Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)
1925-05-16 / 110. (853.) szám
41 Szombat, május 16. A választási törvény módosítása a sovinizmus tükrében Prága, május 15. Hajn Antal dr. nemzeti demokrata a Sa- mostatnosti folyóiratban foglalkozik a választási törvény módosításával. Helyesli a Ceské Slovo ama nézetét, hogy a törvényt olyképpen kell módosítani, hogy azzal a többségi pártok poziciója biztosítva legyen. Hajn. dr azonban nem elégszik meg azzal a azt Írja: — A nemzetgyűlés ugyan respektálja a csehszlovák nemzet állásfoglalását, ahol a csehszlovák nyelvet, mint államnyelvet respektálni kell, de a választási törvény maga, amelyen az egész nemzetgyűlés alapszik, nem ismer ilyesmit. Éppen ezért szükségesnek tartja Hajn dr. a csehszlovák- pártoknak együttműködését a választásoknál. Valamennyi szavazatát velamely pártnak, amely a minimális szavazatot el nem érte, a nemzeti (értsd: cseh. A szerk.) egyesült pártok javára kell irni. De még más fontos változásokat is szükségesnek tart a sovén Hajn dr. Előnybe kell részesíteni a csehszlovák pártokat a köztársasági elnök választásánál, az alkotmánytörvény módosításánál, a választási törvény és ehhez más hasonló jellegű törvények reformálásánál. így ir Hajn dr. a modern demokrácia tudora. Az olasz sajtó a kisasitant ellen Prága, május 15. Tegnap ismertettük a külföldi sajtónak a kisantant konferenciával kapcsolatos álláspontját. Igyekeztünk a legtekintélyesebb angol sajtóorgánumok véleményét visszaadni és rámutattunk arra, hogy ezek a vélemények mind elitélőek a kisantant-konferencia állásfoglalásával szemben. A csehszlovák sajtóiroda igyekezett ráduplázni ezekre a sajtó- közleményekre azzal, hogy tegnap este terjedelmes jelentésben ismertette egyes angol lapoknak a kisantant mai politikáját dicsőítő cikkeit, amelyeknek értékét azonban alaposan leszállítja annak tudata, hogy az áítala idézett lapok mind a Benes külföldi propagandájának érdekszférájába tartoznak. Mi ez alkalommal ide akarjuk vetíteni azt a hangot, amelyet a kisantant konferenciájával kapcsolatban az olasz rsa?jtó használt. Az Idea Nazionale úgy látja, hogy a kisantant ismét fel akarja vetni a korridor kérdését és hivatkozik a Ceske Slovónak egyik cikkére, amely ilyesfajta terveket sejtetett. A lap kijelenti, hogy Olaszország semmi körülmények között sem tűri ennek a kérdésnek fölvetését, sőt még annak kísérlete ellen is erélyesen föllépne. Az Bpoca hasonló értelemben ir és kijelenti, hogy az olasz közvéleménynek vigyázó állásban kell fogadnia azt a kísérletet, amely a korridor-kérdés napirendre- hozására irányul. rÁ Frankfurter Ztg. Benes rövidlátásáról A Frankfurter Zeitung tegnapi esti lapja vezércikkben foglalkozik a kisantantikonfe- renoiával és megállapítja, hogy a kisantant nem más, mint Ausztriával, Magyarországgal és Bulgáriával szemben álló egyesülés. Három oly állammal szemben, amelyek nem törekszenek a szerződések erőszakos megváltoztatására, de fennállásukkal nem lehetnek megelégedve. A ikásiantant a jelenlegi helyzet erőszakos fentartására törekszik s ez alkotja egyedüli belső összefüggését. Szól arról, hogy milyen éles ellentétek választják el a kisantant államait az orosz kérdésben, majd rátér a magyarországi kérdésben elfoglalt álláspontra és kijelenti, hogy Prágai szalonomban lutönyosan szerertsü 68 a |ein>ivaUssel!B És | A úm Í Diákoknak Gs hivatalnokoknak őronBOdmGny. I ElIIngcr c§ társa ] Prága II., Jongmanova tf. j Palaís Riunion<vMrMica. | mitmit'ítiítminmimMimmYi láiifaw.i i1 a három miniszter nem látja azt, hogy ha Magyarországon veszedelemről lehet szó, úgy annak forrása abban a nyomásban rejlik, amelyet ők fejtenek ki Magyarország egészséges kifejlődésével szemben. Rátér az osztrák csatlakozást kérdésre és kijelenti, hogy a. kisantantnak állásfoglalása hálátlan beavatkozás Ausztria áliamfen- ségébe. Az okos Benes, akit barátai szívesen neveznek az uj Cavöurnak, rövidlátásnak lett áldozata, amely leginkább jelentkezik abban a körülményben, hogy Csehszlovákia belpolitikájában az ott élő nemzetek meg- bé'külése alól kirántja a talajt. Ruszinszkói Borok bevonulása Prágába — A P. M. H. eredeti riportja — Prága, május 15. Gse'h nyelvű meghívó érkezett a szerkesztőségbe, hogy menjünk el a kiállítási pavillonba. Szívesen látnak a ruszinszkói bortermelők, akik a mezőgazdasági kiállítás keretében boraikat állítják ki, egy pohár borra. A rendezetlen csarnokokban és a szabadban összevisszaságban hevernek a mezőgazdasági gépek és gépalkatrészek és nincs senki, aki az embert eligazítaná. Egy motoros pavillonon át tengerfenékre száll alá ;az, aki a borokat keresi és átmenet nélkül hirteleniil halak közt találja magát. Csak lassan veszem észre, hogy egy ruszin állatorvos boszorkánykonyhájába tévedtem, ahol spirituszból meredeznek felém a halak üvegszemei és különböző csontvázak riasztanak... A^tán hirtelen azt gondolom, hogy hiszen 'borkiállításon vagyok, sokat ittam és már be vagyok rúgva ... A motorokat halaknak nézem ... Dörzsölöm a szemem, hogy tisztán lássak, de ez sem segit, sőt még jobban megzavar, mert hirtelen azt látom, hogy egy népgyülésbe tévedtem. Kis asztaloknál a francia forradalom szankiiiott- jai. Mindegyikük előtt egy nagy boros üveg. A félkört egy leányfélkör öleli át. Népviseletes leányok. Üveggyöngyök hatszoros tarkasága a fehér nyakon. A leányok előtt öreg esperes — plébános —, én francia abbénak nézem borforra- daimi bódultságomban — és a tisztelendő ur szónokok Hogy mit mond, nem tudom. Azt sem, hogy az utána következő demagóg mit mesél és csak akkor eszmélek föl, mikor magyarul azt mondja nekem valaki: — írja meg szerkesztő ur, hogy a ruszin nép nem exportál, mert maga issza meg a borát. Ezt Havas, az Uj Közlöny szerkesztője mondja és a Keleti Újság szekundál neki. Ez ;a két kollega azután mindent megmagyaráz, amit tudni akarok. Bemutatják az esperest, aki ruszin lányok vezetője és ruszin beszédet mond, de jó magyar. Bemutatják Rubens „bortanfelügyelőt", Lilientlhal intézőt, a Hadik-Barkóczy uradalom atyauristenét (borélet és borhalál ura ő). És megtudom, hogy az urak ékes beszédükkel a sajtó képviselőit üdvözölték, akiket én forradalmi szankülottoknak néztem . . . És csak most értem a helyzetet. Én tegnap éjjel kissé túlságosan mélyen néztem a kancsó fenekére és a májusi nap hirtelen hősége úgy megzavart, hogy azt hittem, hogy máris berúgtam, pedig az ivászat csak most kezdődött és vele a kijózanodás. Az első poharat Lilienthal intéző intézi nagy hozzáértéssel és szeretettel és mert érti a fokozás mesterségét, előbb Barkóczy-féle szamorodnit ad és rögtön utána Barkóczy-féle „leánykát", amelyben a nap aranya egyesül avval az édességgel, amely évtizedek földszeretetének eredménye. Nem jutok 1 élekzetihez, mert az üres pohár megtelt és „Lám-féle szerednyei gyógybor" gyöngyöz benne. Kénytelen vagyok a borgazdát megsérteni, de nem tudom megállni, hogy meg ne kérdezzem, nincs-e megcukrozva. — Ez magyar bor! — csak ennyit mond a gazda és tölt. '— Ebből egy holdon csak hat hektó terem — teszi hozzáu Azután töltenek a színtiszta magjmr ruszin lánykák: beregszászi és nagyszőllősi rajnai riz- lir.get, nagybaktai vöröset, megint Hadik-Bar- kóezyt és Szerednyeit . . . és Gulovicsné ténsasszony, a borok jótékony nemtője, ügyel arra, hogy szendvicsek is kerüljenek a bor mellé. A boroknak, ezeknek a ruszin boroknak határozottan józanitó hatásuk van. Azt hittem, hogy Prágában vagyok, hogy egy borkiállításra hívtak meg, hogy orosz-ruszin- cseh- német keverék zsong összevissza és csak most látom, egészen tisztán, a napnál is világosabban látom, hogy Magyarországon vagyok, Tokajban, Szentkereszthy Sanyi bátyám pincéje előtti nagy kertben, ahol most, hogy szüret van, Sanyi barátai ülnek a földön és isszák a hegy levét . . . így volt ez minden évben, most is így van . . . Nem hiányzik senki sem, eljöttek mind kóstolóra. Amott tovább pártás lányok táncra kerekedtek... és persze, a politika nem maradhat el soha . . . Most is hallom: — Mégsem lett volna szabad Tisza Kálmánnak . . . és a cigány húzza . . . édes-napos-szomo- ruan, mint Tokaj bora . . . ... és béke, béke, béke terül el a magyar tájon: Szentkereszthy Sanyi tokaji borospincéjétől a Nagyalföldön át a Dunáig . . . Csak azt nem értem, mért mondta valaki, mikor végre is felcihelődtünk: — Ruszinszkó sötét ország, de egy világos pontja van, a bora. Tán nagyon be volt rúgva. —r. „la a császár fisiára hallgatóit woliia. elheiHUKflOk mim a !í!@r§ir Prága, május közepe. Ha egy magyar hírlapíró történetesen a riffkabilok birodalmában tartózkodik és meginterjúvolja Abd el Krim vezért, biztos, hogy ezt a kérdést teszi fel: „Mit tart . . . mát üzen . . . mit tud . . . stb. Magyarországról és a magyarokról?" A vezér legnehezebb küzdelmei közepette megvakarja fületövét, megerőlteti harcizajhoz szokott agyát és minden valószínűség szerint azt szeretné mondani, hogy: ,,semmit", de van annyira európai, hogy a kérdést lassan megismétli, időt nyer és miközben minden tudását összeszedi, azt feleli-------(ha a hírlapírónak sz erencséje van, a vezértől Kossuth Lajos Petőfi Sándor, vagy egy magyar kalandor nevét hallja és Abd el Krim jól vizsgázott (------azt feleli: „Igen, Pasics!" és szeme ragyog , hogy megfelelt a legnehezebb kérdésre, amelyhez képest Primo de Rivera háborúsdija gyerekjáték. Victor Margueritte, a „La Garconne" szerzője, ha nem is volt Abd el Krim helyzetében, mikor a minap Magyarországról kef lett nyilatkoznia, mégis azt gondolom, kellemetlenül érezte magát, hogy a magyar újságíró megkérdezte: „. . . . Magyarország?" Véletlen szerencse, hogy ,,éppen akkor fejezte be legújabb regényét", amelyben Magyar- országgal is foglalkozik, amelyet, mint mondja, jól ismer, mert: „Az 1900-as években jártam ott s gyönyörű napokat töltöttem Budapesten és a Hortobágyon . . sőt mi több, Hötzendorfi Conrád emlékiratait is tanulmányozta, amelyekből az ut nyílegyenesen a Hortobágyiba vezet. Az uj regény, az emlékiratok és hortobágyi tapasztalatai alapján ezt üzeni Magyarországnak: „Ha a császár Tiszára hallgatott volna, elkerülhettük volna a háborút." És mert azt nem mondja meg, hogy mi volt az, amit Tisza mondott, nem is tudjuk meg és ha tudjuk nem őtőle tudjuk, hogy történt volna, hogy elkerültük volna a hnhoriti ha a császár hallgatott volna arra, amit Tisza mondott, de amit Margueritte nem mond meg. Ez az üzenet nagy érték! Hozzá kell tenni, hogy Margueritte még ezt is mondta: „A háború utáni Magyarországot nem ismerem, de ez a maguk hibája, mert nem gondoskodtak róla, hogy a világnak szemébe mondják igazukat." Ha ebben a mondatban nem volna okszerűség, talán érthetőbb volna, de mert a „mert" benne van, kissé nehéz az értelmet kihámozni ás végén igy hangzik: Magyarország nem értesítette Marguerittet arról, hogy mii minden történt vde a háború után, a napilapok ezrei pedig nem beszéltek róla. A hor- tc' agyi barátok jó egészségnek örvendenek és Páris messze esik a Bakonytól. Egyébként Margueritte önmagában annyira el volt foglalva és a ,/Garconne" 1 millió példányos példátlan sikere annyira háttérbe szorította Magyarországot, hogy magára vessen, ha nem mondta a világnak, illetve Margueritte- nek a szemébe a maga igazát. Azt hiszem, mindezt Abd el Krim is elmondta volna, mert bár nem ir regényeket és nem töltött gyönyörű napokat a Hortobágyon, Magyarországról ennyit, vagy ennél talán többet is tud. Margueritte uj regényében tisztázni fogja Magyarország bűnösségének kérdését is s kirriütatja, hogy Németországon kívül az Antant is bűnös a háború felidézésében. Ez azt jelenti, hogy az uj könyv politikai ,/Garconne", párisi szenzáció. Nekünk, legyőzőiteknek nem újság, Parisnak szenzáció, Marguerittenak harcos dicsőség és biztos két millió példány. Zolának lenni könnyű — Zolának lenni nehéz. Magyarország ma Dreyfus kapitány szerepét játsza a nemzetközi fórum előtt és Margueritte uj regénye nem fogja visszahozni az Ördögszigctről. Ha történetesen én beszélgettem volna Viktor Margueritte- val, Magyarországot nem hoztam volna szóba és ha ő kezdett volna róla beszélni, igy vágtam volna el a beszédet: — Mondjon kedves Mester valamit - Parisról. N. P. Az Öngyilkos Boris Savinkov öt novellája Moszkva, május 15. Vladimír Uspenskij, Boris Savinkovnak, állandóan Leningrádban élő fia, a Rosta ügynökség egyik megbízottja előtt kijelentette, hogy apja egy alkalommal, amikor a fogházban meglátogatta őt elkeseredetten beszélt a fogházbüntetés borzalmáról, melyet élénk temperamentuma semmi esetre sem fog tudni elviselni. Boris Savinkov öt novellárt irt a fogházban, melyeket az állami kiadóvállalat vásárolt meg. Közvetlen halála előtt a híres orosz forradalmár memoárjainak írását is megkezdte. Francia-spanyol diplomáciai tárgyalások Páris, május 15. Madridból jelentik: Malvy volt francia miniszter és jelenlegi képviselő igen fontos diplomáciai misszióval Madridba érkezett a spanyol kormányhoz. Primo de Rivera ma fogadta a francia állam- férfiút. Uj rendszabályok a külföldiek jelentkezésére Magyarországon (Budapesti szerkesztőségünk telefonje- lentése.) Június elsejével a külföldieknek Magyarország területén való lakhatásáról és a külföldiek jelentkezési kötelezettségéről szóló rendeleteket a magyar belügyminiszter 200.000-1925. B. M. számú rendeletével "jból szabályozta. A je'entkezési kötelezettségről a csehszlovák sajtó nagy részében az a híradás jelent meg, hogy azt a rendelet teljesen megszünteti. Ez a hiradás nem felel meg a valóságnak, mert az uj rendelőt megkönnyíti ugyan a bejelentési eljárást, de ezzel szemben megszigorítja a jelentkezési és az itíartózkodási szabályokat. Illetékes helyen érdeklődtünk az uj rendszabályok iránt, ahol annak főbb rendelkezéseit az alábbiakban vázolták: Az uj szabályzat életbelépése után beutazó és az országba való belépésre jogosult külföldi a határ átlépésétől számított 2 (kettő) hónapig külön engedély nélkül tartózkodbatik az ország bármely városában vagy községében és felhívás nélkül nem köteles többé a rendőrhatóságnál jelentkezni. Két hónapon túl terjedő tartózkodást azonban köteles a külföldi kellő időben megfolyamodni, ha pedig állandóan szándékszik az országban megtelepedni, köteles ezt megérkezésétől számított 15 napon belül bejelenteni és tarózko- dási engedélyért folyamodni. Ilyen engedélyt kellőleg megindokoltan Budapesten a főkapitányság újonnan megszervezett idegenellenőrző osztályánál (Béla-utca 5.), amelynek vezetésével Peregrini Géza rendőrtanácsos lett megbízva; más városokban a rendőrkapitányságoknál, községekben az illetékes járási főszolgabírónál kell előirt mintájú űrlapon megkérelmezni. A tartózkodási engedélyek díjtalanok. Ha a rendőrhatóság az engedélyt megtagadja, fellebbezéssel lehet a bejügyminászbériumhoz élni, melynek döntése azonban megfelebbezhetetlen. A külföldiek érkezésének bejelentését ezentúl a szállásadó vagy megbízottja is eszközölheti, de a szállásadó esetleges mulasztásáért a külföldi felelős. A bejelentés előirt mintájú űrlapon a fent emlitett hatóságoknál történik. Uj és fontos rendelkezés az, hogy az „igazolási lap" szelvényét visszaadják, amelyet gondosan meg kell őrizni, mert az a külföldi igazolására szolgál. Ugyancsak megőrzendő a távozást bejelentő lap szelvénye is, amelyet a határon való kiutazás alkalmával az ellenőrző közegeknek le kell adni. A szelvény hiánya esetleg az utazás megakadályozását is előidézheti. A külföldiek lakhaását is uj rendelettel szabályozták. A külföldiek kötelesek az u. n. „lakhatási bi- zonylat‘‘-ot kiváltani, mely tartamának ideje szerint 20—200 aranykoronába kerül. Igazolt szegények és vagyontalan munkások kérelmezhetik a megállapított dijak felére va’ó leszállítását. Lakhatási bizonylat nélkül nincs joga a külföldinek arra. hogy állandóan vagy tartósan az ország területén lakjék. A rendelet előtt Magyarországon tartózkodó idegenek is kötelesek az uj rendelet szellemében jelentkezési kötelezettségüknek eleget tenni. A szabályok ellen vétő külföldiek 10— 100 aranykoronáig terjedő pénzbüntetéssel és 15 napi elzárással büntettetnek. ezenfelül pedig az ország területéről kiutasittatnak. <
