Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)

1925-04-05 / 78. (821.) szám

* Vasárnap, április 5. A P M- fi- VASÁRNAP! ROVATA írja: Tömöri János, k UíiioaiiflKs ül soFoiBilsiá! Prága, április 4. A tavaszi ülésszak elsó hetének munká­latai úgy indultak meg mintha.a koalíció nemi is akarta volna abbahagyni az ülésezéseket addig amig az úgynevezett koalíciós mun­kaprogramot az utolsó p mbg nem teljesí­tette. Három havi szünetelés után két-három gyorstalpaló ülésen átment a iegybankjavas- lat és a felekezetközi törvény a közgazda- sági és a kulturprogramok egy része. A sze­nátus ugyanakkor elfogadta az ünnepek ren­dezéséről szóló iavas'atot s pártatlanul meg kell állapitanunk hogy eme törvénynek sze­nátusi vitája sokkal alaposabb volt, mint a képviselőit 'zban. Alaposabb volt azért, mert a felszólalók pártkülönbség nélkül rámutat- tak a javaslat nagy hibáira, amelyek miatt a katolikus, az evangélikus, a református és zsidó, a munkaadó és munkavállaló, az ipa­ros. gyáros és szocialista elégedetlen a tör­vényhozás emez alkotásával­Nem külömb a helyzet a felekezetközi törvénynél sem, amelynek az volna a fel­adata. hogy a köztársaság összes vallásfele­kezeteit egyenjogusitsa. a valóságban pedig valamennyi fe’ekezet megrövidítve érzi ma­gát egymással szemben. Mind a két javaslat p-’dig annak a kul- turprogramnak első része, amelynek az egy­ház és az -állam egymáshoz való viszonyát kellene rendeznie. Hz a rendezés végső fo­kon oda irányul, hogy az állam és egyház elválasztassék. Az említett javaslatok azon­ban nemhogy megalapoznák az egyház és állam viszonyának rendezését, hanem még jobban összezavarják azt azáltal hogy oly ügyekbe avatkoznak, amelyekben kizárólag az egyházak volnának hivatottak határozni. Ennyi is elég annak megvilágositására, hogy a nemzetgyűlés tavaszi ülésszakának első heti munkája nemcsak kétes értékű, hanem határozottan káros következményekkel fog járni a közre. A szenátus ez alkalommal 'gazán derék munkát végzett más szempontból is. Az ille­téktörvény tegnapi vitájára gondolunk, amelyben Heller szenátor oly talpraesetten utasította vissza az államellenesség sokat hangoztatott olcsó vádját s nyíltan megne­vezte az állam igazi ellenségeit, akik a ha­talom árnyékában sütkérezve élvezik az ál-' lamalkotás gyönyöreit, azonban oly módon, mint a fa leveleit pusztító hernyók ... Ez a megvetett ellenzék még egy lépéssel tovább is ment s leleplezte a hon- és nemzetmentők­nek oly alacsony opportunizmusát, amilyen­re alig akad példa a világtörténelemben. A nemzete sorsáért aggódó nagyság tegnap még Ausztriáért s a Habsburg-házért életét és vérét volt hajlandó ontani s ki tudja hogy holnap milyen eszmének szentségére fog es­küdni. Hálásak vagyunk a szenátusnak, hogy az ellenzék végül radikálisan leszámolt a pausális gyanúsításokkal­Egyébként miért is voltak a mi pártjaink államellenesek a mindenható kormány sze­mében? Azért, mert védték nemzetünk jo­gait mert tiltakoztak az elviselhetetlen adó­terhek miatt mert a' földreform igazságos elosztását követe'ték mert elítélték a pana­mák fertőjében fuldokló kormány minden cselekedetét Ma a választások előestéjén az egyes kormánypártok ugyanezt eszik, csak­hogy külön-külön Az egyik államalkotó párt lapja a másik pártot kommunistának nevezi, ismét más párt oly hevesen lázit az adók el­len ahogyan mi sohasem harcoltunk s a har­madikról kiderül, hogy a földreformot kisa­játította, a negyediknek vezérei, pár év előtt szegények voltak, mint á templom egere s ma versenyistállóik vannak az ötödik . szor­gosan gondoskodik saját vezetőinek szociá­lis biztosításáról fis mindezt nem mi állam- ellenesek mondáik hanem az államalkotó1-' egymásról, kölcsönösen. Minden ország -á- masza, talpköve a tiszta erkölcs . •. Ezt a talpkövet támaszt sehol sem látjuk. l szlovák MmlmwmMkt és a polifiaí film Abba a szélesmedrü eszmecserébe, amely lapunk hasábjain a magyarság politikájának alakulása kérdésében folyik, rendkívül érde­kes megnyilatkozást kaptunk ma arról a részről, amelynek a helyzet végleges kiala­kulásában mindenesetre igen fontos szerepe van. A keresztényszoeialista párt szlovák osztályának főtitkára: Merrel István a politi­kai szemüveg másik szemszögéből az ellen­zéki politikának szlovák része szempontjából igyekszik megvilágítani és kritizálni a Szent- Ivány József által felvetett egységes magyar párt eszméjét. Mit hozhat az egységes ma­gyar párt és mit az őslakosság pártja? — erre a kérdésre válaszol Merrel István s ki­jelenti, hog3' mindkét gondolat tulkorai és hoszabb életre egyáltalán képtelen. A ma- gya*rság kimondott nacionalista politikájával elszigetelné magát a többi szlovenszkói őslakostól s a Szlovenszkón uralkodó nacio­nalista-soviniszta kormányeszme először a szlovák vidékek magyarságát szivná fel, azután a szlováksággal végezne. Utal a kor­mánysajtó magatartására, amely bizonyos örömmel fogadja az egységes pár megalakí­tásának eszméjét, ellenben felszisszent Kor­láth cikke miatt, aki az őslakosság pártjának gondolatát veti föl. Legcélravezetőbb lenne tehát egy őslakos pártnak a megalakítása. Itt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a történelmi igazságot, hogy heterogén elemekből összekovácsolt szervezeteknek nem lehet hosszabb létjogosultságok s igy az őslakosság pártjában tömörült társadalmi, nemzeti és vallási világnézetek egymással szembekerülnének és életképtelenné tennék az őslakos pártot. Az őslakosság egyesítésé­nek szükségességét hangoztatják a zlovák kér. zocia'listák is, de ez az egyesítés csak a keresztény világnézet alapján történhetik. A keresztényszocialista párt — Merrel sze­rint — oly tökéletes valóság, melyet a mai megrázkódtatások nem béníthatnak meg, mivel a pártban beállott válság nem a világ­nézeti eszme hibája, de egyedül az eszme egyes harcosaié, talán vezetőié, ami azon­ban nem lehet befolyással magára a?z esz­mére. A szlovák keresztényszocialista osztály amely a nyugati kér. szoc. pártnak egyharmadát alkotja, biztosra veszi, hogy a keresztényszocialista eszme diadalrajutását semmi sem akadáfimzhatja meg. A komáromi ksresztémyszociáSis körzet és a párthijség A kér. szoc. párt válságával kapcsola­tosan komáromi tudósítónk ezt jelenti: A ko­máromi pártkörzeí volt az első, amely állást foglalt a párt válsága ügyében. Letley Jenő dr. pártelnök most arról értesítette a komáromi körzet elnökét, hogy a körzet határozatait nem veszi tudomásul, mert a körzet annak meghozatalára nem volt ille­tékes. A határozatokkal a körzet „a párt- hűség megszegésének alapos gyanújába került11 és ezért az ügyet megfelelő intézke­dések kikérése végett a kongresszus elé terjeszti. Ez üggyel kapcsolatosan Alapi Gyula dr. körzeti elnöke kijelentette munkatársunk előtt, hogy a körzet határozata nem egyéni akció volt, hanem széles tömegek akaratát fejezi ki. amelyről a pártközpont csakhamar konkrét tényekből is meggyőződést fog szerezni. A pártközpontban történt dolgok Megdöbbentették a kér. szoc. tömegeket, amelyek a pártvezetés körül radikális változ­tatásokat kívánnak s elsősorban követelik a pártabszolitizmus megszüntetését. az öntudat. Az újak a régiek önzetlen lelki­világát nem tudták megérteni és sértést láttak a? pedantériában. A tapasztalatlanság miatt és a sértett hiúság következtében sze­mélyek ellen indulónak nézték a kér szoc. pártban egyesek azt, hogy mások cisztán objektív okokból a pedáns és lelkiismeretes ügykezelést követelték. Kijelenti, hogy a Bittó Dénes és társai elleni határozat nélkü lözi úgy az objektív, mint a formai jog ismérveit. A Lelley nyilt-levelében foglalt vádpontok a magyarságban kínos érzéseke' I váltottak ki, mert ezek önkényes és helytelen következtetés eredményei. A megoldás tekintetében a’z a véleménye, hogj békés megoldás a pártkeretek fenntartás Tlett a cél — ha ez a megoldás lehet — d mrt- keretek megmásitása által, ha kell. Részleges kormányválság Olaszországban Róma, április 4. Az ellenzéki lapok jelen­tései szerint Giorgio hadügyminiszter ma? beadta lemondását. A kormánysajtó nem cá­folja meg ezeket a híreket sőt egyes lapok meg is erősítik őket. A hadügyminiszter teg­nap levelet intézett Mussolini miniszterelnök­höz, melyben fölajánlotta lemondását. Mus­solini egyenlőre még nem válaszolt neki, hivatalos körök szerint azonban a lemondás biztos és vasárnap vagy hétfőn, a? parlamenti ülésszak után, nyilvánosságra is kerül. A szenátus 181 szavazattal 77 ellen el­határozta, hogy Mussolini miniszterelnök tegnapi na’gy beszédét falragaszok alakjában a nép szélesebb köreinek tudtára ad.ia. Uj kormány Jugoszláviában? Belgrád, április 4. Radics Pált, a horvát parasztpárt jelenlegi vezérét, Pasics minisz­terelnök tegnap este kihallgatáson fogadta, mely kihallgatás több mint két és fél óráig tartott. Ellenzéki körök ezt a konferenciát a koncentrációs kabineti alakitására vonat­kozó tárgyalások befejezésének mondják 'S az uj kormány megalakulás't már a özeit napokban várják. Radics Pál ezzel szemben kijelentette, hogy a konferencián tisztán csak az elfogott horvát képviselők, ügyében interveniált Kormánykörökben is úgy vélik, hogy már hús vét után uj kabineti jön, mely a horvátok- ky>! °s;?emben barátságosabb hangulata lesz. Csak a parlament összeülése után lehet számítani a koncentrációs kabineti meg­alapítására. SzíilSo Géza nyilatkozata A Nemzeti Újság tegnapi száma Szüllő Géza nyilatkozatát közli a kér. szoc. párt válságáról. Szüllő szerint a szlovenszkói és ruszinszkói magyar politikai pártokban hosz- szabb idő óta feszültséget idézett elő az a helyzet, hogy a régi parlamenti emberek nellett a politikában olyan elemek kere­kedtek felül, akikben egyrészt a tettvágyat nem mérsékelte a tapasztalat, másrészt az érzékenvkedés ellenében nem vértezte őket íreden, amcríka piHfiii - MtlsuisisssőseM minden „etikában, droarériá- bán és Darfümériában kaphatók JMlfÁyrw Kedd: BOTHÁR SÁNDOR dr.: Visszaemlékezé­seim Petrogalli Oszkárra. Szerda: IGMÁNDY GfiZA: Két Isten szolgája. Csütörtök: BOTHÁR SÁNDOR dr.: Visszaemlé­kezéseim Petrogalli Oszkárra. Péntek: ILLÉS ENDRE: Vágyak. A P. M. II. szenzációs szépirodalmi melléklete------- ----■■ Kis ars poetica, nagyok számára Verset tanít e vers, elő sok földön iáró verseid, ki mindig csak papírra ir s látóhatára a papír. „A versemet ha leíróra, szánt ceruzám a papíron, úgy hallgatón: gyöngéd neszét kicsiny szobámban nézve szét. A papRorf, amely nemes, jól ál! a rím, ha szellemes, seholse vad, seholso nyers, remek a papíron a vers!" De hát azontúl lesz-e még szavad? Mert igy nem messze mégy; múló, marék rongy a papír, a köitö nem papirra ir. Hanem a zöld mezőre ir, remény fakad, sebekre ir, tarajos hullám, zeng a rét, ringatja rajta a szivét. S a végtelen tengerbe ró szavakat és a büszke szó, a vizen vérig kergetett, % viharzik, mint a fergeteg. És a kemény sziklába vés szót, mélyen, mint a szenvedés s ha szivébe tövis törött, a szó s a szenvedés örök! És van, amit az égre vet, a hold betűzi és nevet, egy női név, az égen él s a szférák hangszerén zenél. Nem hallja ceruza neszét, szobában sem néz szerteszét, mezőt iát, tengert és eget, örömet, szenvedéseket. A köitö, — ezt még leirom, — lyukat csinál a papíron, azon a világba kilát I és olyan csak — mint a világ! Szegedi István. * Szegedi Istvánnak a „Halhatatlan hitves­hez" cvrwü kötetéből. A cégéres madáríj eszto — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcáia — Irta: Szekula Jenő. A nimfa leült az erdőszélre; mohával be­vont csupasz fatönkre és belebámult a csil­logó fónyözönbe a fák sóhajtozó lombfátyo- lán keresztül. Azután elmerengve mondta: — Ha még egyszer emberek közé me­hetnék! Nagyot sóhajtott. Mert már régen nem vált emberek között. Talán évezredek óta Pedig úgy emlékezett, hogy valamikor egy nagyon csinos, feketeszemü görög ifjúval Is­merkedett meg, valahol a homokos Tarantó aranyködben úszó pariján. De ez már régen volt, az erdők fái sok ezerszer újra virágoz­tak azóta. Az ifjú talán nem is él már. Ez va­lószínű. A halandók rövid életűek ezen a föl­dön. A nimfa vonagló szájjal suttogta: — Pedig kár! Szép piros ajka volt s erős fehér karja. Jaj, hogy is feledkezhettem meg szegénykéről. A fürdő távoli és fehér kaviccsal szegé­lyezett utján gyönyörű asszonyok sétáltak. Tündéri ruhájuk idáig aranylott a ködben. Halkan suhogott a könnyű, ezüsttel áttört se­lyem s gyönyörű redőket vetett az aranyba omló muszlin. — Szépen öltözködnek a földi asszonyok — sóhajtotta a nimfa s csillagos szeme köny- be lábadt hirtelen. — Lám, a nagy Pán elha­nyagolja az erdőik isteni lányait. Majdnem teljesen ruhátlanul járatja őket. Pedig milyen szép lenne, ha kedvére kiöltözködhetne egy­szer. — Csak valamely földi nő alakot cserél­ne velem. Fiatal lány fordult be hirtelen az erdőbe. Szép járású és sudárnövésii hajadon. Fején kosár megrakva édes illatú ciklámennel és kék virággal. Olasz lány volt, valamely kö­zeli faluból, talán a tündéri Veturiából. Az anyja küldte, hogy virággal kereskedjen a fürdő népe között. . A nimfa eléje került és megszólította hirtelen: — Kedves, nem cserélne ruhát velem? A virágáruslányka csillogó szemmel néz­te a nimfát. — Szívesen — mondta s kecsesen haj­bókolt előtte. A nimfán ezüsttel áttört sötétzöld köpeny volt, csillogó, mint a harmat a haragos euka­liptuszok illatos levelén Haján gyöngysze­mekkel áttört virágkorona, A virágárus lány­kát elkábitotta egészen. — Rossz cserét fog csinálni — suttogta aggodalmasan a leány. — Nem baj, szívesen ráfizetek az üzletre, a kaland kedvéért — nevetett a nimfa. Virágos ággal megérintette az olasz lány 'átlát. Ez elaludt a rét szélén. Fehér olajfa Mis lombja borult föléje, * Éhgyomorra fél oohár L í-9 i<5 étvágyat, gj mÍ-H II P. Illlli kellemes közérzést SCHMíDTiiAUER-féie munkakedvet biztos' wienii iftssze tmnsfattfa iteseríivizzei %

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom