Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)
1925-05-13 / 107. (850.) szám
2 Szerda, május 13. Bep.es ngy beszél, mint egy uralkodó a cseh közvélemény Angliái okolja a középeurópai revizlós törekvésekért — Prasek hevesen támadja a ,fecsegő" Benest Prága, május 12. A cseih sajtó nagyobb része meg van elégedve a kisantant bukaresti konferenciájának eredményeivel. A Ceské Slovo a többi között azt írja, hogy a kisantant külügyminiszterei egyetértenek abban, hogy a kisantant államai annál szükségesebbnek tartják a szolidaritást, mennél bonyolultabb és határozatlanabb középeurópa helyzete. Ezt kifejezésre jutatta a« konferencia hivatalos komüni- kéje. Ez a jelentés szólt azoknak, akik elérkezettnek látják az időt, hogy álarcukat levehessék. Ez szól különösen Magyarországnak! Bethlen István miniszterelnök beszédének a hatása Bukarestben a lehető legrosszabb volt s bizonyára — irja a Ceské Slovo — nem is használ Magyarországnak. Már ideje volna beismerni és belátni azt, hogy a nemzetközi összmunka kölcsönös lojalitást követel. Ugyanilyen álláspontot foglalt el a koferem- cia Ausztria problémájával kapcsolatosan. A Reforma különösen Ausztriának Németországhoz való csatalkozásával foglalkozik s azt irja, hogy ezt a bécsi csatlakozási propagandát nem szabad annak venni, mintha Ausztria ebből tökét akarna magának kovácsolni. Ezziel középeurópa gazdasági és politikai egyensúlya fölbílleme s összekötő hídja lenne a német céloknak a kelet felé, mint amilyen jelenleg Magyarország. Egyes külföldi lapokból arra lehet következtetni, — írja a Reforma — hogy Ausztria csatlakozása ellen Angliának nincsen közvetlen kifogása s nem is foglalna állást az Ausztriával és Magyarországgal kötendő Duna konföderáció eszméje ellen sem. A kisantant részére sem az egyik, sem pedig a másik megoldás nem volna kedvező. Mindkét esetben a kisántánt államai a hátuk megett találnának egy Németországot hetven millió emberrel, a tíz milliós semleges Ausztria helyett. Éppen ezért szükséges a kisantant részéről egy kidolgozott terv Ausztria problémájának megoldására. Anglia azzal, hogy nem fogadta el a genfi jegyzőkönyvet, bebizonyította, hogy nincsen érdekében az uj államok határainak biztosításáról gondoskodnia s alkálimat adott az agitációra Ausztriában, Németországban és Magyarországon a békeszerződés revíziójához. A német javaslat, amely szerint a nyugati határokat elismerik a németek, de a keleti határok kiigazítását követelik, Angliának a müve! Ezek után a kisantantra hárul a feladat, hogy Középeurópa mai helyzetét biztosítsa. A kisantant kibővítése ma még nem aktuális. Jól lehet Csehszlovákia ma már baráti vi!■ I|l| ■—III1 mii IHMIMMIlPflllillll <PWIIIIIIi 1 I ’vr Csütörtök: KILIÁN ZOLTÁN: Tűzhely. Péntek: KLIMITS LAJOS: Ne szakíts virágot! Szombat: ERDÉLYI ÁRPÁD: Uj képtárlatok Budapesten. Vasárnap: MÉCS LÁSZLÓ: A véneik padkáján. — SOMLYÓ ZOLTÁN: Az asszony választ. Öreg szenvedők, ha találkoznak — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Péteríy Tamás. Még a Hargita legsűrűbb fenyveseiben sem érezi oly egyedül magát a gondoktól terhelt ember, mint a’ magyar főváros emberrengetegében, a pesti utcán. Mert ha szomorú az arcod, akár hetekig elkóborolhatsz Budapesten, anélkül, hogy valaki megszólítana az emberek százezréből . . . Napsütéses tavaszi délután találkoztam újra a magában beszélő emberrel. Ott jött a Teréz-köruton, két óra után, ahol a nap sütött és az emberek ezrei tolongtak a széles gyalogjárón sütkérezve. Jött a»z Andrássy-ut felől és nagyokat lépett, anélkül, hogy hosszú, csontos lábait megerőltette volna. Jött és beszélt . . . Nem jött vele senki. Nem szólt hozzá senki. De szivéből kikiv^nkozott a keserűség. Székely származású úriember volt, magas- rangú hivatalosféle a kultuszminisztériumból. Balázsnak hivták, de ezt csa’k hallásból tudszomyban él Lengyelországgal, még sem lehet teljes az összmunka, mert még a lengyel érdek kelet felé gravitál, addig a csehszlovák a Duna környékén nyugszik. A belvi- szályok miatt ma még nem lehet Görögországot, Bulgáriát és Albániát sem fölvenni a kisantantba. A balkán államok bevonásával a kisantant kénytelen volna nemcsak középeurópa problémáját elintézni, hanem kás- ázsiát is. Prásek lapja, a Napravo ez alkalommal újból megragadja az alkalmat, hogy egyet üssön Benesen. Cikkében: „Ami külügyminiszterünk bőbeszédű44 cim alatt rámutat arra, hogy Benes minden' alkalommal megragadja az alkalmat, hogy újságoknak nyilatkozhasson. így a Pr. Pr. bukaresti tudósitójával folytatott beszélgetésében Benes bejelentette, hogy sohasem fogják megengedni Ausztria csatlakozását Németországhoz. Ausztria köteles önmagát talpraállítani. Támogatásának is kell, hogy határa legyen, Ma ütött a szociáldemokraták tizenkettedik órája. A ma esti gyűlésükön ugyanis végleges döntést kdlene hozmok az agrárvám kérdésében. A szociáldemokraták követeléseiket miár a minimumra leszállították s a Pravo Lidu lojális nyilatkozatot is közöl, amely szerint a párt nem akarja a koalíciót fölborítani, nem akarja a választások kiírását kikényszeríteni, hanem csak a munkásság érdekeit akarja megvédeni. Ez a nyilatkozat üres szalmacséplés, op- portunus visszatáncolás s a Lidové Noviny helyesen jegyzi meg, hogy a szociáldemokrata párt végrehajtó bizottsága valószínűen ismét el fogja halasztani a döntést, mert hiszen az agráriusok csak szerdán akarnak dönteni. A koalíció válságában tehát javulás nem állott be. A félhivatalos német lap optimiisz- tikus hírét, hogy létrejön egy kompromisszum az agráriusok és szociáldemokraták megelégedésére, nem éppen szívesen fogadja az agrárius Vécén s azt irja, hogy az agráriusok eredeti követeléseiket fenntartják s az agrárvámot tető aíá hozzák még akkor is, ha a szociáldemokratákkal ebben a kérdésben megegyezni nem tud- nának, S vélni a kis szócsöve tehát nem fogja fel olyan optiimisztiikus hangon a helyzetet, mint Benes német lapja. Ebből világosan kitűnik, hogy a Pr. Pr. vasárnapi cikkével közvetítő szerepre "álialkozott. A válság azonban semmiképpen nem lesz megoldva az agrárvám kérdésének elintézésével, mert — amint a Národmi Osvobozeni jelenti — újabb konfliktusra van kilátás. A politikai helyzetet egy újabb momentum még j >bí. m összebonyolitj. tam, mert sohasem beszéltem személyesen vele. Az utcán ismerték már magas, csontos, sovány alakját. Szerencsétlen vala. Amolyan bogaras . . . Alázatos, lobbanyékony . . . 64eskés, durva . . és mosolygó, hirtelen, változékony minden szélfuvatra s pedig az ő feje fölött még szélcsendes időben is nehéz zivatarok tomboltak állandóan . . . Jött és beszélt a járó-kelők ezrei között. Nem figyelt senkire, semmire. Az emberek megbámulták. A szemben jövők közül a félénkek — elkerülték. A bátrabbak elmentek mellette, aztán visszanéztek rá szánakozva, mosolyogva . . . Nem bántott ő senkit, csak — magamagát! Beszélt egymagával és a társaságot a’rca rángatózásával, szemöldökei táncával, két karja lóbálásával, meg a kezeivel póltolta s annyira elmerült ezek társaságában, hogy teljesen megértették egymást pillanatokig. Hanem azután ellenkeztek ám! * Az életben vannak olyan percek, amikor az ember nem bir, nem tud ellenállni a végzetnek . . . Egészén biztosan és határozottan tudja?, hogy az, amit cselekedni fog: butaság, ostobaság, céltalan, sót durva dolog _ és ne m bir ellenállni . . . Ilyenkor a végzet mert lehetetlen az, hogy Ausztria mindig más állam rovására éljen. Benes azt hiszi — irja a Napravo - hogy az egész világ az ő szavai szerint igazodik. Senki sem mondja meg neki őszintén, hogy ö bőbeszédűségével árt nemcsak magának, hanem az ügynek is. De Benes még tovább fecseg, olyat is, amire talán sokan nem is kiváncsiak. Ahogy Benes beszél, azt legfeljebb egy uralkodó engedhetné meg magának, nem pedig egy állam képviselője. , 'A legélesebben ítéli el Benes nyilatkozatának ama részét, amelyben azt mondta, hogy'a német garanciapaktum s a bolseviki agitáció nem aktuális veszélyei a kisantant- nak. Benes ezt az állam nevében mondta — fejezi be a Napravo — ugyanakkor, amikor Anglia vissza akarja állítani Németország keleti határait, amikor támogatják az angolok Ausztria csatlakozását Németországhoz. A mai válsághoz már a nemzeti demokraták is megszólaltatták nagybőgőjüket s már előre megjósolhatjuk, hogy ezzel az újabb konflf tussal, minden államhii párt akarata ellenére is, az ellenzék malmára hajtják a vizet s inegis csak siettetik az uj választásokat. A nemzeti demokraták a munkások szociális biztosításának törvénye és az önálló keresettel bírók biztosítása között egy junk- tim-f akarnak elérni olyképpen, hogy a munkások szociá’ls biztosításának törvényét csak akkor engedik végrehajtani, ha ezzel e^videjiien törvényerőre lép az ön- á’!ó keresettel birók biztosítása is. Látjuk ezekből, hogy a koalíció boszor- ki'-'yk nyílásában ,em a megegyezés pecse- nj éjét sütik, hanem a felborulás csípős pap- ri1 Mt. A Napravo azt irja, hogy az agrárpárt most é l Í3g~ 'Iságor-abt óráit. Svehla nem akart visszatérni mindaddig, amiig pártja keresztül nem vitte a koalícióban az agrárvámot. A pártban azonban az agrárvám kérdése nagy nézeteltérésekre adott okot, mert az a terv, amely szerint kompromisszumos alapon akarják tető alá hozni az agrárvámot, visszatetszést szült a párt radikális szárnyánál. Az agrárvám javaslata ugyanis nem teljes! Hodzsáék megelégednek, ha csupán a marha és sertés bevitelével szemben biztosítják az agráriusok érdekeit, ellenben a müvajjal és zsírral szemben nem. Ezért kellet Svehiának hazajönni. Svehla eddigi büvészete azonban most nem vált be. A vasmarku Svehía sziklaerős ellenzékre talált a saját pártjában s most sarokba szorítva, nem tud onnét kibújni. A Prager Presse vasárnapi cikkének ellentmond még az a tény is, hogy a minisztertanác csütörtökre bejelentett ülése még teljesen bizonytalan s így nem tudni azt sem, hogy mikor dől el végre ez a koalícióra olyan kényes és veszélyes agrárvámlkérdés. Ma véget ér a bukaresti konferencia Bukarest, május 12. A kisantant külügyminiszterei ma fogadták a sajtó képviselőit és egyenként beszámoltak a konferencia eredményéről. A legutolsó hivatalos jelentés szerint a három külügyminiszter tegnap azokat a különleges kérdéseket tárgyalta, amelyek csak a saját államukat érdekli. Tegnap este Ninosics elutazott, ma reggel Benes búcsút mondott Bukarestnek. Az uj szovjetalkotmány Megválasztották az uj végrehajtó bizottságot Moszkva, május 12. A Rosta-ügynökség jelenti: Tegnap véget ért az orosz szovjet- kongresszus. amely elfogadta az „Orosz Szovjetek Föderativ-Szociahsta Köztársaságának44 uj alkotmányát, főleg azokkal a változtatásokkal, amelyek a jelenlegi gazdasági körülményekből folynak. A kongresszus megválasztotta az uj központi bizottságot is, amelynek 300 tagja van. A megválasztottak között szerepelnek Kálmán, Rytoov, Stalin, Szinovjev, Trockij és az angol Trade-Union- tárgyalásokról híres Tomskij is. A parasztság 30 százalékkal képviselt az uj ’özponti bizottságban. ítélet a szófiai nagy bombapörhen Számos halálos ítélet — Megnyugvás a bolgár fővárosban Szófia, május 12. A katonai bíróság tegnap hozta meg Ítéletét a Sveta Nedelj„ Laterálisban elkövetett bombamerénylet bür.- pörében. A vádlottak közül Zatkorsky templom- szolgát, Friedmannt, Abacsevet, Stango Dimiírovot, Grcsarovot, Petrinit, Kosov- skit és Kojevet halálra, Dakalovot 6 évi, Kamburevot pedig 3 évi börtönre Ítélték. Az elítéltek közül Abacsevot, Dimitrovot, Grcsarovot, Petrinit és Kosovszkit csak in cóntumatiam ítélhették el. A katonai biróság Ítéletét Szófia közönsége általános megelégedéssel vette tudomásul. A tegnapi nagy feszültség, amely a népre szállott, azonnal az Ítélet kihirdetése után megenyhült. Az elitéltek szótlanul fogadták az ítéletet. Frienmannál észre lehetett venni, hogy mennyire megtörik energiája, a templomszolga továbbra is apatikus maradt, mint eddig, Kojev alezredes elhal vány odo._, keze reszketett és mintegy segítségért esde- kelve nézett körül. Az Ítélet kihirdetése két óra hosszat, egész este 8 óráig tartott. hamarább: — A szenvedők találkoznak ... — re- begém csendesen. — Közös sors, — mormogta kissé vártáivá Balázs. — A bajok sokasága összeveri az embereket . . . Összeütközünk . . . összezsugorodunk . . , — Ezt csak az tudja, aki sokat szenvedett ... — mondá remegő hangon Balázs. — Szenvedtem . . . — Én is . . . — Mert oh! az asszony! ... — — Az asszony . . . Balázs erősen, mereven a szemembe nézett. — Testvér! Velem jössz!! — Megyek! — mondám határozottan. De hiszen mondhattam volna én nemet, vagy bármi ellenkezést, — tudtam, hogy az eredmény úgy is csak egy: Balázs, a szenvedő ember magával viszem Karon fogott. Ropogtak a csontjai. Az emberek százai megrökönyödve bámultak minket. De nem segítettek. Nem is kértem. A budapesti ember csak egyet tud: a mentőkért telefonálni. Balázsnak minden porcikája ropogott a tiapgy igyekezettől, akár az uj vastengelyü szekér. A Kőrútról betértünk a Wessedlényi- utcába s annak a közepe táján egy három- emeletes ház kapuja alatt berobogtunk és meg sem állottunk a harmadik emeletig. Ott az utcai lakásba nyitottunk be. Balázsnál kulcs volt és be is zárta belölrül a lakás ajtaját. Úgy siettünk, úgy rohantunk, hogy gondolkozásra sem maradt időnk. Az előszobából a Ijpríihálóba nyitott be. — Látod? . . . kérdezte suttogva tőlem és a vetetlen ágyra mutatott. 3 Menyasszonyi kelengyék áruháza 3 " - \ Saját készítménye önöm férfi < \ és női fehérnemű, asztal3 \ térítők és mindennemű lenáru 3 Árusítás nagyban és kicsinyben <rvTW??iífVT»»VfllrvvirtfwWffTTfVffTlíf|ff ffmTTfTTTTvmvTmT^ A Belpolitika iái Éipima: a helyzet komoly is a koalícióra nézve életveszélyes vezeti a nehéz megpróbáltatások szomorú emberét ... Én abban a végzetes percben szembe kerültem a beszélő emberrel és ott az utcán, az emberek százainak szemeláttára, ostobán, bambán, nekimentem, mint az éjji bogár a falnak ... Akartam? ... — Nem! — Haragudtam rá? . . . — Nem! . . . A végzet súgta. Nem tehettem róla’. Sorsomat el nem kerülhettem . . . Valósággal összeütköztünk, mint két mozdony az egyenes vaspályán. Még a fejünk, a koponyánk is összekoppant és nem kongott . . . Egyik sem volt üres egészen. Akaratlanul átöleltük egymást ... A veszélyben Összekapa’szkodnak az emberek. Rövid szédülés után eszméltünk. Hiszen kettőnk közül az egyik bolond vala és a másiknak nem volt esze . . . Hasonlók . . . Csakhogy én félig-meddig tudatosan vágtam bele a fejemet. Törjön össze a gyöngébb! — gondolám. Mi az Ur hasonlatosságára vagyunk teremtve és az Isten mindig selejtez! ... A selejtezésnél az élhetetlen, a gyöngébb elpusztul. A puhányok kivesznek a földről, még akkor is ha fellegekig ér föl a puha testszövet. Az öntudatlan ölelkezés alatt én szóltami
