Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)

1925-04-02 / 75. (818.) szám

2 Bénél inéi! (g.) Prága, április 1. Benest mi állandóan gukker nélkül szem­léljük. Igyekszünk mentesíteni magunkat sok mindent megszinezö és megszépítő távlatoktól és hideg kritikai szemmel néz­zünk akcióinak okozati és taktikai mélyére. Az elmúlt vasárnap egy budapesti újságíró tollából cikket olvastunk Benesről, amelynek alaptónusa az volt, hogy Benes testesíti meg Középeuróipában az alkotó politikát. Bocsás­son meg pesti kollégánk — aki baráti érzé­sek folytán közel áll hozzánk, — hogy e cikke után öt is besorozzuk a Benes körül felsorakozó gukkerpolitikusok közé, mert ime itt áll előttünk az alkotó politikának mai színvallása, Benesnek a szenátus külügyi bizottságában elmondott expozéja, amelyben az alkotás elemei vajmi gyengén vannak képviselve, mert amit Benes ma mond, az semmi más, mint referádája annak, mikép­pen tud mások alkotásaiba közismert és ki­próbált alkalmazkodó képességével beillesz­kedni. Hogy ő, akit a messzi távlatok gukker- politikusai teremtő és alkotó erőnek hisznek, ma bizonytalan tekintetű és roskatag lábú politikus, azt sohasem éreztük erősebben mint ma, amikor várvavárt és történelmi keretek közzé beillesztettnek szánt expozé­ját elmondotta. Mert csak nem tekinthető alkotó politi­kának az, hogy elrecitálta a biztonság kér­désében fölmerült fázisokat és visszaadta nekünk a biztonság kérdése körüli ama teóriákat és terveket, amelyeket a francia és angol lapok reggel és délben, garnirozva és garnirozatlanul kis és nagy adagban — amint jól esik — százszor és ezerszer szer­víroztak elénk. Az alkotó politikához egyéni­ség kell és Benes ugylátszik nem csak a tekintélyét, de az egyéniségét is elvesztette, mert egy gerinces egyéniség nem árulhatja el annyira ügyetlenül és nyíltan, hogy poli­tikája abszolúte és kizárólag függvénypoli­tika', mely arrafelé hajlik amerre a konjunk­túrák szele fujdogál. Benes pedig a mai be­szédében a politikai impotenciának ezt a jelét nyíltan és világosan megmutatta ne­künk. A beszédéből látszik, hogy ő, aki a regionális szerződések elszánt harcosa volt, aki Genfben eljudásozta ezt az elvét és fölesküdött Macdonald koncepcióinak, elejtve a regionális szerződések gondolatát és ma- gáraöltve a garanciaszerződések palástját, legutóbb ismét levetette ezt a köntöst és ma furcsa öltözékben futkos az egyik kön­töstől a másikig és fogalma sincs arról, hogy melyik illik termetére, melyikkel jelenhet meg úgy az európai közvélemény előtt, mint az uralkodó politikai divatnak comme il fant megfelelő államférfim Amit a mai expozéja ad, az nem alkotás, az szavak játéka maisok koncepciói körül és a mindenre felkészültség politikájából folyó opportunitásnak beismerése. Nem szól arról határozottan és gerincesem hogy Szovjet­orosz ország elismerése és az európai politika viszonylataiba való bevonása kell, vagy nem kell, de kön tör falaz a kérdés körül és kije­lenti, hogy a békegarancia végleges megol­dását csak Oroszország részvételével lehet Péntek: BÓLÉM ANNÉ ZORKÓCZY ATAL A: Ádám és Éva. Szombat: BOTHÁR SÁNDOR dr.: Visszaemléke­zéseim Petrogalli Oszkárra. Vasárnap: SZEGEDI ISTVÁN: Ars poetica na­gyok számára. (Vers.) — SZEKULA JENŐ: A cégéres madárijesztő. Mapfelkelte — A Prágai Magyar Hirlap eredeti tárcáia —• Irta: Lajos Károly. Az exotikus táncot járó zsiráf párt végre megszűnt tapsolni a zsúfolt orfeum közönsége, a következő szám megkezdhette esti robot­ját. A plakátokon „Miss Lee and Fred trapéz matematikusokénak nevezték a rugóacél iz- mm telt idomú Miss Leet és a hervadhatatlan mosolyu Fredet. S habár a közönség művé­szeknek nézte és csodálta őket, mégis oly színtelen napszámosoknak érezték magukat. A számok, a másodpercek, a másodpercek tizedrészeinek szürke munkásai voltak, akik amellett, hogy olyan emberfölöttit vittek vég­hez esténként, állandóan az életük hajszálát feszitették szakadásig. A fölhúzó kötél megállt, a trapéz selyem- zsinórja megfeszült. — Feri, — szólt át a lány Fredhez az el­ső lengés után — unom már és nem is birom... — Mit? — kérdezte Fred kezét erősen Csütörtök, április 2. biztosítani. Hogy a mai Oroszországra gon­dol-e, vagy talán a patronátusa alatt álló orosz demokrata elemek által vezetett és be­rendezett Oroszországra, erről bölcsen hall­gat. De épp ilyen diplomáciai bógnizást vé­gez akkor, amikor a kis,antant legközelebbi konferenciájáról beszél és kijelenti, hogy a májusi bukaresti konferenciáin mindazokról az aktuális kérdésekről lesz szó, amelyekre nézve már-a kis antant kormányai megegyez­tek. Hogy mi lesz azokkal a kérdésekkel, amelyekre nézve megegyezniük sohasem si­kerülhet, mert elvi és érdekbeli ellentétek pofozzák egymást a kisantantnak cirkuszi po­rondján, erről bölcsen hallgat s ezt csak mi vesszük észre, akik annyira merészek va­gyunk, hogy gukker nélkül szemléljük a kö­zépeurópai operettszimpadnak ügyes reklá­mokkal dolgozó dizőzét. Amit a Duna-kon- föderáciő kérdéséről mond, az mély homályt borit e kérdéskomplexumnak jelenlegi stá­diumára. A Duma-komi ö de r á óié val kapcsola­tosan úgy hurcolták az európai sajtóorgánu­mok Benesnek a nevét, mint itt, Prágában a divatos bárok reklámjait szokták a Vencel- téren jól megfizetett reklám emberek és az ember joggal hitte, hogy most, amikor a kül­földi „alkotó munkája után“ visszatér a bel­földi ,,alkotó munka44 sáncai közé külpoliti­kánknak „alkotó44 politikusa, akkor precizi- rozza és világosan kifejti e tárgyra vonat­kozó nézetét és elmondja, milyen szerepet játszott ott, ahol a dunai államok egybekap­csolódásának kérdéséről szó volt, kik azok, akik sürgetik és forszírozzák ennek a kérdés­nek produktív- megoldását és hol van az a kapocs, amely a gazdasági szükségszerűségek parancsszavára egybefiizheti az egymásra­utaltságot érző államokat. Benes minderről hallgatott. S ami pozi­tívumot mondott, ,az viszont semmiképpen sem elégíthet ki bennünket, akik saját érde­keinken és meggyőződésünkön keresztül érezzük politikájának hibáit. Kijelentette, hogy a csehszlovák politika két célt követ. Az állam biztonságát a saját erejéből és a deffenziv jellegű szövetségi szerződésekkel kívánja megerősíteni. Hogy e deffenziv szer­ződések körül milyen eredményeket ért el, erről e pillanatban, amikor Benes szavai még alig hangzottak el, nehéz lenne kimerítő és teljes képet nyújtani. De hogy az állam biz­tonságát az állam saját erejével nem garan­tálhatja ez a kormány, azt tisztán és világo­san látjuk, mert az a kormány, amelynek Benes a külpolitikai spiritusrektora, az ál­lam biztonságának legelső feltételét, az ál­lamiban élő népek békéjét, megelégedését és nyugalmát nem tartja szem előtt és nem tartja az állam érdekében ható és döntő fak­tornak. Tud tünk kai a genfi népszövetségi ta­nácsülésen a kisebbségi kérdésről is volt szó. Igaz, hogy csak görög—macedón viszonyla­tokban, de azért szóba került ez a kérdés is, amely meggyőződésünk szerint a középeuró­pai politika végleges kialakulásánál nagyobb szerepet játszó tényező, mint az Ausztriával kötött kereskedelmi szerződés és az abban foglalt gazdasági rendszer. Miért hallgatott Benes erről a kérdésről? Mi tudjuk. És mert Ön nem tudja, budapesti gukker politikus kol­legánk, ezért nem tartjuk mi Benest alkotó politikusinak és ezért ruházza fel Ön őt ezzel a jelzővel. A weíataii Hici saütfe sitt? A tegnapi porosz minisztereinokválasztás elgáncsolhatja a német haloldali pártok egységes elnökjelölését — A centrum hirtelen ^átfordulása Berlin, április 1. Az egész német biro­dalomban nagy meglepetést keltett a porosz országgyűlés tegnapi miniszterelnökválasz­tása, amelyen a favorit Ottó Braun helyett meglepetésszerűen Höpker Aschhoff dr. de- mokraita képviselőt választották meg. E választás különösen a jobboldali sajtó körében keltett nagy megelégedést és örömet, mert a birodalmi blokk emberei azt olvassák ki belőle, hogy a weimari koalíció keretein belül is nagy ellentétek dühöngnek. Tény az, hogy tegnap délelőtt a szociál­demokrata frakció Ottó Braunt ajánlotta porosz miniszterelnöknek, mely ajánlatba a centrum a délelőtt folyamán bele is egyezett. Ottó Braun, porosz miniszterelnöksé­gének nagy jelentősége van az elnökválasz­tás tekintetében, mert a centrum és a szo­ciáldemokraták megegyezéséből automati­kusan az következett volna, hogyha a cen­trum elfogadja Braunt, mint miniszterel­nököt, a szociáldemokraták az elnökválasz­tás második menetében föltétlenül támo­gatták volna Marx dr.-t a weimari koalíció egységes polgári jelöltjét. Mint a bomba hatott tehát az a hír, melyet a centrum a délután folyamán üzent meg a szociáldemokratáknak s mely szerint Ottó Braun jelölésével szemben kifogásokat emelnek s a demokrata Höpker Aschhoff dr. képviselőt ajánlják, akit azután meg is vá­lasztottak 390 szavazatból 213-al. A szociáldemokraták itt tehát még el­fogadták a centrum ajánlatát de kérdés, hogy ez az incidens Aem lesz-e végzetes hatású a weiraári koalíció egységes elnök* jelölése tekintetében. A jobboldalról máris erős uszitó hangok jelentkeznek s maga a centrum orgánumai nem igen nyilatkoznak. Valószínűnek vehető, hogy a centrum párt jobboldala, mely mindig húzódott a szociáldemokráciától kényszeritette a pár­tot erre a könnyen végzetessé válható lépésre. A német nemzeti Deutsche Zeitung bor­zalmas blamázsnak mondja az esetet és meg­állapította, hogy a? baloldal tegnap jó anyagot szolgáltatott a vicclapok számára. A centrum egyszerűen becsapta a szociáldemokratákat. A Lokalanzeiger is megelégedéssel állapítja meg a weimari koa-licióban bekövetkezett szakadást. A csehszlovák-román határ- kiigazító bizottság Bmnnben . ülésezik Prága, április 1. A tegnap délutáni és esteli vonatokkal érkeztek meg Brünnbe a csoh-román hutárki- igazitó bizottság tagjai, akik az országos köz- igazgatási hatóság uj brünmi palotájában ma és holnap fognak tárgyalni a cseh-román ha. tárrendezésről, főleg a téesőd szakaszon, ahol az elmúlt években a román hatóságok lefog-' * Jalták a téesőiek birtokát. Ujahb hírek Trockij meggyilkolásáról London, április 1. Ismét hírek keringenek ; arról, hogy Trockijí a Kaukázusban meg. [ gyilkolták. A moszkvai kormány hivatalos cáfolatának dacára is ezek a hírek konokul tartják magukat s az angol közvélemény meg van győződve arról, hogy a gyilkosság tényleg megtörtént. Nők is bekerülhetnek a magyar felsőházba Budapest/ április 1. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje-: leütése.) A felsőházi tör'vényíj avas lat bizott­sági tárgyalásán Nagy Emil módosító indít­ványt terjesztett elő, amelyben kívánja, hogy a nők is kinevezbetők legyenek a felsőházi, tagságra. Indítványát azzal okolja meg, hogy amikor a mai viszonyok között a nők tulaj- doniképpen nem valók az alsóházi választások] kortesfcedéseire, ugyanakkor a felsőházban, ahol a kultúra képviselői ültnek össze, a nőik­nek határozottan nemes hivatásuk lehet. Bethlen miniszterelnök az indítványhoz azt a magyarázatot fűzte, hogy erre tulajdonkép­pen szükség nincsen, mert hiszen a törvény- javaslatnak nem volt intenciója, hogy a nőket a kinevezésnél mellőzze. A törvényjavaslat­nak ez a kifejezése „állampolgárok44, a nőkre is vonatkozik, tehát semmi akadálya nincsen ) annak, hogy ők is bekerüljenek a felsőháziba. Nagy Fmil a miniszterelnök válaszát tudo­másul vette. A tárgyalás további folyamán elfogadják, hogy a vitézi szék is egy főrend- ’ Al képviselteti magát a felső'házban. Végül ? BcThlen • miniszterelnök beszélt a főrendek eskü tét ölének fontosságáról, majd a bizottság : a javaslatot a miniszter elnöknek már ismer­tetett módosító javaslataival együtt elfogadta. s' v —'v, 'w'c/w'w yvvyyv' I Mriiiali*. | o o o Gyönyörű fekvésű magyarház mtadeií konfortíaL Kstimő koiiyha» kívánatra prospek­tust küld. OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOGO gyantázva. — Mit unsz? — Ezt! ... Ha volna valami értelme! De így! ... Ez nem művészet, nem élet!... Hopp? ... — Bátran! Suhant a testük a fényszóró színes árjá­ban. Karjuk, gerincük nyúlt, csavarodott, ro­pogásig szorított foguk közül nehezen szakad­tak ki a szavak. — Föl! . . . Jaj, ne szorítsd úgy a ka­rom! Aztán egy fél perc szünet jött. — Tudod Feri, a feleségedre gondolok, meg a birka szemű vőlegényemre. Az asszo­nyod ahelyett, hogy nézné mint kíizdesz, vért izzadsz az ő uj kalapjáért és egyéb másért, inkább meghúzódik a pálmák mellett és . . . — Lehet? . . . — Rajta! A rózsaszínű tri'kós test kígyózott, hul­lámzott. Matematikai pontossággal dolgoztak. — ... és iszik ... és hallgatja azoknak az undokoknak buta vicceit! — Anna hagyd abba! — lihegett Fred, — igy van, hiába! — Most így van, de nem igy lesz ez­után! Miért ne lehetnél te is olyan, mint az a birkaszemü? . . . Okosabb, ügyesebb és szebb is vagy! Hogy szeretnélek! . . . még jobban, ezerszer jobban, mint most! . . . Fogj valakit, hisz annyian járnak ide vidékiek. Megismerheted őket a színükről. Talán tud­nak valamit! . . . — Gyerünk tovább, — sürgette Fred a lányt, —• neked is ilyenkor jut eszedbe ilyesmi! A szám fele lement. Napjuk az égéin meg­int jókora utat futott. A második rész sokkal nehezebb volt. Zeneütemre kellett kapcsolód­ni a fogásoknak s a kisdob pergésére kínosan hajladozott karikába hátuk. A fejük összeért, a lány tótágast állt Fred verejtékes haján. — Tudod, — hallatszott fölülről, — mi­lyen szép az? |— Anna! ... — Nedvesség szaladt Fred hangszálaira. — Most!!! Mintha dobták volna a két testet, lódul­tak egyik fokról a"másikra. Csontjuk megrop­pant, az asztaloknál félúton megállt a pohár. — Ropog! Jaj leszakadnak! — Láttál már napfelkeltét? — Igen ... a szobámban van egy kép.­— Hólyag! Igazit, hűvöset, olyan aranyo-, san szépet! — Tudja isten . . . valaha . . . nagyon régen! Az eikapás nem sikerült. Csak az egyik kezét kulcsolhatta át Fred a lánynak. Azért nem volt baj. Jöhetett az utolsó számi. — Holnap este már nem leszünk itt! — Hát hol? — dobta át a szót Fred. — Vonaton ... le délfelé! — Kedves vagy! — Ne mondd, mert . . . Élénk színek váltakoztak átizzadt trikó- ’ jukom, a mozdulatok villámgyorsan suhantak. A kíntól gyötört Miss Lee arca fájdalmasan ráuduit, Éred a patikus nyugalommal do go-. zott.-— . . . Négy méter van alattunk! . . A Ritkán tévedek! Ismersz! . . . Nyakcsigolya-, törés . . . — És az asszony? . . . — Törődik is az veled! Még egy hajmeresztő szaltót vágtak lő,, aztán fáradtan karolták át egymást a szilien.' Szolid taps hálálta meg a mutatványt, mire a szüntelenül vibráló idegek elsimultak. Köszönet és szomorúság , ragyogott bágyadt) mosolyukban. Az öltözőben a képet nézték. — Merre van ez a táj — ingadozott utol-, jára Fred. j Miss Lee ráhajtotta fejét Fred vállára. — Amerre együtt leszünk! .&aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa* ——’ \ Menyasszonyi kelengyék áruháza £ \ Saját készitményü finom férfi \ & nöi fehérnemű, asztak 3 \ ^ térítők és mindennemű lenáru í \ Árusítás nagyban és kicsinyben

Next

/
Oldalképek
Tartalom