Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)

1925-04-18 / 87. (830.) szám

i A tisztviselői elbocsátások irányelvei Prága, április 17. A minisztertanács legutóbbi értekezletén Tszeálllitotta azokat az alapelveket, amelyek­ék alapján a liétszámapasztásról szóló tör- nny végrehajtandó. Összesen 33.616 egyént Hl elbocsátani az állami szolgálatból, mert ; a szám felel meg a tízszázalékos létszám- riasztásnak. A legnagyobb elbocsátások a Tus útügyi tárca keretén belül várhatók, mennyiben itt 18.884 alkalmazott fölösleges. I. postaügyi minisztérium 4600, a pénzügy íiOO, a kö»munkaügy 780, az iskoládgy 622, f belíigy 1830, a hadügy 2303 egyént fog cl- ocsátani. Az . elbocsátandó,k számlába nemcsak tok a tisztviselőik, számítandók, akik a lét- mámapasztásról szóló törvény szerint kény­eiének távozni, az állami szolgálatból, hanem zok is, akik 1924 december 31-ike után meg- :ultaik, nyugdíjba vonultak. Ezzel szemben s egyes szakminisztériumok annyival több Hca-knazottat kötelesek elbocsátani a fentebb mlitett számokon felül, amennyi uj munka- rőt vettek fel újév óta. Az egyes alárendelt ivasalok vezetői jegyzékeiket köteleseik ösz- ráliitani azokról az alkalmazottakról, akik ézetük szerint a törvény szellemében e-lbo- sátandók. A jegyzékeket központi bizottsá- ok fogják feldolgozni az egyes miniszter,tu­lokban. '^Szombat, április Í8. \ keresztszórejtvényes család végzetes tragédiája Jnk riport, amely nem történt meg, de egé­szen nyugodtan megtörténhetett volna Prágas április 17. Puzzle ur családja körében megelége- lette-n és boldogan éldegélt, mert a minden- íapi kenyéren fölül kalácsra is bőven tellett. \ kis család Puzzle urból és nejéből, továbbá lárom felserdült leányból és fiából állt, aki éppen akkor, mikor ez a történet lejátszódik, a tiszti iskolát sikerrel végezte el. Egy napsütötte délelőtt a kedvenc lap meghozta a várva-várt tojásalaku kereszt- szórejtvényt. Dehogy is a dijak vonzották a családot. „A keresztszórejtvény mindenek előtt14 jelszavával és az önmagáért való mű­vészet ihletével vetették rá magukat az uj szenzációra. „Beküldési határidő a hét vége44, ez volt ökölnyi betűkkel a rejtvény fölé nyomtatva. Az apa három nap és három éjjel az első ki­lenc szó megfejtésén törte a fejét és a negye­dik nap reggelén a „Megvan'“-kiáltás re­meghette meg a családi fészket. Időközben a legidősebb leánynak sikerült a tizedik szó megfejtése, de nem árulta el ap­jának, mert arra az időre tartogatta, amikor apját arra akarta kényszeriteni, hogy egy nagyon szimpatikus, de svihák fiatalember­rel kötendő házassághoz adja beleegyezését­Tizenegytől tizenhétig a két másik leány találta ki a szavakat. Az apa, mindenről megfeledkezve, egy­szer elmulasztotta a hat óra ötvenkor induló vonatot és a következővel egy óra késéssel érkezett a gyárba, melynek főmérnöke volt. A gyár vezetősége ekkor megelégedett a megrovással, de a következő két napon a hallatlan eset megismétlődött. Harminc év óta egyetlen egyszer sem történt, hogy a de­rék főmérnök és családapa nem teljesítette volna a lehető legpontosabban kötelességét. A szigorú vezetőség végre is kénytelen volt azzal szabadságolni, hogy a szabadság letel­tével elbocsátják. Efölötti elkeseredésében szomorúan ha­zafelé ballagott és az egyik utcasarkon hir­telen azt hitte, hogy megtalálta a csodás ti­zennyolcadik szót. Karjait égnek emelte, hogy az égből keblére ölelje a tizennyolcast, mikor egy autó elütötte. Úgy szedték fel és vitték be a kórházba. A rejtvény megfejtése emberfölötti erőt kölcsönzött neki és igy hu­szonnégy órával később sántítva bár, de törve nem, elhagyta a kórházat. A szerencsétlen ember éppen befordult a kapun, mikor azt látta, hogy legidősebb leá­nya és a svihák fiatalember a kapualjban csókolódzjnak. Már éppen apai átkával akarta a leányt sújtani, mikor a leány odakiáltotta neki a tizedik szó megfejtését- Az apa szeme tulvilági fényben ragyogott fel és az átokból áldás lett. Odafenn szeretettel az elveszettnek hitt férfit keblükre ölelték és afeletti örömükben, hogy a kenyéradó visszatért a családi kör­be, elárulták neki a tizenhetedik számig ter­jedő szavakat. tétovOzz, állj meWém&l fizess etol Még két nap volt hátra a hétből. Közben j a három leány menyasszony lett és a völe-1 gényekkel együtt ott ültek az apa dolgozó- szobájában, hogy kibetüzzék a rejtvényt. Tisztfia is a vizsga sikeres letétele után ki­kérte szabadságát, hogy apjának segítségért; lehessen. Az anya harminc hosszú bqldog családi esztendő után először bízta a sza- kácsnéra a konyhát és ő is ott guggolt, mint egy jótékony neintö férje mellett. Hiába, a tizennyolcadik szó erősebb volt mindnyájuknál. A hetedik nap vége felé közeledett. A családot már csak egy fél óra választotta el az utolsó postajárattól és ha add:g nem sike­rült a tizennyolcadik szót megfejteni, vége volt mindennek ...---------és ekkor csoda történt. A mesz­láth atáron sötét viharfelhők tornyosultak. A viharfellegek óriási gyorsasággal közeledtek a város felé és sötétségbe borítottak min­dent. És azután egyszerre kitört az orkán. A föld megremegett, a házak összedőltek, em­berek jajveszékelése üvöltött borzalmas kó­rusban fel az égre és mikor Puzzle ur csa­ládi hajléka is ingadozni kezdett és egész bizonyos volt. hogy a romok a családot ma­guk alá temetik, Puzzle ur felugrott, mérhe­tetlen szeretettel keblére ölelte az egész csa­ládot és az összedőlő ház mennydörgésszerű robajába belevegyült diadalmas kiállása: — A tizennyolcadik szó: „Földrengés!44 Azután a világ elsötétült. Neubauer Pál. A teSnllal „nagy kaMjf Fraociaorszttan Loucheur nem vállal tárcát — Megindult a harc Caillaux körül — Herriot külföldi útra indul Paris, április 17. Éjfél után Painlevének sikerült megegyeznie Caillaux-val és Briand- dal. A tegnap már megoldottnak véit kor- mánykrizist az hosszabbította meg, hogy Briand kötötte magát Loucheur minisztersé­géhez, amiről viszont Painlevé nem akart tudni. Csak újabb hosszú tárgyalások után si­került megegyezni és a Havas-ügynökség éj­jel egy óra után a következő miniszteri listát közölte: Elnök és hadügy: Painlevé. Külügy: Briand. Pénzügy: Caillaux. Kereskedelem: Loucheur. Közoktatásügy: De Monzie. Igazságügy: Steeg. Belügy: Schrameck. Gyarmatok: Chaume<t. Földonivelés: Jean Durand. Nyugdijak: Anteriou. A munkaügyek, a tengerészeti és a fölsza­badított területek minisztériumait még nem töltötték be. Ezek közül az egyiket okvetle­nül Violette fogja kapni. Az uj minisztérium legmarkánsabb nevei Caillaux, Briand, Painlevé és Loucheur. A francia sajtó is, a világsajtó is elsősorban Caillauxt tekinti nagy érdeklődéssel, mert va­lószínűnek veszi, hogy a pénzügyminiszter csakhamar átveszi a vezetőszerepet a kor­mányzat irányításában és a végküzdelem egyedül Millerand és Caillaux között fog megtörténni. Páris, április 17. Az éjjel kiszivárgott hírek szerint biztosra vehető volt, hogy Lou- cheur részt vesz a kormányban. Reggel felé azonban a dezignált keres­kedelemügyi miniszter kijelentette, hogy nem fogadja el a fölkínált tárcát. Éppen ezért nagyobb változásokat kellett eszkö­zölni az éjszaka folyamán kibocsájtott listán. Végre négy órakor hajnalban publi­kálták a végérvényes megállapodást. E szerint Painlevé, Briand, Caillaux, Steeg, Schrameck, de Monzie, megmaradtak ere­deti tárcáiknál, mig a kereskedelemügyi minisztériumot Chaumet vette át, a gyar­mat ügyeket pedig André Hesse. Tengeré- szetügyi miniszter Emiié Boréi lett, munka­ügyi miniszter pedig Durafour. A nyilvános munka miniszteri tárcáját Laval kapta meg. — A fölszabadított területek minisztériumát föloszlatták s számára egy államtitkársá­got kreáltak a pénzügyminisztériumban. Egyáltalában az államtitkárságokat átszer­vezték s összesen csak hatot hagytak meg. Az- uj minisztériumba’ tehát összesen tizenkét miniszter és hat államtitkár tartozik. A tizennyolc kinevezett kormánytag közül öt szenátor, tizenkettő deputált, Caillaux pedig a parlamenten kiviil áll. A szenátorok közül négyen a radikális szocialistákhoz tartóznád?, Chaumet pedig a demokrata radikális frakció­hoz. A képviselőminiszterek közül ketten, Painlevé és Briand, a szociális köztársa­ságiakhoz tartoznak, hárman a radikálisok­hoz, Laval miniszter pedig pártonkivüli kép­viselő. Az államtitkárok köziül hárman a radikális baloldal, hárman pedig a szociális radikális pártnak tagjai. A Petit Párisién értesülései szerint Violettet a költségvetés főelőadóját Algír kormányzójává nevezik ki. — Caillaux hosszabb ideig tárgyalt a nagybankok kép­viselőivel és kijelentette, hogy minden tökeleadás ellen van. A kormányalakítás pikáns részletei közül a Matin közöl egy­néhányat. így a lap szerint Briand csak Doumergue elnök unszolására fogadta el a külügyminiszteri tárcát. Herriot hosszabb tanulmányutat szándékozik tenni Európá­ban és Amerikában. Mielőtt a kormány véglegesen megalakult volna, igen sok drámai jelenet játszódott le és néha haj­szálon múlott a helyzet felborulása, főleg akkor, amikor Loucheur visszaadta meg­bízását. A legnagyobb aggodalomra a jelen kö­rülmények között az ad okot, hogy a szocia­listák távol maradtok a kormánytól, a meg­állapodás szerint azonban támogatni fogják a’zt. A lapok igen szigorú kritika alá veszik a kormányt, ámbár lapzártáig még nem tudták a végérvényes összeállítást. A baloldali sajtó igen meg van elégedve az összeállitással és a kormányt a baloldal nagy kabinetijének nevezi. Az Ere Nouvelle sok nagy dolgot vár a miniszterektől, mert az egész köztársasági Franciaország szószólói lesznek és nyugod­tan, megkötött kéz nélkül cselekedhetnek. Az Oeuvre hasonlóképpen nyilatkozik. Az ellenzéki sajtó főleg Caillaux sze­mélyét kifogásolja és kijelenti, hogy a ka­binetinek nem lesz sikere. Hir szerint Poin- caré rögtön a szenátus első ülésén inter­pellálni fog a pénzügyminiszter miatt. A Figaro kifejti, hogy mily nagy ellentétek vannak a kormány két vezető egyénisége, azaz Caillaux és Briand között. Mind­ketten magukhoz akarják édesgetni azt a képviselőtömeget, mely tulajdonképpen Herriot és Blum háta mögött áll. Hogy kinek fog ez sikerülni, azt nem lehet tudni, mert e csapatok fölött egyelőre még Painlevé kormánykodik . Drámai ieüegü vita Caillaux és Briand között Páris, április 17. A Petit Párisién leírja azokat a drámai jellegű tanácskozásokat, me­lyek tegnap éjszaka zajlottak le a képviselő- házban. Caillaux kiemelte a pénzügyminisz­térium fontosságát a jelenlegi körülmények között és éppen ezért hatványozott hatalmat kívánt magának. Briand erre figyelmeztette öt, hogy személye szenvedélyes vitákra fog okot adni a kamarában. Erre heves vita ke­letkezett, amely majdnem lehetetlenné tette a megegyezést. Végre azonban Briand enge­dett a haza és a szükségszerűség nevében s kibékült Caillaux gondolataival. Painlevé megölelte Briandot és megindult szavakkal köszönte meg neki azt a szolgálatot, amelyet a jelenlegi kormány támogatásával Francia­országnak tett. *A4AAAliAAUAiiAAAAUAAi4JiAAAiAA*liA*niAAmAAAA*AAAAAMAliAUn* 5 t < — \ Menyasszonyi kelengyék áruháza £ 3 \ ► <ir^ \ Saját készítményt) finom férfi £ 3 \ fehérnemű, asztal- £ < \ T!—térítők és mindennemű lenáru £ 3 \ ► J Árusítás nagyban és kicsinyben £ 4mTvnTnTmvffwyvv*vvfvmTmmmmmmTmmmmT^ A P. M. H. SZOMBATI ROVATA írja: Vulpes Egy nagyszerű reform Husvét után mellém telepszik egy régi isme­retlen ismerősöm s elkezd velem csevegni: — Ugy-e, be nem voluM húsvéti kirándulásom? Lusta voltál és kényelmes, mint minden iróember. Pedig nektek se ártana egy kicsit nézegetni a vi­lágot. Én kirándultam a feleségemmel. Ez a hus- vét olyan családi ünnep, mindenki a feleségével megy kirándulásra. — Nono. Sokam kirándulnak a „nem feleség“- gel is . . . — Nem. Én megnéztem az embereket. Mind a feleségével volt. — Nemi lehet azt az emberekről kívülről meg­ismerni. — Lehet. A feleségével az ember egészen másképp megy, mint a nem feles-éggel. Az már messziről megjátszik. Ma az egyik jobbra akar menni, a másik balra, ha az egyik sietni szeretne, a másik lassabban járni, ha az egyik a villamos első kocsijára akar szállni, a másik a másodikra, ha az egyik erre néz, a másik arra, ha az egyik újságot olvas, a másik ásitozik, ha az együk in­kább sört szeretne inni, a másik Inkább bort: ak­kor az férj és feleség. Meglátszik az embereken a feleséges állapot, mint a gyermekkori himlő. Nem feleltem semmit. De ez nem bántotta is­meretlen barátomat, ö csak beszélt tovább. — Talán nem kell sóikat bizonyítanom, hogy a házasság intézménye elavult. Miszen sok ezer esztendős s ennyi idő alatt minden elavul. Azóta a fuTkósbotbó'l, amivel háborút csináltak, távcsöves ismétlőfegyver lett, az orditozásfcól, amivel a líirt tovább adták, dróttalan táviró, a teve hátából, amin utaztak: expressz vonat és automobil és re­pülőgép. Minden megváltozott a világon: az al­kotmányok, a kormánytformák, világrészek, or­szághatárok. Népeik és fajok keletkeztek, nemze­tek és kultúrák kivesztek. Csak a házasság ma­radt érintetlen és változatlan. Abszurdum. Még mindig nem feleltem s ő még mindig beszélt: — Az öregapámmal valamikor kalabriászt játszottam. Régen. Jó játékos volt az öreg, mégis meghalt azóta. Ha már most ón is felkerülök az égbe s leülök vele kalabriászt játszani, abból fur­csa kavarodás lesz. ö a felsővel akarja leütni a? én alsómat, én az alsóval akarom leütni az ö felső­iét. Mert még a játékokat is megreformálták. És a divatot is. A művészetet is. Az Írást is. Csak a házasság maradt ott, ahol ezer éve is volt. Ma törvényes állapot az egyneműség és egyférjiiség és büntetendő a poligámia és poliandria. Pedig a férfi mind többnejüségen kezdi, az asszony mind többférjüségen végzi. Miért rossz az, amit min­denki csinál és miért jó, amit elmulaszt? Nem feleltem. A barátom felelt magának: — A házasság mai formájában csalás. Ém, kérlek, elvettem egy szerény, egyszerű, szófoga­dó, engedelmes leányzót és hazavittem. És más­nap volt már egy követelő, pompázó, zajos, nagy- igényű, parancsoló és ellentmondást nem tűrő feleségem. Még egyre beszélt: — Minden állapotból van kivezető irt, ugy-e? Ha hivatalom van, én is felmondhatok, nekem is felmondhatnak. Ha lakást veszek, jogom van megint Mnircolkodra. Ha letelepszem valahol, módom van megint kivándorolni. Ha eladóik vala­mit, megint visszavásárolhatom. Csak a házassá­got nem lehet visszacsinálni. Nézd, barátom: ha egy vidéken a kiírna árt az egészségemnek, a doktor rögtön levegőváltozást aján'. És én leve­gőt változtatok. De ha az asszony árt az egész­ségemnek, akkor a doktor nem ajánl semmit és senkit. Akkor belehalhatok. Most se feleltem. — Ezt a problémát hallgatással elintézni nem lehet. Én azt ajánlanám a világnak, hogy nem kell sokat mókázni, hanem egyszerűen el kell tö­rölni a házasságot. Végképp eltörölni. Ne legyen semmiféle házasság a világon. A paradicsomban . se volt házasság, azért neveztük parádésomnak. És azért sírjuk vissza. Az állatvilágban sincs há­zasság, mégis hatalmas állat az oroszlán és nagy­szerű étel a rántott csirke. A virágok közt sincs házasság, mégis illatos és pompás a rózsa, az or­gona, a gyöngyvirág. — Ha nem lesz házasság — beszélt tovább — a férfiak is boldogok lesznek és a nőik is. Ba­rátságosabb lesz az érintkezés a két nem között. Még a feleségemet is jobban szeretném és tisztel­ném, ha nem volna a feleségem. És más is jobban szeretné és tisztelné. És ha nem volna házasság, megszűnne rögtön az agglegények és aggszüzek förtelmes fajtája. És megszűnnének a boldogtalan házasságok, a házasságtörések, a hitvesgyilkos- ságok, a hűtlen elhagyások, a féltékeny ségi jele­netek, a családi drámák, a csúf válópörök ... A társadalom egész sor rákfenéje megszűnne egy csapásra, ha valami jótékony véletlen eltörölné a házasságot. És most a fülemhez hajolt: — És még egyet mondok neked, egy utolsót. Tudod, mi a legfőbb érv a házasság megszünteté­se mellett? — Nem. — Ha nem volna házasságkormány, akkor mindjárt érdemes volna megházasodni. — (Nem lesz szenzációs a klsaniant kon­ferenciája.) A mai Ceslké Slovo közli, hogy a kis antant külügyminisztereinek bukaresti konferenciája semmi szenzációs ügyet nem fog tárgyalni és azon nem vesz részt sem a lengyel, sem a görög külügyminiszter, légiké­vé sbbé Pasies. Az aktuális k4rdósokét a szo­kott módon fogják megtárgyalni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom