfeszített lel­kiismeretűnknek és nem utolsó sorban a re­pülőgépek hiányos karbantartásának, amely az abszolút elégtelen repülőszolgálati időnek a következménye. A készülék soffőrje, a re­pülő mechanikus, az aviatikának legfontosabb faktora, tizennégy hónapot szolgál, pedig két esztendő is kevés volna ahhoz, hogy a lakatosból megbízható, teljesen képzett repü- iőgépmechanikus váljék. A teljesen ki nem képzettség következménye az, hogy egy pil­lanat alatt elfelejt valamit és a katasztrófák krónikája egy, vagy két névvel kibővül. A legutóbb szerencsétlenül járt pilóta az utolsó iskolai repüléséihez startolt, azután vissza kellett volna térnie Prágába a repülő­ezredéhez. Alig emelkedett ötven méter ma­gasságra, kihagyott a motorja. Miért? Ki tud­ná ezt? De ő nem akarta a kerekeket erős próbának kitenni, nem akarta az alatta hul­lámzó búzát tönkretenni, nem akarta, hogy a gép fölforduljon és kárt szenvedjen. — bá­tor és merész maradt, ura a gépnek, motor nélkül akarta visszahozná a repülőtérre ... visszafordítja a gépet, de a gyorsaság egyre lanyhul, erős kezekben tartja a kormányke- rekeket, .a gép meghajlik,^nintha valaki előtt bókoína __ zuhan... isten veled! A halál ne m a magasban várja az áldozatot, hanem lejjebb, 50—80 méter magasságban. Ezért... ó közönség, nézzed teljes nyugalommal azt a kápráztató jelenetet, amikor ezer méter magasból lefelé zudalunk. Ebben a magas­ságban nincs veszély. Aki egyszer megizlelte. annak mindig örömet okoz. Ezek a zuhaná­sok csak előgyako fiatok. Sokkal komolyabb munka, a légi harc munkája vár a pilótára. És az győz, aki jobb akrobata a másiknál. A legyőzött lángokban zuhan a mélységbe ... Senkisem mester a végtelen űrben. Bár mindennap gyakorolja mesterségét és bízik a gépben, sohasem tudhatja, miikor érheti utói a halál. A világűrben az emberi élet adott­ságai és az életkörülmények teljesen meg­változnak és átértéklíik a gondolkodást és az emberi érzést. A föltételek súlyosabbak, az élet gyorsabb, az ütem megszilaijnl, az ember nem ember többé, vagy más ember, mint azok, akik a biztos földet érzik a lábaik alatt. Még nem rég a repülés tanítványa úgy végezte tanulmányait és úgy rakta le a vizs­gákat, hogy a motort lezárták és neki kör­forgásban kellett leszállnia a földre, azaz addig kellett keringenie, amig benzin állt ren­delkezésére. Ez a kísérlet hasonlított a lo­vagló iskola kezdő tanulmányaira, ahol nem engedik meg, hogy a lovas kengyeliben, tartsa a lábát, hanem arra kényszerítik, hogy a ló­val eggyéforrva uralja az állatot. Motor és pilóta elválaszthatatlan egység és ha zuhan a gép, zuhan vele az ember is. Ez volt az eddigi vezérelv, de aiz annyi szerencsétlen­ségre adott okot, hogy az újabb repülőpeda­gógia ma már eltekint tőle. Még nem rég úgy volt, hogy a kezdő pilóta harminc önálló repülés után a frontra került, ma pedig leg­alább háromszáz légi utat kell megtennie, hogy komibattáns katonává léptessék elő. Az ember meghódította a gépet, de a gép meg­bosszulta miagát és teljesen hatalmába kerí­tette azt, aki azt hitte., hogy a gép ura. A gép hatalmasabb alkotójánál, az embernél és az ember "bizonyára kétszerannyit vesztett a géppel, mint amennyit nyert. Az emberi fej­lődés örök ellentmondása ez: minden forra- dalmositás tíz lépést száguld, kilenc lépést visszafelé tesz meg s marad az az egy lépés, ami haladást jelent. H—s. 'Csali cngeflntánocK árán hatlanűd a Msantant i magyar nongűltasoh ificl rciicul Budapest, junius 19. Ennek az évnek a tavaszán már hirt ad­tunk azokról a tárgyalásokról, amelyeket a magyar kormány az utódállamok megbizot- taival az utódállamok területén maradt ál­lami nyugdíjasok érdekében folytatott. Eb­ben az ügyben most illetékes helyen a kö­vetkezőkről értesültünk! — Az állami nyugdíjasok ügyében a kis- antanttal megkezdett tárgyalások egyidőre abbamaradtak. Ugyanis az utódállamok be­kapcsolták ebbe az ügybe a közös vagyon felosztását is és olyan hatalmas követelések­kel s igényekkel léptek fel, hogy azokat sem józan ésszel, sem egy parányi önérzettel el­fogadni nem lehetett. Románia, Jugoszlávia és Csehszlovákia elvi­leg nem zárkóztak el ugyan a magyar nyugdíjasok ellátása elől, de ennek ellené­ben hihetetlen engedményeket akartak be­1 lőlünk kipréselni a közös vagyon felosztá­sa terén. — Főként effektiv anyagi ellenszolgálta­tásról beszéltek a tanácskozások során, ame­lyet túlnyomórészt újból a Máv kocsiparkja sinylene meg. — Olyan érvelések is hangzottak el a kormányközi konferencián, hegy miután a magyar tisztviselők fizetéséből annakidején a magyar kincstár eszközölt levonásokat nyugdijjárulék címén és gaz­dagodott ily módon, azért a magyar kor­mány vegye magára a terheket is és fi­zesse a nyugdíjasokat. Ha azonban erre Magyarország nem vállalkozna, akkor válna esedékessé a fen­tebb jelzett különös engedmények kikötése. A nyugdijkérdésben megkezdett tárgyaláso­kat tehát csak a közös vagyon likvidálásá­nak végrehajtása után lehet újból folytatni. — (Pasics Karisbadba jön üdülni.) Jugo­szlávia miniszterelnöke, Pasics jelenleg sár­gasága miatt betegen fekszik. Állapota már javulófélben van s jövő hónap elején több- beti gyógykezelésre Karisbadba jön. — (Elhalasztották a csehszlovák—len­gyel nemzeti park fölötti tanácskozást.) A lengyelek részéről azt a javaslatot kapta Csehszlovákia, hogy a csehszlovák—lengyel határon, a Javorinán közös nemzeti parkot létesítenek. A két állam képviselőinek erről a kérdésről már junius 15-én kellett volna Krakkóban tárgyalniok. Csehszlovákia azon­ban a tárgyalások elhalasztását kérte, mi­vel a nemzeti park létesítése nagyobb előké­születeket követel. — (Udrzaí minisztert megoperálták.) Udrzail nemzetvédelmi miniszter két hete fekszik a katonai kórházban. E napokban ki­sebb műtétet kellett rajta végrehajtani. A miniszter állapota annyira javult, hogy rövi­desen elhagyhatja a kórházat. — (Feloszlatják a rolnicka jednoíát.) A Naprávo jelenti: A belügyminisztérium fel akarja oszlatni a rolnicka jednotát, mert az az alapszabályokkal ellentétben politikával is foglalkozik. A rolnicka jednota a cseh nemzeti demokrata párt keretén belül fejt ki tevékenységet s vezetője Bergman képviselő. Bergman valószínűleg belép a republikánus pártba. A jednota feloszlatása újabb ellenté­tet szülne a nemzeti demokraták és a repub­likánusok között. — (Elkobozták a Magyar Újságot.) Pozsonyi tudósi tónk jelenti telefonon: A Ma­gyar Újság tegnap délutáni számát Kör- mendy Ékes Lajos nemzetgyűlési képviselő­nek egy cikke miatt, amely már előzőleg a Prágai Magyar Hírlapban és a Kassai Napló­ban is megjelent, az államügyészség elko- boztatta. A késő esti órákban újabb kiadás jelent meg. Az elkobzás ellen a lap jogorvos­lattal fog élni. (xx). — (Meghalt Feüitzsch Arthur báró.) Kolozsvárról jelentik: Feilitzsch Arthur báró u fejérvári kormány volt földművelésügyi minisztere, aki különösen az erdélyi politikai életben játszott nagy szerepet, Nagy-ernyőn meghalt. Temetése tegnap délben volt a kolozsvári temető kápolnájából. — (Klíma lesz Prága rendőrigazgaíója?) A Hlas Pravdy jelenti, hogy Bienert dr. prá­gai rendőrigazgató rövidesen elhagyja he­lyét. Utódjául Kiima pozsonyi rendőrigazga­tót emlegetik. — (Interpelláció a kassai tanonciskola ügyében.) Körmendy-Ékes Lajos dr. nem­zetgyűlési képviselő a kassai tanonciskola vezetőségének sértő eljárása tárgyában az iskolaügyi miniszterhez interpellációt nyúj­tott be. A tanonciskola ugyanis közhírré tet­te, hogy az iskoláztatás alól kivételt képez­nek azok a tanulók, akiknek szlovák isko­lákból van magasabbrendü bizonyítványuk. Ez az eljárás elsősorban az állami alaptör­vényekbe ütközik és nem egyéb, mint a nem szlovák nemzetiségű tanoncoknak másod­osztályú polgárokká való degradálása. Kör- .mendy-Ékes a sérelmes rendelet sürgős he­lyesbítését és a tudatlan, kötelességszegő közegek szigorú felelősségrevonását kéri az iskolaügyi minisztertők — (László Fülöp Budapesten.) Buda­pestről jelentik: László Fülöp, a világhírű arcképfestő, az angol király udvari festője, aki évek óta Londonban tartózkodik, ma Bu­dapestre érkezett. László csak rövid ideig tartózkodik a magyar fővárosban, ahol Bár- czy István dr. helyettes államtitkár vendege. — (Magyar és német kommunista röp- Sratokat koboztak el Szlovenszkón.) A Veder jelenti: Az utóbbi időben nagyobbmennyiségü német- és magyarnyelvű rop irat okai küldtek szét Szíloveuszkóban, amelyeket a bécsi kom­munista központ adott ki. A rendőrhatóságok ennek nyomára jutottak s a röpcédulákat el­kobozták. — (Csalás miatt elfogott táncosnő.) Po­zsonyi tudósítónk jelenti telefonon: A napok­ban szerződött a pozsonyi Moderna-barhoz táncosnőnek Kadlecné szül. IJtrapa Klemen­tina. 19 éves táncosnő. Mindössze egy estén lépett fel, mert tegnap este detektívek keres­ték fel őt Szarvas-szállóbeli lakásán és a briinni törvényszék köröző levele alapján letartóztatták. Csalással vádolják és a po­zsonyi rendőrségről átfogják kisérni a brünni törvényszékre, (xx) xv "^ziómentes rádióanyag kap!:. * tó Isola R. Kettner, Prága, Havelská 19, A P. M. H. SZOMBATI ROVATA írja: Vuipes mag Sokszor elgondolkozom azo>n, vájjon mi­lyen volna a világ, ha végkép megszűnnék a hazugság? Jobb volna-e, rosszabb volna ugyanilyen maradna? Nem tudom, kicsoda, elég az hozzá, bog? válakicsoda azt mondotta, vagy legalább gondolta egyszer, hogy: — A hazugság addig meg nem szűnik; amig az embereknek nyelvük van. Ez egy nagy igazság. Illetőleg szinté® egy nagy hazugság. Mert szerintem a hal la hazudik egyszer-máskor, pedig őkelme né­ma. S az ember se mindig a nyelvével ha­zudik. Ezer más módon is tudnak hazudni aa emberek. A cselekedeteikkel, amiket elkö­vetnek és a cselekedeteikkel, amiket nem követnek el. Hazudnak az Írásaikkal, a sze­mükkel, a kézlegyintéseikkel, a gesztusok­kal, a ruháikkal, a termetükkel, a járásukkal a hajjal, ami a fejükön van, a foggal, amit a szájukban hordanak. Az egész élei kicsi és nagy hazugságokból összerakott végtelen nagy mozaik-kép, amin tarkán változnak a szírnek és formák. Egyik helyen művészi tö­kéletesség, a másikon szánalmas kon társág és ügyetlenség, emitt elragadó szinpompa, amott szürke egyformaság. Igen szépen lehetne csoportokba szedni a hazugságok különböző fajtáit. De ez messze vezetne. És erről csak akadémikus tudna nagy, tudományos munkát írni. Valami rend­szer alapján, mint amilyen például a növény­tanban a Linné-rendszer. Ez is osztályozza a világ sok százezer fajtájú növényét. De persze, ez is csak az iskolának jó, az életben nem sok hasznát vesszük. Mire megöreg­szünk, elfelejtjük s akkor magunk csinálunk magunknak külön rendszert a növények vi­lágában. Mindenkinek az lesz a növénye, amire éppen szüksége van. A szerelmes em­ber növénye lesz a rózsa, az éhesé a töltőt! káposzta, a sétálóé a megyfabot, a köhögésé a kamilla-tea, a haldoklóé a tölgyfakoporsó. Nehogy valaki félreértsen, sietve kijelen­tem, hogy én egy cseppet sem haragszom a hazugságra. Nem is maradhatnék újságíró. De jó ember se lehetnék. Ment a hazugságok­nak csak igen kis részük ártalmas és kelle­metlen, a főrészük hasznos és kellemes. A hazugságok olyan szükséges kellékei az élet­nek, mint a tüdőnek a levegő. Ha nem vol­nának hazugságok, ki kellene őket találni. Az élet minden fázisának meg vannak a maga szükséges és hagyományos hazugsá­gai, amik hasznos örökségül szállnak nemze­dékről nemzedékre, apáról fiúra. Külön ha- zugságkomplexumia van a szerelemnek, a házasságnak, a gyermeknevelésnek, a politi­kának, a színháznak, a művészetnek, az iro­dalomnak, a 'közéletnek, a társadalmi érint­kezésnek, az utcának, a szalonnak, a parla­mentnek. Én magam elvi barátja vagyok minden hasznos hazugságnak s el se merem gondolni azt a rettenetes pusztulást és romlást, ami a hazugságok teljes megszűnését nyomon kö­vetné. Ember (akármilyen nagy), intézmény (akármilyen fontos), cselekedet (bármi dicső) mind pótolható a világon. A hazugság pótol­hatatlan. Hazugság nélkül összedől erkölcs, társadalom, állam, család, minden ... Azt hiszem, eléggé sikerült a tisztelt ol­vasó előtt bebizonyitanom, hogy a hazugság egyik leghasznosabb intézménye a világnak. Tehát ez egy nagy igazság. Az igazság pe­dig többnyire egy silány, gyenge, hatástalan hazugság... — (Sir Wiliiam Goode tanácsai Károlyi Mihálynak.) Londonból jelentik: Sir Wiliiam Goode az Observer hasábjain kritizálta Ká­rolyi Mihály emlékiratait. A kemény kriti­kára Károlyi Mihály hosszú választ adott, melyben erősen támadta Sir Wiliiam Goodet A válaszra az előkelő angol publicista most felel és kijelenti, hogy ha Károlyi Mihálynak valaha bátorsága lenne Magyarországba visszatérni és a bíróság elé állani, tapasz­talná, mily kevés igazság vám állításaiban. Azt ajánlja Károlyinak, hogy próbáljon meg egyszer hazájának használni ahelyett, hogy folytonosan hazája ellenségeivel trafikál. — (Komáromban még a pénzügyminisz­ter rendelkezéseit is szabotálják.) Komáromi tudósitónk jelenti: A komáromi Ház- és Te- lektulajdonosolk Egyesülete már két év óta kéri annak az adónak megszülik .ését. me­lyet a háztulajdonosok a bérlőktől beszedeti! vizd'ij után a város pénztárába fizetnek. A pénzügyminiszter, a vezér pénzügy i ga z ga tó- ság már kimondotta, hogy ez a. gyakorlat helytelen és megszüntetendő, ennek dacára a pénzügyi kirendeltség nem hajtja végre fe­letteseinek rendelkezéseit és a háztulajdono­sok az adókat továbbra is kötelesek fizetni Az Egyesület újabb panasszal fordult ez ügyben a pénzűgyigazgalósáighoz. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom