Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)

1925-04-28 / 95. (838.) szám

Kedd, április 28. Jelentik, hogy a köztársaságiak és a nacio­nalisták egy összekapása alkalmával bét ember meghalt, többen pedig súlyosan megsebesültek. Ratiborfean, Mannfaeimiban, Dortmund- i>an, Erfurtban szintén voltaik kisebb-nagyobb csetepaték. Kafaszirlffls feMs Jaerft&ag Newyork, április 27. Este 9 órakor tudta meg Newyork Hindenburg megválasztását, úgy hogy a reggeli lapok már foglalkozhattak vele. A bír bombaként hatott a közvélemény­re. A hangulat Németország iránt jóformán órák alatt megváltozott s a szeszélyes amerikai nép oly gyorsan vált Németország ellenségévé, mint amilyen hamar barátja lett a birodalomnak a Zeppelin tranzóceáni útja idején. A lapok kivétel nélkül a legnagyobbfoku ellenségeskedés hangján Írnak. A demokrá­ciát Németországban epizódnak mondják, me­lyet most hamarosan fölváltott a régi vágású militarisztikus monarchia. Az amerikai szen­zációéhséghez hiven a német elnökválasztás teljesen monopolizálta a közvéleményt, min­denki csak róla beszél, még ivedig fölöttébb ellenséges hangon. Az United Press azonnal a hír vétele után számos amerikai politikusnak kérdezte meg véleményét s a nyilatkozók közül egyedül Borah szenátor mutatott némi optimizmust. A többiek mind elitélőleg nyilatkoztak. A MIM magatartása Párls, április 27. A reggeli és a déli la­pok nagy fölkészültséggel tárgyalják Hinden­burg megválasztását. Megállap'tható. hogy az eredmény mindenütt szinte pánikszerűen ha­tott, mert a legtöbben Marx győzelmére szá­mítottak. A nacionalista sajtó Vilmos császár gyors visszatérését jósolja, a baloldali ugyan mérsékeltebb, de kritikájában szintén erő­sen pesszimista, mert számol Németország belpolitikai zavaraival. London, április 27. A Newyork Héráid je­lentése szerint az angol fővárosban nagy megütközést kel­tett Hindenburg megválasztása nemcsak a közönség körében, hanem a Foreign QSfi- cén is, ahol bizonyosra vették Marx győ­zelmét. A brit kormánynak az a szándéka, hogy azonnal összeköttetésbe lép Parissal az uj helyzet megbeszélésének céljából. A Daily Chronicle, Lloyd George orgá­numa nagy cikket ir „Megint Poroszország4' címen, melyben kijelenti, hogy a birodalom­ban ismét a katonás porosz szellem kapott lábra­Budapest, április 27. Budapesti szérkesz- tőségünk jelenti telefonon: Andrássy Gyula gróf kijelentette, hogy örömmel vette tudo­másul az ősz tábornok megválasztását, mert ebben jelét látja annak, hogy Németország belpolitikáját minden külföldi befolyástól s nyomástól mentesíteni akarja. Teljesen ki- ii iwii nwiiin ■■Himwiiininnr zártnak tartja. Hogy a választás miatt hábo­rúra kerülne a sor. Varsó, április 27. Hindenburg elnökké vá­lasztása élénk visszhangot keltett a lengyel sajtóban. A nacionáidemokrata lapok megál­lapítják, hogy a német nemzetről leesett az álarc és ismét az ököl szimbóluma került a trónra. Lengyel szempontból Hindenburg meg­választásának az az előnye, hogy a hely­zetet tisztázta és bebizonyította, hogy Né­metország csak játszott, amikor békillé- kenységéröl tett tanúságot. A baloMali sajtó ugyanigy ítélkezik. HlnüeüiM iBOgvűlaszlásáflaK visszhangja a cseh sajtóban Prága, ápriis 27- A hétfői cseh lapok csaknem egész terjedelmükben a nemet vá­lasztásokkal foglalkoznak. A Veder kiiejenti, hogy Németország most nyílt kártyával ját­szik, a német császár éppen csak. hogy la­kást változtatott. Nem tart soká és ismét az ö szelleme fog uralkodni a német politika fö­lött. Most egész népszerű lesz a lengyel há­ború, amelyhez a legszóisőségeseob jobb­és baloldali német pártok is vállvetve harc­ba állnának. A Rude Právo estvapja egyáltalában nem tartja meglepetésnek Hindenburg győ­zelmét. Németország belső struktúrája a há­ború óta lefolyt hat év alatt oda fejlődött, hogy okvetlen igy kellett történni. Benes lapja, a Prager Presse esti kiadá­sában kijelenti, hogy Hindenburg megválasz­tása legalább is annyit jelent, hogy Németor­szág semmit sem felejtett el. de nem is tanult semmit. A lap szerint Németországra súlyos megpróbáltatások várnak. Május lü-ön loglala el tiivstald! ez aj yinifh Berlin, április 27. Az uj elnöknek híva- iaíbafépése aligha fog május 10-ike előtt meg­történni. Hivatalosan ugyahis H ndenburg csak akkor tekinthető megválasztottnak, ha a szavazás végeredményét a parlament is át­vizsgálja és jóváhagyja. Ez a jóváhagyás va- lószinüen csak 8—10 nap múlva mténhetik meg. Hindenburg hivatalbalépése után az al­kotmány értelmében a birodalmi kab net és a birodalmi kancellár hivatalaikat az uj államfő kezébe helyezik. Mi iiiüii az airirvM csiklandozzák a koalíciót Prága, április 27. Mint legutóbbi számunkban is megálla­pítottuk, az agrárvámok kérdése elvben már megoldást nyert oly módon, hogy a szociál­demokraták szépen visszavonultak; az elv­társak számára ugyan még el kell sütniök néhány agrárellenes rakétát és görögtüzet, a szociáldemokrata tűzmesterek azonban na­gyon vizgyáznak, hogy a tűzijáték ne gyújtsa fel a koalíciót, mert a tűzvész éppen őket pörkölné meg a legerősebben. Igen szépen jellemezte a helyzetet a Tribuna, amikor azt írta, hogy a kompromisszum okvetlenül lét­rejön, mint létrejött a néppárttal is az ünne­pek kérdésében. Az eredmény is ugyanilyen lesz: az agrárvámok néhány tüskéjét letörik, a koalició megmarad s a harcias pártnak a választási jelszava Is megmaraa, tudniillik a szociá! s biztosítás. Az olmützi néppárti „Na§inec“ minden kertelés nélkül kitessékeite a szociáldemokratákat a koalí­cióból. Ha ugyanis — írja ez a lap — az elvtár­sak gyomra nem veszi be az agrárvámokat, lépjenek ki a koalícióból s ezzel csak siet­tetni fogják az uj választásokat, amelyek után annyira vár minden párt. Az agrárius Venkov nézete szerint a kompromisszum már biztosra vehető; a kiindulási pont az úgynevezett mozgó ga­bonavám lesz.„ Ennek lényege az, hogy a törvény ki fogja mondani, hogy az agrár­vámok automatikusan lépn k hatályba ab­ban a pillanatban, ha a búza ára a belföldi piacon móíermázsánként kétszáz korona alá esik- Egyelőre semmi kilátás sincs arra hogy a búza kétszáz koronán alul essék, Így tehát csupán gabonavámtörvény iesz, de gabonavám belátható időn belül nem. ilyen megoldást a szociáldemokraták ha­bozás nélkül elfogadhatnak. A cseh szociáldemokratapárti sajtó las­san. de biztosan visszavonul. A párt pilseni lapjában Remes képviselő fújta meg a vissza vonulási jelet azzal, hogy már nem tiltakozik az agrárvámok ellen, csupán a kenyér megdrágu’ása ellen. A szociáldemokrata munkásszakszerve zetek szombaton és vasárnap tartottak Prá­gában értekezletet, amelyen még a leghatá rozotíabb elutasító álláspontra helyezkedtek az agrárvámokkal szemben. Ez a tiltakozás mely csupán a szakszervezetek részéről jön, a politikusokra már nem fog nagy hatást gyakorolni. A^Ceské Slovo vezércikkében az ipar és a mezőgazdaság paritását sürgette s bejelen­tette azt. hogy az iparnak is el kell készülnie az áldoza- ’* * tokra, sőt a munkásságnak is számolnia kell a munkabérek közeli leszállításával. A légionárius Národni Osvobozeni hely­zetjelentése szerint a koalició válsága egy cseppet sem enyhült. A szociáldemokraták ismert határozata alapján az agrárvámokat munkába vette a politikai petka, a tárgyalások azonban már a kezdet kezdetén megakadtak. Áz egyez­kedésre irányuló kísérleteket tehát újra kell kezdeni. A félhivatalos Ceskoslovenská Republika nyiltan bevallja, hogy a helyzet igen nehéz, | az az optimizmus azonban, amely már olyan sokszor segített a koalíción, most is remélni engedi, hogy a válságot egyezséggel meg le­het oldani. Prásek mandátumvesztéséhez Prága, április 27. Ámbár a választási bíróság döntése elő­relátható volt, a koalíciós lapokat erősen foglalkoztatja Prásek és Rychtera mandá­tumának az elvesztése. A cseh agrárpárti Veukov ezt az alkal­mat arra használta fel, hogy a bujkáló mi­niszterelnökről, Svehláról zengjen dicshhnnu- szokat, aki Préseket minden anyagi jóval látta el s ez rut hálátlansággal fizetett ezért. Prásek már 1907 óta volt ellensége Svehlá- nak, ez azonban mindig megbocsátott neki. A néppárti Lid. Listy szerint a választási bíróság döntése politikai íté­let. Igazán jellemző annak indokolása, amely sehol egy szóval sem említi az aljas és becs­telen eljárást, hanem rögtön a bevezetésben a választási bíróság eddigi gyakorlatára hi­vatkozik, amelyet respektálnia kell s ezzel a lefejezéssel mintha azt mondaná, hogy a tör­vény más Ítéletet követelne. Éppen az indokolás módja teljem elégtételt adott Préseknek és Rychíerának, ha a bíróság felsőbb titkos erők hatása következtében kénytelen volt a mandátumokat megsemmi­síteni. A pártonkivüli Tribuna véleménye sze­rint a választási bíróság ítélete a polit:kai párt tiszta győzelmét és a pártfenség elvé­nek oltárra emelését jelenti. Az alkotmány­törvény szerint a képviselő senkitől sem fo­gadhat el utasításokat, a választási bíróság pedig kimondotta- hogy a képviselő köteles engedelmeskedni a pártnak; ez egy olyan circulus vft'ozus, amelyet csak a kötött je­löltlisták megszüntetése fog megoldani. Az ni sslovenszkéi antonémista pár! gyűlése Pozsonyban Pozsony, április 27. (Saját tudósítónktól.) Vasárnap délelőtt népgyülést tartott Pozsonyban az „uj szlo­vák autonómista párt4. A népgyülést Mucs- ka József, a párt alelnöke nyitotta meg. M:halus Vince, a párt elnöke és titkára tájékoztatta az egybegyűlteket a párt törek­véseiről, amelyek autonomista keretekben mozognak. Tiltakozott a szociáldemokraták ama beállítása ellen, mintha ők a Hlinka pártnak fiókja lennének. Viszont a Hlinka-párt ama híresztelése ellen is tiltakozott, mintha ők kommunisták lennének. A gyűlés végén elfogadtak egy határo­zati javaslatot, amely szerint az a választásokon mint önálló párt lépnek fel. A gyűlés rendben szétoszlott. | Dr. Borüvka ezelőtt Dr. Haasmann 2713 szanat ómmal í Te,'á'r Prága ü., Leggrova 81. Tis?” Smm Csütörtök: NEUBAUER PÁL: Periszkóp. Péntek: BERÉNYI JÁNOS: Májusok. (Vers.) SZÍNI GYULA: A csoda. Vasárnap: SZÍRT FERENC: Szonett. (Vers.) Vértessy Gyula: Megszabadult. Szerdal számunkban kezdjük közölni BERÉNY BÉLÁ-tvak a FEKETE ÖRÖKÖSÖK clmü kis kalandorregényét A szerkesztő ur — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcáia — Irta: Segesdy László. A jóféle badacsonyi harmadik literje is a vége felé járt, mikor Háry János barátunk, a híres (szerinte világhírű) deteiktivfelügyelő végre megeresztette a mindennapi mondó- káját, hogy a vendéget (már ki a három li tért fizette) megtisztelje szokott történetei­nek egyikével. — Nem azért mondom, mintha a magam dicsőségét akarnám zengeni, hisz tudjátok, hogy sohasem szoktam kérkedni az efélével, de ebben az esetben, amelyet most fogok elmondani, egyesegyedül én magam vittem el a pálmát. Ez akkoriban volt még, mikor a jó öreg Ladányi volt a detektivfőnök. Nagyeszű ember volt, körültekintő és ala­pos tudásu, de kissé nehézkes és lassú elha- tározásil. Amelyik ügyet ő a kezébe vette. annak a végére is járt alaposan, mert addig bújta, addig tanulmányozta, mígnem kisütöt­te belőle az igazat és kinyomozta a valósá­got. Csakhogy néha a dolgok éppen a lassú­sága miatt elébevágtak és akkor bizony hoppon maradt az öreg. Háry gyakorlott mozdulattal felhajitotta az utolsó félpohár bort is és megelégedett cset- tintéssel folytatta. — A híres és raffináJt Borbolya And­rást kereste akkor éppen hétvármegye csendörje és rendőrje s az iratok nyomozás lefolytatása végett akkor feküdtek Ladányi asztalán. Meg volt abban minden, ami a hír­hedt kalandorra vonatkozott; lefestve őt összes eddigi kalandjaiban és Ladányi már napok óta szótlanul járt-kelt a hivatalában s szinte látszott rajta, hogy komolyan neki-- feküdt ennek az érdemes ügynek. No," ha ügyes ember is az a Borbolya s bárhogy is tudja változtatni külsejét s bármilyen ördön- gős, élelmes is legyen, most aztán vigyáz­zon, mert Ladányi tata (ahogyan magunk között őt neveztük) biztosan ráteszi rövid 'dő alatt a kezét. Ezt gondoltuk mi és ezt hitte az öreg is, aki már komolyan készülő­dött a nagy eseményre, amikor a hírhedt vi­lágfi-kalandort maga elé á irthatja. Sike­rült ugyanis akkora adathalmazt összegyűjte­nie, melyek alapján teljesen biztosra vette, hogy a rég keresett kalando-rkirály kézre- kertil. Háry barátunk pillanatnyi lélegzőszüne­tet vett. — Sose felejtem el azt a napot. Április riseje volt. gyönyörű tavasz kezdete. Ladá­nyi már 8 órakor bejött a hivatalba és bújta az iratokat. Senkit sem engedett be magá­hoz, nyilván nem akarta kizökkenteni ma­gát az elmélyedéséből. De úgy tiz óra után egy elegáns fiatalember kopogott a szár- nyasajtón. Nagyszerű megjelenésű, kissé ar­rogáns, de azért kellemes kinézésű úriem­ber volt, akit nem lehetett elküldeni. — A Pesti Krónika szerkesztője vagyak mondta. — Fontos ügyben okvetlen be­széln-im kell Ladányi detektivfőnök urral. Ladányi mindig kivételes figyelemben részesítette a nagylapok képviselőit, most is habozás nélkül felelte az altisztjének: — Kéretem a szerkesztő urat. A szerkesztő ur szokott fölényével lé­pett a nagy főnök dolgozószobájába, meg­állt az Íróasztal előtt. —- Hajnal István, a Pesti Krónika szer­kesztője. Megbocsát méltóságod, hogy leg­nagyobb munkája közben zavarom . . . — Honnan tudja, — nézett fel rá Ladá­nyi csipkelődve. — Gondo’om. A Borbolya ügy most épp riég gondot okoz. Magam is ebben az ügy­ben jöttem, ha megengedi. Ladányi engedékeny mozdulatot tesz. — Üljön csak le. hátha mondhatok va­lamit. Előre is kijelentem azonban, hogy a nyomozásnak ebben a stádiumában semmi­féle érdemes nyilatkozatot nem tehetek. — Mégis . . . — Annyit azonban megírhat, hogy há rom nanon belül Borbolya a kez°im közö4 + lesz. Sőt. ha a mai nap eredményesen vég- •röd!k. akkor annyi sem kell. A szerkesztő udvariasan bókolt. — Közismert méltóságod kiváló kénes­sége ezen a téren, de nem méltóztatik gon­dolni, hogy egy lefikszirozott dátum, ha nem üt be a dolog, kellemetlen következ­ményeket vonhat maga után? A rendőrség amúgy sincs manapság kedvező színekben föltüntetve a közönség előtt. Ladányi elnézően mosolygott. — A rendőrségnek nem is az a hivatása. A rendőrség hatóság s mint ilyen teljesen kö­zömbös, hogy a nagyközönség mit gondol róla. Fő, hogy eredményeket tudjon fölmu­tatni. Ebben az esetben azonban biztosítha­tom magát, hogy a leghelyesebb nyomon já­runk és megírhatja a három napos határidőt. — És ha Borbolya kereket old azalatt? — vélte a szerkesztő szerényen. * — Ne féltse — mosolygott Ladányi. Borbolyát ismerem már elég régen. Men­nél nagyobb a veszély, annál inkább ma­rad. öt a veszély érzete csak fölcsiklandoz­za s azért is marad, ha mennie kellene. — Méltóságod személyesen ismeri őt? — ó, nagyon is jól. Néhányszor már al­kalmam volt vele találkozhatni. — És most is fölismerné, bármilyen alak­ban is találkozna vele? — Természetesen. Ne féljen, találkozá­sunknak meg lesz a kellő eredménye. — És mosolygott fölényesen, biztos tudatában erejének és hatalmának. Aztán barátságosan intett. — Most menjen, mert igen sok a dol­gom. Mindig szívesen látom. A szerkesztő meghajolt. — Méltóságod meg lesz elégedve. Azt hiszem élénken emlékezetébe fogja vésni HainaJ szerkesztőt Alázatos szolváia _ i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom