Prágai Magyar Hirlap, 1925. március (4. évfolyam, 49-73 / 792-816. szám)

1925-03-14 / 60. (803.) szám

y%iűAfJlU(Wv?7áftrsfP _________________ ozombat, március 14. Karnevál fejedelem uralmának utolsó napja Nizzában Nizza, február végén. A Farsang teljhatalmú uralkodójának — aki nálunk csak herceg, itt azonban ..Sa Ma- jesté Carnaval XLVIItt — legfelsőbb kézje­gyére már az első percben rá kellett buk­kannom a színes selyemszalagok és szer­pentinek képében, amik kacérul, annak a nizzai öreg hordárnak a sapkáját is köriil- repdesték, aki az idegeneken élősködők köz­ismert gyöngédségével szedett le a Genova —Marseilles-i gyorsrój . . . s utjelzések he­lyett azután is csak a villamossín éktől és ntcakövektől egészen fel, a szőnyegekig, sőt hotelágyig is virító konfetti-csíkok után kel­lett igazodnom, hogy egyszeribe belezuhan­jak mindannak az egészen bolond és féke­vesztett farsangi forgatagnak a kellős köze­pébe, amit a csapongó francia temperamen­tum évek óta csak összehordott és összesü- ritett itt a Cote d‘Azur tündér? partja mentén, Carnevál ő Felsége lojális hódolata mellett, tipikus gall számítással, szem előtt tartva persze a saját becses zsebeik hizlalását . . . Diadalkapuk és fénydiszitések a felvonulás mentén A várost keresztulszelő Avenue de la Victoire hatalmas útteste, — ahol egyébként is, már reggel t;z órától alig lehet mozogni a vásárlási tébolyban valósággal dühöngő idegenek népvándorlásától — este kilencre már úgy agyonzsufolódik, mint egy legtö- möttebb színház, vagy cirkusz a régi jó időkben, bámészkodó bámészkodó hegyéu- hátán szorong, a mellékutcák még egyre ka- nyarogtatják elő fekete ember-kigyóikat és sodorják a nézőt a Piacé Massena roppant négyszöge felé, melynek roskadó kör-trbün- jein azok a szerencsések, vagy szerencsét­lenek nyújtogatják a nyakukat, akik nem voltak restek már öt óra körül beülni a pia­céra, mert szinte hihetetlen, hogy mennyi naivság és makacs energia tud itt dúlni még a legkomolyabb közönségben is, ha egy kis hacacáréról van szó. Nem beszélve a tér négy sarkán fel­váltva bömbölő négy fúvós zenekkarról, jazzbandek és magánvállalkozásu fók-or- keszterek zörögnek mindenfelé, — sípolnak, dobolnak, harmonikáznak jobbről-balról megsükettilésfől lehetne tartani, ha viszont sokkal inkább a szemünk épségéért nem ag­gódnánk . . . Mert a világítások! . . . erről igazán kü­lön oldalon lehetne értekezni, hiszen éppen ez áz, ami az egész parádénak a maga pá­ratlan nagyszerűségét, utólérhetetlenségét adja. Az Avenue de la Victorie-on, amely pontosan úgy torkol a Piacé Massena-ba. mint a Kossuth Lajos-utca az Apponyi-tér­be, véges-végig, mintha belátnánk egész a Keleti pályaudvarig — a sok vezetéktől és átlyuggatástól már teljesen halott faóriáso­kon lugasszerüen átivelődő dró'baldachmok hajolnak keresztül, sűrűn megtűzdelve vil­lanykörtékkel s fent, a levelek helyén Is mindenütt a lángoknak és fényeknek száz- és százai, virágkelyhef, kosarat, gyümölcsöt utánzó figuráikkal, mint egy megelevenedett Ezeregyéjszaka; — parrrmasséból kivágott lepkék, amorettek, csokolózó galambpárok lógnák a fejünkre, transzparensek vibrálnak s a tér két szembenlevö sarkán felmeredö, három emeletnyi diadalkapu: mintha egyet­len folyékony fényoszlopból lenne összeva­rázsolva s tetejükön Carneval piros és zöld körtékkel kttakott rubintos-smaragdos koro­nája ragyog . . . És fényfolvók zuhognak elő a hotelek, mulatók cégéreiről, a nagyáruházak, szin- padok reklámtábláiról, sarkigtárt üzletek és vendéglők mélyéről is, — tiiz tör ki a Casi- no Munioipal énületko’osszusának nrnden kis zugából, egyetlen pülanatban való felgvulla- dásával impozánsabban harsanva bele a megbolygatott tavaszi éjszakába, mint maga a harminc ágyulövés, amely az Öröm és Vidámság Szuverénjének legkegyelmesebb elindulását jelzi . . . „Vive Sa Majesté Carnaval XLVH!!** És pontosan a három heti bevonulás sorrendjében végre előnyulik a körmenet fe­je, — réztrombitákat fúvó heroldok lovagol­nak elénk, citromsárga apródruhákban s a körülöttük bukfencező bohócok csoportjával együtt tisztítják az utat ö Felsége előtt, ki tradicionális négy fehér lova helyett idén autón vonul be az ő hü Nizzájába, — ezer és ezer torok diadalüvöltéseitől üdvözölve s búcsúztatva is egyszersmint: „Vive Sa Majesté Carnaval XLVÍ!!“ Az autó egész konstrukciója vhágok^al és villanykörtékkel ravaszul el van maszkí­rozva s teliesen úgy fest a dolog, mintha az egész hatalmas alkotmányt az a fekete álar­cos kis csacsi húzná, amelynek hátáról két egymás nyakában lovagoló farsangi maska­ra integet versenyt Ö Felségével, aki a Nap­király fehér parókás jelmezében, joviális pocakkal trónol' aranyos gyaloghintójábán, míg mögötte. Madame Carneval, rokokó pa­rókával, kacér rózsaszínselyemben tart ölé­ben egy sélig spenót', félig paprikaszinüre mázolt kis eleven kutyát. Nem szólva a rengeteg kisebb kocsikról, tizennégy ilyen szénásszekér nagyságú monstrumot számoltam össze, a nekibolon­dult fantáziának szmte iparművészeti techni­kával párosult kreációit; egész cirkuszjele­netek, vásári képek, udvari vadászatok káp­ráztatnak, egy komikus háztartási idill a fellázadt lábasok és fazekak birodalmából, sárgarépa, káposzta és seprű-jelmezek, ma­lacokon lovagló rezesorru korhelyek, két rendkívül finom és ötletes angol teá-baba, abroncsos szoknyáik alatt egy eleven jazz- bandre tangózó egész kis Rite-c-el, frarc'a népmesejeienetek, pálmaháncsból font dél­afrikai kunyhó valódi majmokkal és álsze- recsenekkel s végül talán a legeredetibb bo­londság; A riporter és eszközei . . . Budapest, március 13. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelen­tése.) A rendőrség hivatalos jelentést adott ki a Leirer ügy újabb fejleményeiről, amelynek lényege a következő: Sagulyi Ferenc aradi születésű kárpitos­segéd, aki az ügyészségi fogház foglya, azt vallotta nemrég, hogy gyanús ezüstről tud, amely rablógyilkos­ságból származik. Sagulyit e vallomása’ után egyik rabtár- sával, Bolla Józseffel együtt áík:sérték a rendőrségre, ahol részletes kihallgatásuk alapján detektívek kisérték ki őket az újpesti Dunapartra és itt meg is találták a Dunába sülyesztett ezüst egy részét. Megállapították, hogy Bella február 17-én Szilágyi József álnéven felkérte Hős Nándor lakatost, hogy ennek műhelyében egy mér­nök barátjával dolgozhasson a’ mérnöknek egy találmányán. Egy csapágyíém olvasztá­sáról van szó — mondotta — s egyúttal figyelmeztette Hőst, hogy ne háborgassa őket, mert a barátja kényes a találmányára és nem szereti, ha zavarják és néz:k. Másnap meg is jelent a mérnökkel együtt, aki nem volt más, mint Pötör Gyula. Egész nap dolgoztak, beolvasztották az ezüstnemüeket és az arany retikkült s a beolvasztott tárgyakat az egyik Holló-utcai eztistárusnál be akar­ták váltani, de ez nem sikerült, mert nem tudták igazolni, hogyan jutottak azokhoz s igy azután Pötör tanácsára néhány nap múlva a Dunába sülyeszteíték. Bolla kihallgatásakor elmondotta, hogy decemberben, karácsony előtt Pötörrel együtt pénzszűkében voltak. Pötör akkor közölte vele, hogy van neki egy terve a pénzszerzésre, ez azonban még nem eléggé érett. Néhány nappal később Pötör, akivel egyébként már régebben a fogházban barát­kozott össze, felszólította öt, hogy várjon rá este a Corvin-áruház előtt, a Blaha Lujza téren. Itt este fél 8-kor csakugyan meg is jelent Pötör egy bőrönddel és egy papiros csomaggal, amelynek puha fogása volt. Innen együtt mentek ki Pötör kispesti lakására, ahol a holmit a hozzátartozók tud­tán kiviül az ágy alá rejtették. Ebben a lakás­ban lakott Pötör anyjával és két nővérével. Másnap k’bontották a csomagot és csak ak­kor látta Bolla, hogy a paplrcsomagban szilszkinbunda és a bő­röndben ezüstnemü van. A bőröndöt elé­gették, a holmit katonaiadéba csomagolták és elutaztak Ceglédre, ahol az egész ládát a bennelevö holmival együtt elásták. Visszatérve Budapestre, Pötör megren­dezte a Perenc-József hid megmászását, ahonnan a tűzoltók szedték le és a rendőrség tábolydnba szállította december 28-án. A tébolydában volt egészen január 20-ig, ami­kor Bolla Sagulyival és Hel'k József nevű társával együtt Pötört megszöktette a téboly­dából. Fkkor kereste fel Bolla és Pötör újból Ceglédet, ahol kiásták az elrejtett holmit és c'z ezüstnemüeket az ismert módon beolvasz­tották. Bolla ezután elmondta, hogy már régeb­ben egy balonettört csinált az apjának, amelyet Pötör elkért és mikor azt Bolla később visszakövetelte, nem kapta tőle Kagylóhéjkereken guruló óriási bárka ez, amelyen távirópóznák, kutyanyelvek, írógépek és an fen náthái ók közt, struccnagy- ságu kacsán egy munkazubbonyos férfiú lo­vagol, dárdányi ceruzával kezében, amely­ből Iépten-nyomon fantasztikus hetük szik­ráznak elő s a cilinderes-frakkos gágogó nyakán lógó kis notesz automatikusan fella- pozódik; — az újságíró eszközei, ime, inter- nacionalisan egyformák mindenütt . . . Karnevál ő Felségét elégetik ... A tengerparti hatalmas sétányon végre megtorpan a konfettiban már szinte fuldok­ló processzió, — sisteregve sz'krázik neki a tűzijáték legelső bombája a sötétkék tavaszi égnek s virágos gallyakból rakott trónszerü máglyáján egyszerre fellobban az elégetésre Ítélt fejedelem szimbolikus képe, — ki él- szálló leikéből még egy utolsó virágko"ár- petárdát röppentve kedves alattvalói felé, hamvazó szerda előestéjén, íme elbúcsúzik a Farsangi Mámor fővárosától, hogy főnixként feltámadva, jövőre uj fénybe, újra bevonul- ion, mint Carneval XLVIII . . . Györffyné AJegyery Ella. vissza*. Bolla természetesen tagadta, hogy részes volna a gyilkosságban. Azt hitte — úgymond — hogy a holmik betörésből szár­maznak és csak a gyilkosság kiderülése alkal­mával tudta meg, hogy barátja gyilkos, de nem mert jelentkezni, mert félt, hogy őt is gyanúba veszi a hatóság. Elmondta még Bolla, hogy Pötör elegánsan járt, állandóan monoklit, vagy fekete keretes pápaszemet hordott, legutóbb pedig Bolla télikabátját viselte és abban is szökött meg. A rendőrség Bolla vallomása a’apján őt, valábilnt Sagulyit, Heliket és Pötör két mostoha testvérét, Édelbacher Erzsébetet és Terézt, valamint Pötör barátnőjét, egy Gizi nevű nevelőnöt őrizetbe vette. Gányi Teréz, Leirer Amália régebbi sza­kácsnője Bollában felismerte azt a szerelőt, aki tavaly márciusiban. Amália lakásán javí­totta a viMamodánrpáit. Pötör személyleírása A valószínűen Csehszlovákiában, vagy Bécsiben tartózkodó Pötör személyleirása a következő: 30 éves, római katolikus, özvegy ember, vékony, 160 cm. magas, rendesen be­szél, szeme zöldeskék-szürkés, ajka vastag, széles, or~a alul hajlott, fűiéi föltűnően elál- lanak és nagyok, arca sovány, beesett, keze ápolt, manikűrözött, haja sötétszőke, szem­öldöke fekete, tömör és összenőtt, bajusza vöröses, nyírott, vagy borotvált, utcai ru­házata zöldeskék szövetű angol zakó és sö­tétszürke, divatos, kétsoros télikabát, perzsa gallérral, feketebet éles antilop cipő, íekete- keretes pápaszem, vagy monokli. Leirer Lőrinc kijelentette, hogy kiszaba­dulása után egy milliárd korona erejéig kár­térítési pert indít a kincstár ellen jogtalan letartóztatása miatt. Ma délben újra kihallgatták Bollát a rendőrségen, amely megállapította, hogy Bolla többször is járt Leirer Amália lakásán és azt hiszik, hogy tu’ajdonképpen ő volt a gyilkosság értelmi szerzője. A még hiányzó ékszereket keresi a rendőrség. Leirer Lőrinc még ma szabadul? A vádtanács, amint lehetséges, rögtön összeül és elrendeli Leirer Lőrinc szabadon- bocsátását. A rendőrség meggyőződése, hogy Bolla Pötörrel szövetkezve, előre meg­fontoltan gyilkolta meg Leirer Amáliát és igyekszik őt beismerő vallomásra bírni. Megírtuk, hogy a gyilkosság felfedezése utáni napokban Sehenk Irma író médiumnak megjelent Amttia szelleme s tudatta ve'e, hogy a gyilkost Gyulának hívják; monoklit visel és je’en’eg Pozsonyban tartózkodik. Pötört tényleg Gyulának hívják, monok- lis és lehet, hogy akkor csakugyan Pozsony­ban is volt. A rendőrségen jelentkezett egy Hübsch nevű égvén, aki elmondotta, hogy március 7-én találkozott Hélik Józseffel, aki iskola­társa volt és aki elmondotta, hogv nem Lei- rer a gyilkos, hanem Bolla és Pötör és el­mondotta a rablott holmik elrejtésének egész történetét Is. Pötör valószínűén Sagulyi ól- mosbotjával követte el a gyilkosságot, — mesélte a vallomás szerint Helik Hübschnek, aki azután Heliket egy törvényszéki tárgya­láson pillantotta meg és igv hittattá a rend­őrség kezére. Hübsch magának követeli a Leirer által kitűzött 20 milliós jutalmat. Az ügyészség délben Indítványt tett a vádtanácsnak Leirer Lőrinc szabadon­boesáíására. Leirer délután két órakor elhagyta a fogházat Leírert a fogház előtt százakra menő tömeg várta. Amikor az újságírók közeled­tek hozzá, szenvedélyesen kifakadt a sajtó ellen s bejelentette, hogy a lapok ellen is port indít. Ghreaceiitiméferes hó esett a Tátrában Tömegesen érkezneli a téli sportolók — Egy pardubiízi tanár szkk katasztrófája Ótáíraíüred, március 13. ótátrafüredrőd jelenti tudósítónk: A Ma­gas Tátrában öt nap óta állandóan havazik és félméteres Iióréteg borsija a vidéket. A téli sportok kedvelői számára a nagy havazás ideális szkipályáikat teremtett és mindenfelé vígan folyik a ródlizás. A hőmérő 17 fok Celsius hideget mutat. A márciusi hó hírére tömegesen érkez­nek a Tátrába a sportolók, aikiik különösen a Csorbató vidékét keresik fel előszeretettel, mert ez a legmagasabban fekszik. A környé­ket vastag hóréteg borítja. Az újonnan érke­zők között volt egy pardubitzi társaság is, akik szikivel igyekeztek megmászni a Kri- vánt. Az ut nagyon fáradságos volt, miért is a Kriván aljáról visszakértek Férnek Vaclav pardubitzi tanár kivételével, aki elhatározta, hogy egymaga kísérli meg a hegycsúcs meg­mászását. Minthogy éjszakára vissza nem érkezett, másnap keresésére indultak. A szkitalp nyoma után haladva, a csorbától postafőnök csakhamar ráta’élt a szerencsétlen sportoló megfa­gyott hottíestére. A hatóságok ténynek fogadták el, hogy az áldozatot véletlen baleset érte és igy vizsgálat sem ir> ít meg, .ami pedig külön­böző gyainuokok alapján eléggé indokolt lémmé. Paris fe!e? eveit’ tette a „kékszakállú blinpörét Az ötszáz év előtti nagy por — Refeabiitál* ják az utódokat Páris, tnárc'us 13. A tizennegyedik században Francttor- szág leghirhedtebb embere Gilles de Pais tábornagy volt, aki ötven éves korában el­határozta. hogy az élvezetek kettőiét fenékig üríti, óriási vagyon állt rendelkezésére és Pais négy pompás kastélyt építtetett magá­nak, amelyekben barátaival orgiákat rendez­ve szórta a pénzt. Pövid idő alatt a mérhe­tetlen vagyon nyakára hágott és korának leghíresebb alkimistájával, Prelati mester­rel állt össze, hogy mesterséges utón aranyat gyártsa­nak. Nemsokára az egyik kastély környékén azt suttogták az emberek, hogy Pais és Pre­lati megoldották az aranycrinálás titkát és hogy most már az egész világ lábaiknál he­ver. Azonban azt is suttogták, hogy a környékről 800 gyerek ettünf, mert az aranycsinálásboz vérre van szükség A dolognak híre terjedt és Patt báTÓt halálra ítélték. Az Ítéletet a ..kékszakáfen“ végre is hajtották. Most ötszáz évvel később uiabb nvomokra akadtak és a bíróságok az ni nyomok alapján újra le­folytatták az 501) év előtti port. „Gilles de Paiis báró ártatlan volt** — jelentette ki hosszú kutatás után nemrégiben Vinchou doktor, aki megvizsgálta a romanti­kus. titokzatos várkastély körzetét és a sziklákat és megállapította, hogy a kastély alatti közét csakugyan aktívat futtáim az, tehát a vár aranyeres sziklákon épült. A báró tehát azért építette a várkasté­lyokat, hogy nyugodtan bányászhassa az aranyat, ami a középkorban nyittati nem lett volna lehetséges. Vichon doktor véle­ménye szerint Patt báró Sokmllüó aranyfrank értékű aranyat bá­nyászhatott kf a közeiből és a hókuszpókuszt Prelati mesterrel csak azért űzte, hogy elferelie a nép gyanúját A 800 gyerek elrablása pedig csak legenda, mert abban a korban napról-napra raboltak el gyerekeket. Ezt a kékszakáll-biiniigyet most a fran­cia bíróság uira szabályszerűen le fogja tár­gyalni. És a középkori romantika, az arany* csinálás, a „kékszakáll“ legendája, páncélos lovagok és komor inkvizitőrok ki fognak kel­ni a múlt sírjából, hogy óriás? revü módiára elvonuljanak Páris közönsége előtt. Leirer Lőrincei ma szabadon bocsátották Bollát és bűntársait ma őrizetbe vette a rendőrség — Pötör és Bolla együtt követték el a rendőrség szerint a rab'ógyilkosságot — Leirer egymilliárdos kártérítési port indít a kincstár ellen — Bollát részletesen kihallgatták ma — Jelentkezett Leirer Lőrinc 20 mll­Üós jutalmának igénylője

Next

/
Oldalképek
Tartalom