Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)
1925-05-20 / 113. (856.) szám
Szerda, május El RaisuÜ és Abd el Krim Madrid, május közepe. Herkules ősrégi oszlopai között, amelyekről a régi görögöik azt liittéik, Hogy a föld pillérei és ahol ma a modern gőzösök óriásai vonulnak el, a Szahara sivataggal szoros kapcsolatban terül el Európa kapui előtt egy elmúlt, egy letűnt viliág visszamaradt darabja, középkori arab kultúra és ősafriik.ai barbarizmus vegyüléke: Marokkó. A modern civilizáció csak félig tudta hálójába keríteni és nincs nap, hogy ezt az országot nem kellene újra meghóditami. Az ország maga teie van r a bl ói o vág okkal és szédelgőikkel, furcsa alakokkal, akilk mind hatalmat, dicsőséget és aranyat keresnek. Néhány hete van annak, hogy ennek a sötét országnak különös fejedelme, kinek neve az európai sajtót bejárta, Raisuli, Marokkó teljhatalmú ura, meghalt. Élete a legrosszabb és a leg- elcsépel'tebb ponyvaregényhez hasonl'it. Fiatalságában ügyvéd volt és mint a szegények és elnyomottak hivatlan prókátora nagy hírnévre tett szert. Egy hirtelen fordulattal! otthagyta pályáját és egy rablóbandát szervezett, melynek ő lett a vezetője. Magáról elhíresztelte, hogy Mohamed egyenes leszármazottja és hogy az ő testét nem fogja golyó Valóban ig.aza is volt, mert legmerészebb rablásai és támadásai közepette sem történt a legcsekélyebb baja sem. Végre is Marokkó szultánja Raisuli ellen rendes katonaságot volt kénytelen mozgósítani, de a szultán hosszabb harcok után kénytelen volt Raisulit elismerni. Ez a háború és egy véresen romantikus szerelmi történet a marokkói nép tiszteletét és szeretetét biztosította neki. Mikor Marokkó szultánja látta, hogy Raisull hatalma napról-napra növekszik, öccséhez, Tanger pasájához a következő levelet intézte: „Vagy a te fejed, vagy az övé!“ A pasa tudatta Ralsulival, hogy modern európai fegyverek birtokában van. Raisuli felült neki, de a legutolsó pillanatban sikerült a biztos halál elől elmenekülnie. Ezután u,ira felvette a küzdelmet a szultán eben, legyőzte ennek csapatait és a 'Dmes levelezőjét is foglyul ejtette. Az érte fizetett váltságdíj olyan szép összeg volt, hogy ezentúl hires európaiakra vadászott. Nemsokára óriási vagyont gyűjtött össze a váltságdíjakból, úgy hogy Marokkó leggazdagabb embere lett. Raisuli ekkor a spanyolok pártjára állt, akik kinevezték kormányzóvá és rendes évi fizetést biztosítottak neki. 1920-ban azonban Primo de Rivera végképp le akarta törni és igy kezdődött a spanyol-marokkói küzdelem. Ezekben a küzdelmekben tűnt ki Abd el Krim, az uj vezér, aki egy óvatlan pillanatban megtámadta Tazarut erősségét, foglyul ejtette Raisulit és átadta a spanyolosak. A nagy vezér spanyol fogságban halt meg. A spanyol offenrivához a franciáik csatlakoztak. Senki sem tudfj.a, hogy Abd el Kriirn hol szerezte a legmodernebb bombavetőket és a repülőgépeket, mert bár azt állítják, hogy a spanyolokkal vívott ütközeteiben zsákmányolta őket, Fes- ben, a franciák főhadiszállásán jól tudják, hogy Londonból származnak. Tény az, hogy Abd el Kriminek Londonban kiküldötte él, akinek az a feladata, hogy a marokkói hadsereg számára muníciót és fegyvereket vásároljon. Tangerben azt állítják, hogy Parisban már másfél évvel ezelőtt egy szindikátus jött létre, melynek keretében francia és angol érdekcsoportok összeál'tak, hogy Abd el Krím spanyolellenes háborúját pénzeljék. A vezér ezzel szemben kötelező ígéretet tett arra nézve, hogy a háború befejezése után evvel a szindikátussal építteti a tervezett marokkói vasúti hálózatot, sőt ez a szindikátus fogja a Rit'f- közársaság első önálló nemzeti bankját megalapítani. A szindikátus természetesen nem . tudta, hogy a ravasz Abd el Krim a pénzt Franciaország Paris, május 19. Ki oly vakmerő, hogy ilyen kérdést tegyen fel a francia külügyi politika hivatott vezetőjének? A békeszerződések érintetlenségébe vetett hit még nem is oly régen tabu volt, szent dogma, amihez nem volt szabad hozzányúlni. Revízióról beszélni annyit tett, mint Franciaország iránt ellenséges érzelmeket táplálni. Megváltozott volna már az atmoszféra Franciaországban? Ezt bajos volna még állítani. A dip’oimatának bajos volna a fenti kérdést feltenni anélkül, hogy súlyos tapintatlanságot ne követne el. Az újságíró megengedheti magának. A Quai d'Orsay nagy dolgozó szobájában, Napóleon íróasztala mellé invitálta Briand a külföldi újságírók pár meghívott tagját. Emlékszem nagyon jól, hogy 3 esztendővel ezelőtt ugyanezen a helyen fogadta íriend Arsztid az önök murik. ír-á-. Akkoriban folyt Felső-Sziléziában a népszavazás és Briand azért hívta össze a külföldi tudósítókat, hogy igazolja az egész világ közvéleménye előtt az uj német határoknak jogosultságát. Három év múltán ugyanebben a teremben ugyanennek a francia külügyminiszternek adják fel a kérdést, hogy vaijon Franciaország hajlandó-e Németország ajánlatát a keleti határoknak döntőbiróság elé való utalására vonatkozólag tárgyalás alá venni? Maga Briand hatalmazza fel rá kis csoportunkat: „Tegyenek fel bármely kérdést, amely különösebben érdekli Önöket s én ameny- nyiben módomban van, felelni fogok reá. De természetesen nem interjú formájában." Franciaország külügyminisztere nem szereti az interjúkat. „Ha interjú alakjában közFk, feltétlenül meg fogom cáfolni, még ha szóról- szóra közük is szavaimat, var^ akár fonográfba fogják fel, mert még ez a szerkezet se tudja hiven visszaadni a kifejezéseket, sem a hangsúlyt, sem a beszélgetés keretét, vagy atmoszféráját." Briand a d’plomáciai tárgyalások nagymestere. Sok mindenről hajlandó tárgyalni. „Je suis 1‘homme de la conversation!" — mondja sajátmagáról. De a tárgyaló fél ugyancsak vigyázzon arra, amit Briand mond. A francia nyelvnek olyan vermei vannak, amibe az avatatlan könnyen beleesik, azonkivül ugyancsak vigyázni kell a szavak színezésére, modulációra. Egyszóval Briand sohase mond olyat, amit bárrmkor, ha a szükség úgy kivánja, meg ne cáfolhatna. Mao,vnmrc'»A<r éve’neV t.örtéuetéamellett nem kételkedem felőle, hogy irodalmi kritikánk egyik iránya, ha akár Vörösmarty idézett sorával, akár az Arany-tol- mácsolta Sha’kespeare-sorral valamelyik uj költőnkben (mondjuk: Mécs Lászlóban) találkoznék először, habozás nélkül kiátkozná — az Arany-hagyomány nevében . . Mécs lírai témái ez újabb kötetében sokszor az első gyűjteményben foglaltakat újítják meg gazdagabb színezéssel, többrétegűén (differenciáltabban) feldolgozva, vagy éppen mintegy folytatva az élményről való lírai beszámolást. Édesapja emlékét már a Hajnali harangszóban gyönyörű strófákkal véste olvasói leikébe és szivébe. Most három újabb költeménnyel tárul ki a drága emlék felé (Hej, öj;eg butorkák! Az ócska zongora balladája, Hétfő este kilenc óra). S ilyenkor látni, mennyire széles skálán játszik: csak ez egy témában is mily sok hangja van, a-z idillitől a neuraszthénia sikoltásáig. Az idegek költészete különben e második könyvében valóban uj hangként szólal meg (kivált a Fekete mithologia c. ciklusban). A Hajnak harangszó egynemübb lírai anyagot nyújtott nyilván az alaphangtól erősebben elütő megnyilatkozások szándékos kirekesztésével Mintha a prófétai beszéd erejét óvakodott volna gyengíteni a kétség és egyéni fájdalom hangjaival. Most elszántan megmutatja a hivő lélek gyenge perceit is; és hitét azért semmivel sem érezzük gyengébbnek; legfeljebb emberibbnek, önéletrajzi érdekessége van a Gyerekkor c. verskörnek. Ebben maga is mintegy önmaga felől faggatózik; keresi egyénisége csiráit s úgyszólván mérleget Részit az elhatározó gyermekbenyomásokról: Kiásom most . . . a gyermekszívben az első csirákat s megmutatom: egy élet hogy fakad. ellen fogja fordítani. És amilyen kétséges kimenetelű a marokkói háború, úgy az Is ..agy kérdés, hogy ha a vezér győz, a szindikátusnak módjában lesz-e befektetett tőkéjét úgy gyümőlcsöztet- mi, mint ahogy azt képzelte. ben is szerepelnek ilyen Briand-cáfolatok! Ilyen körülmények között az újságíróra . fényeim sebb, ha a beszélg .ért nem interjú formájáb. adja. Amit tehát az alábbiakban közlünk olvasóinkkal, az nem B.land Arisztid, Franciaország külügyminiszterének a kijelentése, hanem mondjuk személytelenül, a francia külügyminisztériumé, a Quai d‘Orsay-é. Ebben a formában talán nem fenyeget dementi. A francia külügyminisztérium most küldötte el a szövetséges kormányoknak Né- i 'to,rszág ismeretes ajánlatára vonatkozó ajánl..:.::. Vájjon Franciaoi .tág csakugyan ragaszkodik-^ ahhoz, hogy még mielőtt a biztonsági szerződésről tárgyal ának, Németországnak be kell lépni a Nemzetek Szövetségébe? Hiszen az angol kormány lemondott erről a feltételről. Íme a Quai d‘Orsay határozott válasza: Franciaország fölöslegesnek tartja, hogy ebben az ügyben Németországgal tárgyalásokat kezdjen, ha ez nem tagja a népszövetségnek; illetve, ha Németország a népszövetségbe való felvételit külön feltételekhez köti. A biztonsági szerződéseket nem lehet mádképpen felfogni, mint a épsz'áv .égi sz •ml'.Ls e*. .- . utjának további-jN—lését. Ennélfogva ezt a szerződést nem lehet olyan állammal megkötni, amely a népszö- \ . tsége kívül áll. Németország b.Iép - -éps.~övetségbe — s akker nagyon sok nehézség fog elsimulni — mondja a Quai d‘Orsay. Az uj Painlevé kormány hajlandó-e olyan .esszire menni a biztonsági tárgyalásokban, mint az előbbi Herriot- kormány? Természetesen: hiszen az előbbi kormány képviselője a népszövetség él Franciaország jelenlegi külügyminiszL.c (maga Eriand) volt. Franciaország Géniben olyan ..esszlre m*nt, he^y -.„Át szövetségesei nem tudtál. Lövetni s megállásra kérték. Franciaország teljesítette kérésüket, de r n mondott le a világbéke biztosítására Vv -.L C ideáljának meg, 'á .tanáról. Lehetséges tehát, hogy ha .árosán szó- b.. kerül NemeL--,.‘g javaslata a keleti ha- J':ok döntőbírósági tárgyalások alá való bocsájtásáról? Nem Mom, lioóy von Hösch, a párisi német követ, milyen válr. kaphatott egy ilyesféle kérdésre. Az a válasz, amit mi kaptunk bizony nem volt túlságosan biztató. Hogyan, határoknak döntőbirák Ítélete alá vaíA b '•'-őu'c3? — ké~ ’ c csodálkozMegmutatja minden lírának egyik örök forrását: a nőt is. Hiába járja daccal az utat a Férfiak Tátrája felé, „hol asszony többé nem terem11: az asszonyokról szóló versrklusának mégis az a megismerés a vezéi notivm mit az egész szakasznak is címéül ad: Mindég beléjük ütközöl. A Szentlélek ekéi c. sorozat vallási Urájának nemes füzére. Ennek darabjai kompozícióban is, kifejezésbeli biztosságban is, körülbelül az egész kötet legérettebb termékei. A Sík Sándornak ajánlott Menjünk Asszizibe gyönyörű emberi és művészi lendület a krisztusi lélek eszménye felé. Emberi és művészi szépség egyesül A csőcselék cim alá foglalt, szociális indítékú költeményekben is. A bennük megnyilatkozó részvét és őszinte emberszeretet valóban alkalmas rá, hogy helyreállítsa a „szociális érzék" ezerszeresen csuffátett fogalmának hitelét. Mécs seholsem annyira otthonos egész valójával, mint a szenvedők, elnyomottak, ábrándos rajongók, hivő mártírok és kései Poverellók anyáin. Első könyvében feledhetetlen képet rajzolt az eszelős világ-helyrcigazitóról. kinek mániákus jelszavában: „Va?dócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld", — saját ’elkészi és költői küldetésére döbbent rá. Ennek méltó párja uj kötetében A szegény ember kertecskéje c. költemény, melyben költői optimizmusa talán a legtökéletesebb kifejezését lelte meg: Van egy kis kert mindémkinek szivében, hol csak virág van, rózsa, majoránna, mintegy szirommá testesült hozsánna és csupa ióság, édes szeretet . . . Jézusnak volt a legnagyobb a kertje, s utána tán Asszizi szent Ferencnek, de mindenkinek: gyilkosnak, fegyencnek szivében áll egy elzárt kicsi kent... sfb. va a Quai d'Orsay. Miben áll tulajdonképpen a nemzetközi döntőbírósági eljárás. Nem n..'. bán, mint a békeszerződés ponb.duA jogi interpretálásában. A határokra vonatkozólag azonban emmit se [ehet interpretálni. (Pour les íronűéres, il n‘y a rien á interpréter.) Az egyes békeszerződéseknek erre vonatkozó szöveged pontosan meghatározzák az. áll ..utárokat. Ezeknek megváltoztatására volna szükség; ez pedig túlhaladná a döntőbirák illetékességét. Akkor tehát a békeszerződések örökké fognak tartani? A vakmerő kérdés önkénytelenül bugy- gyant ki az egyik kolléga szájából. Az alig elhangzott szó a hirtelen támadt csendben komoran verődött vissza az aranyozott szalon falairól. A szomszédban, a híres órát-„inben, ahol a békét üvegezték, talán mag az óramutató is megállt dob- benetében, de a ,,Quai d‘Orsay“ nem haragszik meg érte; Volt idő, amikor Franciaországnak is végre kellett hajtania egy békeszerződést, amely egyáltalában nem volt kedvező rá nézve — hangzik a válasz. — EL; mi végrehajtottuk .nélkül, hogy azt kérdeztük volna, hogy örökkévalók-e, vág., nem? Egyébként ha nem hajtottuk volna végre, erőszakkal kényszeritettek voína reá. Most mi vagyunk az erősebbek és mi al- kalmazhatnónk erőszakot a békeszerződés ama pontjainak teljesítésére, amelyek meg- tartá . joggal követelhetjük. Mi azonban még sem fogunk ehh az eljáráshoz folyamodni. Békd„ek és bábcsze- retők \ „gyünk. Türelmesek is, de éberen fogunk vigyázni arra, ho. ' nások se folyamodhassanak croo^ ‘.hoz, „j megváltoztassák ama szerződéseket, melyeket mii biztonságunk kgfőbb zálogának tartunk. Éberen vigyázunk és nem engedjél meg, hogy azok, akik az aláirt békeszerződések aló! ki akarják vonni magukat, régi haderejüket; visszaszerezzék. Hozzá fogunk illeszkedni az események által megszabott helyzetekhez — ez a mi egfonto—.bb feladatunk. A mi politikánk ebben a mondatban foglalható össze: Francia- ország aláírásával látott el egy békc.~erző- dést, aláírását tiszteletben tartja s azokkal halad együtt, akik ugyanígy cselekszenek. Ezeket mondotta a Quai d‘Orsay. Mi rejlik eme Sybillai kijelentések mögött? Természetesen azt senki se várta, hogy a Quai d‘Orsay minden további nélkül kijelentse előttünk, hogy hajlandó a keleti határokra vonatkozólag tárgyalásokba bocsátkozni. Az is érthető, hogy Franciaország nem töpreng azon, vájjon a békeszerződések örökké tartanak-e? Mégis, mintha ezek a szavak kissé keményen hangtanának. Vagy úgy kell-e a fenti kjelentést értelmeznünk, t-gy Fra..Lu..;szág már csak azért se nehet be az ilyen tárgyalásokba, mert a kisantánt államai —iát létüket Iák’dk benne v jegyeztetve? Gesz „ssy Gyula. __________________________ '& Kö ltői nyelvének szógazdaságát, kifeje- zásbőségét és árnyaló hajlékonyságát már első gyűjteményéről szólva? is nyomatékosan kiemeltem. Most, hogy témaköre jelentékenyen kibővült, méginkább meglátszik hangszerének szokatlan gazdagsága. Nyelvét fél- tenivaló, igaz értéknek tartom újabb irodalmunkban. s ezért (nem pedig akadékoskodásból) rendre felemlítem azt a néhány nyelvi szeplöt, mely könyvében szemembe ötlött. Németesnek érzem a „beszüntetik a táncot" kifejezést; ennek használata a „megszüntet" helyett rohamosan terjed s Budapesten már az is halljuk, hogy pl. valamely hivatal „be- szünt". A kötet 58. lapján egy helyütt németes a „jöhet" alkalmazása „mehet" helyett. Pesties ez a sor: „akik az élet-vonatot lekés- ték"; a vonatot csak azok késik le, akik a ló magyar beszédet „leszokták". Helytelen használat ez is: „mert nagy eperfa van neki" (e h.: eperfája). Azt sem imám, hogy „Ballada a félkezü férfiről"; ezzel lemondunk nyelvünk egyik vokálistarkitó sajátságáról, hogy t. i. némely magashangu ^zó mélyhangu raggal jár: cél, célhoz; vig, vígak; férfi, férfiak, férfiról stb. Végül csak mellesleg említem, hogy ez a? sor: „S amerre megy: a vakszem mennybe lát" — régibb nyelvünk ismerőinek azért hangzik visszásán, mert abban a „vakszem" (így egybeírva) teljességgel nem szemet jelentett, hanem — halántékot. (Hirtelenében Tompa jut eszembe, ki még ilyenformán használta: lüktetett va?kszemem.) Ezek apró szépséghibák; hogy Mécs nyelvének tisztaságából ilyesmik is élesen kiütköznek: inkább bók, semmint megrovás. Illik megemlékeznem a könyv boritéklap- jának talentumos rajzáról is. Ez Tichy Kálmán munkája. E jónevii grafikus művész most szintén Szlovenszkóban dolgozik. Örökké tortának-e a békeszerződések? Beszélgetés Briand Arisztid francia külügyminiszterrel o., . uo*,. ........i ._z az -_sz le lki tartalom hordozására és közié:Le. Tol- d:r' e- ’ .dja: Ment, hogy soha többé Piroskát ne lássa. Eu„-„ az utszéli „ment" szón.. ... fo- L—hatatlanul nagy helyzeti er-je van. ~ • röl o Jta eg., . iejteeetőie, hogy oL ..n tással van ránk mint ha a Gelérth belezuhanna a Dunába. Itt egyetlen szóba — é a1'•'o0 n Rve w '<?" van belé tömörítve Toldi egész lelki állapota. De azért az következik-e ebből, hogy Arany stílusa a ’elyes, Mécs modora „dig tiszteletlen ujdonsághajhászat? Nézzünk egy analóg helyet Vörösmartyban. Szép Ilonká-já- ban Peterdi s unokáia távoznak Budavárából szinte erős lelki felindulásban. Vörösmarty ezt igy jeleníti meg: S a bús pár ment gond-sujtotta nyommal. Csak a megszokásból kell egy pillanatra felocsúdnunk, hogy észrevegyük ebben is a képa hutásnak tagac....tatlan rokonságát az zal, mit fentebb Mécs idézett sorában is tapasztaltunk. Mindkét esetben az érzelmi tartalom valamely úgyszólván esetleges képrészben van romantikus módon elhelyezve. S akik Arany költői eljá. -át egyedül üdvözítőnek hiszik, azt is feledik, hogy maga Arany igen jól ismerte a mási. lehetőséget is s mikor pl. a maeáétól elülő stílusú idegen költőt fordított, gyönyörűen alkalmazta is. A Szentivánéji álom e sorát: „The Írón tongue of midnight hath told twelwe" — Arany tökéletes hűséggel igy tolmácsolta': „Tizenkettőt szólt a vasnyelvü éjfél." Felesleges hangsúlyoznom, hogy ez a stílus mennyire nem az Aranyé, de mennyire jellemző a stilusromantikájában Vörösmartyval lényegileg rokon Shakespes?re-re. Mind-