Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)

1925-04-15 / 84. (827.) szám

a Szerda, április 15.1 Tretiga Bei a koalíciós sajtóban Prága, április 14. Mint arról lapunk más helyén beszámol­tunk, a csehszlovák vöröskereszt egyesület a nagyhét szombatján ezidén is proklamálta a háromnapos Isten békéjét. Nem lesz érdekte­len, ha egy pillantást vetünk az Isten békéjét élvező koaliciós pártok sajtótermékeire­A légionárius Národni Osvobozeni: „Az idei husvét a koalíciót különösen összeveszett, állapotban találta. Az Isten békéje, vagyis a fegyverszünet igazán csak arra a kéí-három húsvéti ünnepnapra vonatkozhatok, amikor a lapok amúgy sem jelennek meg s a pihenő harcosok egyike sem hadakozhatik még ha akarna. is.“ Majd a koalic'óban dúló viszá­lyokról ezeket írja: „Nem vagyunk annyira érzékenyek, hogy néhány erősebb szót nem viselnénk el ,ha a néppárti Lidové Lisiy haj- bakap a szocialista Ceské Slovo-val. De ha a nemzeti demokraták és az agráriusok között már olyan késhegyre menő harc van, hogy a felek bűncselekmények elkövetésével vádol­ják egymást kölcsönösen, bizony különös gondola’.ok támadnak bennünk, valamint a harcimodort, úgy a koaliciós erkölcsöket ille­tőleg is. Az agráriusok Beéka fejét követelik a nagy adók miatt, erre Becka lapja így szó­lal meg: „A nemzeti demokrata párt nem tart az adók ellenőrzésétől, de köveíe?ni fogja a maradékbirtokotk elosztási módjának az ellenőrzését. Meg kell majd vizsgálni azt, hogy az egyes politikusok hogyan tettek szert hirtelen a milliós vagyonra*4. Isten Bé­kéje — végzi a Národni Osvobozeni — csak ott lehet, ahol teljes tisztaság van s ahol az emberek arcpiruiás nélkül mernek egymás szemébe nézni. A Lidové Noviny vezetőhelyén Stránsky az ünnepekről szóló törvényt összefüggésbe hozta a vöröskereszt háromnapos békéjé­vel. „Kramár, a koalíció pozsonyi szónoka, azt mondotta, hogy Nepomuki Szent János és Húsz Jáns kérdésének elintézésével életünk legégetőbb kérdését rendeztük. A valóság azonban ezzel szemben az, hogy a leg­égetőbb kérdések a hétköznapokra vonatkoz­nak, ezeket azonban Gyurka-testvér (Stribrny) és Monsigrior János (Srámek) óvatosan kikerülik messziről.“ Az agrárius Venkov, mint az már a jól nevelt agrárcsaládhoz illik odahaza, csend­ben ülte meg a háromnapos békét s hasábjain csupán a saját vezető egyéniségeit szólaltatta meg. így Hodzsa dr. miniszter a közeli mező- gazdaság: kiállításnak csinál reklámot. A néppárti Lidové Listy megelégedett az ünnepségekről szóló hivatalos jelentéssel, míg a katolicizmus győzelméről, az agrár­vámokról és a Národni Osvobozeniról Írott cikkeivel nyíltan kifejezésre juttatta, hogy a vöröskereszt békéjét nem lehet komolyan venni. A Národni Listy vezetőhelyén Kramár dr. elmélkedett az Isten békéjéről: „Tíz év­vel ezelőtt Írtam egy húsvéti cikket a Ná­rodni Listy számára „Feltámadás** címen, amelyben a saját jó ügyünk fellendülésébe vetett hitemnek és a szociálisan jobb életre való reményemet fejtegettem... Azóta sok­szor gondoltam keserű érzéssel erre a cik­kemre. de nem estem kétségbe s tovább hit­tem, habár a szociális menyországba vetett hitem Don Ouijotte-jaként tűntem is fel. És- jött a háború utáni „Hexensabbat. •jött az orosz bolsevista „menyország..és jött a koalíció... és jönni fog a szociális béke**. Ugy-e. milyen megható Először jövök én, Kramár Károly dr., félkrim ura, több gyár tulajdonosa, a szocialista menyország hívője. Azután jön ismét Kramárr dr. és még egyszer Kramár. Azután jön a nagy semmi és még nagyobb semmi. Azután jön a koalíció... Milyen szép is ez a szerénység... A nemzeti szocialista Ceské Slovo a va­lódi és a helyettes kormányelnöknek a foto­gráfiáját közölte a háromnapos béke örömé­re. A nemzetnek kevés vezére van. főleg ke­vés az olyan vezér, mint Svehla. No, de Stribrny se kismiska, aki a koalíció hajóját két hónapon keresetül, a legválságosabb időkben vezette az ünnepjavaslat az agrár­vámok Scillái és Charybdisei közötti Flil lapss Isi Keias SasiiasihM A keresztényszociális és a Kurtyák-párt erő södik — A ruszinszkói románok is irredenták Mindenki irredenta, csak a Necas pártja nem Aknaszlatina, április 14. Necas képviselő ruszinszkói kőrútján a múlt napokban Aknu’szlatinára érkezett s ott beszámoló beszédet tartott. A kirendel' kincstári és állami tisztviselők előtt őszintén bevallotta, hogy aggodalommal kell látnia, hogy Ruszinszkóban a keresztényszociális és a Kurtyák-párt egyre jobban erősödnek. Kötelességének tartja felvilágosítani párt- híveit, hogy a két párt tulajdonképpen egy Mindakettő: irredenta. A szociáldemokrata pártnak legveszélyesebb ellenfelei. Sorra véve az akna’szlatinai pártokat, a kommunista munkásságot is támadja: szor­galmas templom járók! A templomba járó kommunisták pedig veszedelmesek; szintén irredenták. Prága, április 14. A cseh koalíciós pártok három napos vöröskeresztbékéjénk megtartása igazán a sajtó nagy megerőltetésébe került s csak ar­ra szolgáit, hogy a n.gyed'k napon annál he­vesebben támadhassák egymást a kormány kebelében hüsülő pártok. így a cseh néppárt estüapja, a Pr. Vecernik legújabb riválisát, a cseh agrárpártot vette célba, amidőn a kö­vetkezőket irta. Minden jel arra mutat- hogy a cseh ag­rárpárt fejlődésé tetőfokát érte el. A mi po­litikai viszonyaink mértéke szerint bátran mondhattuk, hogy az agrárpárt valóságos kolosszus. Pénzügyi forrásai kiimerithetetle- nek. Nagy hiba volna azonban azt gondolni hogy ezeket a forrásokat a tagok áldozat- készsége hozta össze. A tagdíjak a cseh agrárpárt kasszáiban legfeljebb borravalóra elegendők. Felsősor­ban a különböző ürügyek alatt a közpénz­tárakból kifosztott közpénzekről van szó. Szervezeteik óriásiak. A szolgák, agitá­torok, titkárok legváltozatosabb fajtáinak se­rege’ állnak rendelkezésére. Van napjuk, aki Így állván Aknaszlatinán a helyzet, "érdi: lehet-e kívánni a kormánytól, hogy itt a nyelvtörvényt végrehajtsa? (90 százalék a magyarság!) De nemcsak a magyarok az irredenták, ugyanezt kell megállapítani a román lakos­ságról is. A román irredentizmusnak fő mozgatója i faluszlatinai román lelkész. így s ehhez hasonló kiszólásokkal igye­kezett befeketíteni Neéas képviselő párthívei lőtt a magyar és a román nyelven beszélő akosságot s ellenük erős, hatalmas szervez­kedésre hívta fel a hallgatóságot. A képviselői beszámolón csak a hivatal­nokok jelenhettek meg; a munkásságot tá­vol tartották. R. B­csak erre az alkalomra ölt pap; köntöst, szol­gálhatnak aposztatált lelkésszel, nagybirto­kossal és földtelennel, akiknek melle dagad örömében, hogy a hatalmasok szeme meg­akadt rajta. Tudnak lenni konzervatívak, ha­ladók, liberálisak, klerikálisok és ant'kleriká lisok. A rakfáruk jól van ellátva. Ki kíván­hat ennél többet. És mégis: ennek a kolosszusnak agyag­lábai vannak. Akárhogy is tagadja ezt az ag- ‘rár sajtó, ez a való igazság. Csakis azoknak a pártoknak van létalapjuk, amelyeknek megvan a saját világnézete. Van az agrár­pártnak világnézete? Nincsen. Mindenből csak valamit tartott meg. Agitácl'ós pénz még volna, az agrár saj­tók ereplök • csak a jelszóra várnak, megvá­sárolható lelkek is akadnak, akik a könnyen- hivöket elcsalogassák, csak az eszme hiány­zik. Az eszme, amely gerincet ad a pártnak s amely éltetné a párttagokat. Az önzés és a közpénzek fosztogatása nem jó eszme. Az agrárpárt elérte a Leg­magasabb pontot s innen csak lefelé vezet az ut. ?3H5S®SS: .'aSSHBEKESB Fölemelik a bolgár zsoldos hadsereg létszák Szófia, április 14. A nemzetközi katonai zottság beleegyezett abba, hogy a bőig hadsereg létszámát negyvenezer emberi emeljék. Ezt a határozatot még a nagykö\ tek tanácsának kell megerősítenie. — A nt zetközi katonai bizottság engedékenység abból magyarázható, hogy a jelenleg' bolgj zsoldos hadsereg nem tudja az országba fentartani a rendet és meggátolni a kommá nista zavargásokat* A cseh néppárt az agrárvámokról. A p litikai közvélemény már hosszú idő óta fi gyelte a cseh néppártnak az agrárvámok kérdésében elfoglalt álláspontját. A párt azonban hosszú ideig hallgatott ami egyél! ként érthető, ha meggondoljuk, hogy tagjai a mezőgazdák, a városi polgárság és az ipari munkások sorából toborozódnak. A Lidové Listy húsvéti számában Nősek dr. ho-'szabi cikkben akarta a cseh néppártnak az agrár­vámok kérdésében elfoglalt álláspontját tol- mácsolni, ami azonban egyáltalán nem sike«t rült, illetve az olvasó továbbra is a legna- gyobb kétségben marad, hogy a néppárt akarja-e vagy nem akarja az agrárvámokat.1 A cikk egyik fele a cseh agráriusoknak a bű­neit és vétkes mulasztásait sorolja fel ame­lyekkel a vörös-zöld koalíció idején elrontot­ták az egész kérdési (Treuga dei! Szerk.» majd pedig megállap'tóttá azt hogy az .ag-1 rárvámok kérdése rendezendő és hogy a| rendezés a kormánynak súlyos gondokat fog! adni. A cikk másik fele az ipari vámokról bs-J szél, majd hosszú számításokat és statiszti-1 kai adatokat közöl, amelyekből minden rrási kiderül, csak az nem, hogy akarja-e a nép-I párt a vámokat. Így fest egy koaliciós párti programja; bizonytalanság, habozás a vég-' letekig. A múlt hetekben voltunk szemtanúi! annak, hogy miként rúgta fel a néppárt aj kulturprogramját az ünnepekről szóló tör- j vény elfogadásával, most pedig azt látjuk, j hogy más kérdésekben egyáltalán nincs pro-1 gramja. Boldogok a lelki szegények... A Národni Osvobozeni egyébként arról érte-1 sült, hogy az ellenkező tvresztelések dacára ■ is a koalícióban eddig semmiféle vég’eges j megállapodás nem jött létre az agrárvámok 1 kérdésében. va-' -ur * Sfirftei s&eretll -f* Egyetlen biztos védelmei nyújt a iágyék. here comb és köidöksérvnéi a mi töké ete- sitett rugónélküli áérvkötönk. mely éjjé. is hordható Mindenféle bandázs operáeió után, lógó has, gyomor- és anyaméhsüiye- désnéi. Szabadalmazott :ud talpbetét Fla­nelt has- hát- és meltmelegitő jygiea“ köiszernaz Brafisisva. Bírna-a. 51. Rendelő orvos: Dr. Koch K F. egy. m. tan Árjegyzék ingyen A vidék? felek még aznap elintéztelek Csütörtök: BOTHÁR SÁNDOR dr.: Visszaemlé­kezéseim Petrogalli Oszkárra. Péntek: PÁLL MIKLÓS: A tavaszi utcán. (Vers.) Szombat: BOTHÁR SÁNDOR dr.: Visszaemléke­zéseim Petrogalli Oszkárra. Vasárnap: KOSÁRYNÉ RÉZ LOLA: Hegyek. (Vers.) — SCHALKHÁZ SÁRA: Mindenütt és sehol. Feltámadás — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcáte — Irta: Ncubauer Pál, Hét tibeti láma Európába jött. London, majd Berlin vendégei voltak és Pár?st is meg fogják látogatni. Larpok jelentése sze­rint a technika csodái nem voltak rájuk ha­tással és a főláma, akit riporterek hada vett körül, alig észrevehető mosollyal ennyit mondott csak: „Mindennek semmi köze az ember belső világához.** Mallory, a fiatal angol tudós unottan hallgatta a Dalai Láma előadását. Haragos volt. Hetek óta vesztegeltek itt a kolostor­ban, mert a rossz időjárás miatt nem kezd­hették meg a „Világ csúcsának**, a Mont Everestnek megmászását. Mallory évekig dolgozott az expedíció megszervezésén és vágya végre teljesedésbe ment. A londoni földrajzi társaság kitünően felszerelt kísére­tet adott melléje és az angol követség közve­títése következtében a Dalai Láma, Tibeí teljhatalmú ura szívesen fogadta a Szent-he­gyek közé betolakodó európaikat. Röviddé1 azután, hogy az Everest megy lábánál meg­húzódó Láma-kolostorba érkeztek, kitört a hóvihar qs tétlenségre kárhoztatta őket. Mal­lory kénytelen-kelletlen minden este ott ült a Dalai Láma kandallós szobájában és böl- cselkedett a főpappal. Magában csendesen mosolygott azon, hogy a tibeti bölcs évez­redek előtti bölcsességét hirdeti és játékos Iróniával megtámadta a bölcset az európai kultúra tudományos módszerével. A Dalai Láma ilyenkor épp úgy mosolygott, mint az angol tudós és csak ennyit mondott: „Mind­ennek semmi köze az ember belső világához.** A kolostor hatalmas méretei dacára még csEikj egy kis pontot sem jelentett ebben a hó- és jégsivatagban, ahová az Élet még nem tette be a lábát. A Lámák pedig, akik itt éltek, nem tették élő ember benyomását Mallory azt hitte, hogy ezek a papok évez­redek óta élnek itt, hogy nvnden egyéniség hijján vannak és ha az egyik, vagy a másik meghal, inkamálódik és folytatja az Életet. — Holnapra felderül az ég — szólalt meg mint egy álomból ébredve a Dalai Láma. — Gondolod? — kérdezte kitörő öröm­mel Mallory. A Dalai Láma a sötétség dacá­ra észrevette, hogy a lelkesedés, a tett utáni vágy piros rózsát fest a tudós arcára és hosszabb hallgatás után megszólalt: — Vendégem idd meg azt. a pohár bort, amely előtted áll. Gondolj erősen a Szent­hegy égbe vesző csúcsára és hallgasd meg azt, amit mondani fogok. Mallory egy hajtásra kiürítette a poha­rat, amelybe a Dalai Láma altató szert tett volt és kényelmesen elhelyezkedett. Úgy '>allotta a tibeti főpap szavait, mintha a ten­ger mélysége, vagy az Everest éterkus csú­csa zengett volna és nem tudta, hogy ébren van-e vagy álmodik . . . — Vendégem — kezdte a csodálatos hang, amelyben Mallory saját hangját is­merte meg, saját belső, eddig nem haiiott hangját — holnap felragyog a nap az égen és a Szent-hegy köré lángsugaras glóriát fog fonni. Maradi velem és ne indulj meg, hogy a Végtelen-Elérhetetlent elérd. Hó nap felra­gyog a nap és lángharangok szava tölti be a Végtelent. £s ez azért történik, mert én ma este meghalok, hogy holnapra feltámadjak Kétezer esztendeje van annak, hogy az ak­kori Dalai Láma leszállt hozzátok, hogy el­mondja nektek a Szent-hegy titkát. E'mond- ta nektek, hogy káprázat az, hogy a Szent hegy csúcsa elérhető, mert ez a csúcs nem létezik. Hiába indulnátok meg, hogy elérjé­tek .. . Hiába mennétek évezredekig felfe­lé az Everesten ... a csúcsot nem érnétek el soha. Az ellenkező utat kell megtennetek... Nem a hegycsúcs felé, amely nem létezik lelketek-szivetek mélysége felé kell megun dúlnotok, hogy elérkezzetek a Szent-hegy legmagasabb, legvégsőbb pontjára . . . Ezt mondta Nektek 5, de Ti nem értettétek meg és azóta mindegyik uj nemzedék nekirugasz­kodott, hogy legyőzze a Mont Everestet, a Szent-hegyet. Nem gondolt egy sem arra, hogy a Dalai Láma az ellenkező utat irta nektek elő és ezért véresen bukott vissza mindenki . . . — Vendegem, ne indulj meg holnap Holnap lángharangok hirdetik a feltámadást, az örök lélek feltámadását és meghal a test hogy feltámadjon a lélek . . . — ... még csak 100 méter! . . . száz méter!! . . . Mallory fejében örült iramban lüktetett a vér. Egymaga. Csak száz méterre volt a legmagasabb csúcstól. Kísérete kétszáz mé­terrel alatta. A fiatal angol levetette a pány-' vát, mintha csikót fogna. A pánvva egy sziklára csavarodott és ő megkezdte a leg­fenségesebbet, az utolsó száz méter legyő­zését. Már csak ötven . . . harminc méter nyíre volt a csúcstól, de egyszerre a csúcs távolodni kezdett. Mallory megvetette lábát egy keskeny párkányon és kezében görcsö­sen szorította a pányvát, amellyel a Mont Everestet, a világ legmagasabb csúcsát fogta . . . És a csúcs távolodni kezdett. Előbb las­san, méltóságteljesen, azután gyorsabban... lángkévék töveitek ki belőle, lángharangok zúgása töltötte be az űrt . . . ,.Feltámadt.„ feltámadt . . .“ hozsannázta a láthatatlan kórus és ekkor a csúcs repülni kezdett fel­felé . . . óriási gyorsasággal siklott, mint valami szertelen nagy aranymadár ... ki­terjesztett szárnyai mozdulatlanul szelték a levegő tiszta kékségét . . Szent-hegy csúcsa szédületes sebességgel siklott beie a napba és beleveszett a lángkévék vakitásá- ba, a lángharangok himnuszába . . . „. . . . és meghal a test, hogy feltámad­jon a lélek . . .“ Mikor az expedíció tagjai hosszas kere­sés után megtalálták Mallory hulláiét egy szikla tövében, a kezek úgy szorongatták a kötelet, mintha rajta még mindig a Szent- hegy csúcsára kapa.ukodna. — Csak harminc méter hiányzott — ál* ’apitotta meg az egyik angol és az expedíció visszafordult, mert senki sem merte a kísér­letet megismételni. Mallory holttestét hár­mas koporsóban Londonba hozták é<? ünne­pelték mint a tudomány mártírját. M'kor az Európában időző lámáknak elmondták Mal­lory hőstettét, a főláma csendeden mnv;t mondott csak: „Mindennek semmi köze az ember belső ‘Világaboz.“ A csen agrárpárt a? agiaáláiia kolosszus

Next

/
Oldalképek
Tartalom