Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)

1925-05-29 / 120. (863.) szám

Péntek, május 29. & Súlyos panaszok a Munkás- biztosité Pénztárak Országos ffivatala ellen Komárom, május 28­Számtalanszor fordult már a Komáromi fpartestület az illetékes helyekhez, hogy a kerületi munkásbiztositó pénztár autonó­miája visszaállittassék. A komáromi átiratra az Országos Hiva­tal lényegtelen választ adott, mire most a komáromiak országos akciót indítottak eb­ben az ügyben és újabb átirattal fordultak az Országos Hivatalhoz, amelyet megküldték az összes szlovenszkói érdekképviseleteknek. Az átiratban kifejtik, hogy az Országos Hivatal maga is bevallja, hogy hatévi fenn­állása óta semminemű jelentést vagy elszá­molást nem adott ki, tehát nem számolt el arról, hogy hová fordította azokat a milliókat, amelye­ket a kerületi pénztárak évenként kezelés; felesleg címén beszámítottak. Az Országos Hivatal hat év óta nem hMa össze és nem irányítja a szlovenszkói munkásbiztositást, hanem uralkodik rajta. En­nek következménye azután az, hogy a mun­kaadók mindenféle zaklatásnak vannak ki­téve a pénztárak részéről. Az autonómia fel­függesztésére is csak azért volt szükség, hogy a munkaadókat a legkíméletlenebb esz­közökkel kényszerithessék a baleseti hátra­lékos járulékok azonnali befizetésére. Azért kellett az autonómia felfüggesztése, hogy a régi magyar tisztviselőket minden kompen­záció nélkül elbocsáthassák és önkényesen kezelhessék a betegvizsgálást. Az Ipartesíület nem veszi tehát tudomá­sul az Országos Hivatal semmitmondó vá­laszát és határozottan tiltakozik a mai rend­szer ellen és tiltakozásának felsőbb fóru­moknál is kifejezést fog adni. „Megszórtam az édesanyámat!...“ Egy újvidéki földműves rémtette Újvidék, május 28, Dúlt arcú, csapzott hajú, véres kezű pa­rasztember rontott bí&tegnap délelőtt az új­vidéki városházára, am5l az ügyeletes tiszt­viselőnek csak annyit mondott: „Megszórtam az édesanyámat, mm tudom mi van vele . . .“ A rendőrfogahmazó lecsillapította a jö­vevényt, aki elmondotta, hogy Gavrilovics Nikolának hívják és az Orosz-utcai házában végzett édesanyjával. A rendőrség azonnal kiszállt a helyszínre, ahol már a szomszéd­ság összeverődve tárgyalta a rémes ese­tet. Az egyszerű földmüvesbáz egyik szo­bájában ott találták Gavrilovics anyját, akit fia hét helyen szúrt meg egy konyhakéssé átalakított bajonettel. A szúrások közül már négy feltétlen halálos volt. A kihallgatott gyilkos elmondotta, hogy közte és anyja között állandó cs.iládi perpat­var folyt az apai örökség miatt, amelyet anyja nem akart kiadni. Reggel azért veszett össze anyjával, mert az eladott saláta árá­ból semmit sem akart neki adni. A vereke­dés közben anyja a rendőrséggel fenyegette meg, amin ő annyira felháborodott, hogy fel­Prága, május 28. Prasek lapja, a Napra vo hevesen • üti a vasat Benes ellen. Legutóbbi számában ezt Írja: — Ismerjük Benes útjait. Azt is tudjuk, hogy kitünően ért a nyomok eltüntetéséhez. Mégis furcsának találjuk, hogy a külügymi­niszter ur minden felvilágosultsága mellett mégis a régi osztrák kormány módszereit használja. Nagyszerűen ért ahhoz is. hogy akik az ő útjába állnak, azokat diplomáciai gesztussal félretolja. Szinte csodálatos, hogy milyen ügyességgel „kapcsolta ki“ az öreg Dürichet a Nemzeti Tanácsból és saját ma­gát ültette be annak helyére. Csodálatos, ho­gyan mentek végbe az első években a Fran­ciaország számára történt cukorszállitások. A cukorbizottságot nem informálta a helyzet tényállásáról s ők egészen hamis informá­ciókkal mentek Franciaországba. Csak ké­sőbb derült ki, hogy Bécs, május 28. (A P. M. H. bécsi tudósítójától) Egy osztrák nemzetgyűlési képviselőnek a na­pokban beterjesztett interpellációjából kide­rült, hogy a perek lavinája fenyegeti Ausz­triát és Magyarországot a csehszlovák kor­mány földíbirtokkisajátitásai következtében. A képviselő ugyanis ismertetett egy konkrét esetet, amely, ha a megindított perben Ausz­triát elmarasztalják, precedenst teremt szá­mos más perre, amelyet az elkobzott földbir­tokok idegen tulajdonosai Ausztria és Ma­gyarország ellen indíthatnak. Hampel dr. nagynémet képviselő emlí­tett interpellációjában elmondja, hogy de Forest báró angol földbirtokos az an­gol-osztrák döntőbíróságnál az osztrák ál­lamot beperelte 800.000 font sterling, vagyis 300 milliárd osztrák korona erejéig, mivel Csehszlovákiában levő birtokát a prágai kormány kisajátította. Az angol földbir­tokos azért követelt Ausztriától kártérí­tést, mivel a háborúban elrendelt kény­szerkezelés következtében az osztrák ál­lam megakadályozta, hogy idejében elad­hassa birtokát. Az angol-osztrák döntőbí­róság a napokban már foglalkozott az ér­dekes üggyel és azt a határozatot hozta, ragadta a bajonetet és összevissza szurkába az anyját. Azután azon mód véresen elsza­ladt a rendőrségre. Azt vallja, hogy önkívü­leti alapokban cselekedett és nem hitte, hogy a szúrások halálosak lesznek. A rendőrség az elvetemedett anyagyil­kost átszállította az ügyészség fogházába. a francia cukorszállitás a tescheni kérdés­sel állott összefüggésben. Ezért távolittatta el helyükről Jirákot. Stopárek dr.-t, Havlas követet stb. — Ilyen urakból áll a kormány. Ugyan­így dolgozik Malypetr, Svehla és Franké is. Stribrny vas-útügyi minisztersége alatt pedig 60 filléres rezsijegyet adnak ki, amelynek a személytarifa szerint 19 korona az ára. A vasutiigyi miniszter 6 korona rezsiárban adja a szenet a vasutasoknak, jóllehet annak ára az állami bányában több. A vasutasok ingyenjeggyel utaznak s üz­letszerzésből vesznek és eladnak árukat. S amíg ez a slendrián munka folyik a vas- utügyi minisztériumban, addig a kereskedő és iparos összeroppan a nagy adóterhek és magas vasúti tarifa alatt. hogy megengedi mindkét félnek, vagyis úgy a bárónak, mint az osztrák kormány­nak a bizonyítást. Ebből a célból a tárgya­lás folytatását elnapolta szeptember első hetére. Hampel képviselő a szenzációs ügy Is­mertetése után kifejti, hogy abban az eset­ben, ha a döntőbíróság Ausztriát eh téli, úgy ennek következményed szinte beláthatatla- nok, mivel Ausztriának nemcsak ezt a 300 milliárd koronát kellene megtérítenie, de egyéb, sok száz milliárdos pereket is kapna. Hasonló helyzetbe kerülne Magyarország is a szlovenszkói földbirtokok kisajátításai következtében, mivel az idegen tulajdono­sok ebben az esetben Magyarországot tennék felelőssé. Az osztrák kormánynak tehát köteles­sége — fejezte be interpellációját Hampel dr. — hogy a nagyhatalmakkal tárgyalásokat kezdjen ebben az ügyben, mivel megenged­hetetlen/ hogy a prágai kormány földelkob­zásai miatt az osztrák állam fizessen kárté­rítést. Politikai és diplomáciai körökben nagy érdeklődéssel várják az ügy további fejlemé­nyeit. A paisaüiaüréiiitieaií ii lejeidé kezdődik Prasek lapja panamaJzü húrokat penget — Benes cukorszállitásai és a tescheni kérdés A vasutak körül is „slendrián munka folyik" Ausztria is liiiirifsili |lf A nemzetközi döntőbíróságok előtt a perek lavinája fenyegeti a két országot ideje nézte. S a szesz lassan elnehezi tette a fejét. Távol, nagyon távol, elbagyogatott, hi­ábavaló évek napjain mintha megpendült volna egy húr. A napsütésben forogni kezdett az egész kert, duruzsolt, forrt a május: és a nyomo­rúságon át szivárogni kezdett valami régi muzsika. A régi májusok. Az ifjúság. Steli ingen. Húsz egynéhány éves korában Hagen- becknél dolgozott, Stelikigenben, a híres nö­vénykertben. Micsoda álmai voltaik akkor! Mennyit várt még az élettől. Milyen fiatal volt! Azután . . . Hazajött, nem hagyták dolgozni, nem értették. Errefelé még körzővel ^nérieskél- ték a virágágyakat, száz évvel maradtak el. Amikor pedig meg akarta valósítani a ter­veit, kinevették. S ő lassan, mindjobban el­kedvetlenedett. És jöttek a megalkuvások, a hétköznapok, a robot, a szesz. Gyorsabb, egyre gyorsabb sebessége a lejtőnek. S el­múltak a májusok, el az ifjúság, el Stelb'ngen. Csend ülte a kertet. Szokatlan, forró délután - olt. A férfi lassan elaludt, a szőke sugarak alatt, a kemény sziklákon. Fenn a magasban az ég ekkor sötéted­ni kezdett, súlyos, fekete felhők jöttek nyu­gatról. A tó vize is mind sötétebb lett, ár­nyék hullott a piros phloxokra. És been­gedték színes fejeiket a többi virágok is. A férfi nem vett észre ebből semmit. Ahid — aludt. S a magasban hirtelen megdördült az ég. A hangos dördülésre villám villám után csattant el a súlyos felhők alatt. És a dör­gést morogva, krákogva verték vissza a hegyek. Az öreg csavargó felnyitotta a sze­meit. Elsápadt: szivén ütötte ez a dörgés. Egy pillanat alatt felugrott, már tudta, mi jön, ismerte ezt a bevezetést. A következő percben jégdarabok kop- pantak a sziklákon. Villámlott, záporzott, tombolt a május. Az azaleákra pillantott. Meghajoltak, hulltak a büszke, piros vi­rágok a kopogó jégesőben.. És ekkor megfeledkezett mindenről. El- feljtette, miért jött ide, elfektette, hogy a zse­be üres. Eszébe sem jutott: a pénz, az ék­szerek, az arany, — amelyekért hónapok óta kerülgette már ezt a kis nyaralót. A feje egy kissé kábult volt még s agyából kihulltak az utolsó évek. A régi kertészlegény volt megint, azt hitte Stellingenban van. Körülötte félelmetesen, erősen, gyorsan kopogott a jég. S ő egy ugrással az azaieák mellett volt, felkapott két cserepet s rohant velük vissza, a ház felé, mentette őket. Néhány lépéssel, gyors, erős szökésben az autónál termett s behúzódott az egyik oszlop mögé. De a kiugró tető nem nyújtott semmi védelmet, a ferdén huló jég megpas- kolta még a házfalakat is. És lekonyult a két azalea büszke, piros feje. Itt nem maradhattak. Gyorsan körülfutotía a házat, izgatottan keresgélt valami búvóhely után. Nem volt, sehol nem volt: semmi mene­dék. Már egyre sebesebben zúgott a zápor. A férfit elkapta a láz: menteni . . . menteni . . , a drága, ritka virágokat, meg­menteni őket mind. A főbejárathoz rohant és lenyomta a kilincset. Az ajtó csukva volt. Vattával feküdt neki a nemes barnafá­nak. Halkat káromkodott: az ajtó nem enge­dett. Körülnézett, nem tudta, mit tegyen. Hul­lott, egyre sűrűbben hullott a jég, — hulltak az azaieák. Oldalt került és hirtelen elhatározással r AAAlAAAAiAAAilAAiAAAl»AtAA4&iAAAAAAAAAAlAAAAAAAilU*AAAAAAmA» ^ \ Menyasszonyi kelengyék áruháza £-—^ - \ Saját készítményt finom férfi £ 3\ és női fehérnemű, asztal- £ 5 \ térítők és mindennemű lenáru £ 2 \ Árusítás nagyban é# kicsinyben £ ^iiifHmiYTfrmmfnffmwínnmFTfmTmTTTfmTfmTTi^ A P. M. H. PÉNTEKI ROVATA írja: Neubauer PáJ Ttók, wM kár eMiaiíani A házasságtörés Kár volna eiihuliajtani egy kis történetet, amely a minap játszódott le a dalmáciai Cattaró- ban. A házasságokat az égben kötik, a pokolban élik le őket és rendszerint a földön bontódnak fel. Felbontódnak, mert tarihatatlanok. A felbontás okai egyéniek, de mindenhol találók és ha egy házasság felborul, biztosra vehető, hogy nagy kínlódások és rázkódtatások előzték meg a tragé­diát. A házasfeleket a pénz, a társadalmi konven­ció és a gyermek hármas együttese tartja össze, de ma, mikor a társadalmi morál végképpen szer- telazult, a pénz másképp rendelkezik, mint att- r.akelőtte és a gyerek vagy nincs, vagy. ha van, a tangónál kevésbé fontos, a házasság problémája tulajdonképpen nem is probléma. Jobbra is ut, balra is ut és a középen újra találkozunk. Kitalál­ták azt, hogy a házasságot nem is kell felbontani és mégis felbontható. Az együttélés csak/ együtt­élést jelent, de nem azonosságot, nem egységet. Együttélés — egymás mellett élés. Egymáshoz kapcsolva — egymástól különváltam És igy jobb is talán, mert marad az érdek-megalapozta barát­ság, melynek keretén belül a súrlódási felületek nem olyan nagyok és nem olyan gyakoriak. Sze­gényebb lett és szomorúbb, de talán gazdagabb és vidámabb a mindig csodálatos élet és a házas- társak, kik ma barátok, bizonyosan kevesebbet szenvednek. Szenved a gyermek, a szülő nélküli, de az uij nemzedékben már ő sem fog szenvedni, mert nem mint gyermek jön majd a világra, ha­nem mint élőlény, uj állampolgár, kinek hazája nem a gyermekszoba, hanem széles e világ. Maga a természet igazolja e sorok szükség­szerűségét. Az alább elmondott kis eset bizonylt­ja, hogy a természet maga is néha tréfás jókedvé­ben lehetetlenné teszi a házasságot. Hogy szere­lem és törvényes együttélés kis hatalomnak bizo­nyul és hogy a női szépség játékos megduplázása felfricskázza a legkomolyabb etikát. Cattaróban történt. Két nővér élt itt, Ljubica és Milica. Mind­ketten a szépség megtestesülése. Hihetetlenül szé­pek, de nem volt ember, aki meg tudta volna kü­lönböztetni őket egymástól, annyira hasonlítottak egymásra. Itt már nem hasonlóságról lehetett szólni. A hasonlóság nem fedi a tényt, mert a két lány teljességgel kongruens, teljességgel azonos. Milicába nem lehet szerelmes senki. Mert ez épp úgy Ljubica lehet. És innen a házasságtörés tragédiája. Ljubicának volt férje, Milicának nem. A férj egy derék munkásember volt. Marko Lukevics. Marko, ez a derék ember, estefelé hazajön, otthon találja szorgalmas feleségét, a gyönyörű szép Lju- bicát, aki szerelmes az urába. A házastársak bol­dogan turbékolják át az estéket. MiHca, a kis szemtelen, hallotta ezt a turbé- kolást. Látta, hogy Marko nagy szeretettel veszi körül feleségét és megállapította, hogy ehhez joga is van. Marko szeretete nagy, igen nagy, olyan nagy, hogy ... és telnek az esték, az éjszakák. Milyen szép az élet, gondolja magában Mar­ko. És Milica minden valószínűség szerint épp így gondolkodott. Egy napon Ljubica in flagraníissimo elcsípi Markót és Milicát, a fiatal szerelmespárt. Rohan a biróhoz. Válóper. Marko esküszik min­denre, ami szent, hogy feleségét imádja és hogy legjobb hite szerint meg volt győződve arról, hogy a szép corpus delicti, amely Milica, nem Milica, hanem Ljubica. Tiltakozik minden gyanú­sítás ellen, öt nem érheti vád. Szegény cattarói bíró! Házasságtörés csalás nélkül. A természet felfricskázta a házasságot, amelyet az égben köt­nek. a pokolban élnek és a földön bontanak fel. S öt perc múlva kocsi robogott felfelé a Várhegy-utcán. Megállt a kapu előtt. Tombolt, csattogott a jeges zápor. És a háznép egy idegen férfit talált a kertben, aki bőrig ázva, atizzadtan hordta a drága azaleákat a feltört házba. Amikor irtana néztek: az ékszerek közül egy sem hiányzott, beütötte a legelső ablakot, azután beugrott a szobába. Az azaieák még a kezében voltak, a ke­ze erősen vérzett, letette a két cserepet. Esetlenül állt meg a szoba közepén, felné­zett, kereste az ajtót. Egy női budoárba került. Selyem borí­totta a falakat, az ajtóval szemben egy Louis XV. stilusu .tükör állt. Arany és ezüst holmi csillogott mindenfelé. A tükrön elzáratlainul ragyogó ékszerek hevertek. Csupa disz, csu­pa fény, enpa csillogás volt a szoba. Felbe­csülhetetlen, pompás remekmívű csecsebe­csék foglalatja. Csak ki kellett volna nyújta­nia a kezét. És a többi szobák is . . „ Az ajtó nyitva állott mindegyikbe. Kutathatott, válogathatott volna a sok kincs között, duzzadásig rakhatta volna a zsebeit. De nem is vette észre a nagy' csillogást. Felrántotta az ajtót, a főbejárathoz sie­tett. Ütni, nyitogatni kezdte a zárt, sikerült is belülről visszatofnia a reteszt: és az ajtó kinyílt. Odakünn dühöngött a zivatar. Futott az azaieák félé . . . Menteni a többit.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom