Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)
1925-04-04 / 77. (820.) szám
Szombat, április 4. Miként vélekednek a csehek Ruszinszkórói? A csehek ruszinszkói szócsöve: a P. Hlasy megállapításai Ungvár, április 3. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) A kormánypénzen fen tartott P. Hlasy majdnem minden számában foglalkozik a cseheknek a ruszinokhoz való viszonyával. Legutóbb is, miután megállapítja, hogy: „A podkarpatsk.a rusi viszonyok úgy alakultak, hogy a cseh ellenes hangulat elérte a maximumot, azt is leszögezi, hogy: „a ruszin nép többsége azzal, hogy a kommunizmus télé hajlóit, államellenes álláspontra helyezkedett.. Ezek után igy foltatja: „A. ruszin, ha a saját feje után mehetne, minden mérés nélkül felosztaná a kincstári, avagy a Scihönborabi r tokot, nem vezetné be azt a telekkönyvbe, ellenértékét nem térítené meg s még több, ehhez hasonlókat követne el az ő primitivsé- gében.“ „Milyen ies-z a legközelebbi választások eredménye? — kérdd tovább a cikk. — A fentiek után nagyon rossz s nem változtatna azon már az sem, ha minden egyes ruszinnal megnyeretjük az építkezési sorsjáték főnyereményét. Az előttünk ismeretes okokból a legközelebbi választásoknál a ruszinok a kormány ellen fognak szavazni. Szó volt róla, hogy a ruszinok nem szavazhatnak másképpen, mint kommunista módra, mivel a kommunizmus a politika? érettség alfája. S most, amikor a kommunizmus a falvakban leáldoz ófélben van, a ruszin a b e t h á r a fog szavazni, azaz olyan pártra, amely a legellenzékibb s legcsehellenesebb. Ez ma a Kurtyák-párt, amely a választásoknál a legtöbb szavazatot fogja kapni, ha a választások előtt még radikálisabban fog vi- selkedni.“ A fentiekkel szemben megállapítja végül, hogy: „A mostani kommunista többség nem lép fel csehellenesen, hiszen cseh központi vezetőségük van.“ A cikk befejezésül az itteni cseh elemek kormánytámogatását és pozícióinak megerősítését kivan ja. Katasztrofális kéményb'eomlás Lipcse mellett Berlin, április 3. A Lipcse melletti Böh- lenben katasztrofális kéményösszediilés történt. A száztiz méter magas gyári kémény hibás építés következtében épp abban a pillanatban omlott össze, amikor körülbelül 18 kéményseprő tisztította. Eddig csak két súlyosan sebesültet sikerült kihúzni a romok alól, míg a többi tizennégy munkás sorsát nem lehet tudni. Amíg ugyanis a hatalmas tömegű romokat eltakarítják, addig néhány nap múlik el, úgy, hogy bizonyosra vehető a tizennégy munkás halála. KozIüe a pariaieiii vakáció A képviselőház tegnap esti ülésén néhány koalíciós szónok hozzászólása után elfogadta a felekezeteknek egymáshoz való viszonyának szabályozására vonatkozó javaslatot, majd négy mentelmi ügy elintézése után a jegybankjavaslatot és a felékezetközi törvényt második olvasásban is elfogadta a ház. A képviselőház legközelebbi ülését az elnökség Írásban fogja összehívni, valószínűleg május első felében. A szenátus esti ülésén a munkások fizetett szabadságáról szóló képviselői határozatot tárgyalta; a vita során felszólalt az uj népjóléti miniszter Winter dr., aki a javaslatnak késői benyújtását azzal mentette, hogy az előkészítő munkálatok során nagy elvi ellentéteket kellett legyőzni. A mentelmi ügyek során Stránsky dr. előadó javaslatára a szenátus kiadta Klimkó szenátort. Stránsky előadói jelentését az ellenzék közbeszólásaival ismételten félbeszakította, sőt Niessner német szociáldemokrata szenátor főhóhérnak nevezte az előadót, amiért elnöki rendreutasítást kapott. A husvételőtti utolsó ülését ma, pénteken tartotta a szenátus. Éles ellenzék! vita a szenátusban A kormánymű patrióták és a hernyók — Kra már és Mares álfameiienessége — Ki kezdi a háborúi? A szenátus ma délelőtt újból összeült, hogy az eléje terjesztett javaslatok letár- gyalása után megkezdje a húsvéti szünetet. Az ülést háromnegyed egy órakor nyitotta meg Soukupal elnök. Elfogadták az elnökségnek azt a javaslatát, hogy az illetékek felemeléséről és az ünnepek rendezéséről szóló törvényjavaslatokat egyszerűsített eljárással- fogják tárgyalni. Ezután rátértek az ünnepjavaslat tárgyalására. Elsőnek Miessner (német szociáldemokrata) szólalt fel. Nem tudja megérteni, hogy miért alkotják meg tulajdonképpen ezt a törvényt. Hiszen nincs haszna senkinek se belőle. Micsoda meghibbant agyban születhetett meg egy ilyen örült gondolat, eltörölni az évezredes tradicióju dupla- ünnepeket? Majd a javaslat előadójával polemizálván, aki a német ellenzéket ismételten államellenesnek nevezte, ezeket mondja: — Kívánom, hogy a köztársaságnak sok olyan ellensége legyen, mint mi vagyunk, de még inkább kívánom, hogy lehetőleg minél kevesebb olyan patriótája legyen, m'ní a jobboldal. (Közbekiáltások: Ezek a patrióták főleg a földhivatalban nagy hazafiak!) Mert, mint ahogy a hernyók ellepik a fát, úgy lepik el a köztársaságot is ezek a nagy hazafiak. És ha a hernyók beszélni tudnának, biztosan azt mondanák, hogy a fa csak éljen, mert mi rágni akarunk- Ezek a jobboldalon ülő cseh hazafiak is azt kiabálják: éljen a köztársaság, de csak azért, hogy rághassuk azt, miként a hernyók a faíeve’et. Kovalik dr. (szlovák néppárti) mindenben csatlakozik előtte szóló véleményéhez, hibáztatja a javaslaton azt, hogy a katolikus ünnepek jó részét eltörlik, nem sorolván fel őket névszerint, hanem csak dátumokat. Pedig nincsen semmi szégyelni valójuk sem Cyril és Method, sem Szent Vencel neve miatt. A francia radikalizmus nem törölte el Saint Germaine nevét. Nemrégiben beszélt Habrman volt miniszterrel, aki azt mondotta neki, hogy igyekezzék a néppárt arra, hogy közelebb hozzák a cseh és szlovák nemzeteket egymáshoz, ö akkor azt felelte, hogy a kormány az oka a nagy elidegenedésnek és ez a törvény Is csak ezt a célt szolgálja. Követeli még október 30-ikának megünnepelte tését és az autonómia mielőbbi győzelméről beszél. Ezután Barinka (szlovák néppárti) különösen Húsz János ünnepének törvénybeiktatását hibáztatja, akit Szloven- szkóban senki sem ismer. Babka (szociáldemokrata) majd utána Herben dr. (cseh nemzeti demokrata beszélt- Reyl (cseh néppárti) akadémikus jellegű előadást tart Húsz János tanításairól, amelyek merőben ellenkeznek a szocializmussal. Érthetetlen tehát, hogy a szocialisták annyira védelmezik azokat. Az előadó zárószavai után a javaslatot első olvasásban elfogadják. A következő pont a közigazgatási eljárásoknál szedendő illetékekről szóló törvény* javaslat. Trcska (cseh agrárius), majd Niessner után Brabec (nemzeti demokrata) erősen kikelt az ellen, hogy a kormány a szenátust mennyire mellőzi. Ezután Heller (német szociáldemokrata) kijelentette, hogy az uj törvénnyel az állam milliárdos jövedelemre tesz szert, amit senki sem ellenőrizhet. Erélyesen visszautasítja az államellenesség vádját éppen azok részéről, akik még a nemrégiben egész másképp nyilatkoztak. Azzel fenyegetődzik, hogy fel fogja olvasni Kramár és Mares tanárnak nyilatkozatait, amelyeket azok a köztársaságokról s annak fejéről tettek és akkor ki fog derülni, hogy az úgynevezett áüaniellenes ellenzéki politikusok közül soha senki oly súlyosan nem vétett az állam ellen, mint éppen ezek a nemzethü demokrata urak. Ezeket a kijelentéseket halálos csendben hallgatta végig a szenátus. A javaslatot politikai, gazdasági és alkotmányi okokból nem fogadhatja el. A politikai okok indokolására visszaveti Stránskynak azt a vádját, hgy a háborút Ferenc József a németek támogatása miatt indította meg. Ö éppen az ellenkezőt bizonyltja be. A nemzeti demokrata és a cseh agrárpártban ülő politikusok szavazták meg !912-ben a véderőtörvényt s azt a költségvetést, amelynek alapján Ausztria fegyverkezhetett. Egyébként ezeknek a kiváló cseh politikusoknak nyilatkozatai is bizonyítják azt. hogy Ferenc József inkább támaszkodott a cseh polgári pártokra, mint a német szociáldemokratákra. Kramár dr. mondotta 1913-ban a bécsi parlamentben, hogy neki legfontosabb a? osztrák monarchia fennállása és a külügyi politikát kizárólag abból a szempontból Ítéli meg, hogy annak irányai jók-e Ausztriának vagy sem. Neki sokkal jobbam szivén fekszik Ausztria sorsa, mint az azt alkotó egyes kis nemzeteké. Ugyancsak Kramár mondotta a véderőtörvény elfogadásánál a következőket: A véderőtörvény birodalmunknak, népünknek és dicsőségesen uralkodó császári és királyi udvari házunknak, amelyet egyébként az Isten soká éltessen, a védelmére szolgál. Ezt a véderőtörvényt szavazták meg .-akkoriban Franta, Bradács, Kadulcsák, Lu- kavszky, Rasin dr., Udrzal, Hrban, Kramár, Kamalik és Viskovszky. Majd gúnyosan jegyzi meg: ezek az urak ma is a cseh politikai élet vezetői. Sőt még tovább megy. Prásek volt miniszter a háború előtt azt a nyilatkozatot tette, hogy ha Ausztria és az uralkodó ház veszélyben van. úgy mindenkinek fegyverbe kell szálnlia és a csehek lesznek az elsők, akik fegyvert ragadva fognak a harctérre sietni. A csehek hlyek maradnak Ausztriához utolsó csepp vérükig. (Óriási derültség.) 1913 december 13-án az ujonctörvény megszavazásánál Valousek szenátor mondotta a bécsi parlamentben, hogy a cseh nép hazafisága és hűsége a dinasztia iránt van olyan erős, mint az Ausztriát alkotó államok bármely más nemzetének, A háború első évében a cseh nemzeti szövetségftáviratot intézett Boroevics tábornokhoz e.iő sikerei alkalmával, amelyet Sta- nek, Kramár és Masata írtak ajá. Boroevics megköszönte a táviratot és kijelentette, hogy a csehek úgy verekedtek, mint az oroszlánok. Ugyanezek aláírásával 1917-ben memorandumot intézett a cseh nemzeti szövetség a bécsi kormányhoz, amelyben azt mondják, hogy a wlfsoni elvekkel nem azonosítják magukat, azokat a leghatározottabban elutasítják és ellene tiltakoznál^. A szenátus feszült figyelemmel hallgatta a szónok leleplezéseit, aki azután rátért a javaslat érdemleges bírálatára és kijelentette, hogy a javaslatot nem fogadhatja el, mert az ellenkezik az alkotmánytörvény 114-ik paragrafusával. Az egész csak keretes törvény, amelynek alapján a kormány szabadon állapíthatja meg az adókat. Utána Vesely dr. (cseh néppárti) szólalt fel, majd pedig az előadók tartották zárószavaikat. Ezután a ház első és második olvasásban elfogadta a javaslatot. Visszaemlékezéseim Fetrogalli Oszkárra A P. M. H. számára irta: Bothár Sándor dr. Végre eljött a várva-várt szabadulás szeptember 24-én csakugyan kidobtak a fogházból. A besztercebányai kis állomáson éljenző tömeg várta a kassaiak kosztján gömbölyűre hízott „mártírokat11, akik most egyelőre rendőri felügyelet alá kerültek. Ezt eleinte komolyan is vették, Oszkár nem jelenhetett meg a táírafüredi gyűlésen sem, elaborá- tumát más olvasta fel. Később utazhattunk amerre jól esett, még Magyarországra is kaptunk útlevelet, de amikor Besztercebányán voltunk, pontosan, minden kedden és pénteken reggel fél 9-kor le kellett a rendőrségen jelentkeznünk. S talán még ma is fennállana a jelentkezési kötelezettség, ha közbe nem jön a Károly-puccs, amikor ugyan dupla felügyelet alá kerültünk, naponkint kellett jelentkeznünk, de ennek feloldásával automati- ce megszűnt a kassai felügyelet is, bár hivatalosan Kassáról mai napig sem jött intézke dés. « Sokszor beszéltünk Oszkárral arról, mi szükség volt erre az egész összeesküvés' mesére s a mi 6 havi fogságunkra. Eleinte azt hittük, hogy csak a választások tartamára akartak néhány kellemetlen embert zár alá tenni. De a választások lezajlottak s ml tovább ültünk, később tisztán láttuk a tendenciát, akkor, amidőn „illetékes körök“ úgy a külföldi lapokban, mint a népszövetség előtt, többször, még legutóbb is azt vetették a kisebbségi jogok kérdésében felvetett panaszaink ellen, hogy a kisebbségek illojálisak az állammal szemben és nyomban reámutattak a nagy összeesküvésre, mindenkor bölcsen elhallgatván azonban, hogy a szigorú katonai ügyészség tényálladék hiányában a vádat elejtette. Hát ezért kellett a propagácsok mozgósított hadának egy „összeesküvésbe11 tömöríteni azt a sok embert, akik csak a fogházban szereztek egymás létezéséről tudomást. ' * Számottevő politikus volt Petrogalli Oszkár a háború előtt is s a fogság előtt is jelentékeny tényezője volt a szlovenszkó' magyarság politikai életének. De igazában a fogság után lépett ki a küzdőtérre. Nem megtörve, sőt megedzve. Élete könyvének ezen fejezetei nyitott lapok már, mindnyá junk előtt. Itt nőtt meg szemünk előtt óriássá, belenőtt a történelembe. Ezekről az eseményekről én már nem irok, a mai generáció jól ismeri azokat, a jövő számára Írja meg majd avatottabb toll. Három mértföldmuta- tót állított föl ő ezen az utón, melyek élnek és éltetik az ő emlékét. A losonci Központi Iroda, a Prágai Magyar Hírlap s az érsek- njvári egyezmény. Hagyjuk hát az események fonalát s lapozzuk fel a könyvnek r.em mindenki által ismert lapjait. Beszéljünk az ő egyéniségéről, amilyen itt volt, itthon. * íróasztala felett Kossuth Lajos és Deák Ferenc képe függött. S mintha ennek a két nagy embernek szelleme vezette volna őt. Kossuth" lelkesedése s agilitása, Deák higgadt bölcsessége, mérséklete és puritanizmusa nyilatkozik meg az ő cselekvéseiben Fáradtságot nem ismert az ő lelkesedése a amikor a magyar nemzet szent ügyéért kellett dolgozni. Pedig kényelmes természetű volt, a keverést jobb szerette a mozgásnál De lelke erőt vett a test kényelemszeretetén, törette magát vasúton, kocsin, autón, éjszakákat egymásután álmatlanul töltött, elült éjfélen túl Íróasztala mellett, csak hogy mindenütt ott lehessen, ahol szükség volt reá, hogy el ne mulasszon semmit, ami az ő ideáljait közelebb hozza. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság nemzeti egysége, ez volt legközelebbi célja. És ezért dolgozott és ezért fáradt. És hányszor láttam őt fáradtan fejfájósan haza érkezni, leült az öblös irodai karszékbe, kezét annak támlájára nyugtatva és nézett maga elé, merően, halálos fáradsággal. Sokszor kértem őt, kímélje magát, maradjon néhány hétig otthon, belátta megígérte. Otthon is maradt — a legelső táviratig, de amint olvasta, hogy jelenléte itt, vagy ott feltétlenül szükséges, vége volt a nagy elhatározásnak, másnap reggel már utazott A magyarság egysége! Ez volt a kedvenc eszméje, nagyon sokszor hangoztatta: Erdélyben s a Vajdaságban csak egy-egy magyar párt van. Mi sem vagyunk annyian hogy megengedhetnék magunknak a három felé szakadás luxusát. És milyen örömtől sugárzó arccal, boldogan jött vissza Érsekújvárról, meg van az egyezmény! És mint Mózes, aki elvezette népét az ígéret földjére, de ő maga nem léphetett már be oda, elérte ő is a célt, de nem érhette meg már annak eredményeit. Akik átvették az örökséget, tartsák is meg azt. * Nem szerette a dilettáns politikusokat, a malom alatti államférfiakat. Mindig hangoztatta- a politika tudomány és mesterség, azt éppagi tanulni kell, mint más tudományt, más mesterséget A tudat,an politikus legalább is oly veszélyes, mint a tudatlan orvos. Ö maga meg is tanulta ezt a mesterséget úgy elméletből, mint gyakorlatból. Sokat, nagyon sokat olvasott. Nagy könyvtára volt politikai müvekből, áttanulmányozott minden nevezetesebb munkát. Tudományos müvek, beszédek, politikusok emlékiratai állandó olvasmányai voltak, minden kérdésnek alapos felkészültséggel ment neki. Akik beszélni hallották, ei voltak ragadtatva beszédeinek úgy külső formájától mint belső tartalmától. Pedig legtöbbször ex abrupto beszélt. Még fontosabb gyűléseken, nagyobb beszédekre sem készült akként, hogy a beszédet kidolgozva leírta volna. Többnyire még elutazása előtt átgondolta az anyagot, sokszor elmondta nekem, amikor sorozatos beszédeket kellett tartania, hogy itt erről, amott arról fog beszélni. Futólagos jegyzeteket is készített, tisztán a Stlchwort- ok megjelölésével. Épp oly könnyedséggel irta meg vezércikkeit. Néha itt is előbb odavetett szavakkal lejegyezte az egésznek gondolatmenetét, legtöbbször azonban csak leült az Íróasztalhoz s folyékonyan, pihenés nélkül irt, sokszor gépbe diktált s egészen rövid idő alatt születtek meg azok a pompás (p.) jelzésű cikkek, melyeket a Prágai Magyar Hirlap olvasóközönsége annyira megszeretett. %
