Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)

1925-04-05 / 78. (821.) szám

yfyj&rJíatü9tít7ff/yg? Vasárnap, április 5. A P. M. H. VASÁRNAPI ROVATA írja: Schöpflin Aladár FIASYAÜ ClII Budapest, április 4. Egy vasárnapi levéllel elmaradtam, amiért szives elnézését kérem azoknak az olvasóknak, akik meg szokták olvasni ezeket a minden vasár­napi csöndes moríondírozásaimat. Olvashatták a P. M. H. hasábjain is, Erdélyi Árpád kollegám me­leg és jóindulattal teli cikkéből, hogy nevezetes dolog történt velem: színdarabomat játszották a Nemzeti Szinház Kamaraszínházában. Ezzel bizony sok dolgom és még több izgalmam volt, ugy-e, nem csodálják, hogy nem volt sem testi, sem lelki nyugalmam szokott vasárnapi cikkemet megírni? Egy színdarab előadása annyi gonddal, munkával, idegeskedéssel jár, amelyről nekem eddig nem volt fogalmam, aminthogy nem is lehet annak, aki nem próbálta. Az egészben a legkönnyebb és leg­kellemesebb dolog a darabot megírni, — előadatni, a kézirat befejezésétől az első előadásig jutói, az a iteíhéz. És még a premier után is, a siker után is, mi mindenféle baj érheti az embert! Engem pél­dául az a kis baleset ért, hogy a prerniér előtt közvetlenül darabom főszereplője, Tasnády Ilona, a nagyszerű művésznő, megütötte a lábát. Ne higyjék, hogy valami lélekemelő dolog az, hogy az ember közvetlenül az első előadás megkezdése előtt be akar menni a művésznőt öltözőjében üd­vözölni s ezzel állják el az útját: nem lehet kérem, az orvos most ad neki morfiuminjekciókat, mert olyan fájdalmai vannak, hogy másképp nem tud föllépni. Szerencse, hogy azért az előadás fénye­sen folyik le, a művésznő szebben játszik, mint valaha. A színészeknek csodálni való a köteles­ségérzetük. Szegény Tasnády Ilona nagy fájdal mák közt, de teljes lelki erővel játszotta végig nagy és nem könnyű szerepét, senki sem vette rajta észre, hogy szenved. Átélte a darabot, igazi könnyeket sirt, nem a fájdalomtól, mert azt játék közben elfelejtette, hanem a meghatottságtól. De a szerző, mikor a közönség előtt hajlongott, hogy megköszönje a tapsokat, elborult szívvel nézte, hogy a művésznő lábán jelenetről-jelenetre job­ban látszanak a sérülés nyomai. Mert a szerző már a következő előadásokra is gondolt: hogy fog a művésznő ilyen sérült lábbal holnapután meg a következő napokon játszani? Hát sehogy. A szerző másnap reggel, a teg­napi izgalmaktól még fáradtan, némi transzban a most sebtiben elolvasott lapok egyhangú magasz­talának meleg fürdőjétől, szalad a telefonhoz, hívja a művésznő számát. A férj, maga is kitűnő művész, Náday Béla felel: fájdalom, a sérült láb nagyon rossz állapotban van. A művésznő egész éjiéi nagy fájdalmakat szenvedett, folyton boro­gatták jeges vízzel, de a szép kis boka meg­dagadt óriásira és fáj és fáj és fáj, rettenetesen. Holnap föllépni? Szó sem lehet róla. Szombaton? Aligha. Legjobb esetben jövő kedden, szerdán, --- utólag kiderül, hogy csak jövő szombaton. Ez bi­zony nagy csapás, a legnagyobb, ami drámaírót érhet. Itt a primiér egész szokatlan nagy sikere. Itt a gyönyörű sajtókritika. Minden itt van, ami jó. És nem lehet kihasználni. Tíz napig nem me­het a darab. A közönség feledékeny. Nem fogja tíz nap alatt elfelejteni? Nem fog az a jó hatás, amit a premier közönsége s a sajtó szétvitt a vá­rosiba, elhalaványodni? A szerző érzelmei a szó legszorosabb értelmében vegyesek. Szinte szédül az örömtől, amit a siker szerez és ugyanaktkor le van hangolva a balesettől. A művésznőt is saj­nálja, aki gyönyörű sikere másnap reggelén fek­szik kínok közt, betegen, keseregve. Szerencse, 'hogy a szerző az életfilozófia és a keresztényi megnyugvás embere. Máskülönben nem tudom, TtRt csinálna. érzettel mondhatom — az én álláspontom volt az, amelyet helyesnek bizonyított az idő s amely ma körülbelül az általános érvényű álláspont. Végeztem zsurnaliszta munkát, sokat, nem is rosszat, bár nem is ragyogót, mert lelkemben so­hasem voltam meggyőződve zsurnaliszta voltom­ról. Az írásaimat ezren és ezren olvasták, a gon­dolataim visszhangoztak az emberek agyában. Ezerszer hallottam mások ajkáról a saját eszméi­met. Aztán írtam három regényt; nem lehettek éppen rosszak, mert sokan olvasták, sokan sze­rették. De ez a sokévi megfeszített, nagy tevé­kenység nem hozott egyebet, mini tisztes, erős irodalmi pozíciót. A nagy, zajos, osztatlan sikert nem ismertem meg. Most aztán írtam egy kas da­rabot, amely tetszik az embereknek. És vissz­hangzik tőle a város. Az újságokban a lelkes kri­tikák szivárványszin tűzijátéka egy és ugyan- zon nap. Akivel találkozom, mind tud róla, gra­tulál, a kezemet szorongatja, — ha nem volna a fejem hűvösre trenírozva, elveszthetném az ön- ui a Ima-ma t a siker meredekén. A darabom bizonyára nem rossz, hiszen min­denki magasztalja. De biztosan tudom, hogy nem jobb, mint a regény, amelyből készült. A Mos- sóczy Pál szép nyáráról azonban tizedfész any- uyit sem beszéltek. Elolvasták — és vége. A da­rabról pedig mindenki beszél és mindenki meg is mondja, amit gondol róla. Micsoda nagy dolog a szinház! Micsoda óriási nyilvánosságot jelent az írónak! A leg­nagyobbat, amit elérhet. Az egyedüli olyan si­kert, amely közvetlenül, mondhatnám fizikailag megfogható, amely megnyilvánul minden pilla­natban és . tükröződik minden arcon. Ott ülni a színházban, nézni, hogy az emberek tömege egyetlen eg.v lélekké válik, együtt és egyszerre érdeklődik, meghatódik, mosolyog, nevet, izgató- d'tk — és mindezt az én gondolataimtól, az én ál­maimtól, az én ötleteimtől. Viszem az emberek szivét magammal, megy velem, amerre én akar­tam, hogy menjen. És könnyeket látok csillogni a szemekben — az én könnyeimet. Az én lelkem lo- pózott bele az embertömeg leikébe. És én ezt lá­tom, érzem, közvetlenül, megfogihatóan. Ez, kérem, nagyon nagy érzés. A legna­gyobb, amit író elérhet. Most már értem, miért vágyik minden író a színpadra. Alikor a szenátus fa a kamara összevesznek... A francia törvényhozó testületek vitája a pénzügyi javaslatok miatt — Nagy elvi kérdé­sek a porondon — Beranger szenátor heroikus küzdelme — A P. M. H. tudósítójától — Nem unják, hogy magamról beszélek? Más­kor sohasem szoktam, nem vagyok úgynevezett szubjektív ember. De most engem ez a dolog ér­dekel legjobban. * Milyen furcsa dolog ez. Vagy huszonöt éve vagyok az irodalomban. írtam rengeteg sokat. Koncentráltam magamat a kritikára. Elejétől vé­gig kombattáns részt vettem egy évtizedes nagy irodalmi polémiában, amelyben jobbra-balra szél­ső álláspontok között — ezt ma már nyugodt ön­Remington portábel az egyetlen teljes a billentyűzett! hordozható írógép. S Irodában nélkülözhetetlen, utazási 5 használatra egyedül alkalmas. Q> Remington irógéptársaság PRÁGA I. Celetná 35 [Pttlvertttrmmal szemfc Fiókok: Brünn Pansk 12/14, Pilsen Jungmai;- nova 15, Reichenberg, Schlossga sse&. Keletszlovenszkó legismertebb kézimunka- szak üzlete Englánder nővérek Presov-Eperjes, Husova u. 4. sz. csipkék, szmirna- és perzsaszönyegek va­lamint az összes modern és antik kézi­munkák Export! Naovöan 6s kicsinyben! Export! Páris, április 4. A nagy külpolitikai problémák melleit a francia kormány és közvélemény figyelme a ma kezdődő szenátusi tárgyalások felé fordul. E héten, harmincadikán .kezdte meg ugyanis a köztársaság szenátusa a francia büdzsé tárgyalását. Már a tárgyalások előtt megkezdődött a harc a Palais Bourbon — a képviselőiház — és a Palais Luxembourg — a szenátus — között, a francia büdzséjavas- Iat felöl. A két parlamenti szerv harca mö­gött azonban olyan problémák rejlenek, me­lyek nemcsak a francia kormány, hanem az egész francia politika sorsára döntő befolyási gyakorolhatnak.. A szenátust és a kép visel oh ázat sok min­den választja el egymástól. Mint a köztársasági államformákban ál­talában, a kétkamarás rendszer mellett a íelsőház bizonyos féltékenységgel kíséri az alsóháznak törvényhozási jogát. A francia alkotmány szövege a két ház illetékességére vonatkozólag nem elég vilá­gos. A szöveg szerint; „A szenátusnak a kép­viselőházzal együtt meg van a kezdeménye^ zési joga törvények alkotására, azonban a pénzügyi törvényjavaslatokat előbb a kép- viselcháznak kell bemutatni és azzal meg- szavaztatni.“ A francia parlament ennélfogva állandóan tiltakozott az ellen, hogy a szená­tus pénzügyi kezdeményezéseit tekintetbe vegyék, az ellentétek azóta erről a jogi alap­ról eltolódtak és politikai jelentőségűvé nö­vekedtek. A képviselöház tagjai általános és közvetlen választól jog alapján, a szenátus tagjai kilenc évre és a körlett jog alapján választatnak. A képviselöház más választói rétegtől függ, mint a szenátus és hamarább is kerül újra választói elé. Ennélfogva na­gyobb a veszélye annak, hogy a képviselő hajlamosabb a demokratikus törvényhozásra, mint a szenátor. Mint a kétkamarás rendszerek mellett általában, a szenátus konzervativebb jel­legű s különösen a francia szenátorok, akik még a régi radikálisokból kerültek, szem­ben a mai radikális-szocialista képviselő- házzal. Politikai kérdésekben a szenátus nem mert nyíltan szemtbeszállani a Herriot-kor- mánnyal és az alsóházi többséggel. Az uj francia büdzséjavaslat alkalmat és okot adott arra, hogy a francia parlament két háza kö­zött lappangó ellentét kitörjön. Az 1924 május 11-én választott uj fran­cia többség elsősorban pénzügyi téren tett Ígéreteket választóinak, melyeket most min­denképp igyekezett beváltani. Valóban a szocialista-radikális együttműködés eddig nem bizonyult nagyon üdvösnek. A ke­nyér és a legfontosabb élelmiszerek ára nö­vekedett. A frank sülyedésével a gazdasági krízis és a munkátlanság előjelei kezdtek mu­tatkozni. A baloldali pártok úgy érezték, hogy ke­rületük biztosítása függ attól, hogy olyan pénzügyi büdzsét dolgozzanak ki, mely az eddigi, a választások alatt annyi hévvel tá­madott adórendszer helyébe egy demokra­tikus és egészséges teherelosztást valósí­tana meg. Különösen fontos volt ez a szocialisták részére, akik a szocialista elméleti program ellenére nemcsak hogy megszavazták a büd­zsét, hanem akiknek az uj büdzsé egyenesen alkalmat adott arra, hogy a szocializmus teóriáinak minél szélesebb keretekben való megvalósítására törekedjenek. Ezért volt a Herriot-kormány büdzséje nek olyan nagy teoretikus jelentősége. A szocialisták tudatában is voltak ennek és megfeszített munkával, éjjeli ülésekkel és szavazásokkal hajtották keresztül az uj fran­cia költségvetési. Tekintettel a képviselőház baloldali többségére, ez a gyorstalpalás elég hamar keresztül is ment a képviselőházban. A Luxembourg-palotában a büdzséjavas­lat a szenátus pénzügyi bizottsága elé került, amely Beranger szenátornak adta ki tanul­mányozás végett. Beranger szenátor, aki mellékesen em­lítve két év előtt bejárta a dunai országo­kat és tapasztalatai alapján megakadá­lyozta, hogy Franciaország Romániának kölcsönt adjon, félelmetes munkát végzett, amely annak szocialista megalkotóit a leg­szenvedélyesebb ellenségeskedésre ragad­tatta. A szenátus a gyorsan talpalt cipőt telje­sen szétszedte. A képviselöház 398 uj tör­vénycikke közül I97-et elvetett vagy külön­választott a javaslattól. így a javaslatot meg­fosztotta eredeti tendenciájától és egy egé­szen uj büdzsét állított össze. Mindjárt hozzátehetjük, hogy egyezer- 'kettőszázkilencmillió uj adóterhet töröl a képviselőházi javaslatból, amivel szemben a tervezett kiadásokat is úgy leszorította, hogy végeredményben 478 millió fölösleget mutat ki, mig a képviselőházi javaslat csak 30 mil­liót. A Beranger-féle javaslat hatása várat­lan volt. Aznap, midőn a szenátusban ja­vaslatát bemutatta, a francia tőzsdén nagy hossz jelentkezett és azóta a frank esése megszűnt, sőt lassú, de állandó javulást mutat. A frank megjavulását nem annak a pár millió feleslegnek kell tulajdoni tani, amit a szenátus büdzséjavaslata kimutat, hanem annak, hogy a francia gazdasági és pénzügyi érdekkörökbe kezd visszatérni a bizalom, amelyet a radikális-szocialista többség pénz­ügyi működése teljesen tönkretett. Csakugyan a képviselőház javaslatát olyan törekvések hatják át, melyekkel szem­ben a szenátusnak élesen állást kellett fog­lalnia­Ez a büdzsé magán hordja az államszo­cializmus felé való törekvés bélyegét, a töke és agrárellenes törekvést és egy olyan pénzügyi törvényhozásét, amely a francia hagyományokba erősen belenyúlt és amelyet a francia szenátus nem habo­zott forradalminak minősíteni. Éppen ezért a francia burzsoáziában igen nagy hatása volt a szenátus magatartá­sának. Azok a francia tőkék, amelyek már útra készen álltak a határon túlra, megálltak vagy visszaözönlöttek és a kistőkések való­sággal fellélegzettek ama nyomás alól, amellyel a képviselőházi javaslat nagy fá­radsággal összekuporgatott vagyonkájukra nehezedett. A képviselőházi javaslat belenyúlt a fran­cia kispolgár mindennapi életébe, a család régi jogaiba és^hagyományaiba. És a francia kispolgár elméletben ugyan radikális, voltériánus, sőt talán kommu­nista, de ha tartaléktőkéjéhez és régi ha­gyományaihoz nyúlnak, akkor mindjárt konzervatívvá válik. Ezek a tömegek tapsoltak a szenátor­nak, amikor tiltakozott az ellen, hogy a par­lamenti harcok, sőt ökölviadalok hevében tárgyalt, meggondolatlan törvényhozás a régi francia családi jogot felforgassa- A képviselőházi törvényjavaslat — mondják ezek a tömegek — a francia közgazdaság I gyökerét, a takarékosságot támadják meg, ami által ez céltalanná válik. Az ipari és ke resikedelmet elbátortalanítja, az örökösödési jog megbolygatásával a házassági törekvé-j seket megnehezíti. Az a szabadszerelem bűd- zséjavaslata! — kiáltja az elkeseredem el­lenzék. A szenátus viszont a régi francia ha-- gyomány, a takarékosság Őrének is mutat­kozik. Jellemző például Henry Cosn’er ‘szená­tor javaslata, aki arra gondol, hogy ezen­túl törvényhozásilag kdl megtiltani, hogy a kutyák is ugyanolyan kenyeret kapjanak, mint az emberek. ö a kutyakenyeret rozzsal akarja ve­gyíteni. Isten tudja, honnan tudott Menenius Agrippának ez a kíitünő utódja statisztikát felkutatni a Franciaországban található ku­tyákról, de szerinte 1922-ben 3,304.915 csaholó ga­bonafogyasztó akadt a francia köztársaság területén. A kutya körülbelül naponta és átlagban egy font kenyeret fogyaszt el. Ha a buzake- nyeret teljesen rozskenyérrel helyettesítjük, a napi egvmillióötszázezer kiló kenyérnél igen jelentékeny buzamegtakaritást lehetne elérni, aminek összege évente több mint öt és félmillió métemázsára rúg — mondja a nemes szenátor. Ilyen takarékossági szellem mellett nem csoda, ha a képviselőházi javaslatot a szená­tus alaposan leszorította és jelentékeny meg­takarítást tudott produkálni. A képviselöház harcias elemei, a szocia- 1 isták és a jobboldal nagy érdeklődéssel tekintenek az események felé. A két ház közötti harc kiélesedését ez a fél nagyon óhajtja. Egyrészt a szenátusnak a szocia­listák programszerű ellenségei, mert ezt a felsőházat, mely a törvényhozás állandó akadályának mutatkozik, elévültnek ás fe« leslegesnek tartják már doktrinér szempon­tokból is. A jobboldaliak viszont örülnek a harcnak, mert ez az általuk annyira óhaj­tott megoldáshoz, a házfe’oszlatáshoz és az uj választásokon a nemzeti blokk eset­leges győzelméhez vezethet. A mérséket elemek és maga a kormány is a kompromisszum felé hajlanak, ami min­den valószínűség szerint létre is fog jönni.. De ha ez a harc a bűdzsékérdésben le is csfl- lapodik, a vatikáni és az egyházpolitikai kér­désekben újra kiújulhat a két ház között. A két ház, illetve a konzervatív és ra­dikális felfogás közti erőviszony kérdése fel van vetve és bele van vetve a francia köz­véleménybe. amely mozgalmas napok elé néz. A többiekre nézve igen fontos lesz a május harmadiki községi választás, ami már a fenti kérdések jegyében folyik le és ezek-’ hez kivan feleletet adni. Szépségápolás. Bátor vagyok Hölgyeim n agy r abecsült figyel­müket fel'hivim. Azon hölgyek, kik még nem kerestek fel, le­gyen Tkaírmtk megismerni, hogyan lehet archibá­kat sikeresen eltávoztam. Intézetem legújabb pá­risi és londoni apparátusokkal! fel van szerelve. 25 évi szakadatlan munka, tanulmány, utazás és sokévi külföldi praxisomnak köszönhető az eddigi siker, amelyet sokszor köszönőlevél bizonyít. Azon hölgyek, akik személyesen nem kejreshetík fel az intézetemet, levélileg forduljanak bizalommal hozzám, kérem leírni, mit szeretnének, elemi és pontos használati utasítással küldök szereket biz­tos hatással, utánvét mellett Szeplő, májfolt, fakó teint ellen szükséges garnitúra Ke 36.— Zsíros likacsok (pórus, bőratkás), vö­rös arcerek, fényes bőr, foltok sikeres eltávolításához szükséges garnitúra Ke 36— BŐrujitó garnitúra, 4 nap alatt meg­újul a bőr, nincs gátolva hivatásá­ban, legújabb módszer Ke 80.— Szemölcs, anyajel, gries, pigmentpon­tok, libabőr, fájdalom nélkül, nyak- fehérités, kebelápolás Ke 36— Korai ráncosodás, petyhüdt bőr, gar­nitúra Ke 36.— Hajtalanitás karokon, lábakon, garni­túra Ke 36.— Arcszépitö garnitúra Kő 36.— ,Jza“ szépségápoló intézet INSTITUT DE 8EAUTÉ IZA ALEXÍOVÍCH BRATISLAVA, STEFANIK U. 19.-a EM. Egész nap nyitva­(Párisi elismerő oklevél és aranyérem.) Aki a Prágai Magyar Hírlap hirdetésére hivatkozik, a szerek árából 20 százalék engedményt kap. I--------------------------------------------­1 Dr. Bor ti vka j ezelőtt Dr. Hausmann -ms szanatóriuma I Prfim n, ^nurnva T^r ! í S .nimuukiiiiiiiniiiuMiHiuiNiHiiiiu(<

Next

/
Oldalképek
Tartalom