Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)
1925-05-23 / 115. (858.) szám
2 Szombat, május 23. Megkezdődött a parlamenti kampány Az önálló keresettel birók biztosítási javaslatának kritikája — Május 26-án összeül a szenátus is — ősszel választások lesznek? téved, hanem Hodzsa az, aki fenti kijelentésével elvetette a sulykot, erre nézve hivatkozunk a statisztikai hivatalra. A statisztikai hivatal múlt évi szeptemberi beviteli kimutatása szerint az 1924. évi január-augusztus hónapjaiban kenyérmagvakban az 1923. évi fenti időközben behozott 42.883 métermázsá- val szemben 3.007.642 méter-mázsát, lisztne- imiekben pedig az 1923. évi január-augusztus havi 1,354.506 métermázsával szemben 2,443.058 métermázsát importáltunk. A ke- nyénmag és lisztimportnak ez a szokatlanul nagy emelkedése az 1924. évi rosszabb termés mellett főleg a parcellázás folytán bekövetkezett alacsonyabb terméshozamra vezethető vissza. Fentiekre való tekintettel Hodzsa egyenesen arculcsapja az igazságot, amidőn azt állítja, hogy egyrészt lassan elérjük a háború előtti hektárhozadékot shogy másrészt a gabonatermelé-s a földreform végrehajtása folytán nem szenved hátrányt- Sajnos, az ily könnyelmű s a való tényekkel ellenkező kijelentések levét nem Hodzsa, hanem az ország és annak lakossága fogja majd meginni. De Hodzsámak az a kijelentése sem helytálló, hogy a földreform végrehajtása következtében uj birtoktagozódás az állatállomány tetemes növekedését jelenti. Ellene szólnak ennek például a csehországi miin- chengrátzi nagybirtok parcellázásának során szerzett tapasztalatok. Ezen nagybirtokon az állatállomány élősúlya hektáronként az 1915-ös háborús évben 339.6, az 1923. évben 426.6 és az 1924. évben, a földbirtokreform végrehajtása után ismét már csak 352.7 kilograimot tett ki. Lehet, hogy ezzel az adattal szemben Hodzsa tud az állatállomány darabszámának növekedését igazoló esetekre hivatkozni a parcellázások egyik vagy körletében. Ámde az állattenyésztés fejlettsége nem a marhaállomány számszerű eredményétől függ, de a minőségbeli kvalitástól s ebből a szempontból egyenesen nevetséges azt állítani, hogy a törpebirtokok egy-két marhája tenyészkvalitás és tenyészértékek szempontjából vetekedhet vagy túlszárnyalhatja a nagybirtokok okszerű és céltudatos tenyészeteit. A mezőgazdasági helyzetre vonatkozó nyilatkozata tehát téves és ferdített. A politikai céljaihoz hozzáidomitott szakvélemény. A nvHatkozat egyéb részének kritikáját holnap adjuk. — (Német ker?szAényszocia'ísta szak- szervezeti kongresszus,) A német keresz- tiényszocialista szakszervezetek idei első kongresszusa a pünkösdi ünnepek alatt lesz Zwittauban. 97 a f 5 | kiválasztott szép példányokban hmm SANISPORT,8Prága - Klamavka. lllll I Mii 111 >2 s7. képes árjejrvzékét Kö 5.— U előzetes bekii Ifiébe el i n^ben küldi Prága, május 22. A parlamenti kampány teljes gőzzel megkezdődött. A képviselőház mai ülése: ugyan csak formai jellegűek, de mégis megnyitói a koalíciós hangversenynek, amelyen Svehla a basszust dörmögi s a szociáldemokraták kivágják a magas C-t. A képviselőház összehívásának sürgősségét már magyaráztuk csütörtöki számunkban: Svehla meg akarja mutatni, hogy a kormány nem kárhoztatta tétlenségre a képviselőket. Munkát ad nekik, nagyon nehéz munkát. A kormány és koalíció vezérkari főnöke attól tart, hogy közkatonái elfelejtik a „Gelenks- übungot“, ezért alármirozta a parlamentet, hogy fölhúzhassa újból a szavazógépet s a koalíció vezérkarának, a petkának kommandójára a közkatonák ismét megkezdjék a karemelés-gyakorlataít. A képviselőháznak tulajdonképpen nincs is programja, amely több ülésre kiterjedne. Ma fog csak dönteni a petka arról, hogy mit szavazhasson meg, vagy le a parlamentben s ha nincsen más anyag, úgy előhozzák a mentelmi ügyeket, az uruguaiakkal, vagy zulukafferekkel kötött kereskedelmi szerződéseket . . . Az önálló keresettél birók szociális biztosításának törvényjavaslatát nyújtotta be ma Winter népjóléti miniszter a háznak. Ez a javaslat szociális szempontból igen üdvös intér lény lenne az iparosokra, kereskedőkre és mezőgazdákra. Csakhogy abban a formában, amelyben ezt most a ház asztalára teszik, egyáltalában nem fog hivatásának megfelelni. Az önálló keresettel birókra ez csak újabb tehertételt jelent, mert az iparos és kereskedő, aki most az elviselhetetlen adóterhek mellett összeroppan, ezzel a törvénynyel csak terhet vesz magára, az előnyeit nem igen fogja látni. A néppárti Lidové Listy éppen emiatt óva inti képviselőit a meglepetésektől s azt írja a többi között: Azt, amit ma az önálló keresetitel birók biztosításának törvényjavaslata cimés t a házzal el akarnak fogadtatni, nem felel meg egyáltalában a mi nézetünknek s ellentétben áll az iparosok és mezőgazdák követelményeivel is. Törvény lesz valamiből, amit végrehajtani nem lehet s amit előbb-utóbb egész biztosan módosítani kell majd. A javaslatnak számos szakasza az iparosok és .ezőgazdák részéről teljesen elfogadhatatlan. Az aggkori biztosítás határideje olyan magas, hogy azt csak illuzórikusán fogadhatják az érdek !íek. A javaslat '6. szakasza pedig egyenesen elfogadhatatlan, mert e szerint még hatvanöt éves korban sem tarthat igényt aggkori illetményekre a biztosított, aki egész életén keresztül fi- -eti az i1‘élményeket, hogyha továbbra is gazdálkodik s évi jövedelme a hatezer komát meghal a Hasonló az 53. szakasza ennek a „szociális" javaslatnak. Ez a rokkantságra vonatkozik s eme szak—., szerint rokkantsági illetményt csak az kaphat, akinek évi jövedelme az elmúlt három évi keresetének egy harmadára csökken s akkor is csak egy év múlva tarthat igényt arra, miután rokkant lett. A Lidové Listy kérdi: Miből fog a kisgazda, vagy kisiparos rokkant egy teljes évig élni? Éppen ezért óva inti a képviselőket, hogy ne siessék el a dolgot, hanem lelkiismeretesen tárgyalják meg a javaslat minden szakaszát. Az iparospárti Refornia ugyancsak szkeptikusan fogadja a javaslatot, amelyen egyedül Winter miniszter dolgozott, mert hiszen az agráriusok már április 28. óta nem vettek részt a javaslat előkészítő munkálataiban. Nem is a javaslat volt a fontos, hanem, hogy az, akár befejezetlenül és hibásan is, minél előbb a ház asztalára kerüljön. Egy junktimot hoztak és találtak a munkások biztosif'Lánál s nagyon szomorú, hogy a mostani javaslat té_ palámnál egy általában nem hallgatták meg az érdekelt ipafosokat és a kereskedők véleményét. A javaslatot Winter népjóléti miniszter azért terjeszti be a háznak, hogy ne legyen kénytelen demi- szionálni. A munkásak és az önálló keresettel birók szociális biztosításának egységes (törvénye a kormány tervei szerint 1926 junius elsején fog érvénybe lépni. A javaslat feletti vitát valószínűleg a jövő hét szerdáján kezdi meg a ház. A mai ülés után tehát legközelebb csak szerdán lesz ismét parlamenti ülés. Keddre hívták egybe a szenátust A szenátus elnöksége már szétküldte a meghívókat. A szenátus kedden, e hó 26-án délután 3 órakor tart ülést, amelyen 48 cseh- és morvaországi magánvasut államosításának a kormányjavaslatát fogiák letárgyalni, valamint Zimák szenátor mentelmi ügyét. Készülődések az uj választásokra A félhivatalos német lap alapján megírtuk már, hogy a lap „kormánykörökből" nyert értesülései szerint csakis L26 „avaszára jósolja meg a választásokat. A Naprá- vo a Prager Pressének eme hírét következőképpen magyarázza: A Prager Presse hírének félrevezetési célja van. Ezzel a hadi- jelentésével az ellenzéket akarja félrevezetni és a elaltatni s közben gondoskodnak majd arról a „kormánykörök", hogy össze! fölébresszék majd az ellenzéket — a választások kiírásával. Mi már — írja a Napravo — teljesen elvesztettük hitünket eme „kormányköri" hi■i uhui Tiii irrTiífittirrri—rTffTm-nrniiirrn.i \ mnmrnT*iiiriiírnMiyi ír rekkel szemben s mi nem fogunk aludni. Ellenkezőleg, abból csak arra következtetünk, hogy a választások akkor lesznek, amikor Svehla ur akarja — csak éppen tavasszal nem. Svehla nagyon furcsa tábornok volna, hogyha .az újságírónak, aki hozzá kérdést intéz, megmondaná, hogy milyen napra és órára rendeli el a támadást. A közelgő választásokra vall a nemzeti demokrata párt legújabb felhívási körlevele, amelyet maga Kramár irt alá. A körlevélben felszólítja a nemzeti demokrata párt végrehajtó bizottsága a tagokat, hogy ez évben mindenütt kezdjék meg a „rendkívüli" szervezést. A mai nemzeti és gazdasági viszonyok megkövetelik, hogy egy egységes cseh polgári párt legyen e ez a mai viszonyok között csakis a nemzeti demokratapárt. Az álltam érdekében hozzá kell tehát fogni a szervezkedéshez, ment a parlamenti választások előestéjén vagyunk! Á koalíció programja Prága, május 22. Parlamenti tudósítónk jelenti: Ma délelőtt 9 órakor a koalíciós petka értekezletre gyűlt össze, hogy a kezdődő parlamentáris munka programját megtárgyalja. A tárgyaláson részt vett Svehla miniszterelnök is, Stri- brny miniszter az őt ért baleset miatt az értekezleten részt nem vehetett. Az értekezlet elhatározta, hogy a parlamenti ülésszakon első sorban le fogják tárgyalni az önálló keresettel birók szociális biztosítására vonatkozó törvényjavaslatot, majd az építkezési törvényjavaslatot, továbbá a nagymegyék beosztásáról szóló javaslatot, a munkásbizíosi- tást szabályozó, valamint a munkásbiróságok szervezéséről szóló törvényjavaslatokat. A választási törvény novelláját egyenlőre nem veszik tárgyalás alá, hanem azt valószínűleg a költségvetés letárö„ Mása után veszik elő. így az valószínűiéig a tél folyamán kerül tárgyalásra s ez lesz egyúttal ennek a parlamentnek utolsó működése is, úgy hogy ennek elintézése után a választásokat a -jövő év tavaszán meg lehet tartani. Vitás még az adóreformról szóló törvényjavaslat sorsa, hogy azt még a nyári szünet előtt, vagy pedig'közvetlen a badget Jetárgyalása előtt fogják tető alá'hozni." Minden esetre még ebben az ülésszakban intézik el az állami tisztviselők szolgálati pragmatikáját szabályozó törvényjavaslatot és egyes külországokká kötött kereskedelmi szerződéseket. A Prager Presse délutáni kiadása a koa- lioió programjáról még a következőket Írja: Tárgyalás alá kerül még egyes helyiérdekű vasutak, köztük a Kassa—od-rbergi vasút államosításáról szóló javaslat, továbbá az ifjúság katonai előképzéséről, valamint az úgynevezett kamaratörvény és a mezőgazdasági biztosítás unifikációjáról szóló javaslat és végül a teljesen átdolgozott fürdőiavaslat. Miss Daisy — A P M H. eredeti tárcája — Irta: Erdödi Mihály. I. Mégegyszer a tükörbe nézett: — Nos? — Elragadó vagy Oszkár, szavamra... Valóban Oszkár barátom jóizlése ösztönös találékonysággal teremtett összhangot egész öltözködésében. önelégülten mosolygott: — Miss Daisy ma végérvényesen be- íémszeret . . . — Igen — mondtam kicsit fótékenyen — Miss Daisynek ma tet.szeni fogsz . . . Oszkár szeme fény lett: — Vagy most, vagy soha . . A képzelt gyönyör átfütötte minden idegszálát. Ebben a pillanatban igazán gyö- györü volt. Lmos válla mgfeszült. Hangját átzengte a vágy: — Ez az utolsó alkalom . . . Miss Daisy még ma éjjel utazik . . . Tiz órakor vár az Opera előtt. Tekintete hirtelen elborult: — De ha nem jön el? Hozzám menkült a pillantása Intet tem: — Ott lesz . . . Fellélegzett: — Igen. Miss Daisy szeret. . . És megígérte, hogy ma az enyén*lesz. Azt a két órát a vonatindulásig velem tölti. Megajándékozzuk magunkkal egymást. A gyönyört kapom ... a gyönyört viszi ... És soha többé . . . Sóhajtott: — Soha többé . . . Miss Daisy-t én mutattam be Oszkárnak egy hangversenyen. Az angol táncosnő a maga igéző szőkeségével egyszerre lángra lobbantotta Oszkár szivét. Az ábrándos szemű girl ösztönös megadással fogadta a hódolatot. Tetszett neki az az idegenszerűség, az a környezetétől annyira elütő sajátos férfiasság, amely Oszkár lényéből feléje áradt. Az ellentétek érzéki vonásában a leghevesebb szédület sodorta őket össze és a szerelem, ami ebből kivirágzott, szebb, ragyogóbb, diadalmasabb volt minden szerelemnél. Az a három hét, amely ismerkedésük óta eltelt, tele volt szinnel, édes, kábuL muzsikával, tavaszi fénnyel. A két száj egymásra tapadt, más nem történt, de ez elég volt, ez több volt, mint minden . . . — Miss Daisy szeret . . . Felujiongott: — Szeret. És gyors mozdulattal a zsebórájához apott. Megnézte. Csodálkozott: — Hogyan? Félki!1:ne múlt öt perced? Még csak annyi volna? — Persze ... — Hihetetlen. Az órát a füléhez szorította. Hallgatta a ketyegést. — Hihetetlen. Megnyugtattam: — Tűkön ülsz. Ennyi az egész. — De kérlek . . . Kivettem a zsebórámat: — Félkileric műit hat perccel. Kívánod a másodperceket is? — Hát csakugyan? És a fejét rázta. Egykedvűen intettem: — Hja, kérlek így van az, ha a szivével nézi az ember az időt. Különösen, ha az a szív gyorsabban ver, mint ahogyan kellene... — Akkor még van időm. Végigdőlt a bőrfotelben. Ezüst cigarettatárcáját szétnyitotta. — Parancsolsz? — Köszönöm. Rágyújtott. Fújta a -füstöt. Boldog volt. A várakozás ideges izgalma felfokozta benne a férfit. Az egész ember kigyult, mint egy máglya. Felugrott: — Megyek. — Ráérsz — mondtam végtelen nyugalommal — innen az Opera fiakkeren tiz nerc. Maradi még . . . Visszaült. Feszengett a helyén. Már a ''armad:k cigarettát szívta. Eldobta. A negyedikre gyújtott. A monoklijáitát meg;gazi- toria a szemén. A ^türelmetlenség majd szétvetette. Zsebóráját kereste megint: — Kilenc . . . — Még van egy félórád , .. — Igen. Alig tudtam visszatartani. II. Éjfél után félegy lehetett, amikor Oszkár csapzott hajjal, sápadtan benyitott. Kérdőn emeltem rá a tekintetemet: — Mi történt? A fotelbe roskadt. Két karja lehullt. — Semmi — lihegte — semmi . . . Gyűrött arca felém fordult. — Még csak el se búcsúzhattam tőle... Mindennek vége . . . örökre . . . A keserűség kitört belőle: — És mindennek a zsebórám az oka. — A zsebórád? — Késett. Egy órával késett . . . Feje lehanyatlott. — Örökre . . . vége . . . Felemelkedtem. Kezemet a vállára tettem. Csendesen mondtam: — Én . . . akartam . . . így . . , Belémrugta a tekintetét: — Te? És a szeme a gyűlölet mérgét frőccsen- tette rám. Jóakarattal ismételtem: — Igen ... én akartam igy . . . Amíg öltözködtél, az asztalra kitett zsebórádat egy órával visszaigazitottam. Oszkár hangja reszketett: — Azt akartad, hogy lekéssek? Éppen csakhogy intettem: — Igen. Oszkár felugrott. Keze ökölbe szorult. Egy pillanatig fark<tsszemet néztünk. Dühe visszapattant rólam. Fáradtan, csügggedten vetette magát a fotelbe. Hozzáhajoltam: — Hát látod . . . most aztán van egy álmod, amelyhez mindig menekülhetsz . . . i egy álmod, amely átragyog min derűt . . .1 Megmentettem a gyönyört . . . Miss Daisy örökre a tied, mert nem lettél az övé . . . És a kezét kerestem, hogy háláját egy baráti szorítással átvegyem. De Oszkár meg se mozdult. Melléből sóhaj tört fel. Hangja elcsuklott. Rázta a sirás. Vigasztaltam: — Hát sírtál volna, mondd . . . sírtál volna ilyen forró, egész lelket átfütő édes könnyeket, ha Miss Daisy a tied lett volna?
