Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)
1925-04-16 / 85. (828.) szám
Csütörtök, április 16. így késiül Páris a képzőaifivészefi kiállításra — A P. M. li. eredeti riDortia — Paris, április 15. A sápadt tavaszi nap bágyadtan szórja sugarait a még alig rügyezni kezdő fákra a Tüilériák kertjében. A Cliamps Elysées fái alatt sétálgató férfiak, elegáns nők, tavaszi színekben. A Szajna felé a fák közül hatalmas állványozások nyúlnak a magasba. Félig kész tornyok ágaskodnak a felhős tavaszi égre; az Exposition Árts decoratifs et indu- striels-nek, a május 4-én megnyíló nemzetközi ipari és iparművészeti kiállításnak most xészülő hatalmas épületei. Egy egész váró*, több négyzetkilométert elfoglaló uj város. Mindenütt, amerre csak a szem ellát, sürgőforgó emberek, mindenfelé a lázas munka. Páris túl akar tenni az 1900-as nagy világkiállítás fényén és pompáján. A Grand Palais előtt a munkások egész légiója dolgozik az átalakításokon; egy lázas, nagyarányú készülődésnek minden jellegzetessége a szemem elé tárul. A nagy elgyönyörködésből egy magyar művész, Baranyi Károly szobrászművész hangja térit magamhoz, aki Camille Garnier- nél, Páris legnagyobb iparművészeti és szobrászati intézetében van alkalmazásban és a Grand Palaisi dekorációs munkálaoknál jelentős szerepet tölt be. Az ő szívességéből tudok bejutni a hét pecsét alatt őrzött Grand Palaisba. A nyolc méter magas vasajtón keresztül belépünk a nagy csarnokba. Meglepő és felejthetetlen kép tárul a szemem elé. A gipszpor felhős levegőn keresztül, az óriási, hatvan méter magas, vastraverzes kupola alatt egy harminc méter széles, monumentális hatású fehér lépcső emelkedik a magasba. Fent, szédületes magasban, egy szál deszkán fehérzubbonyos munkások hajlon- ganak, a füzéres oszloprendek kapiteljein, harminc méter magasban festők aranyoznak, jobbfelől egy hatalmas gipsztábla emelkedik a levegőbe, ott a sarokban egy festő-permetező gép nagy pöfíögés és sistergés között spricceli a széles, sima falakra az olajfestéket, mellette nagy porfelhőben zsákolják a gipszet, amott egy egész domb kóctömeg, két-három négyzetméter nagyságú gipszplat- nik hevernek szanaszéjjel. Bábeli zaj és láT- ma tölti be a termet. — Ez lesz a diszcsarnok — mondja a vezetőm. Ott fenn a kupolát egy nagy, egyszínű drapéria fogja betakarni. A drapériák alatt, az oszloprendek között, fent a magaslaton, a kis kazettákban mindenütt kis villanykörték lesznek elhelyezve, körülbelül tizezer darab. — Ebben a diszcsarnokban fogják fogadni az előkelőségeket, ezen a hatalmas lépcsőn keresztül felvezetik az első emeleti disz- és ceremóniás terembe. Felmegyünk a bábeli lépcsőn. Gerendák és deszkákon keresztül kapaszkodva bejutunk a díszterembe az első emeleten. Köröskörül freskók, a négy évszak szimbólumai, eléggé modern felfogásban és kidolgozásban, de Poussin-ra emlékeztető szilvakék színekkel. A földön szanaszéjjel festékes csöbrök, lécek, linoleumvásznak, ecsetek mindenfeléMeggörnyedve, behúzott nyakkal a vastraverzek és gerendák között elhagyjuk a ceremóniás termet. Egy körbefutó folyosóra érünk, amelyből apró kis benyílók és fülkék nyílnak, mindenik felett egy ideiglenes táblán a kiállító cég, intézet és ország neve. Kiérünk az emeleti galériára. Itt is köröskörül apró fülkék vannak. — Ezek a magasba meredő falak mind gipszből vannak — magyarázza a vezetőm. — Csak alig % centiméteres gipszlapok vannak felrakva a favázakra és mégis, hogyha a műnk álatok befejeződnek, a festőeljárá- sokkal olyan tökéletesen fogjuk preparálni és befesteni ezeket, hogy mindenki szentül meg lesz győződve arról, hogy ezek massziv falak. A főcsarnok körül vannak elhelyezve az egyes nemzetek kiállítási helyei. Az angolok három helyiséget foglaltak le. Az egyik fal mellett egy hosszú, sovány, pápaszemes, csontos angol hölgy hosszú ecsettel fest egy rikító szinti dekorációt a linoieumfalra. A létrája mellett áll két hosszuhaju, pipás, igazi montmartrei festő és csak úgy borza- doznak. Azt nem sikerült megállapítanom, hogy a festménytől-e, vagy pedig a festőnőtől. A benyílók, pavillonok, deszkabódék, gerendák, ládák és vastraverzek végtelen labirintusa között egy szinte hermetikusan elzárt és elfüggönyözött pavillonhoz érünk. Felleb- bentjük a függönyt. Vörösbarnára pácolt faburkolat borítja a falakat, gyönyörű bútorok JU brokáttal és selyemmel bevonva. Falba sü- lyesztett szinesiivegii lámpák. Bent ketten beszélnek — csehül. Ez a csehszlovák pavil- lon. A csehek nagyon sietnek, ők vannak eddig még a legelőbbre. És a magyarok? Nincsenek sehol. Nem volt pénz rá. Deszkaemelvényeken, pallókon és ládatorlaszokon keresztül kapaszkodva egy nagy hangos helyiségbe érünk; ez a kiállítási szin- ház. Szemben a bejárattal a faion egy óriási freskókép, az ipar és iparművészetek allegóriája. Zaj, lárma, össze-visszaság, létrák, állványok, vedrek, lécek, zsákok, por mindenfelé. Az emeleti páholyok már elkészültek félig, vörösen virít elő a bársony a nagy fehérségből. Egy feljárón felkapaszkodunk a páholyokba. Egyszerre csak hallom, hogy felettem énekel valaki. Egy magyar nótát: „Suba, suba, göndörfürtü suba“ hallom a magasból. Felnézek, a fejem felett, a létra tetején egy barnaszemü magyar fiú áll, nyakig festéke- sen és csak úgy nótázik, miközben ügyes kezekkel formál egy oszlopfejet. Én is elkezBudapest, április 15. Minden követ kivezényelt őrszeme országának. Élete változatos, de egyben nehéz s felelősségteljes katonaélet. Minden lépése utasítás szerint történik s mindig el lehet készülve, hogy felső parancsra ma itt, holnap máT a világ másik végében keli felütnie őrhelyét. Ennek a nehéz, de érdekes életnek hű és hasznos részese a diploroatafeleség. A történelem számos példája is azt bizonyítja, hogy az asz- szony miint „született diplomata*1 milyen ügyes és hasznos szolgálatot tehet hazájának. A diplomata- férjek mellett kétszeres terrénum nyílik erre s ezért a diplomatafeleség szerepe mindenkor fontos és értékes. A külföldi országokat jelenleg képviselő követek feleségeiről vajmi keveset tudunk. Ezért érdekesnek tartottuk a P. M. H. olvasóközönségének a leghübb tükörlapban, intervjuk formájában bemutatni, hogyan élnek Budapesten ezek az érdekes asszonyok. Mrs. Barclay angol követné A Verbőczy-utca 1. számú palotája nemrég Cserélt gazdát. Pírét de Bihain bárótól vette meg az angol kormány a magyarországi követsége számára az elegáns budai palotát, amely újonnan átfestve, egyszerű, de puha kényelemmel berendezve, méltó hajléka a gazdag brit állam képviseletének. A földszinten a hivatalos követségf helyiségek vannak,, mig az emeleti részeket Mr. Colville Barclay, angol meghatalmazott miniszter, magyarországi követ és családja iakja. K you please — mutat a vörösszőnyeges tépcsőre az első követségi titkár s fölmegyünk az excellenciás asszony szalonjába. Hatalmas termeken keresztül visz az ut, mindenütt angol uralkodók képei, vagyont érő gobelinek s lábunk alatt vastag szőnyegek nyelik a léptek zaját. Az ajtóban Mr. Barclay fogad. A jobboldali sarokban vár az excellenciás asszony. Sötétkék, könnyű szövetruha — a magas nyak,kivágásnál és az ujjaik szélén fehér díszítéssel — van rajta. Hajának középen választott sötét hullámai szép keretet adnak hosszúkás, finom metszésű arcának. Nagy kék szemei szinte világítanak a tompafényü szalonsarokban. Nagyon fiatalnak látszik s amint szinte lányos modorban beszélni kezd, a nyúlánk, különösen szép angol lady típusa elevenedik meg. Here is very agreeable — mondja őszinte hangon. —Különösen itt Budán, uj otthonunkban nagyon jól érezzük magunkat. Eddig szállodában laktunk s ez bizony nem kellemes. Saját otthon né’kül az ember élete nem teljes, főképpen ha gyermekei vannak. Tekintetemből úgy látszik kiolvasta a csodálkozást, mert a büszkeség csillant ki hangjából, amint folytatta: — ó igen, három szép gyermekem van. A legidősebb már tizenegy éves, természetesen fiú és szintén Colville-nak hívják, mint édesapját. Hál* Istennek egészséges mind a három. Az itteni hegyi levegő jobb nekik is, mint a városi s ez is hozzájárult ahhoz, hogy lehetőleg Budán, a magyar fővárosnak ezen az igazán szép részén vettünk házat. Mindössze pár hónapja vagyunk itt Magyarországon, Budapestet nagyon szépnek találtuk, de a budai hegyek között mégis a legszebb. A régi házak különösen érdekesek, ha időm van, szívesen sétálok a girbe-gurba utcáikon. Oly kedvesek a kis virágos ablakok.. — Bár eddig nagyon elfoglaltak a költözködéssel és berendezkedéssel járó gondok, ami dem fújni a nótát. A szegény fiú majd leesik a létráról a nagy csodálkozásában, mikor meghallja. Ragyogó arccal lemászik hozzám. Kisül, hogy Kovács Lajosnak hívják, iparművész, meg van elégedve, a franciák szeretik, a legkényesebb munkát rábízták. Ugylátszik, tehetséges. Elbúcsúzunk. Uiabb mászások és görnyedészet után végre elérünk a Grand Palais hátsó kapujáig. Megköszönöm a vezetőmnek a szivessé- gét. . — Ez még csak egy kis része a nagy kiállítási építkezésnek, — mondja a bucsuzás- nál a vezetőm, — a többit, a Szajna két partján elhúzódó óriási területeket és építkezéseket majd a legközelebb fogom megmutatni. Kilépek a kapun. A nap lenyugvóban van. A pirosra festett égre sötét színekkel ágaskodik az Eiffel-toronynak merész vonala s fönt, háromszáz méter magasban, a lassan úszó violaszin tavaszi felhőkbe belelóbogtatja büszkén a kék-fehér-piros francia trikolórt.. Burghardt Aladár. azonban korántsem volt terhes. Nálunk angoloknál az otthon szentély: a béke, szeretet hajléka. S az otthont kellemessé varázsoló minden bútordarab egy-egy kiegészítő része az elrendezésből következő harmóniának, mely közvetlenül a belső élet szimbóluma és kerete egyszerre. Ezért szeretek lakásomban rakosgatni s ezért nem volt fárasztó számomra az ezzel járó felfordulás. — Mindenben szeretem a ' szépet, művészit. A régi művészetek különösen érdeke'nek. Itt is voltam már néhány múzeumban, többek között a szépművészetiben, ahol különösen Munkácsy festményei tetszettek. Megvallom, nem is hittem volna, hogy ilyen sok kiváló művésze van Magyar- országnak és hogy általában ilyen fejlett úgy a zene-, mint képzőművészete. — A magyar cigányt már ismertem régebb idő óta; Londonban rajonganak a cigányzenéért. Engem is valami máskor sohasem tapasztalt érzés fog el, ha hallom. Ezt senki, egy nemzet sem tudja utánozni. Ehhez szív kell. — Ismer Magyarországból Budapesten kívül más vidéket is Excellenciád? — kérdeztem, amikor a cigányzenéről befejezte elragadtatását. — Sajnos, még nem. De ha úgy lesz minden, ahogy mi gondoljuk, akkor beutazzuk az egész országot. Sok szép tervünk van s reméljük, valóra is válthatjuk. — Én már voltam egyszer Magyarországon, de olyan régen, hogy feleségem még akkor talán nem is élt — szólt most közbe Mr. Barclay, aki feleségével szemben ülve végighallgatta a beszélgetést —, a millenniumi kiállításon. S nagyon örültem, amikor idehelyeztek, mert sosem felejtettem el Budapestet. — Most Stockholmból jöttünk — vette át a szót újból a lady —, ahol öt évig voltunk, szintén hivatalos kiküldetésben. Azelőtt pedig Amerikában, Washingtonban voltunk hat évig. De ha ösz- szehasonütom az eddigiekkel, talán mind között Budapesten érezzük magunkat legotthonosabbam. Itt jók a színházak is, a vidék is kellemes, — A magyar nőket milyennek találta? — kérdeztem. — Oh, the hunganian ladys are very nice! — hangzott a válasz. Szépek és temperamentumosak s ami egy nőnél legfontosabb, jól öltözködnek. Csak egy furcsa, hogy itt aránylag korán mennek férjhez a lányok. Nálunk Londonban huszonnégy- huszonhat év előtt egy lány sem megy férjhez; mi kiélvezzük a lányságot. S ez helyes is. Nálunlk ebben a korban a legteljesebben érett a nő s igy az anyaság szent hivatását is összehasonlíthatatlanul jobban megérti, mint egy husz-huszonkét éves Itny, aki a házasságban is folyton hálózni szeretne s udvarlóikat tartani. Nagyon szerettem volna megkérdezni: Hát Mylady miért ment olyan korán férjhez, hogy — holott nem látszik többnek huszonöt évesnél — már tizenegyéves fia van, de tapintatlanságnak tartottam a férj jelenlétében a kor iránt érdeklődni. Inkább elszégyeltem magam a budapesti lányok helyett, akik valóságban azért mennek férjhez, hogy annál szabadabban élhessenek s korántsem azért, hogy — mint az angol nők — anyáik legyenek. Majd arról beszélt Mrs. Barclay a végtelenül közvetlen beszélgetés végén, hogy magyarul akar tanulni. Keres egy magyar tanárt, akitől rövid idő alatt megtanul beszélni. — Mert nagyon szeretünk itt lenni. — Yes — bólintott rá az őszes hajú, de egészen fiatalarcu Mr. Barclay elgondolkozva. Soruody Erzsébet. Hogyan élnek Magyarországon a külföldi diplomatafeleségek ? — Beszélgetés az excellenciás asszonyokkal — A népszövetség erélyesen hozzálát Középeurépa szanálásához A nagyhatalmak nyomást gyakorolnak az egyenetlenkedő utódállamokra. Becs, április 15. A Neue Freie Presse értesülése szerint Ramek dr. szövetségi kancellár a parlament főbizottsága előtt ma kijelentette, hogy a népszövetség részéről bécsi illetékes körökhöz értesítés érkezett, mely szerint a népszövetség a közel jövőben erélyesen elő akarja mozdítani a középeurópai államok gazdasági újjáépítését. Már a közeljövőben meg akarják állapítani azokat a módozatokat, melyek szükségesek ahhoz, hogy a középeurópai államok között még mindig fennforgó ipari és kereskedelmi, valamint közlekedési akadályok kiküszöböltessenek. A népszövetség gazdasági bizottsága május végére konferenciát szándékozik egybehívni, melyen a különféle behozatali és kiviteli engedélyek megszüntetéséről lesz szó. — Seipel dr- Grácban nagy beszédet mondott, melyben kifejtette, hogy a népszövetség határozott iniciativát mutat Középeurépa végleges szanálására vonatkozóan. A nagyhatalmak a látszat szerint bizonyos nyomást akarnak gyakorolni a középeurópai kis államokra, hogy a különböző érzelmi momentumok következtében előállott lehetetlen gazdasági helyzeten végre segítsenek. Az aknaszlatleai sóbányák munkásainak panaszai Aknaszlaíina, április 15. Az aknaszíliafinai sóbányák munkásai —; kommunisták és csehszlovák szociáldemokraták — egy memorandumot intéztek Srba kozmáinkat!gyi miniszterhez s abban kíméletlen őszinteséggel vágják az agyongyalá- zotit magyar rezsim humánus kormányzati eszközeit az úgynevezett demokrácia szeme közé. A memorandum elmondja, hogy a bányaigazgatóság felsőbb utasításra hir- detményileg felmondta a magyar állammal kötött s a háztelkek használatát biztosító telekszerzödéseket s egy olyan uj rabszolga-szerződést akar a község lakóira oktrojálni, amelynek rendelkezései szerint bárkit bármikor kidobhat a házából. Srba közmunkaügyi miniszter a szociáldemokrata párt exponense a kormányban. A csehszlovák szociáldemokrata párt pedig a nemzeti koalíció legnagyobb pártja; ha pedig egy, a nemzetközi szolidaritási és testvériséget hirdető munkáspárt minisztere fedezi és tűri elvtársainak, Necas választóinak, a szla- tinai munkásoknak gúzsbakötését, megfojtását és teljes tönkretételét, csak azért, mert magyarok, akkor a köztársaság minden magyar munkása, polgára és inteückituellje tisztából lehet, hogy mit várhat a nemzeti állam fantomját kergető koalíció többi pártjaitól és kormányzata t ól. Az aknaszlatinaii memorandum egy jaj- kiáltás a hatalom szorítása alatt, egy hangos tiltakozás egy komor sötétségi;, önkényes és erőszakos intézkedés ellen. Amikor bizonyos félénk szemérmetes- séggel állapítja meg a memorandum, hogy bár a történelmi Magyarország sótenmelése nagyobb volt, mint az ország belföldi szükséglete; a munkásság életszínvonala nem sokkal, de valamivel jobb vol, miint ma Aknász lat inán s a „munkáselbocsátás" szót soha nem ismerték; elfelejti hozzá tenni, hogy ma nemcsak a százával elbocsátott munkások vannak kitéve az éhezésnek, de a dolgozók is általános elszegényedés és lerongyolódás előtt állanak s a demokrácia uralma és egy szociáldemokrata miniszter kormányzása alatt vesztették el a magyar „elnyomatás" alatt Mária Terézia korától évezett természetbeni és egyéb járandóságokat s hogy végül akk or, amiko r a szlatinai cseh in unk ásóknak rendes munkabérükön felül lakbért is biztosit a kollektív szerződés, őket ősi földjükön ki akarják dobni még a saját házukból is. — (A szénbányák államosítása küszöbén.) A közmunkaügyi miniszterhez közelálló körökből nyert értesülések szerint a hor- mány ismét intenziven foglalkozik a bányaüzemek államositásának a kérdésével. Elsősorban a szé-nbányák államosítását kellene megvalósítani, ennek azonban igen nagy akadályai vannak. Az államosítás ugyanis mintegy tizenötmilliárd Kcs tőkét tételez fel amelyet a belföldön nem lehet előteremteni, a külföldön pedig ilyen célra semmi szín alatt sem lehet keresni kölcsönt. < —— ► 1 ^\ Menyasszonyi kelengyék áruháza £ «j , \ Saját készítményt! tinóm férfi £ 3 \ fehérnemű, asztal- £ % \ térítők és mindennemű tenáru £ % \ ► « \ Árusítás nagyban ét kicsinyben £ VvfTVTmT7mrmmifmnvvTmmTVVvvvyTT?mTTV?vnmfv?r
