Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)

1925-04-05 / 78. (821.) szám

j Vasárnap, április 5. ytjJGWJlAGt&tTfÍR&B* OOOQQOQQOQQÜQGGQGOQQOQGQGGGOOC Fleisther és Sdiirger I vas^aövKereskedö | KOSlCE, Fd-alca 2. nTr?ii. 1 711. j Az EbvgsíM cssli - szlovűR vasművek g | Képviselete Szlovenszkú és öuszinszkú § > területére. 2795 | * 0 5000000000000GG OGOOOOOGGOOOOGOOG Pémzp/tfáG Anglia és az arany valuta London, április 4. Keynes, az európai hitű nemzetgazdász ár nap előtt levelet irt a Timeshez és a levé­lt így fejezi be: „Ma egy közgazdasági szer- esztővel az aranyvaluta kérdéséről vitat- ozmi körülbelüli ugyannyit jelent, mint hat­an esztendővel ezelőtt vitát folytatni egy üspökkel a darvmizmusról.“ Keynes a va- itateoretikusok sorának ama balszárny i vglal helyet ahol az aranyat nem tekintik lásnak, mint értékmérő szempontjából bar- ár maradványnak s akik azt mondják, ';ogy z árnivó ellenőrzését az arany segítsége női­ül kell keresztülvinni. Annikor az angol alsó- áz kereskedelmi bizottsága megkereste, ogy adjon véleményt az arany valuta ügyé- en, kifejtette, hogy Angliára nézve a pénznek aranybázisa rend­kívül veszélyes, meri a pénz céljaira ren­delkezésre álló arany legnagyobb része Amerikában van és Anglia még a háború idejéből adósa Amerikának. Egy kevéssé ismert, de jelentős harcosa gyanennek az álláspontnak Mr. Róbert íenson, aki már 1919 szeptemberéiben rátmi- itott azokra a bizonytalanságokra, amelyek löállhatnak akkor, ha Anglia visszatér az ranyvaiutához. Legutóbb egy nagyszabású iőadást tartott és ezen kimutatta azt, hogy a iánk of England kamattábpolitlkája folytán 919-től nem sikerült a font vásárlóerejét sszhangba hozni a dolláréval. Ezzel szemben Sir Josiah Stamp ismétel- 3n az aranyvalutára való visszatérés mellett >glalt állást. Stamp tagja volt a Daves-bizott- ágnak és ő volt az, aki a javaslatba belevet­te azt a pontot, hogy a német jóvátételi adós­ság* amely a békeszerződés szerint arany­adósság volt, egy aranyérték-indexes adós­ságává alakittassek 't. Stamp szerint az aranynak, mint irányadó mértéknek alkalma­zása már csak azért is szükséges, mert hi­szen az amerikai jegybankok politikáját az aranyérték fogja irányitani. Nagy feltűnést keltett Mac Kenna nyilat­kozata, aki mint a Midland-bank elnöke kije­lentette a bank közgyűlésén, hogy a Mannget Currency Angliában az utolsó három eszten­dőben értékállóbb volt, mint maga az arany. Mindazonáltal az a véleménye* hogy az ara­nyat, mint a pénz alapját nem lehet feladni, amig jobb és természetesebb értékmérőt nem találnak. Mindezek a megnyilatikozások rendkívül aktuálisak és fontosak ma az angol pénz­ügyek szempontjából, mert a britt iparosszö*- vétség azzal a sürgős kéréssel fordult a kor­mányhoz, hogy az aranyvalutára való áttérés kérdését a legsürgősebbr/n oldja meg. De ezenkívül a parlamenti felszólalások­ból is kitetszik, hogy az ország politikai párt­jai is sürgősnek tartják e kérdés megoldását De ennek a kérdésnek európai jelentősége is van, m>ert ha Anglia az aranyvaluta mellett foglal állást, úgy ez nem marad hatástalanul az európai jegybankok politikájára sem. — Helyi értókpaplrforgalom Pozsonyban. Po­zsonyból jelenti tudósitónk: A pozsonyi helyi ér­tékpapírpiacon e héten a következő árakat je­gyezték: Pozsonyi ÁH. Bank rt. 295 pénz, 310 áru, I. Pozs. Takarékb. 2550— 2700, Iparb. 325— 340, Közg. és Leszám. 320—360, Dunaö. 143—160, Keresk. és Hitelb. 200—250, Am.-SIov. Banka 100 —120. Slov. Banka 110—117, Tátra Banka 105— 115, Gőzfürdő rt. 385—410, Sanatórium összetett 10:1 — 100, Betonia 50—70, Ludvig Gözmal. 270 —300, Egyesült Építő — 45, Freud bőrgyár 70-*- 8G, Marscball kocsigyár 150—200, Pozs. jéggyár 4S0—540, Pozs. pinceegyes. 200—210, Pozs. köz­ponti fütő rt. 1000—1200, Roth rt. 270—290, Rak­tárházak 3000—3500, Pozs. iigetőegyesület 175— 200, Szlov. Biztositó 1000—1200, F. sz. h. é. k. 180—200, Uránia 30—50, Nagyszomb. I. Takarék­bank — 360, Trencs. Gyógyfürdők rt. 170—200, Zsolnai Műtrágya 180—220, Vágvölgyi Agrár és Jár. Bank 240—260, Zsolnai Cellulózé 600—650, Turócszentm. Serfőzde 400—450. Légió Banka 155—170, Cseszkoslov. Dóm 55—63, Olea 70—100, 4 száz. pozsonyi kölcsön — 58 száz., 6 száz. po­zsonyi kölcsön — 72 száz., Nosztrifilkált Korona- íáracfék összes szelv. 52—56 száz., Sorsolt és sor- solatlan bankzáloglevél különböző: Záloglevél sorsolt 4.5—6.5 száz., sorsolatlan 5—9 száz. — Leszállítják a Lengyelországba expor­tált sör vámját. Azok a nehézségek, melyek eddig a Lengyelországba exportált csehszlo­vák sör elvámolásánál voltak, az utóbbi idők tárgyalásai folytán lényegesen enyhültek. A sör eddigi behozatali vámját 60—65 száza­lékkal csökkentették, ami jelentős megköny- nyebbülését jelenti a kivitelre dolgozó cseh­szlovák sörfőzdéknek. — Gyapjtiaukció Pozsonyban. Pozsony­ból jelentik: Az uj nyírás 6—8 héten belül megkezdődik. A kínálat nagyon csekély és tekintettel a bizonytalan üzleti helyzetre aránylag kevés üzlet jött létre. A legköze­lebbi gyapjuaukciót valószinüleg júniusban tartják meg Pozsonyban. — Holland érdekeltség Miskolc mellett köszénbányát tár fel. Budapesti szerkesztő­ségünk jelenti telefonon: Miskolcon egy hol­land érdekeltség 10 milliárd korona tőkével legközelebb megkezdi a Miskolc alatt fekvő kőszénrétegek feltárását. Azt remélik, hogy az uj bánya lényegesen olcsóbb szenet fog termelni a jelenleginél. Ma 25—30 ezer koro­nával került forgalomba a borsodi szén, mig a miskolci bánya ezt 12-ezerért fogja tudni forgalomba hozni. — Kedvezően halad Magyarország sza­nálása. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Ma került nyilvánosságra Smidt főbiztos jelentése Magyarország pénzügyi helyzetéről március havában. A jelentés újból mutatja, hogy Magyarország szanálása ked­vezően hálád előre. Megállapítja, hogy a köl­csönnel lekötött jövedelmek összbevétele 314.866 millió papírkorona, az összes állami bevételek 54.6 millió aranykoronára rúgtak* ami 7.8 millió koronával több, mint a népszö­vetség előirányzata. A tiszta bevétel 13 millió aranykoronával múlja felül az előirányzatot. A külkereskedelmi forgalmat is kedvezőnek látja a jelentés és jó jelnek veszi, hogy a Nemzeti barik váltótárcája elmúlt hónap­ban 170 miiPMrcktal csökkent, a bankjegyfor­galom pedig 200 milliárddal. A bank érckész­lete is állandóan gyarapodik és jelenleg a for­galomban lévő bankjegyeknek 61.3 százalé­kát teszi ki. — Kirakatverseny a budapesti nemzetközi vásár alkalmával. Budapesti szerkesztőségiünk je­lenti telefonon: A budapesti nemzetközi minta­vásárt megelőzőleg nagy kirakatversenyt rendez a vásár vezetősége április 16—18-ig. A magas színvonalúnak ígérkező verseny résztvevőit köz­ismert iparművészek, szobrászok, festők és színé­szek közreműködésével alakított zsűri fogja meg­bírálni. A nyertesek a kereskedelmi minisztertől a székesfőváros díszokleveleit fogják kapni. — A Hangya Ipar rt. közgyűlése. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A Hangya Ipar rt. ma tartotta 9. rendes közgyűlését Balogh Eieraér elnöklete mellett. A zárszámadásokat Haydu Gyula dr. vezető igazgató terjesztette elő. A mérleg 3200 millió korona fölösleggel zárult. A vállalat saját tőkéje 7.5 milliárddal gyarapodott, jóllehet a gyártelep csupán 11 millióra van érté­kelve. Az elmúlt üzleti évre 100 százalékos osz­talékot, vagyis 2000 koronát fizet a társaság- A jelentés kiemeli, hogy a társaság különböző al­vállalatai fs szép fejlődést mutattak az elmúlt üzleti évben. — Magyarországon emelkedett a bankjegy­forgalom. Budapesti szerkesztőségünk jelenti te­lefonon: A Magyar Nemzeti Banknak március haváról szóló jelentése szerint Magyarországon a bankjegyforgalom az elmúlt hónapiban 376.75 milliárddal emelkedett. A váltótárcaállomány vi­szont 48 milliárddal csökkent. A valuták és de­vizák vásárlására 23 milliárdot fordítottak, mi­által a bankjegyfedezet 2665.5 milliárdra emelke­dett, ami a tényleges bankjegyforgalomnak 62.42 százalékát teszi ki. C tttZŐGAZDA/ÁG 0 = Mezőgazdasági kongresszus harisban. Budapesti szerkesztőségünk jelenti -e'efonoii: A Mezőgazdasági szindikátus nemzetköz; '•'övet- ségének negyedik kongresszusán Parisban Ma­gyarországot Schandl államtitkár és Laczkovics Sándor volt országgyűlési képviselő képviselték. Az agrárkongresszus kimondotta, hog> a nemzet­közi szövetség a keresztény világnézet alapján áll Nagy melegséggel emlékeztek meg Mayer Jánosnak magyar földmivelésügyi miniszterré való kinevezéséről. Elhatározták, hogy az egyes oi szagok közötti normális gazdasági összekötte­tések érdekében minden lehetőt megtesznek. A kongresszus utáni lakomán . Schandl ünnepelte Vogue elnököt, aki válaszában kedvezően nyilat­kozott Magyarországról. — Kedvezőek a magyar terméskilátások. Budapesti szerkesztőségiünk jelenti telefonon: A földmivelésügyi minisztérium ma bocsátotta közzé a magyarországi vetés helyzetéről szóló jelcw- tést, amely szerint a kilátások kedvezőek. + Barátságos a öuuapesU umganforgalom. Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése sze­rint a mai magánforgalom barátságos volt. + Az olmützi terménytőzsde. Az ame­rikai piacokról jelzett áresések ellenére a mai terménytőzsdén nyugodt volt az üzlet. A következő árakat jegyezték: Morva búza 242—245, rozs 220—222, merkantilárpa’ 230— 240, zab 192—195, román tengeri 172—174, viktoriaborsó 325—375, bab 240—243, préselt, széna 53—56, laza 51—54, zsupszalma 36— 40, takarmányszalma’ préselve 32—34, mák 850—860, kömény 700—710, belföldi vörös lóhere 1200—12600. OGG búzaliszt 390—395, 1. sz. rozsliszt 338—340, buzakorpa 128—130, rizs 285—290, amerikai sertészsír 15.40— 15.45. ”Ea"¥í” ¥ HÍM® SS I tSwaesg, és «siÍ953KW»a,Si.«SiB*®il»^iaK, és ég»tia<eaItiw«söt<aKaEés, tm ü«€bh*1»8»®b«!í s&té föé’px’ivfi'liF’.itts «» &stien>*!nsxfc<& és K¥*a«» srészKétrs?; SERI TeSges és éffiUffisarKtmíi EW rosnTAWI. $9 = Melleié — 1űmmmm == *5W 11 Home® és Infte falun — Kellet Gottfried regénye — \ Prágai Magyar Hírlap számára fordította: Schöpilin Aladár Mind a ketten buzgón arra néztek és jgyeidre kitátották a szájukat, mint a fiatal űrjeik a fészkükben, hogy aztán azonnal egy­másra tapasszák, amikor azt képzelték, hogy átták a pacsirtát. Egyszerre Veronka abbahagyta és igy szólt: — Most hát már elintézett dolog, hogy mindegyikünknek van kedvese, nem gon­dolod? — Igen — mondta Sáli —, én is úgy gon­dolom. . — Hát hogy tetszik neked a kis kedve­sed? — kérdezte Veronka. — Micsoda egy teremtés, mit tudsz róla jelenteni? — Nagyon pompás egy teremtés, — szólt Sáli. — Két barna szeme van. piros szája és két lábon szaladgál, de hogy mi la­kozik benne, arról annyit sem tudok, mint a római pápáról. És mit tudsz te jelenteni a te kedvesedről? — Két, kék szeme van. haszontalan szája és két merész, >rős karja, de a gondo­latait még úgy sem ismerem, mint a török császárt. — Tulajdonképpen igaz is — mondta Sáli —, hogy kevésbbé ismerjük egymást, mintha sohasem találkoztunk volna, olyan idegenné tett az a hosszú idő, amióta felnőt­tünk, Mi minden ment végbe a fejecskédben, kedves kis lányom! — No, nem sok. Ezer bolond csiny akart volna megmozdulni, de mindig olyan busán ment a dolgom, hogy nem tudtak megfő gam- zani. — Szegény kincseeském — mondta Sáli —, de azért azt hiszem, van valami a füled mögött, ugy-e? — Azt majd- láss a nk int megtudhatod, ha igazán szeretsz. — Majd ha a feleségem leszel? Veronka halkan megremegett ezekre az utolsó szavakra és mélyebben belesimult Sáli karjába, újra hosszan és gyöngéden meg­csókolta. Közben könnyek buggyantak a sze­mébe és mind a ketten egyszerre szomorúak lettek, mivel az eszükbe jutott reménytelen jövőjük és szüleik ellenségeskedése. Veronka sóhajtott és ezt mondta: — Gyere, mert már mennem kell. így hát felálltak és kéz a kézben kijöttek az árpaföldiből,; amikor meglátták maguk előtt Veronka apját leskelődni. Amikor Sálival ta­lálkozott, a tétlen nyomor kicsinyes él'esel- müségével, kíváncsian töprenkedett azon, hogy mit kereshet ez a fiú egyedül a faluban és rágoudolva a tegnapi esetre, amint a vá­ros felé ballagott, rájött a helyes nyomra, csupán csak haragból és tétlen gonoszságból; gyanúja pedig nemsokára határozott alakot öltött, amikor Seldwyla utcáiból visszafor­dult és megint kibaktatott a faluba, ahol hiába kereste leányát a házban és udvarban és a szérűn. Növekvő kíváncsisággal szaladt ki a szántóföldre és amikor itt látta heverni Ve­ronka kosarát, amelyben az élelemre valót szokta hordani, a leányt pedig sehol sem pil­lantotta meg, éppen a szomszéd rozsföldje körül leselkedett, amikor a megrettent gyere­kek kijöttek belőle. Mintegy megkövülve álltaik és Marti is előbb csa-k állt és gonosz tekintettel nézte őket, sápadtan, mint az álom, aztán el kezdett borzasztóan tombolni mozdulatokban és ká­romkodásokban és dühödten kapott a a fiatal legény felé, hogy megfojtsa; Sáli kitért előle és néhány lépéssel hátrált, megrettenve a megvadult embertől, de mindjárt odaugrott, amint látta, hogy az öreg helyette most a reszkető leányt ragadja meg, pofon vágja, hogy a piros koszorúja leesik, a haját pedig a kezére csavarja, hogy magával vonszolja és tovább üsse. Sáli meggondolás nélkül fel­kapott egy követ és fejbe vágta vele az öre­get, félig Veronka miatti aggodalmában, félig hirtelen haragjában. Marti előbb megtánto- radott, aztán eszméletlenül leesett a kőra­kásra és magával vonta a szánalmasan fel- sikoltó Veronkát. Sáli kiszabadította a leány haját az eszméletlen ember kezéből és talpra állította őt, aztán tanácstalanul és gondolat nélkül állt ott, mint a kőbálvány. A kislány, amint halálsápadtan heverő apját látta, a ke­zével eltakarta elsápadó arcát, reszketett és ezt mondta: — Agyonütötted? Sáli szótlanul bólintott és Veronka fel­kiáltott: — Istenem, óh Istenem! Az én apám! Szegény ember! Magánkivül vetette rá magát és fölemel­te a fejét, amelyből azonban nem folyt vér. Aztán megint lebocsátotta. Sáli a másik ol­dalt térdelt le a heverő férfi mellé és mind­ketten, hallgatva, minit a sir és megbénult, élettelen kezekkel néztek bele az élettelen arcba. Csak éppen, hogy belekezdjen vala­mibe, Sáli végre igy szólt: — Dehát csajk nem halt meg mindjárt? Ez még nem bizonyos! Veronka letépte egy pipacs szirmát és rátette apja elhalványult ajkára. A virágszi­rom gyöngén megmozdult, — Még lélekzilk! — kiáltott Veronka. — Szaladj hát a faluba és hozzál segítséget! Amikor Sáli fölugrott és már futni akart, Veronka felé nyújtotta a kezét é~ vissza­hívta: — De te ne gyere vissza és ne szólj sem­mit arról, hogy mi történt. Én is hallgatni fogok, nem fognak belőlem semmit kitudni; — és az arcát, amelyet a szegény tanácstalan fin felé fordított, eiáraszottták a fájdalmas könnyek. — Gyere, csókolj meg még egy­szer! Nem, most már eredj. Most már vége, örökre vége, nekünk nem lehet többé össze­kerülnünk. Eltaszitotta a fiút s ez akarat nélkül fu­tott a faluba. Találkozott egy fiúcskával aki nem ismerte őt, ezt megbízta, hogy az első embereket, akiket talál, küldje oda s pontosan megmondta, hol van segítségre szükség Az­tán kétségbeesetten odébb állt és egész ijjel az erdőben bolyongott. Reggel a földekre lo- pózott. hogy lássa, mi történt. Korán kelő em­berektől, akik egymással beszéltek, hallotta, hogy Marti még él, de nem tud semmit ma­gáról és milyen különös dolog, hogy senki se tudja, mi történt vele. Csak most ment Sáli vissza a városba és elrejtőzött házuk sötét nyomorúságba. (Folyt, köv.j

Next

/
Oldalképek
Tartalom