Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)

1925-04-18 / 87. (830.) szám

tj Szombat, április 18. CXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX3QOOOOOOOOO I linpl S. ipolQ | a magyar nyelv hites és esküdt tor- C vényszéki tolmácsa O Prága l„ tlhelnú trh 3. szán fi Okmánymásolatok és fordítások postafordultával Q való elkészítése és hitelesítése. Ügyvédeknek és ^ hivataloknak árengedmény. ö 00QCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX30C* BDEOOaLJOLCai^ -gTHl-ig-B 56. számu sakkfeladvány 5 * * * 9 * * 12 * * * 16 * * 19 * * * * * * * 27 * * 30 * 32 M. Schneider. Sötét: Ke5, Blh8,Hg8 és h4, Fe7; a3, c5, c6, Í3; Í6 és hó (11) Matt 3 lépésben 46. számu játszma Aljechin-védelem Vil.: Snosko-Borowsky. Sőt.: Aljechln. Játszották .a párisi ötös mesterversenyen. 1. e2-e4 Hg8-f6 4. d2-d4 d7-dó 2. e4-e5 H'f6-d5 j 5. Í2-Í4 .... 3. c2-c4 Hd5-(b6 Ez a széles frontfci'terjesztés ma már nem di­vatos és az óvatosabb 5. eXd, 6. Fe3 a szokásos. 5 ............ dőXe5 8. Hgl-f3 e7-eó 6. í4Xe5 Hb8-c6 9. Hbl-c3 7. Fcl-e3 Fc8-i5 Erősen számításba jön a3 és Hd2. 9............ Hc6-b4 El őkészíti c5-öt, amely lépés a világos cen- trumgyalogoikat széttépi. 10. Bal-cl c7-c5 12. Fe3-g5? .... 11. a2-a3 c5Xd4 Elhibázott kiircfhanás, amelyet Aljediiíi zse­niálisan torol meg. A helyes lépés 12. HXd4. 12............ d4Xc3ü 13. Fg5Xd8 Ba8Xd8 Mé g- erősebb 13............cXb 14. Fg5, bXd V 15 . FXcl, Bd8 stb. 14. Vdl-b3 c3Xb2 16. Vb-2-al .... 15. Vb3Xb2 Hb4-a4 Nyilvánvalóan az egyetlen lépés, mert 16. VÍ2 nem megy Fc5, 16. V-b3 pedig Hc5 és Hd3f miatt. 16............ Hb4-c2f Hd 3f 17. FXd3, BXd3! még erősebbnek lát­szik, de ez az irt is jó. 17. BclXc2 Fí5Xc2 19. c4-c5? .... 18. H'f3-d4 Fc2-g6 Konzekvensebb 19. Fű)5, hogy az erős futárt leszerelje. 19............ Ha4Xc5! És t ermészetesen nem a6 20. c6 miatt és FX c5 is rossz 20. Fb5t, Ke7 21. Hlb3! miatt. 20. Ffl-böt Hc5-d7 21. Val-c3 a7-a6! Fe7-re 22. Vc7, a6 23. Fa4, b5 24. Fdl ellen­játékkal jön. 22. Fi5Xd7t Bd8Xd7 24. Vc8Xb7ü Bd8Xd4 23. Vc3-c8t Bd7-d8 25. Vb7-c6f Bd4-d7 Kikényszerített, különben a bástya sakikütés- sel vész el. 26. 0-0 .... Fenyeget Bdl nyeréssel. 36............ Fg6-d0!. Az e gyetlen védelem. 27. BflXf7?? .... Döntő hiba. Vc8t örökös sakkal remisre visz. 27............ Pr8-c5t! 28. Kgl-hl Fd3-b5 29 . VcóXeóf Bd7-e7? 29. .... Kd8! egyszerűen nyer, mert 30. BXd7Í, FXd7 31. VXa6, Ke7 32. Va5, Bc8! után sötét túlsúlyának érvényesüln:ie kell. 30 B'h7Xe7f Fc5Xe7 32. Vcl-eót Fd8-e7 31. Ve6-c8t Fe7-d8 32............Kf8-ra 33 a4! jön és FXa^-ré 34. Vf 5t és most a Vg4 fenyegetés miatt a királynak g8-ra kell mennie, mire Ve6 forszírozza a remist. Fa a kiirály e7-re térne ki, hogy Vg4-re Bf8 mat­tal fenyegessen, akikor VMt! nyer, mert az a4 futárt tempóval nyeri meg. 33. Ve6-c8t remis. Csehszlovákia vegyi-iparának hátramaradottsága Prága, április 17. Manapság már minden intelligens ember ismeri a vegyi ipar közgazdasági fontossá­gát. Közhelyként hat már az a megállapitás, hogy pl. Németország háboruelőtti hatalmá­nak egyik legjelentékenyebb megteremtője vegyi ipara és az utóbbi által erősen istápolt vegytudományia volt. Alig van ember a föl­dön, ki a német vegyi ipar termékeinek ne volna közvetlen, vagy közvetett utón fo­gyasztó vevője. Nem soroljuk itt föl a német kémia korszak- alkotó eredményeit, saját vegyi iparunk ve- geteciójának láttára azonban önként vetődik föl a kérdés: miként jutottak a németed kémiai iparuk világot uraló fejlettségéhez? Okvetlenül felelni kell e kérdésre, ha rö­viden akarjuk megokolni saját vegyi iparunk aráuylagosan erős hátramaradottságát és utalni akarunk arra az útra, melyre az ille­tékes tényezőknek lépni kell, hogy a cseh­szlovák kémiai iparban is teremtő élet fa­kadjon. A műit század elején óriási lendülettel fejlődésnek indult kémia jelentőségét a né­met ipari körök és az állam korán fölismer­ték, ennek következtében csodálatos gyorsa­sággal állott be a termelés egész vonalán és az állami közigazgatás teljes birodalmában a kémiai orientáció. Mihelyt egyszer fölismer­ték a kémiának az élet mnden vonatkozásai­ban is döntő fontosságát, szigorú követke­zetességgel vitték keresztül az egész vona­lon a kémiával való satupadot. Nem riadtak vissza e miüveletokozta tetemes anyagi áldo­zatoktól sem, mert bíztak a ‘kémia alkalma­zásának lukra tiv voltában. Állam, városok, kerületek és egyesületek egymásután állítot­ták föl a kémiai laboratóriumokat, melyek az eleven éltet különböző céljait szolgálták. Az indusztria is legszélesebb kapuit tárta ki a vegyészmérnök előtt, ki, miután a termelés helyére lépett, a logikus tudományt vitte oda, melynek segítségével az addig csak sö­tétben tapogatódzó indusztriámak problémáit nyilt, világos útra terelte és céltudatos, ko­moly kutatásaival eddig nem álmodott telje­sítményekre képesítette azt. Kiderült, hogy a kémiának előlegezett bizalom sokszorosan indokolt volt. Rövid idő alatt az edd;gi „praktikus64 mester helyett a vegyészmérnök lett a ter­melés vezetőtje. Ez a folyamát persze nem lett volna nagyvonalúság nélkül lehetséges. Szív kellett az áldozatokhoz, hiszen ismeretes, hogy a Badisohe Soda und Anilinfabrik éve­ken keresztül 18 millió aranymárkát (tehát körülbelül annyit, mint amennyi a legna­gyobb csehszlovák vegyi ipari gyárak né­melyikébe van fektetve) költött csak azokra a vegytudományi kutatásokra, melyeknek célja a mesterséges indigó versenyképes gyártása volt és melyekkel tényleg el is ér­te ezt a célt. Rendületlen bizalom a kémia iránt volt a föltétele az ilyen nagyvonalú gesztusok­nak; ha aztán látjuk, hogy a Badische Soda u. Anilinfabrik a háború előtti időben évente csak Angliába cca 40 millió aranymárka ér­tékben exportált a mesterséges indigóból, meg kell értenünk a kémiáért hozott áldoza­tokban a nagyvonalúságot. Vaskos köteteken keresztül sorolhat­nánk fel hasonló eseteket a német kémiai ipar történetéből, eltekintünk azonban ettől, mi­vel úgy is látjuk már a kémiai ipar fejlődé­sének a műszaki föltételeit. A csehszlovák vegyi iparnak megvannak az összes többi gazdasági feltételei a fejlő­déséhez, műszakilag azonban nem olyan kedvezőek a viszonyok. Ipari köreinkben és az államnál is hiányzik a bizalom a kémia Iránt és ezért minden igazi nagyvonalúság Is. Nagyobb, igazán vegyi gyárainkat uj- jainkon lehetne megszámlálni. Csak mellé­kesen jegyezzük meg mint érdekes jelensé­get, hogy ezeknek jelentékeny része régi magyar területen épült, illetőleg épül. E gyáraink közt a legjelentékenyebb iparágak (festék, gyógyszer, illatszer) telje­sen hiányzanak, bár ezeknek a kifejlődésé­hez az összes gazdasági föltételek (nyers­anyag, fűtőanyag, műszaki intelligencia, munkások és piac) megvannak. A tőkések­nek teljes bizalmatlansága a kémia iránt azonban eleve lehetetlenné teszi ezeknek a megszületését Gyáraink az u. n. anorgani­kus nehézipar, fadestilláció, robbanóanyag­gyártás, kőolajipar és szappangyártás között oszlanak mg. Ezeknek a vezetése műszaki­lag képzett kezekben van ugyan, ezeket a kezeket azonban csekély kivétellel a gyáros tőke rövidlátó szükkeblüsége teljesen gúzs­ban tartja. A termelő töke a legszüksége­sebb, folyó műszaki üzemellenőrzésen túl semminemű áldozatot nem hajlandó hozni, vagy csak egészen jelentéktelen mértékben. Teljesen elképzelhetetlen, hogy nálunk ve­gyigyárak milliókat áldozzanak olyan mód­szeres kutatásokra, melyek céljukat esetleg csak é\ek múltával érhetik el. Természetes, hogy ilyen viszonyok mellett az üzemekben alkalmazott vegyészmérnök iparának to­vábbfejlesztésére alig gondolhat és nehéz munkájával legföljebb csak a konzerválást éri el, ami egyenértékű a stagnációval. Két­ségen kivül áll, hogy egy ilyen stagnációra szorított vegyipar nem állhat meg önállóan és főleg nem vetheti föl a versenyt a műszaki­lag gazdagabban dotált iparokkal. Vegyészeti iparunknak azon részét kell most megemlítenünk, melynek hangos lár­mája a laikus közönségben alkalmas azt a hi­tet ébreszteni, hogy a köztársaság vegyé­szeti ipara igen jelentékeny. Ezeknek az u. n. vegyészeti gyáraknak nagy zöme törpe kis kotyvasztó műhely, melyeknek a kémiához semmi közük nincsen. Exi'sztenciájukat je­lentéktelenségüknek, a vámvédelemnek és egyéb helyi különleges viszonyoknak kö­szönhetik. Megelégszenek azzal, hogy készít­ményeiket valamilyen kétes forrásból szer­zett recept szerint „gyártsák44. Rendesen ki­csiny tökével és 2—5 munkással dolgozó „gyárak44 ezek, olyan „gyárosok44 kezében, kiknek képzettsége és tőkeereje eleve kizár minden szabadabb horizontot, mely nélkül pedig a mai tökéletes, de sokszor komplikált műszaki módszerek alkalmazása teljesen el­képzelhetetlen. Ezekhez csatlakoznak továb­bá ama gyárak, melyek méreteiknél fogva a közepes nagyságú vállalatokhoz sorolandók. Ezeknek méreti határozottan megkívánnák a műszakilag mai szinten álló vezetést, ehelyett azt látjuk, hogy a termelést itt álta­lában a „mester44 (Meister) uralja, ki fölött az úgynevezett kereskedő trónol, mint a válla­latnak mindenható vezetője. Végül föl kell még azon iparágakat (sör-, szesz-, cement-, műanyag-, kerámia^ foto­gráfiái anyagok-, üveg, gummi-, bor, cellu­lózé-. papír- és textiliparokat) említenem, melyekben a termelés pár excellence kémiai természetű ugyan, még sem alkalmaznak vegyészmérnököt, vagy ha elvétve igen, ak­kor is csak alárendelt szerepben. .Ez utób­biakról minden ellenvélemény ellenére is ri­deg szavakkal kell megállapítanunk, hogy egyenesen retrográdak. Egészen sajátságos a helyzet a cukorgyá­rakban; bár itt alkalmazzák a vegyészt, a kémia még sem érvényesülhet úgy, mint* az az ipar szempontjából üdvös volna, mert a gyáros szükkeblüsége majdnem teljesen Werkmeiste-rré sülyeszti az alkalmazott mérnököt. Hogy ilyen körülmények között a mi szorosabb és tágasabb értelemben vett ve­gyi iparunk a védővámok és egyéb kedvező föltételek ellenére sem tud igazi nagy ered­ményeket felmutatni, melyek a fejlődést je­lentenék és hogy legfeljebb azon a szinten ! mozog, melyet a fejlettebb szomszédiparok különböző utakon hozzánk juttatott morzsái j szabnak meg, azon nem kell csodálkoznunk. \ Az előbb vázolt viszonyoknak egyik j sajnálatos következménye az, hogy a köz­társaságban néhány száz diplomás vegyészmérnök nyomorog állás nélkül. Szimptomatikus jelenség, hogy ugyanak- : kor, midőn iparunknak legnagyobb baja a nagyvonalú technikai munka mellőzése, a vegyészmérnök csak az elképzelhető legna­gyobb szerencse mellett tud az iparunkban elhelyezkedni. Föltétlenül gondolkoznia kel­lene afölött az illetékes tévézőknek, annál is inkább, miivel főiskoláinkon körülbelül újabb ezer jobbsorsra érdemes fiatalember készül a kenyeret adni nem tudó vegyész- mérnöki diploma megszerzésére. Ennél a pontnál azután szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a vegyészmérnök j kiképzését módosítani kell, mivel nem felel ■ meg teljesen az ipar igényeinek. Az iskolából kikerülő kémikus a praxishoz képest valósá­gos tudós, theoretikus tekintetben szinte túl van képezve, ellenben a praxis mindennapos apró, de hasznos fogásait nem ismeri, vala­mint ismeretlen előtte a kézművesek munká­jának természete, ami pedig tekintettel arra, hogy a fiatal kémikus gyakran kerül a mű­hellyel érintkezésbe, határozottan káros je- . lenség úgy az üzem, mint a mérnök érvénye­sülésének a szempontjából. Eljutottunk cikkünk konklúziójához: a fönnálló állapotot javítani kell. Ezt pedig csak az állam teheti meg, mivel illetékes ipari ' köreink nem képesek, vagy nem hajlandók az edd:gi rendszeren változtatni. Az állam­nak először is praxisban álló szakemberek ’. véleménye alapján a főiskolai kiképzést kell megfelelően módosítani, másodszor pedig vonjon be az állam üzemeibe vegyészmér- - nököket, szaporítsa a vegykisérleti állomá- j sokat, melyek úgy az élelmiszerellenőrzési szolgálatban, mint közegészségügyileg és a földmivel és intenzitásának emelésére tényleg égetően szükségesek; végül pedig igyekez­zék a nép- és középfokú oktatással, valamint a sajtó segítségével a kémiai orientáció ama fokát elérni, mely a németeknek oly dús gyümölcsöket hozott. Azt a kellemetlen je­lenséget pedig, hogy jelenleg a vegyészmér­nöki pályán lehetetlen túlzsúfoltság van, egyrészt a pályátválasztó ifjúság tárgyilagos fölvilágositásával, másrészt pedig a főisko­lákon a fölvételek nagyon erős korlátozásá­val igyekezzék tompítani. —eh —ó. — A gumi és gyanta behozatalát — mint a kereskedelemügyi minisztérium közli — április 15-ével szabaddá tették. — A komáromi munkanélküliek a komá­romi Skoda gyár kibővítését kérik. Komá­romi tudósítónk Írja: A komáromi munkanél­küliek azzal a kérelemmel fordultak a városi tanácshoz, hogy hasson oda, a helyben hajó- épitőimühellyel biró Skoda gyár üzemét bő­vítse ki és adjon ezáltal munkaalkalmat az itteni munkanélkülieknek. A város támogat­ja a munkások kérését. — Felemelik az olasz borok behozatali kontingensét? A belföldi borkereskedők régi óhajához csatlakozott most az olasz borke­reskedőszövetség is, amely felkérte az olasz kormányt, hogy interveniáljon a csehszlovák kormánynál, hogy az olasz borok behozata­lának kontingense felemeltessék. Az olasz borpiac helyzete, amióta az elesett a francia kiviteltől, kedvezőtlenné vált és a készlet, dacára az olcsó áraknak, túlhaladja a belföldi fogyasztás szükségletét. — Patkányhódveszedelem a Csallóköz­ben. Komáromi tudósítónk Írja: A Duna és Vág medencéje között a legutóbbi időben veszedelmesen elszaporodtak a háziállatte- nyészlésre,* az apróvadakra és halakra ve­szedelmes patkáuyhódok, vagy pézsmapatká­különösen a téli időszakban nagyon bajos. Mosakodás után dörzsölje be kezeit Dr. DRALLE: M ALATTI NE­val és csodálkozni fog azon. hogy milyen gyorsan tűnik cl a vörösség, fagyás és érdesség : hogy állandó használat után milyen üde. ruganyos és bársonypuha lesz a kézbőre. Nem (áj. nem zsíroz és nem is fénylik, tehát minden alkalommal használható. Tegyen kísér­letet még ma! Sohasem lesz képes Malattinet nélkülözni és állandóan örömmel fogja látni finoman ápolt kezeit Mindenütt kapható ! GEORO DRALLE. BÓDÉN BACH a. d. ELBE.

Next

/
Oldalképek
Tartalom