Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)

1925-05-17 / 111. (854.) szám

Vasárnap, május 17. A öelpoiia leli siiipéiisál Prága, május 16. A belpolitika elmúlt hetének eseményei csak megerősítik azt az álláspontunkat, hogy a mai kormányrendszer a végvonaglás nap­jait éli. A koalíció keretén belül olyan na­gyok a nézeteltérések, hogy abból a káosz­ból még a vaskezü Svehla sem tud kibúvót találni. Nevetnünk kell a Ceské Slovo amaz állításán, hogy nincsen koaliciós, hanem csak kormányválság. Bátran megjegyezhetjük, hogy a Ceské Slovónak annyiban igaza van, hogy sem a koalíció, sem pedig a kormány válságáról nincsen szó, hanem ezek a jelen­ségek az egész kormányzási rendszer válságára vallanak. A végtelenségig ez a pétka-diktatórium sem tarthatja magát. A pétka is elvesztette hatalmát a pártok fölött. A pártok keretén belül mindinkább nő az elégedetlenség. A koaliciós pártok vidéki szervezetei egymás­után fölmondják Prágának a barátságot. Megelégelték már Prága diktatórikus rend­szerét s most elérkezettnek tartják az időt arra, hogy lerázzák magukról a pétka uralmát. Vegyük csak teljesen tárgyilagosan a dolgot s nézzünk szét az öt kormánypárton. A szociáldemokraták prágai központja már régen megegyezett volna az agrárpárttal. Ostrau és Pilsen azonban vétót mondott s nem enged a prágai központ nyomására sem. A nemzeti demokraták Englis dr. és Stránsky körüli csoportja ugyancsak meg­elégelték Kramáf ultrasovén politikáját; ők a mérsékelt nemzeti politikának a hívei. Az agrárpártot megbolygatta Prasek s ma a vidéken mindig nagyobb és nagyobb teret hódit. A néppárt is két részre szakad. Hi­szen nyílt titok a Sramek—Kordács-harc. Kordács érsek hívei a legélesebben elitélik Srámek politikáját, aki a néppárt legelemibb követelését: a kettős ünnepek megtartását sem tudta keresztülvinni. Egyedül a cseh nemzeti szocialista párt áll ma szilárdan, I mert az még idejében lerázta magáról a Stribrnynek kellemetlen Vrbensky-cso- portot. Ezekből indult ki a válság s lassan to­vább terjedt az egyenetlenség bacillusa. Be- lefuródott a koalíció gyönge lábon álló or­ganizmusába, megfertőzte az „edzett*1 Sveh- la-kormányt is. Az egész kormányrendszert ma a bacillusok milliói fertőzték meg. Med­dig fog még tudni-ellentállni ez a roncs szer­vezet a bacillusok pusztító erejének? Nem sokáig! Ha ma Svehla még egy injekcióval csillapitóan hathat is, de ez csak ideig-óráig tarthat. A katasztrófa rövidesen be fog kö­vetkezni. A mai kormányrendszernek meg kell buknia. „Szlovenszköl pztóii mmM kell Csehországgal fizni" A Tribuna a szlovenszkó! kérdésről — A nagy kiábrándulásról s a helytelen gazdasági politikáról-BBBBBBBBBBOBBBBBBEIBBOBBBflBPSEIESSBSSBDBflBBBBBBB ■ j szénsavas-, vasas- és mórfürdő. Megnyílik $ms. havában. ■ Napi penzió (lahds nélKül) négu­■ szed élvezéssel *».- Kor., szobáh 5.— Koronázó!. 5 Bővebb felvilá^ositást ád és prospektust küld a ! FilrÉSiiiiÉsie, 2851 s Kupéié Lubóvna (Spfss). a saBaaBBQHaaBaaaoaaflizaaassiCBBasaDaiizenaBBBBBBaa A Tribuna mai vezércikkében a szlovák néppárt és Koza Matejov ügyével foglalkoz­va, rámutat arra,, hogy tulajdonképpen kik az okai annak, hogy Szlovenszkó lakossága olyan elégedetlen s a többi között ezeket írja: — Nálunk lassacskán majdnem elfelej­tették, hogy a köztársaság keleti részének lakossága másképpen nevelkedett, nyelvük kissé elitér a prágai zsargontól, a föld is más s a kormány saját gondjai mellett elfelejtette, hogy az ország eme részével is kell foglal­koznia. A magyar földet átültették cseh földdé. Jó gazda az átültetésnél nagyobb gondot fordít, mindennap megnézi azt és arra ügyel, hogy megvédje a vihartól, hogy munkája hiábavaló ne legyen. Szlovenszkót tehát cseh jelleggel ültették át. Ezer és ezer taní­tóval és hivatalnokkal beoltották a szlovák gyümölcsfába a cseh magot. A szlovákoknak ajánlották, hogy dél helyett, Budapest he­lyett nyugatra, Prága felé tekintsenek, a'déli határokat elzárták, a nyugatit megnyitották s ezzel vége. A többit az időre bízták. Az első következménye az volt, hogy a szloven­szkói ipar, amely elejétől kezdve minden ér­dekét dél felé irányította, beszüntette a mun­kát s megkezdődött a drágaság. S amikor a szlovákok a fölszabadulás első öröméből kiábrándultaik, megállapították, hogy Csehországban két koronával olcsóbb a liszt, jóllehet az Szlovenszkóból került fel oda. Eleinte kerestek orvoslást az illetékes helyeken s amikor mindenütt hiába kopog­tattak segítségért, megkezdődött a demagóg politika, az erő­szakoskodás s visszatértek a politikai pri­mitivizmushoz. Ha ennek Prága az oka — írja a Tribu­na —, hogy tullassan hozta a törvényeket, úgy a másik részen meg kell mondanunk a szlovákoknak, hogy ezt ők maguk segítették elő. Hogyha egész Szlovenszkó szükségletei­nek és kész anyagának kapacitásaitól meg­követeljük, hogy dél helyett nyugat felé orientálódjanak, ki kell építeni a technikai középutat, amelynek első föltétele az, hogy a szállítási lehetőségeit földrajzilag is meg kell rövidíteni. Kassa és Prága között. Gazdasági egységet kell teremteni Szlovenszkóból és Csehországból, hogy ennek alapján a kulturális és nemzeti egy­ség is kialakuljon. Hiába akarják Középszlovenszkó pa­rasztjával megértetni azt, hogy a cseh és szlovák egy és ugyanaz, amíg az ugyanazért a mezőgazdasági gépért ezer koronával na­gyobb szállítási dijat fizet, mint a délcseh­országi paraszt. A szlovák képviselők sohasem törődtek azzal az egész idő alatt, hogy a tarifapolitika Szlovenszkó vonalaira kedvezőbb legyen. A kormány táborához tartozó szlová­kok az állami kiadások fölemelésénél ép­pen úgy bólogattak fejükkel, mint a cseh kollégáik. Ha viszont ellenzékben voltak egyesek, úgy azok lehetetlen kérésekkel álltak elő. Sem az egyik, sem pedig a másik csoport nem tudott maga fölé emelkedni, az égjük a csehekkel szemben érzett rajongó sízeretete miatt, a másik viszont Szlovenszkó iránt ér­zett szeretetébőJ. A Tribuna ezután annak a reményének ad kifejezését, hogy a HÜnkátófl elszakadt Koza Matejov a legalkalmasabb ara, hogy egészséges ellenzéki politikát folytathasson Szlovenszkó és az egész köztársaság javára. Trónválság Romániában Ferdinánd román király súlyos betegsége — M... a iá.ályué Averescu ellen — Csöndes drámai küzdelem a királynő és a trónörökös között Róma, május 16. Római diplomáciai körökben ezidő sze­rint érdekes intimitásokat beszélnek Ferdi­nánd román király betegségéről és az ennek folytán beállott és küszöbön lévő uj esemé­nyekről, az egész román trónöröklés kérdé­séről. A román király súlyos természetű és elő­rehaladott stá liumbau lévő ■íerh.J, ' ak- ban szenved, amely már hosszú idők óta szo­bához köti. A kormányzás ügyeit Mária ro­mán királynő és Bratianu végzik. Most arról van szó, hogy az orvosok állítólagos taná­csára Ferdinánd királyt legközelebb levegő­Kedd: BOROSS SÁNDOR: Egyedül. (Vers.) — JAKOBOVITS SÁNDOR: Egy asszony, ki tisztességes volt. Szerda: RÉDEY TIVADAR: Mécs László uj ver­seskönyve. Csütörtök: SOMLYÓ ZOLTÁN: Májusi szél csak lengedez. (Vers.) — LAJOS KÁROLY: Anya- sziv. Szombat: ERDÖDY MIHÁLY: Miss Daisy. Vasárnap: MÉCS LÁSZLÓ: Borkóstolás. (Vers.) — FALU TAMÁS: Tavaszi rét. (VeTS.) — TERSÁNSZKY J. JENŐ: A vándor. A vének padkáján Lakadalom. Már szakadásig feszül a húr a hegedűkön, talán a himes Tavasz-erdőn vágták a fájuk: a zene hidat ver a fekete fertőn föl, föl az égig plrkadásig. Paraszt lányok, paraszt legények tán azt sem érzik már, hogy élnek, a pirkadás felé bomolnak a vigasságos hidakon, nem fontos a tegnap s a holnap csak az, hogy ki a legkeményebb. NEGNYÍI.T Vének padkája egy sarokban. Az asztalon jó szamorodni. Itt ülnek mind a tisztes vének titkos Írás van arcukon: ráncokba vésett hősi ének lappang a kusza ránc-sorokban. Koporsók szaga leng a padkán. Itt ülök én Is gyermek-arccal, itt ülök már talán tiz éve . . . Ki ültetett engem ide (fiatalságom félre téve) mint másokat álmok apadtán?? Hajh, tréfás násznagy vagy te Élet! így kell már ülnöm Itt halálig a komolyakkal, tisztesekkel, törvénytudókkal peckesen s az éveimhez minden reggel hozzáhazudni néhány évet ... Járok fekete pápaszemmel, hajam fehérre pudereztem, örök sínekre igazítom, a gondolatok vonatát, térdem roggyanttá idomítom — de mit csináljak a szivemmel?? Mondd mit csináljak a szivemmel, amely valami vad tavaszból Idedobott tulipánhagyma? Még benne tombol a tavasz, virágokat szöktetne nagyra, — de letépem körmös kezemmel . . . Mókás gonoszcsont vagy te Násznagy: valakivel tán elcseréltél . . . Neki adtad a táncot, mámort, a bolondságot, muzsikát — nekem vének borát, vidám tort s emlékezést, halotti vásznat. Vének padkáján üldögélek, elnézem: valaki helyettem hogy táncol, tán az ifjúságom . . . Iszogatok, dudolgatok e mig merengek a csalfaságon, nagyot kacag rajtam az Élet . . . Nézd Násznagy, nem tréfálsz meg engem! Kiásom a tulipánhagymát s bedobom a boroskancsóba, (mint buzaszemet a tudós kísérleti csiráztatóba: pár nap alatt kalász teremjen . . .) Hadd vénüljön meg ez a hagyma pár perc alatt ... A borkancsóból fakadnak véres tulipánok egyszerre mind százával Is . . . Varázs-szavakkal klkivánok minden erőt ... tán békén hagyna minden virágzás mindörökre . . . Méltón üljek a vének padján a komolyakkal, tisztesekkel, törvénytudókkal peckesen . . S hagyom, hogy a cselédke reggel a hulladékkal kisöpörje . . . Mécs László. Vulkán változásra küldik egy francia fürdőhelyre, mialatt Mária királyné most már formálisan is hatalmába venné a román trónb amelynek a királyné ismert határtalan nagy- ravágyása és hiúsága mellett a további célja az, hogy az eddigi kormányzati irányt megerősítse Bratianu személyében és lehetetlenné te­gyen egy Averescu irányzatot. (Itt érdekes azonban megjegyezni, hogy viszont régebben regényes szálak fűzték Averscu-hoz, ma már jobban érdeklik: az üzleti könyvek.) A román királyi ház törvényei szerint a király hosszabb betegsége, illetve távolléte esetén az ország sorsát egy háromtagú ta­nács kezébe teszik, amelynek tagjai: a királyi család egy tagja, a miniszterelnök és a metropoliía. Most arról van szó, hogy ki legyen ez a királyi családtag, akit a kormányzás megillett? Ebből a kérdésből éles kontroverzia tá­madt Mária királynő és Caro.1 trónörökös kö­zött. Mindkettő jogi érvekkel támogatja a sa­ját külön álláspontját. , Hír szerint a trónörökösben bizonyos korszerű önállóság van, aki a Bratianu-oli- garchiának nem föltétlenül kezes eszköze. Viszont Mária királyné eddigi autokrat:kus törekvéseiből nem akar engedni. Beszélnek egy régóta lappangó feszültségről is a ki­rálynő és fia között és pedig még abból időből, amikor Mária álynő lehetetlenné tette a trónörökösnek egy morganatikus há­zasságát. Tudvalevő; hogy még Románia né­met megszállása alatt Carol trónörökös be­leszeretett egy román tábornok leányába, akitől fia született. Akkoriban éles drámai küzdelem fejlődött ki Mária királynő hiúsága és a szerelmes herceg között, végre is z utóbbi vesztette el a csatát és amint a magas állami érdekek akkor parancsolták, elvett egy görög királyi hercegnőt. A helyzet tehát most az, hogy úgy lát­szik, továbbit is marad az eddigi cársztikus irányzat, a maga belső vulkánikus feszült­ségeivel s feje fölött az orosz veszedelem­mel, amely felfalt egy sokkal hatalmasabb­nak látszó cárizmusit is. Lendvai Károly. Ersdeti, amerikai gusnisi-RiiSiialepsséíeR minden patikában, drogériá­ban és parfümériában kaphatók Az asszony választ x — A P. M. H. eredeti tárcája — Irta: Somlyó Zoltán. Bágyadt, bizonytalan kis csengetés volt, de mégis csengetés. Bodzás, aki az inasát er­re az esetre elküldötte hazulról, hogy a dá­májával, akit mára, végre, a iakására kaphat, egyedül lehessen, nagyon meglepődött. A hölgyet, aki még azonmód bundában volt, ahogy érkezett, betessékelte a másik szobá­ba, aztán ajtót nyitott. Igen meglepődött. El is pirult kissé, de ezt a pirulást vendége nem vette észre. Kol­lár volt a vendég. Kollár Pista, talán a legjobb cimborája, akivel évekig egy szo­bában élték a fiatalság szép napjait. Csak „Pista** és ,,Kálmán“ voltak egymásnak és kölcsönösen egymásban látták a hűség min­taképét. Aztán Pista megnősült, akkor még egy darabig összejártak, aztán Pistát ott­hagyta a felesége és ők ketten is elmaradtak valahogy egymástól. — Szervusz, Pista, né, te vagy? — De rég nem láttalak . , . — mondta Bodzás a vendégének majdnem örömmel, pedig alap­jában neheztelnie kellett volna rá, hogy igy megzavarta — szinte el sem hiszem, hogy te vagy. Na gyere he, mi hozott ide? Kollár szinte támolyogv ment be a sza­lonba. Ott sápadtan és lihegve mondta: — Úgy jöttem hozzád, mint a legjobb NCQNYI1T és fllisJKBa®’iiiá»B*«»S«<!iöi2e, ás é*»€ll«*iisreíi«eazás, «■ R*«rrislt»MaI8 gtoyi«nr*ft«aIitf ftéi»»is«íil«ííe ás fibSeurtMfkcMia ixftö ás Rmm H*«es*é**«e l!U háivéfsáxfi ás átlerml Sterandezések EM BfbiAai gFö-utfc«i 5® -------Koiice - Kassa = !F«6>-wif«« 5® .. mi m —-——■mnrn-mirrriff minin wirrr wnBmin111 Hiw«amM»saweH«BHaM6W'MM»33WigiWBBaw^ X A I /1 ° SeölQDöan öevan hajviz ko> pa- é a Ü képződés ellen. Gyorsan szárad és 6 g§§ífi®“ nem teszi zsírossá a hajat. nji | |||| A Kozmeíikoi laöoratöriuffl a | jjHIl II Prága II., Panska 4. II. emelet, f

Next

/
Oldalképek
Tartalom