Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)

1925-05-30 / 121. (864.) szám

Szombat, májas 30. működés tehetetlenné tételével a kormány- maik teszi az elképzelhető legnagyobb szolgá­latot, az a valiaíki, sajnos — de egy pártve­zérre nézve katasztrofális — szinvakságban ' szenved. A föltétel egyébként szerintem tárgya­lási alapul sem fogadható el s erős meggyő­ződésem, hogy Körmendy, mint széles lát- körü politikus, nyilatkozata leadásakor nem is gondolt a keresztényszoeiallista program ilyen denaturálására. A kéresztényszocialista pártnak meg van a maga programja, amely sem nem tisztán katolikus, sem nem tisztán magyar, hanem pont épp keresztény-szociális alapon áll. Ezt az alapot úgy föladni, ahogy Hlimkáék talán nem egészen tendenciamen­tesen ajánlják, annyit jelentene, mint a párt­ból kirekeszteni mindenkit, aki nem katoli­kus és nem magyar, de erre az öngyilkos­ságra józan ésszel igazán gondolni sem le­het. A keresztényszocialista programnak épp az az előnye minden más fölött, hogy egy­általán nem állja útját az őslakosság tömö­rülésének, sőt szerintem nyugodtan támogat­hatnák a zsidóságnak a kommunizmussal sem nyíltan, sem titokban nem rokonszen­vező dlemei is, mert a keresztény jelleg hangsúlyozására épp a keresztény- és vallás­ellenes iinternacionális és bolsevista irány elleni küzdelemben van szükség. A magyar­ság itt, Szlovenszkón nem engedheti meg magának azt a lufcszust, hogy a „splendid isoIation“ állapotában tetszelegjen, erről leg­feljebb akkor tehetne szó, ha egy igazságos, fenköllt dernokráciáju államban élnénk; amely polgárai közt különbséget nem ösmerve, mindenkinek megadná azokat a szabadság­jogokat, amelyekkel egy modern állam pol­gárainak tartozik. Itt azonban még ott tar­tunk, hogy elemi, emberi és törvény szabta kisebbségi jogainkért is étet-halálharcot kei vívnunk s ilyen körülmények közt igazán minden más szempont félretétélévei, csak azt kell, hogy nézzük, ami nehéz küzdel­münkben erősít. Hl'inkáéknak,- úgy látszik, még mindig meg van az a rögeszméjük, hogy a keresz­tény-szocialista párt, ha szlovák vidéken megjelenik, őket támadja. Úgy tetszik, elfe­ledték az utolsó választás tanúságait, amidőn egy, az utolsó percben ügyesen a nép közé dobott jelszó a szlovák nép széles rétegeit vitte el a szocdemek táborába. Elnevezték a szocdem. pártot „Hudobna strandnak“ és eszeveszetten szavaztak reája a szlovákok, még módos, 50, 80, 100 holdas gazdák is. Amikor pedig megkérdeztem egy régi isme­rőstől. hogy nni búj beléje, azt felelte: „Hi­szen én is szegény ember vagyok." „De hi­szen 60 holdad van.“ Azt mondta: „Varrni van, de még nagyon elférne az úriból vagy ötven- holdacska." Ennél a választásnál pe­dig már ott állott Iliink a és még a szlovák nép többségét sem bírta elvinni. Ha a kor.- szoc. párt szlovák vidéken hódított, úgy párthíveit nem Híjukétól, a szocdeanekíől és a kommunistáktól hódította el, mert hiszen Hlinkáék ott voltak, semmi sem gátolta az embereket abban, hogy hozzájuk csatlakoz­zanak, sőt, ha a keres ztény szocialista párt megtenné azt a végzetes hibáit, hogy Hlin- . káékniaik ezen a ponton deferáljon, egyáltalán nem bizonyos, hogy azok, akik már egyszer hozzájuk nem csatlakoztak, ma teűtáriilag hajlandók lennének átvonulni. Különben ért­hetetlen is Hlimkáék rövidlátó szükkebiüsége, ha tudjuk azt, hogy a ma rendelkezésre álló terrénumot sem tudják megemészteni, mert hiszen vannak Keletsztevemszkón nagy terü­leteik, amelyeken eddig konkurrenciaimenite- sen virul a „rolmicka strapa" s Hlimkáék többszöri felszólítás dacára, valószínűen em­ber és eszközök hiányában, agitációjukiat oda kiterjeszteni nem bírták. Ne feledje Hlinka, hogy ugyanazon kéz, amely a keresztényszocialista párt válságát felidézte, az ő pártjának pilléreit is olyan alaposan megrázta, hogy azok, akik a párt belügyeibe beavatva nincsenek s csak logice a bekövetkezett eseményekből tudnak kom­binálni, egyáltalán nem láthatnak tisztán s nem tudhatják, hogy nem-e egy esetleg ve­zér nélkül a kormány felé orientálódó párt­tal van dolgunk. A köztudaíban gyökeret vert az a hit, hogy tisztán Koza Matej r|v ur megszerzésére és egy uj kormány lap alapí­tására milliókat áldozni, még ha a kormány táborában tenyésző mecénások dúskálnak is a szokolok tömkelegében, egy olyan horri­bilis összeg, hogy itt valami rejtély okvetlen kell, hogy tegyen, amelynek megfejtését majd csak a jövő fogja meghozni. Ilyen za­varos körülmények közt diktátori feltétele­ket szabni úgy fest, mint amikor a gyerek sötétben fütyürészik, hogy félelmét leplezze. A keresztényszoeialista pártnak egyelőre semmi oka sincs változtatni eddigi program­ján és öntudatosan tovább haladva az eddigi utón, kötelességét azon széles néprétegekkel szemben, amelyek őt bizalmukkal megaján­dékozták, továbbra is teljesíteni fogja. Őszin­tén reméljük, hogy a közös sors, a közös szenvedések, az elérendő közös cél, neve­zetesen egy mindenkinek szabadságát egy­formán biztositó autonómiának kiküzdése érdekében Hlinka is hajlandó tesz letenni az elfogultság pápaszemét s akkor az alkotmá­nyos eszközökkel megvívandó nehéz küzde­lemben kezet foghatunk, mert Concordia rés parvae crescunf, discordia maximae dila- buntur. Prásek azt aliiif® a kannánknak. &©f® mini ai cllléll a kivégzés difi, barafvdltosso §c a nyakát a választások elöl Prága, ^rnájus 29. „Borotváljátok meg a nyakatokat!“, ilyen óimét adott a Napravo mai vezércik­kének, amelyben Svehite lapjainak: a Ven- kovnak és Veöerneik válaszol. Az agrárpárt szócsövei ugyanis Prásekék megerősödését és terjedésiét azzal akarják megakadályozni, hogy rosszhiszemű híreket közölnek Prásek pártjáról. A Napravo többek között kijelenti, hogy nem fele! meg a valóságnak az, mint­ha a párt Hlinkáékkal tárgyalt volna. — Hírlikának nincsen szüksége mireámk — írja a Napravo —, mint alhogy nekünk sincs szükségünk Hlimkáékra. De ennek a hírnek a célzata egészen világos. A naiv Venkov maga mondja, hogy a cseh néppárt Prásek pártjával szemben korrekt álláspon­tot foglalt el s a Venkovmost eme hírével a néppártiak véleményét akarja megváltoztat­ni, SvehMéknak szükségük volna arra, hogy a néppárti újságírók támogassák őket a Prá­sek elleni sajtókampányban. A Napravo vezércikke megdönti a Ven­kov amaz állítását is, hogy nem tud Prásek híveket szerezni s azt írja, hogy Rychíerán és Práseken (kívül más képviselő még nem csatlakozott a párthoz, annak magyarázata az, hogy egyik sem meri mandátumát kockára ten­ni, mint tették ezt Prásek és Rychtera. Prásekék nem titkolják el azt, hogy min­den lehetőt megtettek mandátumaik megtar­tása érdekében. Csakhogy a választási bíró­ságon bebizonyosodott az, hogy a választó­kat megfosztották legfőbb jogaiktól: szaba­don és önállóan rendelkezni szavazataikkal. Megismerték azt, hogy Svehla politikai karíelljének oligarchiája alatt nem a nép, hanem a politikai pártok tartják a hatalmat a kezükben ebben az államban. Végül kijelenti a Napravo, hogy még ha Malypetr miniszter a csendőrséget komiman- dirozta ki is ellenük, ha álhireket is közöltek róluk s a liap vasúti expedícióját is késleltet­ték, még ha nyomást gyakoroltak az agrá­riusokra is, hogy ne adják el és ne terjesszék a lapot, mindamellett meg van elégedve a Napravo eddigi eredményével. Legyenek mi- náluink a viszonyok bármilyenek — fejezi be a Napravo —, azokra, akik valakit meg akar­nak fojtani, van meg bíróság. S ez a bíróság a választás tesz. A Venkov hangnemében írva: „Azt ajánljuk az uraknak, hogy a vá­lasztások előtt — borotválják !e a nyaku­kat! Ezt szokták ugyanis csinálni az elitéit- te! kivégzése előtt!" Leilei munkában — május 29. (Saját tudósitónktól.) Az érsekujvári tit­kos értekezlet hétfőn meg volt és azon a ki- szivárgott hírek szerint 17-en vettek részt az ógyallai és párkányi járásból, küzdik a vi­szonyokkal nem ismerős két katolikus pap is., Leilei hangoztatta, hogy közkatona kíván maradni a pártban, mert elve, hogy elsősorban keresztény, azután magyar. A helyzet változása rugójául a liberalizmust és a szabadkőművességet je­lölte meg, amelytől igen félti a pártot. A Lellei-gárda viszaéléseiről gondosan hallgatott. Miután nagy dialektikával így be- maszlagolta a 17 jóhiszemű magyar embert, az értekezlet véget ért. i A párt elnökségének ezek után egyenes kötelessége, hogy az ambiciózus közkatonák titkos értekezleteit nagy figyelemmel kísérje és azokat felvilágosításaival ellensúlyozza. O+t^-O**** Az adóreform előtt Prága, május 29. Tegnap ülésezett az adóreformot előkészítő bizottság, amelyen a ] tárgyalások alapelveit állították össze. Dra- chovszky dr. előadó vázolta a reformterve­zetet s rámutatott arra, hogy elsősorban az egyenes és jövedelmi adórendszer módosító- j sára kerül a sor. Ezután következik & föld-,! házadó. A kormány valamennyi adó leszál­lítását tervezi. Az előadó helytelennek tartja a kormány állítólagos tervét, amely szerint a földadót át akarja változtatni jövedelmi adó­vá. Ez a terv keresztülvihetetlen, megnehe­zítené az adóhivatalok munkáját, az erdőgaz­daságoknál a jövedelmi adórendszer egyál­talában nem válna be. Vliasák meghat, mi­niszter kijelentette, hogy itt elsősorban az adótörvények kodifikálásáról és unifikálásá- ról van szó, másodsorban az adók leszáltitá- sáróí. Zsivanszky főtitkár tiltakozott az el­len, hogy ,a bizottság háta mögött dolgozik az adópétka s a bizottság határozatait annak tudta nélkül megváltoztatja. A bizottság vé­gül elhatározta, hogy javaslatot terjeszt elő a kormánynak, amely szerint még a mostani parlamenti időszak alatt mindkét házból ösz- szeálitotL* bizottság foglalkozzék az adóre­form kérdésével. A Ceské Slovp szerint az adóreform végrehajtását még a jelen­legi parlament intézi el. A cseh néppárti NaSinec ezzel szemben kijelenti, hogy a kormány és a koalíció az adótörvények módosítását az uj választások előtt nem akarja végrehajtani. ifiül kiválasztott, szép példányokban safüSPOíU, Prága - Klasnevka. 12. sz. képes árjegyzékét Kö 5.— előzetes beküldése ellenében küldi Márta elaludt — A P. M. H. eredeti tárcája — Irta: E. Tóth Júlia. A szobában csend, volt. Füklzsibongato csend. Az őszi napfény elkésett sugara az ócska, pulitirozott almárium alsó fiókjára esett. A fénysávban millió apró, keringő por- szemecske csillogott. Márta tekintete meg­akadt a ragyogó p o r sz eme c sk ék e n és elgon­dolkozva merev szemekkel nézte. Erről a napfényről a múlt jutott eszébe. Napfényes vasárnap délután lázas készülődése. Rizspo­rozás, hajgöndörités, parfém cseppentése a cslpkeszélü zsebkendőre . . . Egy délután.... verkli szól a földszintes kis ház udvarán.... vidám keringő . . . ujjongó gyermekzsivaj... a verklis elnyújtott kéregeíő hangja: szabad­na kérnem egy szegény, szerencsétlen világ­talannak. A fénysáv megszakadozott, eltűnt. Utol­só megnyúlt fénye kuglibabát formált a fió­kok gombfogóiból. A szobában lassan alko­nyodéit. Márta felriadt merengéséből. Szive hangosan dobogott. A hintaszék támlájára hanyagul rávetett nagy fekete vállkendő megcsusszaut s most Márta előtt úgy rém­lett, mintha gugoíó kis emberke tenne, aki ezerráncu arcával vigyorogva néz rá. Félt. ingerült, sirás'bacsukló hangon kiáltott: — Mama! Mama! Választ azonban nem kapott. Lassú mozdulattal megigazította lecsúszott takaró­ját és kínlódva feljebb feküdt a gyűrött kék- csikos párnákra. így már íélig-meddig ült. Rémült tekintettel nézte a ^zoba nyomorul­tul szegényes bútorzatát, a fekete-barnára öregedett szekrényeket s a kis ablakmélye- dést. Sokszor órákon keresztül elüldögélt előtte és álmokat szőtt. Milyen szép volt ak­kor még a világ. Úgy érezte, hogy minden ő érette van. A napfény, amely elöntötte a kis szobát, a zöldelö akácfák a ház előtt, a gyermeklárma és kacagás, ami idehallatszott a szomszédos térről. Boldogan és fürgén kelt fel reggelenként még akkor is, ha süví­tett a szél a kis utca alacsony házai felett, ha egyhangúan szakadt az eső, ha tavaszele- jén megolvadt hótól csurogtak a csatornák s ázott cipővel sietett az irodába. Minden bol­dogság volt akkor. Csupa napsugár, jókedv. Kacagott az étet. Szilveszterkor betegedett meg, miikor az újévet ünnepelték a kisváros Iparos Kö­rében. Csodálatos elevenséggel jelent meg előtte most ez az éjszaka. Visszaemlékezett minden pillanatra, minden kis tárgyra, ami ezen az éjszakán szeme elé akadt. A terem parkettja a rátaposott színes konfettivel, az estélyi ruhák százai, a kipirult arcok és fü­lében csengett a keringő. Valami édes-szo- moruság volt abban a lágy dallamban, ame­lyet olyan elandalitóan húzott akkor a ci­gány Márta felé sandítva. Márta érezte,, hogy szép, sokan nézik őt, mint járja a fess Bugáthy fiúval a keringőt. Szegény anyja pedig sarokbahuzódva, kopott ruhájával, nézte mint táncol s az anyai büszkeségtől könnyek csillogtak szemében. Mert hiszen csak ez a szép-szép leánya volt, akit her- cegkisasszonyként nevelt. Az ajtóban megfordult a kulcs. Márta felrezzent. Az édes anyja jött be halk léptek­kel s ágyához közeledett. Alázatos, ked­veskedő hangon szólalt meg: — Azt hittem alszol. — Nem, nem alszom — felelt Márta in­gerülten. — Olyan régen várom már. Miért megy el hazulról, mikor tudja mennyire fé­lek a lázas estéktől. . Az asszony nem felélt. Csend volt. S a csendben halk, alázatos zokogás hallatszott. Márta anyja sirt. Egy élet küzdelme, mint ezer leláneoit keserűség egyszerre szakadt fel benne. Ezek a csukló, elfulladó hangok mindennél jobban panaszkodtak és vádoltak. Márta elrémülve nézte. Oh! ez minden­nél jobban fájt. Jobban a visszahozhatatlan múltnál, a nyomorúságnál, a jövő sivár képé­nél. Megbántotta az anyját, az ő édesanyját! Léiké csordultig volt keserűséggel. Képte­len volt bocsáimíkénv vigasztaló szavakat mondani. Hallgattak. A konyhából behallat­szott a falióra bongó ütése. Az asszony fel­ugrott: — Istenem, mindjárt bezár a boltos, nincsen itthon kenyér. Azonnal jövök — $ AAA/LAA AAAA AAAAAAjAAA AAA AAA A AA AAA A A AAA A AA A A AAAAAAAALAA A AAAAA AA AAA/* ! ,—' \ Menyasszonyi kelengyék áruháza £ \ Saját készitményö finom férfi £ % \ te *rói fehérnemű, asztal- £ ^ térítők és mindennemű lenáru £ 3 \ Árusítás nagyban és kicsinyben £ szólt s már futott is. Márta egyedül maradt. Érezte, hogy' az utolsó szál is elpattant, ami az élethez kötöt­te. Eddig valahogy úgy érezte kötelessége élni, nem szabad elhagynia az anyját, aki egyedül állna a nagyvilágban nélküle. Most tudatára ébredt, hogy ö csak teher az édes­anyjának, aki éjt nappalá téve mosott, vasalt, takarítani járt eddig, hogy csodát tegyenek az orvosok. Ő pedig a beteg önzésével nem vette észre, mint esik összébb a kis asszony­ka s hogy már alig bírja a sok munkát. A hintaszéken gugoló kis emberke újból megmozdult s csodálatosan vékonyka hang­ján incselkedve szólalt meg: — Nem mered megtenni! Nem mered megtenni! Márta azt kérdezte önmagától, ugyan mit nem merek megtenni? Mint a villám futott rajta keresztül a i gondolat. Kinyújtotta reszkető, fiússá soványodott karját s kotorászott az orvösságos üvegek között. Ráismert a cseppentőjéről arra, amit keresett. — Csinyjá.n kell vele bánni — szólt az j orvos annakidején Márta anyjához, — szí- j goruan csali akkor adjon belőle, ha nem tud aludni. És Márta aludni szeretett volna. Aludni sokáig. Pihenni. Unta már a koránsötétedő esték borzalmas hosszúságát, a mellére rá- fekvő csendet. Mindent. Egy gyors mozdu- j lattal felhajtotta. Reszkető ideges ujjával még meg is ütögette az üveg fenekét, Semmi sem maradt benne. Csoszogó léplek közeledtek halkan a j szobaajtóiioz. Kovácsné az ágyhoz jött. Fö- j lébe hajolva Mártának csendesen mondta: — Alszik szegénykém — s nesztelenül 1 tette be maga után az ajtót, '' w*-—r—i t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom