Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)

1925-04-24 / 92. (835.) szám

3* Péntek, április 24. bizottság döntése előtt, hogy az eljáráshoz kiadják-e a képviselőt, vagy sem. Mennyivel inkább kell tehát az ilyen eljáráshoz kikérni a képviselőház, illetve a szenátus jóváhagyá­sát, amikor a mandátumtól aló megfosztás veszélye fenyeget. Ezután Slaby dr. másfél óráig a cseh köztársasági földmivespárt nevében beszélt a párt.'.ne.elvéről, amely szerint a cseh­szlovák parlament felépült. Szerinte a mandátum fölött nem a képviselő, hanem a párt diszponál. állam kormánya is eleget tett legalább any- nyiban. hogy a református egyház nyugdíjin­tézetéhez való hozzájárulás elmén például az 1924. évi költségvetésbe is felvett bizo­nyos összeget. Ennyiben eleget tett a tör­vény és a humanizmus kötelező erejének, de már azt elfelejtette, hogy ezen összeget ki is kellene utalnia, mert Íme 1925. év első harmada is letelőben van és a kormány a parlament által megsza­vazott összeget a református egyháznak még most sem folyósította és igy bekövetkezett az az eset, hogy például a szegény, özvegy lelkésznek még mostanáig sem jutottak hoz­zá 1924. évi 840, mondd nyolcszáznegyven korona nyugdijilletékükhöz. Elszorul az em­ber szive, látva egyfelől azt, hogy szórják naponként a súlyos milliókat és milliárdokat sokszor megnevezhetetlen célokra s hogy iz­zadja véres verejtékkel a polgárság a súlyos adókat, másfelől pedig van lelkűk nyomorult éhbért szegény özvegyektől s sápadt gyer­mekeiktől visszatartani. H.a a képviselő a mandátumra méltat- tanná válik az által, hogy a pártot elhagyta, vagy pedig a párt kizárta öt, a pártnak jogá­ban áll megkövetelni volt tagjától, hogy mindazokat a funkciókat szolgálhassa vissza a párt rendelkezésére, amelyeket a párttól kapott. Slaby dr. beszéde után az elnök a tár­gyalást féT északi tolta és annak folytatását délután négy órára tűzte ki. A délutáni folytatólagos tárgyaláson Brezina dr., Prések és Rychtera jogi képvise­lője terjesztette elő alaki kifogásait a man­dátum megsemmisítésére irányuló petíció el­len. Kijelentette, hogy a törvény sehol sem írja elő, hogy a jelölőlistáikat a választások előtt párttagok írják alá és hogy képviselő- jelöltként is csak párttag szerepelhet. Ennek legfényesebb bizonyítéka Benes esete, aki a forradalmi nemzetgyűlés idején a szlovák klubnak volt tagja, 1920-ban pedig, a válasz­tások alkalmával a nemzeti szocialisták je­lölték listájukon és igy került be a parla­mentbe. A pártba valóságiban csak 1922-ben lépett be, maijd nem sokkal azután ismét ki­lépett. Hogy most melyik párt tagja, senki sem tudja, még sem jut a nemzeti szocialis­ták eszébe, hogy Benest mandátumától meg­fosszák. A tárgyalás tart. A református egyház sérelme — április 23. A csehszlovák állam kormánya sok mél­tatlanságot követett már el az egyházakkal szemben, de ahogyan a református egyházzal minden téren bánik, az egyenesen égbekiáltó. Felhozunk erre vonatkozólag a sok-sok ezer közül egy példát. A csehszlovák államnak mindazokat a terheket, amelyeket a magyar állam a refor­mátus egyházzal szemben viselt, a törvény értelmében el kellett vállalnia. Ezen terhek közé tartozik a többek között a nyugdíjinté­zethez'való hozzájárulás. Ezt a magyar ál­lam mind'g becsülettel teljesítette is, hiszen a humanizmus legelemibb feltételei közé tar­tozik, hogy azok a lelkészek, akik egy hosz- szu életen keresztüli kötelességüket hű­séggel elvégezték, vagy azok a lelkésznek, akik férjüket elveszítették s esetleg több gyermekkel maradtak hátra, ne legyenek éh­halálnak kitéve egy magát kulturnak és de­mokratának, szociálisnak nevezett államban. Ennek a minimális feltétéinek a csehszlovák Őalicia a ssMstefit-teifS shzüés süss Varsó, április 23. Ma reggel írták alá a csetisztovák-lengye] kereskedelmi-, arbit­rázs és likvidácsós szerződési. Benes dr. délben utazik el Varsóból. Tegnap fél hat órakor a csehszlovák külügyminiszter fogadta a sajtó megbí­zottjait. Hosszabb előadást tartott nekik, mely­ben főleg a csehszlovák-lengyel kulturális kapcsolatokat vázolta. Este a kereskedő körben Benes dr. tiszteletére bankett volt, melyen körülbelül 120 ember vett részt, töb­bek között Grabski miniszterelnök, Skrzyn- ski külügyminiszter és számos más parla­menti egyéniség is. A több elhangzott pohár­köszöntő után Benes dr. tartott ismét na- gyobbszabásu beszédet, melyben újra a csehszlovák-lengyel jóviszony szükségessé­gét hangsúlyozta. A francia sajtó nagy melegséggel foglal­kozik a lengyel-csehszlovák közeledéssel s megállapítja, hogy ha e két állam véglegesen békejobbot nyújt egymásnak, akkor a francia ügy ismét nagy erősbödést nyer keleten. Nem minden lap van ugyanazon a néze­ten, mint a francia sajtó s egy-két vidéki orgánum a tárgyalásoknak bizonyos megakadását látja abban, hogy a kereskedelmi szerződést, melyet eredetileg már kedden, vagy szerdán alá kellett vol­na írni, még csütörtökig sem erősítették meg. Ez mutatja, hogy Benes és a lengyel külügyminisztérium között mégis csak vol­tak ellentétek. A Lembergi Kurier Lwow­ski „Bohemiea íitíes“ címen sokat mondó cikket közöl Csehszlovákia hűtlenségéről s a tervezett szövetség veszedelmes oldalai­ról. Egyáltalában megállapítható, hogy a hajdani Galíciában és Sziléziában a hangulat sokkal inkább csehszlovák ellenes, mint Nagylengyelországban. A szerződés aláírása és Benes elutazása Varsó, április 23. Ma délelőtt 10 óra 30 perckor a minisztertanács elnökségén ünne­pélyesen aláírták a lengyel-csehszlovák szerződési. A kereskedelmi megegyezésen csehszlovák részről Benes dr. külügyminiszter szerepel aláíróként, lengyel részről pedig Skrzypski külügyminiszter és Kiedron kereskedelmi miniszter. Az arbitrázs és konciláicós szer­ződést ugyancsak Beues és Skrzynski ír­ták alá, a ükvrdációs szerződési podig csehszlovák részről Hobra és Vlasek, len­gyel részről Lasockj követ és Kutrzeba tanár. Azonnal az ünnepélyes aktus után Be­nes a pályaudvarra ment, ahol már várták a lengyel kormány képviselői, De Panafien varsói francia nagykövet, Sirnic jugoszláv, Jacovaki román, Lasocki gróf prágai lengyel követek és a varsói csehszlovák 'követség !n corpore, Flíeder dr. vezetése alatt. Szívélyes búcsú után, Benes a csehszlovák delegációval együtt a futárvonaton elhagyta a lengyel fő­várost. Palkmricl Viktor Mmelüja a kér. szoc. piti ügyeiről A sumerjai keresztényszociálís körzet arra kérte fel Pailkovioh Viktor nemzetgyű­lési képviselőt, hogy tartson Somorján be­számolót. A képviselő, meg támadott egészsé­gi állapotára hivatkozva, a sajtó utján számol be somorjai válasz tóinak. A beszámolójában ismerteti a Concordia-nyomda ügyét s az­után rátér a március 30-ám egybehívott el­nöki tanácsülésre és az ott hozott határoza­tokra. Ezen az ülésen benmüniket — Írja a beszámolóban — konkolybintőknek, zava­rosban halászoknak, megvetésre méltóknak mondottak el. Megvádoltak azzal, hogy mi a nyomda vezetőségét tolvajoknak és gazem­bereknek tartjuk. Erre csák annyit, hogy mi nem szoktunk ilyen stilusfban diskuráírni. Hi­vatkoztak arra, hogy ők dolgoztak, amit mi nem vontunk kétségbe, kioktattak bennünket, hagy a suszter a kaptánál, a pap pedig az oltárnál maradjon. Elmondja azt, hogy egy bizalmatlansági indítványt terjesztettek be ellene, de előzé­kenyen megajánlották, hogy ha a szakszer­vezet számára havonként legalább 1500 ko­ronát fizet, akkor visszaáll a bizalom. Tu­dom. hogy közcélokra áldozni kell — írja —, de hogy pénzen vegyek bizalmat, arra nem vagyok hajlandó. Ezután következett egy minden köztisztességgel összeférhetetlen stí­lusban megfogalmazott indítvány, amelyből kiérzett, hogy azt nem az a munkásember fogalmazta, aki felolvasta, hanem egy sok­kal romlotfabb lélek és amelynek szavazás alá bocsátása iránt magának az elnöknek is aggályai voltak — pedig skrupulózusnak ép­pen nem mondható — s amelyet a napidij mellett berendelt szavazók megszavaztak. Hivatkozik arra, hogy a szavazás megejtése előtt komolyan figyelmeztették az elnököt, hogy az indítványt ne bocsássa szavazás alá, mert könnyen pártszakadás lehet belőle. Szól azután arról a sajtóháboruról, mély röpi rátok bán és hírlapi cikkekben kezdődött s amely a papságot úgy festi le, mint párt­bontókat s amelyből kiérezhető, hogy a had­járat a papság ellen megy. Ismerteti a Con- cordia-r.yomda helyzetét és kimutatja, hogy az eddigi vezetőség munkája 590.000 ko­rona adósságot eredményezett. Tiltakozik az élen, hogy Lcliey a nyom- daügyet a kongresszus elé vigye, mert a nyomdaügy nem pártügy. Itt más kibontako­zás nincs, mint a nyomda ügyét elválasztani g párt ügyétől, a ryomdát átadni a törvénj^e- sen megválasztott beltagoknak, a pártban megkötni a bél it, ami elérhető, In a közjó érdekében Ldíey visszalép. Az egységes magyar pártról Végül megemlékezik az egységes ma­gyar párt zászlóbontásáról. Hogy Szent- Ivány nemze(hűségéhez, fajszoretetéhez a kételynek árnyéka sem férhet, hogy minden pártvezér! kvalitással rendelkezik — írja —, abban mindnyájan egyetértünk. Azt is ei kell ismernünk, hogy az egyesülésben erő van. De én azt hiszem, még korai volna az utolsó szót kimondanunk, véglegesen állást foglal­nunk. Előbb az útban lévő akadályok háni- tandó'k el. így a zípisz ereikkel és a szlovák test véreinkkel tisztázni kell, hogy a magyar jelzővel nem akarjuk őket magunktól elidc- geniteni, sőt nagy rabé asülj ük és fen tar tani óhajtjuk a köztünk eddig meglévő testvéries viszonyt és azt jobban elmélyíteni fogjuk. Egyesülésről csakis ezen kérdések megol­dása után s akkor is ama feltétel alatt lékemé szó — ha nem is a címben —, prognamamk- nak mint keresztény, mint szociális jellege helyet és támogatást talál és a közös pro­gram többi pontjaival összhangba hozható. A közös programiból semmi szín alatt ki nem maradhat: 1., hogy a keresztény vi­lágnézet alapján állunk; 2., hogy a szociális kérdés kezelésében a kér. morál elveit tart­ok irányadónak, amely munkásnak és mun­kaadónak és a tulajdonnak is megvédi jogait. 3. Köve telijük, hogy az iskolai vallásoktatás minden fokon kötelező legyen. 4. Követeljük az egyházak és hitvallásos iskoláknak a mu­tatkozó szükséghez képest a közadókból való ■állalmi segélyezését. 5. Tiltakozunk az egy­ház és állam szétválasztása cégére alatt a vallásnak a közéletből való kidobása és min­dennemű elnyomása ellen. te volt, az első szerelemé, mindené, ami az életben a boldogság pólusa. Szemek, melyek akkor válnak hatókká, ha a boldog­talanság pólusa a legnagyobb éo megnyílik valamiféle iir. A férfiba meleg ömlött. — Netn tudtam semmit. Csak a maga arcát láttam, ahogy fölkerültem, A maga ar­ca akkor teli volt velem. Minden más kiesett belőle. Higyje el, ez jó érzés volt számomra — felelte s f'us mozdulattal/ nevetve rázta meg a leány kezét — köszönöm, Mária, ab­ban a pillanatban a maga szép szemében én voltam az egyedüli ur. Köszönöm, Mária. Nevettek. Egymás kezét nem eresztet­ték el és kézlóbálva mentek egymás mel­lett. Mária — gondolta Pál. Tegnap ismerte meg a nyaralótelepen/ tetszett neki, kedves volt hozzá és lelkesedett érte. A többien azt mondták Pálra, hogy könnyen tüzet fog, de csodálták, hogy sohasem puliul meg a tűz­ben s később alapjában véve minden nő hi­degen hagyja. No igen, mert ne: ismerik az unalom estéit, mondta magában Pál. Az una­lom estéit, az unalom estéit, hajtogatta, a szó tetszett neki, — de ebben a pillanatban vala­hol. nevetséges volt nrnde.. teor'ma az una­lomról, és ^ űrről. A szive hirtelen földobo­gott. Az előbb mily közel volt ehhez az űr­höz, az igazihoz, a teóriák konzekvenciájá­hoz! Brrr! A szem előtt foké lébe boruló világ! A lóbálást is abbah. a. 3 Cd. Mária megszorította a kezét. Pál lenézett -az össze­kulcsolt kezekre, majd tekintete fölkuszott a nő szép karján, égig a fehér vállon az arcig és megállt a barna szemekben. Érezte, hogy Mária egy lehelletnyivel közelebb jön s to­vább érezte a leikébe áradó megfoghatatlan­ságot, mely gyógyít. Mvden virág szép volt. A madarak más­- \ kép daloltak. Pál is megszorította Mária ke­zét. Ez lenne tehát az ür orvossága? A leány barna szeme furcsán ragyogott és szájának Ívelése, fdremegett. Pál erőszakosan lendült, át akar fa ölel ni Máriát, de a lány kacagott és elfutott. A többien nagyon messze elmarad­tak hátul. * A futás soká tartott. A két vidám ember végre egy elhagyott pádhoz érkezett, ahol Pál elfogta Máriát. De a leány „nemszaba- dot“ nevetett s a pad egyik végére ült, nrg Pálnak a másik szél jutott. Kimerültek, hall­gattak. És szép is volt hallgatni, mert körös­körül a természet némasága élet volt, né­maság, élet, növekedés, melyben a madarak egy-egy füttye úgy hangzott, mintha a te­remtő vezényszava lett volna. Ez lenne az orvosság? — gondolta újra Pál. És az az űrbe hullás ott a szakadéknál lett volna az elmúlt élet krízise? A tetőpont, a vagy-vagy, melyet a tartókötél eldöntött s az éle javára döntött el? Most megszűnnek az unalom es­téi? A halál lehetősége után muszáj, hogy Mária jött? Mária barna szeme? Mária, aki szép? Pál tekintete leesett a padra. Ez simára volt gyalulva s hosszan nyúlt el a másik szé­lig, ahol Mária ült. Hosszan nyúlt el, sima volt és fekete, feketeszélü. Pál fanyarul föl- mosolygott: ez az elnyújtott, egyforma fa­lap ismét az ür volt. A feketeszélü, mely mindenütt kísértett. Milyen üres az a pad, szimbólum, megint az ür, s ami nem az ür, az csak epizód. Tekintete csökönyösen beiemerevtilt abba a feketeszélü sima üres­ségbe, mely közte és Mária között volt. S jött a szelidmosolyu belső rémület. Egyszerre csak észrevette, hogy a pá­don Mária húzódni kezd feléje, közelebb, las­san közelebb, közelebb. Az ür teliült! Villám- csapás a léleknek. Mária jött s amikor Pál hirtelen fölvetette a fejét, a lány már mel­lette volt. Arcáról az alázatosság gyönyö­rével kért az, ami ilyenkor a nője, a monna- lizás mosoly, a titkos mosoly, a kérés, :z adás, a félelem, az elutasítás, a bá'gyadtság, a szerelem, az adott kiszolgáltatottság. Az ür orvossága, lángolt föl Pálban. Mindez fekete szél eltűnt s eltűnt minden fi­lozófia is. A kötél fölfogott. Elysium. — Pál! — Mára! — Szeretlek. — Csókolj meg. — Édes. — Egyetlenem — örökre. * Később este, a menedékházban az egész társaság jókedvű volt. Pál mulatott s a kö­zönség gaudiumára bemutatta szakadék ra- potyogását. Kapálódzott a földön és ezt or­dítozta: Jaj, jaj, jaj, lógok az űrben, seritség! — Mária komikusán sikoltozott, tördelt e ke­zét és Ie-föl szaladgált, miig egyre hajtogatta: mentsétek meg Palikát, mentsétek meg Pa­likát. A társaság tapsolt és a könnyekig ne­vetett. Még később egyedül volt a sötét folyo­són Pál és Mária. Nagy csókok, örök ígére­tek, bo'ldogiságtervezés. Azután Pál az ágyba hullt s amig a hálószekrényen égett a lámpa, mosolyogva gondolt az unalom estéire, az űrre. Mindén igazság banális. Ilyen egyszerű az orvosság, gondolta s csak a krízisre volt szükség, hogy megjöjjön a segítség is. Jő. ha az ember majdnem lebukik a szakadékba, mert utána megláthatja Mária szemét. — És hogy elfogyott az ür az erdő mélyen, azon a feketeszélü pádon. Befelé nevetett. Álmos lett, eloltotta a lámpát. Utolsó gondolata ez volt- igy válik szerelmessé a filozófus. — Azután elaludt és álmában megjelent szép Mária barna szeme- * Másnap a társaság visszafelé ment a sza­kadék mellett, megint kötelekkel. Azon a he­lyen, ahol tegnap lebukott. Pál ismét a pe­remre akart lépni. Hiába volt a társaság ijedt ellenkezése, hajthatatlan maradt. Isten neki, az emberek belekapaszkodtak a fákba és a gyökerekbe s Pál kilépett. Minden más volt. Nem volt ür. A szaka­dék alatta volt. de hol volt a káprázat, a szé­dülés és a feketeszélü végtelen? így látha­tott Scipó, amikor Szicíliából Karthágóba nézett — érezte Pál. A mélyből patak tükre csillogott föl. különböző árnyalatú fák lát­szottak, s itt-ott a sokszínű virágokat is ész­revette Pál. Az oldalakon barna gránitsziklák szeszélyes alakjukkal mulattatták a szemet, a nap becsillogott mindent, a természetes alakok győztek. A táj üde képét babuzsgatva itta a szem az agyvelőn át a szivbe. Roman­tikusan heroikus vidék feküdt Pál lábai alatt­Fölkacagott. Hol van itt az iir, hol van itt a feketeszélü. örvénylő végtelen, melybe ha belebuksz, benne buksz örökké, mert ő a halál? Itt nincs veszedelem. — De ekkor Pál kezét Mária keze fogta már és alakját Mária barna szeme tekintette, Mária szeme, a cso­dálatosságot árasztó, a mindent, mindent be­töltő. az űrt és a filozófiát megölő. * Ez pedig igaz történet volt. A filozófiája is, az eseménye is. És leginkább e kettő egyesítve.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom