Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)

1925-05-01 / 98. (841.) szám

A szepesi gazdák tiltakozó gyűlése a tátrai „nemzeti park“ létesítése elten

Késmárk, április 30

(A P. M. H. tudósítójától.) A csehszlovák kormány a lengyellel cgyetértőleg a Magas Tátrában nemzeti park létesítését tervezi. E célból a csehszlovák oldalon ki akarják sajátítani a tátrai u'ttól fölfelé eső területet, Javo- rinától a liptómegyei Hybbe község g, míg az úttól lefelé a Poprádig a vadászást tiltanák meg. Ennek a tervnek a megvalósítása legalább húsz szepesi és liptói község pusztulását jelentené,

mert az ottani lakosságnak főjövedelmi forrása az állattenyésztés, amely a hegyi legelők kisajátításával lehetetlenné volna téve, vagy legalább is jövedelmezőségét veszítené el. Az erdők kisajátításával és a fakitermelés megtiltásával a városok veszítenék el legfőbb jövedelmi forrásukat és lehetetlenül magas pótadók kivetésével volnának kénytelenek háztartásuk hiányát fedezni.

Tekintettel a nagymérvű károsodásra1, amely a terv végrehajtásával a községeket és a mezőgazdaságot, de a turistaforgalomnak korlátozásával járó megcsappanásával a kereskedelmet és ipart is érné, a szepesi német párt vezetősége április 26-ára Késmárkra

tiltakozó gyűlésre hívta össze az érdekelt községek és úrbéres községek képviselőit.

A gyűlésen a szlovák községek is képviselhették magukat.

Az összehívó pártvezetőség nevében Nitsch Andor pártelnök ismertette német nyelven a nemzeti park létesítésével fenyegető veszedelmet, majd. szlovák nyelven Sprenger csorbái kisgazda, a megyei gazdasági egyesület elnöke.

Számos német és szlováknyelvü hozzászólás után egyhangúlag elhatározták, hogy a szepesi német párt által kidolgozott memorandumot szlovák és német nyelven lti- nyomaják és megküldik az illetékes minisztériumoknak, a képv selőház és szénáira elnökségének az összes képviselői kluboknak, az országos gazdasági tanácsnak, valam'nt az illetékes megyei, járási és köz- ség: képviselőtestületeknek állásfoglalás célúból.

A memorandum részletesen felsorolja az összes károkat és hátrányokat, amelyek a községeket és a mezőgazdaságot, továbbá a Szepesscg és Liptó gazdasági életét általában fenyegetik,

határozott állást foglal a nemzeti parknak a tervezett formában való Iétes'tése ellen

és követeli, hogy a jövőben ilyen terveik megbeszélésére hívják meg az érdekelt községek és a mezőgazdaság képviselőit is.

Tíe

jt* V ey- ^ w rv f

Péntek, május I.

Csehszlováhia ellenzi Ausztria felosztását?

Becs, április 30.

(A P. M. H. bécsi tudósítójától.) Diplomáciai körökben néhány nap óta olyan hírek keringenek, hogy a nagyhatalmak fel fogják osztani Ausztriát Jugoszlávia, Olaszország, Csehszlovákia között, Burgenlandot visz- szacsatolják Magyarország és Bécsböl szabad semleges várost csinálnak. Erről az állítólagos tervről különböző bécsi lapok is megemlékeztek már, igy a kormány félhivatalosa, a keresztényszocialista Reichpost és a radikális szocialista Dér Abend is. A P. M. H. bécsi tudósítója ma erre az állítólagos tervre vonatkozólag cseh diplomáciai forrásból a következő információkat kapta:

— Benes d,r., csehszlovák külügyminiszter május elején Bécsbe jön. Utazásának célja, hogy Ausztria és Csehszlovákia gazdaságpolitikáját összhangba hozza egymással.

Teljesen valótlan az, mintha a prágai kormány Ausztria felosztásán dolgozna. Ellenkezőleg, Csehszlovákiának nagy érdekei fűződnek ahhoz, hogy Ausztria fenmarad- jon és megerősödjék.

— A cseh kormány éppen ezért pártolja

azt a tervet, hogy Ausztria uj kölcsönt kapjon és egyúttal a legmesszebbmenőbb segítséget és gazdasági kedvezményeket fogja Ausztriának nyújtani. Benes Bécsben erre vonatkozólag konkrét ajánlatokat fog tenni az osztrák államférfiaknak.

— A cseh kormány mái csak azért is törekszik Ausztria fentartására és az Ausztriával való barátságra, hogy ellensúlyozza azt a helyzetet, ami számára Hindenburgnak Németország elnökévé való megválasztásával előállott. A prágai kormány a francia kormánnyal egyetértőleg fogja megszabni magatartását a német birodalommal szemben. Cseh politikai körökben azt hiszik, hogy Hindenburg elnöksége egyelőre nem fog politikai kurzusváltozást okozni Németországban, mivel a reakciósoknak is szükségük van kölcsönökre.

— Azonkívül a republikánus és demokrata ellenzéknek elég ereje lesz ahhoz, hogy a jobboldaliak reakciós törekvéseit fékentart- sa. Csehszlovákia azonban Franciaországgal való egyetértésben mindenesetre figyelemmel fogja kisérni a német eseményeket.

Fálsjnalí a gyilkosságok Mgáriáhan

Nyolc halott, még egy agyonlövés. — Az agrárpárt kiáltványa.

Szófia, április 30. Tegnap jelentettük már, hogy Bóján község titkára gyilkosának, Borimecskovnak, üldözése alkalmával nagyobb utcai harcokra került a sor.

Mint most hivatalosan jelentik, a bandita az üldöző rendőrök közül a több óráig tartó küzdelem folyamán nyolcat agyonlőtt, hatot pedig súlyosan megsebesített. A gyilkos rendkiviil ügyesen ma- növrirozott, úgy hogy csak hosszú és igen óvatos hajsza után sikerült őt is megölni.

A rendőrség ma megtalálta végre hosszas kutatás után Dimiíri Gfancsarov agrár-kommunista ügyvédet, akinek nagy része volt a* katedrálisban történt bombarobbanás előkészítésében. A rendőrség a Szófia melletti Dervenica faluban akadt rá és mivel védekezett, agyonlőtték.

A kormány ma kijelentette, hogy moratóriumot nem engedélyez, ellenben leszállítja a bab a tengeri és a tojás kiviteli vámját.

Az agrárpárt végrehajtó bizottsága ma nagyjelentőségű manifesztumot intézett a néphez. A manifesztum a különböző merényletek elítélésével kezdődik, majd megállapítja, hogy ezeket Bulgária ellenségei és a harmadik internacionálé készítették elő. Az agrárpárt egyáltalában nem felelős értük.

Ha néhány emigráns, akik annak idején a párt tagjai voltak, részt vettek a pucs- kisérletben, ez nem irható a párt rovására. Különben is a párt mindezeket a személyeket azonnal kizárta és átkával sújtotta. A manifesztum a1 továbbiakban fölszólítja a népet, hogy bízzék meg az agrárpárt nacionalizmusában, mert csak általa lehet Bulgáriát megmenteni a? végromlástól.

Szófia, április 30. Grnacsarov hírhedt banditavezér agyonlövéséről még a következőket jelentik: Grnacsarov ügyvéd a legelvetemültebb anarchisták közé tartozott, aki már hosszú idő óta tartja rettegésben a vidéket. Jelentős szerepet játszott az agrár uralom alatt és a közelmúltban elkövetett merényleteknél is főszerep jutott neki. A rendőrség már régen kereste, de a végtelenül ügyes banditavezért sehogysem sikerült kézrekeriteni. Tegnap végre a rendőrség megtudta, hogy Dervenica faluban egy parasztházban rejtőzik.

Két osztag csendörség a rendőrfőnök vezetése alatt azonnal autóba ült és a Szófia közelében fekvő faluba ment, hogy kikutassa az anarchista rejtekhelyét. Grnacsarov valahogy tudomást szerzett a rendőrség tervéről és kellő időben elsáncoíía magát a házban s a közeledő rendőrlegénységre a padlás egyik ablakából tüzelni kezdett. A rendőrök erre viszonozták a tüzet és amikor Grnacsarovrsak elfogytak a töltényei, behatolt a házba. A bandita itt még késsel és baltával támadt reájuk s amikor többszöri fölszólitásra sem akarta magát megadni, a rendőrfőnök agyonlőtte.

A katedrálisban történt merénylet megvizsgálását a rendőrség befejezte. Az állam- ügyészség a katonai bíróságnak adta át a terjedelmes vádiratot.

— A tanár ur nem öreg koldus, — mondta az asszony előzékenyen — hanem, ha úgy tetszik, a . . . férjem. Mert én nagy há Iával tartozom-önnek, hiszen önnek köszönhetem a szerencsémet . . .

A tanár ur, akit a fölhajtott bor föhnemegi- tett, csaknem szerelmesen nézett az asszonyra és mondta: *

— Nekem köszönheti, szép asszony?

— Sokat kínlódtam, amikor öntől elkerültem, — beszélte Eulália — és nagyon rosszul ment a sorom, amíg ezt a bódét meg nem nyitottam. Ebből élek most. Nagyon jól jövedelmez. Csak úgy tódulnak belé az emberek. Mert nálam van a fóka-ember. A világ legnagyobb csodája. Vizben él és a lábai alul össze vannak nőve, mint a fokáé. Már az egész világ orvosai megcsodálták/ megvizsgálták. Akarja látni?

— Nagyon szívesen, — felelte Ince Vince.

— De nem fogja utálni?

— A világért se!

Bementek a fóka-ember öltözőjébe. Ince Vince elnézte a természetnek ezt a különös szeszélyét, csodáját. Ötéves gyermek nagyságú lény volt, piros pufók orcával, mosolygó kék szemmel és valami együgyű nevetéssel. A lábai összenőttek és a fóka alsó testéhez voltak hasonlók.

Kívülről behallatszott a kikiáltó hangja, amint a nézőket csőditette be:

— Tessék erre! Itt látható a fóka-ember. Naponta megeszik ötven halat. Ko-poltyuval lélegzik. Viz alatt él. De emberi hangon nevet. Az orvosi tudomány legnagyobb csodája!

Az asszony fölkapta az ölébe a kis fóka- embert és szólt:

— Ez az én drágám ... az én egyetlen gyermekiem!

Hamiskásan ránézett a tanár urra:

És maga nem érez iránta semmit? — kérdezte.

A fóka-ember mohón kapott Ince Vince bozontos szakálla után.

— Pedig a gyerek — szólt busán az asz- szony — megismeri ... az édesapját!

Ince Vince meghökkenve nézett a kis toka-emberre:

— Ez az én fiam? — dadogta.

— A maga fia! — felelte Eulália köny- nyesre vált szemmel.

— Milyen szép gyermek! — mondta Ince Vince, ráhajolt a fóka-emberre és megcsókolta. Most már tudta, hogy révbe ért, mint apa, mint férj. Nem fog többé koplalni, jó ruhája lesz, talán arany óralánca is. És magában elgondolta.

— Vannak még csodák.

AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAftAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAfr

3 \ Menyasszonyi kelengyék áruháza £

< \ £ j ^ rN \ Saját készítménye finom férfi £

<\ és női fehérnemű, asztal- £

3 \ térítők és mindennemű tenáru £

J \ Árusítás nagyban és kicsinyben £

25

A P. M. H. SZOMBATI ROVATA írja: Vulpes

Miből éljünk?

— Indítvány az élet megjavítására —

Volna egy szerény indítványom az élet megjavítására, illetőleg annak a problémának megoldására, hogy miiből éljünk meg. Ez a nagy kérdés az egész világot a leje tetejére állítja, hatalmas elmék, világrengető politikusok, nagyszerű közgazdák préselik ki magukból a megváltó ideákat, áon minden kézzelfogható eredmény nélkül. Mert a világproblémákat sohase a lángész oldja meg, hanem mindig a humorista. A politikus, az komolyan veszi a dolgokat: tanulmányoz, ankétez,

vizsgál, kontemplál, összehason-lit, statisztikát csinál, következtet, rendez, összeállít, kivon, szoroz, összead és végre is úgy agyonga-balyitja a problémát, hogy abból ugyan senki se lesz okos.

A humorista másképp csinálja, ü olyan, mint a felhérruhás, ártatlan árvalány. Belenyúl a világba és kihúzza a főnyereményt. Ha az igazit húzza ki, minden rendben van. Ha nem az igazit húzza ki, akkor sincs baj. Legfeljebb nem fizetik ki a főnyereményt. Ami annál könnyebb, mert az ilyen sorsoláshoz nincsen is sorsjegy.

Mielőtt szerény indítványomat előterjeszteném, megjegyzem, hogy ilyenkor, május elején csinálják a legtöbb országban az állami költségvetéseket. Ez valami furcsa dolog, az állami köl tségvetés. Olyan, mint a határ, amit át szoktak lépni. A számok labirintusa a költségvetés, amiben az egyszerű ember úgy eltéved, műit a városi ember az erdőben, vagy a falusi a házak tengerében. Mert minden ember csak ahhoz ért, amit folyton gyakorol. A városinak az erdő az útvesztője, mert neki műiden fa egyforma, a falusi meg a házak tömegében nem tud eligazodni.

Boldogult Mikszáth Kálmán mesélte valamikor, hogy ösmert egy szerecsengyereket. aki groom volt valamelyik kaszinóban. Minden este ez a szerecsengyerek segítette le a felsőkabátját s a nagy iró szeretett vele elévödni, mert roppant élénk, beszédes szeme volt s a fogai úgy csillogtak, mint a göncölsz okér csillagai. Meg is örült Mikszáth szerfelett, amikor egyszer Kari s- badíban, egy nagy fogadó halijában megint cicié kerül a kis pikkoló fekete. Meg is veregette a képét. S megkérdezte:

— Hát hogy megy a dolgod, John?

Kiderült hamar, hogy a kis John voltaképpen

Jack, sohase volt Pesten, egy betűt se tud magyarul és sohase látta a híres Mikszáth urat. A szerecsengyerek is mind egyforma, még a legnagyobb emberismerőnek is.

Hát igy vagyunk mi a számokkal is, amik egy-egy költségvetésben sürgölődnek. Ott annyi a szám, mint a kőház a városban, a fa az erdőben, vagy a. szerecsengyerek Afrikában. És rava- szuUsora'koínak a nagy tengerben a temérdek számok, hogy senki se ösmerhet rájuk. Az egyik fele jobbfelől van és vagyont jelent: tehát nekem kell fizetnem adóba: a másik fele balt elől áll és tartozást jelent, tehát ezt is nekem kell fizetnem adóba.

Ilyen ügyes dolog az egész világon az állatni költségvetés.

És most már jöhet a szerény indítvány, a nagyszerű reform:

Költségvetést kell csinálnia minden embernek. Rendes költségvetést, tartozik és követel rovattal s ebbe bele kell írnia minden előrelátható és előre nem látható kiadást és bevételt. Ezzel a módszerrel mindenki rendbe hozhatja a háztartását, egyensúlyt teremthet az életében s megoldhatja azt a nagy problémát, hogy voltaképpen miből is élünk.

Hogy senki se gondolhassa, hogy csak vaktában beszélek bele a világba, példákkal is szolgálok :

Itme:

Beírom például a költségvetésembe, hogy a feleségem kap egy tavaszi, egy nyári, egy őszi és egy téli toalettet. Kap ezenfelül ebben az évben még négy uj kalapot, hat pár cipőt, huszonnégy pár selyemharisnyát, egy téli bundát, ui boát, karácsonyra kap brilbáns bu tón okát, a ne- venap.iára kap egy karkötő-órát, a házasságunk évfordulójára pedig újra bebutoroztatom a szalont.

M'i lesz ebből? Ebből először is az lesz, hogy az asszony a nyakamba borul, össze-vissza csókol, három hétig boldog lesz, mint a hal a vizben s három hétig engem is enged némileg élni.

Utóbb pedig az lesz, hogy ruhát és egyebet annyit veszek, mint amennyire a pénzem vagy a hitelem futja. Többet akkor se vehetnék, ha nem volna költségvetésem. S ha az asszonynak kifogásai vannak, legfeljebb visszaveszi a csókot és ölelést. De a jó szándékomban nem mer kételkedni.

Magamnak persze szintén minden jót előirányozok. Hogy nekem is legyen örömem. És a javát lespórolom. Az is tiszta haszon.

Évenkint egy-egy-uj jövevényt veszek fel a költségvetésbe. Fölváltva: egyszer fiút, egyszer lányt. Ha megjön, legalább atyailag gondoskodtam róla. Ha nem jön, lesz nagy megtakaritás.

Kártyaveszteségre preliminálok ezer aranykoronát. Aztán nem kártyázom, mert úgyse tudok kártyázni. Ezer ■ aranykorona tiszta haszon.

Pezsgőre, dohányra előirányzók ötszáz aranykoronát. Elköltők százat. Megint van fölösleges négyszáz aranykoronám.

És igy tovább. Mindenben gavallér leszek. Ha jó kedvem szottyan, még automobilt is előirányzók magamnak. És gyalog járok. Egész vagyon pottyan így az ölembe.

Amit ekképp előirányzók és utólag megtakarítok. abból netalán meg is lehet élni. Mert abból, ami van, nem él meg nálunk senki . . .

Ince Vince szerényen mosolygott:

— Nem vagyok én már se nagyságos ur, se tanár, ur, legföljebb a nagysád férje, ha ugyan meg enneKsz.iC erre a dologra.

— Hogy ne emlékezném! — felelte az igazgatónő. — Amióta jól megy a sorom és enyém ez a panoráma, azóta gyakran eszembe jutott, hogy nekem férjem is van. írtam is önnek, tanár ur, de a leveleimre nem kaptam választ.

— Leveleimet már hoszabb idő óta nem kapom meg, — felelte a tanár ur, — mert igen gyakran változtatom a lakóhelyemet.

— Valami baj voit? — kérdezte finoman Eulália, aki azt sejtette, hogy a tanár ur züllött külseje mögött valami enyhe börtönvi- seltség lappanghat.

— Az volt baj, szép asszony, — mondotta Ince Vince, — hogy maga elhagyott engem. Többé nem viselte senki gondját a dolgaimnak, tönkrejutottam, elrongyosodtam.

EuláPa nagy részvéttel nézte végig a tanár urat, aztán odaintett valakit, hogy foglalja el a helyét a kasszánál, ő maga pedig bevezette a tanár urat a bódé belsejébe. Valahonnan bor került elő. amellyel Eulália megkínálta Ince Vincét és szólt:

— Nem akartam, tanár ur, hogy a szomszédaim ilyen rongyosnak lássák, azért hívtam be ide. Itt majd akad valami rendesebb ruha, amit magára ölthet.

Ince Vince hálásan pillantott föl Euláliá- ra és szólt:

— Úgy érzem magam, nrntha újra megtaláltam volna életeimet, amióta magát látom, szép asszony!

— Szép vagyok? Nem öregedtem meg? — kérdezte Eulália. •

— Szebb mint valaha, — felelte Ince Vince, — ha ugyan elfogadja tőlem, öreg koldustól ezt a bókot.